Könyvajánló
|
|
|
Statisztika
| Te vagy itt a(z) 3928218 látogató! Ma 301, ebben a hónapban 15885 látogató volt.
Jelenleg 4 regisztrált tag és 12 vendég olvas minket.
|
|
|
Könyvajánló
|
|
|
|
| | | |
mocor | 2017.09.15. 18:12 | (16.) |
mocor | 2017.09.15. 17:56 | (15.) |
mendemonda | 2017.01.31. 17:58 | (14.) |
udmurtföld 

|
humbarandog | 2016.04.02. 23:08 | (13.) |
humbarandog | 2016.04.02. 23:05 | (12.) |
humbarandog | 2016.04.02. 20:51 | (11.) |




610 Friuli lásd előző PAULUS, A LONGOBARDOK TÖRTÉNETE. https://en.wikipedia.org/wiki/Alcek Altszikursz Alcikurz In 631 a war for the throne broke out between an Avar leader and Alcek. Eventually defeated, Alcek fled to Bavaria where they asked the Frankish king Dagobert I for a piece of land to settle in. The king at first allowed them some land, but one night he ordered his army to slaughter the Bulgars. Only 700 out of 9,000 survived the slaughter and fled to Italy, where they gained permission from the King of the Lombards, Grimoald, to settle in the area of Ravenna kutrigur-avar viszály. német befogadja kutrigurt, majd leöli őket. végül lombardiába kerülnek a kutrigur bulgárok. Kubrat established peace with the Avars in 632 béke Kuvrattal, 632 https://en.wikipedia.org/wiki/632 Kubrat, ruler of the Dulo clan,[1] establishes the confederation of Great Bulgaria. He takes power over his tribe, the Utigur Bulgars, and expels the Avars from his lands. Kubrat's rule stretches from the Danube Delta to the Volga River. (?) akkor kiűzi őket vagy megegyezés alapján veszi át a törzseken a hatalmat a bolgárok kos, ló, kakas, sárkány, patkány stb években számoltak, 10 féle év van. https://en .wikipedia.org/wiki/Nominalia_of_the_Bulgarian_khans 
(Módosította humbarandog 2016.04.02. 22:59-kor) |
|  |
humbarandog | 2016.04.02. 20:48 | (10.) |
humbarandog | 2016.03.25. 20:07 | (9.) |
Bajan
566 Sigebert, Austrasia királya legyőzése és foglyul ejtése 567 Gepidia szétzúzása a Duna mellett vívott nagy csatában 574 Tiberius bizánci hadvezér legyőzése 578 az al-dunai szlávok elleni győzelmes hadjárat 582 Sirmium ostroma és bevétele 584 Singidunum (Belgrád) bevétele 585 az Al-Duna déli oldalán húzódó bizánci erődök ostroma, bevétele és feldúlása 586 egészen az első kudarcig, Thessaloniké első ostromáig Az 590-es években győzedelmesen harcolt a bajor I. Tassilo herceg ellen (595), valamint – Priskost kivéve – Petros és Komentiolos bizánci hadvezérek ellen is. http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/hunok-gepidak/ch01s05.htm l PAULUS, A LONGOBARDOK TÖRTÉNETE. (Paulus Diaconus HISTORIA LANGOBARDORUM)
565 Ugyanezen időben a hunok, vagyis az avarok, Chlothár király halálának hirére annak egyik fiára, Sigisbertre rontottak. Ez Thüringiában találkozott velük össze és az Albist folyónál derekasan megverte őket, mire azok békét kérének, a mit ő meg is adott.*** Ez a Sigisbert a Hispániából származó Brunicheldisttt vette nőül, a ki őt Childepert nevű fiúval ajándékozta meg. Az avarok és Sigisbert között később ismét ütközetre került a sor, még pedig ugyanazon a helyen, a hol e lőbb; most azonban amazok nyerték el a győzelmet s a frankok seregét teljesen szétszórták.1
592 Ezen időben Agilulf király is békét kötött az avarokkal.
595-596 Épen ezekben a napokban a bajorok közül mintegy kétezer ember a szlávokra tört, de a cácán* meggyőzte és egy szálig levágta őket. Ekkor hoztak Itáliába először vad lovakat és bivalyokatt s az itáliai nép mint valami csodaállatokat bámulta azokat. 11.__Ez időtájt Childepert frank királyt életének huszonötödik évében feleségével együtt, a mint mondják, megmérgezték. A hunok, a kiket avaroknak is hívnak, Pannóniából Thüringiába rontottak és igen súlyos háborút viseltek a frankokkal. Galliában ekkor Brunechildis királyné uralkodott unokáival, a még gyermek Theudeperttel és Theuderickel ; ezek a hunoknak pénzt adtak, mire azok visszatértek hazájukba.
601 Ez időtájt küldött Agilulf király is alkalmas mesterembereket az avarok királyának, a cácánnak, hogy annak a számára hajókat építsenek, a mely hajókkal azután ez a cácán Thrácia egyik szigetét* bevette. *Talán Sp h a c te ria
602 Ezen időtájt tértek vissza Agilulf király kö- vetei is a cácántól és jelentették neki, hogy az avarokkal örök békét kötöttek. Velük jött a cácánnak egy követsége is, amely azután innen Galliába ment át és tudtukra adta a frankok királyainak, hogy miként az avarokkal, úgy a longobardokkal is lépjenek békére. E közben a longobardok avarok és szlávok társaságában Istria* területére rontottak s azt fölégették és kirabolták * 751-ig a byzanci császárság alatt állott.
611 37 .__Ez időtájt az avarok királya, a kit az ő nyel- vükön cácánnak hívnak, megszámlálhatatlan sokasággal Venetia tartományba tört.t Gisulf foroiuliumi herczeg a longobardokkal, a kiket hamarosan maga köré tudott gyűjteni, vakmerően eléje sietett; de — habár nagy hősiességgel küzdött kevesedmagával a roppant tömeg ellen — végtére is mindenünnen körülfogva csaknem egy szálig elvesztek.
Ez Baján khán fia lehetett. Baján u g y an is 602-ben h a lt meg, a Paulus által leírt beütés pedig Hun fa lv y sz e rin t 611-ben történt egy egészen fiatal khán alatt.
Az avarok pedig keresztül-kasúl járták Foroiulium egész területét, raboltak s tüzzel-vassal pusztítottak mindent. Majd Foroiulium várát szoros ostromzár alá vették és teljes erejükből annak a bevételén fáradoztak. S midőn az avarok királya, azaz a cácán, teljes fegyverzetben és nagy kísérettel a város körül járkál és kutatja, hogy melyik részen ostromolhatná azt legkönnyebben : a várfalakról megpillantá őt Romilda és amint látja, hogy az mily virágzó ifjúkorban van, legott feltámadnak a gonosz asszony bűnös vágyai és azonnal hírnököt küld hozzá, hogyha őt nőül veszi, úgy neki a várost mindazokkal, a kik benne vannak, átadja.
Ezt hallván a barbár király, gonosz furfanggal azt válaszolá, hogy ő kész megcselekedni, a mit izent és ígérte, hogy őt feleségül veszi. Romilda erre késedelem nélkül kinyittatta Foroiulium városának a kapuit és bebocsátotta az ellenséget úgy a maga, mint azok vesztére, a kik benn voltak. Az avarok most királyukkal bevonultak Foroiuliumba, s a mit csak lehetett, összeraboltak ; a várost egészen elhamvasztották, a kezükbe került lakosokat pedig rabszíjra fűzve magukkal elhurczolták és hazugul azzal kecsegtették a foglyúl ejtetteket, hogy majd Pannónia területén le fogják őket telepíteni, a honnan hajdanában a longobardok kiköltöztek. Midőn azonban hazájukba visszatértükkor a Szent mezőre értek, elhatározták, hogy minden férfikorban lévő longobardot kardélre hánynak, a nőket s a gyermekeket pedig, mint hadizsákmányt, egymás között felosztják. Taso, Cacco és Raduald, Gisulfnak és Romildának a gyermekei, midőn az avarok ezen gonosz szándékának neszét vették, tüstént lóra kaptak és futásnak eredtek. A három közül az egyik Grimualdot, a még egészen gyermek testvérüket, mivel azt hitte, hogy az a kicsiség képtelen magát a vágtató lovon fentartani, jobbnak gondolta kardjával keresztül szúrni, mintsem hogy a szolgaság igájában nyögjön.
Midőn azonban felemelte lándsáját, hogy a gyermeket keresztül döfje, akkor az hangos zokogásban tört ki és mondá: „Ne ölj meg engem, hiszen megtudom én ülni a lovat!“ Erre karjánál fogva megragadta a gyermeket és a ló csupasz hátára tévé és egyszersmind figyelmezteté, hogy lehetőleg erősen tartsa magát. A gyermek pedig kezeivel megmarkolta a ló kantárát s futó testvérei után vágtatott. A mint az avarok észre vették ezt a dolgot, legott lóra kaptak és utánuk iramodtak; s mialatt a három öregebb testvér a futással megmenekült, addig a gyermek Grimualdot az egyik avar, ki nálánál gyorsabban lovagolt, beérte. Azonban gyenge korára való tekintettel nem tartotta érdemesnek Grimualdot megölni, inkább élve hagyta, hogy neki majd szolgája legyen. Erre az avar a gyermek lovát kantárjánál vezetve visszaindult vele a táborba és fölötte ujjong a nemes zsákmánynak, mert a gyermeknek csinos testalkata, csillogó szemei s leomló szőke hajfürtjei valának. Ezenközben Grimuald keservesen fájlalta, hogy őt így fogságba hurcolják és „Szörnyű gondolatot forgatván kis kebelében."* - * Virgilius Georgica. IV. 83. rövid kardját, a milyent olyan korban hordani szokás, hüvelyéből kirántá és azzal, minden erejét összeszedve, oly hatalmas vágást mért az őt vonszoló avar fejebúbjára, hogy a vágás egészen az agyvelöig hatolt és az ellenség holtan fordult le lováról.
Erre a gyermek Gri- muald lovát megfordítá és vígan elmenekült; nemsokára beérte testvéreit, a kiknek igen nagy örömet szerzett megszabadulásával és az ellenség halálának az elbeszélésével. Az avarok ezután minden férfikorban levő longobardot kardélre hánytak, az asszonyokat és gyermekeket pedig rabszolgaságba hurczolták. Romildát, a ki ezen alattomos gaztettnek főelőidézője volt, az avarok királya esküjéhez híven — a mint neki megfogadta — egy éjjelre feleségül vette, mindjárt rá pedig átengedte őt tizenkét avarnak, a kik egész éjen át felváltva gyötörték érzéki vágyaik kielégítésével; majd a nyilt mező közepén karót üttetett le, a melynek kihegyezett végére Romildát felnyársaltatta és akkor ócsárlólag szemére lobbantva mondá: „Ilyen férjre vagy te érdemes!“ Ily módon veszett el az elvetemedett hazaárulónő, a ki többre becsülte buja élvvágyát polgártársai s rokonai jóléténél.
Midőn Grimualdnak tudomására jutott, hogy Perctarit Scythiába menekült és a cácánnál tartózkodik, legott értesítette követei által az avarok királyát, a cácánt, hogy a longobardok a békés viszonyt, a melyben eddigelé voltak, nem tarthatják vele fenn, ha ő Perctaritnak továbbra is menedéket ad. Ezek hallatára az avarok királya magához hivatta Perctaritot és kijelenté neki, hogy menjen, a merre tetszik, hogy miatta az avarok a longobardokkal viszályba ne keveredjenek*.
Erre a Lupusra bízta Grimuald palotája vezetését, a mikor Beneventumba útazott. 18. Lupus a király távollétében, a kinek visszajövetelét nem remélte, igen dölyfösen viselkedett Ticinumban; a király visszatértekor azonban — jól tudván, hogy annak az ő rossz tettei nem fognak tetszeni — Foroiuliumba ment és saját bűnösségének tudatában fellázadt a király ellen. 19. Grimuald nem akart a longobardok között polgárháborút előidézni s ezért megbízta a cácánt, az f avarok királyát, hogy vezessen sereget Foroiuliumba Lupus herczeg ellen és a háborúban semmisítse meg. És ez meg is történt. Midőn a cácán hatalmas seregé- vei megérkezett, Lupus herczeg a foroiuliumbeliekkel a / Flovius* nevű helyen három napon át harczolt a cácán serege ellen, a mint nekem ezt öreg emberek elbeszélték, a kik maguk is jelen voltak ebben a csatában. Az első napon megverte a cácán erős seregét és övéi közül csak kevesen sebesültek meg ; a második napon már több embere megsebesült és meghalt, de ő is sokat levágott az avarok közül; a harmadik napon övéi közül még többen megsebesültek, avagy elvesztek, de viszont nem kisebb pusztítást vitt véghez ő is a cácán nagy seregében és gazdag zsákmányt ejtett. S mégis a negyedik napon oly roppant tömeget láttak ellenük nyomulni, hogy futásnak eredve alig-alig tudtak elmenekülni. 20. _ Itt vesztette életét Lupus herczeg is, a többiek pedig, a kik megmenekedtek, a várakban sánczolták el magukat. Az avarok pedig az egész tartományt bebarangolták és tűzzel-vassal pusztítottak mindent. Midőn több napon át űzték már ezen munkát, felszólítá őket Grimuald, hogy hagyják abba a pusztítást. Erre követeket küldöttek Grimualdhoz és kijelentették neki, hogy Foroiuliumot, a melyet saját fegyvereikkel hódítottak meg, egyáltalában nincs szándékuk elhagyni. 21 . Grimuald most kénytelen volt sereget gyűjteni, hogy az országból az avarokat kiűzze. Foroiulium : Friuli (Módosította humbarandog 2016.03.25. 20:09-kor) |
|  |
hun bod | 2015.11.20. 21:29 | (8.) |
Avaria 

avar lobogó 

Lak lobogó Dagesztan 
|
hun bod | 2015.04.23. 22:29 | (7.) |
jász történelem Kr.u.174 a római császár háborút indít a rómaiakkal kiegyező királyt megdöntik, fogságba vetik és tovább folytatják a harcot 
a kiegyezés és határtartományok, vásárnapok 
a kipcsákok árulása és azok elárulása 
(Módosította hun bod 2015.04.23. 23:18-kor) |
hun bod | 2015.04.23. 22:28 | (6.) |
a jászok kapuja a Terek folyón át a jászok fővárosa Magas 

... a jász : alán, jazyg, aszi 

|
hun bod | 2015.03.12. 22:52 | (5.) |
Irnik tanhu Gourda Gordasz Ogurd Kürt (Grod) 514 - 528 (Kurt Kuvrat 620-630) Maugerisz Moger Megyer (Mugel) 528 -
Kandik avar kagán 554 - 559. Sandilch Szandilk Σάνδιλ, Σάνδιλχος, 555 utigur kán, 569 onogur kán ’Ermi-nemzetségből’ Baján Baian Bős avar kagán 562 - 602
Baloch Balach Baluch Belek Balak Balakti szabir király Boarich Bogarik szabir hercegnő - 545
Bumin köktürk kagán 551 - 552 Isszik köktürk kagán
Balash szaszanid shah 484–488 Kavadh I 488–531 Khosrau Kasra Hüsrev Huszrau szaszanid 'aparvez' szaszanid shah 501 – 579 Aksuvar eftalita hun vezér 515-528 Mihirakula 528-542 ...
532 hun támadás Bizánc-uralta Folyamközbe Hun raid in 532 to the Byzantium-ruled Mesopotamia 533 _600 hun Karthágó ostrománál https://en.wikipedia.org/wiki/Vandalic_War
.......
a hunok a halottaikat se hagyták hátra Even the dead body of a Hun military leader was not left to the enemy. Procopius of Caesarea wrote that during the storm of the city Archeopol (553) for a dead body of the “Sabirs' Chief” broke a strong fight that lasted until dusk” (Procopius of Caesarea. II, p. 432).
_ a hun íj kerek Apollinaris Sidonius says that the bow of the Hun warrior had a special form - “rounded bows” (Sidonius Apollinaris, p. 1090). Procopius of Caesarea tells us that the storm of Archeopol “The Persians and Sabins (Savirs, Subars, Saban is a Bulgarian form of pronunciation), shooting at those standing on the walls a cloud of arrows and spears ... almost achieved that under their pressure the Romans were ready to leave the top of the fortifications” (Procopius of Caesarea. II, p. 420). _ ez valószínűleg az ostor Ammianus Marcellinus noted: “They deserve recognition as excellent warriors, because they are fighting from a distance with arrows ... and closing on the enemy hand to hand, fight with selfless courage with swords, ducking from strikes, they throw arkan (lasso) on the enemy...”. (Ammianus Marcellinus. II, p. 238). _ ostromgépek “.. they came up with such a device, which did not occur neither to the Romans, or Persians, nor to anyone since the creation of the world, although in this and the other state have always been, and now is a large number of engineers” (Procopius of Caesarea. II. C 407-408). In 551 during storming of Petra, the Huns-Savirs for the first time used siege engines of original design. Procopius of Caesarea gives a detailed description of the design features of this kind of siege equipment: “... they braided thick branches, attached them everywhere instead of the logs, covered the machine with hides, they retained the shape of a battering ram, suspending it in the middle on freely moving ropes, as usual, only one beam, pointed and covered with iron like an arrowhead, to rapidly batter them into the walls of the fortifications. And they made this construction lo light ... forty people, who were lifting up the log to swing it and strike the wall, from the inside of the machine, covered with hides, could without difficulty carry this ram on their shoulders” (Procopius of Caesarea. II, p. 408). _ a hunok el tudták torlaszolni a folyókat, áradásokat okozva városokban Huns could build dams on the rivers to cause flooding in the besieged city. For this purpose, they used “huge inflated burdiuks (bladders), filled with stone and sand...”. (Movses Kalankatuatsi. II, p. 80. The “Chronicle” of Pseudo-Zacharias also contains information about the Huns and Persians, in preparation for a siege of the city Maiferkat, “made about it ditches, embankment, and many pits...”. (Pseudo-Zacharias, p. 163).
(Módosította hun bod 2015.03.12. 22:53-kor) |
|  |
hun bod | 2015.01.13. 21:31 | (4.) |
IbnFadlan utazása a türkök, volgárok földjére Almis volgai bolgár fejedelem hívására 921-ben indult el Bagdadból' (21 June 921 . A pogány vallásokról kevés a mondanivalója. De a baskír phallus-kultusz felkelti az érdeklődését, mert megkérdezi tolmácsa közvetítésével a bennszülöttek egyikét, mi az értelme egy fából készült penis imádatának és leírja a választ: "Mivel én is valami hasonlótól lettem és nem ismerek más teremtőt, aki engem csinált volna." Aztán hozzáteszi: "Közülünk (a baskirok közül) egyesek tizenkét istenségben hisznek: egy isten a télnek, egy másik a nyárnak, egy az esőnek, egy a szélnek, egy a fáknak, egy az embereknek, egy a lovaknak, egy a víznek, egy az éjszakának, egy a nappalnak, egy a halál istene és egy a földé, míg közöttük a leghatalmasabb az, amelyik az égben lakik, de ez tanácsot tart a többi istenekkel és mindannyian elégedettek azzal, amit a többiek tesznek...
In only fifty-three pages of manuscript, the text records twenty-three river crossings: the Jayhun, the Yaghindi, the Jam, the Jakhsh, the Udhil, the Ardin, the Warsh, the Akhti, the Wabna, the Jayikh, the Jakha, the Arkhaz, the Bajagh, the Samur, the Kinal, the Sukh, the Knunjulu, the Uran, the Uram, the Baynakh, the Watigh, the Niyasnah, and the Jawshir. http://postcolonialist.com/academic-dispatches/ibn-fadlan-crossing-nature-boun dary/ AmuDerya http://dergiler.ankara.edu.tr/dergiler/37/1691/18028.pdf http://en.wikipedia.org/wiki/Amu_Darya . törökül: Türk Tekin, Sekalibeli Bars http://dergiler.ankara.edu.tr/dergiler/37/1691/18028.pdf 10sz Alp Tigin, Sebük Tekin http://en.wikipedia.org/wiki/Timeline_of_the_Turkic_peoples_(500–1300) az ő ősük, Kül Tigin építette a derbenti Vaskaput http://en.wikipedia.org/wiki/Temir_Kapig |
|  |
hun bod | 2014.11.26. 18:39 | (3.) |
ie.6-5sz. 6. Kinyilvánítja Dárayavaus király: Ezek (azok) a tartományok, amelyek birtokomba kerültek (maná patiyaisa) Auramazdá akaratából én ezeknek királya voltam: Párra, Uvaja, Bábirus, Ahurá, Arabáya, Mudráya, a szigetek, Sparda, Yauna, Má da, Armina, Katpautuka, ParAava, Zraka, Haraiva, Uvárazmíy, Báxtris, Suaguda, Gadára, Saka, Aatagus, Harauvaos, Maka, összesen 23 tartomány".
A felsorolt tartományok azonosítása sorrendben a következő: Persis, Elám, Babilon, Asszíria, Arábia, Egyiptom, Kypros, és a Kis-Ázsiához tartozó görög szigetek, Sardeis /Lydia/, Iónia, Média, Armenia, Kappadókia, Pártia, Drangiané, Areia, Chórasmié, Baktria, Sogdiané, Gandhára, szakák, Sattagydia, Arachósia, maka. (Módosította hun bod 2014.12.28. 19:49-kor) |
hun bod | 2014.04.25. 14:07 | (2.) |
After the death of Alexander III of Macedon in 323 B.C., the territories he had conquered were divided between his generals, the so-called DIADOKHI. Alexander's friend Seleucus Nicator (r. 312–280 B.C.) became king of the eastern provinces
Alexander died (323), Seleucus was given the command of the hetairoi (companions) cavalry and took part in the regent Perdiccas’ campaign to oust Ptolemy, the governor (satrap) of Egypt. In Egypt, however, he joined with others in the assassination of Perdiccas.
When the empire was divided in 321, he was given the governorship (satrapy) of Babylon. At the same time Antigonus Monophthalmus (the One-Eyed) had been placed in command of a campaign against Eumenes of Cardia, a supporter of Perdiccas.
In 317 Seleucus aided Antigonus but, after Eumenes’ execution in 316, Antigonus demanded that Seleucus give an accounting of the income from his satrapy. Seleucus refused to give the accounting and escaped capture by fleeing to Ptolemy in Egypt.
316 to 312 took the initiative in forging a coalition among Ptolemy, Lysimachus (the ruler of Thrace), and Cassander (who laid claim to Macedonia) against Antigonus, whose desire to become the ruler of the whole of Alexander’s empire was a threat to them all.
(315–311) Seleucus was made one of Ptolemy’s generals and jointly with him commanded the Ptolemaic troops that defeated the force of Demetrius, the son of Antigonus, at the Battle of Gaza in southern Syria (312).
Seleucus once again turned his attention to returning to Babylonia, and in August 312 he was able to reconquer Babylon with only a small army. This conquest marked the beginning of the Seleucid era, which is dated Dios 1 (Oct. 7), 312, in the Macedonian calendar and Nisan 1 (April 3), 311, in the Babylonian calendar.
 |
|  |
hun bod | 2014.04.25. 13:51 | (1.) |
...Armenian highlands had been subdued by Cyaxares about 600 B.C. and so had become part of the Median Empire...
attested in written sources since the 5th century A.D. (after the invention of the Armenian alphabet by St. Mesrop Maštocʿ )
...after the Medes followed the Persian Achaemenids (550-330 B.C.; we find the first attestation of the name of the country in OPers. Armina “Armenia” in 520 B.C. (see above)), then Alexander and the Seleucids.
Szeleúkeia Languages Greek - Persian - Aramaic Religion Olympianism - Babylonian - Zoroastrianism
Seleucus I Nicator Seleucus, one of Alexander’s leading generals, became satrap (governor) of Babylonia in 321, two years after the death of Alexander. In the prolonged power struggle between the former generals of Alexander for control of the disintegrating empire, Seleucus sided with Ptolemy I of Egypt against Antigonus I, Alexander’s successor on the Macedonian throne, who had forced Seleucus out of Babylonia.
In 312 Seleucus defeated Demetrius at Gaza using troops supplied by Ptolemy, and with a smaller force he seized Babylonia that same year
By 305, having consolidated his power over the kingdom, he began gradually to extend his domain eastward to the Indus River and westward to Syria and Anatolia, where he decisively defeated Antigonus at Ipsus in 301. In 281 he annexed the Thracian Chersonesus. That same year, he was assassinated by Ptolemy Ceraunus, the disgruntled son of Ptolemy I.
eastern part of the empire was conquered by the Parthians under Mithridates I of Parthia in the mid-2nd century BC, yet the Seleucid kings continued to rule a rump state from Syria until the invasion by Armenian king Tigranes the Great and their ultimate overthrow by the Roman general Pompey.
Armenian kingdom, whose power and size had been enlarged considerably in particular by king Tigranes I called the Great (ca. 94-54 B.C.), had become a bone of contention between the Parthians and the Roman Empire (see Chaumont, 1976) ever since L. Licinius Lucullus had marched against Tigranes during the third Mithridatian War and this king had submitted himself to Pompeius in 66 B.C.
The Roman protectorate was followed by the rule of a younger line of the Parthian Arsacids (Arm. Aršakowni-kʿ ) over Armenia from 53 (or 66) A.D. to 428 A.D., again except the short period of Roman occupation under Trajan
the Parthian king Vologaeses I had in 53 A.D. simply placed on the Armenian throne his younger brother Tiridates (Trdat) I, who had been acknowledged by the Romans in the treaty of Rhandeia in 63 and who had finally been crowned by Emperor Nero himself in 66 A.D.
................ King Artašês/Artaxias (189-160 B.C.) from Zangezowr. ...“Mid. Med.” hr from Proto-Ir. *θr and “Mid. Med.” prothetic vowel before initial sp- and xš- (whence Arm. šx) rested chiefly upon one single piece of evidence, namely the proper name Axšahrsart (written as Aram. ʿḥštrsrt) containing “Mid. Med.” *axšahr as first element (by contrast with Parth. xšahr “country, empire”). AKHSHAHRSHARTH - ASHARKHSHARTH
(Módosította hun bod 2014.04.25. 15:52-kor) |
|  |
| | | |
|
|   | Generálás ideje: 0.06 mp  |
| Információ
|
|
|
|