A szkíta-hun nyelvben a szá ill száh szájat jelent. Akkor a szkíta és hun nyelv is finnugor...

Jó lenne kiterjeszteni a névtörténeti vizsgálatokat, térben és időben.
Biztatással. P. I.

Segítséget kérek, mi a magyar megfelelôje a következô szavaknak:
ideogram, pictogram, logogram, ideograph (a képjel magát a tárgyat - nevétôl függetlenül - jelöli)
acrophonic principle (a képjel nevének kezdô betûje a jel hangértéke: a macska rajza M vagy MA)
rebus principle (a képjel nevének mhg-zói alkotják a szó gyökvázát: a VáLYú képe a V_L_ váz helyett áll)

Mit gondoltok, a "Rhodosz" név jelenthet Rudas-t?

Kedves Kréta!
Meggyőztél!

Kedves Kréta!
Ha csak halvány remény is van rá, de egy vizsgálatot megérne ez az észrevétel:
Pk Za 12 kőtábla első sora:
A-TA-I _ WA-JA
Ez úgy is hangzódhat: EMBERNEK FIA! (atyámfia)
Ezékiel próféta könyve!!!
Ha ez egy szövegtöredék lenne Ezékiel próféta könyvéből a mi ősnyelvünkön, nos hát, abba bele sem merek gondolni...

Elgondolkoztató:
Forrás: Dr. Nagy Sándor
A Székely Krónika szerint a székelység hat nemzetségből állt. Ezek a következők:
Halon, Eulie, Jenő, Meggyes, Adorján, Ábrán.
Véleményem szerint a Halon Alán lehetett. Eulie pedig a hun Hülie, azaz Ölyv. (Csigle mezeje nem a Sziklamezei hunokkal lehetett kapcsolatban?)

Adalék a jászok (ászok) nyelvéhez: Anatólia délnygati részét Asia/Asiya/Ashiya-nak hívták, ALatta Ciprust, vagy egy részét ALasia/Alashiya néven ismerték (Alföld, Al-Duna). Ciprus, vagy egy részének másik neve pedig Makaria volt. A LinB kutatók a ma-ki-ro-ne (M_K_R_N_) szót Magirion/Magirios isten nevének olvassák és MaG gyökű szavak jelzik Apollo és Zeusz isteneket is (magasztos, magasságos, és igen magnus, csakhogy a latinoknak ekkor még nyoma sincs!) 1. Az írásjelek hangértékeit olyanok határozták meg akik nyelvében nincs gy hang/betű. 2. a ciprusi graffiti szövegéből világos, hogy az ie. III. században ott még beszéltek magyarul, 3. ugyanolyan rebelliós hangon mint a császárt lemarházó jász ősünk.

Kedves Dengisz!
Semmiben sem vagyok biztos, miközben én mondtam, hogy a „v” helyet „u” legyen, azon gondolkodtam, hogy a szláv nyelvek is használják a „var” szócskát. Az orosz tovaris szó „elődjét” megtaláltuk a hun szavak között: touvár =kereskedelem, touvaresi=kereskedő. Ennél többet mondanak a szlovák szavak. Fiatalabb koromból emlékszem a „Pivovar” szóra, a vareny jelentése: főtt, varené vinó= forralt bor, varity=főzni. Engem ebből a „FŐ” ragadott meg. Fő, főnök, vagyis úr! Ennyi tudnék még hozzá tenni.

Valamelyik nap találkoztam a szójegyzék eredetének cáfolatával.
Most keresem, de nem találom.
Nem jász! Tatár..? hagy ne találgassak.
Írják hogy alig több mint száz év alatt elvesztették nyelvüket.
"Marhaság, marhaság" idézhetném a jazig atyafit!
Olyan elkülönüléssel mint amilyen jászoknál megvan, illetve volt, képtelenség.

Kedves Sanyi!
A jászok (ászok) az alánok leszármazottai, közeli rokonaik az oszétek. Persze a nyelv megváltozása azért előfordult, ha egy nép sokáig élt egy másik uralma alatt. Nem tudom, az alánok hogyan beszéltek, de néhány jász szót leírnék egy XV. századi jász szójegyzékből:
Ban=nap (tükörszó, b/p csere esetén), bah= ló, dan=víz, dicega=tehén, gal=ökör, huvar=ezer, jaica=tojás (szlovákul: vajce !), karak=tyúk, kasa=kása, manuona=búza, sabar=zab, sana=bor
Ami a Csodaszarvas mondát illeti, az alánok fejedelmét Dul(a)nak hívták, ami utalhat a Kovrat-kán családjára, aki a Dulo-klánból származott. Nekem gyanús, hogy Dul(a) neve nem-e a Gyula méltóságnév volt! Történészeink még ma sem tudtak megegyezni azon, hogy Árpád vagy Kurszán volt a Gyula és a melyik a Kende. Amúgy maradnék a magyar nyelv ősisége mellett, mint említettem, az ősiráni nyelvet nem ismerik vagy nem akarják ismerni. I. Dareios háromnyelvű behisztuni felirata állítólag olvasható magyarul (óperzsa nyelven) is! Én nem tudom megítélni. Hogy voltak-e avarok vagy nem, ezt nem bíznám a gesztáinkra, végül is a római egyháznak és a Pápának hűséggel tartoztak, csak azt írták le, ami az egyház érdekeit nem sértette. Nem gondolnám én sem, hogy a magyar „vár” szavunk bármelyik értelme itt elfogadható lenne. Hajlanék arra, amire Te is hivatkoztál, a v/u cserére! Vár helyett Uar, talán „urat, urit” jelenthetett, megkülönböztetve magukat más, „közönséges” hunoktól! Ez meg az én elképzelésem.

Kedves Soproni!
Gondolom itt Hunor és Magor népéről van szó, és nem a két vezérről.
Ha ez igaz, de csak tételezzük fel hogy igaz, akkor mi bizony alánul beszélünk, mivel az anyanyelvünket az édesanyánktól tanuljuk.

Azt meghatározni, hogy mely egykori népek olvadtak egybe Kárpát-medencébe magyarként, szerintem képtelenség.


Egyébként az avarról jut eszembe: a középkori krónikáink meg sem említik az avar népnevet. Egyéb források emlegetik még a várkhunok népét is, amiről szintén nem beszélnek saját forrásaink.
Ez nem 'a vár', 'várók' szavunk, amit pl. Csaba vezért visszaváró népek használtak, és félreértve népnévnek írták le Bizáncban?
A varkhunok pedig a Csabát visszaváró hunok népe?
Lehet hogy butaság, de a mai világban mit lehet tudni.....

Kedves Sanyi!
Lenne egy kérdésem: hányszor írtál vagy hivatkoztál Hunor és Magor történetére a magyarság eredetével kapcsolatban? Mint tudjuk, mindketten az alán király leányait vették el feleségül. Ha ezt elfogadjuk, utódaik félig alánok voltak, ez genetika! Hogy lehet az, hogy erre senki nem hivatkozik? Persze tudom, ezeket a történeteket nem kell mindig szó szerint venni, de biztosan nem véletlenül szerepelnek benne az alánok! A magyar nép eredettörténetébe bele kell venni az alánokat, vagy az egészre kár hivatkozni.

Szövegtöredék, hun és örmény betűkkel leírva (SzKhB/490)



Asari Isechunkhkh (…) ontutta Asaret Asaraszúnihesz (…) Asarinekh vikh amendachunkh voltukh. Chunkh ai anikh igebul vadoltuk. Isechunekh thaga Éjalana. Amenda azdigh chun ai ani. Asaront ai szertis okinta amenut.



//M A szövegemlék értelmezése és elemzése



Asari Isechunkh(!)1 nemzette a világot Asaraszuninek2. Asarinak3 a fia(i) volt(ak) minden (hun4) ember. A férfiak5 és a nők az égből származtak. Isechunk fátyola6 a Tejút8. Minden csillag (egy-egy) férfi5 és nő. A világnemzés és a szerelem hozott 7 a létre mindenkit.

Ez mintha az egyiptomi halottaskönyvből származna.

Kedves Soproni!

Ezt írják a ma történészei.

Szerintem ugyanaz a nép.

Én úgy tudom, ha mégsem így van javítsatok ki, a kunok jöttek be a XI. században, a jászok egyidejű bejövetelét csak feltételezik.
(Másképpen: az alánokat, de azt nem tudom, hogy lesz alánból jász).


Én természetesen az iráni származású lovasnomád népre gondolok (jazig), és inkább a pártus birodalom lovasnomád (turániakhoz) népeihez kötném.

Kedves Sanyi!
Ha jól értem, azt írod, hogy mindkét nép, a jazig és a jász is iráni eredetű. Nyugat-Európa nyelvészei, akik magukat az indoeurópai nyelvcsaládba sorolták, hivatkoznak is az iráni árja rokonságra. Nekem az „iráni” ilyen kiterjesztése hasonlít ahhoz, mint amikor 1990 előtt szovjet népekről, szovjet emberekről beszéltek, de olyan egy sem volt. Baj van ezzel az Iránnal is, az igazság az, hogy az ősiráni nyelvet ma már nem is értik! Irán és Turán két szomszédos testvérnép volt valamikor, később az iráni őstörténet elbeszéléseiben Irán ősellenségeként jelenik meg Turán. Erről szól Firdauszi: Sahname (Királyok könyve) című műve, sajnos nem az eredeti nevekkel, hisz Firdauszi jóval később élt (940-1020), úgy gyűjtötte össze a történeteket. De Irán csak egy volt a sok nép közül, mely azon a területen lakott. Ne feledkezzünk meg a médekről, parthusokról, stb. sem. De megemlíteném Zajti Ferenc: Zsidó volt-e Jézus című kitűnő könyvét, melyben idéz a pahlavi Aryadgarból: „Arjaspa, a hunok (turánok) királya nagy csudálkozással vette tudomásul, ami történt, hogy t. i. Vistaspa király fiával, testvéreivel és egész családjával, elöljáróival és népével egyetemben elfogadta az Ahuramazdától kapott tiszta vallást.....Arjaspa, Turán királya azt izené Vistaspának. Arjaspa rossznéven vette Vistaspa elpártolását a közös ősi örökölt vallástól.” Majd a két nép hosszas háborúskodásba kezdett, melyet Irán nyert meg, Turán népe elmenekült. Zajti szerint innen ered a turáni átok, és a turáni nép kálváriája. De amire felhívnám a figyelmet, és még sehol sem olvastam, azaz, hogy ARJASPA és VISTASPA nevének van „magyar” olvasata!! Mivel ősi nevekről van szó, mindig fennáll néhány betű megváltozása vagy eltűnése. Itt az utóbbiról van szó! Eszerint ARJASPA turáni(!)neve hordozza az ARJAőSaPA (árjaősapa) nevet(!), és VISTASPA iráni neve az aVISTAőSaPA (Avestaősapa) nevet! A régi írások nem hazudnak! A turániak voltak az ÁRJÁK, nem az Irániak!! Az is igaz, az irániak áttértek Zarathustra vallására! Csak ennyit tennék hozzá ahhoz, hogy ki volt íráni, ki volt árja, és milyen nyelven beszélhettek azok, akik valami miatt elmenekültek a mai Irán területéről. Ha a nyugati nyelvészekre hallgatunk, mindenki, aki számít, árja volt és a „rokonuk”, kivéve a gyevi bírót és minket magyarokat. Ami a huszitákat illeti igazad van, nekem is eszembe juthatott volna, szégyellem is magamat, de ilyen, ha írás közben jut valami az eszembe és egyből leírom.

Kedves Soproni!
Tegezés OK!
Szerintem a nagy testvér figyel. Lehet, hogy a FU-k most képzik át magukat HU-nra.
Egy gond van, hogy a farkas farkas marad.

Kicsit visszatérve a jász atyafi nyelvéhez:
Nem olyan egyszerű elveszíteni egy nyelvet, beolvadani, asszimilálódani.
Különösen úgy nem, hogy az egynyelvű népesség zárt közösségben él.
Az elvesztéshez különleges feltételeknek kell teljesülni: nyelvi háttér elsatnyulása gyermekkorban, a nyelv gyakorlásának leszűkülése stb. stb.

Azt állítják hogy az elkülönült csoportban élő jászok elvesztették nyelvüket? A szlovákok (tótok) akkor miért nem olvadtak be? A jászok önnállóságukkal addig elmentek, hogy kiváltották magukat Mária Terézia idejében. A szabadság egyik jelképét, a saját nyelvet pedig hagyták volna elveszni? Ugyan. Ha XII. században jöttek volna be, akkor mit keres náluk a kalandozások korában élt Lehel vezér kürtje? Ezek agyrém-szerű logikai bukfencek.
Ha emellé odateszem, hogy mindkét nép, jazig és a jász is iráni eredetű, ráadásul ma ugyanott élnek.....

Maga a nyelvtanulás sem egyszerű dolog, ha azt a valakit (valakiket) nem készteti(k) egy másik nyelv felvételére. A jó nyelvérzékkel rendelkezőket itt figyelmen kívül lehet hagyni.

A husziták Husz Jánosról, nem? Viszont itt a HUSZ mit jelent, hááát:
Én maradnék a logikai fonalak/vonalak bontogatása, elemzése mellett.
Ott vagyok otthon. Az etimológia nem az én területem.

Kedves Sanyi!
Remélem nem haragszol a tegezésért, de így könnyebb egymással beszélgetni bármilyen témáról. Ami a marha szót illeti, már én is olvastam a római történetet, de a kérdés megint csak az, miért nem mozdul rá az Akadémiától senki? Nem elég marha a marha? Végig olvastam azt is, amit a „Napfiak”-nál írnak, bőven olvashatunk a „marha” eredetéről, etimológiájáról. Levezetik mindenhonnan, Sumertól Iránig, bajortól németig, mintha a finnugristákat hallanám. Szóval bármi lehet, csak eredeti magyar nem. Az Enki és Ninhurság című sumer eposz az elveszett őshaza után kesereg, amely itt volt a Kárpát-medencében! Ki tudja azt bebizonyítani, hogy nem a magyar ősnyelvből lett a sumer, hanem fordítva! Valamikor, mikor a nyelv kialakulóban volt, a munka és minden egyéb tevékenység a kézhez, a MARokhoz kötődött! Markos legény kellett mindenhová, munkához, harchoz egyaránt. Rengeteg szavunk kötődik ehhez: mar, maró, marás, Maros, marok, markos, markolat, martalóc, markotányos, marabu, marasztal, marha, stb. Kíváncsi lennék, Marokkónak mi az eredeti jelentése? A marok az, mely erőt fejt, megragad, lehúz, felemel, vagyis a nyers erőt képviseli, ahogy a marha is. A sumer mar szó jelentése: megfogni, megszelídíteni, kézben tartani. Igen, nagyjából ezt fejezi ki a mar szó, melyben benne van a nagyságot kifejező „MA” és az erőt kifejező „R” betű!! Az őserő a magban van, a mag, a mágus, a mágnes, a maharadzsa, maharáni, mahatma, magna, magnum, magnifique, stb. mind a „MA” erejéről, nagyságáról szól. Szóval nem kellett nekünk elmenni a bajor piacra szókincset gyarapítani, mikor mérőeszköz hiányában marokkal mérték a terményt! A marok súlymérték volt több országban is, mark volt a neve. Ebből lett a piac, az árú, a Markt, a márka, a márkás, stb.
A „Napfiak”-nál olvashatjuk, hogy a római császár látogatásakor jazigok, a szarmaták egyik törzse élt azon a vidéken, ahová a római császár érkezett, és akit lemarháztak. Azt hiszem, csak mi magyarok hívjuk a marhát marhának. Persze, volt a marhának régen egy másik jelentése is, vagyont, kincset is jelentett, de itt nem erről volt szó. Olvashatjuk, hogy a szarmata elnevezés: királyi országot jelent sumer nyelven. Úgy gondolom, nem biztos, hogy pont ezt jelentette. Ha a sumer szavak továbbra is éltek különböző népeknél, de jelentésük változhatott. A „sar, szar” elnevezés az egész mezopotámiai térségben ismer és használatos volt, a bibliai Sára héber neve uralkodónőt, fejedelemasszonyt jelent, vagyis a név a származásra utal! Csak az uralkodók, fejedelmek, törzsfőnökök származása volt fontos, azt kellett megjelölni. A „sar” megvan a magyar nyelvben is, az utód, az örökös a „SARJ”. Igen, ahogy a növény is kisarjad, az újszülött is sarj, vagyis a „sar” az előkelő származásra utal, csak átvitt értelemben „királyi”. Érdekes a „sár” szavunk is, a sár, amiben megmarad az ember (lába)nyoma, ahogy a sarj is egy ember „lenyomata”! Beszélhetnénk még a bibliai Salamonról is, akit a régészet nem tud bizonyítani, de ismertek egyiptomi „kapcsolatai”, ezért én a nevében az „l/r” cserét megcsinálva: Sar-Amon, vagyis Amon sarja, Amon utóda olvasatot találtam, de ez már nem ide tartozik.
A Vlah/Ulah, azaz oláh szerintem telitalálat. Azért örülök ennek, mert én is gyakran hivatkozom arra, hogy a régi írások gyakran felcserélték a „V”-t és az „U”-t. Az „ulahusz” meg azért érdekelne, mert nemrég Dengisszel beszélgetve felmerült Huszrau neve, aki egy perzsa király volt. Vajon mit jelenthet még a „husz”. A husziták miről kapták nevüket?

Kedves Dengisz!
Nagyon szerény vagy, mikor szinte eldugva „mindenpéle” szó közé tetted azt a szót ,amivel kezdeni kellett volna! Igen, látni kell mindenkinek, hogy szlávnak tartott szavaink eredetiben megtalálhatók a hun nyelvben. A Szokolya, szokol szavak sólymot jelentenek a szláv nyelvekben, de a hun: suchü hülie, a szent ölyv az a hun szó, ami átment a szláv nyelvekbe! Gratulálok a megfejtéshez! Ami a kérdésedet illeti, a sólyom is nagyon régi szavunk, Josephus Flavius írta és erre Zajti Ferenc is hivatkozott (akit méltatlanul háttérbe szorítottak), hogy Jeruzsálemet a hykszoszok alapították, miután elhagyták Egyiptomot. A neve Solima vagy Solyma formában maradt fenn, ez lett kiegészítve és lett Hierosolyma! Vita van arról, hogy kik voltak a hykszoszok, biztos, hogy LOVAS nomád nép volt, a japánok szerint a Kárpát-medencéből indultak! Jeruzsálem neve nem az eredeti név! A salam, salem sémi szó, úgy tudom, hogy békét jelent, a szalámihoz semmi köze. Turul eredetét nem tudom, sok variáció ismeretes. Badinyi is ír róla, ha jól emlékszem, a sumer nyelvből eredezteti, ahol: tur=kicsi, kisebbik, ul pedig ölyv. A turul szót együtt kéne vizsgálni a turán szóval, mindkettőben szerepel a „tur”. A tyr szóval az a bajom, hogy nem szeretem az „y”-os szavakat, milyen betűt takar? A magyar nyelvben nem is tartozik a magánhangzók közé. Idegen nyelvekben lehet „ü” vagy „i”, az angolok meg úgy mondják, ahogy akarják. Szóval tegyünk oda egy „tisztességes” magánhangzót, és nézzük meg! Lehet: Tir, Ter, Tér, esetleg Tör vagy Tür, de melyik az igazi? Nekem a ter, tér a legszimpatikusabb, ez egy ősgyök lehet, nagyon sok szó lett belőle. A ter, terület és a tér fogalma nagyon sok mindent jelenthetett akkor, mikor még jóval kevesebb szót használtak a beszédhez. A terület jelentette az élettért épp úgy, mint a terjeszkedést, valaminek a területe a törzse is volt! (Gondolj egy fára). A „termin” a területen „termett”, aztán csináltak egy termet (raktárat), és ott tárolták, amit termeltek! A törzs is „termék”, szaporulat! Mivel a T/D váltás gyakori, nem lepődnék meg, ha a DERék szavunk is innen eredne. Szerintem Thermopülét hagyjuk meg a görögöknek, de szívesen olvasnám erről Kréta véleményét is!