A szkíta-hun nyelvben a szá ill száh szájat jelent. Akkor a szkíta és hun nyelv is finnugor...

Jó lenne kiterjeszteni a névtörténeti vizsgálatokat, térben és időben.
Biztatással. P. I.

Segítséget kérek, mi a magyar megfelelôje a következô szavaknak:
ideogram, pictogram, logogram, ideograph (a képjel magát a tárgyat - nevétôl függetlenül - jelöli)
acrophonic principle (a képjel nevének kezdô betûje a jel hangértéke: a macska rajza M vagy MA)
rebus principle (a képjel nevének mhg-zói alkotják a szó gyökvázát: a VáLYú képe a V_L_ váz helyett áll)

Mit gondoltok, a "Rhodosz" név jelenthet Rudas-t?

Kedves Kréta!
Meggyőztél!

Kedves Kréta!
Ha csak halvány remény is van rá, de egy vizsgálatot megérne ez az észrevétel:
Pk Za 12 kőtábla első sora:
A-TA-I _ WA-JA
Ez úgy is hangzódhat: EMBERNEK FIA! (atyámfia)
Ezékiel próféta könyve!!!
Ha ez egy szövegtöredék lenne Ezékiel próféta könyvéből a mi ősnyelvünkön, nos hát, abba bele sem merek gondolni...

Elgondolkoztató:
Forrás: Dr. Nagy Sándor
A Székely Krónika szerint a székelység hat nemzetségből állt. Ezek a következők:
Halon, Eulie, Jenő, Meggyes, Adorján, Ábrán.
Véleményem szerint a Halon Alán lehetett. Eulie pedig a hun Hülie, azaz Ölyv. (Csigle mezeje nem a Sziklamezei hunokkal lehetett kapcsolatban?)

Adalék a jászok (ászok) nyelvéhez: Anatólia délnygati részét Asia/Asiya/Ashiya-nak hívták, ALatta Ciprust, vagy egy részét ALasia/Alashiya néven ismerték (Alföld, Al-Duna). Ciprus, vagy egy részének másik neve pedig Makaria volt. A LinB kutatók a ma-ki-ro-ne (M_K_R_N_) szót Magirion/Magirios isten nevének olvassák és MaG gyökű szavak jelzik Apollo és Zeusz isteneket is (magasztos, magasságos, és igen magnus, csakhogy a latinoknak ekkor még nyoma sincs!) 1. Az írásjelek hangértékeit olyanok határozták meg akik nyelvében nincs gy hang/betű. 2. a ciprusi graffiti szövegéből világos, hogy az ie. III. században ott még beszéltek magyarul, 3. ugyanolyan rebelliós hangon mint a császárt lemarházó jász ősünk.

Kedves Dengisz!
Semmiben sem vagyok biztos, miközben én mondtam, hogy a „v” helyet „u” legyen, azon gondolkodtam, hogy a szláv nyelvek is használják a „var” szócskát. Az orosz tovaris szó „elődjét” megtaláltuk a hun szavak között: touvár =kereskedelem, touvaresi=kereskedő. Ennél többet mondanak a szlovák szavak. Fiatalabb koromból emlékszem a „Pivovar” szóra, a vareny jelentése: főtt, varené vinó= forralt bor, varity=főzni. Engem ebből a „FŐ” ragadott meg. Fő, főnök, vagyis úr! Ennyi tudnék még hozzá tenni.

Valamelyik nap találkoztam a szójegyzék eredetének cáfolatával.
Most keresem, de nem találom.
Nem jász! Tatár..? hagy ne találgassak.
Írják hogy alig több mint száz év alatt elvesztették nyelvüket.
"Marhaság, marhaság" idézhetném a jazig atyafit!
Olyan elkülönüléssel mint amilyen jászoknál megvan, illetve volt, képtelenség.

Kedves Sanyi!
A jászok (ászok) az alánok leszármazottai, közeli rokonaik az oszétek. Persze a nyelv megváltozása azért előfordult, ha egy nép sokáig élt egy másik uralma alatt. Nem tudom, az alánok hogyan beszéltek, de néhány jász szót leírnék egy XV. századi jász szójegyzékből:
Ban=nap (tükörszó, b/p csere esetén), bah= ló, dan=víz, dicega=tehén, gal=ökör, huvar=ezer, jaica=tojás (szlovákul: vajce !), karak=tyúk, kasa=kása, manuona=búza, sabar=zab, sana=bor
Ami a Csodaszarvas mondát illeti, az alánok fejedelmét Dul(a)nak hívták, ami utalhat a Kovrat-kán családjára, aki a Dulo-klánból származott. Nekem gyanús, hogy Dul(a) neve nem-e a Gyula méltóságnév volt! Történészeink még ma sem tudtak megegyezni azon, hogy Árpád vagy Kurszán volt a Gyula és a melyik a Kende. Amúgy maradnék a magyar nyelv ősisége mellett, mint említettem, az ősiráni nyelvet nem ismerik vagy nem akarják ismerni. I. Dareios háromnyelvű behisztuni felirata állítólag olvasható magyarul (óperzsa nyelven) is! Én nem tudom megítélni. Hogy voltak-e avarok vagy nem, ezt nem bíznám a gesztáinkra, végül is a római egyháznak és a Pápának hűséggel tartoztak, csak azt írták le, ami az egyház érdekeit nem sértette. Nem gondolnám én sem, hogy a magyar „vár” szavunk bármelyik értelme itt elfogadható lenne. Hajlanék arra, amire Te is hivatkoztál, a v/u cserére! Vár helyett Uar, talán „urat, urit” jelenthetett, megkülönböztetve magukat más, „közönséges” hunoktól! Ez meg az én elképzelésem.

Kedves Soproni!
Gondolom itt Hunor és Magor népéről van szó, és nem a két vezérről.
Ha ez igaz, de csak tételezzük fel hogy igaz, akkor mi bizony alánul beszélünk, mivel az anyanyelvünket az édesanyánktól tanuljuk.

Azt meghatározni, hogy mely egykori népek olvadtak egybe Kárpát-medencébe magyarként, szerintem képtelenség.


Egyébként az avarról jut eszembe: a középkori krónikáink meg sem említik az avar népnevet. Egyéb források emlegetik még a várkhunok népét is, amiről szintén nem beszélnek saját forrásaink.
Ez nem 'a vár', 'várók' szavunk, amit pl. Csaba vezért visszaváró népek használtak, és félreértve népnévnek írták le Bizáncban?
A varkhunok pedig a Csabát visszaváró hunok népe?
Lehet hogy butaság, de a mai világban mit lehet tudni.....

Kedves Sanyi!
Lenne egy kérdésem: hányszor írtál vagy hivatkoztál Hunor és Magor történetére a magyarság eredetével kapcsolatban? Mint tudjuk, mindketten az alán király leányait vették el feleségül. Ha ezt elfogadjuk, utódaik félig alánok voltak, ez genetika! Hogy lehet az, hogy erre senki nem hivatkozik? Persze tudom, ezeket a történeteket nem kell mindig szó szerint venni, de biztosan nem véletlenül szerepelnek benne az alánok! A magyar nép eredettörténetébe bele kell venni az alánokat, vagy az egészre kár hivatkozni.

Szövegtöredék, hun és örmény betűkkel leírva (SzKhB/490)



Asari Isechunkhkh (…) ontutta Asaret Asaraszúnihesz (…) Asarinekh vikh amendachunkh voltukh. Chunkh ai anikh igebul vadoltuk. Isechunekh thaga Éjalana. Amenda azdigh chun ai ani. Asaront ai szertis okinta amenut.



//M A szövegemlék értelmezése és elemzése



Asari Isechunkh(!)1 nemzette a világot Asaraszuninek2. Asarinak3 a fia(i) volt(ak) minden (hun4) ember. A férfiak5 és a nők az égből származtak. Isechunk fátyola6 a Tejút8. Minden csillag (egy-egy) férfi5 és nő. A világnemzés és a szerelem hozott 7 a létre mindenkit.

Ez mintha az egyiptomi halottaskönyvből származna.

Kedves Soproni!

Ezt írják a ma történészei.

Szerintem ugyanaz a nép.

Én úgy tudom, ha mégsem így van javítsatok ki, a kunok jöttek be a XI. században, a jászok egyidejű bejövetelét csak feltételezik.
(Másképpen: az alánokat, de azt nem tudom, hogy lesz alánból jász).


Én természetesen az iráni származású lovasnomád népre gondolok (jazig), és inkább a pártus birodalom lovasnomád (turániakhoz) népeihez kötném.

Kedves Sanyi!
Ha jól értem, azt írod, hogy mindkét nép, a jazig és a jász is iráni eredetű. Nyugat-Európa nyelvészei, akik magukat az indoeurópai nyelvcsaládba sorolták, hivatkoznak is az iráni árja rokonságra. Nekem az „iráni” ilyen kiterjesztése hasonlít ahhoz, mint amikor 1990 előtt szovjet népekről, szovjet emberekről beszéltek, de olyan egy sem volt. Baj van ezzel az Iránnal is, az igazság az, hogy az ősiráni nyelvet ma már nem is értik! Irán és Turán két szomszédos testvérnép volt valamikor, később az iráni őstörténet elbeszéléseiben Irán ősellenségeként jelenik meg Turán. Erről szól Firdauszi: Sahname (Királyok könyve) című műve, sajnos nem az eredeti nevekkel, hisz Firdauszi jóval később élt (940-1020), úgy gyűjtötte össze a történeteket. De Irán csak egy volt a sok nép közül, mely azon a területen lakott. Ne feledkezzünk meg a médekről, parthusokról, stb. sem. De megemlíteném Zajti Ferenc: Zsidó volt-e Jézus című kitűnő könyvét, melyben idéz a pahlavi Aryadgarból: „Arjaspa, a hunok (turánok) királya nagy csudálkozással vette tudomásul, ami történt, hogy t. i. Vistaspa király fiával, testvéreivel és egész családjával, elöljáróival és népével egyetemben elfogadta az Ahuramazdától kapott tiszta vallást.....Arjaspa, Turán királya azt izené Vistaspának. Arjaspa rossznéven vette Vistaspa elpártolását a közös ősi örökölt vallástól.” Majd a két nép hosszas háborúskodásba kezdett, melyet Irán nyert meg, Turán népe elmenekült. Zajti szerint innen ered a turáni átok, és a turáni nép kálváriája. De amire felhívnám a figyelmet, és még sehol sem olvastam, azaz, hogy ARJASPA és VISTASPA nevének van „magyar” olvasata!! Mivel ősi nevekről van szó, mindig fennáll néhány betű megváltozása vagy eltűnése. Itt az utóbbiról van szó! Eszerint ARJASPA turáni(!)neve hordozza az ARJAőSaPA (árjaősapa) nevet(!), és VISTASPA iráni neve az aVISTAőSaPA (Avestaősapa) nevet! A régi írások nem hazudnak! A turániak voltak az ÁRJÁK, nem az Irániak!! Az is igaz, az irániak áttértek Zarathustra vallására! Csak ennyit tennék hozzá ahhoz, hogy ki volt íráni, ki volt árja, és milyen nyelven beszélhettek azok, akik valami miatt elmenekültek a mai Irán területéről. Ha a nyugati nyelvészekre hallgatunk, mindenki, aki számít, árja volt és a „rokonuk”, kivéve a gyevi bírót és minket magyarokat. Ami a huszitákat illeti igazad van, nekem is eszembe juthatott volna, szégyellem is magamat, de ilyen, ha írás közben jut valami az eszembe és egyből leírom.

Kedves Soproni!
Tegezés OK!
Szerintem a nagy testvér figyel. Lehet, hogy a FU-k most képzik át magukat HU-nra.
Egy gond van, hogy a farkas farkas marad.

Kicsit visszatérve a jász atyafi nyelvéhez:
Nem olyan egyszerű elveszíteni egy nyelvet, beolvadani, asszimilálódani.
Különösen úgy nem, hogy az egynyelvű népesség zárt közösségben él.
Az elvesztéshez különleges feltételeknek kell teljesülni: nyelvi háttér elsatnyulása gyermekkorban, a nyelv gyakorlásának leszűkülése stb. stb.

Azt állítják hogy az elkülönült csoportban élő jászok elvesztették nyelvüket? A szlovákok (tótok) akkor miért nem olvadtak be? A jászok önnállóságukkal addig elmentek, hogy kiváltották magukat Mária Terézia idejében. A szabadság egyik jelképét, a saját nyelvet pedig hagyták volna elveszni? Ugyan. Ha XII. században jöttek volna be, akkor mit keres náluk a kalandozások korában élt Lehel vezér kürtje? Ezek agyrém-szerű logikai bukfencek.
Ha emellé odateszem, hogy mindkét nép, jazig és a jász is iráni eredetű, ráadásul ma ugyanott élnek.....

Maga a nyelvtanulás sem egyszerű dolog, ha azt a valakit (valakiket) nem készteti(k) egy másik nyelv felvételére. A jó nyelvérzékkel rendelkezőket itt figyelmen kívül lehet hagyni.

A husziták Husz Jánosról, nem? Viszont itt a HUSZ mit jelent, hááát:
Én maradnék a logikai fonalak/vonalak bontogatása, elemzése mellett.
Ott vagyok otthon. Az etimológia nem az én területem.

Kedves Sanyi!
Remélem nem haragszol a tegezésért, de így könnyebb egymással beszélgetni bármilyen témáról. Ami a marha szót illeti, már én is olvastam a római történetet, de a kérdés megint csak az, miért nem mozdul rá az Akadémiától senki? Nem elég marha a marha? Végig olvastam azt is, amit a „Napfiak”-nál írnak, bőven olvashatunk a „marha” eredetéről, etimológiájáról. Levezetik mindenhonnan, Sumertól Iránig, bajortól németig, mintha a finnugristákat hallanám. Szóval bármi lehet, csak eredeti magyar nem. Az Enki és Ninhurság című sumer eposz az elveszett őshaza után kesereg, amely itt volt a Kárpát-medencében! Ki tudja azt bebizonyítani, hogy nem a magyar ősnyelvből lett a sumer, hanem fordítva! Valamikor, mikor a nyelv kialakulóban volt, a munka és minden egyéb tevékenység a kézhez, a MARokhoz kötődött! Markos legény kellett mindenhová, munkához, harchoz egyaránt. Rengeteg szavunk kötődik ehhez: mar, maró, marás, Maros, marok, markos, markolat, martalóc, markotányos, marabu, marasztal, marha, stb. Kíváncsi lennék, Marokkónak mi az eredeti jelentése? A marok az, mely erőt fejt, megragad, lehúz, felemel, vagyis a nyers erőt képviseli, ahogy a marha is. A sumer mar szó jelentése: megfogni, megszelídíteni, kézben tartani. Igen, nagyjából ezt fejezi ki a mar szó, melyben benne van a nagyságot kifejező „MA” és az erőt kifejező „R” betű!! Az őserő a magban van, a mag, a mágus, a mágnes, a maharadzsa, maharáni, mahatma, magna, magnum, magnifique, stb. mind a „MA” erejéről, nagyságáról szól. Szóval nem kellett nekünk elmenni a bajor piacra szókincset gyarapítani, mikor mérőeszköz hiányában marokkal mérték a terményt! A marok súlymérték volt több országban is, mark volt a neve. Ebből lett a piac, az árú, a Markt, a márka, a márkás, stb.
A „Napfiak”-nál olvashatjuk, hogy a római császár látogatásakor jazigok, a szarmaták egyik törzse élt azon a vidéken, ahová a római császár érkezett, és akit lemarháztak. Azt hiszem, csak mi magyarok hívjuk a marhát marhának. Persze, volt a marhának régen egy másik jelentése is, vagyont, kincset is jelentett, de itt nem erről volt szó. Olvashatjuk, hogy a szarmata elnevezés: királyi országot jelent sumer nyelven. Úgy gondolom, nem biztos, hogy pont ezt jelentette. Ha a sumer szavak továbbra is éltek különböző népeknél, de jelentésük változhatott. A „sar, szar” elnevezés az egész mezopotámiai térségben ismer és használatos volt, a bibliai Sára héber neve uralkodónőt, fejedelemasszonyt jelent, vagyis a név a származásra utal! Csak az uralkodók, fejedelmek, törzsfőnökök származása volt fontos, azt kellett megjelölni. A „sar” megvan a magyar nyelvben is, az utód, az örökös a „SARJ”. Igen, ahogy a növény is kisarjad, az újszülött is sarj, vagyis a „sar” az előkelő származásra utal, csak átvitt értelemben „királyi”. Érdekes a „sár” szavunk is, a sár, amiben megmarad az ember (lába)nyoma, ahogy a sarj is egy ember „lenyomata”! Beszélhetnénk még a bibliai Salamonról is, akit a régészet nem tud bizonyítani, de ismertek egyiptomi „kapcsolatai”, ezért én a nevében az „l/r” cserét megcsinálva: Sar-Amon, vagyis Amon sarja, Amon utóda olvasatot találtam, de ez már nem ide tartozik.
A Vlah/Ulah, azaz oláh szerintem telitalálat. Azért örülök ennek, mert én is gyakran hivatkozom arra, hogy a régi írások gyakran felcserélték a „V”-t és az „U”-t. Az „ulahusz” meg azért érdekelne, mert nemrég Dengisszel beszélgetve felmerült Huszrau neve, aki egy perzsa király volt. Vajon mit jelenthet még a „husz”. A husziták miről kapták nevüket?

Kedves Dengisz!
Nagyon szerény vagy, mikor szinte eldugva „mindenpéle” szó közé tetted azt a szót ,amivel kezdeni kellett volna! Igen, látni kell mindenkinek, hogy szlávnak tartott szavaink eredetiben megtalálhatók a hun nyelvben. A Szokolya, szokol szavak sólymot jelentenek a szláv nyelvekben, de a hun: suchü hülie, a szent ölyv az a hun szó, ami átment a szláv nyelvekbe! Gratulálok a megfejtéshez! Ami a kérdésedet illeti, a sólyom is nagyon régi szavunk, Josephus Flavius írta és erre Zajti Ferenc is hivatkozott (akit méltatlanul háttérbe szorítottak), hogy Jeruzsálemet a hykszoszok alapították, miután elhagyták Egyiptomot. A neve Solima vagy Solyma formában maradt fenn, ez lett kiegészítve és lett Hierosolyma! Vita van arról, hogy kik voltak a hykszoszok, biztos, hogy LOVAS nomád nép volt, a japánok szerint a Kárpát-medencéből indultak! Jeruzsálem neve nem az eredeti név! A salam, salem sémi szó, úgy tudom, hogy békét jelent, a szalámihoz semmi köze. Turul eredetét nem tudom, sok variáció ismeretes. Badinyi is ír róla, ha jól emlékszem, a sumer nyelvből eredezteti, ahol: tur=kicsi, kisebbik, ul pedig ölyv. A turul szót együtt kéne vizsgálni a turán szóval, mindkettőben szerepel a „tur”. A tyr szóval az a bajom, hogy nem szeretem az „y”-os szavakat, milyen betűt takar? A magyar nyelvben nem is tartozik a magánhangzók közé. Idegen nyelvekben lehet „ü” vagy „i”, az angolok meg úgy mondják, ahogy akarják. Szóval tegyünk oda egy „tisztességes” magánhangzót, és nézzük meg! Lehet: Tir, Ter, Tér, esetleg Tör vagy Tür, de melyik az igazi? Nekem a ter, tér a legszimpatikusabb, ez egy ősgyök lehet, nagyon sok szó lett belőle. A ter, terület és a tér fogalma nagyon sok mindent jelenthetett akkor, mikor még jóval kevesebb szót használtak a beszédhez. A terület jelentette az élettért épp úgy, mint a terjeszkedést, valaminek a területe a törzse is volt! (Gondolj egy fára). A „termin” a területen „termett”, aztán csináltak egy termet (raktárat), és ott tárolták, amit termeltek! A törzs is „termék”, szaporulat! Mivel a T/D váltás gyakori, nem lepődnék meg, ha a DERék szavunk is innen eredne. Szerintem Thermopülét hagyjuk meg a görögöknek, de szívesen olvasnám erről Kréta véleményét is!

Sebestyén László egy előadás keretében beszél a VLAH és a BLAK népek különböző voltáról.
Ugyanitt megemlíti az ulahusz megnevezést is.

A vlah szó 'v' betűjét nem u-nak kellene itt ejteni, mint ahogyan nagy V a latinban u betűnek felelt meg.
Akkor ulah lenne, ami már magyarázná a magyar oláh kifejezés kialakulását.

'Marha, marha' csatakiáltáshoz!!

Itt többet is találtok róla: http://napfiak.uw.hu/content .php?article.9

Csatakiáltásnak vélik, de az atyafi viselkedése nem ezt mutatja. Egy szándékos támadásnál nem veszi le a csizmáját a harcos. Arra amit a jász csinált, van egy jó példa a jelenünkben: Bush-t cipővel megdobáló iraki újságíró esete.

Ez az emberi indulat megnyilvánulása, a császár megalázása saras saru vagy csizma megdobásával és szitokszóval, majd elkergetésével.
A mai magyar nyelvünkben jelen van ez a szó, és ugyanúgy használjuk mint az 1600 évvel ezelőtt élt elődünk.



Még egy hozzáfűznivaló:
a meglátásom szerint következő a történészek hozzáállása ehhez és a hasonló anomáliákhoz: úgy igyekeznek magyarázni, igazolni, hogy ne változzon a korábbi alapelmélet, az FU.

Miután igazolták, (és nincs olyan dolog amiről ellenkezőjét és annak ellenkezőjét ne lehessen bizonyítani vagy magyarázni), elfelejtik, vagy a fennálló elmélet igazolásának tüntetik fel.

Meg tudná számolni valaki, mennyi ilyen, józan észnek ellentmondó magyarázatot szedtek össze?

(Módosította SzekeresS 2009.06.28. 11:17-kor)

Korábban már írtam hogy szerintem a római kori jazig és mai jász nép azonos! Gondolatom szerint, Krantz elméletére alapozva mindig is ezt a nyelvet beszélték, amit ma.

A következőket találtam:

Ammianus Marcellinus RERUM GESTARUM LIBBRI QVI SUPERSUNT című könyve 1, könyvének 177. oldalán a következőket írja:

„Visoque imperatore ex alto suggestu iam scrmonem parante lenissimum meditanteque allgoqui uelut morigeros iam futuros quidam ex illis furore percitus truci calceo suo in tribunal contorto „marha, marha”, quod est apud eos signum bellicum, exclamauit eumque secuta incondita multitudo uexillo elato repente barbarico ululans ferum in ipsum primcipem ferebatur, qui cum ex alto despiciens plena omnia discurrentis turbae cum missilibus uidisset retectisque gladiis et uerrutis, iam propinquante pernicie externis mixtus et suis ignotusque.”

Magyarul:
„Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólítani készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította a csizmáját, és ezt kiáltotta „marha, marha”, ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenféle ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal.”

A sáncot nem a rómaiak, hanem a szarmaták egyik törzse, a jazigok építették. A császár II, Constaninus, aki 359-ben indított hadjáratott Pannóniában. Helyszín a Duna-Dráva szegletében álló mai Kamenecz környéke.

Ókori magyar nyelvemlék, latin forrásból?
Lehet, hogy a császárt egy megsértett jász atyafi lemarházta?


Itt többet is találtok róla: http://napfiak.uw.hu/content .php?article.9

(Módosította SzekeresS 2009.06.28. 10:57-kor)

Kedves Kréta!
Úgy gondolom, nem minket kell meggyőzni, a hiba nem nálunk van, hanem a hivatalos magyar történetírásnál. Amíg az Akadémia álláspontja nem változik, hiába írunk le bármit. Dengisszel arra törekszünk, hogy sikerüljön olyat leírni, aminek van bizonyító ereje és nem cáfolható. Más a tótok, oláhok, rácok pár száz éves névváltoztatása és más a magyar név visszavitele több ezer évre! Nem az a fontos, hogy én mit gondolok erről, hanem mit mond erről a hivatalos történetírás. Azt hiszem, nem ez a harc lesz a végső, és nem nekünk kell egymás ellen megvívni. Ha én kérdezek, azt jelenti, hogy kíváncsi vagyok a véleményedre, érvelésedre, gyűjtöm az érveket, az Égei-tengeri szigetvilág eddig kiesett az érdeklődési körömből, meg kell vele jobban ismerkedni. De azért had utaljak a 147-es számon írt írásomra, ahol arról írtam, hogy a görögök átvették az őslakosok kultúráját, és megemlítettem Sparta nevét: S_P_R_T_ lehetett : SaPaRTa, SaBaRTa, SaPiRTa, SaBiRTa, ez már emlékeztet a szabar, szabartu, szabartoi aszphaloi nevekhez amik szintén kapcsolatba hozhatók a magyarokkal!(Spártában 100ezer szabad emberre majdnem 200ezer rabszolga jutott!!) Még megemlítettem ATHÉN nevét, amiben én az ősnép tehénkultuszát feltételeztem, (lásd Egyiptom és India), mellette létezett a bikakultusz is, de erről nem igen tudok semmit. Szóval Athén A TeHén-ből is lehetett, ahogy a Boldogasszonyból Szűz Mária lett. Itt a tehén istennőből Pallas Athéne lett! De ez csak az én fantáziám, kíváncsi vagyok a véleményedre. Nem állítom, elfogadom azt is, hogy marhaság. Visszatérve a „magyar” névre, az zavar, hogy nagyon sok nevet kötöttek a magyarsághoz! Népnevek alapján magyar vagy magyarral rokon nép lehetett a : hurrita, mitanni, midián, méd, matien, matian, szarmata, darita, szaruomata, maiót, szikolóta és még sorolhatnám! Jó lenne tisztán látni, minél többet olvasok, annál több a variáció!

Kedves Dengisz!
Lehet, hogy ugyanarról beszélünk mind a hárman, csak megfogalmazás kérdése, hogy min mit értünk. Szerintem adva volt egy ősnép a Kárpát-medencében, mely innen kiáramlott. Hogy mi történt közben, azt pontosan senki sem tudja, lehet következtetni és lehet találgatni. Lehet, hogy innen indultak a sumerok épp úgy, mint azok, akik az Égei-tengeri szigetvilágban telepedtek le vagy akik végig járták az utat Ázsián keresztül és visszajöttek, nevezzük őket szkítáknak vagy hunoknak. Akik az Égei-tenger szigetvilágában telepedtek le és ott magas kultúrfokra jutottak, áldozatul estek természeti csapásoknak és a beözönlő barbár(!) görög hódítóknak. Akit nem öltek meg, abból rabszolga lett vagy beolvasztották. Az egész görög kultúra ezen az előző „magyar” kultúrán alapszik, mint ahogy a római kultúra alapja az etruszk, akik szintén egy magyar nyelvjárást beszéltek! Akik nyugatra, északra vagy keletre mentek és ott keveredtek más népekkel, azok nyelve változott, új szavak jöttek, régiek kikoptak. A minoszi magyar és a Kárpát-medencei magyar hasonlósága egyértelmű, itt 4000 éves magyar nyelvemlékek vannak! Említetted, hogy a szkíta-hun minimum 17000 éve létezik. Nem tudom, mire gondolsz, barlangrajzokra, írásokra, stb. ezt majd írd le légy szíves. Természetesen nem kételkedem, magam is próbálkoztam egy 8-10000 éves képírásos emlék magyar nyelvű olvasatával. (Szarvasok és halak).
Aborigin = ab or idzs in, vagyis első éves? Írod és kérdezed! Minden lehet, magam is próbálkoztam a megfejtésével, leírom ami a jegyzetfüzetemben van, kiegészítve az itt leírtakkal. Az aboriginal a latinból az angol nyelvbe átment szó, és az: origo = eredet latin szóból ered.(Vagy nem!). Az „ab” jelentése : tól, től (lásd ab ovo/ a tojástól), eszerint latium őslakói Caius Sempronius szerint : aborigok, vagyis „ab origok”, azaz EREDETIEK! Ez nem egy nép neve, csak elnevezése (szikulok és pelazgok voltak!), ahogy az ausztrál őslakosság sem nevezte magát „aboriginálnak”, az eredeti nevük lassan feledésbe merült! Jó lesz vigyáznunk! Gyerek koromban még tudtam, sajnos nem találtam az interneten, Új-Zélandon a maorik vannak, azt tudom, talán Kréta kisegít, ha megkérem. Nézzük meg a latin origo szót, mernék fogadni, hogy az etruszkból „ered”! Nemrég a jegyzetembe ezt írtam: original = orig + inal, azaz : orig = oreg = öreg + (inal)! Ami eredeti, az régi, az öreg, vagyis az öreg jelenti a múltat, az eredetet, az ősit! Így az original se nem eredeti latin, se nem eredeti angol, hanem eredeti „öreg” magyar szó! Mondhatnám viccesen azt is, ha valami régiséget keresel egy faluban, azt keresd a falu „öreginél”, ott találod meg, a többiek meg el”inalhatnak”! Latinul az eredet = origo, de az eredeti az már = verus! Magyarul : vérségi!
Ami Kovrát gyűrűjét illeti, nincs ötletem, ezekhez a megfejtésekhez jobban értesz, mint én, talán egy hátranyilazási verseny volt. De a kKedves Dengisz!
oszrü jelentheti az általam leírt Huszrau nevét is!oszrü jelentheti az általam leírt Huszrau nevét is!

Kedves Pető Imre!
Köszönöm megértését és válaszát. Fontos, hogy bármit meg tudjunk beszélni, így a félreértések is elkerülhetők. Kívánom, hogy mielőbb legyen teljesen egészséges. Ha szabad valami személyeset itt mondani, néha az az érzésem, Ön túl sokat dolgozik, túl sokat vállal. Vigyázzon kérem az egészségére, a fáradtság és a kimerültség nem ugyanaz! Engedje meg, hogy amit már napokkal ezelőtt részletesen leírtam, most leközöljem.
Ami Göncöl-szekerét illeti, ez egy egyszerű dolog. Megpróbáltam összefüggést keresni a „lubba” mint kanál és a Göncöl-szekér között. Be kell látnom, nincs! A Göncöl-szekér elnevezés magyar, elvisz a népi mesék, mondák világába, „hungarikum”, nincs köze a merítőkanálhoz. Amin el lehet gondolkodni, az csak annyi, hogy a hun lubba, luppa elnevezés miért veszett ki a magyar mondavilágból?
Askata „más tészta”. Eddig is több jelentését ismerjük, jelentése: szkíta, szövetség, összekötöttség, lánc. Mielőtt belemennénk részletes taglalásába, menjünk vissza pár évezredet a sumérok világába. Ez azért fontos, mert egy másfajta gondolkodás volt jellemző erre a korra. Ez még a függőleges világkép, az analóg gondolkodás időszaka volt. Ide tartozik az asztrológiai ősprincípiumokon alapuló, jelképes gondolkodás is. Ez az analógiák törvényén alapul és nem egy „ok-okozati” összefüggést ír le. Ez jelenik meg a tizenkét állatövi jegyben, vagy az asztrológiában, ahol a négy elem, a tüzelem, a vízelem, a levegőelem és a földelem tulajdonságai alapján sorolunk. A népi mondások tele vannak ilyen gondolkodással. A „malacod volt” kifejezés azt jelenti: szerencséd volt, szerencsés voltál. A „malac” és a „szerencse” szavak ugyanahhoz a princípiumhoz tartoznak, mégpedig a Jupiterhez, mint ősprincípiumhoz. De ide tartozik a kínaiaktól ismert jin és jang elmélete is. Ők minden jelenséget két princípiumhoz rendelnek, példaként néhányat felsorolok. Jin: föld, hideg, sötét, folyékony, nőies, éjszaka. Jang: ég, meleg, világos, szilárd, férfias, nappal. Ez az analógiás gondolkodás megtalálható mindenhol a sumer nyelvben is! Csak néhány példa a sok közül:
A sumer ul= öröm, csillag, virág, bimbó, fénylik, ragyog...
A sumer ug= oroszlán, harag, düh, vihar, halál, halott ember, ölni, halni...
A sumer ér,ír = könny, siránkozás, imádság, panasz, sírás...
A sumer ku(9) = világos, tiszta, fehér, szent...
A sumer dug = öröm, boldogság, átnyúló térd, ágyék, élvezet, édes, gyönyörű...
Amikor arra gondoltam,hogy az „askata” talán „eskető” is, erre az analógiás gondolkodásra gondoltam, itt az összeköt és az esket megfér egymás mellett. Minden esketés összekötést is jelent kettő vagy több személy között. Az eskető pap összeköti két ember életét, a törzsi vezetők esküje összeköti törzsek, népek életét, sorsát. Nem elvenni akartam, hanem hozzátenni! Kerestem a sumer és a szkíta-hun eskü, esket szavakat, de nem találtam meg, csak az akkádot. Minden esetre találtam még valamit! Az angol oath szó jelentése eskü. Az oath szót egy „k”-val kiegészítve az elején: „k-oath”, egyben : „koath”, vagyis „köt”. Esket=köt, s bár ezt a szót nem Varga Csabától kölcsönöztem (több száz közös angol-magyar szót gyűjtöttem össze magam is, melyek könyvében nem szerepelnek!), gondolom Ő is egyet értene ezzel. A szkíta-hun nyelvet gazdagítani szeretném, mert mindnyájunké.
Üdvözlettel

Kedves Soproni!

Elfogadom az érvelését!
Beteg voltam. De talán megmaradok.
Üdvözlettel.

(bocsánat, valahogy sikerült kétszer elküldeni )

"Sokan vannak, kiknek ősei máshonnan jöttek, ezt jelezheti nevük is, de ma már ennyi keveredés után lélekben dől el, hogy ki a magyar! A magyarság, a magyar tudat,a magyar sors felvállalása nem genetika."

Természetesen ((az én felmenőim között is volt lengyel is meg francia is meg még kitudja ki mindenki)). De történelmi folytonosság (még ha részleges is) nélül nem lenne, vagy nem ilyen lenne a magyar tudat.

"Sokan vannak, kiknek ősei máshonnan jöttek, ezt jelezheti nevük is, de ma már ennyi keveredés után lélekben dől el, hogy ki a magyar! A magyarság, a magyar tudat,a magyar sors felvállalása nem genetika."

Természetesen ((az én felmenőim között is volt lengyel is meg francia is meg még kitudja ki mindenki)). De történelmi folytonosság (még ha részleges is) nélül nem lenne, vagy nem ilyen lenne a magyar tudat.

Badiny Jós Ferenc.
Nemrég egy előző írásomban azt írtam „Hagyjuk Badinyit”. A mondat talán félre érthető volt, mostazonban engedtessék meg, hogy halálának második évfordulóján (2007 márc. 10) néhány szót szóljak róla. Úgy gondolom, aki magyar őstörténettel vagy a magyar nyelv eredetével foglalkozik, vagy csak érdeklik ezek a témák, az találkozott nevével, olvasott tőle valamit. Könyveit sokan szeretik, hivatkoznak írásaira, mások különböző fórumokon támadják írásait, kétségbe vonják megállapításait, sumer nyelvtudását. Az interneten is azt olvashatom róla, hogy „vitatott munkásságú történetíró, nyelvész, sumerológus". Tessék mondani, kinek a munkássága nem vitatható? Kinek igaz minden szava a magyarság őstörténetével kapcsolatban? Ki ismeri pontosan a sumer nyelvet hangzósítva, ki ismeri minden szó eredeti értelmét? Kinek van egy megbízható, pontos sumer-magyar szótára? Lehet találni többet is az interneten, csak van, amelyik keveri a sumert az akkáddal! (Válogasd ki!). Az általam is nagyra becsült dr. Bobula Ida könyvet írt „A sumir-magyar rokonság” címmel, ahol sumer és magyar szavak egyezését mutatja be, majd a könyv 58. oldalán maga is bevallja, hogy itt a „mezopotámiai kultúra különböző eredetű szavait (sumer, akkád, asszír) használta együtt! Másik könyvében is a magyar szavak „mezopotámiai” megfelelőit említi. Nem elítélendő, mert ezt a munkát valahol el kellett kezdeni! Dr. Bobula Ida épp úgy úttörője volt ennek a munkának, mint Badiny J. F. mint Baráth Tibor,mint dr. Padányi Viktor,mint dr. Nagy Sándor, mint Zajti Ferenc és még sokan mások. Magam sem értek egyet Badiny minden írásával, megállapításával, bizonyára többször tévedett sumer szavak, írások megfejtésénél, de ez nem sokat von le munkássága értékéből. Badinyi szélesre tárt egy kaput, könyvei nyomán sok ember kezdett el érdeklődni őstörténetünk után épp úgy, mint finn- ugor nyelvrokonságunk után. Már ezért is köszönettel tartozunk neki, de hazaszeretete, a haza féltése, aggódása a magyarság megmaradásért példamutató! Argentínában is megmaradt magyarnak, ott is Magyarország volt a hazája, nyugodjék békében.
Badiny elvetette a finn-ugor nyelvrokonságot és kiállt a sumer-magyar nyelvrokonság mellett. Vajon kinek van igaza, milyen a magyar nyelv, finn-ugor vagy sumer? Már a kérdés is rossz! Az előzményekhez tartozik, hogy nyugati nyelvészek kitaláltak egy elméletet, mely szerint a nyelvek nyelvcsaládfákba tartoznak, és minden minden nyelvcsaládfának volt egy közös ősnyelve. (A finn-ugor ősnyelvről nem tud senki). Na itt a baj. Van egy elmélet és az szerint a magyar nyelv tényleg finn-ugor. Ez emlékeztet engem egy országgyűlési képviselőnkre, aki arra a kérdésre, hogy nekik miért nem kell adózniuk több százezer Ft-os költségtérítéseik után, azt válaszolta: „mert így írja elő a törvény”. Csak azt felejtette el elmondani, hogy ezt a törvényt ők csinálták maguknak! Nyugat-Európa nyelvészei ugyanezt cselekedték velünk. Nyelvcsaládokat csináltak, persze magukat a legelőkelőbb „árja” nyelvcsaládba sorolták. Mi pedig megkaptuk az Obi-ugorokat. Ami azért is nevetséges, mert még az elnevezésből is kihagyták a magyart, pedig többen vagyunk, mint a többi „rokon” kettővel szorozva. Olyan ez az elnevezés, mintha azt mondanánk: „a Tisza a Zagyva mellékfolyója”. Ez nagy baromság ,de a magyar nyelvészeket nem zavarja. Szóval, azért vagyunk rokonok, mert a világ legtöbb nyelvével ellentétben mi agglutináló, azaz ragozós nyelvet beszélünk. Csak azt nem teszik hozzá, hogy ragozós nyelv volt sumer is! Meg ragozós nyelv volt az egyiptomi is, az etruszk is, és valószínűleg minden kihalt ősi nyelv. Vagyis a ragozós nyelvű népeket a nem ragozós nyelvű népek szépen kiirtották. Az ősnépeket kiirtják, ugye? Ahogyan az indiánokkal tették, ahogy a kínaiak irtják a tibetieket és az ujgurokat. Kelet-Ázsia dzsungeleiben sorra tűnnek el az ismeretlen nevű kis törzsek, veszélyben vannak a tamilok is. Már csak a világ eldugott helyein találhatók ragozós népek. Ragozós nyelv a bantu, a szuahéli, a kecsua és ragozós nyelv a japán is. Szóval még páran megúszták. Azt bátran kimondhatjuk, az ősnyelv csak ragozós lehetett. Így épült fel a nyelv, mert ez a természetes, ez alakult ki először. Legjobb példa erre másfél éves kis unokám, aki még „ősnyelven” beszél. Nála Tá a távirányító, Ka a villanykapcsoló, és Ma a madár, de a maci és a majom is. Szóval „tök sumer” a gyerek. Tudom mire felnő, belőle is finn-ugor lesz. Választania nem lehet, azt viszont pár év múlva eldöntheti, hogy fiú akar lenni vagy leány. Hogy mit nem tesz a liberalizmus!
Valamikor a világ egy nyelvet beszélt. Aztán történt valami, de nem tudjuk. Talán világ méretű természeti csapás, jégkorszak, kisbolygó becsapódása vagy vízözön? Emberi csoportok szigetelődtek el egymástól. A nyelvek fejlődése külön utakon indult meg, majd az emberek elszaporodása után megindultak egymás ellen a gyilkos háborúk. Már nem sokan maradtunk, akik még saját országunkban élünk, saját nyelvünket használjuk. Országunk kétharmad részét már elvették, a nyelvünket most veszik el! Figyelj magyar! Az utcán látsz még magyar nyelvű feliratot?

Örülök, hogy nagy vonalakban egyetértünk, mert ez azt jelenti, hogy a különböző kiindulópontok ugyanoda, vagy legalábbis egy irányba vezetnek.

(Persze hogy változott a népesség, hiszen kis hazánk mindíg is átjáróház volt. Viszont sosem cserélődött le teljesen, ezt bizonyítja, hogy még mindíg "magyarul" beszélünk annyi évezred után, valamint a kőkorszakból származó EU19 marker Európában legnagyobb, ~60%-os előfordulása a magyar népességben- Semino-féle Y-kromoszóma vizsgálat: a magyar népesség 90%-a 4 ősapára vezethető vissza, ebből 2 a jégkor végén élt,utódaik az össznépesség ~70%-át adják)