Könyvajánló
|
|
|
Statisztika
| Te vagy itt a(z) 3928153 látogató! Ma 236, ebben a hónapban 15820 látogató volt.
Jelenleg 0 regisztrált tag és 6 vendég olvas minket.
|
|
|
Könyvajánló
|
|
|
|
| | | | hunok hunkh történelme volgildumje
| | | |
|
| | | |
humbarandog | 2016.03.25. 22:58 | (124.) |
劉 / 刘 Liu, Lao Sixteen Kingdoms of the Five Barbarians kingdoms were founded by ethnic Xiongnu, Xianbei, Di, Jie, Qiang, and Dingling rulers who took on Chinese dynastic names https://en.wikipedia.org/wiki/Sixteen_Kingdoms tingling https://en.wikipedia.org/wiki/Ding ling In Sichuan, Li Xiong, a Di chieftain, led a successful rebellion and founded Cheng Han kingdom in 304.
Also in 304, Liu Yuan, a Xiongnu chieftain, who had been fighting in the Jin civil war on the side of Prince Sima Ying, returned home to Shanxi where he reorganized the five tribes of the Xiongnu and declared independence
https://en.wikipedia.org/wiki/Liu_Yuan_%28Han_Zhao%29 https://en.wikipedia.org/wiki/Luandi The earliest prominent figure from the clan itself was perhaps their leader Touman 頭曼. Later on, a branch of the Luandi changed their family name to Liu 劉.
As the commander of the Left Tribe, Liu became known for his fair administration of laws and willingness to listen to ideas, and also for his willingness to spread his wealth.
Ladány = Liu Yuan In the midst of the War of the Eight Princes, in 304, Xiongnu nobles, led by the commander of the North Tribe, Liu Xuan 劉宣, tired of the Jin misrule and secretly plotted reindependence from Jin. They sent a messenger to secretly offer Liu Yuan the title of Grand Chanyu. Liu Yuan then told Sima Ying, who was then concerned about an attack from Wang Jun 王浚, whose troops were reinforced with Xianbei and Wuhuan soldiers, that he would be willing to mobilize Xiongnu soldiers to support Sima Ying's cause. Sima Ying agreed and allowed Liu Yuan to return to the Xiongnu tribes. Once Liu Yuan returned to his people, he gathered 50,000 men quickly and was readying himself to rush to Sima Ying's aid, but he also publicly accepted the title of Grand Chanyu. (Previously, Sima Ying had bestowed the title of North Chanyu on him.) However, he then heard that Sima Ying's forces had collapsed in fear of Wang's troops and that Sima Ying had, against his prior advice, fled to Luoyang. He then declared his people independent from Jin azaz Ladány nemzetsége a Luandi, amelyből Tömény is származott, és az 5 keleti-hun törzs senyője lett a 16 királyság idejében, igazságos volt a törvénykezésben, és (miután a kínai herceg hadai, aki oldalán háborúba szállt volna, megsemmisültek) kikiáltotta országa önállóságát a han császárságtól (Módosította humbarandog 2016.03.25. 23:01-kor) |
|  |
hun bod | 2015.11.30. 22:17 | (123.) |
A 4344. medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére. Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették. A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Han–Csao (304–351) Guāng Wén Dì | Kuang-ven Ti | 光文帝 | Liú Yuān | Liu Jüan | 劉淵 | Gāo Zǔ | Kao Cu | 高祖 | 304–310 | | Liáng Wáng | Liang Vang | 梁王 | Liú Hé | Liu Ho | 劉和 | | | | 310 | 7 napig uralkodott Zhāo Wǔ Dì | Csao-vu Ti | 昭武帝 | Liú Cōng | Liu Cung | 劉聰 | Liè Zōng | Lie Cung | 烈宗 | 310–318 | |
A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat...Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A 4391. medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban. Xīn Xīng Wáng | Hszin-hszing Vang | 新興王 | Shí Zhǐ | Si Cse | 石祗 | | | | 350–351 td> | |
In early 350, Ran Min killed Shi Jian and established his own state named Wei (魏 . Shi Zhi then declared himself emperor, and he engaged in indecisive battles against Ran Min. Meanwhile, local generals throughout the empire were waiting to watch who would be the victor of the war, while neighboring states Jin and Former Yan https://en.wikipedia.org/wiki/Shi_Zhi Liu Po-po 381-ben született 407 : államát Hsziának nevezte el. Felvette az "Égi Herceg" címet és annak uralkodója lett. Apja Liu Vej-csen (劉衛辰 fontos hsziungnu vezető volt, a Csien Csin állam vazallusaként Erőszakkal elfogta a Jücsiulü Sölun, zsuanzsuan kán által Jao Hszingnek ajándékul küldött lovakat,... Tungvancseng Bejcheng Tungvancseng (kínaiul: 统万城,pinjin: tongwancheng; jelentése: „Tízezer népet irányító” 赫连勃勃当年自言“方统 ;一天下,君临万邦,故 ;以统万为名”; Helian Bobo saját kijelentése szerint: "Az égalattit egyesítő hely, melynek ura tízezer népen uralkodik"), vagy más néven Pajcseng, 白城 pinjin: baicheng, 'Fehér város', 'Fehérvár') máig fennmaradt hsziungnu (ázsiai hun) romváros, amely Kína Senhszi (Shaanxi) tartományában található. A várost Helian Bobo hsziungnu császár építette Hszia nevű államának fővárosaként. A város építésén százezren dolgoztak, a munkálatok 419-ben fejeződtek be. In the 490s, Emperor Xiaowen of Northern Wei, also known as Xiao Wendi, moved his capital from Pingcheng (平城, in modern Datong, Shanxi) to the former capital city of Luoyang. https://en.wikipedia.org/wiki/Ye_%28ancient_China%29 Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Hangony Hangun és Hangonfő Velezd Alsó-Velezd - Felső-Velezd https://hu.wikipedia. org/wiki/Sajóvelezd Center Chenther falwa - Nagh Czenther |
|  |
hun bod | 2015.11.20. 22:55 | (122.) |
hun bod | 2015.07.19. 23:41 | (121.) |
APAASHAR APA URUM APA URIM (A)Purum / Ap(a-U)rum in the same line of the text [and even, (A)Par Purum
Bökli Čöllüg il, Tabγač, Tüpüt, (A)Par, (A)Purum, Kïrkïz, Üč Kurïkan, Otuz Tatar, Kïtany, Tatabï the people of the Bökli plain, the Chinese, the Tibetan, the Avar, the Byzantium, the Kirghiz, the Üch Qurïqan, the Otuz-Tatar, the Qïtan and the Tatabï... This many peoples came and mourned and lamented. So famous kagans were they.]2 for Bumïn (Tumen according to Chinese sources) Qaghan’s passing in 552. for Köl Tigin, who died in 731, in his inscription erected by Bilgä Qaghan, his elder brother, in 732, and for Bilgä Qaghan, who died in 734,
Apurïm occurs in the form of prwmyn in the Inscription of Shapur I of Sasanian (242-272).6 Res Gestae Divi Shaporis [dated from 262 A.D.52] of Shapur I as “Aparshahr” / “Abarshahr” or “Abharshahr”, Nishapur city was founded in the 3rd century by Shapur I as a Sasanian satrapy capital.
Apar and Apourim (Thomsen 1896, p. 98). H. N. Orkun followed Thomsen and read it apar apurïm (See Orkun 1936, p. 30-31; 1941, p. 151-152). Eventually B. Ögel wrote a long article on this problem and accepted the form “Apurïm”. Indeed, this word was an ancient Turkic form of Frōm ~ Frūm (=Byzantine Empire) as J. R. Hamilton explained (see Hamilton 1974, p. 111-117, cited after Sertkaya 1999, p. 25). About this matter, see, Ögel 1945, pp. 70-85; Kljashtornii 1964, p. 73 (“Purum”); Gumilev 1967, p. 34, fn. 42; Aalto 1971, p. 34; Sertkaya 1995, s. 135, especially 142; 145-147, 150-152 (“apa urum” = ‘the Great Rom’, owing to its spelling in Turkish :Rom > Rum > Urum).
According to Haussig, the word Aba in the Chinese sources stands for Apar in the Turkish Inscriptions.
VIIth century Sebēos calls a country in Northeastern Iran, near the city Nishapur, as “Ap(a)r Shah(r)” which evidently is the same as Eghishe’s Apar, whereas the earlier writers used to the term Armenian Apar ashkharh.
Ašxarhac‘oyc‘ by Ananias of Širak who lived between ca. 610-685,42
Persia and Aria and their bounding parts, and names a part of Aria as “Ap(a)r-Shahr”, together with Koshm and Wrkan.44
the problematic and mysterious word (A)Par occurs between the nations or countries Tüpüt (Tibet) and (A)Purum (Byzantium). Once some scholars tried to read it as Par, and recently Sertkaya repeated the reading Par 8, referring to Doerfer’s famous rule of the Turkic philology.9 However, as in the Orkhon Turkic texts the vocals a / ä at the beginning of the words were not written, and according to P. Aalto’s the famous rule for ancient Turkic and Mongolian, it should be a word of foreign origin,10 and must be read as Apar: “Neither the Turkic nor the Mongolian languages possess an initial p- in old original words.”11 Some researchers explained it either as the Avars (Ruan Ruan or the European Avars?),12 or the whole Iran country,13 and even the “White Huns” (Ak-Huns)14 in northeastern Iran, from the point of views of some historical and linguistic opinions.15
avar-kun várkony varhun várkun 

|
|  |
hun bod | 2015.06.12. 22:24 | (120.) |
idegen nép, mely darab ideig Surâshtra fölött uralkodott, s melynek uralma alatt az ország 167. után egészen jó állapotban vala. Ez alatt, úgymond értekező, csak a Hindu szittyák (Yueitchi), vagyis Fejér -hunnok értethetnek. De honnan ezen feltünő mudgala név, mely különben a hindu for rásokban ezen viszonyban sehol elé nem fordúl? A hangzat szerént a mongol névhez közelednék, de amely részint általában ezen kora időben ki nem mutatható, részint pedig maga a nép miatt is ide nem illik." A 41. és 42. lapok alján mondja értekező: "Talán a mudgala vagy mudgara szó, mely pőrölyt jelent, épen a fejér hunnoktól, mint hóditóktól vétetett, kik Kosmas tanusága szerént kora időben a hatodik századig még nyugoti Indiában lakoztak." Szeiramtól (a régi szakáknak is lakhelyétől Kis -Bocharában) egész a parthusokig (kik túl a fejér hunnokon vagy Nagy-Bocharán laktak) értik egymást (egymás nyelvét), noha nyelvök egy kevéssé (azaz csak szójárásilag) különbözik (I. Kötet 83. 101. lap.). Innen következtethetjük, hogy a jüesik, és fejér hunnok, kik Nagy-Bocharában vegyesen laktak, és Kis-Bochara lakosai egy nyelvüek valának, különben nem értik vala egymást. Azt kell tehát a történelemre is támaszkodva alaposan föltennünk, hogy még a hatalmas hunn birodalom korában, mely, mint föntebb érintettük, különben is szintén a kaspi tengerig kiterjedett, különösen a jüesik is 177 körül (Kr. e.) meghódittattak vala, tehát a keleti hunn birodalom felbomolta előtt már több mint 200 évvel, költözködtek ide hunnok, és a jüesikkel, vagy ha tetszik, gétákkal is egyesülve, A másik rész nyugotnak tartva, s több népséggel, különösen a szintén hatalmas és közös eredetü uigur vagy ugor vagy igur népnek, mely néphez kétségtelenül az ut-igur, kutrigur, bitt-ugur, ulz-igur stb. népségek is számitandók, továbbá a jüesi, azaz fejérhunn népnek is egy részével egyesülve (lásd alább), sőt olykor Sínát még most is fenyegetve (mint hogy nekik a fejér hunnok is rokonaik voltak, és ezekkel együtt véve egész Kasgarig kiterjeszkedtek), a Volga folyam mentében és a Kaspi tengerhez északra fekvő földrészen a baskirok földén új birodalmat alkotott, melyet a nyugoti írók Magna Hungaria (Nagy-Magyarország) néven neveztek, mivel azt állítják, hogy a hunnok innen jöttek ki. https://en.wikipedi a.org/wiki/Saurashtra_%28region%29 https://en.wikipedia.org/ wiki/Saurashtra_people https://upload.wikimedia.org/wikipedi a/commo ns/a/af/Map_GujDist_Saurastra.png Dvaraka Mahabharata - Maghada Bihar https://en.wikipedia.org/wiki/Yadava https://en.wikipedia.org/wiki/ Kuru_Kingdom Birhodraatha https://en.wikipedia.org/wiki/B rihadra tha he first ruler of Magadha. https://en.wikipedia.org/wiki/Shakya Virudhaka, son of Pasenadi and Vāsavakhattiyā, the daughter of a Shakya named Mahānāma by a slave girl, ascended the throne of Kosala after overthrowing his father. As an act of vengeance for cheating Kosala by sending his mother, the daughter of a slave woman, for marriage to his father, he invaded the Shakya territory, massacred them and annexed it. Gotama gotra Rigvedic term, gotra simply means "cow shelter" or "herd of cows" . hodály horda offspring (apatya) "I am Kashyapa-gotra," descent from the ancient sage Kashyapa by unbroken male descent. Kashyapa rishi arishi https://en.wikipedia.org/wiki/Rishi Gautama MaharishiMaheshwar: 
there was a king named Nila who ruled over Mahishmati. King Nila had a daughter who was exceedingly beautiful. So much so that god Agni (fire) fell in love with her. She always used to stay near the sacred fire of her father, causing it to blaze up with vigour. And it so happened that king Nila's fire, even if fanned, would not blaze up till agitated by the gentle breath of that girl's fair lips. And it was said in King Nila's palace and in the house of all his subjects that the god Agni desired that beautiful girl for his bride. And it so happened that Agni was accepted by the girl herself. A secret love affair began between god Agni, who assumed the form of a Brahman, and the beautiful princess. https://en.wikipedia.org/wiki/Indo-Scythians Kalaka the mother of the monster Kalkanja Gondophares Azesz Vászoly Bazileos BASILEON MEGALOY AZOY(Maharajasa rajarajasa mahatasa Azilisasa) Azes II, the rule of the Indo-Scythians in northwestern India and Pakistan finally crumbled with the conquest of the Kushans, one of the five tribes of the Yuezhi who had lived in Bactria for more than a century, and who were then expanding into India to create a Kushan Empire. Soon after, the Parthians invaded from the west. Their leader Gondophares temporarily displaced the Kushans and founded the Parthian that was to last until the middle of the 1st century CE. The Kushans ultimately regained Mardan and Taxila circa 75 CE
Mardan Mayar Turu Chowk https://en.wikipedia.org/wiki/Gotra a> gotra kula (the Kula-Devata, god of the clan). a gúla dévasztattja Rigveda: Vrtra, the demonic serpent slain by Indra. Danu Danava the Danavas revolted against the Devatas (Devas) https://en.wikipedia. org/wiki/Danava_%28Hinduism%29 Maya, an architect and king of the Danavas Lankapuri Tripur Maya built the: - Three flying cities of Tripura for the sons of Tarkasur,
- The island city of Lanka for Kuber
- The Palace-of-illusions for the Pandavs at Indraprastha.
bhaja govindam, govindam bhaja mudha mate Baja Govindam Moha Mudgara Heramba has ten arms. As per descriptions in iconographical treatises, he holds a pasha (noose), danta (his broken tusk), akshamala (rosary), a parashu (battle-axe), a three-headed mudgara (mallet) and the sweet modak. Bajrava Ekapada Bhairava Anjali Mudra koponyakupa https://en.wikipedia.org/wiki/Kapala (Módosította hun bod 2015.07.12. 01:20-kor) |
|  |
hun bod | 2015.04.05. 21:52 | (119.) |
Thobán uralkodásának kezdetét nem tudjuk pontosan. Kr. előtt 219-ben a khinai források már mint egyeduralkodóról emlékeznek meg. 209-ből is följegyzik ugyanezen források nevét és tetteit. Több háborújáról emlékeznek meg s ezek közül kiemelik, hogy amikor a khinai seregtől vereséget szenved nyugatnak vonul és hatalmát arra felé igyekszik kiterjeszteni. Uralkodása végéről írják le a khinai könyvek azt a családi tragédiát, amely a hun fejedelmi udvarnál lejátszódott. A hunok többnejűségben éltek. Az öregedő Thobán sennyőnek egyik fiatal felesége megveszi a szívét s rábírja, hogy az elsőszülött trónörökös helyett az ő fiát jelölje ki utódjának. A hivatalos trónörökös így útban áll, akit el kell tenni láb alól. A khinai kuífők az eseményt így beszélik el: „A sennyőnek Mó-Tun volt a legidősebb fia. Később egy különösen szeretett feleségétől fia születik. A sennyő most már el akarta tenni láb alól Mó-tunt, hogy a fiatalabb fiút tehesse trónörökössé. Ezért Mó-Tunt elküldötte Aszí királyához kezesként. Mialatt Mó-Tun ott békekezes volt, Thobán hirtelen megtámadta Aszi-t. Ezek e miatt megakarták ölni Mó-Tunt, de ez elvette egy jó paripájukat és azon hazamenekült. Thobán most elismerte derekasságát és több mint tízezer katonának vezetését bizta rá.” A sennyő ezek szerint megbánta tettét s kárpótolni akarta a fiút. A tízezres vezérség azonban gyönge kárpótlás lehetett a trónöröklés helyett. Mó-Tun nem is nyugodott bele. Csöndben készül jogai visszaszerzésére. A khinai forrás így írja le ezt: „Fütyülő nyilakat készített és sennyő ezek szerint megbánta tettét s kárpótolni akarta a fiút. A tízezres vezérség azonban gyönge kárpótlás lehetett a trónöröklés helyett. Mó-Tun nem is nyugodott bele. Csöndben készül jogai visszaszerzésére. A khinai forrás így írja le ezt: „Fütyülő nyilakat készített és lovas íjászai gyakorlatainál kiadta a parancsot, hogy valamennyien egyszerre arra a tárgyra lőjjenek, amelyre ő egy ilyen nyilat rábocsát. Aki nem így tesz, annak a fejét teszik lába elé. Ha valaki a vadászaton nem oda lőtt, ahová a fütyülő nyíl röpült, leütötték a fejét. Mó- Tun azután egyik legpompásabb paripájának testébe röpített fütyülő nyilat és nyomban lefejeztette kíséretének azon tagjait, [akik nem mertek ugyanoda lőni. Nemsokára kedvenc feleségét lőtte le egy ilyen nyíllal. Ez alkalommal is némelyek a kíséretéből nem mertek oda lőni. Mó-Tun ezeket is lefejeztette. Mikor kevéssel azután Mó-Tun egy vadászaton fütyülő nyilával a sennyő díszparípáját lelőtte és kísérete kivétel nélkül vele lőit, látta hogy már egészen megbízhatik bennök. Azután vadászatra ment atyjával, Thóban sennyővel és rálőtt egy fütyülő nyilat. Egész kísérete ugyanoda lőtt és így megölték a sennyőt. Megölte cselszövő mostoháját és ennek fiát is, valamint azokat a minisztereket, akik megtagadták neki az engedelmességet. Aztán megtette magát sennyőnek.” Mó Tun ezek szerint céltudatosan és hidegvérrel tört az egyeduralomra, melyet igazi vértengeren keresztül ért el. Egyezik ebben a világtörténelem minden nagy hódi tójával. A hun nemzet, melyet addig hihetetlennek látszó hatalomra emelt, megbocsátotta ezt a bűnét, de a khinaiak még évszázadok múlva is szemére vetik a hunoknak Mó-Tun tetteit. Az egész hun állami berendezkedés, az egységes világbirodalom megteremtése s ennek politikai és katonai vezetőszerepűvé tétele a Mó-Tun munkája. Uralkodása elején Khina felől nem fenyegette veszedelem, mert Khinában három állam harcolt a főhatalomért. Országa keletén és nyugatán rokon népek nagy birodalmai feküsznek, amelyek ekkoriban hatalmuk tetőpontján állanak. Keleten a tung-huk birodalma Mandsuriára és Észak-Koreára terjedt ki. Kettőjük között a Góbi sivatag lakatlan területe képezte a határt, Úgy- Játszik, a turáni népek régi szokása volt, hogy birodalmuk határait lakatlan területsávokkal vették körül. Mó-Tun országának keleti oldalán is 400 kilométernyi ilyen lakatlan sáv volt. Ez egy lovasnépnél nem nyújt kellő védelmet. Mó-Tun tudta, hogy ez a legveszedelmesebb szomszédja, akivel elsősorban kell leszámolni. Ismét a khinai kútfőt idézem ezen eseményekre vonatkozólag: „Mikor a tung-huk megtudták, hogy a sennyő megölte atyját és magi ült föl a trónra, követet küldtek hozzá azzal az üzenettel, hogy azt a lovat akarják, mely Thobáné volt és amely ezer lit meg tudott tenni egyfolytában. Bátor tanácskozásba hívta össze minisztereit és ezek kijelentették, hogy ez a ló sokkal értékesebb, semhogy Hunnor kiadhatná. Bátor azonban így szólt: Ugyan, hát többre becsüljek egy lovat, mint egy szomszéd államot? és kiadta a táltost. Most már bizonyosak voltak a felől a keleti hunok, hogy fél tőlük, azért új követet küldtek hozzá azzal, hogy a feleségét is kívánják. A sennyő megint tanácskozást tartott kör- nyezetével. Fölingerülten kiabálta valamennyi: A keleti hunban nincs tisztességtudás, ha már a sennyő feleségét is követeli. Mind azt ajánlották, hogy meg kell támadni őket. Bátor azonban így szólt: „Eh mit, talán többre becsüljek egy nőt, mint egy szomszéd államot?” Előhívta hites feleségét és kiadta a keleti hunnoknak. Erre még jobban megnőtt a keleti hunok királyának szarva. Megindult nyugalnak és betört abba az elhanyagolt földdarabba, mely közte és Hunor között volt. Ez a föld lakatlan vala és nagyobb volt ezer linél. Mind a két nép a határvidéken lakott és ott volt az urdujuk (székhelyük, központjuk). A keleti hun már most követet küldött Bátorhoz, aki így szólt: „Az az elhagyott föld, ahol az én és a te határod érintkeznek Hunnor számára elérhetetlen. Én akarom ezt.” Mikor Bátor megkérdezte minisztereit eziránt, némelyek közülök azon a nézeten voltak, hogy ezt az elhagyatott területet oda is lehet nekik adni, nem is. Bátor azonban erre fölbőszült. „A földet, a birodalom alapját adjuk ki nekik?” kiáltotta s mindazoknak, akik ezt tanácsolták, leüttette a fejét. „Most már Bátor is nyeregbe szállt, mindenkit, aki elmaradna, lefejeztetéssel fenyegetett meg. Megindult keletnek és rajtaütött a keleti hunokon. Ezek már annyira semmibe vették Bátort, hogy még csak nem is készültek az ellenállásra. Így bátor seregével odavonult és megtámadva őket, a keleti hunok királyára megsemmisítő csapást mért. Foglyul ejtette népét, elzsákmányolta barmait és vagyonát.” Ezzel a hódítással Mó-Tun keleten egészen a tengerig terjesztette ki birodalmát. Az így meghódított népek seregével kiegészítve hadait, nyugatra tör s rajta ütve az aszikon, megfutamítja őket. Ezt az országot nem hódítja meg, mert a későbbi adatok szerint csak fia az, aki leveri és elkergeti népét. Bátor (Mó-Tun) tovább folytatja hódításait. Délen átkel a Hoang-hó folyón s visszafoglalja mindazokat a területeket, amelyeken valaha hun népek laktak. Ezután a khinai határszéli tartományokat ejti sorba. Keresztül tőr a nagy falon (amely úgy látszik, nem képezett előtte akadályt) s elfoglalja Khina nyugati oldalán mindazokat a tartományokat, amelyekben elkhinaiasodott behódolt vagy meghódított hun fajú népek laktak. A khinai források azt írják, hogy ezen harcai alkalmával már 300.000- nél több lovas íjjász katonája volt.
Khinai források azt írják, hogy Bátor sennyő főségét sok törzs csak fegyverrel való legyőzése után ösmerte el. Mikor Bátor 5 országra kiterjedő hódításait felsorolják, így végzik: „Most már hunnornak minden nemese és nagyja alávetette magát neki és tisztelte Bátort a sennyőt, mint legkivalóbbat A jelzett országok: Onkó, mely az Orkhon folyónak khinai neve. Ez az ország tehát Karakórum táján lehetett, Kutsa, ez a Tarim medencében a mai Kuldsa környékén lehetett, Ting-Ling, erről azt írják a khinai kútfők, hogy Kang kitol északra fekszik. Kangki pedig Taskend és Szamarkand tájékán terült el, így Ting-Ling ország valószínűleg a Szirdarja alsó folyásánál volt, Kin-kun, ez khinai nyelven a kirgizek neve. A források szerint az Aral-tó környékén feküdt. Ezek szerint a középázsiai turáni medence teljes egészében Bátor sennyő hun birodalmához tartozott. Nyugati határa tehát valószínűleg a Kaspi tóig és az Uraiig terjedt. Amíg Hunnorban ezek történtek, Khinában is megoldódik a trónviszály. Szín határszéli ország kormányzóját utasítja a császár, hogy a hunok ellen vonuljon hadba. A kormányzó azonban késlekedik a hadbakeléssel, amiért a császár korholó követséget küld hozzá. A kormányzó félve a halálbüntetéstől, fellázad a császár ellen, de hadseregét leverik s ő a hunokhoz menekül. |
|  |
hun bod | 2015.03.01. 21:01 | (118.) |
a szakák: Kozolakada, Omokada, valamint Kada. Omokada neve mellett már a büszke „királyok királya" cím jelenik meg görög nyelven és írással. Ábrázolásuk hasonló, mint a későbbi heftalita királyoké: subához hasonló kabát, csizma és kucsma, tipikusan közép-ázsiai öltözék; szokatlan lehetett az indusoknál ez a megjelenés. perzsa „sahan-sáhi" (Módosította hun bod 2015.03.01. 21:02-kor) |
hun bod | 2014.12.21. 22:18 | (117.) |
egy kínai tábornok hun fogságba esése, majd hunokhoz átpártolása, ami miatt a kínai császár megöli a családját és megcsonkítja az őmellettük felszólaló barátját egy levélváltás a hun shonju/senyő és a kínai (han) császár között Emperor Han Wu Di sent Zhang Qian as ambassador to the western territories (today’s Xinjiang and Central Asia) to establish diplomatic relationships with these small kingdoms and persuade them to joint the Han against the Xiongnu. This was a move on the part of the Han court to wrench from Xiongnu control the lucrative trade route later known as the Silk Road, leading from the Han capital, Xi’an, into Central Asia. When Zhang Qian finally returned to the Han court after 20 years of Xiongnu captivity, it was Sima Tan’s duty as official court historian to record this important event and the details of Zhang’s report. Sima Qian therefore had first-hand and immediate exposure to such political news. In 99 BC, his friend, General Li Ling, was captured by the Xiongnu, and he defected from the Han Empire. During the council meeting led by Emperor Han Wu Di and his ministers, discussing the actions of Li Ling, the decision was brought to exterminate the entire family of Li Ling as punishment for his treachery. This was common dynastic policy when top military officials went over to the enemy or failed in a military campaign. In the face of op***, Sima Qian defended Li Ling and objected to the family’s extermination. The enraged emperor decided to arrest and execute Sima Qian as a traitor. However, according to Han law, a fine, or the ordeal of castration could commute a death sentence. Since he did not have the money to buy his life, the only other alternative was to suffer castration. Those receiving this sentence usually resorted to suicide rather than undergo the humiliation. The sentence of castration was carried out in the same year. Sima Qian was imprisoned for a total of three years but was allowed to have correspondence. In a letter to a friend he considered suicide. However, he preferred humiliation to honorable death because he wanted to write the Shiji, a promise he had made his father on his deathbed (Sima 288). He was finally released from prison in 96 BC. Azhong shu ling he must have read the correspondence of the emperor, including those written to rulers of other countries, such as the Xiongnu. In Volume 110, he quotes contents of letters from the emperor to the Xiongnu shanyu and the shanyu’s letter to the Han emperor |
|  |
hun bod | 2014.12.12. 01:35 | (116.) |

Engaadi Dei Gratia Hunnorum 
foglyok visszavétele vagy fejpénz fizetése 
|
hun bod | 2014.08.16. 01:40 | (115.) |
két szkíta király az ashuri (asszír) birodalom babilon általi megdöntése előtt Bartatua Partatua Partitava Partatava Protothyes szkíta király (Essarhaddon veje 'Assur-ah-iddína' ie680-669)
Anatólia két államát, Phrügiát (Muski) és Urartut a Kr. e. 7. század eleje óta betörő lovasnomádok, kimmerek és szkíták sanyargatták. Phrügia el is pusztult Kr. e. 695 körül, Urartu pedig végleg elvesztette nagyhatalmi státuszát. Assur-ah-iddína felirataiban beszámol a kimmerek felett aratott teljes győzelemről (Kr. e. 678), azonban ez kétséges. Egyik lányát Bartatua (Hérodotosz munkájában Protothüész) szkíta fejedelemmel hazasítja össze
Madya Madius Madüész (szkíta méd király 633-625 BCE) (Barbatua fia)
Ashurbanipal Kr. e. 668 – Kr. e. 631/Kr. e. 629(?)) (Essarhaddon fia) (uralkodását követő időszakra Assur-etelli-iláni, Szín-sar-iskun és Szín-sum-lisir polgárháborúja nyomta rá a bélyegét, amit csak tetézett Nabú-apal-uszur függetlenségi harcának megindulása. Assur-bán-apli után az Újasszír Birodalom rohamléptekkel megindult a végső pusztulás felé vezető úton.)
a Ninivei harcokban végzett Khsathrita-val, média királyával is (asszír Kashtarita. elámi Pirumartish) 653 megtámadta Asszíriát, de Asszíria ekkor a szkítákkal szövetkezett, hogy elhárítsa a méd veszélyt, így Madüész szkíta király megtámadta Médiát.[32] A médek sikertelenül védekeztek, és a régiónak Hérodotosz szerint 28 évig új uralkodója volt.[34][35] 625 Hérodotosz szerint Phraortész megátmadta Ekbatanát, de egy Assur-bán-aplival vívott ütközetben meghalt, ami ahhoz vezetett, hogy a médek felett a szkíták vették át a hatalmat 28 évre.
Madüész ezután Egyiptomot akarta elfoglalni, de I. Pszammetik fáraó ajándékokkal halmozta el őt, így megmenekült a Nílus országa.[36] A szkíta uralkodó 28 évig magas adókkal sarcolta a médeket mindaddig, míg Uvakhsatra ...
Madüészt meghívta egy fogadásra, ahol megölette a szkíta királyt.[34] Azok a szkíták, akik el tudtak menekülni, Lüdiában telepedtek le, ami miatt a médek és a lüdök között politikai feszültség keletkezett.[37]
Uvakhsatra (akkádul Umakistar, görög II. Küaxarész) https://hu.wikipedia.org/wiki/Uvakhsatra
Uvakhsatra + Nabú-apal-uszur (káldok vezére, babilon királya Kr. e. 626-605, aki „senki fiának” nevezte magát, elfoglalta Szippart, majd Nippurt, de onnan kiűzték)
Babilon már jóval korábban megkezdte az asszírok elleni háborút, i. e. 617-ben például a nippuri asszír helyőrséget számolták fel. A hadműveletek i. e. 614-től i. e. 612-ig zajlottak. A szövetségesek két fronton háborúztak, a szkíták a médekkel, az asszírok a babiloniakkal.
Már Ninivét ostromolták, amikor a szkíták ismét beavatkoztak, és egyelőre megakadályozták az asszír főváros bevételét. Helyette azonban Assurt foglalta el. Az asszír uralkodóosztály tagjait egytől-egyig kivégezték, így Asszíria a hatalma tetőpontjától számítva alig húsz év múlva végleg megsemmisült. A Tigrisnél egyesülő méd–babiloni hadsereg Ninivét már együttes erővel dúlta fel.
Uvakhsatra (II.Küaxarész) az i. e. 6. század elején támadásra készült a lüdök ellen, mivel a szkíta szökevények ott rejtőztek el. Szadüattész lüd király nem volt hajlandó kiadni őket a méd királynak,[40] emiatt ötéves háború tört ki a felek között.[40]
Az ókori források szerint a halüszi csata napján napfogyatkozás volt,[40] amelyet mindkét fél úgy értelmezett, hogy az égiek segítik őket. A csata pontos napját ezért a csillagászat segítségével i. e. 585. május 28-ára teszik.
|
|  |
hun bod | 2014.08.16. 01:24 | (114.) |
a rovásnak kéne látszódnia, azok unicode betűk. (leheth 1-2höz nyelvet kell telepíteni a windowsban pl. japán. mennyi nem látszik?) ꓀ᛉꍞᵶᴡʍᛋᛞ⋇ ⊺ᛁⴷ^∧ᛕᑔͽ○ⵍᚺ𐐥 ꄩᚮꆏDᴅϽ𐑋ᛒⵕ⊪ᛇ ᛜᛐᚾᛝⵐキᚬᚣ⊗ⴲ϶ ᛅⵜᚻᛏᚷᛩ öhm ezek nem mutatkoznak ↺ ⴺ ♢
(Módosította hun bod 2014.08.16. 01:33-kor) |
webmester | 2014.08.11. 21:22 | (113.) |
Világos, én is így gondoltam. Viszont a jó néhány helyen (pl. rovásírás) a karakterek helyen csak négyszögek jelennek meg. Van rá programozási mód, hogy bárki számára olvasható legyen egy egyedi fontkészletet kívánó szöveg. Pl. így annak is megjelenik a rovásírásos szöveg, akinek nincs a gépén rovásos fontkészlet. Most már működik az Új fórum indítása link. |
>> 111. hozzászólás |  |
hun bod | 2014.08.11. 20:27 | (112.) |
ok, vmit lepróbálok röviden fordítani, angolul még tudok, de kilencedik századi latint azért ne várd. minden idegen nyelvű idézetet nem lehet mellőzni, mert van olyan amelyik más nyelven nincs meg. . új témát akartam nyitni (a mártírokról), de nem volt lehetséges, így ezt ide tettem mert érintőlegesen (érintettség okán) idevág. meg hát ezek az alakok a jászok ellenfelei voltak (de erről még nem találtam történelmi lejegyzést)
(Módosította hun bod 2014.08.11. 20:34-kor) |
webmester | 2014.08.06. 19:33 | (111.) |
Kedves Hun bod! Megtennéd, hogy az előző hozzászólásodat lefordítod magyarra (újmagyarra), és a továbbiakban mellőzöd az idegennyelvű bemásolásokat, valamint próbálj a fórum témájánál maradni, nehogy ki kelljen téged lebbenteni a honlapról. 
köszönettel a webmester |
>> 109. hozzászólás |  |
hun bod | 2014.08.06. 18:23 | (110.) |
Gaius Aurelius Valerius Diocletianus Augustus,[5] Greek Διοκλητιανός [notes 1] (245–311)[4][6] was Roman emperor from 284 to 305. He defeated the Sarmatians and Carpi during several campaigns between 285 and 299, the Alamanni in 288, and usurpers in Egypt between 297 and 298. Galerius, aided by Diocletian, campaigned successfully against Sassanid Persia, the empire's traditional enemy. In 299 he sacked their capital, Ctesiphon. From at least 297 on, imperial taxation was standardized, made more equitable, and levied at generally higher rates. : legyőzte a szarmatákat és kárpiakat (valszeg kárpát-medence, pannonok) 285-299 között Galerius Dioklecián hadvezére volt szaszanidok ellen, 299-ben elfoglalta fővárosukat, Kteszifon-t. 297-től birodalmi adót vezett be, amely magasabb volt. M. Aurelius Julianus, Carinus' corrector Venetiae, took control of northern Italy and Pannonia after Diocletian's accession.[35] Julianus minted coins from the mint at Siscia (Sisak, Croatia) declaring himself as emperor and promising freedom. It was all good publicity for Diocletian, and it aided in his portrayal of Carinus as a cruel and oppressive tyrant.[36]
: Julianus észak-Italia és Pannoniát elfoglalva, pénzt veretett a horvátországi Sisakban, és császárnak(?) kiáltotta ki magát és szabadságot ígért.
Before the end of February, a fire destroyed part of the Imperial palace.[178] Galerius convinced Diocletian that the culprits were Christians, conspirators who had plotted with the eunuchs of the palace. An investigation was commissioned, but no responsible party was found. Executions followed anyway, and the palace eunuchs Dorotheus and Gorgonius were executed. One individual, Peter Cubicularius, was stripped, raised high, and scourged. Salt and vinegar were poured in his wounds, and he was slowly boiled over an open flame. : februárban tűzvészben elpusztult a birodalmi palota egy része, és Galerius meggyőzte Diokleciánt, hogy a keresztények a felelősek. a vizsgálatok nem találták meg a felelőst, de elkezdődtek a kivégzések. sót szórtak a sebeikre, és lassú tűzön égették őket. 303-ban egy esetben hat embert végeztek ki egyszerre (fejeztek le), köztük Anthimusz érseket. Dioklecián és Galerius elhagyta ezután a térséget, merthogy nem biztonságos.
The executions continued until at least 24 April 303, when six individuals, including the bishop Anthimus, were decapitated.[179] A second fire occurred sixteen days after the first. Galerius left the city for Rome, declaring Nicomedia unsafe.[178] Diocletian would soon follow.[179]
Although further persecutionary edicts followed, compelling the arrest of the Christian clergy and universal acts of sacrifice,[180] a szerbeknél népi emlékezetben maradt meg az alakjuk
Duklan https://en.wikipedia.org/wiki/Dukljan
Galerius rescinded the edict in 311, announcing that the persecution had failed to bring Christians back to traditional religion.[183] The temporary apostasy of some Christians, and the surrendering of scriptures, during the persecution played a major role in the subsequent Donatist controversy.[184] : 311-ben abbahagyták az üldöztetést (merthogy nem sikerült visszatéríteni a keresztényeket a tradicionális valláshoz) és elkezdték tolerálni, majd favorizálni a kereszténységet. Diocletian's persecution of Christians was repudiated and changed to a policy of toleration and then favoritism. Christianity eventually became the official religion in 380. Constantine would claim to have the same close relationship with the Christian God as Diocletian claimed to have with Jupiter.[304]
Maximinus Daia (Maximinusz a dák) 270 – July or August 313 He became embroiled in the Civil wars of the Tetrarchy between rival claimants for control of the empire, in which he was defeated by Licinius. A committed pagan, he engaged in one of the last persecutions of Christians. Maximinus entered into a secret alliance with the usurper Caesar Maxentius, who controlled Italy.
In 308, after the elevation of Licinius to Augustus, Maximinus and Constantine were declared filii Augustorum ("sons of the Augusti"), but Maximinus probably started styling himself after Augustus during a campaign against the Sassanids in 310. On the death of Galerius in 311, Maximinus divided the Eastern Empire between Licinius and himself. When Licinius and Constantine began to make common cause, Maximinus entered into a secret alliance with the usurper Caesar Maxentius, who controlled Italy. He came to an open rupture with Licinius in 313; he summoned an army of 70,000 men but sustained a crushing defeat
: 311-ben Galerius meghal és elkezdődik a tetrarchia titkos alkujainak időszaka ... Cyriacus was a Roman nobleman who converted to Christianity as an adult and, renouncing his material wealth, gave it away to the poor. He spent the rest of his life ministering to the slaves who worked in the Baths of Diocletian. Under the reign of Western Roman Emperor Maximian, co-emperor with Diocletian, Cyriacus was tortured and put to death, beheaded in 303 on the Via Salaria, where he was subsequently buried.
Saint Cyriacus is credited with exorcizing demons from two girls. The first was Artemisia (or Artemia), the daughter of Emperor Diocletian, which resulted in both Artemisia and her mother Saint Serena converting to Christianity. The second was Jobias, the daughter of Shapur II of Persia (reigned 241-272),
: ebben a korban élt Sziriakosz, aki felnőtt korában kereszténységre tért és vagyonát szétosztotta a szegények között. Dioklecián és társuralkodója Maximian alatt megkínozták és lefejezték. .................. Civil wars of the Tetrarchy starting in 306 AD with the usurpation of Maxentius and the defeat of Severus, and ending with the defeat of Licinius at the hands of Constantine I in 324 AD. https://en.wikipedia.org/wiki/Civil_Wars_of_the_Tetrarchy_%28306-324_AD%29
In 310, Maximian rebelled against Constantine while the emperor was on campaign against the Franks. Maximian had been sent south to Arles with part of Constantine's army to defend against attacks by Maxentius in southern Gaul. In Arles, Maximian announced that Constantine was dead and took up the imperial purple. Despite offering bribes to any who would support him as emperor, most of Constantine's army remained loyal, and Maximian was compelled to leave. Maximian was captured, reproved for his crimes, and stripped of his title for the third and last time. Constantine granted Maximian some clemency but strongly encouraged his suicide. In July 310, Maximian hanged himself.[7]
:310-ben Maximian Konstantin ellen fordul, miközben Dioklecián a frankok ellen háborúzott. Maximian Arles-ban kijelentette, h Konstantin halott és felvette az uralkodói bíbort. de Konstantin hadvezérei nem álltak át hozzá, hiába ígért pénzt nekik. Így szégyenszemre el kellett hagynia a várost. Végül elkapták és Konstantin öngyilkosságot javasolt neki. Maximian felakasztotta magát.
.................. Pope Marcellinus https://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Marcellinus According to the Liber Pontificalis, Marcellinus was buried on 26 April 304 in the cemetery of Priscilla, on the Via Salaria, 25 days after his martyrdom; the Liberian Catalogue gives as the date 25 October.
.................. Magnus Maximus (Latin: Flavius Magnus Maximus Augustus WelshMacsen Wledig) (ca. 335 – August 28, 388), also known as Maximianus and Macsen Wledig in Welsh
https://en.wikipedia.org/wiki/Magnus_Maximus It is likely he also may have been a junior officer in Britain in 368, during the quelling of the Great Conspiracy. Assigned to Britain in 380, he defeated an incursion of the Picts and Scots in 381. The western emperor Gratian had become unpopular because of perceived favouritism toward Alans over Roman citizens. The Alans are an eastern Iranian speaking people who were early adopters of Christianity and migrated both east and west from their homeland.
In 383 Maximus was proclaimed emperor by his troops. He went to Gaul to pursue his imperial ambitions, taking a large portion of the British garrison troops with him.
He used foederati forces such as the Alamanni to great effect. He was also a stern persecutor of heretics. It was on his orders that Priscillian and six companions became the first people in the history of Christianity to be executed for heresy, in this case of Priscillianism, by other Christians (though the civil charges laid by Maximus himself were for the practice of magic or "witchcraft", technically spiritual fraud by use of ventriloquism,[3] and their property was confiscated. These executions went ahead despite the wishes of prominent men such as St. Martin of Tours. Maximus' edict of 387 or 388 which censured Christians at Rome for burning down a Jewish synagogue
Breuddwyd Macsen Wledig (English: The Dream of Emperor Maximus
He invaded Clausentum (modern Southampton) unintentionally and nearly fought the army of the Britons under Conanus before a truce was made. Following further negotiations, Maximian was given the kingship of Britain and Octavius retired. Five years into his kingship, Magnus Maximus assembled a vast fleet and invaded Gaul, leaving Britain in the control of Caradocus. Upon reaching the kingdom of Armorica he defeated the king and killed thousands of inhabitants. Before departing to Rome, he summoned Conanus, the rebellious nephew of Octavius, and asked him to rule as king of the land, which was renamed Brittany, or 'Little Britain'. Conan's men married native women after cutting out their tongues to preserve the purity of their language. : Maximus király álma (wales-i népmese)
Maximus Konannal betört Klauzentumba és majdnem háború lett, de békét kötöttek. Király lett, majd öt év múlva elment Galliába, és Britanniát Karadokus-ra hagyta. Armorikában megölte a királyt és néhányezer alattvalóját. Mielőtt Rómába ment, Konanra hagyta az egykori Armorikát, amit átneveztek kis-Britanniára és Konan és az emberei a feleségül vett nőiknek nyelvét kivágták, h ne beszélhessenek a saját nyelvükön.
(Módosította hun bod 2014.08.11. 21:05-kor) |
|  |
hun bod | 2014.08.04. 00:51 | (109.) |
Nyugatrómai birodalomnak, a nyugati gótoknak, frankoknak, galloknak Atilla ellenségük volt. Ezek mondaköre ezért a nagy barbár pusztítót látják benne. Galliában, a mai Franciaországban általában minden régi épületet Julius Caesar-tól, minden régi romot Atillától származtatnak. Az igazságnak és tárgyilagosságnak kevés szerep jut. Így pl. neki tulajdonítják Szent Orsolya megöletését 383-ban, holott csak hét évtizeddel később, 451-ben járt ott. A párizsi Pantheonban Delaunay hatalmas falfestménye ábrázolja Atilla előrenyomulását Párizs ellen. Erélyes, büszke fején koronával, mezítláb ül hatalmas lován. Előtte halottak, körülötte lángok. Párizst, az akkori Lutetiát Genovéva imája mentette meg Atilla dúlásától. A valóság az, hogy Atilla hunjai ok nélkül nem raboltak, germán hadai pusztításait pedig fékezni igyekezett. A szabad vallásgyakorlatot ? akárcsak a későbbi ázsiai tatár és török hódítók ? ő sem korlátozta.Párizsban Atilla egyáltalán nem járt, tervbe sem vette, mert sietett le Gallia déli részébe, hogy a nyugati gótokat Aetius római hadainak érkezése előtt megverhesse. A Szent Genonéva mondából csupán annyi igaz, hogy Párizs-Lutétia férfiai Atilla jöttének hírére szökni, menekülni akartak családjaikkal együtt, de Genovéva, egy imádkozó, istenes, jómódú leány, a mai Notre Dame helyén akkor felállított Szent István templomban gyűjtötte össze az asszonyokat és velük imádkozva nem hagyta őket elmenni Párizsból. Miközben a férfiak nejeiket követelve a templomot ostromolták, sikerült megállapítani, hogy a hunok csakugyan elkerülték már a várost és elvonultak. ... Október 21. +Köln, 304 körül http://www.katolikus.hu/szentek/1021.html Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy felirat a 4. vagy az 5. századból, mely szerint egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot építtetett tiszteletükre egy korábban meglévő, de leégett és rommá lett szentély helyén. Orsolya Angolhonban terjedelmesbirtokú királynak leánya volt. Miután Maximus római császárnak kikiáltatott, katonái, s foglyai közöl Galliában, s jelesen Armorikok tartományában sokat letelepített; s ott Konnan herczegnek, ki a háborúban hív szolgálatokat tett, terjedelmes jószágokat ajándékozott. Bevégezvén a császár az angolokkali háborút, béke következtében Orsolya Konnan herczegnek eljegyeztetett. Nem örömest egyezett ugyan ebbe Orsolya, mert az ájtatosságot szünet nélkül gyakorolván, a tiszta életet minden erények felett legjelesebbnek tartotta; kénytelen volt mégis a császár parancsoló zavának engedni. Elszántan béketűrésért, s erős lélekért esedezett Istennek, s feltette magában, h ogy mielőtt Konnanhoz nőül menend, Rómába szent búcsújárást tesz. Számos szűzet felszólított társsul, hogy kísérjék el Rómába. ...hajóra ültek., hogy a tengeren átkeljenek. Eleve szerencsés, de később ellenkező szellők voltak, mely őket a Rajnának a tengerbe ömlése körül létező tájékra verte. Éppen ott dühöngtek akkor a pogány hunok, kik a hajót a szűzekkel együtt hatalmokba kerítették. .. mert midőn a hunok előtt hitöket nyilván megvallották, s tisztaságukat bajnokilag védelmezték, részint karddal, részint lándzsával mindnyájokat lemészárolták. Így Orsolya társnéival együtt e földön a szűzességi s vértanúi babért, mennyországban pedig az örök jutalmat elnyerte 383-ban. .................... Legendájának több változata ismert. Az egyik, amely hírt ad Orsolyáról és társnőiről: Aureliáról, Corduláról, Cumeráról és Kunigundáról, elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt. Szüzességet fogadott és visszautasította egy pogány királyfi kezét. Társnőivel együtt hajón menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Itt a pogányok, akik éppen ostromolták a várost, elfogták és megölték őket. Hogy 11.000 társát említik, ez egy középkori olvasási hibából ered, mert a legenda csak ,,11 M'', azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et -- ami mint római szám ezret jelent -- olvasták ezernek. ... https://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Ursula date has been assigned by different writers to 238, 283, 383, 451, and 640. Church of St. Ursula (on the Ursulaplatz) in Cologne. It states that the ancient basilica had been restored on the site where some holy virgins were killed.[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Basilica_of_St._Ursula,_Cologne ... ?Rerum Hungaricum Decades? tanulmányozásába. Bonfini a hun történet elbeszélésekor igen bő terjedelemben ...ismerteti Attila galliai hadjáratának történetét. Azon belül is különösen részletesen tárgyal egy olyan galliai hadjárathoz kapcsolódó eseményt, ... nem más, mint Szent Orsolyának és a vele tartó tizenegyezer szűznek a hunok általi irgalmatlan és kegyetlen legyilkolása. Tudjuk, hogy erről az eseményről már az egészen korai magyar krónikák is beszámoltak. Bonfini ezzel szemben hosszú-hosszú oldalakon keresztül ismerteti Szent Orsolya történetét, rendkívül színes és megindító módon ábrázolja a tizenegyezer szűz Rómáig tartó zarándokútját. Példaként állítja elénk életszentségüket, rendíthetetlen hitüket, amellyel útjuk során a legnagyobb nehézségeket is könnyedén tudták leküzdeni. ... Legenda Aurea (Arany Legenda) @...Anglia trónörököse azonban pogány volt, a leány így több feltételt szabott. Atyjától kérte, hogy adjon mellé kíséretül tizenegyezer (!) szűz leányt, hogy azokkal zarándokként eljusson Rómába. A zarándokút során először a szüzeket térítette keresztény hitre, majd másokat is. Rómából visszatérve hajóra szálltak, s megálltak Köln városában, ?amit a hunoktól már körülzárva találtak?. A barbárok rájuk rontottak és legyilkolták őket. Mikor Szent Orsolyához jutottak, ?fejedelmük, az ő csodálatos szépsége láttán bámulatba esett és vigasztalni kezdte őt a szüzek halála miatt, és azt ígérte neki, hogy feleségül veszi. Ő visszautasította, s mivel az látta, hogy megveti, ráirányozta nyilát és átlőtte. Így teljesedett be e szűz vértanúsága? - olvassuk a legenda szövegében. Szent Orsolya és társnőinek ereklyéit Kölnben őrzik, kultusza elsősorban ebben a városban és Bruggé-ben terjedt el, de legendáját Európa-szerte ábrázolták.? Melyik időre gondol Bonfini? Nyilvánvaló, hogy Attila galliai hadjáratának idejére. Thuróczy Jánosnak is feltűnt: ?A szent szüzek vértanúhalálát több történeti mű leírja, s bár haláluk időpontját illetően nem egyezik a véleményük, mégis elfogadhatjuk, hogy a szent szüzek vértanúhalála Attila király idejében történt, hiszen a hagyomány szerint Attila seregén kívül más hun sereg nem ostromolta Köln városát.? ... Petrus Ransanus: ?...ezért hagyta ránk az, aki megírta Szent Orsolya mártíromságát, hogy Maximinus római császár követet küldött Iuliushoz, az elszakadt hunok vezéréhez, hogy Rómából visszatérve, mihelyt Coloniába érkeznek, a szüzek azon sokasága ellen megindítva a sereget, egy szálig öljék meg azokat.? Maximinus Daia, aki 308-tól 313-ig (vagyis a milánói ediktum évéig) uralkodott, és a tetrarchia keleti augustusának, Galeriusnak a társcsászára volt! Thuróczy: "Néhány, pogány tévelygéstől megfertőzött római vezér tanácsára az említett hadnagy a város ostromán serénykedő hunokkal együtt hatalmas lármával és kegyetlen vadsággal..." Pe trus Ransanus: Sokan úgy vélik, hogy (...) a Colonia Agrippinát körülzáró hunok serege ölte meg azt a tizenegyezer szüzet, akinek vezetője Szent Orsolya, a brit király leánya volt. A hunok vezére egy bizonyos római Iulius volt, aki hazájától elpártolva Attilához csatlakozott. ...................... Orsolya és társnőinek mártíromsága egy olyan esemény lehetett, amely a Diocletianus által elindított keresztényüldözések alatt történt, és a tetrarchia keresztényüldöző császárának, Maximinus Daiának a nevéhez köthető. |
|  |
hun bod | 2014.07.27. 00:19 | (108.) |
As a result of false information that made him doubt Aetius’s loyalty, Valentinian murdered the great patrician with his own hands in the imperial palace at Rome on September 21, 454. The following year, two barbarians, Optila and Thraustila, who had been retainers of Aetius, avenged their master by murdering the emperor in the Campus Martius.
... Though he had ruled for thirty years, Valentinian had influenced the destinies of his empire even less than his uncle Honorius. He only flashed once into action, when, piqued by the presumption of Aetius in aspiring to connect himself with the imperial family, he struck him down. He thought he had slain his master; he found that he had slain his protector: and he fell a helpless victim to the first conspiracy which was hatched against his throne.
...
In AD 453 Aetius son was betrothed to the Valentinian III's daughter Placidia. Aetius thereafter was granted his fourth consulship in AD 454. He stood at the height of his power, having effectively ruled the western empire at the head of the military for two decades. However, at court he had influential and deadly enemies, foremost among them, the former praetorian and city prefect Petronius Maximus and the emperor's chamberlain Heraclius. Having been threatened by Aetius they conspired with Valentinian III, who himself felt very intimidated by Aetius to murder him. In September AD 454, while Aetius was delivering a financial account, Valentinian III and Heraclius attacked him in the throne room and stabbed him to death.
But with the powerful Aetius no longer in control, the court was gripped by intrigues. With the death of Aetius, the powerful Petronius Maximus now hoped to take his place, but Heraclius prevented that, managing to persuade Valentinian III that this would be a dangerous appointment. Angry, Maximus sought revenge. And so he found two Scythians (or Huns), called Optila and Thraustila, who whose loyalty still demanded vengeance for the murder of their master Aetius.
On 16 March AD 455, Optila and Thraustila were among the guards of the imperial entourage as the emperor practised archery on the Campus Martius at Rome. Everyone was taken by surprise as Thraustila stepped forward and murdered Heraclius and Optila struck the head of Valentinian III, causing wounds from which he died.
 |
|  |
hun bod | 2014.07.26. 23:03 | (107.) |
Batbaján (meghalt 690-ben) (mBaján, Boján, Bezmer, Bezmesz, Bazmej + an) Kuvrat kán legidősebb fia
668-ban Batbaján háborúba keveredett rokonával, Cozriggal, s ideiglenesen el is vitték a Krímre. Cozrig kazárjai megtámadták, s végül a 668-ban a kazár Kabán kagánnal kötött megállapodás alapjána Don és az Urál közötti területeket el is foglalták. A szerződés értelmében fogságba került Batbaján, s húga, Huba.
A nyugat-bolgár katonák elkezdtek a csatákban martenicát hordani, hogy ezzel emlékezzenek a megboldogult elődeikre Batbajánra és Hubára. https://hu.wikipedia.org/wiki/Martenica

... az onogur-bolgár nép egy része Kürt fia, Bat-Baján uralma alatt visszamaradt a Don-vidéki hazában. Bolgárok azonban 680 után nem szerepelnek többé a Pontus vidékén. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az Onogur-bolgár Birodalom népéből visszamaradt onogurok csak a magyarok immár bolgár elemekkel vegyült ősei lehettek. Az „onogur” név éppúgy, mint a nép egyéni „magyar” neve másfél századra eltűnt a kazár nép „türk” neve alatt, hogy a magyarság független életének kezdetén újra előbukkanjanak a rendszerint „türk” néven emlegetett magyarok megjelölésére.
A 6. század közepén a szavir hatalom elbukott, s a szavir nép is eltűnt a káspi–pontusi síkság népei közül. Úgy látszik, ugyanebben az időben bomlott fel végleg a Hun-bolgár Birodalom: a Dnyeper-Don közén a kuturgurok, a Donon túl az uturgurok – törökösen „utrigurok” és „kutrigurok” – 547 és 558 közt egymással harcban álló népe tűnik fel. Küzdelmeiknek a Kaszpi-tenger vidékére érkező avarok támadása vetette végét.
Az avarok visszavonultak Bugátba, ott viszont a hun törzsekkel konfliktusba kerültek. A kinajok nyomására mind a keleti, mind a nyugati avarok elmozdultak törzshelyeikről, elhagyták a Hangun folyó és Ordosz vidékét. A Bugát és Káspivár birodalma között letelepedett avarokra pedig az altáji törökök támadtak rá, így innen a kazárok birodalmába menekültek. 550 körül azonban innen is tovább vonultak nyugat felé. 562-63-ban megtámadták a frankokat. Baján fővezér a szövetséges perzsák biztatására 567-582 között bevonult a Jász-síkságra és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában, elfoglalták egész Pannonföldet, az Encs vidékéig. Birodalmát dél felé terjesztette, s hamarosan a görögökkel lett közös a határuk. Az ott élő népek mind elismerték az avar fennhatóságot, mivel Bajánék – bár az avarok Égi eredetű egyisten hívők voltak – nem szóltak bele más törzsek hitéletébe. Tanulva Atilláék hibájából az avar vezetők sohasem találkoztak idegenekkel, megelőzve ezzel az esetleges vezérgyilkosságokat.
... A görög-perzsa háborúkat Bizánc csak úgy tudta kivédeni, ha az avaroknak magas adót fizetett. Ettől a császárság elbizonytalanodott. A római pápaság viszont úgy döntött, hogy a szláv népeket megtéríti és az avarok ellen fordítja. A hittérítés eredménye pedig az lett, hogy a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak, a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel, Verőce törzsének egyes részei pedig horvátokká váltak. Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított.
670 táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták a ogur-bolgár államszövetséget és a keleti avarok birodalmában is többségbe kerültek. A bakátból elmenekült Béla törzs vezetésével a nyugati avar birodalom segítségére siettek. Ezzel a magyarkai bevonulással némileg enyhült a római és bizánci térítések okozta veszteség.
...
630-ban még Dalmáciát is megszállták. Ekkor azonban megkezdődött a hanyatlás. Több leigázott nép fölszabadítá magát; így pl. az északnyugati szlávok egy része, kik Samo frank származása vezérük alatt (627--662) az avar igát lerázták. A Karintiában és Krajnában lakó vendek hasonlóan felszabadultak. Héraklios császár felszólítására (vagy anélkül) horvátok és szerbek költöztek be mai hazájukba és Dalmáciába. 631.-ben Kuvrat, a Don-melléki bolgárok khagánja is felszabadítja népét a szolgaság alól és Hérakliossal köt szövetséget az avarok ellen. Kevesebb szerencse kisérte a Pannoniában lakó bolgárok törekvéseit: ezeket az avarok ujabban legyőzték és Pannoniából elűzték. A földönfutó bolgárok erre Dagobert frank király oltalma alá menekültek, ki azonban valamennyit egyazon éjszakán álnokul megölette.
... Isztriát 776-ban elfoglalták a frankok, mint közös avar-longobárd birtokot. Ezen terület meghódításának ellenében a frankok elismerték az Encs folyó egykori határvonalát. E szerződés értelmében 8 évig nem is volt határkérdés az avarok és frankok között. A pápaság azonban titokban azzal bízta meg Károlyt, hogy az uruki keresztény vallású avar birodalmat tegye a hűbéresévé és a pápai tized fizetőjévé.
Károly ekkor az összes uralma alatt lévő keresztény uralkodók segítségét igénybe véve készült újabb hódítására. Az avarok azonban Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalában minden terményt felperzseltek, így Károly csúfos vereséggel fordult vissza. Megtámadta az avarok Encs-őrségét, de Oposur fia, Jenő hadvezér megsemmisítette Károly hadseregét az Encs és Ibos folyó között, a legyőzött frank sereg maradványa pedig megfutamodott. Az avarok hiába fordultak mind Isztambulhoz, mind Rómához Károly folyamatos szerződésszegése miatt, hiszen mindkét vallási vezető Bős tudun megöletését szorgalmazta, hogy végre adófizetőjükké váljanak az avarok. 791-ben Károly fia támadta meg az isztriai őrséget, s mindegyikőjüket felkoncoltatta, mivel valamennyien uruki-keresztény hívők voltak.
(Módosította hun bod 2014.07.27. 01:26-kor) |
|  |
hun bod | 2014.07.26. 21:13 | (106.) |
Hérodotosz kora és a Kr.u. I. század között a Káspi-Aral vidéki Kang'kü-ben éppen az alánok vitték a vezető szerepet, ugyanakkor Hérodotosztól Ptolemaioszig (Kr.e. V. sz. - Kr.u. II. sz.) minden írónál e térségben a masszagéták dominálnak! Egyébként e masszag- éták testvérnépei a többi környékbeli népnek, amint azt Nagy Sándor közli hadaihoz intézett szózatában: Sogdiani, Dahae Sacae, Massagetae sui juris sunt, omnes hi simul si terga nostra viderint sequentur, illi enim eiusdem nationis sunt (egy nemzethez tartoznak). (Curtius: Historianum Historia Alexandri Magni L.VI. 3.) Tehát ha az alán-masszagéta azonosság csupán nagyon valószínű, a testvériség akkor is teljesen bizonyos! Azaz az alá- nok etnikai eredete mindenképpen a Káspi-Aral vidéki masszagéták etnikai eredetében lelhető föl. Ha ugyanakkor arra gondolunk, hogy Nagy Sándor idejében (Kr.e. IV. sz.) az Aral-tó vidékén azok az alánok vitték a vezető szerepet, akiket Nagy Sándor név szerint meg sem említ, akkor a fentiektől függetlenül is csak arra gondolhatunk, hogy az alánok a közlésben szereplő masszagéták részét alkották, ha nem éppen zömét. Mellesleg Ammianus Marcellinus (XXIII, 5, 16; XXXI, 2, 12) és Dio Cassius (LXIX, 15) direkt módon is megerősítik, hogy az alánok a masszagéták leszármazottai!
Procopius VI. századi bizánci író nagy bizonyossággal, természetszer űleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal: M®¾¾®°"¿®& °"ºo& oÀº ºÀ& OÀººoÀ& ·®¸oÀ¾¶º:" (De Bello Vandalico) És a bizánci-perzsa há- borúval kapcsolatban: Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus; Atilla hunjairól pedig: Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse. |
|  |
hun bod | 2014.07.26. 21:07 | (105.) |
It was in 374 or 375 that the Huns made their first really important advance into Europe. Jornandes tells us their leader was named Balamir, or, as some of the MSS. make it, Balamber. Ammianus relates that the Huns, being excited by an unrestrainable desire of plundering the possessions of others, went on ravaging and slaughtering ail the nations in their neighborhood, till they reached the Alani. Having attacked and defeated them, they enlisted them in their service, and then proceeded to invade the empire of the Ostrogoths, or Grutungs, ruled over by Ermanric. Having been beaten in two encounters with them, Ermanric committed suicide. His son, Vithimar, continued the struggle; but was also defeated and killed in battle, and the Ostrogoths became subject to the Huns. The latter now marched on towards the Dniester, on which lived the Visigoths or Thervings.
Athanaric, the king of the Visigoths, took great precautions, but was nevertheless surprised by the Huns, who forded the river in the night, fell suddenly upon his camp, and utterly defeated him. He now attempted to raise a line of fortifications between the Pruth and the Danube*, behind which to take shelter; but was abandoned by the greater portion of his subjects, who, under the command of Alavivus, crossed the Danube, and, by permission of Valens, settled in Thrace. The Huns now occupied the country vacated by the Goths; they succeeded, in fact, to the empire of Ermanric, and apparently subjected the various nations over whom he ruled.
Balamir 375 395 Karaton 395 415 Muncuk 415 425 Oktar 425 430 Ruga 430 434 Bleda 434 445 Attila 445 453 Ilek 453 454
In 448, Attila conquered the Akatziri, called Akatziri Unni, by Priscus, another Hunnic confederacy, on the Pontus, which afterwards revived under the name of Khazars. Having destroyed their chiefs, except one named Kuridakh, he placed his son Ellak in authority over them.
Atilla made answer to the ambassadors of the Caesars. Two Hunnish envoys presented themselves the same day before the Emperors Theodosius and Valentinian, charged with identical massages, in these words: "Atilla, my master and thine, commands thee to prepare for him a palace, as he is about to come thither." Atilla came in the terrible year 451, presaged by comets, eclipses of the moon and by clouds of blood in which armed phantoms clashed with flaming lances. Never was the end of the world so near at hand. It was not an invasion; it was a deluge. Huns, Alains, Gelons, Avares, Ostrogoths, Gepides, Bulgarians, Turks, Hungarians-Barbary in mass surged about Atilla.
The legend has it that when he heard a monk speak of him as "the scourge of God" he went into a frenzy of infernal delight. "The stars fall, the earth trembles, and I am the hammer that smites the world!" (azt mondta 'malleus'? markulusz portiszkulusz? https://translate.google.com/#auto/la/hammer)
*Csörsz árkának az elődje? Pruth és a Duna között "Atilla, az én uram és a tied is, azt parancsolja, készítsd elő a palotádat, mert idejön." Athira, mim urim aish mit urrit esh, ojszet domi kwod elükezü raumitet werti wün. 451 csillagok hullottak és a hold is elbújt(?) (Módosította hun bod 2014.11.30. 20:03-kor) |
|  |
hun bod | 2014.07.21. 22:01 | (104.) |
Magos in Deorum Sacrificiis & Precibus ita versari, quasi ii soli ab eis exaudiantur. atque etiam eos de deorum natura & ortu disserere, quos & Ignem esse, & Terram & Aquam putantes : statuas repudiare, & eorum maxime opinionem, qui Deos mares & faeminas esse ajunt. De justitia verba facere, nefasque arbitrari igne mortuos humare :
a mágusok az isteni áldozatokban és kérésekben nagyon jártasak, úgy hallottam. ezen kívül még isteni természet és vita és tűz és föld és víz dolgában. a szobrokat utálják, és különösen annak tekintetében, ki férfinak és nőnek Istene. a jogos szó eszközöl, nehogy fölöslegesen égesse a halandót.
Quorum primus Magiam docet Zoroastrae filii Oromazae. Est autem haec cultus Deorum. Docet item regias institutiones. Qui vero iustissimus est, vera loqui docet per omnem vitam. Temper antissimus autem docet, ut a nulla voluptate superetur, ut liber esse assuescat, et ut revera Rex sit, imperans primum his, quae sunt in ipso, et iis non inserviens. At Fortissimus impavidum et intrepidum esse instruit, ut qui, ubi timet, servus sit.





(Módosította hun bod 2014.07.26. 23:12-kor) |
|  |
hun bod | 2014.07.12. 12:31 | (103.) |
Idantirs - Dareios
In the end of VI century BC, Scythia got drawn into the orbit of global politics once again. The most powerful state of that time, united under the dominance of Persia and extending from Fore-Asia and Asia Minor to India, raised war on Scythians. In the head of the huge Persian army stood Dareios, who had made a long preparatory work to organize and mobilize the forces for the invasion to Scythia, as though in revenge for ravaging Fore-Asia during the 28-year-long staying there after their invasion there 150 years before.
Around 513 BC, big Dareios� army began the campaign against Scythians. By the Herodotos� words, the army of Dareios consisted of 700 thousand people and 600 ships. Crossing Danube (Istros) via a bridge built by the Greeks of Asia-Minor for that purpose, Dareios entered the limits of Scythia. Realizing that they can not win such a huge army in open fight, Scythians resorted to their old �partisan� methods of waging war. Having made a lightning raid on an isolated Persian detachment, they disappeared in unbounded steppes, avoiding open fight.
Persians could win no battle and have lost much of their army and loot. Angry Dareios sent a messengers to Scythian king Idantirs, to carry the words: ��If you think you are strong enough to resist my force, why do you run from me all the time? Stop your wandering and fight with me�� The Scythian king answered on that: �If Persians want to get in the battle, let them dare to find and ruin the graves of our fathers, and then Persians would see what can Scythian warriors do in the battle. And you will yet pay for that you called yourself my master�.
Soon after that, Persian and Scythian armies stood against each other for a resolute fight. At that moment, Herodotos says, a hare ran between the Scythian ranks. Scythians, abandoning their weapons and paying no attention to Persians ready to fight, ran after that hare trying to catch it. Being informed about that, Dareios said: �These people treat with much neglect, and now it is clear, that we cannot win Scythians in the battle�. With the approaching of the night, Dareios had to run away from Scythia, leaving the camp of his weakened warriors. Thus Dareios� attempt to subdue Scythians failed (Fig. 5).
Atheios - Philip
in a middle of IV century BC, Atheios occupied the right side of Danube in a quite solid way. This territory was known among Ancient authors under the name of Scythia Minor, in contrast to the main Scythia on the banks of Dnieper and in the steppes of the Northern coast of the Black Sea. Atheios lead an active policy in this region. Written sources have kept the story about Atheios addressing the citizens of the Greek city Byzanth and threatening to water his horses under the walls of the city. His remarkable victory over the tribes of this region is well known as well. The important place in the military and political history of Scythians belongs to the war between Atheios and Philip II of Macedonia, the father of famous Alexander of Macedonia.
In the end of one of the episodes of Scythian war with the nearby tribes, when the situation was not favorable to Scythians, Atheios asked Philip for help. Philip agreed to help Atheios, but put forward the condition: Atheios would have to make Philip his heir, so that Philip would get Scythia after Atheios� death. Atheios was already almost 90 at that time. However Atheios refused to accept such a condition saying that he already had a successor. After that, the relations between them got aggravated, and Philip began war with Scythians. Atheios himself directed his army in the principal battle of this war, but Scythians lost the battle and Atheios died on the battle-field.
The Atheios� struggle surprisingly reminds the Karachai-Balkarian Nart epic telling of the struggle of epic hero prince Achei with the tribes hostile to Narts. The names Atheios and Achei are definitely identical.
death of Atheios and his defeat in the war with Philip were the beginning of the decline of Scythia as one of the most powerful states of I millennium BC The battle in which Atheios perished, took place in 339 BC Eight years later, Macedonia gave Scythia one more shattering blow. The domination of Scythians on the coasts of the Black Sea moved to decline and eventually finished in ruin. In II century BC, the successors of Scythians enter the scene of history. Among these successors, Hun-Bulgarians and Sarmats should be mentioned first of all.
http://kcr.narod.ru/miziev/miz-e.htm |
|  |
hun bod | 2014.07.12. 12:28 | (102.) |

According to Tacitus, the Huns of Kushan were already in the Turan lowlands of Atyrau Province by 91AD. By the early 4th century AD, a Kushan noble called Malkar of Khi, had become leader of the Huns settled there. Malkar is accredited with first leading the Huns into the Volga Delta where they found the Alans. In alliance with Dulo the Alan king, Malkar went on to forge ten tribes into the first proto-Turkic tribal confederation.
Wresting control of Turkmenistan from the Sasanian Empire in the 5th century AD, Malkar's "Dulo" Confederation of Ten Tribes caused a migration of Khurasanis into Dagestan as the Caucasian Avars. As a result of this backfire, the Sabirs settled there were forced to attack the Alan strongholds of the Dulo Ten Tribe Confederation in the Kuban steppe. To strengthen their ***, Malkar's Confederation of Ten Tribes now under the leadership of Ernakh entered into an alliance with Byzantium at Phanagoria in the 460s AD. In the 550s AD, the Caucasian Avars pushed further conquering Phanagoria and forcing Sarosios of the Alans to petition Byzantium for land.
Within a few years, the Dulo "Ten Tribe" Confederation in Atyrau Province allied themselves to the Ashinas forming the Western part of the Gokturk Empire and were able to snatch Phanagoria back from the Avars renaming the Sabirs as Khazars under the rule of Kaghan Kazarig. https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Kazakhstan

Patria Onoguria, referred to as such by Agathius, Priscus Rhetor, Zacharias Rhetor, and Pseudo-Zecharias Rhetor, was a Hunno-Bulgar state around the Sea of Azov granted by Byzantium to the Onogurs in the 460s AD when, led by Attila's sons Dengizich and Ernakh, they overran Karadach's Akatziroi already settled in the region within the larger context of the Great Migrations and the Turkic expansion. From the 5th to 8th century this was the kingdom of the Hunugur/Onogur/Unogur Crimean Huns https://en.wikipedia.org/wiki/Unogur
Sabir ( Savir, Subar, Savar, Suwār, Suvar;[1][2] sbr, Greek: Σάβιροι Priscus mentions that the Sabir attacked the Saragur, Urog and Unogur tribes in 461 AD, forcing them north to the Volga once more, as a result of having themselves been attacked by the "Avars".[7][8] In 515, having recovered from the Avar attacks of the 460s, they "advertised their power in a huge raid south of the Caucasus, in which they attacked Iranian and Byzantine lands with scrupulous impartiality".[9] They eventually came into allegiance with Persia.[citation needed] However, in the face of the increasing Avar threat, the Sabirs, previously allied with Sassanid Persia, switched their allegiance to the Byzantines in 552 and invaded the Caucasus. Soon afterwards, they were conquered first by the Avars and later by the Göktürks. https://en.wikipedia.org/wiki/Sabirs
Prokopios of Caesarea (V century) wrote that the shores of Asov Sea and Don were inhabited by tribes, which "were called Kimmerians in the old times, and now are called Utihurs". Concerning the latter tribes, it should be said that one of Hun kings had two sons, Utihur and Kuturhur. After the death of their father, the tribes subject to them consolidated into two separate tribes, Authors and Kuturhurs http://kcr.narod.ru/miziev/miz-e.htm
Onogurs in the Armenian sources. The earliest are in the work of Egishe, written between 458 and 464 [15]. Egishe mentions that to the north of the land Chora (the Derbend pass) lived the Huns Hajlandur (hajlandur'k). They already had a 'royal clan', that is, tribal aristocracy, and Christianity was beginning to spread among them. They maintained connections with the Kushans - in 454 a young Hajlandur at the service of the Persian ruler Yazdgird II (438-457) ran away to the Kushans, warned them about the forthcoming Persian attack and thus contributed to the victory of the Kushans. According to A.D. Gadlo the identification of the Hajlandurs with the Onogurs is confirmed by a fragment of the history of Egishe, preserved in the 10-th century Armenian author Moses Kagankatvaci, where the country of the Hajlandurs is called Aguandria (Aluandria), that is, country of the tribe Aguandur. This name resembles the ethicon auangur-avnagur by which the Syrian texts call the Onogurs.
The texts also locate north of the Caucasus the Unogundurs, a name that is very similar to that of the Onogurs. Almost all chroniclers connect the Unogundurs with the Proto-Bulgarians. For example the Byzantine patriarch Nicephorus calls the ruler of Great Bulgaria khan Kubrat "the ruler of the Unogundurs",
Agathius (second half of the 6-th century) informs that these Onogurs long time ago had attacked the Colkhis at the Black Sea coast, but were defeated. On this occasion the place of the battle and a fortress nearby were named Onoguris [20].
[20] Agathiae Historiarum libri V. - Ed. L. Dindorf. HGM, 1871, p.217. 243
|
|  |
hun bod | 2014.07.06. 22:45 | (101.) |
Vaskapu (Temir qapïγ, Dömörkapu)119
A 8. század első évtizedeire datálható türk rovásírásos emlékek sűrűn emlegetik a Temir kapïγ (‘Vaskapu’) helynevet.120 Tonjukuk feliratából (725/726) tudjuk, hogy a türkök a Gyöngyfolyón121 átkelve ellenségeiket a Vaskapun túlra kergették, s ezzel a Türk Birodalom nyugati határát kiterjesztették egészen a Vaskapu-szorosig, amely a türk feliratokban rendre a birodalom nyugati határaként szerepel.122
119 Demirkapılar 120 Orhon Yazıtları Araştırmaları., Eski Türk Yazıtları.
Derbent 124 Transoxania, arab nevén Mā warā’ al-Nahr, az Amu-darja és Szír-darja közötti terület, magyarul Folyóköz.
A középkori arab és perzsa írók e területet sokszor Dār-ī āhanīnként, azaz Vaskapuként, vagy pedig Kolugaként130 emlegették. A Bāburnāméban a szoros a mongol qa’alγa (arab transzliterációja: kahalghah) ‘kapu’ néven szerepel. A török jelenléttől Al-Bāb, azaz Derbent, és környéke ténylegesen a 11. században került török uralom alá, amikor a Szeldzsuk Birodalom része lett.142
Procopius, provide graphic descriptions of the wars Persia fought in the 5th and 6th century against its northern opponents. We know that the Persian king Peroz (AD 459-484), when campaigning against the White Huns, spent time repeatedly at ancient Gorgan (next to modern Gonbad-e Kavus). Eventually he had to pay with his life for venturing into the lands of the White Huns. It would have made perfect sense for Peroz, or perhaps another Persian king shortly before or after, to protect the fertile and rich Gorgan Plain through a defensive barrier.
‘Red Snake’ is by far the longest and most elaborate Persian defensive wall, but it has several smaller counterparts. The land corridor between the Caucasus Mountains and the west coast of the Caspian Sea is closed off by a series of walls. The most famous is the Wall of Derbent in modern Dagestan (Russia). Then, much closer to the ‘Red Snake’ is the contemporary Wall of Tammishe, which runs from the south-east corner of the Caspian Sea into the Elburz Mountains.
submerged under the waters of the rising Caspian Sea in the 14th or 15th century.
Régi szokás szerint az ordosziak a kies Ózdon, a derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét, az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején.
MADA MÉDIA Az ókori források beszámolnak arról, hogy a szkíták Bartatua vezetésével áttörtek a derbenti szoroson, más néven a Vaskapun és a Kr e 7 században elözönlötték Mezopotámia nagy részét, lerohanták Médiát és az ott élt népeket hosszú éveken át fennhatóságuk alatt tartották. A félelmetes lovas népet szaka néven emlegetik a korabeli feljegyzések, akik különleges viseletükről, egyedi művészetükről illetve sapkájukról váltak ismertté.
during Median state, that is in 70-ies of VII century BC Isquz (Scythian) Kingdom was existed. Medians won the war with Assyrians (end of VII century BC), and gained a great power. They could seize the lands of Urartu and Scythian kingdoms at the first years of the VII century BC. Medians had attacked city of Assyria in 614 and destroyed it and concluded an alliance with Babylon. In 612 they destroyed the capital of Assyria – Nineva and killed all population. In 605 BC Assyria finished its existence and its lands were divided between Media and Babylon. The capital city was Ekbatana approx 728 - 675 BC Deyok approx 675 - 653 BC Fraorta approx 653 - 625 BC Madiy approx 625 - 585 BC Kiaksar approx 585 - 550 BC Astiaq
TERTIA Regia erat ECBATANA, quae ab Arphaxad Medorum Rege est aedificata. Iudith. 1. Quidam eum Phraortem VII. Regem Medorum fuisse tradunt, qui anno 10 Regni Nabuchdonosoris I. vixit, et 22 annis regnavit, ab eoque devictus est, sicut Iudith. 1. describitur. Distabat Ierosolymis 284 milliaribus. Herodotus lib. 1. putat a Deioce Ecbatanam aedificatam esse moenibus amplis simul et validissimis. Murus septies cir cumactus arcem cinxit, in qua thesauri regii erant; ita tamen, ut circuitus unus altero esset gradatim sublimior, et pari quidem murorum in se altitudine, loci tamen beneficio, qui instar collis paulatim sese erigebat, solis pinnis promineret: Hae sui distinctae coloribus iucundissimam aspicientibus praebuêre speciem. Nam primi ambitûs pinnae colore erant albicante, secundi nigro, tertii purpureo, quarti caesio, quinti sandarachino, sexti argenteo, septimi pinnae auro fulgebant. In hac urbe Reges Persarum aestate habitabant. Quoniam civitas in regione opaca et montosa, et adversus calores aestivos commoda erat. In hieme autem in urbe Susan et Babylone habitabant, ubi temperies aeris calidiorerat. |
|  |
hun bod | 2014.07.03. 22:08 | (100.) |
Gordasz és Maugerisz Dentümogeria (a fekete Tenger partján)
A 4–5. sz. fordulóján élt egyházatya, Szent Jeromos pl. egy le- velében a Kaukázus-vidéki népek között folyó térítõ munkáról írván megemlíti, hogy „a hunok tanulják a zsoltárokat”.3 Mintegy másfél száz évvel késõbb a 6. századi Jóannész Malalasz történetíró krónikájában4 már arról számol be, hogy a krími Bosz- porosz város közelében tanyázó hunok királya, Gordasz Konstantinápolyba érkezvén megkeresztelkedett, s maga Jusztinianosz császár lett a keresztapja, aki sok ajándékkal ellátva visszaküldte õt hazájába a bizánci érdekek védelme céljából. Mikor azonban Gordasz hazatért, és megpróbálta népét erõszakkal kereszténnyé tenni, a hunok papjai legyilkolták õt, majd testvérét, Muageris-t tették meg királynak. Nikéforosz pátriárka (†829) Breviáriumában azt is leírja, hogy mintegy száz évvel Gordasz története után, 619 körül a bolgárok fejedelme is fölvette a kereszténységet Hérakleiosz császár kezé- bõl, népe elõkelõivel együtt.
Két korabeli bizánci krónika, Theophanesz és Malalasz feljegyzett egy fontos történelmi eseményt Kercs városában, nevezetesen azt, hogyan űzték el onnan a hívek a boszporuszi hun királyt. A történet szerint Kercsben élt egy testvérpár, Gordasz és Muagerisz. Gordasz volt a hunok törvényesen megválasztott királya. Ő egyszer elutazott Bizáncba és felvette a kereszténységet. Hazatérve erőszakosan államvallássá akarta tenni az új tant. Második lépésként beolvasztotta a hunok aranyból és ezüstből készített bálványait. Alattvalói nagyon felháborodtak cselekedetein, ezért megölték őt és testvérét, Muageriszt választották meg a hunok királyává.
Uralma nem tartott sokáig, mert Gordaszért bosszút kiállítottak a bizánciak és egy hatalmas hajóhaddal megjelentek Kercs előtt, a Meotisz-tó és a Fekete-tenger találkozásánál. Muagerisz valószínűleg nem érezte elég erősnek magát, hogy megütközzön velük, ezért a Tamany-szoroson át a meotiszi ingoványok közé, hun rokonaihoz menekült.
a bizánci Prokopiusz, aki úgy tudta, hogy a Krím-félszigetet, Kerszontól Kimmer Boszporuszig (ma: Kercs) húzódó sávot még az 530-as bizánci megszállás után is ezek a hun népek népesítették be. Ugyanő említ egy történetet egy Kimmer nevű hunról, akinek fiait Utigurnak és Kutigurnak neveztek.
Bizánc és a magyarság (Bp. 1950.): a hunok fejedelme, Gordasz, Jusztiniánusz császár idején 527-28-ban Bizáncban áttért a keresztény hitre, majd hazatérése után, erőszakos módon igyekezett a népet megtéríteni. Amikor a nemes fémből készült kis bálványokat is összeszedette, beolvaszttatta, majd bizánci pénzt veretett belőle, a nép fellázadt és eltávolította Gordászt a fejedelmi székből, és helyébe Mogeriszt, a lázadás vezérét választotta fejedelmévé.
Ettől kezdve Moger-Megyer a vezér törzsünk neve, s amikor - Anonymus fejegyzése szerint - a 9. század végén megalakul a „Hetumoger” – „Hétmagyar”, a hét törzsből álló szövetség, vezető szerepe folytán a nevét átadta az egész nemzetnek.
...................................
Procopius: "Beyond the Sagins dwell many Hunnish tribes. The land is called Evlisia and barbarians populate the sea-coast and the inland up to the so called lake of Meotida and the river Tanais (Don). The people living there were called Cimmerians, and now they are called Utigurs. North of them are the populous tribes of the Antes." [21]
Utigurs have occupied the lowlands of the river Kuban. Probably it is their lord (prince) who is mentioned in the story narrated by Ioanis Malalae, Theophanes and John of Ephesus. In 528 AD (534 according to John of Ephesus) this lord, called Gord (Grod), with a large suite arrived in Constantinople. In the Byzantine capital he was baptised by emperor Justinian himself, who endowed Gord with rich presents and sent him back home with the task to protect the city of Bosporus from the neighbouring barbarians. After his return Gord, as a zealous Christian, ordered the venerated by his people golden and silver idols to be melted down. Outraged by this action, the priests together with his brother and the army revolted and killed him [22].
In 551 Justinian turned the Utigurs against their relatives the Kutrigurs, whose army of 12,000 in that moment devastated the Balkan provinces of the empire. Using the absence of the main enemy's forces, the Utigur khan Sandilkh crossed the river Don and invaded the lands of the Kutrigurs, who were badly defeated and many of their women and children - enslaved. In this war thousands of captured by the Kutrigurs Byzantines were able to return to their homes. In 558-559 again the Utigurs and Kutrigurs were at war. As a result the two tribes were weakened so much that they lost even their tribal names, according to Agathius. Still, the Utigurs continued to play some role. For example, their army, subjected to the Turcuts, took part in the taking of the Byzantine city of Bosporus.
Utigur khan Sandilh [23] when he was asked by Justinian to attack the Kutrigurs: "It is neither fair nor decent to exterminate our tribesmen (the Kutrigurs), who not only speak a language, identical to ours, who are our neighbours and have the same dressing and manners of life, but who are also our relatives, even though subjected to other lords."
The bloody internecine war between the Utigurs and Kutrigurs during the whole fifth decade of the 6-th century sapped their strength. They were relatively easy subjugated by the Avars who crossed Volga in 558. After a short stay in the East-European steppes the Avars, carrying away with them a considerable number of Kutrigurs, were forced by the Turcuts (tu-cu) to leave for Central Europe and to settle in Pannonia. An evidence for the Kutrigur's presence in Central Europe is the information of Menander that in 568 a 10,000 strong army of Kutrigurs, following orders of the Avar khan Bajan, attacked and sacked Dalmatia.
Fredegarius [25] who narrates about the contest for power over the Avar khaganate, kindled between the candidates of the Avars and the Proto-Bulgarians in 631-632. The victory of the Avar pretender forced 9,000 Proto-Bulgarians to leave Pannonia and to find refuge in Bavaria of king Dagobert.
[21] Procopii Caesariensis. Libri de bellis VIII. - Opera omnia. Ed. J. Haury, I-III, Lispiae, 1905-1913, p.501-502 [22] Ioannis Malalae Chronographia. - Rec. L. Dindorf. Bonnae, 1831, p. 431; Theophanes. Op. cit., p. 176 [23] Menandri Fragmenta. Excerpta de legationibus. - Ed. C. de Boor. Berolini, 1903, p. 170 [25] Fredegarius Scholasticus, Chronica. Ed. B. Krusch, Hannoverae, 1886, p.157 http://groznijat.tripod.com/p_bulgar/p_bulg1a.htm (Módosította hun bod 2014.07.12. 14:21-kor) |
|  |
hun bod | 2014.06.29. 12:24 | (99.) |
hun bod | 2014.06.07. 23:18 | (98.) |
hun bod | 2014.06.07. 23:10 | (97.) |
jászok jazig
duros aeterni Martis Alanos Luc. Civ. (, 223 6 ... vad és kegyetlen nemzet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. 7 ... Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. 8 ... Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasoknál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. 9 ... Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek mint a fövény.. 10 ... Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket.. 11 ... Aztán megfordul és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek ereje az istene! Habakuk, 1, 6–11.
Lukiánosz tesz említést, aki szerint az alánok megegyeznek a szkítákkal nyelvükben, fegyverzetükben és viseletükben. Lukianosztól ismerjük meg az alánoknak Horezm szomszédságában levő Kang-kü (Kanga) országát, amelyről Josephus Flavius (37-100), Sztrabón és Ammianus Marcellinus (IV. század) is említést tesz.
http://mek.oszk.hu/03400/03407/html/16.html The prolonged negotiations revealed that the neighbouring peoples wanted to avoid war; citing the alliance commitments, they besieged Rome with requests for assistance and for a new home within the empire. Disappointed with the dilatory nature of the talks and Rome's inability or unwillingness to give help, the Barbarians joined forces to wage war against the empire. However, the first attack, on Pannonia, came from new arrivals, the Germanic Langobardi and Obii. Luckily for the empire, war on the Danubian front erupted only in 167, by which time the Roman expeditionary force had returned from the Parthian War — bringing back a severe plague epidemic.
In late 167 or 168, the V Macedonica legion, which had returned to Troesmis after the Parthian campaign, was transferred to a camp at Potaissa (Torda, Turda), in northern Dacia. ...
Military activity reached its peak in the same period, between 167–170 ... Rome dispatched several excellent officers to serve as governors and proconsuls, and some fell in battle, notably M. Claudius Fronto, who became governor of Moesia Superior in 167. In order to hold back Jazyges attacking across the Banat, Dacia's western front and Moesia Superior were administratively merged so that a single governor could direct operations by the two provinces military forces. Fronto thus acted as governor of both Dacia Apulensis and Moesia Inferior in 168;
the epigraph on the memorial that was raised to Fronto at Trajan's Forum, in Rome, the governor, 'after successfully fighting several battles against the Germans and Jazyges, fell in the midst of his courageous combat for the state'.[32]
nd pursued the enemy on the latter's territory. When they made peace, the Jazyges returned 100,000 prisoners of war to the Romans. Eventually, Marcus Aurelius gave them permission to establish contact — across Dacia — with the eastern Roxolani, subject to the concurrence of the province's governor.[37]
 (Módosította hun bod 2014.06.08. 01:14-kor) |
|  |
hun bod | 2014.05.19. 21:42 | (96.) |
ATTILA LAKOMÁJA – Priszkosz rétor nyomán – Hosszú vándorlás, kalandos utazás után érkezett Erdélybe a római küldöttség. Ott Attila király kíséretével találkozott, mindjárt csatlakozott is hozzá. Együtt haladtak a Tisza folyó felé. Nemsokára egy faluba érkeztek, ahol Attila feleségének, Réka királynénak szép háza állott. Sőt néhány hun vezér is házat épített a faluban, különösen Onégésziosznak volt szép háza. Amikor Attila a falu határába érkezett, egy sereg fiatal lány jött elébe. A lányok sorok szerint rendezve lépkedtek egymás után, fejük fölött hatalmas fehér patyolat fátyol lebegett. A fátylat két oldalról asszonyok tartották a lányok feje fölött. Olyan hosszú volt ez a fátyol, hogy alatta hét-nyolc lány lépkedett. A lányok szittya dalokat énekeltek, így üdvözölték a hazatérő királyt. Attila lassú menetben haladt. Amikor Onégésziosz házához érkezett, megállította lovát, mert Onégésziosz felesége és szolgálói étellel meg itallal kínálták meg. A hun király nem szállott le lováról, hanem lóháton fogyasztotta el az ételt, amelyet egy ezüst kisasztalon szolgáltak fel. Ezt az asztalt a király kísérői tartották. Ezután Attila ivott a kehelyből, amelyet Onégésziosz felesége nyújtott át, majd elindította lovát, és saját házába vonult, amely a domb tetején állott. A rómaiak követségét nagyon megvárakoztatta, mert erősen haragudott a szökevények rejtegetése miatt. Amíg a követség kihallgatásra várt, a tudós Priszkosz bejelentette a hunoknak, hogy fel akarja keresni Réka királynét, mert ajándékot hozott neki. Ekkor a hunok Priszkoszt odavezették a királyné házához. Ez a ház fából készült, kifaragott gerendái csúcsban végződő cölöpökbe voltak eresztve. A deszkákat nagyon ügyesen illesztették egymás mellé. Amikor Priszkosz belépett, először meghajolt a királyné előtt, majd körülnézett. Ott látta maga előtt Réka királynét, aki puha kereveten ült. A szoba padlózatát gyapjúszőnyegek takarták, úgyhogy mindenütt azokon kellett járni. Sok szolga és szolgáló volt a szobában. A szolgálók a királynéval szemben, a padló szőnyegén ültek, és színes fonallal mintát hímeztek a hun vitézek subájára. Ekkor Priszkosz előrelépett, ismét meghajolt, és átadta az ajándékot. A királyné átvette az ajándékot, megnézte, aztán kegyesen bólintott. Egy szót sem szólott, ezért a tolmács sem szólalt meg. Ekkor aztán Priszkosz ismét meghajolt, majd némán eltávozott. Amikor Priszkosz visszaérkezett a sátorba, amelyet a követségnek kijelöltek, ott már üzenet várta. Attila azt üzente a római követeknek: – Titeket lakomára hív Attila. A lakoma pedig kilenc órakor lesz. Ennél többet a hírhozó nem mondott. A mondott időben a követek pontosan megjelentek, s nemsokára ott álltak a hun király előtt. Ekkor italhordozók léptek a sátorba, és a követség minden tagjának egy-egy serleget adtak át, hogy azzal köszöntsék az uralkodót. A követek köszöntötték a hun királyt, fenékig felhajtották
...
A hun harcosok nagy érdeklődéssel hallgatták a költeményeket, lelkűket feltüzelte a harcokra való emlékezés, az öreg vitézek pedig sírva fakadtak, mert ők már nem harcolhatnak. A versmondás után egy féleszű szittya lépett be a sátorba. Ez képtelen badarságokat zagyvált össze, ezért mindenki nevetett rajta. De Attila ekkor is mozdulatlan maradt, egy arcvonása se változott. Úgy tűnt, mintha észre se venné, hogy körülötte tréfálnak és nevetgélnek. De amikor kisebbik fia, Irnák belépett a sátorba, és odament hozzá, barátságos tekintettel nézett rá, és megcsípte az arcát. A követek elcsodálkoztak azon, hogy Attila a többi fiával keveset gondol, egyedül Irnákhoz fordul szeretettel. Priszkosz megkérdezte a mellette ülő hun vitéztől: – Ugyan miért kedveli Attila a legkisebb fiút? A hun jól tudott latinul, értette a kérdést, de óvatosan körülnézett, és csak aztán mondta: – Csak akkor szólhatok, ha szavadat adod arra, hogy tovább nem mondod. Priszkosz megígérte: – Csak szólj, nem árullak el. Erre a hun vitéz azt mondta: – A jövendőmondók azt jósolták Attilának, hogy halála után a nemzetsége leszáll, de ez a fiú ismét felemeli. Ekkor a hun király felállt, még egy kupa bort köszöntött a küldöttségre, aztán intett, hogy a vendégek eltávozhatnak. |
|  |
hun bod | 2014.05.19. 21:40 | (95.) |
Lovon töltik életöket, részint lovagosan részint oldalt ülve mint az asszonyok ; lóháton tartják gyűléseiket, lóháton adnak vesznek, lóháton esznek isznak, sőt lovaik nyakára hajolva alusznak is. Csatában rend és terv nélkül rohannak külön külön főnökeik buzdítására s rettentő ordítással ülnek az ellenségre. Ha ellentállásra találnak elszélednek, de csak hogy szintolly sebességgel térjenek vissza ujokban mindent összedöntve és tiporva.
Közelről egyik kezökben karddal, másikban pányvával harczolnak, mellyet ellenségökre burkolnak, míg az csapásaik elhárításával foglalkozik. A húnok állhatatlanok, hitetlenek, minden széllel változók s egy pillanatra feldühödők. Mi illendő, mi nem, épen ugy nem tudják mint az állatok. Nyelvök homályos, csűrt csavart, képes ki- fejezésekben gazdag. A mi a vallást illeti, vallásuk nincs, vagy legalább mi szertartást sem követnek
A nyilvános isteni tisztelet ezen hiánya, mellyröl Ammianus Marcellinus beszél, nem gátolta azonban a húnokat, hogy a varázslás nagyszerű babonáinak ne hódoljanak. Csakugyan ismerték és gyakorolták is a jövendölés bizonyos nemét, mellyet a XIII. századi európai utazók a tatár fejedelmek, Dsinghiz-Khán utódai, udvarában még tiszteletben találtak. Ezen bűvölési gyakorlata, ocsmánysága és vadsága e népet vagy is inkább népszövetséget a többiek előtt rémületessé tette. A góthok soha titkos borzalom nélkül nem értesültek a hún törzsek mozgalmáról s borzalmuk sok babonás eszmével volt keverve.
|
|  |
hun bod | 2014.05.14. 20:20 | (94.) |
Scythia Minor ...long chain of movements in the space between Dnieper and Lower Danube, until the last remnants of the Hunnic confederation lost their power. The first consequence was the migration of the Gothic groups led by Fritigern, Alaviv, Alatheus and Saphrax. In 376 and 377, they took refuge in Moesia Secunda, where after a short time they rebelled against the Roman authorities. Until the battle of Adrianople (9 August 378) and then until the closing of a peace treaty (3 October 382), the Gothic warriors plundered large areas in the Thracian diocesis. In the northern part of Scythia Minor, Dinogetia suffered destruction during these years (the end of phase I).5 At Argamum, the end of life in the extramuros occurred under the same circumstances (a coin hoard dated to 375 is associated with the destruction)6. It is possible that the burned level noticed at Ibida, dated to the second half of the 4th century7, was the result of the same events and we could even assume there was a fire in Troesmis in this period8. After a few years, the Hunnic advance began to show its enduring effects in this region. An invasion of Skiri and Karpodakai mixed with the Huns is recorded in 381. The battle took place somewhere near the Danubian frontier, and the enemies returned north of the river. The most probable date is 381.9 The name Karpodakai was created by Zosimos to distinguish them from their brothers previously settled in the empire, during the Tetrarchy: they were the Carpi who remained in Dacia, now under Hunnic domination10. If they came from Moldavia, it is highly probable that the Danube was crossed at Noviodunum. In 386, King Odotheus of the Greuthungs asked to be received in the empire with his people, and tried to cross the frontier, leading a coalition of various tribes. If Odotheus was able to gather it and start the conflict, it could be inferred that the Huns were not yet the true masters in the region, and that Odotheus was more or less independent. The attack was launched with 3000 monoxilae (the number was perhaps exaggerated by Claudianus). Their use implies the cooperation with the local population that possessed such small boats for fishing. The limes were still well defended by the army commanded by Flavius Promotus, magister peditum Thraciae, and the navy blocked the river, trapping and slaughtering the enemies; even Odotheus was killed11. The fight took place somewhere in northern Dobrudja, perhaps around Noviodunum.
In 391, Moesia Secunda, Scythia and Thrace were invaded by Bastarnae and Getae, according to the single available source, the poems of Claudianus. The South-East European provinces had already plundered some years before by the rebel Visigoths settled in Moesia, who broke the peace agreement from 382.
The next Ostrogothic attack over the Danube took place in 394. This information is again from another of Claudianus’s poems (Against Rufinus). The church historian Socrates Scholasticus asserted that the praefectus of the eastern praetorium Rufinus, the rival of Stilicho, summoned the Huns to invade the empire20, but this cannot be proved. If true, Zosimos would have been recorded something about such „invitation”. Claudianus was speaking only about the Getae (Geticis catervis) who crossed the frozen Danube with their wagons (per terga ferocis Danuvii solidata ruunt expertaque remos frangunt stagna rotis), reaching the borders of Dalmatia21.
The Huns were not involved this time, and their offensive in the East (Persia and the oriental provinces of the Roman Empire) in 395 indicates a change of their plundering raids. The reason was very simple: the South-East European provinces, pillaged for two decades by various invaders, were already exhausted
in the first two decades following the Hunnic invasion of 376, northern Scythia Minor was only seldom affected by the barbarian attacks or mutinies. After the troubles between 378 and 382 that indeed caused much destruction, this region entered a period of relative peace. As it results from the archaeological evidence, the attacks launched between 381 and 394 set the fortresses from this area on fire. At Halmyris, the Hunnic occupation was a mere incident without enduring consequences. A real Hunnic domination was established near the Lower Danube only after the beginning of the 5th century. In 400, King Uldin became Arcadius’s ally after he killed the rebel Gainas who was searching shelter and support from his Gothic brothers in present-day Walachia or Moldavia.
Huns crossed the frozen Danube in the winter of 404/405, plundering the Thracian diocesis24. In 408, Uldin launched a more serious attack in Dacia Ripensis, Moesia Secunda and Scythia, but the Roman army was finally victorious because many Hunnic warriors betrayed25. In northern Scythia Minor, destructions that could be associated with this moment are clearly attested at Troesmis26, Dinogetia (in extramuros)27 and Aegyssus28. Level 7 from Halmyris was burned during one of these invasions in 404 or 408. The chronology of the first two levels of the fort from Babadag–Topraichioi is unclear, because coins issued between 395 and 402 were found on both levels.
25 Sozomenos, IX. 5 (FHDR, II, 228/229); Codex Theodosianus, 221 (V. 6. 3); Bury 1923, 212-213, 271; Stein 1959, 247; Maenchen-Helfen 1973, 63-66; Williams, Friell 1999, 108-109; Rouche 2009, 113-114.
a new fleet of 250 boats for Moesia and Scythia was established by the edict of 28 January 41230. But this was not enough to repel the increasing danger that became manifest after a few years. In the 420’s, there was another Hunnic power center in the North-Pontic steppes. Its ruler, King Rua launched an invasion in the Thracian diocesis in 422, when the army that defended the region had been moved to fight against Persia. The Huns advanced up to the Succi gorge (Trojanova Vratza). The comitatensis army was summoned from the East in order to fight against the invasion that threatened even Constantinople. The Huns were convinced to retreat, receiving an annual tribute of 350 gold pounds (around 114.5 kg).31 The attack from 422 had a wide impact in northern Scythia Minor. Destructions are attested at Babadag–Topraichioi (level 3)32, Aegyssus (in the thermae)33, Ulmetum
conflict was ended when the Huns already moved to Pannonia, with a peace closed at Margus between Attila and the ambassadors Plinthas (magister militum) and Epigenes (quaestor sacri palatii). The date of this treaty has usually been set in 435, but now it is known that Epigenes became quaestor sacri palatii in 438. C. Zuckerman drew the conclusion that the treaty of Margus could be dated only to the winter of 439/44037. According to Priscus, after this peace treaty were returned to the Huns the princes Mama and Atakam, executed as possible rivals (szerk.: árulók, traitors). They were handed over in a small fort (phrouríon) from Thrace called Karsus38. This was usually identified with Carsium in Scythia Minor (Hârşova) |
|  |
hun bod | 2014.04.27. 11:37 | (93.) |


 ..............

..............
 ..............

 (Módosította hun bod 2014.04.27. 13:41-kor) |
hun bod | 2014.04.24. 18:18 | (92.) |
hun bod | 2014.04.19. 16:10 | (91.) |
hun bod | 2014.04.19. 15:46 | (90.) |
ez az. ugyanaz a magyarázat. és fordítva is azt jelenti 
szójáték. otu - utu. neil.
(Módosította hun bod 2014.04.19. 17:59-kor) |
soproni | 2014.04.19. 10:16 | (89.) |
Ezzel szemben Gobrüasz (a hét mágusölő egyike) a következőképpen értelmezte az ajándékot: „Ha nem repültök el a levegőben, perzsák, mint a madarak, ha nem bújtok be a föld alá, mint az egerek, ha nem ugráltok be a tavak vízébe, mint a békák, akkor sose tértek haza, mert ezek a nyílvesszők fúrnak át benneteket.” Ekképpen magyarázták hát a perzsák az ajándékot…. Érdekes történetet ír le Hérodotosz a négy jelképes ajándékról, a béka, az egér, a madár és az öt nyílvessző igazi jelentését nem tudhatjuk, azt Hérodotosz sem tudhatta. Nézzük meg, mit írt erről Plessa Elek: „A szkíták ajándéka egy képrejtvény, amit minden magyarul tudó könnyen megfejt. MADÁR = MADAR EGÉR = IGÉR BÉKA = BÉKE ÖT-ÍJ-VESSZŐ = ÚT-Á(L)J – VISSZA (menj vissza) Összeolvasva: MAGYAR IGÉR BÉKÉT, ÚT Á(L)J, VISSZA A képírás azt bizonyítja, hogy a királyi szittyák ugyanazt a nyelvet beszélték, mint a magyarok.”
|
>> 88. hozzászólás |  |
hun bod | 2014.04.18. 15:02 | (88.) |

 kenthaur ashkata szaka szkítha szittya szák szármata
 ATHAMADÜSHITH


WOURDOSZ

Kr. e. 318-ban a kínai királyságok egymás közötti háborújában vettek részt;
Kr. e. 227 Három, egymással harcban álló királyság szomszédos a xiongnukkal; Li Mu hadvezér távol tartja a xiongnukat (egyes forrásokban hukat) Csao állam határától.
Kr. e. 220-as évek A xiongnuk a dun-hu és a (rou zhi) jüe-csi törzsszövetség szomszédai;a xiongnuk vereséget szenvednek a kínaiaktól és Tou-man vezetésével északra vonulnak.
Kr. e. 210 A xiongnuk ismét délre vándorolnak és a Sárga-folyó mellett ismét elfoglalják a régi földjeiket Tou man shanyu (san-jü) vezetésével.
Kr. e. 209 Tou man halála, fia, Modu (Mao-tun) kerül hatalomra.
Kr. e. 209-206 A xiongnuk háborút indítanak szomszédaik ellen, előbb a dong-hukat,majd a rou zhiket (jüe-csi), loufanokat, baiyangokat is legyőzik, a mai Sanxi, Saanxi, Külső- és Belső-Mongólia területén; ugyanekkor ér véget a Qin (Csin) dinasztia uralma Kínában.
Kr. e. 202 Kínában megkezdődik a Han-dinasztia uralma.
Kr. e. 200 Liu Bang csáaszár, a Han-dinasztia megalapítója hadjáratot indít a xiongnuk ellen, de Modu csapatai bekerítik a császár által vezetett seregrészt, végül a kínaiak visszavonulnak és békét kötnek a xiongnukkal.
Kr. e. 200 után A xiongnuk több támadást intéznek a Han Birodalom határmenti tartományai ellen; a kínaiak ajándékokat küldenek és hercegnőt ígérnek Modunak, hogy a a békét fenn tudják tartani a határoknál
Kr. e. 177 Liu Huang császár idejében az egyik xiongnu alkirály megtámadja Shang (Henan) tartományt és sok foglyot visz magával.
Kr. e. 174 Modun shanyu halála, utóda fia, Ji Yu lesz.
Kr. e 174 után A xiongnuk legyőzik a rou zhi (jüe-csi), loulan, wusun és hujie törzseket; a rou zhik (jüe-csi) nyugat felé vándorolnak.
Kr. e. 166 A xiongnu shanyu támadást intéz a Han Birodalom határmenti tartományai ellen sok fogollyal és nagy zsákmánnyal térnek haza.
Kr. e 162 Békeszerződés a Han Birodalom és a xiongnuk között.
Kr. e 160 Jizhon shanyu halála, utóda Junchen shanyu; a xiongnu befolyás ekkor nyugaton a Tarim-medencéig, északon Dél-Szibériáig terjed ki.
Kr. e. 160 körül A rou zhik (jüe-csik, tokhárok) a Tien-San-hegység közelében laknak, szaka törzsekkel szövetségben. Egyes szaka csoportok tovább vándorolnak és Indiába mennek.
Kr. e. 158 Xiongnu támadás Shang és Yungzhong tartományok ellen.
Kr. e. 154 A „hét fejedelemség” felkelése a kínai birodalomban, a xiongnuk egy Kína elleni hadjáratot terveznek, de végül nem támadnak.
Kr. e. 154-141 Béke a Han Birodalom és a xiongnuk között, határmenti piacokat nyitnak. (Módosította hun bod 2014.04.19. 18:49-kor) |
|  |
hun bod | 2014.04.13. 15:10 | (87.) |
Egymás után foglalta el Attila az itáliai városokat, mert mindenki reszketett isten ostorától. Pedig a hun király kegyesen fogadta a városok hódolatát, és nem kegyetlenkedett az itáliai néppel. Amikor Pádua városát elfoglalta, nem engedte meg, hogy a polgárokat rabszíjra fűzzék, a házakat felgyújtsák, és az asszonyokat meggyalázzák.
A zsákmányt a főtérre kihordatta, és igazságos osztást csinált: magának egy részt sem tartott meg a zsákmányból. Ezzel nagyon megnyerte a nép szívét, és ez a nép híres arról, hogy háláját művészetével is meg tudja mutatni, ezért a páduai művészek az amfiteátrumban előadást rendeztek Attila tiszteletére. Először énekesek és szavalók léptek fel, majd zeneszámokat mutattak be.
A hunok kíváncsian hallgatták az előadást. Maga Attila a díszhelyen ült, mellette két tolmács foglalt helyet. Amikor a művészek elvonultak, a város polgármestere ékes szónoklattal üdvözölte Attilát és népét.
Attila kegyes bólogatással fogadta a polgármester beszédét. Végül a város leghíresebb költője, akit Marullusnak hívtak, s akinek családjából később világhíres költő származott, ünnepi verssel köszöntötte a hun királyt, istennek ostorát, aki kegyébe fogadta Pádua polgárait.
--ez a Callimachus a líbiai szigetről származásra utal vagy csak írói álnév a ptolemájoszi görög költőre(?) 2 tolmács miért, hány nyelven fognak szólni?> ez az eset hasonlít arra, ami konstantinápolynál történt. Isten wushturje biztos érdeklődve várta mit fog mondani.
Amikor a költő versének első sorait tolmácsolták, Attila arca elfelhősödött. Marullus ugyanis hízelegni akart a hun királynak, ezért azt írta róla, hogy az istenektől származik: apja a rómaiak hadistene, Mars volt. Attila pedig, akinek ez az istenkáromlás nem tetszett, intett a költőnek, hogy hagyja abba a vers olvasását. Aztán maga elé hívatta Marullust, és rákiáltott:
– Hogy jutott eszedbe, te szerencsétlen, hogy az emberek és az istenek világát egymással összekeverd?! Hogy lehetnék én isten fia, amikor embernek születtem? Ó, te esztelen! A te ostoba hízelgésed a legrútabb istenkáromlás! Elveszed méltó büntetésedet: holnap máglyán megégettetlek.
Marsot káromoltad? Ashari Shamash Utnapishtim Gilgamesh, tetök.
Marullus leborult Attila lába elé, és sírva könyörgött kegyelemért. Odalépett a polgármester is, és magyarázni kezdte a hun királynak, hogy az itáliaiaknál az a legnagyobb dicsőség, amiről Marullus írt. A költő nem tehet arról, hogy megsértette a hunok hitét. Hiszen Marullus a nagy Vergiliust követte, aki Aeneast egy istennőtől származtatja.
– Elég! – kiáltotta Attila. – Ezt többet ne halljam, mert mind máglyán végzitek.
Végre a hun főemberek mégis megbékítették Attilát. A hun király gazdagon megajándékozta a zenészeket, a szavalókat és az énekeseket, Marullusnak pedig ezt mondta: – Ez egyszer elengedem a büntetést, mert csak a hízelgőket akarom elnémítani, de nem riasztom el az igazmondó költőket, akik minket ünnepelnek. |
|  |
hun bod | 2014.04.13. 15:01 | (86.) |
Attila könyörtelenül pusztította a fegyvereseket, de kímélte a fegyverteleneket, és védelmezte a nőket meg a gyermekeket. Történt egyszer, hogy a hun sereg Troyes városa felé vonult, Attila ott lovagolt a sereg élén. Egyszer megpillantott egy sikoltozó kis csapatot: egy özvegyasszony menekült gyermekeivel a hunok elől. Ott futott a nyílt mezőn, egyenesen a folyó felé szaladt, talán hogy megölje magát, és leányait is belefojtsa a folyóba. Az özvegyasszony nehezen haladt, mert nyakába volt kötve csecsemő gyermeke, mellette futottak nagyobb lányai, a kisebbek szamáron ügettek utána. Jajgatott, sikoltozott a lánynép, jobban féltek a hunoktól, mint a haláltól. Attila intett a vitézeknek, azok mindjárt a menekülők után vágtattak, és az özvegy néhány perc múlva a hun király előtt állott. Dehogy állott! Kitépte magát a hunok kezéből, és arcra borult Attila előtt. Ott siránkozott némán, meg se mert szólalni. A hun király azt kérdezte tőle: – Te vagy a lányok édesanyja? – Én vagyok felséges király. Tíz lánygyermeket hagyok árván, hogyha megöletsz. Attila pedig azt mondta neki: – Ne higgy a hamis híreknek! A hunok királya, az istennek ostora csak a bűnösöket pusztítja. Te élj tovább békességben. És hogy a tíz lányt férjhez adjad, annyi aranyat adatok neked, amennyit ez a kis szamár elbír. Mindjárt parancsot adott a vitézeknek, azok meg úgy megtöltötték a tarisznyákat arannyal, hogy a csacsi alig bírta hazáig.
ATTILA ÉS AZ ÖZVEGYASSZONY – Callimachus nyomán – (Módosította hun bod 2014.04.13. 17:01-kor) |
|  |
hun bod | 2014.04.13. 14:56 | (85.) |
Amikor Attila serege Itáliában járt, Vicenza városa mellett szembetalálkozott a vándor mutatványosok csapatával, egy valóságos cirkusszal. Volt a mutatványosok között kötéltáncos, csepűrágó, erőművész, és mind be akarták mutatni tudományukat a hun királynak. Attila pedig elhatározta, hogy a mutatványosokat keményen megleckézteti. – Közéjük lépett, felhúzta íját, megcélzott egy madarat, és röptében lelőtte. Ezután odaadta az íjat az erőművésznek, és azt mondta: – Most te következel. Hadd lám, lelövöd-e röptében a madarat! Hiába próbálkozott, hiába erőlködött az erőművész, Attila íját nem tudta megfeszíteni. Megpróbálkoztak vele a többiek is, egyiknek sem sikerült. Ekkor Attila elővezettette paripáját, teljes fegyverzetben egyetlen ugrással a hátára pattant, és vágtatott vele egy kört. Amikor leszállott a lóról, azt mondta: – Most ti következtek. Pattanjatok fel a lóra, és vágtassatok egy kört! De már ezt meg sem próbálták a mutatványosok.
Ekkor Attila szigorúan összeráncolta homlokát, és azt mondta nekik: – Itt maradtok vitézeim között, de kemény fogságban. Addig nem is szabadultok, amíg az íjjal bánni nem tudtok. S hogy megtanuljátok, ezentúl csak azt eszitek, amit nyíllal magatoknak szereztek. Néhány hét múlva sápadtan, lefogyva, kimerültén jelentek meg a mutatványosok, és bemutatták Attilának, hogy tudnak az íjjal bánni. Olyan íjászok lettek belőlük, hogy még a hunok is megbámulták őket. Attila megdicsérte a mutatványosokat, és besorozta őket a seregébe.
ATTILA ÉS A MUTATVÁNYOSOK – Callimachus nyomán – (Módosította hun bod 2014.04.13. 16:57-kor) |
|  |
hun bod | 2014.04.13. 14:09 | (84.) |
Erla - Urla
Erlach, Svájc


Erla, Enns mellett

|
hun bod | 2014.04.13. 11:12 | (83.) |
hun bod | 2014.04.09. 16:49 | (82.) |
palóc arvisura
252. Gyõzõ i.sz. 175 253. Zsolca i.sz. 230 254. Tarján i.sz. 250 255. Vadna i.sz. 252 256. Szurhab i.sz. 254 257. Lepsény i.sz. 259 258. Jühön i.sz. 270 259. Gyula i.sz. 275 260. Ladány i.sz. 304 261. Zsór i.sz. 315 262. Bagota i.sz. 336 263. Hangun i.sz. 351 264. Hunyor i.sz. 380 265. Jákó i.sz. 415 266. Bagamér i.sz. 435 267. Buda i.sz. 450 268. Nekese i.sz. 455 |
hun bod | 2014.03.24. 17:46 | (81.) |
400 Uldin hun vezér győzelmet arat Gaina gót zsoldosvezér felett. 406 Uldin segítségével a rómaiak legyőzik Radagaisus gót seregét Itáliában. 408 Uldin támadása az Al-Duna melletti római erődvonal ellen. 408-409 Uldin serege átkel a Dunán és Castra Martis erődjét támadja. 412 Olympiodoros római követ találkozása Karaton hun királlyal.
422 A hunok betörnek Moesiába. 424 körül Ruga hun király békét köt a Keletrómai Birodalommal. 424 körül Ruga székhelye a magyar Alföldön. 425 A rómaiak átadják Valeria Ripensis tartományt a hunoknak. 426 Hunok is harcolnak Aetius mellett a vizigótok ellen Arelas (Arles) mellett. 432 Aetius a hunokhoz menekül. 433-434 Ruga megtámadja Thrákiát. 434 Ruga halála, Bleda és testvére Attila a hun birodalom élén. 434-435 A rómaiak átengedik Pannonia Primát a hunoknak. 435 A margusi béke a hunok és a Keletrómai Birodalom között. |
hun bod | 2014.03.24. 17:37 | (80.) |
Atilla lovasai pótlást és kiegészítést kaptak ABARS nagybátyjától, aki szövetségét rögtön úgy bizonyította be, hogy sereggel segítette unokaöccsét. Hogyan fogadták az akazirok Atillát? Két részre szakadtak, amikor hírt vettek Atilla közeledésérõl. Egyik részük a Bizánci elkötelezettek fegyvert fogtak és a csatára készülõdtek. De ez volt a kisebbik rész. A jelentõsebbek Kuridakhoz csatlakoztak aki félve azok bosszújától, akiket Atilla elõtt leleplezett a hegyek közé menekült a hozzá csatlakozó Hun harcosokkal együtt. Atilla könnyûszerrel legyõzte az ellene lázadó akazirokat. Kivégeztette a vezéreket, de megbocsátott az alattvalóknak és utána Kuridakot hívatta, hogy legyen szövetségese. Kuridak így felelt: (a Hun legenda szerint) az én öreg szemeim már nem bírnak a napba nézni és a gyõzedelmes nagy Hun király szemébe sem. Atilla válasza az volt: maradj békében ott, ahol vagy és meggyõzte okos beszéddel Hun testvéreit. Azok is csatlakoztak hozzá és hazatérve királyukká tette legidõsebb fiát ELLÁK-ot, aki akkor kb. 18 éves lehetett.
.......................
Volt azonban a hún nemzetnek egy osztálya, az akaczirok, később kazarok, kik az alánok után a Tana lapályát elfoglalván, itt egy kis köztársaságot képeztek törzseik és nemzetségi főnökeiknek kormánya alatt, kik ismét a köztök legöregebbet ismerték felsőbbjökül; – e nemzetet igyekezett Theodozius maga részére megnyerni, s küldönczei a főnököket gazdag ajándékokkal el is látták; de elmulasztván ezt Kordánál a legöregebbnél kezdeni; ez e miatti bosszújában Etelét a dologról tudósította. Erre 440-ben Etele egy nagy sereg élén az akaczirok közt terem, megverte s elölte a pártos főnököket, s Kordát hivatta magához, ki törzsével egy hozzáférhetlen vidékre vonult; az öreg akaczir ezt válaszolá Etele követének: „én csak ember vagyok, s ha gyenge szemeim nem nézhetnek merően a nap fényébe, hogyan állhatnák ki az istenek legnagyobbikának ragyogását.” Igy Etele Kordát a vezérségben továbbra is meghagy, de a kozár nemzet kormányzójává legöregebb fiát Ellákot nevezvén ki, őt Onegesius által e hivatalába beigtattatta[15]; e királyságból folytatta háborúit az ázsiai hún törzsek ellen;
[15] Priscus Exc. leg. 44. 47 l. és 448-ik év. Stritter I. 489 l. Jornand. de reb. get. 50 f.
Deguignes irja, hogy a geugenek fejedelme Gschulokhan 448-ban nagy aggodalomban volt azon követség miatt, melyet a baschkirok földjén lakó húnok küldtek a goeiek császárjához, hogy ezzel szövetségre lépve kötelezik magokat, miszerint őt a geugeneket nyugotról megtámadják, s a császár ugyanezt a másik oldalról tegye. Ugy látszik, e követség Etelétől jött, ki nem rég hódítá meg északi Európa népeit s kinek országai a geugenek szomszédságáig terjedtek.[16]
Ily kedvező szerencse Etelének számos ellenségeket szerzett, különösen magának a királyi törzsnek ellenszegülésre kész tagjai közt. Voltak, kik Theodoziushoz folyamodtak segélyért, de Theodozius segélyt adni nem mert, sőt elég gyáva volt e szerencsétleneket Etele kezéhez a vérpadra kiadni.
Ezután 435-ben Etele boszuló fegyverét a burgundok ellen fordította, kik a húnokon ezelőtt 5 évvel nagy öldöklést követtek el; most azonban egy hatalmas hún sereg a burgundokat megtámadván, csaknem az egész nemzetet semmivé tette.[17]
[16] Geschichte der Hunnen I. p. 464. [17] Prosper chron. Herman. Contract. Idacius Jászaynál 75 l. Calani Attila. 98 l. hasonlót lásd Svetoniusnál Augustus c. 79. (Módosította hun bod 2014.03.24. 19:03-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.24. 17:32 | (79.) |
...bizánciak arra felhasználni, hogy a hozzájuk közelesõ Hun törzseket fellázítsák a központi hatalom ellen. Gazdag ajándékokkal halmozták el a kiszemelt Hun törzsek vezetõit. Szövetségre hívták õket, és bizony voltak olyanok, akik titokban megállapodtak a bizánciakkal.
a keletiek ezt a bomlasztó munkát a ravennai udvar teljes jóváhagyása mellett végezték, és így a Nyugatrómai Császárság is résztvevõje, cinkosa és a fizetésben is osztozó társa volt a bizánci maffiának. Mikor Ruga visszahelyezte Aetiust katonai méltóságába és a ravennai udvar kénytelen volt legfõbb katonai parancsnokká kinevezni Aetiust, Aetius leleplezi Ruga elõtt ezt az egész összeesküvést a Hun központi hatalom ellen, és így Ruga tudomására kerülnek azok a Hun törzsek is, akik így a rómaiak oldalára szegõdtek.
Miért volt Róma válságos pillanatban? A Keletrómai Birodalom körül volt véve ellenséges népekkel, akik nagyrészt Hunok voltak. A Nyugatrómai Birodalom elnyomott népeinek mindegyike pedig forradalomra készült. A burgundiak szervezkedtek az ellenállásra, a bretonok kikiáltották függetlenségüket, a vizigótok ugyanígy tettek, az Ibériai-félsziget lakóit az ún. suevok szervezték a rómaiak ellen, Galliában nyílt forradalom volt.
Aetius tehát leplezve a Hunok elleni összeesküvést azonnal és gyorsfutár útján azt tanácsolta Theodosius bizánci császárnak, hogy kezdje meg a béketárgyalásokat a háborúra készülõ Hun királlyal. Theodosius engdelmeskedett is és azonnal kinevezte békeköveteinek Plinthast és Epigeniót, akik azonnal útra keltek a Hun királyi udvar felé..
Azon csodálkoztak, hogy a Hun király lovon ülve fogadta õket? Azon is, de ez a kisebbik meglepetés volt. A nem várt dolog az volt a küldetésükben, hogy nem Rugával találták szemben magukat. Ugyanis Ruga röviddel azelõtt meghalt, és a bizánci követek elõtt ott jelent meg elõször, lóháton, harcosként a Hunok nagy királya: Atilla.
.................
A nyugati történelemírás úgy rögzíti, hogy ezeknek a titkos akcióknak az irányítója Róma részérõl maga Aetius volt, aki mint írják úgy akarta szétválasztani a Hunokat egymástól, hogy elsõsorban Atilla egyetlen még élõ nagybátyjában szándékozott uralmi féltékenységet kelteni annak hangoztatásával, hogy a Hun törvény szerint nem Atillát és nem Budát illeti Ruga trónjának öröklése, hanem a legidõsebb élõ Hun királyfit, aki senki más, mint ABARS (görögül Aebarso) Atilla nagybátyja.
ULDIN Hun királynak három felesége. Az elsõ feleségétõl volt három királyfi utód: OKTÁR, RUGA és MUNDZUK, akinek fiai voltak BUDA és ATILLA. A második feleségétõl lett: ABARS (aki így Atilla mostoha nagybátyja). A harmadik feleségtõl születtek az elõbb említett és árulóként kivégzett MAMÁS és ATAKÁN, akik így szintén Atilla mostoha nagybátyjai voltak, de valóban szégyent hoztak a Hun királyi házra
ABARS volt a kaukázusi Hunok uralkodója, és a sebesen beérkezõ római hírvivõk annyira felmérgesítették a már nem fiatal Hun királyt, hogy hivatalos proklamációval kihirdette országa függetlenségét
Atilla is ott van seregével ABARS-nál. Az öreg Hun fejedelem rokoni szeretettel fogadja unokaöccsét, aki minden fenntartás nélkül elmondja tervét a Hun Nagy Nemzetség egyesítésére és nemzeti egységének megteremtésére. A nagy Uldin fia megérti Atilla szavát. Nem beszél már önállóságról és függetlenségrõl, hanem hűségérõl biztosítja Atillát, aki így felelt neki: Biztosan tudtam, hogy Rád számíthatok, hisz egy a vérünk. Megszervezve így a kaukázusi Hun testvérek szövetségét, tovább indult atilla az Akazirok felé.
bizánci udvarnak nagyon fontos volt az AKAZIR-ok megnyerése és Atilla ellen való hangolása. Ezért küldött a bizánci császár gazdag aranykincseket és értékes ajándékokat követeivel az akazirok fejedelmeinek. Ezek a követek azonban nem ismerték sem a Hun fejedelmi udvar szokásait, sem a vezetõ elõkelõségek rangsorát, és így elkövették azt a nagy hibát, hogy a legöregebb tagját a fejedelmi családnak KURIDAK-ot kihagyták az ajándékozásból.
KURIDAK igen megharagudott ezért, és legbizalmasabb emberét Atillához küldte, jelentve neki, hogy Bizánc mit tervez ellene, és kik azok, akik elfogadták a bizánci császár ajándékait. Atilla felderítõ és kémszervezete megtudta ABARS cselekedeteit is, és Aetius követeit is elfogta. |
|  |
hun bod | 2014.03.24. 12:47 | (78.) |
435 marguszi béke
Rof halálával az Érd nemzetségből származó fővezérek közűl egyedül Etele s öcscse Buda maradt életben; s a húnok az európai, különösen római szokásként, a fővezérek s nemzetségi főnökük általi kormányzatot megszüntetvén, a nemzet egyhangú akaratával Etelét a hún birodalom királyi székére emelték, s Etele már mint ujonnan választott király[1] fogadta a római követeket Margus városánál a Morva Dunába szakadása melletti síkon lóháton. Etele mondta el a béke feltételeit, melynek minden pontja a birodalom és császár tekintélye gyalázatára volt; jelesen:
a keleti udvar bontsa fel a dunai törzsekkeli szövetséget; adja ki mindazon húnokat, kik fegyvert viseltek, vagy a keleti birodalomba menekültek; továbbá a megszökött római foglyok visszaadása vagy fejenként 8 db. arany fizetése; ünnepélyes kötelezés a húnokkal ellenségeskedő egy barbar népet sem segíteni; végre az évenkénti adónak 350-ről 700 font aranyra emelése. – E terhes feltételek elfogadása vagy háború közt lehete csak választani, – megigértek, elfogadtak tehát mindent; mindkét fél igéretét saját szokása szerinti esküvel erősítette meg.[2]
[1] Thuróczy chron. I. c. 13. Kézai II. 5. §. [2] Priscus Excerpta Legat. 48. l.
ókori források a déli Morava folyót „Margus”, míg az északi Morva folyót „Marus”nak nevezik
Hogyan viselkedtek a békekövetek? Rögtön hangoztatni kezdték azt, hogy milyen gazdag és szép ajándékokat hoztak, de Atilla egy kézlegyintéssel elnémította õket, és nem engedte meg, hogy lovaikról leszálljanak, hanem félreérthetetlen latin nyelven közölte velük feltételeit a következõképpen:
Rajtatok múlik, hogy háborút vagy békét akartok. Én háborúra indultam, de a békét megkaphatjátok feltételeim teljesítésével, melyek a következõk: 1. Mától kezdve nem adtok több segítséget sem a fellázadt Hun törzseknek, sem a Hunok ellenségeinek. 2. Azonnal kiadtok minden Hun lázadót és szökevényt, aki római területen van. 3. Ugyanígy kiadtok minden római hadifoglyot, aki a lázadókkal hazatért, vagy megváltjátok õket fejenként 8 arany solidus fizetésével. 4. Császárotok írásban és esküvel kötelezi magát, hogy többet nem ad semmiféle segítséget a Hun Birodalom ellenségeinek. 5. Elismeritek, hogy minden Hun egyenjogú a rómaival. 6. Császárotok eddig 25 200 arany solidus adót fizetett évente a Hun királynak. Mától kezdve ennek dupláját, vagyis 50 400 solidust fizettek évente.
Plinthas azzal felelt, hogy új utasításokat kell kérnie a császártól, és kérdezte, hogy mikorra kell választ adniok a feltételekre. Mit felelt Atilla? Atilla csak annyit mondott: a választ most, itt elõttem azonnal meg kell adni, és arca oly kemény volt, hogy a bizánci követek látták, hogy itt valóban arról kell határozni, hogy háború lesz-e vagy béke a Hun királlyal. Még egy utolsó kísérletet tettek, hogy lealkudják a kétszeresére emelt adót, aztán látva Atilla türelmetlenségét elfogadták a feltételeket. Atilla a nyeregben ülve elfordította a lovát tõlük, és így bocsátotta vissza a követeket Bizáncba.
(PANIUMI PRISKOSZ: Excerpta de legationibus Romanorum ad gentes munkájából)
A rómaiak csakhamar az új szerződés szerint két hozzájok menekült királyi vérbeli ifju fejedelem Mama és Attakám fiait Thráciában Carsus városánál átadták Etelének, ki őket az oda vivő rómaiak szeme láttára keresztre feszíttette; [4].
[4] Priscus Exc. 32. 33. l.
.........................
On the bay, between Ishenderun and Bayas^ the Baiae of Strabo and the Itineraries, is the small river Metkat^ supposed to be the Karsus or Kersus of Xenophon (Anah, i. 4). On the south side of this small stream is a stone wall, which crosses the narrow plain between the Amanus and the sea, and terminates on the coast in a tower. There are also ruins on the north side of the Kersus; and nearer to the mountain there are traces of *' a double wall between which the river flowed.
If the Kersus is properly identified with the MerkeZj we must also consider it as the gates through wliich Alexander marched from Mallus to Myriandrus, and through which he returned firom Myriandrus to give battle to Darius, who had descended upon Issus, and thus put himsdf in the rear of the Greeks.
(Dictionary of Greek and Roman Geography)
Atilla minden Hun visszaszolgáltatását követelte, azokét is, akik mint zsoldosok valamelyik római birodalom katonájaként szolgáltak. Atilla megtiltotta minden Hunnak, hogy egy idegen hatalom szolgálatában álljon. Ebbõl látta Aetius, hogy Atilla valóságos terve az összes Hunok egyesítése.
Miért aggasztotta Aetiust a Hunok visszaszolgáltatása? Azért, mert a Hunok képezték a római hadsereg gerincét, és vitézségükkel példát adtak és sarkalták a harcra a római provinciákból toborzott hadsereg katonáit. Így a rómaiak hadseregének ütõképessége igen megcsökkent, viszont Atilla a visszatérõket seregébe szervezte, csak két királyi vérû árulónak Mamásnak és Atakánnak nem kegyelmezett. Kivégeztette õket azért, mert mint Hun királyi ivadékok a bizánci császár kiszolgálói lettek. (Módosította hun bod 2014.03.24. 13:53-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.23. 21:34 | (77.) |
Shalmaneser, king of Assyria and the Medes, that I " venture to suggest the possibility of this bas-relief having " been made to commemorate that final achievement. Certain " circumstances attending the entire captivity of the ten tribes, " which took place in a second attack on their nation, when " considered, seem to confirm the conjecture into a strong "probability In the royal figure, I see Shalmaneser, " the son of the renowned Arbaces, followed by two appropriate " leaders of the armies of his two dominions, Assyria and " Media, carrying the spear and the bow Besides, he " tramples on a prostrate foe ; not one that is slain, but one who " is a captive He must have been a king ; " including the prostrate monarch, there are precisely ten " captives ; which might be regarded as the representatives, or " heads, of each tribe ; beginning with the king, who, assuredly, " would be considered the chief of his; and ending with the " aged figure at the end, whose high cap...
Shalmaneser a méd asszíriai király tíz törzsfő
Darius, accompanied by two of his officers, receiving the submission of the leaders of rebellions against his authority in various parts of his empire during the early years of his reign.
The king stands with his left foot planted on the body of the Pseudo-Smerdis, Gaumata the Magian, who lies on his back
The king has his right hand lifted to Auramazda, who appears amid rays of light and lightnings, and in his left hand he grasps a bow. In front of him stand nine rebel leaders, roped together by their necks and having their hands bound behind their backs
The last figure of the series, who wears a fhigh, pointed cap, was added to the group at a later period ; it represents Skunkha, the Scythian. Below the sculptured panel are five columns of cuneiform text in the old The inscrip- Persian language, which record the suppression of the revolts.
......................
MÜN ATHAMADÜSHITH HÜJVSZA (-) VERÜLTA DARRHAJAVAUSHET KHIJE AMENA HOUDUME ALTUSHI MADÜ VOLGAGH BIELE VULTA (TA) NTA VOLTAJ (.) HIT VEL ASHKATA BIREGH MADÜJAWR IDZIJÜN ALTUSHI VOLGAGH (-) KERUM TARUNTA VOLTAJ (.)
NAGYSÁGOSATYÁNK VISSZAVERTE DÁRIUST, AKINEK A FOLYAMON TÚLI MINDEN HÓDÍTÁSA ELVESZETT. EZZEL AZ ASKATA (SZKÍTA) BIRODALOM A KÁRPÁT-MEDENCÉN (?) INNEN KITÁRULT A FOLYAMON TÚLI TÉRSÉGRE IS.
Madü Volgagh lesz a Duna Tan (Don), Atil volgagh (Volga), beshte-kücsü altushi ...-túli ...kinek minden hódítása... biele szvsz blida shalg, vulta-volta ...időnként változó volt.
hittel a Nagymedencét bíró ashkata (birodalma) egyszerre a folyón túlra tárult ki
v (történelmi valószerűség szerint) a folyón túli - körzet tarolt volt
......................
I.Dárajavaus Azért, hogy megerősítse birodalma határait, valamint amiatt, hogy II. Kurus perzsa királyt meggyilkolták, i. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő „szkítákat” – valójában szakákat vagy dahákat (masszagéták).[8][13][19] Ezután felderítőt küldött a Fekete-tenger partjára.[20]I. e. 513-ban Dárajavaus egy hajóhídon kelt át a Boszporuszon, amelyet a szamoszi Mandroklész mérnök tervezett,[21][2] és meghódította Kelet-Európát. A keleti trákok és a géták leigázása után átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban a „felperzselt föld” taktikájával éltek: felégették földjeiket, lerombolták kútjaikat. Az ellátási gondokkal küzködő perzsa seregnek, 80 000 fős veszteség mellett, vissza kellett vonulnia.
négy új szatrapiája lett az Óperzsa Birodalomnak: Sakā tyaiy paradraya (határon túli szkíták), Skudra (Trákia és Makedónia), Yaunā takabarā vagy Yaunā tyaiyparadraya (Iónia és a görög szigetek) és Putāyā (Líbia).[2]
Görögország ezzel nehéz helyzetbe került, mivel a perzsák ellenőrizték a tengerszorosokat, amelyeken át a fekete-tengeri gabona érkezett.
Az ión felkelés leverése után I. Dárajavaus Délkelet-Európa görög területeinek meghódításába fogott, hogy megbüntesse Athént és Eretriát, amiért segítette az iónokat.[32] A perzsák első görögök elleni inváziója két hadjáratból állt.
Az első perzsa hadjárat i. e. 492-ben kezdődött Mardoniosz vezetésével.[34] Ő ismét meghódította Trákia európai területeit, ami névlegesen i. e. 513 óta az Óperzsa Birodalom része volt.[35] Az Athosz-hegynél viharba keveredett a tengeri haderő, és Dárajavaus i. e. 492-ben elvesztette hajóhadát.
Két évvel később a méd Datisz vezetésével egy másik perzsa sereg ismét megpróbálta meghódítani a görög poliszokat. Egészen Marathónig jutottak el (Módosította hun bod 2014.03.24. 19:38-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.22. 20:02 | (76.) |
A hun seregek a Nagy Csatában megingó, majd átpártolt csatlós gót seregek miatt vereséget ugyan nem szenvedtek, sőt, erkölcsi szempontból feltétlen győztek, de nyerni sem nyertek. És már ezt is vereségnek élték meg. A nagyvízig – a baszkorok kosi seregének kivételével – már nem jutottak el, ugyanis a zuhogó esőben virradattól késő éjszakáig elnyúló sárvéres küzdelemben a légiók gyűrűjében több sebből vérző Atilla életét is csupán Buda feleségének, Dunna-asszonynak rimalány serege mentette meg. S bár hajnalra már csak hunok álltak csatára készen, mégis oly hatalmas árat fizettek, hogy győztesen vagy sem, nem volt már érdekes. Nem nézve, ki kinek sebesültje, mindannyit ellátva, összeszedve – a nyugati krónikákban erről persze szó sem esett – egyszerűen hazamentek, haza, a Kárpát-medencébe. Ez volt abban a győzelemben a döntetlen.
Az ózdi Nagy-Szalán aztán kinyilvánították az ítéletet. Atilla tévedett, bárhogy is próbálta az áldozati üstöt elhagyó Nekesére, a Buda halála után fősámánná választott fegyverkovács fejedelemre hárítani a kudarc ízű történetet. Atilla tévedett, de le nem győzetett, s éltében fővezérként más szóba sem jöhetett.
A következő évben, abban az évben, mikorra megboldogult öccse, Buda-Bede-Beléd-Buzád a Nagy-Csatát engedélyezte, azaz a Sárkány Évében, a jegyben, melyben hunok még csatát vagy ütközetet sem vesztettek, azaz Kr.u. 452-ben Róma ellen készülődött a rettenthetetlen sereg. „Isten ostora” indult Róma ellen.
Tudta minden hun, a földkerekség minden épeszű embere, ha Atilla megindul, akkor senki és semmi sem állíthatja meg. Ugyanúgy tudta ezt a Pannóniában nevelkedett gyermekkori játszótársa, a „döntetlenként” megénekelt Nagy Csatából kivonult ellenfele, Aetius is, aki Róma védelme helyett, maradék seregével már el is hagyta a latin szigetet. (Módosította hun bod 2014.03.22. 21:21-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.22. 14:05 | (75.) |
 (Módosította hun bod 2014.03.22. 15:30-kor) |
hun bod | 2014.03.22. 14:01 | (74.) |
Bigila, bérgyilkos bizánci diplomata Valójában ő csak felbujtó, a vérdíj eljuttatója Atilla udvarába, s tervezett átadója miniszterük, a herélt Khrüszafiosz utasítására. Bérgyilkosnak Edekont szemelték ki, ő azonban leleplezi őket. (Az ő fia, Odoaker lesz a megdöntött nyugat-római császárság után tizenhárom esztendeig Itália első uralkodója.)
Atilla : "E pillanatban karóba húzatnálak, étkül vettetnélek a hollóknak" kiált rá Bigilára, "ha a követi jogot nem tisztelném"
449 Konstantinápoly Edekon, Attila testőrségének parancsnoka Orestes, a hunn király első titkára
...hunn követség kihallgatása után Edekon Vigilasszal, ki a hunnok tolmácsa volt, a császári palota termeit tekintette meg s elbámult azoknak fényességén. S Vigilas, midőn a császár testőrfőnökével, Chrysaphiusszal szóba állt, sietett neki elmondani, hogy Edekon a császári termeket s az ott levő kincseket magasztalja. Erre Chrysaphius kijelenté, hogy ő is aranyfedelű paloták és kincsek urává lesz, ha a hunnokat odahagyja s a rómaiakhoz áll. Sőt azt is kijelentette Edekon előtt, hogy ha övéihez visszatérve, megöli Attilát és a rómaiakhoz visszajön, boldog élete és roppant kincse lesz. Edekon ajánlkozott erre a feladatra s csak arra kérte a heréltet, hogy a terv kivitelére adjon neki 50 aranyat, melyet majd embereinek, hogy a vállalatban vele teljesen egy kézre dolgozzanak, ki fog osztani.
A herélt megörült az alkunak s az aranyat azonnal megadni ajánlkozott; de Edekon azt mondta, hogy bocsássák el előbb őt, hírt vinni követségéről Attilának s küldjék el vele együtt Vigilast is, hogy ez átvehesse Attila válaszát; ő majd tőle megüzeni, miként küldjék meg az aranyat. Az udvar erre azt végezte, hogy Vigilast ne magát, hanem Maximinusszal együtt küldjék Attilához követségbe.
Abban történt megállapodás, hogy Vigilast nem küldik megbizatás czíme alatt, hanem mint egyszerű tolmácsot egy látszólag komoly követséghez rendelve.
A császár Attila levelére válaszolva, azt irta a követségben járó férfiakról, hogy Vigilas tolmács, s Maximinus nagyobb rangú Vigilasnál, fényes származású és legkedveltebb embere; azt irta továbbá, hogy Attila a szerződést áthágva ne csapkodjon be a rómaiak birodalmába; a császár visszaküldi neki a 17 szökevényt, kiknél többet nem volt képes a keleti birodalom határai közt fölfedezni.
Átkelvén a követség a Dunán, s mintegy hetven stadiumot (mintegy tíz kilométert) hagyván maga után, egyszerre megállapodást parancsoltak, hogy az Edekon emberei Attilának a császáriak jövetele felől jelentést tehessenek. Attila eleinte nem akarta őket fogadni, minthogy Edekon részletesen elmondta neki a tervezett cselszövényt s fölfedezte előtte az e végre küldendő arany mennyiségét, sőt elmondta azt is, mi a követség czélja.
Midőn a követek végre nagynehezen Attila elé jutottak, a hunn király felbőszülve szitkozódott, hogy a rómaiak nem adták ki az összes szökevényeket. Intett az irnokoknak, hogy olvassák fel a még haza nem került szökevények jegyzékét. Azután megparancsolta Vigilasnak, hogy tüstént menjen vissza s Eslas is vele fog menni, azzal a szigorú rendelettel, hogy a császári udvar szolgáltasson ki valamennyi barbár szökevényt, a kik a legutóbbi évek során a birodalom határát átlépték. Miután pedig elvette az ajándékokat, elbocsátá mindnyájokat.
Csakhamar néhány ember jelent meg Attila azon parancsával, hogy se Vigilas, se a többiek római foglyot vagy barbár rabszolgát vagy eleségen kívül bármi egyebet vásárolni ne merészeljenek, míg a rómaiak és hunnok közt a viszályok ki nem egyenlíttetnek. Vigilas nem vette észre, hogy e rendelet éle egyenesen ellene irányul: Attila bele akarta kergetni a hálóba, hogy ha majd a nagy összeg pénzt hozza, ne hazudhassa, hogy azt római foglyok kiváltására, rabszolgák vagy lovak vásárlására szándékozott fordítani. (Módosította Vendég 2014.03.22. 21:42-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.22. 13:55 | (73.) |
"magam mellé véve a barbárok nyelvét jól kitanult Rusztikioszt – irja Priscos –, elmentem Szkottaszhoz Onegesios jelen nem létében (az akatziroknál volt Ellákkal), neki, mint testvérének, még inkább kell annak javára munkálkodnia" (császárukkal tárgyaló követnek szerették volna megnyerni).
Kételyoszlatók Onegesios saját szavai is, ahogyan a követi meghívást elhárítja: „az én hazámban nektek is többet használhatok, mintha a rómaiakhoz mennék és azáltal kitenném magam annak a gyanúnak, hogy a király terveit keresztezem”. Még tovább „azt gondolják, hogy esenghetnek a rómaiak annyit előtte, hogy elfeledkezzék szkíta neveltetéséről, asszonyairól és gyermekeiről s azt hiszik nem tartja nagyobbnak Atillánál a szolgálatot mint a rómaiaknál a gazdagságot?” (Módosította hun bod 2014.03.22. 14:57-kor) |
hun bod | 2014.03.22. 13:43 | (72.) |
Anonymus: nagyhíres és igen hatalmas Attila király
Képes Krónika (1358) szerint a hunok „a médek, gótok és dánok királya"
Budai Krónika (1471) „címzését ugyanis (már Atilla) ilyen tormában íratta Atila (így), Isten kegyelméből Bendekuz (k-val) fia, aki Engaddiban született, a nagy Nemroth unokája, a magyarok médek és gótok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora.”
Kézai Krónikája említi ugyanis például hogy "Ethele a viselet módjában és alakjában (öltözködésében) mind maga, mind nemzete a médok módját tartja vala”.
Érdekes adatokat újságol Atilla udvarában Rómulosz, a már idézett nyugat-római követ is Priscosnak íme: "nem igen távol van a médok földje a szkitákétól (hunokétól), akik benyomultak a médok földjére Vaszikh és Kursik vezetésével, kik a királyi szkítáktól valók és sok nép urai voltak:” – Említendő, hogy ez a hadjárat még e követ korában történt, 395-ben mert – mint mondta –, e vezetők később szövetkezés végett Rómába jöttek.
De ugyanígy benyomultak a hunok a méd földre 441-ben is. Emellett nagy számban éltek szauromata néven odatelepített médek a Volga és a Don mentén is. |
|  |
hun bod | 2014.03.22. 13:04 | (71.) |
Udin fokozatosan Pannonföld ura lett, míg Ruga nevű fia Kabarföld fejedelmi családjából nősülve északon, Upor pedig Tardos Birodalmában vette át az irányítást. Bagamér Bíkís Birodalmába tette székhelyét. Így Hunyor fejedelem Ordoszból, Bagamér lovasfejedelem Pusztaszerről, Ojbársz Etilvárról, míg Oktár Jászvásárról várta Uruk-Dargin felvonulási parancsát.
Udin szervezte a hunok felvonulását a Jász-síkságra, miközben Kr.u. 401-411-ig a széki- és kaza-hunok is bevonultak a Kárpát-medencébe. |
hun bod | 2014.03.22. 12:58 | (70.) |
Atilla és Buda Anyai nagybátyjuknak, Uruk-Darginnak és Embának fia, Gém is híres beavatottként lett Balambér néven a Szent-Lándzsa Szövetség legfőbb fejedelme, s fivére, Ojbársz lett apjuk Káspivári Birodalmának örököse.
Udin-Odin, Mundzuk és Bagamér-Bendegúz, mind örökölték Csatári aranyasszony dörgő lelkét, amiről Atilla esetében már regéket meséltek. S az unokafivérek, Udin fiai, Ruga és Upor akárcsak Mundzuk fiai, Karaton és Oktár is óriási hírnévre tettek szert, mire eljött Bagamér fiainak, Atillának és Budának ideje.
A hunok 4404. medvetoros évében (Kr.u. 364.) vonultak fel az első kiképzett tárkányok a Kárpátok bérceire, hogy megtisztítsák az uzsoki, vereckei, kőrösi, borgói, tölgyesi, gyimesi, ojtozi, tömösi, vöröszikurati [vöröstornyi] és kazáni szorosok átkelőhelyeit, s egy év múltán már 24 oktatási helyen kezdődött meg a 24 Hun Törzsszövetség vezetőrétegének képzése Alma-Atya [Almati] és Bugát térségétől Lóbérc [Loeben] és Sóvár [Salzburg] térségéig.
A hunok 4410. medvetoros évétől (Kr.u. 370.) a kiképzett hun ifjúság egyre nagyobb csoportokban lépte át a római határt [limes], ami 10 év múlva gyakorlatilag meg is szűnt, amit az ordoszi sámánközpontban, mint a Nagy-Özönvíz utáni „Harmadik Nagy Honvisszafoglalást” jegyeztek be. A 24 Hun Törzsszövetség Kr.u. 371-ben végzett ifjai a kiképzésben rangelső Mundzuk vezetésével Kabarföld központjában, Kassán léptek hadi szövetségre a 11 Melegvizes Birodalmi törzs ifjúságával. Mundzuk vette át a 12 törzses Kabar Birodalom uralmát...
A hunok 4415. medvetoros évében (Kr.u. 375.) a keleti és nyugati gótokkal és gyepidákkal 15 törzsre bővült „aranyíj” szövetség indította meg a hun seregek elővédjeinek felvonulását a római uralom és rabszolgaság teljes felszámolására, mikor Rómában senki sem tudta még, hogy a vandálok, gyepidahák (gyepidákok), markomanok, gótok és szarmata szövetségek a Római Birodalom alattvalói-e még, avagy már a hunokéi. Kr.u. 378-ban a nyugati-gótok a hunokat be nem várván elsőként indultak meg Hadrianapolisnál Constatinus Kelet-Római Birodalma ellen, így még vereséget szenvedtek, de a
Római Birodalomban ekkor már egyre nagyobb zavart keltett, hogy a hunok mindenütt, ahol megjelentek, azonnal megszüntették a rabszolgaságot. (Módosította hun bod 2014.03.22. 13:59-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.21. 22:02 | (69.) |
amint a hun seregek támadásáról ad hírt a hán városoknak. A fogalom teljesebb neve: salgawüren, azaz „villogóőr”. Ezt kifejtve érdekeset tudunk meg: a salgagh szó ’villogó’-t jelent. Ha a szamtagh ómagyar (és hun!) szó szántó lett (Tih.Al.), a salgagh nyilván salgó. Salgó tehát. A Salgótarján környékiek eltöprengenek azon, mi volt a katonai szerepe Attila korában a Salgó-hegynek, nem szolgált-e őrhelyül villogónak azaz fényőrnek ez a magányos, szabályos, hegyes domb. |
hun bod | 2014.03.21. 21:47 | (68.) |
„Amikor a császár úr abba városba érkezett, amelyet Esztergomnak neveznek s amely a magyarok fővárosa, a király ünnepélyesen ezer vitéze kíséretében vonult eléje, és teljes tisztelettel nemcsak vendégszeretőnek, hanem szolgálatkésznek is mutatkozott. A császár pedig négy napig időzött ott s a főemberek tanácsára a nyugtalanságra hajlamos had túlságosan féktelen természete miatt, a szilárd és tartós békét seregszerte esküvel erősítették meg. A királyné a császár úrnak ajándékozott egy pompás sátor-lakot....Ezt követően a király a császárt a Grane nevű várban fogadta, miután átkeltek a hasonnevű folyón, amelyről a város, ahol korábban voltak, és maga a vár is a nevét kapta.....a király azután elvitte császár urat az Atilla városának nevezett helyre, ahol a császár négy napon át vadászattal töltötte idejét." Barbarossa Frigyes keresztes hadának 1189. évi átvonulásáról jegyezte föl Lübecki Arnold
Read more: http://albaregalis.hupont.hu/4/atilla-varosaeczilbug#ixzz2wdV9v51c

Átkelvén a Dunán, tábort ütének (Árpád és a honfoglaló magyarok) a Duna mellett a felhévvízekig. S ennek hallatára a Pannónia földjén lakó rómaiak mind futással menték életöket.
Másnap pedig Árpád vezér és minden előkelői, Magyarország minden vitézivel egyben, bémenének Athila király városába, és megnéznék mind a királyi palotákat, némelyeket földig rontva, némelyeket nem, és szerfölött bámulják vala mindazon kőépületeket, és kimondhatatlanul örvendének, mivelhogy harcz nélkül bévenniük sikerült Athila király városát kinek nemzetségéből származott vala Árpád vezér. És naponta vendégeskednek nagy örömben Athila király palotájában... Akkor Árpád vezér és övéi örömükben húsz napig maradának Athila király városában... S ugyanazon helyen ada földet Kundunek, Kurzan atyjának, Athila király városától...és fiának ada egy várat a maga népének védelme végett. Kurzan aztán azon várat tulajdon nevére neveztette, mely név a mai napig sem ment feledségbe. (Anonymus)
(Módosította hun bod 2014.03.21. 22:52-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.21. 21:42 | (67.) |
Erre a korszakra tehető Sicambria/Etzilburg, más néven Atilla városának felemelkedése és válik a Hun birodalom központjává. Földrajzilag a mai Pozsony közelében, a Duna jobb partján, egy jelentős gázló közelében található. Ezen vezetett át egykoron a Borostyán út, melyen az értékes ásványi anyagot szállították északról Róma irányába. Sicambria nagysága, fontossága akkoriban messze nagyobb volt, mint a bátyjáról elnevezett Budáé, tehát a város elnevezése végett kérdésessé válik a testvérgyilkosság indoka.
Atilla egyébként nem kedvelte a kőből épült, falakkal körbevett városokat. Nomád életmódhoz szokott, egyszerű életvitele miatt inkább szívesebben tartózkodott a pusztában, fából épült nyári szállásán. |
hun bod | 2014.03.21. 21:40 | (66.) |
led an embassy to the court of King Attila. He mentions in his report that the King requested the extradition of certain fugitive Huns, whose names he read out in his presence from small wooden sticks, from the Byzantine emperor. |
hun bod | 2014.03.21. 21:34 | (65.) |
„A szküthák például sokan vannak, királyuk mégsem képes más népre kiterjeszteni uralmát, és örül, ha saját népe felett úr maradhat.” (Xenophón i.e. 444 k./1979, 10.). |
hun bod | 2014.03.21. 21:26 | (64.) |
Fiatal korában 2 évet töltött Rómában és Ravennában, ahol megtanult latinul és görögül. Barátságba került egy római patrícius család sarjával, Aetius-al. Ez a barátság élete végéig meghatározó lesz számára, illetve alapjaiban meghatározza a Nyugat-Római Birodalommal való kapcsolatát. Rengeteget tanult és tapasztalt, de mélyen megvetette a császári udvar züllött, erkölcstelen életét. Később, hadvezérként, nagy segítségére lesz, hogy megismerte a római légiók felépítését és harcmodorát. Hazatérése után 2 évvel indult útnak keletnek, hogy az ott élő Keleti Hunokat megismerje és egyesítse a nyugati hun törzsekkel. A Kr.u. 432. évben tért vissza Ruga hun fejedelem Tisza környéki udvarába, a fejedelem halála után, osztozva bátyjával Buda-val a fejedelemi rangon, együtt lettek a törzsszövetség vezetői. (Módosította hun bod 2014.03.21. 22:26-kor) |
hun bod | 2014.03.21. 21:12 | (63.) |
The Huns under Bleda and Attila
• 435 - Aetius hires the Huns to fight against the Vandals and Franks • 435 - Treaty of Margus; Eastern Roman tribute increased from 350 to 700 pounds of gold • c. 435-438 - Huns attack Sassanid Persia, but are defeated in Armenia • 436 - Aetius and the Huns destroy the Burgundians |
hun bod | 2014.03.21. 21:10 | (62.) |
ATILLA (434-453) 434. Atilla kormányozni kezd. 435. Hatalmas sereggel a burgund nemzetséget az öt évvel korábbi öldöklésükért kiirtotta. 437. Aetius tanácsára nyolc ezer gótot öletett meg, ezzel mentesítette a nyugat római birodalmat azok háborgatásától. |
hun bod | 2014.03.20. 18:39 | (61.) |
hun bod | 2014.03.19. 19:56 | (60.) |
ULDIN (399-409) 401. A vandálok végigpusztítják Észak-Pannóniát, Norciumot és Raetiát. 401. A gótok betörnek Itáliába. Vezetőjük Alarich. 402. Alarich megkapja Pannonia egy részét és letelepíti népét. 402. Stilicho Itáliából visszaszorítja a gótokat s letelepíti őket Pannóniában. - Athaulf vezette gótok is Pannóniába költöznek. 405. A pannóniai romanizált lakosság megindul Itália illetve nyugat felé. Radagaisus vezetésével egyes gót csapatok Itáliába vonulnak. 406. A hunokhoz kerül a Ny-Római kormányzattól Valeria tartomány
BENDEGÚZ (MUNDZSUK) (411-428) "általad nyert szép hazát Bendegúznak vére" 411. Az Érd nemzetség fiát, Bendegúzt fejedelemmé választják 424. Aetius későbbi római hadvezér a hunoknál vendégeskedik. Itt tanulja ki a hadi tudományokat. 426. A hunok beütnek Trákiába, majd Konstantinápolyt ostromolják. Csak különös természeti erők védték meg a várost. Villámok és nagy égi háború volt. A hunok megrémülve elvonultak. 427. Pannónia Secunda (Szerémség) területe a Kelet-Római Birodalomhoz kerül. 428. Bendegúz meghal.
OKTÁR (OGGDÁR) ÉS RUA TÁRSURALKODÁS (428-434) 430. Hun támadás a burgundok ellen a Rajna mellett. Útjuk során mindent felégettek. 430/31. Oktár egy lakoma után meghalt "megpukkadt", majd a 20 ezres hun sereget a három ezer fős burgundok megtámadták és 10 ezer hunt leöltek.
432. Aetius elmenekül Rómából és Ruához fut. 433. Rua csapatai segítségével Aetiust Valentinián császár fényes pozícióba helyezte. - Hun-római békeszerződés is köttetik, mely során Carpiliót, a császár fiát adták át zálogul. Nyugat-Pannónia a hunokhoz került. 434. Rua Konstantinápolyba küldi követét Osult 434. Rua (Roás), Bendegúz testvére meghal. (Módosította hun bod 2014.03.19. 21:00-kor) |
|  |
hun bod | 2014.03.13. 20:29 | (59.) |
ordoszi (alucsajdengi) Hun Korona
 a koronaékszer hivatalosan az i.e. V.-III. szd-ból való.
A sajátos vonalvezetésű (írásjelként értelmezhető) kerettel ellátott jelvény közepe egy kacskaringót ábrázol. A kacskaringó a székely "j" (jó) jellel azonos, s a magyarok Istenének "jó" jelzőjének szimbóluma. A jó szó és a kacskaringó egykor "folyó" jelentést is hordozott, amint az a XIV. századi mártonhelyi freskón ma is látható. A kacskaringó az égig csapó hullámtaraj (azaz a Tejút) egyik ábrázolása, a magyar ősvallás egyik legkedvesebb, kőkori eredetű témája.
Az Ak Burun kurgánban (Krím félsziget) talált, Kr. e. IV. századi szkíta korona

Hérodotosz írja, hogy a szkíták voltak a világ egyetlen népcsoportja, amelynek királyi népe volt. A királynak, pedig koronája volt. http://szekely-rovasiras.hupont.hu/167/bajak-laszlo-az-alucsajdengi-hun-turulrol#ixzz2vsBKhGMR |
hun bod | 2014.03.08. 19:34 | (58.) |
III-V. századi hun bronzjelvény vagy lószerszámdísz. A hun fibulára az „ÉSZAK” szót írták magyarul
 |
hun bod | 2014.02.26. 18:12 | (57.) |
 a phejir fehér hunkh hunok megnevezései más népek nyelvében:
hsziungnu / hiungnu (hanok, kínaijak) hüngürüsz (türk) huna (szanszkrit) szvetahúna (szanszkrit) 'világos' eftaliták (szanszkrit) görögös Heftal (Ephtal) a heftalita név mellett a források hol uaroknak, hol hjónóknak, hiungnuknak, húnáknak nevezik a perzsa forrásokban Haital néven emlegetett törzs (a kínai forrásokban: 厌哒 vagy 嚈噠, pinjin: yeda / yanda, valószínű egykori kiejtés: jeptal).
de ez az ú bötü miatt úgy hiszem úgy rovandó
nishi phejir kara shonju hunkh
(Módosította hun bod 2014.02.26. 19:28-kor)
........................... egy Nanai-vandak nevű szogd kereskedő, aki valószínűleg a kínai Szucsouban élt, különböző kínai eseményekről számol be kereskedő társának, a Szamarkandban élő Nanai-dvarnak. Levélben arról tájékoztatja barátját, hogy 311-ben a hunok elfoglalták és felégették a kínai fővárost, Lojangot. Erről a nevezetes eseményről mi is megemlékeztünk a kései hiungnuk története kapcsán. Így ír Nanai-vandak: „Uram, az utolsó császár – így mondják – elmenekült Szaragból [Lojang szogd neve] az éhínség miatt. Megerősített rezidenciáját és erősített városát felgyújtották. Szállása leégett és a város elpusztult. Ily módon Szarag nincs többé. Azok a hunok, akik tegnap még a császár tulajdona voltak, (most elpusztították az országot).” A Lojangot elpusztító nép neve itt szogd írással hwn (olv. hun) alakban szerepel,
Heftal (Haital) törzs az 5. század elejéig elfoglalta Transoxaniát és Khoraszánt. 425-ben átkeltek a Szir-darja (Jaxartes) folyón, és megtámadták Perzsiát, de Bahrám Gur megállította őket.
456-ban a Heftal törzsből származó I. Khingila (kb. 430-490; Firdauszinál: Sengil, kínai nevén: Cha Li) megdöntötte a Kidarita dinasztia uralmát, és trónra lépve megalapította a Heftalita dinasztiát. Khingila szoros törzsszövetségbe egyesítette az uar és hjóno törzseket, amelyek ettől kezdve a heftalita név mellett uarhun és alkhon néven is szerepelnek a forrásokban.
483 és 485 között Khingila vezetésével a heftaliták lerohanták Perzsiát, és adófizetésre kényszerítették. Khingila utóda, I. Toramana (490-515) megtámadta Indiát is, ahol a heftalita uralmat egész a Gangeszig kiterjesztte, és megdöntötte a Gupta Birodalmat.
(Módosította hun bod 2014.02.26. 19:47-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.25. 21:26 | (56.) |
hun bod | 2014.02.25. 21:16 | (55.) |






(Módosította hun bod 2014.02.25. 22:20-kor) |
hun bod | 2014.02.25. 20:40 | (54.) |
a 4 évszázados boszporuszi királyság Arkhaianaktida dinasztia, i.e. 480k.–438 Szpartokida dinasztia, i.e. 438–109
A királyság bukását végül a mind gyakoribb szkíta és szarmata támadások okozták. Az i. e. 3. század folyamán a térségben letelepedő szkíták alakítottak a krími Neapolisz székhellyel államot, amely az i. e. 2. században, Szkilurosz és fia, Palakosz alatt élte virágkorát.
A hellenisztikus kor politikai viszonyai közepette a Boszporoszi Királyság a kereskedelemre épülő gazdaságát nem tudta fenntartani, uralkodói krónikus pénzhiányban szenvedtek. Ez a zsoldosjellegű haderő csökkenéséhez vezetett. Az utolsó boszporoszi király, V. Pairiszadész nem tudott úrrá lenni a támadókon, ezért kénytelen volt VI. Mithridatész pontoszi király segítségét kérni. Mithridatész tábornoka, Diophantosz két csatában is megverte a szkítákat. A szkíta Szaumakhosz vezette felkelők azonban i. e. 108-ban (vagy i. e. 107-ben) meggyilkolták V. Pairiszádészt, és a bitorló Szaumakhosz királlyá nyilvánította magát. A pontosziak leverték a felkelést, és ezzel Boszporosz, valamint a Krím-félsziget és a Fekete-tenger északi partjának valamennyi görög városa Pontosz fennhatósága alá került, VI. Mithridatészt pedig boszporoszi királlyá koronázták.
A területet Augustus császár i. e. 17-ben a Római Birodalomhoz csatolta. |
|  |
hun bod | 2014.02.25. 19:34 | (53.) |

 (Módosította hun bod 2014.02.25. 20:35-kor) |
hun bod | 2014.02.25. 19:11 | (52.) |



 (Módosította hun bod 2014.02.25. 20:19-kor) |
hun bod | 2014.02.09. 15:42 | (51.) |
tetején a hányt föld rétegei között három egymás alá helyezett, úgynevezett jelkő tűnt elő, alattok lapos kő, s ezen alól kitapasztott sárga agyagrétegek s ezeken égés-fekvetek valának, melyeken megégetett tetemek, sok szén, hamu, olvadt rézdarabok, vas nyilhegyek, s temérdek cserépdarabok találtattak.[11] |
hun bod | 2014.02.09. 15:33 | (50.) |
Kr.u. 381 hunok harcai pannonia tartományban Macrinus római helytartó és a veronai alemán Ditrik és a Potentianaban gyülekező longobárdok hadai ellen
http://alfahir.hu/egy_elveszett_v%C3%A1ros-20120112
 Tavarnuk, Érd, Szigetfő
keveházai, tárnokvölgyi és ceszumóri (cézönmaur) nagy csaták Tárnok : 1250 Tavarnuk, Tawarnukveeg (Tawarnucweg)
1. meglepetéstámadás folyamátúszás
egésznapos csatározás, halottak száma százezernél is több a hunoknál Béla, Keve és Kadocsa is elesett este újra átússzák a Dunát
Érd környéke
 Székely falu 1559-ig létezett a Benta jobb partján a „római hídnál”. Oklevelek említik 1380-, 1480-ban de a török defter szerint 1559-ben Székelyegyháza puszta már szántóföld . A székely név latin szövegben secui, de origine secuiasae (Erdélyi magyar szótár) Scichul (1092) –„Et hec sunt nomina predictarum familianum Michael Cuna Cunei Scichul Boguta Rescandi”. Scecul (1212/1550), Zekel, Siculus. Feltételezhetjük, hogy egy ismeretlen oklevélben szereplő Tárnokkal határos, ám elmosódott ?Siculuaeecclesiae szöveget olvasta K. S. Sicambriának.
...a húnok megtudva a történteket, a Dunához közeledtek; – de Ditrik és Macrin azon hitben, hogy a húnok hajók hiánya miatt a Duna széles folyamán át nem jöhetnek, nyugodtan töltötték éjjeleiket. E közben a húnok egy csendes éjjelen tömlőkön Sicambrián alól a Dunán átkelve, Kelen-föld tájékán (ez a sz. Gellérthegy alatti térség) a szabadban táborozó ellenségre egész véletlen sebes rohamban ráütöttek. Iszonyú lárma és mészárlás következett. Ditrik hadai a legnagyobb zavarban nem fegyverfogásról, csak menekülésről gondolkozhattak. Kaszabolta őket a hún, mint az eltévedt barmot, kevés menthette meg futással az életét. ...
Hajnalban a húnok nyugatról a Dunáig nyúló Tárnokvölgybe szállottak, hol őket Ditrik és Macrin, összeszedett seregeikkel nagy erővel megtámadta. Az elkeseredett küzdelmet iszonyú vérontás követte. Naplemente felé az éjjeli álmatlanság és folytonos harcz által kimerült húnok, egyik vezérök Kevének eleste után megfutamodnak, s a Dunát átúszva, tanyáikra visszasietnek, a nélkül, hogy a szám és erőben szinte nagyon meggyengült ellenség által üldöztettek volna.

Ekkor a húnok hadaikat rendbeszedve, a dunántúli részeket megrohanták, elfoglalták, s családjaikat ide áthozván, s minthogy a rómaiakkal két ízben vívott csatában ezek hadviseleti modorával megösmerkedtek, a tárnokvölgyi veszteség visszatorlásaul, a folyvást Tulnnál táborozó rómaiak ellen siettek, mit ezek észrevéve a Bécstől délnyugatra fekvő Zeizelmauer meleltti mezőségig elibök jöttek, – itt a húnokkal összecsaptak. Elkeseredve folyt a harcz, soká kétes eredménnyel; a húnok készebbek mind egy lábig elveszti, mint visszaveretni; scytha szokás szerint rémítő kiabálás és dob lárma közt nyilaik sűrű záporával az ellenség sorait zavarba hozták, tömegesen öldösték; a kora reggeltől esti 9 óráig teljes elkeseredés és hősi lelkedésében folyt vérengző harczban végre az ellenség megtöretve, futásnak indult, folyvást öletvén az őket üldöző bőszűlt húnok által.
2. Tulln - ide húzódnak vissza (zeiselmauer a közelben van) és aztán ütköznek meg a második csatában

...végül Cesumor-nál (Zeiselmauer) a bécsi Hunesberg alatt, ahol Torda fia, Bendegúz győz és Macrinus elesik.
Macrinus meghalt, Detre nyilat kapott a homlokába és a rómaiak elhúztak itáliába (Módosította hun bod 2014.03.24. 19:26-kor) (Módosította hun bod 2014.03.24. 19:29-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.09. 14:35 | (49.) |
baathorshagben leinin
7 magyar nemzetségfő ...
volgagh aat ejuveszin evezni hombürin hömpölyögni lebbenin lebbed ktüshi keltai maashigh ug part puru reevin folyamon átkelni
ktü utu : ugwenti oi dron
|
hun bod | 2014.02.07. 19:29 | (48.) |
Megismervén tehát a húnok, mennyi és millyen a nyúgoti nemzet fegyvere és lelke, neki bátorodva seregökkel Tulna felé indulának, hogy Ditrikkel és Macrinussal megvívjanak. Kiknek jövetelét a mint Ditrik megértette, velök Czézönmaurnál szembe szálla, s reggeltől délestig olly hevesen és dühösen folyt az ütközet, hogy Béla, Réva és Kadocsa dicső hún kapitányok azon viadalban negyvenezered magokkal elestek.
Kézai Simon: Gesta Hungarorum |
hun bod | 2014.02.07. 18:09 | (47.) |
tárnokvölgyi veszteség visszatorlásáúl a folyvást Tulnnál táborozó rómaiak ellen siettek; a mit ezek észre véve, a Bécstől délnyugotra fekvő Zeiselmaur melletti mezőségig eléjök jöttek, ? s itt a húnokkal összecsaptak.
Elkeseredve folyt a harcz, soká kétes eredménynyel; a húnok készebbek mind egy lábig elveszni, mint visszaveretni, scytha szokás szerint rémítő kiabálás és doblárma közt, nyilaik sűrü záporával az ellenség sorait zavarba hozták, s tömegesen öldösték; a kora reggeltől esti kilencz óráig teljes elkeseredés és hősi lelkesedésben folyt vérengző harczban végre az ellenség megtöretve, futásnak indult, folyvást öletvén az őket üldöző bőszűlt húnok által.
Macrin e harczban elesett, Detrének pedig vasnyíl repült homlokába, s a húnoknak e győzelme még az unokáknak is sok ideig hősi dalok s népregék tárgyáúl szolgált. |
hun bod | 2014.02.07. 18:07 | (46.) |
Hajnalban a hunok nyugatról a Dunáig nyuló Tárnokvölgybe szállottak, hol őket Detre és Macrin összeszedett seregeikkel nagy erővel megtámadák.
Az elkeseredett küzdelmet iszonyú vérontás követte. Naplemente felé az éjjeli álmatlanság és folytonos harcz által kimerűlt húnok, egyik vezérök Kevének eleste után, csatavesztve megfutamodtak, s a Dunát átuszva, tanyáikra visszasiettek; a nélkül, hogy a számban és erőben szintén nagyon meggyengűlt ellenség által üldöztettek volna.
A régi magyar történelem az elhúnytak számát a hunok részéről 125 ezerre, az ellenség részéről, azokonkivül, kik az éjjeli megrohanáskor sátraikban ölettek meg, 220 ezerre teszi.
Hogy mily drága győzelem volt ez |
hun bod | 2014.02.07. 17:52 | (45.) |
Macrin nevű római kormányzó igazgatása alatt állott, ki is meghallván, hogy a Tisza körűl egy ismeretlen, de igen nagyszámú nép táboroz, s már az ő tartományát is háborgatja: saját seregével rájok támadni félt, hanem követei által a rómaiaktól kért segítséget. Ezek veronai Ditriket, a római földön lakó németek parancsnokát, alemán nemzetbelit, küldék segítségűl, ki olasz, német és más nyugoti vegyes nemzetbeli seregével Pannoniába bejött, s Százhalomnál táborba szállva, innét Potentiana városhoz, hol Macrin seregével egybegyülve volt, jutott, s hadi tanácsot tarta Macrinnal, hogy a hunokat a Dunán átkelve saját szállásaikon és sátraikban, vagy más alkalmas helyen s mily harczi modorban kellene megtámadni. A hunoktóli félelem úgy látszik a jó tanácsot késleltette, s míg Ditrik és Macrin hosszasabban tanakodának, a hunok megtudva a történteket, a Dunához közeledtek; ? de Ditrik és Macrin azon hitben, hogy a hunok hajók hiánya miatt a Duna széles folyamán át nem jöhetnek, nyugodtan töltötték éjjeleiket.
Azonban a hunok egy csendes éjtszakán, tömlőkön, Sicambrián alól a Dunán átkelve, Kelemföld tájékán (ez a Szent-Gellérthegy alatti tér), a szabadban táborozó ellenségre, egész véletlenül, sebes rohamban ráütöttek. Iszonyú lárma s mészárlás keletkezett. Detre hadai a legnagyobb zavarban, nem fegyverfogásról, csak menekülésről gondolkozhattak. Kaszabolta* őket a hun, elannyira, hogy kevés menthette meg futással is életét a künntáborozók közül.
*úgy kaszab h nyilazta első körben biz (Módosította hun bod 2014.02.07. 19:05-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.07. 17:44 | (44.) |
Mondják Detre és Macrinus Cezumórig eléjük ment és hajnaltól csatáztak, amikor is Macrinus elesett, Detre a homlokán sebesülve a rómaiak maradékával futásnak eredt.
A hunoknál Béla, Keve és Kadocsa is elesett, testüket visszavitték az említett kőbálványhoz, és ott temették el. |
hun bod | 2014.02.07. 17:44 | (43.) |
a veronai Detre másnap az ütközet után Macrinus-sal elvonult Tulln városa felé, amely latin nagy város volt, és három állomásnyinya fekszik Bécstől (Vindobona).
A hunok visszatérve a csatatérre, illően eltemették társaikat és díszes kőbálványt* emeltek a helyén. Majd rendbeszedve seregüket Tulln felé indultak, ahol az ellenségeik gyűlekeztek.
*pontosabban emlék-kőhalmot (Módosította hun bod 2014.02.07. 18:46-kor) |
hun bod | 2014.02.07. 17:41 | (42.) |
Miközben eképpen tárgyaltak, a hunok az éjszaka tömlőkön Sicambriánál átkeltek a Dunán, és kegyetlenül öldösték Macrinus és Detre seregét. Ez a támadás nekikeserítette Detrét, harcba vonult a hunok ellen Tárnokvölgy mezejére, megütközött velük és serege nagy részének pusztulásával legyőzte a hunokat. A hunok maradékai átfutottak a Tiszán és elesett Keve kapitány is. |
hun bod | 2014.02.07. 17:39 | (41.) |
Pannónián, Pamphilián, Phrygián, Macedónián és Dalmácián a longobárd nemzetségű Macrinus fejedelem uralkodott, ki pedig hadban járatos férfiú volt. Megtudván, hogy a hunok a Tisza fölött megtelepedtek és napról napra pusztítják az országát, a rómaiaktól kért segítséget. A rómaiak pedig abban az időben az alemán származású Veronai Detrét kérték, vigyen Macrinusnak segítséget, ő pedig itáliai, germán és más nyugati népekből álló seregével elindult Pannóniába. Eljutott Százhalomig, ahol Potentiana városához a longobárdok is gyülekeztek és a két vezér tanácskozni kezdett. |
hun bod | 2014.02.07. 17:35 | (40.) |
Pannonia - Szavaria / SZombathely keresztényüldözéseknek Nagy Konstantin császár hatalomra jutása vetett véget, ő a szarmaták elleni hadjárata során 356-ban hosszabb ideig időzött Savariában is. A császár uralkodása alatt átszervezte a tartományokat és Savariát Pannonia Prima tartomány székhelyévé tette...a Szent Quirinus bazilika és a pompázatos császári palota. A város ekkor egy valóságos kis Róma képét mutatta.
Itt született az ókori Európa egyik nagy szentje, Szent Márton, aki később a galliai Tours püspöke lett.
Valentianus császár halála után 377-ben a hunok kezdték elözönleni Pannóniát, Macrinus, a tartomány prefektusa saját seregének feláldozásával sem tudta megakadályozni a hunok és a velük szövetséges barbár népek hódítását, de a falakkal körülkerített város még ellenállt a népvándorlás özönének.
A várost csak 441-445 között Attila hun király tudta elfoglalni. A hunok pusztítását a 456-ban bekövetkezett földrengés tetőzte be, amely lerombolta a várost.
A latin nyelvű lakosság ugyan nagyrészt Itáliába menekült, de helyükre keleti gótok, majd longobárdok érkeztek, akik keveredtek a helyi lakossággal.
567-ben Alboin longobárd király behívta szövetségesül a Baján kagán vezette avarokat, akik segítségével legyőzte a gepidákat. |
|  |
hun bod | 2014.02.05. 18:43 | (39.) |
Ha valami fölingerelte, arcza elkomorult, szemei szikráztak: a legelszántabbak nem mertek haragja kitörésével daczolni.
Szavait söt tetteit is bizonyos hatásra számított nyomatékosság bélyegezte; fenyegetni csak rettentő kifejezésekben szokott: ha dúlt inkább azért dúlt, hogy romboljon, mint hogy raboljon: ha ölt csak azért ölt, hogy ezer meg ezer temetetlen halottat hagyjon az élőknek látmányul. |
hun bod | 2014.02.05. 18:37 | (38.) |
font aranyról 700-ra emeltessék, — ezek voltak az Attila által előterjesztett vagy is inkább elöszabott egyezkedési föltételek. A küldöttek ellenvetéseire, legkissebb fölvilágositás iránti kérelmökre a hún királynak nem volt más válasza, mint „háború." S miután a követek tudták, hogy tisztök mindent végezni, háborút kivéve, fölhatalmazva hitték magokat mindent megígérni. Megesküszik azért mindkét fél, mindegyik saját hona szokása szerént téve hitét. így végződött ezen hires margusi békekötés, mellyre majd olly sokszor látjuk hivatkozni Attilát |
hun bod | 2014.02.05. 18:31 | (37.) |
Az értekezlet egy síkon történt a Duna jobb partján, a Morava folyó beszakadásánál igen közel a római Margus városhoz; a húnok lóháton jelentek meg, s miután sehogy sem akarlak leszállani, a római követek, ne hogy méltóságukból veszítsenek, kénytelenek voltak hasonlóan nyeregben maradni. Olly hangot hallottak itt, melly nem szűnt meg őket a jövő iránt nyugtalanítani. A dunai törzsekkeli szövetség közvetetlen fölbontása, mind azon húnok nagyok vagy kicsinyek kiadása, kik fegyvert viseltek vagy menekültek a keleti birodalomban, a váltság nélkül megszökött római foglyok visszaszolgáltatása vagy mindegyikért 8 darab arany fizetése, formaszerénti leköteleztetés a húnokkal ellenségeskedő egy barbar népet sem segíteni, végre az adó növelése |
hun bod | 2014.02.05. 18:29 | (36.) |
a hunok folytatták a csatázást a barbar népek ellen. Mögöttök ellenséget nem hagytak; az osztrogóthok nemzete járom alá hajlott, Hermanarikh régi védenczei egymás után Balamirhez állottak; egyedül Athanarikh tartotta magát hü törzseivel a Kárpálhok legelzártabb völgyéiben ; hanem ezen törzsek is bérczeik közé szorítva s éhen halva elszánták magokat, hogy követik Fridighern példáját kit annyira gyaláztak s inkább megadják magokat a rómaiaknak, mint fejet hajtsanak a varázsló nök fiai előtt.
miveltség nyomai, mellyek góthoktól eredtek, elenyészlek; a települt élet eltűnt, a nomád élet egész durvaságában visszajött, s azon egész tájkör, melly az Al-Dunától a Fekete tenger hosszában a Káspi lóig terül, nem más volt mint egy hordák-és nyájaktól szünetlen hemzsegő országúi.
A hírnök királyi törzse a Dunánál szállott meg, vigyázó őrszemként foglalkozva annak vizsgálásával, mi túl történik. Királyaik deszkapalotája minden évben előbb nyomult a folyó dereka felé, s a parti népségek ellenébeni foglalásokkal, a mint a húnok határszéleiket terjeszték
A fehér hunok s mind azon káspi hordák, melylyek Balamirt nem követték, önkormányzást, kényök szerénti had- vagy békejogot követeltek, ez történt azort törzsekkel is, mellyek bár a fekete hunokhoz tartoztak , Európa határánál tovább nem nyomulva megállapodtak. Az illynemü működésben ügyes római politika ezen elkülönödésekbe terjesztöleg avatkozott, nem kiméivé pénzt és Ígéretet s legkivált a keleti hunok szövetségét keresve, hogy a dunamellékieket fékezhesse. Maga a királyi törzs nem volt egységben s tagjai közül, kik a törzsek kormányán osztoztak, kiki saját kezére dolgozott. |
|  |
hun bod | 2014.02.05. 18:08 | (35.) |
hun bod | 2014.02.05. 17:55 | (34.) |
hun bod | 2014.02.05. 17:46 | (33.) |
egy igazi vérbeli római „vallomását” Atilláról, Onegesius hitvallását, halljuk: „inkább szívesebben maradok Atilla oldalán szolgaként, mint előkelő befolyásos ember a Rómaiaknál…” |
hun bod | 2014.02.05. 17:40 | (32.) |
”…A római hagyomány így emlékezik róla - amikor Rómát meglátogatta - egy érdekes történeti leírásban: Mikor a római pápa Atilla előtt állt kíséretével, egy római költő ugrott Atilla elé és szavalatában Atillát Istennek nevezte. Atilla bilincsbe verette a költőt, máglyát rakatott és az összekötözött költőt arra dobatta, mondva: máglyát érdemel az, aki Istennek nevez egy embert! Mielőtt a máglya tüze elérte volna a költőt, levetette a máglyáról őt és csak a leírt költeményét égette el. Ilyen volt Atilla a római hagyományok szerint is! |
hun bod | 2014.02.05. 17:37 | (31.) |
"Athanarik a lelki megtisztítás szándékával uralmi területén egy kultikus szobor körülhordozását rendelte el, és megparancsolta, hogy mindenki mutasson be áldozatot.[8]"
bálványimádás. Isten képmásának imádása IsTen valódi lénye helyett.
keletkezési ideje ismeretlen. egyidős a rabszolgasággal.
áldozat. van bűnoldó és áldáskérő. a fekete bü bajben shoori valildtevo. |
hun bod | 2014.02.02. 21:29 | (30.) |
-360-362 között zajlott le a nemzeti egység létrehozását célzó nyugat-ázsiai hun megmozdulás. - Felső-Turánban, az Aral-tó mellett 362-ben, a nyugat-ázsiai hunok (fekete-hunok) megalakítják az „Európai Hun Nemzetet”, a nemzet élére a Zemény nemzetségbeli Csele fia Balamir lesz a megválasztott nagyfejedelem. - Balamir 363-ban nagyméretű zsákmányszerző hadjáratot vezet a Szansszanida Perzsa Birodalom területére, és a perzsa-római határ menti tartományokba. - 368-ban a Hun Szövetség útra kelt, és tizenkét évnyi vándorlás után elérkezik Közép-Európába, és legyőzi az Alán, az osztrogót és Vizigót Birodalmakat. - 380-ban a Nagyalföld elfoglalása után létrejön az európai Hunnia. - 381-ben Erdélyben hosszas vívódás után a gepida nép is behódolt Balamirnak, csatlakoznak a hun törzsszövetséghez, ami igen komoly katonai megerősödést vont maga után. - 383-ra Balamir nagyfejedelem befejezi a Római Birodalom megtámadását célzó katonai előkészületeket! És mint mindig, a hun-magyar történelemben amikor „fut a szekér”, a Birodalom egységes és hatalmas, beüt a végzet, meghal Balamir nagyfejedelem, 21 évi uralkodás után!
a széthúzás, a hatalomért való harc következik. Így csak a neveket sorolom fel, akik ebben a korszakban részt vettek a Hun Világbirodalom meggyengítésében: Kun és Uldin Balamir nagyfejedelem fiai, Taros és Uzor fejedelmek, Küve és Kaducsa vezérek,(ők Balamir nagyfejedelem vezérei voltak), Kursik vezér, Basik vezér és Karaton, Balamir legkisebb fia. Így, megkezdődőt a hatalmi harc a Hun Világbirodalom keretein belül, ami azt eredményezte, hogy a két nagy nemzetség megosztotta maga között a területeket, így a nyugati területek fölött a Zemény nemzetség uralkodott, míg a keleti rész fölt az Érd nemzetség uralkodott.
383-391-es szakasz :Belháborúk Hunniában és a Római Birodalom megsegítése. De egy még szomorúbb dolog történik, a hunok véres testvérháborúba kezdenek! Ebben az esztelen testvérharcban meghal a Zemény nemzetségből Küve és Kaducsa vezérek, helyüket Mohar és Galán vezérek veszik át. De a 394-es esztendőt feltétlenül megemlítem Mundzuk(Mundzukus, Mundzsuk és Mundjuk néven is írják) hun harcost akit, megválasztanak egy tumen élére, az Érd nemzetség területén. Mundzuk tumen parancsnok első felesége, Dária nagyasszony, egy leánygyermekkel ajándékozza meg a nemzetet, utána egy fiúgyermekkel Buda, vagy Bléda néven és megszületik a Hun Nemzet új királya –természetesen ezt ők akkor nem tudhatták- Atilla vagy Etele. Mivel a gyermek a Volga mellett születet, Mundzuk tumen parancsnok az Atilla nevet adja, mivel a Volga egyik régi neve „Atil” volt. Szeretném azonban a Mundzuk nevet is bemutatni,- hiszen a Nagyérdemű biztosan nem ismeri tisztelet a kivételnek)- jól ismert a magyar változata Bendegúz. Ugye ismerős a „Bendegúznak vére….”? És még egy érdekes adalék, ebben az időben egy trákiai harcban meghal Basik vezér, és az Érd nemzetség fejedelmei, Mundzuk tumen parancsnokot válasszák meg vezérnek! Végre egy jó hír! A darabokra szakadt Hunniában egyedül az újonnan megválasztott vezért Mudzukot foglalkoztatja a Nemzete egyesítése. Természetesen a másik négy vezérnek jó volt ez az állapot, mert nagyon meggazdagodtak ezekben a harcokban, hiszen zsoldosként küzdöttek a Római Birodalom fennmaradásáért. Ez akkor látszott reálisnak amikor Uldin vezér, Balamir második fia meghalt. Röviden, Mundzuk vezér 411-től kezdve egyesíti a nemzetet és az Érd-dinasztia megválasztja Mundzukot a nemzet fejedelmének! (Módosította hun bod 2014.02.02. 22:39-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.02. 21:26 | (29.) |
Ezen Oktár, akirõl most emlékezénk, testvére volt Mundzuknak, Attila atyjának; volt még két testvére, Oibars és Rof, kik mint õk, független fõnökök voltak. …
Rof különösen fogékony és elhatározott fõnök volt. Összeköttetésénél fogva a római patriciussal, Aetiussal, ki nála kezes volt, sikerült neki a császárokra nézve nagyon is alkalmatlan módon beavatkozni Róma belügyeibe. Rof, ki két kézzel látott a dologhoz, a keleti császár II. Theodosiussal 350 font arany évenkénti segélypénzt adatott magának, mit õ adónak vett, de aminek ez tisztességesebb zsold nevet adott, azért mert Rof, miután elfogadta a római tábornoki kinevezést, a császár tisztje volt,
kinek szabadságában állott érdeméhezképest olyan bánásmódot, vagy díjazást követelni, a milyet tetszett; íly gyalázatos okoskodásokkal ügyekezett a byzanti udvar palástolni gyávaságát. Mi a Rof féle római tábornokokat illeti, ezek tudván, hogy legfõbb érdemök rettenteni, ez eszközt, mely mindig a zsold növekedésével járt, bõven fölhasználták.
Rof a császárság ellenében elvül követelte fölállíttatni, hogy minden föld és nép, mi a Duna északi partján fekszik, a húnoké, miként a dél a rómaiaké, hogy túl az õ urodalmuk van, melybe semmi más népnek nincs joga avatkozni. (Módosította hun bod 2014.02.02. 22:30-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.02. 21:24 | (28.) |
A magyarok õselei, hajdankori nevei és lakhelyei (Eredeti örmény kútfõk után) címû mûvében tárgyalja. Itt írja, hogy a hunok, (s így Roga is) a pártus Arsacida (Arszákida) uralkodóházzal állnak rokonságban. „A pártus arsacida királyi hercegek Hun-Scytha fajrokonaik királyi udvarában neveltettek… A rómaiak által az országból kiszorított Parthus Arsacida királyok és trónkövetelõk Hunmagyar-Scytha véreiknél találtak menedéket és segélyökkel tértek és nyerték vissza trónjukat”. |
hun bod | 2014.02.02. 21:12 | (27.) |
hun bod | 2014.02.02. 20:54 | (26.) |
Balamber athaje Hunor nem helyeselte a kereplővel ellátott imamalom bűnbocsátó szerepét, amely a szabadgondolkodású embereket a Sárgahit rabszolgáivá tette. Viszont amikor Mani arbag-orvos érdeknélküli szeretet vallását meghallotta, egy tömény lovasával ellátogatott Babilonba. A világhírű gyógyhelyről ajándékba kapták a vallás-alapító rovásait, amelyben az ataiszi hit összes tanait öszefoglalva lemásoltatta örök emlékezetül. Mani egyedülállóan nagy műveltségű ember volt, aki az Égiektől eredő (a Római Birodalom által mandeusnak nevezett) hitvilágot lemásolta és köztudatba átvitte. Azt mondta: „Egyes vallások hirdetői csupán arra törekszenek, hogy a vallások ürügyén maguknak gondtalan jólétet teremtsenek. Ezért megkövetelik híveiktől a tizedeket és szertartási járulékokat. Vezető vallási állásokat szerveznek, hogy népek nyomorából a maguk jólétét megteremtsék."
...aranyasszony is Ordoszba, s itt a kínai császár felesége lett. Hunor és Magyor azonban apjuk korai halála miatt nem tudott Ordoszban megmaradni. Ezért először Hunnorba, majd Káspivárba, s végül Magyarka térségébe, a meótiszi határőrséghez kerültek, ahol az ugor-bolgár fejedelem két leányát megszöktették, s így a szégyen elkendőzése végett kénytelenek voltak Hunor és Magyor fejedelmi ifjakhoz adni a leányokat.
Gyula¬Duló fejedelem Maturi nevű leányát Hunnor vette el, Magyor pedig Irgizát vette el feleségül, Gyula-Kaszli birodalmát örökölte és a főpapi teendőket látta el. Kalandozás helyett a békességes életmódra tért át és felvette a Magyar nevet. Csatlakozott a nyolcas szaporodási elvhez és fiai mind a nyolc alapító törzsből nősültek.
--Dulo gyila Hunor - Maturi, Kaszli gyula Magor(->Magyar) - Irgiza
--kettős kereszt - kettős menyegző?
Ordosz beavatott központ ekkor kiadta a parancsot, hogy ők nem háborúskodhatnak, hanem minden tettükkel a beavatott fejedelmi család mellé állnak. A Van-tó környéki királyi család beavatottjai meghirdették a nyolcas szaporodási elvet és áttértek az urukimani keresztény hitre, amelyik nem erőszakosan térítő keresztény vallás, s csupán Ujgur-föld tette meg államvallásnak.
|
|  |
hun bod | 2014.02.02. 18:31 | (25.) |
A második keresztényüldözés 369-372 között zajlott és Athanarik nevéhez fűződik. Az üldözés mind az ortodoxokra, mind az ariánusokra, mind az audeianusokra kiterjedt, azaz mindazokra, akik a pogányságtól eltértek. Athanarik a lelki megtisztítás szándékával uralmi területén egy kultikus szobor körülhordozását rendelte el, és megparancsolta, hogy mindenki mutasson be áldozatot.[8]
A hunok 375-ös támadása elől menekülve Athanarik a Duna-Tisza-Maros közét szállta meg (osztrogótok és vizigótok vegyesen), Fritigern pedig Valens császárt megnyerve foederati statusban 376-ban bebocsátást kapott a birodalomba. A nép nagyobb részét alkotó csoport számára Thrakiát jelölték ki letelepedésre. Mivel a rómaiak nem tartották be a szerződésben vállalt kötelezettségeket éhínség lépett fel a gótok között, ami lázadásra késztette őket.


 (Módosította hun bod 2014.02.02. 22:09-kor) |
hun bod | 2014.02.02. 18:25 | (24.) |
A germánok magukkal hozták nyugatra az arianizmus-problémát, ami a római-barbár elkülönülés egyik szimbólumává vált. A vizigótokon és az osztrogótokon kívül a burgundok, a vandálok, a langobardok és a szvévek is az arianizmust vallották magukénak. Hosszan kitartottak hitük mellett, legutoljára a langobardok tértek meg (csak 671-ben tudták teljesen megtörni őket), és ezzel bevégeztetett az arianizmus és a barbár regnumok története is.
Szókratesz szerint a vizigótok akkor lettek keresztények, amikor a belviszályok következtében két részre szakadtak, egy részük Fritigern, másik részük Athanarik vezetése alá tartozott. Fritigern Valens császár támogatását élvezte ellenfelével szemben és hálája jeléül csatlakozott a császár vallásához, az arianizmushoz.[3] Az bizonyos, hogy Valens érdekében állt a kereszténység és Ulfilas támogatása, hiszen ezáltal politikai ellentétek is szíthatók voltak a gótok között. Ulfilas követőit 347-348-ban az első keresztényüldözés alkalmával űzték ki Gothiából, akik ezután Moesiában, Nicopolis környékén telepedtek le. Jordanes gothi minores néven említi őket, és azt állítja, hogy a VI. században még mindig ezen a területen éltek.[4] (Módosította hun bod 2014.02.02. 19:29-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.02. 16:59 | (23.) |
hun bod | 2014.02.02. 16:54 | (22.) |
hun bod | 2014.02.02. 16:41 | (21.) |
A visigóthok várván, hogy a megtámadtatás sora rájok kerüljön, a Dnieper mögé vonultak főnökeik legnagyobbika ,Athanarikh biró vagy király parancsnoksága alatt: azonban a hunoknak könnyű lovaikkal távolság vagy folyó csak játék volt.
Egy csapat lovagjok a góthok vonalán jóval fölül gázlóra akadván, egy tiszt a éjjel átkelt a folyón s az ellenparton leereszkedve fölverte a király szállását, ki maga is alig tudott menekülni . Ez ugyan csak vak lárma volt, azonban ezen zajos váratlan mozdulatok a góth nehéz gyalogságot zavarba hozták s fárasztó nyugtalanságban tartották. |
hun bod | 2014.02.02. 16:30 | (20.) |
A világot egy legyőzhetetlen káosz kerítette hatalmába, s nemcsak Karthágó, de az egész birodalom Babilónia lett.” (Megalliusz)
Papiriusz és Sixtusz fordulnak hozzá egy peres ügyben. Apjuk meghalt, és végrendeletében vagyona egyik részét a keresztény Papiriuszra hagyta, a másikat az egyházra, míg a pogány Sixtuszra nem hagyott semmit, mivel együtt él egy „megvetésre méltó” nővel
A film másik fő vonulata Ágoston harca a donatistákkal, akik a Karthágóban 313-ban püspökké választott Donátról kapták a nevüket. Azt vallották, hogy a püspökök nemcsak a szentségeket szolgáltatják ki, de a szentségeknek megfelelő kegyelmet is ők közvetítik, hitük szerint csak ebben az egyházban valósul meg az igazi szentség. Elutasították a krisztusi megváltást is, amit püspöküktől, Donáttól vártak. Rossellini filmjében a donatisták erőszakosak, nem válogatnak az eszközökben, ha tanaik hirdetéséről van szó. A Szentírásban nem szerepel, de a keresztény hagyomány része lett a szólásmondás – „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” –, utalva a krisztusi megbocsátás lényegére. A filmben a donatisták ezt fordítva alkalmazzák. Ágoston egyik híve, a szerzetes püspök, Possidius, zarándokútján találkozik egy ifjú anyával, aki kenyeret kér a vele lévő gyermekének. Többen elutasítják, tudomást sem vesznek róla, Possidius azonban megszentelt kenyeret ad neki. Az asszony bizalmatlan vele szemben, ismeretlenül is rögtön azzal vádolja, hogy szét akarja tépni Donát püspököt és követőit. Possidiusnak természetesen eszébe sem jut ilyesmi, szándékai teljesen békések, számára csak az a fontos, hogy gyakorolhassa az egyetemes irgalmat...
Ágoston elismeri, hogy az ítélet megfelel a törvény betűinek, de vallja: „… a törvény van az emberért, nem az ember a törvényért.” |
|  |
hun bod | 2014.02.02. 12:10 | (19.) |
Radagais, a legkegyetlenebb teremtmény, mellyet a történetirat emberek közzé osztályozott, fogadást tett volt, hogy bálványai lábainál kétmillió rómait fojtat meg...
...előbb ki kell fejtenünk, kik voltak a húnok és góthok,e két ellenséges nép, mellyek küzdelmeiket a barbár világban a Don és Dnieper partjain csak megkezdték, hogy a római világban a Marne és Loire partjain folytassák.
...góthok Skandináviából eredtek s valóban keleti Európában csak időszámlálásunk második századától fogva lakoztak. Hazájokból belháborúk következtében, mellyek minden hihetőség szerint az Odin—tisztelet vallásos küzdelmeiből fejlődtek, kibujdosván oda hagyták a skandináv partokat a gepidák kíséretében, kik utócsapataikul szolgáltak. A Bált tenger azon pontjától, hol kikötöttek, keletnek tartva nekivágtak a szlávok nagy síkjának s hoszszas fáradalmak és folytonos csaták után eljutottak oda, hol a Borysthenes vagy Dnieper a Fekete tengerbe szakad. A góth nemzet azon része, melly a folyótól keletre tanyázott, ezen körülmény következtében ostrogóth azaz keleti góth, a másik visigóth azaz nyugoti góth nevet nyeri; e volt két külön állodalom csirája, mellyek különböző törvények és főnökök alatt gyarapodtak és fejlődtek
Hermanarikh és a góth hódítók... Egy uralmuk alá vetett nép fölkelést kísérlett; a legkegyetlenebb bánásmód csakhamar engedékenységre kénytette. Részint annyi nagy keresztet állítottak, mennyi tagja volt azon királyi törzsnek, melly e népet kormányozta, s mindnyájokat könyörület nélkül felfeszítették, részint bőszült lovakkal hajtatták végre bosszújokat, s még a nők sem voltak mentek e borzasztó büntetésektől.
roxolánoknak ,egy ostrogóthokat uraló s a Tanais mellett lakó nemzetnek, egyik főnöke egyetértésbe tette magát a hun királyokkal, s bár a terv fölfedeztetett, de a vétkesnek volt ideje menekülni. Hermanarik haragja most ezen ember nejét sújtotta. Saniehlt (igy hívták a nőt) négy szilaj lóhoz kötötték s darabokra szaggattatták. Testvérei bosszút esküdtek, Hermanarikhot lesbe csalták és leszurdalták.
...beszélték, hogy egyszer hunvadászok ünöszarvast űzvén, ez őket lassan lassan a Palus Meotisig csalogatta, s ezen mocsáron, melylyet tengermélynek tartoltak, gázlót fedezett föl előttök. A szarvas, mint valamelly figyelmes és értelmes kalauz haladt, megállt, nyomán visszajött s újra tovább ment, mígnem a túlpartot érve eltűnt. Könnyen rájöttek, hogy a góthok beszéde szerént ez épen nem való, csak tünemény, ördögök által előidézett képzeleti alak volt. „Ekként vezeték " veti utánna Jornandes,.."ekként ösztönzék a hunokat a szellemek,mellyektöl származtak, a góth nemzetek megdöntésére."*)
Thierry Amade: Attila
(Módosította hun bod 2014.02.02. 13:26-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.01. 15:31 | (18.) |
Gratián császárnak, midőn Rhaetiában birtokait a juthungok megtámadták, sőt ellene Maxim is Britániában pártot ütött, felszólítására a húnok adtak segélyt, s a hún és alán vegyes sereg Gaun (Kaun, Kun?)* vezérlete alatt Maxim ellen Britanniába menendő, már Gallia felé közeledett, midőn Gratián Leydennél 383-ban elesvén, öcscse ifjabb Valentinián azon reményben, hogy Maximmal kibékülend, a hún sereget arany ajándékkal, s az általok elfoglalt Pannonia birtokának szerződés szerinti elismerésével oda birta, hogy Alemannián keresztül Pannoniába visszatérjenek.[1]
[1] Hansiz. Germ. Sacra Tom. I. p. 52. Ambros. Epist. 27. Praynál Annal. I. 76.
Azonban Maxim nem csendesedett le, sőt 387-ben Galliát és Itáliát elfoglalva már Aquilejáig hatolt, úgy hogy Theodozius császár 388-ban ismét a húnok segélyére szorult[2], de a mi nem sikerült mindaddig, míg Karatont, a hún birodalom Feketetenger melléki részének kormányzóját, ki egy főemberének Donátnak[3] hitszegőleg lett megöletése miatt 365boszúra gyuladt, ajándékokkal meg nem engesztelte; ekkor a húnok alán és góth seregekkel egyesülve, s a Dunát lovaikon könnyű szerrel átusztatva, Maxim testvérét Marcellint elébb Sziszeknél, majd Pettaunál megverték, s Theodoziust teljes diadalra segítették.[4]
[3] Az egykorú görög történetiró Olympiador Donátról és a húnokról s ezek királyainak nyilazási ügyességéről emlékezik, elmondja, hogy ő azokhoz és Donáthoz követségbe küldetett, melyben tengeren szenvedett veszélyes hányattatását siralmasan panaszolja, majd előadja, hogy Donát eskü által megcsalatván, törvényellenesen megöletett, s Charaton, a királyok közt első, e gyilkosság miatt haragra lobbant, és csak nagy nehezen sikerült a császárnak őt ajándékok által megengesztelni. (Stritter mem. popul. I. p. 478). Donát hún királyságáról más történeti adat nincsen, s így nagyon hihető, hogy ő vagy nem volt húnkirály, mit neve is látszik igazolni, vagy legfölebb Charaton húnkirálynak volt kedves főembere s Hamberger hibásan teszi a kérdéses követség idejét Kr. u. 412-ik évre, a midőn Charaton már életben nem volt.
[4] Diaconus, Rufinus, Sozomen. Lat. Pacat. Orosius Praynál 80–82. l.
A Theodoziussali barátság azonban nem sokáig tartott, mert már 391-ben Theodozius államministerének Rufinnak titkos biztatására nagy erővel Thráciába beütöttek, s azt tűzzel vassal pusztították; Theodozius jeles fővezérét Stilicot küldé ellenök, ki őket két ízben megvervén, körülsánczolt táborba vonulni kényszeríté, mígnem Rufin tanácsára Theodozius a hún sereget békével haza bocsátá; mit meghálálni igyekezvén, midőn 394-ben Theodozius ellen Eugen fegyvert fogott, a húnok és góthok Gain és Saul vezéreik alatt Theodoziust segítve, habár temérdek veszteséggel, de végre mégis Eugénnak nemcsak seregét szétverték, hanem magát is elfogták[5].
[5] Fröhlich. Claudian. I. k. Socrates. Orosius. Zosim. Sozomen. Theodoret. Rufin. Jászaynál magy. nemz. napj. 63. l.
Csakhamar 405-ben a visszatért húnsereget Arkád szólította fegyverre Gaina góth főember ellen; erre a húnok Uldin vezérök alatt a pártosokat szétverve, Gaina fejét ajándékul küldék a császárnak; mit az gazdag jutalommal viszonzott[9].
[9] Codex Theodos. Tom. I. ad. a. 401. Valesius Lib. X. rer. Franc.
(Gourda/Kürt mikor élt az arvishura szerint?
_____________
Uldin hun fejdelem volt az V. sz. elején. Mint a rómaiak szövetségese 401. leverte a gót Gainas császári hadvezér lázadását és a vezér levágott fejét Konstantinápolyba küldte. Utóbb 405. a gót Radagais ellen szintén őt hivták segítségül és U. hun s alán lovassal Firenze mellett szét is verték Radagais hadait. (Módosította hun bod 2014.02.01. 18:45-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.01. 15:10 | (17.) |
Ruga / Rhuas / Rugila of the Huns, King of the Huns
Rugila also referred to as Ruhas, Ruga and Rua (Greek: ΄Ρούγας, ΄Ροϋνας, ΄Ρωίλας ) , was a warlord who was a major factor in the Huns' early victories over the Roman Empire. Under his command, the Huns invaded Roman territory and, after threatening the capitol, managed to take tribute from the Roman emperor of the time. He also forced the Roman Empire to give up all the rogue Hunnish soldiers they had acquired over the years. This was a big event, because the Roman Empire had come to rely on all of their Hunnish soldiers. His most important act, though was that he united the Huns under his sole kingship by 432. In 434, he was succeeded by his nephews Attila and Bleda. He served as an important forerunner to Attila the Hun during the fifth century AD.
Mundzuk (rendered Mundzucus by Jordanes, Μουνδίουχος by Priscus, 390-434) was a Hunnic prince and brother of Hunnic rulers Octar (Optar) and Rugila (Ruas). Mundzuk was also father of Attila the Hun and Bleda. He is briefly mentioned in Jordanes (Getica 180): "Now this Attila was the son of Mundiuch, and his brothers were Octar and Ruas who are said to have ruled before Attila, though not over quite so many tribes as he."
in the Chronicle of Marcellinus and the mid-6th century Getica of Jordanes. The late 13th century Gesta Hungarorum names "Wele…Chele file filius ex genere Zemen", his brothers "Cuwe et Caducha", and "ducis…Ethela… Bendacuz filius…de genere Erd oriundi" as leaders of the "Huni in Scitia", dating this to 700[80]. The dating is clearly incorrect, and the origin of the names, which bear no resemblance to any names in the earlier sources, is unknown.
Uldin or Uldes[1] (died 412) was one of the primary chieftains of the Huns located beyond the Danube during the reigns of the Eastern Roman (Byzantine) Emperors Arcadius (394–408) and Theodosius II (408–450). He did not, however have total control of the Hunnic people, but was a leader of the state's western wing.
He first became known to the Romans in December 400, when he decapitated Gainas, and sent the head to Arcadius as a gift.[2] Five years later, Uldin headed a body of Huns, together with his allies the Scirii, in the service of the western Roman Magister Militum, Stilicho, against the invasion of Goths under Radagaisus.[3]
Uldin's invasion of Moesia in 408 was repulsed, with thousands of his Germanic allies falling into Roman hands. Uldin was forced to retreat.
Octar According to contemporary historical sources, Octar ruled together with his brother Rugila in the form of a dual kingship, similarly like his nephews Attila and Bleda. He is very probably identical with the Hunnic leader Uptaros, who died ca. 430 (allegedly from the excess of food) during a military campaign against the Burgundians on the Rhine.[2] The next day, his army was attacked by the Burgundians and destroyed. After Octar's death, his brother Rugila ruled as a sole king of the Huns until his death ca. 435.
Kuridak de Hunnie, Prince of the Huns (c.336 - c.411) Születés: 336 - Ukraine Halál: 411 Szülők: Uldin of the Huns, Car Kata Fiúgyermek: Mundzuk - Bendegúz of the Huns, King
Charaton, King of the Huns Khan of the Eastern Huns, ca 411-420 Charaton (Olympiodorus of Thebes: Χαράτων ) was said to be the first of the kings of the Huns from c. 410 - 422.
Charaton (Olympiodorus of Thebes: Χαράτων ) also known as Aksungur or Aksuvar, was said to be the first of the kings of the Huns from c. 410–422.[1] It is believed that Charaton ruled mostly the eastern part of the Hunnic Empire. His name in the Turkic language 'Kara-ton' means 'black-dressed'.
In 412, Charaton received the Byzantine ambassador Olympiodorus.[1] Olympiodorus travelled to Charaton’s kingdom by sea, but does not record whether the sea in question was the Black or Adriatic. The former would put Charaton’s Huns somewhere on the Pontic steppe, while the latter would put them on the Pannonian plain. |
|  |
hun bod | 2014.02.01. 14:51 | (16.) |
Към 420 година Уните, според френски анали – Българите се явяват господари на цяла Централна и Източна Европа; те са съседи на Източна, а техните вождове или царе се слушат: Октар – в днешна Германия и Франция; Оливърс или Ойвърша – над Панония и Швейцария; Руа, Руга или Ройла – със столица днешна Митровица и Мунджуйкус [Мунджук] – баща на Атила, който се споменава като господар на Дакия, днешна Влахия, Молдова, Малорусия [Украйна] и Мала Азия – до където достигала унската конница. Българоунскатаармия била образцова в Европа и царете български били съдии и арбитри в споровете на другите крале, които се числили като адютанти в свититие им. Така Руа биде арбитър в престолонаследието на Франция, а през 423 година Аеции – всемогъщия Министър на Рим, получил от Руа една помощ от 60 000 души кавалерия. Естествено, че един скитнически и неоформен народ нито би можал да екипира подобна армия, нито да я даде в помощ на други народи….”
Unite to 420 years , according to French anals - Bulgarians appear masters of the whole of Central and Eastern Europe , they are neighbors in East and their chiefs or kings, listen : Oktar - in present-day Germany and France; Olivars or Oyvarsha - over Pannonia and Switzerland , Rua , Ruga or Royla - with the capital today Mitrovica and Mundzhuykus [ Mundzhuk ] - father of Attila , who is mentioned as a master of Dacia , today Wallachia , Moldova, Malorusiya [Ukraine ] and Asia Minor - where up to Una cavalry . Balgarounskataarmiya been exemplary in Europe and the Bulgarian kings were judges and arbitrators in the disputes of other kings that number as aides in their svititie . So Rua bidet arbitrator prestolonasledieto of France, and in 423 years Aetius - Minister of almighty Rome, Rua received from an aid of 60 000 cavalry. Naturally, a nomadic people and unformed nor would I could equip such army or give it to help other people ... (Módosította hun bod 2014.02.01. 15:51-kor) |
|  |
hun bod | 2014.02.01. 14:34 | (15.) |
vadászat közben asszonyokra és játszadozó leányokra bukkantak. Így ismerkedtek meg Dul alán fejedelem két lányával. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor megszöktette a két fejedelmi leányt. Dul fejedelem később megszerette a szelídebb természetű Magyort és arra kérte, ne járjon kalandozá-sokra, maradjon inkább ott az ő közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor hallgatott a jószóra és letelepedett a Turgai-kapu közelében. Birodalma az Etil folyóig terjedt. Nem csatlakozott semmilyen törzsi szövetséghez. Lovasai így békességben éltek.
Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba. Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen is és Ordoszban fősámánná tették. Ekkor újra egybeszervezte a hun törzsszövetséget. A Jüpon, Mandzsu és Nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig egységes lett a szövetség.
A fejedelmi székben fia, Bagamér követte. Bagamér húgát, Bősárkányt a fősámáni vetélkedőn győztes Jákó úz sámán vette feleségül. Bagamér öccse, Udin vitéz amiatt való sértődöttségében, hogy nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát, Oj-bárszt tették meg kisfejedelemnek, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette feleségül és Pannónia közelébe költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született. Udin ugyanis ekkor már szövetségben volt Rómával. A szövetség előzménye az volt, hogy Udin, majd később fiai is a nyugati lázadók ellen segítségére voltak a római birodalomnak. Ezt a szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre.
... Hunyor Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául; a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki. Az ő feladata lett kijelölni az új sámánközpont helyét és Rómával jó kapcsolatot kiépíteni. Ha a tervezett áthelyezés bekövetkezik, Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, Udin pedig Pannónia uralkodója lesz. Udin a neki szánt jövőt kétségesnek találta, sértődötten távozott a Nagy-Szaláról, és utána soha többé nem jelent meg Ordoszban. Bagamér, a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette, a Nagy-vízig való harcot.
... A 4460. medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at irtak. Nem gondoltak arra, hogy a hunok tyumenjei még az örök városig is eljutnak. Amikor a fegyverkovács úzok elindultak, az Etil folyón való átúsztatás közben vezérük Jákó olyan szerenesétlenül esett a lova alá, hogy a gerince megsérült és a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba. Egyetlen leányát, az aranyhajú Deédest küldte maga helyett
A fiús természetű lány 430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a hun törzsszövetség ifjúságának hagyományos lovasversenyét, a Nagy-Süánt. Ezen az előzködésen az unokabátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes diadalmasan a célba futott. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a győztes lány három férjet válasszon magának. Ehhez Bagamér is hozzájárult, hiszen a törvények ezt megengedték. (Módosította hun bod 2014.02.01. 15:44-kor) |
|  |
hun bod | 2014.01.31. 19:01 | (14.) |
gurzófalva előtt
 |
hun bod | 2014.01.31. 18:58 | (13.) |
meredek lejtőn egy tölgyfa mellett határhalmot csináltak, s ott István püspök püspöki jelvényeit felöltve s bal kezébe véve püspöki botját, jobb kezét pedig mellére téve, a nádor itélete szerint, saját személyében esküt tett arra, hogy a körüljárt határok és emelt határjelek a valódiak az ő Zilah s Miczetelke praediuma, s a Jakcsi János és Mihály czigányi birtoka között, miért is az {455.} általa követelt három eke föld nem a Jakcsiakat, hanem őt illeti. |
hun bod | 2014.01.31. 18:56 | (12.) |
nevezetes határjárás 1409-ben ment végbe. Gara nádor rendeletére, István püspök járta körül a határt. A határjárás kezdődött a Panith pataknál ott, a hol ez érinti a Miczetelki praedium határát, ott körülbelől, a hol ma a nyiresi fogadó van. Innen lefelé menve a Panith mentében ott, a hol ez az Erek folyóba szakad, a Miczetelki praedium felőli részen egy határhalmot állítottak, illetve újítottak meg. Azután az Erek folyó mentén kelet felé addig haladtak, a hol Czigányvaja patak ömlik az Erekbe, honnan az Erek folyó mentén fölmenve Czigányi falu széléhez értek, ezt balra hagyva átmentek az Ereken és ott egy határhalmot kiigazítottak. Aztán újból keleti irányba haladva Váróleke és Erek egybeszakadásánál ismét egy régi határhalmot javítottak ki. Innen {454.} tovább nagy terülten át egy magas hegyre értek, az úgynevezett Nagymál guardiájához* s ott egy szegletben a szántóföldek között kijavítottak egy régi határhalmot. Tovább haladva északi irányban a réten a nagy úthoz értek, melynek északi részén újból egy határhalmot igazítottak ki, azután megmászva a Nagymál guardiáját, az Ayerum nevű |
|  |
hun bod | 2014.01.31. 18:10 | (11.) |
"But in the third battle, when they met each other unexpectedly at the river named Erac, Balamber shot an arrow and wounded Vinitharius in the head, so that he died"
üüj lehettite ojszki lenyilazta a másik partról a másik fővezért, ojsza voz-urhet. pakka üüj vulta
Balamber. Mundzsuk, Uldin az oldalán. becserkészte a vadat.
nagyobb wijushi íjász csak Nimród. a nagy vadászaton.
Erak folyó
Balamber: Az Európában megjelenő hunok első nagykirálya a 370-es években. Vezetésével győzik le a hunok az alánokat és Hermanarik osztrogót birodalmát. Balamber a hozzá csatlakozó osztrogót herceg, Gesimund segítségével veri le az Erak folyó menti csatában Vithimir/Vinithariust, a még ellenálló osztrogótok királyát, akit – a hagyomány szerint – nyíllal homlokon talált. Az utóbbi lányát, Vadamerkát is besorolta feleségei közé.
a nyíllövés után valszeg beszállt a hun had és a nyílzáporból megmenekülteket akit értek ostorral vagy kardélre vágva nyomorították meg - jelölték meg, h ráismerjenek a szolgájukra a másvilágon.
egyetlen kihúzott huur (Módosította hun bod 2014.01.31. 19:43-kor) |
|  |
hun bod | 2014.01.30. 19:31 | (10.) |
MUNDZSUK BENDEGUUZ Mundzuk - Bendegúz of the Huns, King (c.370 - c.420) "Mundiuh", "Manzak", "Муенчак", "Мундзук", "Мунджуйкус", Birthplace: Transylvania Death: Died 420 Occupation: Khan of the Western Huns, заема поста Урус-Тархан
Mundzuk (Priscus: Μουνδίουχος ) was a Hunnic prince, and brother of Rugila, the Hunnic Ruler. Mundzuk was also father of Attila the Hun and Bleda.
Mundzsuk hun nagykirály volt (415? – 420). öccse, Ruga mundzsuk „gyöngy, ékszer vagy zászló” [1]
Attila később követe – Orestes – útján is azzal dicsekedett II. Theodosius császárnak, hogy ő a császárral egyenrangú nemes származású, a nemes Mundzsuk utóda. [1]
A forrásokban Ruga és testvére, Oktar együtt tűnik fel, mint a hun törzsszövetség vezetői
(Módosította hun bod 2014.01.30. 21:08-kor) |
hun bod | 2014.01.30. 19:27 | (9.) |
Balambér-Bagamér jelöli ki két fia -Buda és Atilla - számára a Kárpátmedencét, letelepedési helyként. Udin nagybátyjuk előörsei után érkeztek.
................ attacked the Alans. Alans retreated to Northern Caucasus. After the war broke out between Alans and Ostrogoths in 370 AD, Balamber invited the Alans to join the Hunnic Tribes.
After defeating the Ostrogoths in 378 AD, he died on the feast of victory celebration. His death is a mystery. After 75 years his great-grandson Attila the Hun died same way, on his wedding night. His son Baltazár was the first khan of White Huns. |
hun bod | 2014.01.30. 19:20 | (8.) |
Balamber of the Huns, King of the Huns (Bulümar) (345 - c.378)
Hunnic rule 360 — 378 (?) Succeeded by Baltazár
Survived a massive lakeburst from a melting Caucasian glacier and migrated north to Svithod with his wife, and a tribe of Bulgars and Huns.
Bergelmir ruled the Firbolyan princedom for 30 years. In order to survive the harsh winter, Bergelmir led the Hunugur across the Volga to Tainais on the east coast of the sea of Azov where they formed a confederation by incorporating the Sarmatian Yazygs (Agathyrsi) and Geatish Roxolans (Rosomani).
mentioned by Jordanes in his Getica,[1] abbreviated c. 550CE from memory of Cassiodorus's History of the Goths.[2] Jordanes simply called him "king of the Huns" (rex Hunnorum) and tells us the story of Balamber crushing the kingdom of Ostrogoths in around 375.[3]
Balamber, king of the Huns, would no longer endure it, but sent for Gesimund, son of Hunimund the Great. Now Gesimund, together with a great part of the Goths, remained under the rule of the Huns, being mindful of his oath of fidelity. Balamber renewed his alliance with him and led his army up against Vinitharius. After a long contest, Vinitharius prevailed in the first and in the second conflict, nor can any say how great a slaughter he made of the army of the Huns. (249) But in the third battle, when they met each other unexpectedly at the river named Erac, Balamber shot an arrow and wounded Vinitharius in the head, so that he died. |
|  |
hun bod | 2014.01.30. 17:05 | (7.) |
Udin volt a sámánelőzködés nyertese, de a fővezéri tisztségért rendezett pusztaszeri Nagy-Süánt öt lóhosszal mégis neki sikerült megnyernie.
Udin szerencsétlenségére nővérük, Bősárkány lett a hunok aranyasszonya, akinek választott férje egyben a fősámáni tisztre is esélyes lett. Így lett az úz Jákó a fősámán Udin helyett.
Bakát-Bugát központban Mundzuk volt a tanfejedelem, Balambér pedig a beavatott fejedelem
Ezt csak tetőzte, hogy a Káspivári fejedelemséget Ojbársz örökölte, így Udinnak csupán Pannónia leendő fejedelemsége jutott, ahova oly sértődötten távozott, hogy soha többé nem jelent meg sem Ordoszban, de Bakát-Bugátban sem.

Bagamér-Bendegúz fővezérsége alatt Udin-Odin vezetésével indultak meg a nyugati-hunok előőrsei Ordoszból az őshazába, a Kárpát-medencébe. (Módosította hun bod 2014.01.30. 22:18-kor) |
hun bod | 2014.01.30. 17:01 | (6.) |
Üngürüsz Onogur Hüngürüsz Hunonogur
Szinte kétévenként indítottak a rómaiak hadjáratot. Amikor ők nyugton voltak, az Üngürüszök támadtak. A Tárih-i Üngürüsz ennek is emléket állít. Róma azért érte el ekkor legnagyobb kiterjedését (értsd: volt éppen akkora északon és keleten), mert beleütközött a pártus-hun-szkíta falba. Bebizonyította azt is ez a római kultúra, hogy lényegesen alacsonyabb rendű. Attila Róma megtörésével a beszélő szerszám rendszerét (rabszolgatartó rendszer) szüntette meg Európában, ezzel új korszaknak nyitva utat. Ezért nevezik Attilát annyi nép hagyományában hősnek, míg a rómaiak átkozzák |
hun bod | 2014.01.27. 23:56 | (5.) |
A 370-es években a Volgán átkelő hunok szétverték és szétkergették az alánokat, s ezzel véget vetettek az iráni népek évezredes steppei uralmának. Alán segédcsapatokkal megerősödve leverték Hermanarik osztrogót birodalmát – az osztrogótoknak csak kisebb csoportja tudott római területre menekülni. 376 kora őszén a Dnyeszternél szétszórták Athanarik vizigót hadait, többségük keletrómai területre menekült. Maguk a hunok győzelmeik után két évtizedig a Fekete-tenger északi partjait körülölelő birodalmuk kiépítésével foglalkoztak, csak a 395. évi római polgárháború idején indítanak tájékozódó hadjáratokat a Kaukázuson és az Al-Dunán át a Római Birodalom mindkét felébe. Váratlan feltűnésük óriási pánikot váltott ki. Keleten ekkor keletkeznek a vadságukról szóló rémtörténetek, a Balkánon pedig I. Alarik vizigótjai támadásuk nyomán vonulnak le Hellasba. 400-ban a mai Havasalföldre benyomuló, Uldin vezette hun seregben a rómaiak nem remélt szövetségesre találnak, barátságból (a gót Gaina ellen) vagy fizetségért (az Itáliát támadó I. Alarik, majd Radagaisus gótjai ellen) segítik mindkét római államot.
408 nyarán, Arcadius császár halálhírére a hunok megszakítják baráti kapcsolataikat a keletrómaiakkal, Uldin serege és segédcsapatai lerombolják az Al-Duna északi partján fekvő ellenerődöket, majd a folyón átkelve birtokukba veszik Castra Martis erődjét (Kula [Bulgária]). A továbbiakban kedvezőtlenül alakuló keletrómai háború akadályozza meg Uldint abban, hogy megsegítse a baráti nyugatrómai császárt, Honoriust I. Alarik ellen. Az első keletrómai háború 412-ben békével ér véget, amelyet a konstantinápolyiak a Don torkolata közelében kötnek Karaton hun nagykirállyal. (Módosította hun bod 2014.01.28. 00:58-kor) |
|  |
hun bod | 2014.01.27. 23:48 | (4.) |
A hunok -főrésze Kaukázus feletti lakóhelyéről 375 táján felkerekedett és nyugat felé költözött. A hun seregek főemberük, Balamber vezérlete alatt az ostri-gótokat legyőzték és szállásterületeiket elfoglalták. E katonai siker a hunokat félelmetes hírbe hozta az egész környéken- A vízi gótok 376-ban félelmükben odahagyták országukat, nagy sietve átkeltek a Dunán és a Római Birodalom területén kerestek menedéket. Így a hunok egyetlen lendülettel elérkeztek a Kárpátok keleti lábaihoz.
Sikereiken felbuzdulva hamarosan tovább terjeszkedtek és néhány év leforgása alatt (409-433) birtokba vették az egész Kárpátmedencét................
375: Balambér kán II. Shapur perzsa királlyal összetűzve megtámadja a Kelet-Gótokat, átlépik az Etilt és a Tent (Volgát és a Dont) (Ermenarik király öngyilkos lesz). 433: Rugiló fia, Buda és fivére Atilla átlépik a Dunát és Pannóniában a Rábát. 444: Buda halála után Atilla lesz az uralkodó (rituális gyilkosság?) 452: Hunok átlépik a Pót (924-ben a magyarok is)
(Módosította hun bod 2014.01.30. 20:30-kor) |
|  |
hun bod | 2014.01.27. 23:32 | (3.) |
  (Módosította hun bod 2014.01.28. 00:39-kor) |
hun bod | 2014.01.27. 23:30 | (2.) |
465: Hunok gyengülése után az onogurok (köztük szövetségben a magyarok) átveszik Irniket/Ernét – Atilla fiát fejedelemnek. (Ten környékén). 521: Nusiva (521- 579) perzsa sah leveri az indo-szkíta birodalmat. 524: Krim térsége (Szkíthia-minor) a hun, onogur, közte magyar-bolgár-avar szövetség helyszíne. Vezérük Gorda (később: Kurt/Kürt). Felveszik a kereszténységet. Gorda öccse Mogyer (Moger) lesz a későbbiekben a fejedelem. 545: A magyarság szavír/szabír ágát 545-ben letöri Kosroes perzsa sah. 601: Avar háború Bizánc ellenében. 630-679: onogur-bolgár-avar-hun: Kürt fejedelem téríttet. 869: Szt.Cyrill (Kazár kagánátusban) találkozik a magyarok azon ágával, kik később a közeli Baskíriába tevődnek (Julianus).

(Módosította hun bod 2014.01.28. 00:49-kor) |
hun bod | 2014.01.27. 17:22 | (1.) |
a nyugati hun időszak nishi hun korred
nem a karakunkh jam phejrhunkh

különböző forrásokból
A nyugati útvonalat választott hunság 346-ban indul el és követi az előző két hun hullám útját és 360-ig ők is eljutnak Nyugat-Ázsiába és ott betársulnak a kialakulóban lévő hun megmozdulásba. Leírom a Nagytiszteletűnek, hogy ebben az időben hol volt a Hun Birodalom; a Kaszpi tenger déli részéig, egészen az Amu-darja alsó völgyéig, a Szansszanida Perzsa Birodalom északi határáig, az Aral tó és az alatta elterülő Turáni medence teljes területén, nyugaton az Urálig, északon a Volga-delta környékéig, keleten az Ob és Irtis felső szakaszáig, az Altáj hegységig és a Tiensán hegyláncig terjedt. Természetesen egy mindig mozgásban lévő nomád törzsszövetség pontos határait nem lehet leírni, de nagyjából ezeken a területeken jött létre a Hun Szövetség.
...ekkor fényes és dicsőséges korszak köszönt be a hunok életébe. Elérkeztünk a 362. évhez, amikor is a Hun Nemzet vezetői, fejedelmei, elhatározták, hogy ismét létrehozzák a Hun Szövetséget. Kola (Thobán) fejedelem még 360-ban szétküldte a véres kardot a különböző területeken élő hun törzsek részére, hogy 362-tavaszára gyűljenek egybe az Aral tó mellett, a Turáni alföldön, hogy ismét egységes legyen a Hun Nemzet. 108 hun törzs és 11 nemzetség kerekedet útra a hívó szóra és meg is érkeztek az Aral tó mellé 362-tavaszára. Micsoda tömeg lehetet ez az akkori időkben. Izzott a levegő a feszültségtől, mert még minden bizonytalan volt. Először is a 108 hun törzs és a 11 nemzetség fejedelmei vérszerződést kellett kössenek, utána pedig fejedelmet kellett válasszanak. Az eseményt Torda fejedelem vezette le, ő volt a legidősebb a fejedelmek között. A vérszerződés után következett az eskü letétele, a fejedelmek szablyáikat egymáshoz érintve mondták el; -Szabad akaratomból egyetértek a nemzet megalakulásával. Én, mint a nemzethez társult hun fejedelem, őseim emlékére és isteneink tiszteletére esküszöm, hogy a nemzetet minden erőből szolgálni fogom. Törvényeinket betartom, a közös határozatokat elfogadom. Átkozott legyen az, aki megszegi esküjét, a nemzet megvetése és bosszúja kísérje, életében s halála után se legyen nyugodalma a túlvilágon. Esküszöm!
362. év tavaszán, így jött létre a Hun Birodalom. De most jött a nehezebb feladat, nagyfejedelmet, királyt kell választani. Ki légyen az? Két nemzetség jöhetett szóba – mivel ők voltak a legnagyobb törzsek - Szemein (Zemény) és az Erdu (Érd) nemzetség. Végül úgy döntöttek, hogy előbb a Szemein (Zemény) – továbbiakban a magyar változatott írom- utána az Erdu (Érd) nemzetség add nagyfejedelmet. És a nemzet megválasztotta a Hun Szövetség első nagyfejedelmét, a Zemény nemzetségből Csele fiát BALAMIRT! Az egész nemzet, a harcosok, fergeteges éljenzéssel fogadták az új nagyfejedelmet.
Most következett a vezérek megválasztása a tumenek (tömények) élére. Ezek a vezérek nem akármilyen katonáknak kellett legyenek, hiszen egy tömények vezetése -10.000 lovas- igen nagy szakértelmet, bátorságot és előrelátást követelt. Igazságos döntés születik, két vezért választanak a Zemény nemzetségből Küve és Kaducsa vezéreket, az Érd nemzetségből pedig Taros és Uzor vezéreket választották meg. Hátra van még a Nemzet Főbírájának a megválasztása, aki Torda fejedelem lesz, legidősebb a hun fejedelmek között. Az ő dolga volt a hun nemzet életében eldönteni a mindennapos vitákat, de hadi kérdésekben csak Balamir és a négy vezér döntött.
318-373. A hunok 56 esztendeig a (*Atil) Volga vize mellett éltek, majd amikor fogytán volt a termőföldek adta táplálék Európa felé indultak. Száznyolc hadat azaz nemzettséget állítottak össze a szanaszét élo töredékekből maguk közül. Vezetőket, azaz had-nagyokat választottak Csele fiát, Bélát (Belét) és testvéreit Kevét és Kadücsát (Kadocsa) a Szemény nemzetségből. Hadbírónak a Torda nemzetségbeli Kadart választották, aki a peres ügyeket intézte.
BALAMBER (373-387) : Balamir Valamber Voalamber Alamber az első európai hun fejedelem;
Bendegúz Mundzukush Mundzsuk Boncsok Rua Ruga Uldin Ulduz Ojbarsz Baarshigh
373. A hunok Balambert királyuknak választották (uralkodik 14 éven át, 387-ig), s ő alatta Európába tértek. 374. A hunok átkelnek a Volgán (Etel). 374-376. Csatlakoznak hozzájuk többek között az alánok# és a gepidák. Csatlakoztak: "Alipzurok, Alzidzurok, Itamarok, Tunkassiták, Alánusok, Osztrogothusok" (Szekér 59.) A besenyők és fehér kunok (kozárok) földein keresztül Susdalba (Sudzsa), Ruthén v. Oroszországba, majd a fekete kunok hazájába a későbbi Moldvába vándoroltak. 376 táján a hunok, szövetségben az alánokkal a gótok ellen indultak. A gótok hajdan egy nép volt, majd ost (keleti) ill. wese (nyugati) gótokra szakadtak. A hunok érkezésére a keleti gótok királya Hermanrich# hirtelen meghalt#, így a támadók lerohanták őket velük együtt a rokon gepidák nemzetségét is. 376. nov. 17. I. Valentinianus császár (sz. 321-ben Pannóniában) meghal Brigetio (Ó-Szőny) városában. 377. Balamberék átlépnek a Kárpátokon és Erdélyen át a Tisza partjáig nyomultak előre. A Rácföldön (Trákországban) megtelepedett gótok a római császárral Valens-sal kerültek összeütközésbe. A gótok segítségül hívták a hunokat akik kétszer ütköznek meg a császárral és komoly sikert aratnak. Erre Valens# rémületében perzsa és római szövetségeseket gyűjtött. 378. aug. 9. Hadrianapolisi vagy Drinápolyi csata#. Fridigern, a nyugati gótok királya szövetségben a hunokkal és az alánokkal megtámadta Valens császárt, aki a csatában elesett. A császár nyíllövést kapott, egy falusi kunyhóba menekült, melyet a rátörő ellenség rágyújtott. Valens bennégett. 379. jan. 19. Theodosiust# Sirmiumban# császárrá emelik. Ennek előzménye volt, hogy Gratián# segítségül hívta Theodosiust a spanyol hadvezért, hogy védje meg a birodalma határát a Valenst legyőző hun-gót-alán seregektől. Theodosius ezt megtette, a támadókat békeszerződésre kényszerítette, ezért Gratián a keleti birodalom császárává nevezte ki. 380. Egy hun csapat Pannóniába költözik a római területre - láthatóan megállapodás nyomán. 381. Tárnokvölgyi ütközet (Százhalom alatt). 381. Tulnni ütközet (Ausztria) 381. Az aquileiai zsinat felszámolja a pannóniai arianizmust#.
--- # Az erős és hatalmas alánok a későbbi lengyel könnyű lovasok az uhlánok ősei. A hunok gyakori akciók által kifárasztották, egy részüket Litvániába kergették, más részüket szövetségesükké tették 376 táján. # A keleti gót Hermanrich utódjának Winithárt (Withimér) választották fejedelemül, de őt a hunok hűtlenség és pártütés miatt néhány év múlva megölték. # Azt mondják ijedtében, vagy a kapott sebeibe. Jászay 1855. 44. # Flavius Iulius Valens (328-378) római császár 364. március 28. és 378. augusztus 9. között. # Drinápoly (a mai Edirne Törökország európai részén)
# Flavius Theodosius (*347. január 11. Cauca (Sevilla közelében) Spanyolo. – +395. január 17.) a Római Birodalom császára volt 379-től haláláig. Újraegyesítette a birodalom nyugati és keleti felét, így ő volt az egységes birodalom utolsó császára. Halála után az állam véglegesen kettészakadt Kelet-római Birodalomra és Nyugat-római Birodalomra. Theodosius arról is ismert, hogy ő tette államvallássá a birodalomban a niceai hitvallásra épült kereszténységet. # Sirmium/Szirmium: Szávaszentdemeter (szerbül Sremska Mitrovica) város a mai Vajdaságban (Szerbia). # Gratianus: római császár, I. Valentinianus római császár idősebb fia (*359 Sirmium, +383). 367-től atyjának társcsászára volt, 375-től pedig a birodalom nyugati részének ura. Valens az öccse volt. # A niceai zsinat 325-ben elítélte Arius alexandriai püspököt és követőit, emiatt I. Constantinus Ariust a Duna-vidékére száműzte. Ennek révén terjedt el az arianizmus Pannóniában 326-tól. A kiátkozás egyik oka Ariusnak azon tana, mely szerint Krisztus nem egy az Atyával, hanem az Atya teremtette a világra, saját képmására de "mint az isteni tanács végrehajtója." Maga Arius 335-ben halt meg 80 évesen, barátai szerint mérgezés miatt. (Farkas 1865. 105)
220-200 B.C. - Hunnic tribes raid China, inspire building of the Great Wall of China
• 209 B.C. - Modun Shanyu unites the Huns (called "Xiongnu" by Chinese-speakers) in Central Asia
• 176 B.C. - Xiongnu attack the Tocharians in western China
• 140 B.C. - Han Dynasty Emperor Wu-ti attacks the Xiongnu
• 121 B.C. - Xiongnu defeated by Chinese; split into Eastern and Western groups
• 50 B.C. - Western Huns move west to the Volga River
• 350 A.D. - Huns appear in Eastern Europe The Huns under Attila's Uncle Rua
• c. 406 A.D. - Attila born to father Mundzuk and unknown mother
"One book, based on Romean-Greek information say, the birth date is 406 and they agree the death date as 453, because when he was relased from Romean-Byzantine captivity (418) to exchange with Flavius Aetius, he was 12 yr old.(?). I red at least 3 different names about his father's name but better to take his letter`s information, made to the great Emperor of Byzantine, Byzantium,(Bizanc), to II.Theodosius Konstantinapole, (Konstantinapoly), today called Istanbul.
A city of Mozdok is there in the Kaukaz(us), the capital of the remaining Kabar,(Khabar) nation may be a historical fact. Attilla did speak 7 languages, including Saracen." (Módosította hun bod 2014.01.28. 00:38-kor) (Módosította hun bod 2014.01.30. 22:13-kor) |
|  |
| | | |
|
|   | Generálás ideje: 0.14 mp  |
| Információ
|
|
|
|