劉 / 刘 Liu, Lao

Sixteen Kingdoms of the Five Barbarians
kingdoms were founded by ethnic Xiongnu, Xianbei, Di, Jie, Qiang, and Dingling rulers who took on Chinese dynastic names
https://en.wikipedia.org/wiki/Sixteen_Kingdoms
tingling
https://en.wikipedia.org/wiki/Ding ling

 In Sichuan, Li Xiong, a Di chieftain, led a successful rebellion and founded Cheng Han kingdom in 304.

Also in 304, Liu Yuan, a Xiongnu chieftain, who had been fighting in the Jin civil war on the side of Prince Sima Ying, returned home to Shanxi where he reorganized the five tribes of the Xiongnu and declared independence

https://en.wikipedia.org/wiki/Liu_Yuan_%28Han_Zhao%29
https://en.wikipedia.org/wiki/Luandi
The earliest prominent figure from the clan itself was perhaps their leader Touman  頭曼. Later on, a branch of the Luandi changed their family name to Liu 劉.

As the commander of the Left Tribe, Liu became known for his fair administration of laws and willingness to listen to ideas, and also for his willingness to spread his wealth.

Ladány = Liu Yuan

In the midst of the War of the Eight Princes, in 304, Xiongnu nobles, led by the commander of the North Tribe, Liu Xuan 劉宣, tired of the Jin misrule and secretly plotted reindependence from Jin. They sent a messenger to secretly offer Liu Yuan the title of Grand Chanyu. Liu Yuan then told Sima Ying, who was then concerned about an attack from Wang Jun 王浚, whose troops were reinforced with Xianbei and Wuhuan soldiers, that he would be willing to mobilize Xiongnu soldiers to support Sima Ying's cause. Sima Ying agreed and allowed Liu Yuan to return to the Xiongnu tribes.

Once Liu Yuan returned to his people, he gathered 50,000 men quickly and was readying himself to rush to Sima Ying's aid, but he also publicly accepted the title of Grand Chanyu. (Previously, Sima Ying had bestowed the title of North Chanyu on him.) However, he then heard that Sima Ying's forces had collapsed in fear of Wang's troops and that Sima Ying had, against his prior advice, fled to Luoyang. He then declared his people independent from Jin

azaz Ladány nemzetsége a Luandi, amelyből Tömény is származott, és az 5 keleti-hun törzs senyője lett a 16 királyság idejében, igazságos volt a törvénykezésben,  és (miután a kínai herceg hadai, aki oldalán háborúba szállt volna, megsemmisültek) kikiáltotta országa önállóságát a han császárságtól

A 4344. medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére. Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették.

A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét.

Han–Csao (304–351)

A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér.

Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat...Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A 4391. medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban.

In early 350, Ran Min killed Shi Jian and established his own state named Wei (魏. Shi Zhi then declared himself emperor, and he engaged in indecisive battles against Ran Min. Meanwhile, local generals throughout the empire were waiting to watch who would be the victor of the war, while neighboring states Jin and Former Yan

https://en.wikipedia.org/wiki/Shi_Zhi

Liu Po-po 381-ben született

407 : államát Hsziának nevezte el. Felvette az "Égi Herceg" címet és annak uralkodója lett.

 Apja Liu Vej-csen (劉衛辰 fontos hsziungnu vezető volt, a Csien Csin állam vazallusaként

Erőszakkal elfogta a Jücsiulü Sölun, zsuanzsuan kán által Jao Hszingnek ajándékul küldött lovakat,...

Tungvancseng Bejcheng

Tungvancseng (kínaiul: 统万城，pinjin: tongwancheng; jelentése: „Tízezer népet irányító” 赫连勃勃当年自言“方统 ;一天下，君临万邦，故 ;以统万为名”; Helian Bobo saját kijelentése szerint: "Az égalattit egyesítő hely, melynek ura tízezer népen uralkodik"), vagy más néven Pajcseng, 白城 pinjin: baicheng, 'Fehér város', 'Fehérvár') máig fennmaradt hsziungnu (ázsiai hun) romváros, amely Kína Senhszi (Shaanxi) tartományában található. A várost Helian Bobo hsziungnu császár építette Hszia nevű államának fővárosaként. A város építésén százezren dolgoztak, a munkálatok 419-ben fejeződtek be.

In the 490s, Emperor Xiaowen of Northern Wei, also known as Xiao Wendi, moved his capital from Pingcheng (平城, in modern Datong, Shanxi) to the former capital city of Luoyang.

https://en.wikipedia.org/wiki/Ye_%28ancient_China%29

Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony, Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd.

Hangony Hangun és Hangonfő

Velezd Alsó-Velezd - Felső-Velezd

https://hu.wikipedia. org/wiki/Sajóvelezd

Center Chenther falwa - Nagh Czenther

APAASHAR APA URUM APA URIM

(A)Purum / Ap(a-U)rum in the same line of the text [and even, (A)Par Purum

Bökli Čöllüg il, Tabγač, Tüpüt, (A)Par, (A)Purum, Kïrkïz, Üč Kurïkan, Otuz Tatar, Kïtany, Tatabï
the people of the Bökli plain, the Chinese, the Tibetan, the Avar, the Byzantium, the Kirghiz, the Üch Qurïqan, the Otuz-Tatar, the Qïtan and the Tatabï... This many peoples came and mourned and lamented. So famous kagans were they.]2
for Bumïn (Tumen according to Chinese sources) Qaghan’s passing in 552.
for Köl Tigin, who died in 731, in his inscription erected by Bilgä Qaghan, his elder brother, in 732,
and for Bilgä Qaghan, who died in 734,

Apurïm occurs in the form of prwmyn in the Inscription of Shapur I of Sasanian (242-272).6
Res Gestae Divi Shaporis [dated from 262 A.D.52] of Shapur I as “Aparshahr” / “Abarshahr” or “Abharshahr”,

Nishapur city was founded in the 3rd century by Shapur I as a Sasanian satrapy capital.

Apar and Apourim (Thomsen 1896, p. 98). H. N. Orkun followed Thomsen and read it apar apurïm (See Orkun 1936, p. 30-31; 1941, p. 151-152). Eventually B. Ögel wrote a long article on this problem and accepted the form “Apurïm”. Indeed, this word was an ancient Turkic form of Frōm ~ Frūm (=Byzantine Empire) as J. R. Hamilton explained (see Hamilton 1974, p. 111-117, cited after Sertkaya 1999, p. 25). About this matter, see, Ögel 1945, pp. 70-85; Kljashtornii 1964, p. 73 (“Purum”); Gumilev 1967, p. 34, fn. 42; Aalto 1971, p. 34; Sertkaya 1995, s. 135, especially 142; 145-147, 150-152 (“apa urum” = ‘the Great Rom’, owing to its spelling in Turkish :Rom > Rum > Urum).

According to Haussig, the word Aba in the Chinese sources stands for Apar in the Turkish Inscriptions.

VIIth century Sebēos calls a country in Northeastern Iran, near the city Nishapur, as “Ap(a)r Shah(r)” which evidently is the same as Eghishe’s Apar, whereas the earlier writers used to the term Armenian Apar ashkharh.

Ašxarhac‘oyc‘ by Ananias of Širak who lived between ca. 610-685,42

Persia and Aria and their bounding parts, and names a part of Aria as “Ap(a)r-Shahr”, together with Koshm and Wrkan.44

the problematic and mysterious word (A)Par  occurs between the nations or countries Tüpüt (Tibet) and (A)Purum (Byzantium). Once some scholars tried to read it as Par, and recently Sertkaya repeated the reading Par 8, referring to Doerfer’s famous rule of the Turkic philology.9 However, as in the Orkhon Turkic texts the vocals a / ä at the beginning of the words were not written, and according to P. Aalto’s the famous rule for ancient Turkic and Mongolian, it should be a word of foreign origin,10 and must be read as Apar: “Neither the Turkic nor the Mongolian languages possess an initial p- in old original words.”11 Some researchers explained it either as the Avars (Ruan Ruan or the European Avars?),12 or the whole Iran country,13 and even the “White Huns” (Ak-Huns)14 in northeastern Iran, from the point of views of some historical and linguistic opinions.15

avar-kun várkony varhun várkun

idegen nép, mely darab ideig Surâshtra fölött uralkodott, s
melynek uralma alatt az ország 167. után egészen jó állapotban vala. Ez alatt, úgymond
értekező, csak a Hindu szittyák (Yueitchi), vagyis Fejér -hunnok értethetnek. De honnan
ezen feltünő mudgala név, mely különben a hindu for rásokban ezen viszonyban sehol elé
nem fordúl? A hangzat szerént a mongol névhez közelednék, de amely részint általában
ezen kora időben ki nem mutatható, részint pedig maga a nép miatt is ide nem illik." A
41. és 42. lapok alján mondja értekező: "Talán a mudgala vagy mudgara szó, mely
pőrölyt jelent, épen a fejér hunnoktól, mint hóditóktól vétetett, kik Kosmas tanusága
szerént kora időben a hatodik századig még nyugoti Indiában lakoztak."

Szeiramtól (a régi szakáknak is lakhelyétől Kis -Bocharában) egész a
parthusokig (kik túl a fejér hunnokon vagy Nagy-Bocharán laktak) értik egymást
(egymás nyelvét), noha nyelvök egy kevéssé (azaz csak szójárásilag) különbözik (I.
Kötet 83. 101. lap.).
Innen következtethetjük, hogy a jüesik, és fejér hunnok, kik Nagy-Bocharában vegyesen
laktak, és Kis-Bochara lakosai egy nyelvüek valának, különben nem értik vala egymást.
Azt kell tehát a történelemre is támaszkodva alaposan föltennünk, hogy még a hatalmas
hunn birodalom korában, mely, mint föntebb érintettük, különben is szintén a kaspi
tengerig kiterjedett, különösen a jüesik is 177 körül (Kr. e.) meghódittattak vala, tehát a
keleti hunn birodalom felbomolta előtt már több mint 200 évvel, költözködtek ide
hunnok, és a jüesikkel, vagy ha tetszik, gétákkal is egyesülve,

A másik rész nyugotnak tartva, s több népséggel, különösen a szintén hatalmas és közös
eredetü uigur vagy ugor vagy igur népnek, mely néphez kétségtelenül az ut-igur, kutrigur,
bitt-ugur, ulz-igur stb. népségek is számitandók, továbbá a jüesi, azaz fejérhunn
népnek is egy részével egyesülve (lásd alább), sőt olykor Sínát még most is fenyegetve
(mint hogy nekik a fejér hunnok is rokonaik voltak, és ezekkel együtt véve egész
Kasgarig kiterjeszkedtek), a Volga folyam mentében és a Kaspi tengerhez északra fekvő
földrészen a baskirok földén új birodalmat alkotott, melyet a nyugoti írók Magna
Hungaria (Nagy-Magyarország) néven neveztek, mivel azt állítják, hogy a hunnok innen
jöttek ki.

https://en.wikipedi a.org/wiki/Saurashtra_%28region%29

https://en.wikipedia.org/ wiki/Saurashtra_people

https://upload.wikimedia.org/wikipedi a/commo ns/a/af/Map_GujDist_Saurastra.png

Dvaraka Mahabharata - Maghada Bihar

https://en.wikipedia.org/wiki/Yadava

https://en.wikipedia.org/wiki/ Kuru_Kingdom

Birhodraatha

https://en.wikipedia.org/wiki/B rihadra tha

he first ruler of Magadha.

https://en.wikipedia.org/wiki/Shakya

Virudhaka, son of Pasenadi and Vāsavakhattiyā, the daughter of a Shakya named Mahānāma by a slave girl, ascended the throne of Kosala after overthrowing his father. As an act of vengeance for cheating Kosala by sending his mother, the daughter of a slave woman, for marriage to his father, he invaded the Shakya territory, massacred them and annexed it.

Gotama gotra

Rigvedic term, gotra simply means "cow shelter" or "herd of cows" . hodály horda

offspring (apatya)

"I am Kashyapa-gotra,"

descent from the ancient sage Kashyapa by unbroken male descent.

Kashyapa rishi arishi

https://en.wikipedia.org/wiki/Rishi

Gautama Maharishi

Maheshwar:

there was a king named Nila who ruled over Mahishmati. King Nila had a daughter who was exceedingly beautiful. So much so that god Agni (fire) fell in love with her. She always used to stay near the sacred fire of her father, causing it to blaze up with vigour. And it so happened that king Nila's fire, even if fanned, would not blaze up till agitated by the gentle breath of that girl's fair lips. And it was said in King Nila's palace and in the house of all his subjects that the god Agni desired that beautiful girl for his bride. And it so happened that Agni was accepted by the girl herself. A secret love affair began between god Agni, who assumed the form of a Brahman, and the beautiful princess.

https://en.wikipedia.org/wiki/Indo-Scythians

Kalaka the mother of the monster Kalkanja

Gondophares Azesz Vászoly Bazileos BASILEON MEGALOY AZOY(Maharajasa rajarajasa mahatasa Azilisasa)

Azes II, the rule of the Indo-Scythians in northwestern India and Pakistan finally crumbled with the conquest of the Kushans, one of the five tribes of the Yuezhi who had lived in Bactria for more than a century, and who were then expanding into India to create a Kushan Empire. Soon after, the Parthians invaded from the west. Their leader Gondophares temporarily displaced the Kushans and founded the Parthian that was to last until the middle of the 1st century CE. The Kushans ultimately regained Mardan and Taxila circa 75 CE

Mardan Mayar Turu Chowk

https://en.wikipedia.org/wiki/Gotra

gotra kula

(the Kula-Devata, god of the clan). a gúla dévasztattja

Rigveda: Vrtra, the demonic serpent slain by Indra.

 Danu Danava 

the Danavas revolted against the Devatas (Devas)

https://en.wikipedia. org/wiki/Danava_%28Hinduism%29

Maya, an architect and king of the Danavas

Lankapuri Tripur

Maya built the:

• Three flying cities of Tripura for the sons of Tarkasur,

• The island city of Lanka for Kuber

• The Palace-of-illusions for the Pandavs at Indraprastha.

bhaja govindam, govindam bhaja mudha mate

Baja Govindam Moha Mudgara

Heramba has ten arms. As per descriptions in iconographical treatises, he holds a pasha (noose), danta (his broken tusk), akshamala (rosary), a parashu (battle-axe), a three-headed mudgara (mallet) and the sweet modak.

Bajrava Ekapada Bhairava

Anjali Mudra

koponyakupa

https://en.wikipedia.org/wiki/Kapala

Thobán uralkodásának kezdetét nem tudjuk pontosan.
Kr. előtt 219-ben a khinai források már mint
egyeduralkodóról emlékeznek meg. 209-ből is följegyzik
ugyanezen források nevét és tetteit. Több háborújáról
emlékeznek meg s ezek közül kiemelik, hogy
amikor a khinai seregtől vereséget szenved nyugatnak
vonul és hatalmát arra felé igyekszik kiterjeszteni. Uralkodása
végéről írják le a khinai könyvek azt a családi
tragédiát, amely a hun fejedelmi udvarnál lejátszódott.
A hunok többnejűségben éltek. Az öregedő Thobán
sennyőnek egyik fiatal felesége megveszi a szívét s
rábírja, hogy az elsőszülött trónörökös helyett az ő fiát
jelölje ki utódjának. A hivatalos trónörökös így útban
áll, akit el kell tenni láb alól. A khinai kuífők az eseményt
így beszélik el: „A sennyőnek Mó-Tun volt a
legidősebb fia. Később egy különösen szeretett feleségétől
fia születik. A sennyő most már el akarta tenni
láb alól Mó-tunt, hogy a fiatalabb fiút tehesse trónörökössé.
Ezért Mó-Tunt elküldötte Aszí királyához kezesként.
Mialatt Mó-Tun ott békekezes volt, Thobán hirtelen
megtámadta Aszi-t. Ezek e miatt megakarták ölni
Mó-Tunt, de ez elvette egy jó paripájukat és azon
hazamenekült. Thobán most elismerte derekasságát és
több mint tízezer katonának vezetését bizta rá.” A
sennyő ezek szerint megbánta tettét s kárpótolni akarta
a fiút. A tízezres vezérség azonban gyönge kárpótlás
lehetett a trónöröklés helyett. Mó-Tun nem is nyugodott
bele. Csöndben készül jogai visszaszerzésére. A khinai
forrás így írja le ezt: „Fütyülő nyilakat készített és
sennyő ezek szerint megbánta tettét s kárpótolni akarta
a fiút. A tízezres vezérség azonban gyönge kárpótlás
lehetett a trónöröklés helyett. Mó-Tun nem is nyugodott
bele. Csöndben készül jogai visszaszerzésére. A khinai
forrás így írja le ezt: „Fütyülő nyilakat készített és
lovas íjászai gyakorlatainál kiadta a parancsot, hogy
valamennyien egyszerre arra a tárgyra lőjjenek, amelyre
ő egy ilyen nyilat rábocsát. Aki nem így tesz, annak a
fejét teszik lába elé. Ha valaki a vadászaton nem oda
lőtt, ahová a fütyülő nyíl röpült, leütötték a fejét. Mó-
Tun azután egyik legpompásabb paripájának testébe
röpített fütyülő nyilat és nyomban lefejeztette kíséretének
azon tagjait, [akik nem mertek ugyanoda lőni.
Nemsokára kedvenc feleségét lőtte le egy ilyen nyíllal.
Ez alkalommal is némelyek a kíséretéből nem mertek
oda lőni. Mó-Tun ezeket is lefejeztette. Mikor kevéssel
azután Mó-Tun egy vadászaton fütyülő nyilával a
sennyő díszparípáját lelőtte és kísérete kivétel nélkül
vele lőit, látta hogy már egészen megbízhatik bennök.
Azután vadászatra ment atyjával, Thóban sennyővel és
rálőtt egy fütyülő nyilat. Egész kísérete ugyanoda lőtt
és így megölték a sennyőt. Megölte cselszövő mostoháját
és ennek fiát is, valamint azokat a minisztereket,
akik megtagadták neki az engedelmességet. Aztán megtette
magát sennyőnek.”
Mó Tun ezek szerint céltudatosan és hidegvérrel
tört az egyeduralomra, melyet igazi vértengeren keresztül
ért el. Egyezik ebben a világtörténelem minden nagy
hódi tójával. A hun nemzet, melyet addig hihetetlennek
látszó hatalomra emelt, megbocsátotta ezt a bűnét, de
a khinaiak még évszázadok múlva is szemére vetik a
hunoknak Mó-Tun tetteit.
Az egész hun állami berendezkedés, az egységes
világbirodalom megteremtése s ennek politikai és
katonai vezetőszerepűvé tétele a Mó-Tun munkája.
Uralkodása elején Khina felől nem fenyegette veszedelem,
mert Khinában három állam harcolt a főhatalomért.
Országa keletén és nyugatán rokon népek nagy
birodalmai feküsznek, amelyek ekkoriban hatalmuk tetőpontján
állanak. Keleten a tung-huk birodalma Mandsuriára
és Észak-Koreára terjedt ki. Kettőjük között a
Góbi sivatag lakatlan területe képezte a határt, Úgy-
Játszik, a turáni népek régi szokása volt, hogy birodalmuk
határait lakatlan területsávokkal vették körül.
Mó-Tun országának keleti oldalán is 400 kilométernyi ilyen
lakatlan sáv volt. Ez egy lovasnépnél nem nyújt kellő
védelmet. Mó-Tun tudta, hogy ez a legveszedelmesebb
szomszédja, akivel elsősorban kell leszámolni. Ismét a
khinai kútfőt idézem ezen eseményekre vonatkozólag:
„Mikor a tung-huk megtudták, hogy a sennyő
megölte atyját és magi ült föl a trónra, követet küldtek
hozzá azzal az üzenettel, hogy azt a lovat akarják,
mely Thobáné volt és amely ezer lit meg tudott tenni
egyfolytában. Bátor tanácskozásba hívta össze minisztereit
és ezek kijelentették, hogy ez a ló sokkal értékesebb,
semhogy Hunnor kiadhatná. Bátor azonban így
szólt: Ugyan, hát többre becsüljek egy lovat, mint egy
szomszéd államot? és kiadta a táltost. Most már bizonyosak
voltak a felől a keleti hunok, hogy fél tőlük,
azért új követet küldtek hozzá azzal, hogy a feleségét
is kívánják. A sennyő megint tanácskozást tartott kör-
nyezetével. Fölingerülten kiabálta valamennyi: A keleti
hunban nincs tisztességtudás, ha már a sennyő feleségét
is követeli. Mind azt ajánlották, hogy meg kell támadni
őket. Bátor azonban így szólt: „Eh mit, talán
többre becsüljek egy nőt, mint egy szomszéd államot?”
Előhívta hites feleségét és kiadta a keleti hunnoknak.
Erre még jobban megnőtt a keleti hunok királyának
szarva. Megindult nyugalnak és betört abba az elhanyagolt
földdarabba, mely közte és Hunor között volt. Ez
a föld lakatlan vala és nagyobb volt ezer linél. Mind
a két nép a határvidéken lakott és ott volt az urdujuk
(székhelyük, központjuk). A keleti hun már most követet
küldött Bátorhoz, aki így szólt: „Az az elhagyott
föld, ahol az én és a te határod érintkeznek Hunnor
számára elérhetetlen. Én akarom ezt.” Mikor Bátor
megkérdezte minisztereit eziránt, némelyek közülök azon
a nézeten voltak, hogy ezt az elhagyatott területet oda
is lehet nekik adni, nem is. Bátor azonban erre fölbőszült.
„A földet, a birodalom alapját adjuk ki nekik?”
kiáltotta s mindazoknak, akik ezt tanácsolták, leüttette
a fejét.
„Most már Bátor is nyeregbe szállt, mindenkit,
aki elmaradna, lefejeztetéssel fenyegetett meg. Megindult
keletnek és rajtaütött a keleti hunokon. Ezek már
annyira semmibe vették Bátort, hogy még csak nem
is készültek az ellenállásra. Így bátor seregével odavonult
és megtámadva őket, a keleti hunok királyára
megsemmisítő csapást mért. Foglyul ejtette népét, elzsákmányolta
barmait és vagyonát.”
Ezzel a hódítással Mó-Tun keleten egészen a
tengerig terjesztette ki birodalmát. Az így meghódított
népek seregével kiegészítve hadait, nyugatra tör s rajta
ütve az aszikon, megfutamítja őket. Ezt az országot
nem hódítja meg, mert a későbbi adatok szerint csak
fia az, aki leveri és elkergeti népét.
Bátor (Mó-Tun) tovább folytatja hódításait. Délen
átkel a Hoang-hó folyón s visszafoglalja mindazokat a
területeket, amelyeken valaha hun népek laktak. Ezután
a khinai határszéli tartományokat ejti sorba. Keresztül
tőr a nagy falon (amely úgy látszik, nem képezett előtte
akadályt) s elfoglalja Khina nyugati oldalán mindazokat
a tartományokat, amelyekben elkhinaiasodott behódolt
vagy meghódított hun fajú népek laktak. A khinai források
azt írják, hogy ezen harcai alkalmával már 300.000-
nél több lovas íjjász katonája volt.

Khinai források azt írják, hogy Bátor
sennyő főségét sok törzs csak fegyverrel való legyőzése
után ösmerte el. Mikor Bátor 5 országra kiterjedő hódításait
felsorolják, így végzik: „Most már hunnornak
minden nemese és nagyja alávetette magát neki és
tisztelte Bátort a sennyőt, mint legkivalóbbat A jelzett
országok: Onkó, mely az Orkhon folyónak khinai neve.
Ez az ország tehát Karakórum táján lehetett, Kutsa, ez
a Tarim medencében a mai Kuldsa környékén lehetett,
Ting-Ling, erről azt írják a khinai kútfők, hogy Kang
kitol északra fekszik. Kangki pedig Taskend és Szamarkand
tájékán terült el, így Ting-Ling ország valószínűleg
a Szirdarja alsó folyásánál volt, Kin-kun, ez
khinai nyelven a kirgizek neve. A források szerint az
Aral-tó környékén feküdt. Ezek szerint a középázsiai
turáni medence teljes egészében Bátor sennyő hun birodalmához
tartozott. Nyugati határa tehát valószínűleg a
Kaspi tóig és az Uraiig terjedt.
Amíg Hunnorban ezek történtek, Khinában is
megoldódik a trónviszály. Szín határszéli ország kormányzóját
utasítja a császár, hogy a hunok ellen vonuljon
hadba. A kormányzó azonban késlekedik a hadbakeléssel,
amiért a császár korholó követséget küld
hozzá. A kormányzó félve a halálbüntetéstől, fellázad a
császár ellen, de hadseregét leverik s ő a hunokhoz
menekül.

a szakák:

Kozolakada, Omokada, valamint Kada. Omokada neve mellett már a büszke „királyok királya" cím jelenik meg görög nyelven és írással. Ábrázolásuk hasonló, mint a későbbi heftalita királyoké: subához hasonló kabát, csizma és kucsma, tipikusan közép-ázsiai öltözék; szokatlan lehetett az indusoknál ez a megjelenés.

 perzsa „sahan-sáhi"

egy kínai tábornok hun fogságba esése, majd hunokhoz átpártolása, ami miatt a kínai császár megöli a családját és megcsonkítja az őmellettük felszólaló barátját

egy levélváltás a hun shonju/senyő és a kínai (han) császár között

Emperor Han Wu Di sent Zhang Qian as ambassador to the western territories (today’s Xinjiang and Central Asia) to establish diplomatic relationships with these small kingdoms and persuade them to  joint the Han against the Xiongnu. This was a move on the part of the Han court to wrench from Xiongnu control the lucrative trade route later known as the Silk Road, leading from the Han capital, Xi’an, into Central Asia.
When Zhang Qian finally returned to the Han court after 20 years of Xiongnu captivity, it was Sima Tan’s duty as official court historian to record this important event and the details of Zhang’s report. Sima Qian therefore had first-hand and immediate exposure to such political news.
In 99 BC, his friend, General Li Ling, was captured by the Xiongnu, and he defected from the Han Empire. During the council meeting led by Emperor Han Wu Di and his ministers, discussing the actions of Li Ling, the decision was brought to exterminate the entire family of Li Ling as punishment for his treachery. This was common dynastic policy when top military officials went over to the enemy or failed in a military campaign.
In the face of op***, Sima Qian defended Li Ling and objected to the family’s extermination. The enraged emperor decided to arrest and execute Sima Qian as a traitor. However, according to Han law, a fine, or the ordeal of castration could commute a death sentence. Since he did not have the money to buy his life, the only other alternative was to suffer castration. Those receiving this sentence usually resorted to suicide rather than undergo the humiliation. The sentence of castration was carried out in the same year. Sima Qian was imprisoned for a total of three years but was allowed to have correspondence. In a letter to a friend he considered suicide. However, he preferred humiliation to honorable death because he wanted to write the
Shiji, a promise he had made his father on his deathbed (Sima 288). He was finally released from prison in 96 BC.
Azhong shu ling
 he must have read the correspondence of the emperor, including those written to rulers of other countries, such as the Xiongnu. In Volume 110, he quotes contents of letters from the emperor to the Xiongnu shanyu and the shanyu’s letter to the Han emperor

Engaadi Dei Gratia Hunnorum

foglyok visszavétele vagy fejpénz fizetése

két szkíta király az ashuri (asszír) birodalom babilon általi megdöntése előtt

Bartatua Partatua Partitava Partatava Protothyes szkíta király (Essarhaddon veje 'Assur-ah-iddína' ie680-669)

Anatólia két államát, Phrügiát (Muski) és Urartut a Kr. e. 7. század eleje óta betörő lovasnomádok, kimmerek és szkíták sanyargatták. Phrügia el is pusztult Kr. e. 695 körül, Urartu pedig végleg elvesztette nagyhatalmi státuszát. Assur-ah-iddína felirataiban beszámol a kimmerek felett aratott teljes győzelemről (Kr. e. 678), azonban ez kétséges. Egyik lányát Bartatua (Hérodotosz munkájában Protothüész) szkíta fejedelemmel hazasítja össze


Madya Madius Madüész (szkíta méd király 633-625 BCE) (Barbatua fia)


Ashurbanipal Kr. e. 668 – Kr. e. 631/Kr. e. 629(?)) (Essarhaddon fia)
(uralkodását követő időszakra Assur-etelli-iláni, Szín-sar-iskun és Szín-sum-lisir polgárháborúja nyomta rá a bélyegét, amit csak tetézett Nabú-apal-uszur függetlenségi harcának megindulása. Assur-bán-apli után az Újasszír Birodalom rohamléptekkel megindult a végső pusztulás felé vezető úton.)

a Ninivei harcokban végzett Khsathrita-val, média királyával is (asszír Kashtarita. elámi Pirumartish) 653
megtámadta Asszíriát, de Asszíria ekkor a szkítákkal szövetkezett, hogy elhárítsa a méd veszélyt, így Madüész szkíta király megtámadta Médiát.[32] A médek sikertelenül védekeztek, és a régiónak Hérodotosz szerint 28 évig új uralkodója volt.[34][35] 625
Hérodotosz szerint Phraortész megátmadta Ekbatanát, de egy Assur-bán-aplival vívott ütközetben meghalt, ami ahhoz vezetett, hogy a médek felett a szkíták vették át a hatalmat 28 évre.

Madüész ezután Egyiptomot akarta elfoglalni, de I. Pszammetik fáraó ajándékokkal halmozta el őt, így megmenekült a Nílus országa.[36]
A szkíta uralkodó 28 évig magas adókkal sarcolta a médeket mindaddig, míg Uvakhsatra ...

Madüészt meghívta egy fogadásra, ahol megölette a szkíta királyt.[34] Azok a szkíták, akik el tudtak menekülni, Lüdiában telepedtek le, ami miatt a médek és a lüdök között politikai feszültség keletkezett.[37]


Uvakhsatra (akkádul Umakistar, görög II. Küaxarész)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Uvakhsatra

Uvakhsatra + Nabú-apal-uszur (káldok vezére, babilon királya Kr. e. 626-605, aki „senki fiának” nevezte magát, elfoglalta Szippart, majd Nippurt, de onnan kiűzték)

Babilon már jóval korábban megkezdte az asszírok elleni háborút, i. e. 617-ben például a nippuri asszír helyőrséget számolták fel.
A hadműveletek i. e. 614-től i. e. 612-ig zajlottak. A szövetségesek két fronton háborúztak, a szkíták a médekkel, az asszírok a babiloniakkal.

 Már Ninivét ostromolták, amikor a szkíták ismét beavatkoztak, és egyelőre megakadályozták az asszír főváros bevételét. Helyette azonban Assurt foglalta el. Az asszír uralkodóosztály tagjait egytől-egyig kivégezték, így Asszíria a hatalma tetőpontjától számítva alig húsz év múlva végleg megsemmisült. A Tigrisnél egyesülő méd–babiloni hadsereg Ninivét már együttes erővel dúlta fel.

 Uvakhsatra (II.Küaxarész) az i. e. 6. század elején támadásra készült a lüdök ellen, mivel a szkíta szökevények ott rejtőztek el. Szadüattész lüd király nem volt hajlandó kiadni őket a méd királynak,[40] emiatt ötéves háború tört ki a felek között.[40]

Az ókori források szerint a halüszi csata napján napfogyatkozás volt,[40] amelyet mindkét fél úgy értelmezett, hogy az égiek segítik őket. A csata pontos napját ezért a csillagászat segítségével i. e. 585. május 28-ára teszik.

a rovásnak kéne látszódnia, azok unicode betűk. (leheth 1-2höz nyelvet kell telepíteni a windowsban pl. japán. mennyi nem látszik?)

꓀ᛉꍞᵶᴡʍᛋᛞ⋇ ⊺ᛁⴷ^∧ᛕᑔͽ○ⵍᚺ𐐥 ꄩᚮꆏDᴅϽ𐑋ᛒⵕ⊪ᛇ ᛜᛐᚾᛝⵐキᚬᚣ⊗ⴲ϶ ᛅⵜᚻᛏᚷᛩ

öhm ezek nem mutatkoznak ↺ ⴺ ♢

Világos, én is így gondoltam. Viszont a jó néhány helyen (pl. rovásírás) a karakterek helyen csak négyszögek jelennek meg.

Van rá programozási mód, hogy bárki számára olvasható legyen egy egyedi fontkészletet kívánó szöveg. Pl. így annak is megjelenik a rovásírásos szöveg, akinek nincs a gépén rovásos fontkészlet.

Most már működik az Új fórum indítása link.

ok, vmit lepróbálok röviden fordítani, angolul még tudok, de kilencedik századi latint azért ne várd. minden idegen nyelvű idézetet nem lehet mellőzni, mert van olyan amelyik más nyelven nincs meg.

.

új témát akartam nyitni (a mártírokról), de nem volt lehetséges, így ezt ide tettem mert érintőlegesen (érintettség okán) idevág.

meg hát ezek az alakok a jászok ellenfelei voltak (de erről még nem találtam történelmi lejegyzést)

Kedves Hun bod!

Megtennéd, hogy az előző hozzászólásodat lefordítod magyarra (újmagyarra), és a továbbiakban mellőzöd az idegennyelvű bemásolásokat, valamint próbálj a fórum témájánál maradni, nehogy ki kelljen téged lebbenteni a honlapról. 

köszönettel a webmester

Gaius Aurelius Valerius Diocletianus Augustus,[5] Greek Διοκλητιανός  [notes 1] (245–311)[4][6] was Roman emperor from 284 to 305.
He defeated the Sarmatians and Carpi during several campaigns between 285 and 299, the Alamanni in 288, and usurpers in Egypt between 297 and 298. Galerius, aided by Diocletian, campaigned successfully against Sassanid Persia, the empire's traditional enemy. In 299 he sacked their capital, Ctesiphon.
From at least 297 on, imperial taxation was standardized, made more equitable, and levied at generally higher rates.

: legyőzte a szarmatákat és kárpiakat (valszeg kárpát-medence, pannonok) 285-299 között

Galerius Dioklecián hadvezére volt szaszanidok ellen, 299-ben elfoglalta fővárosukat, Kteszifon-t.

297-től birodalmi adót vezett be, amely magasabb volt.

M. Aurelius Julianus, Carinus' corrector Venetiae, took control of northern Italy and Pannonia after Diocletian's accession.[35] Julianus minted coins from the mint at Siscia (Sisak, Croatia) declaring himself as emperor and promising freedom. It was all good publicity for Diocletian, and it aided in his portrayal of Carinus as a cruel and oppressive tyrant.[36]

: Julianus észak-Italia és Pannoniát elfoglalva, pénzt veretett a horvátországi Sisakban, és császárnak(?) kiáltotta ki magát és szabadságot ígért.

Before the end of February, a fire destroyed part of the Imperial palace.[178] Galerius convinced Diocletian that the culprits were Christians, conspirators who had plotted with the eunuchs of the palace. An investigation was commissioned, but no responsible party was found.
Executions followed anyway, and the palace eunuchs Dorotheus and Gorgonius were executed. One individual, Peter Cubicularius, was stripped, raised high, and scourged. Salt and vinegar were poured in his wounds, and he was slowly boiled over an open flame.

: februárban tűzvészben elpusztult a birodalmi palota egy része, és Galerius meggyőzte Diokleciánt, hogy a keresztények a felelősek.

a vizsgálatok nem találták meg a felelőst, de elkezdődtek a kivégzések. sót szórtak a sebeikre, és lassú tűzön égették őket. 303-ban egy esetben hat embert végeztek ki egyszerre (fejeztek le), köztük Anthimusz érseket.

Dioklecián és Galerius elhagyta ezután a térséget, merthogy nem biztonságos.

The executions continued until at least 24 April 303, when six individuals, including the bishop Anthimus, were decapitated.[179] A second fire occurred sixteen days after the first. Galerius left the city for Rome, declaring Nicomedia unsafe.[178] Diocletian would soon follow.[179]

Although further persecutionary edicts followed, compelling the arrest of the Christian clergy and universal acts of sacrifice,[180]

a szerbeknél népi emlékezetben maradt meg az alakjuk

Duklan
https://en.wikipedia.org/wiki/Dukljan

 Galerius rescinded the edict in 311, announcing that the persecution had failed to bring Christians back to traditional religion.[183] The temporary apostasy of some Christians, and the surrendering of scriptures, during the persecution played a major role in the subsequent Donatist controversy.[184]

: 311-ben abbahagyták az üldöztetést (merthogy nem sikerült visszatéríteni a keresztényeket a tradicionális valláshoz)
és elkezdték tolerálni, majd favorizálni a kereszténységet.

Diocletian's persecution of Christians was repudiated and changed to a policy of toleration and then favoritism. Christianity eventually became the official religion in 380. Constantine would claim to have the same close relationship with the Christian God as Diocletian claimed to have with Jupiter.[304]

Maximinus Daia (Maximinusz a dák) 270 – July or August 313
He became embroiled in the Civil wars of the Tetrarchy between rival claimants for control of the empire, in which he was defeated by Licinius. A committed pagan, he engaged in one of the last persecutions of Christians.
Maximinus entered into a secret alliance with the usurper Caesar Maxentius, who controlled Italy.

In 308, after the elevation of Licinius to Augustus, Maximinus and Constantine were declared filii Augustorum ("sons of the Augusti"), but Maximinus probably started styling himself after Augustus during a campaign against the Sassanids in 310. On the death of Galerius in 311, Maximinus divided the Eastern Empire between Licinius and himself. When Licinius and Constantine began to make common cause, Maximinus entered into a secret alliance with the usurper Caesar Maxentius, who controlled Italy. He came to an open rupture with Licinius in 313; he summoned an army of 70,000 men but sustained a crushing defeat

: 311-ben Galerius meghal és elkezdődik a tetrarchia titkos alkujainak időszaka
...

Cyriacus was a Roman nobleman who converted to Christianity as an adult and, renouncing his material wealth, gave it away to the poor. He spent the rest of his life ministering to the slaves who worked in the Baths of Diocletian. Under the reign of Western Roman Emperor Maximian, co-emperor with Diocletian, Cyriacus was tortured and put to death, beheaded in 303 on the Via Salaria, where he was subsequently buried.

Saint Cyriacus is credited with exorcizing demons from two girls. The first was Artemisia (or Artemia), the daughter of Emperor Diocletian, which resulted in both Artemisia and her mother Saint Serena converting to Christianity. The second was Jobias, the daughter of Shapur II of Persia (reigned 241-272),

: ebben a korban élt Sziriakosz, aki felnőtt korában kereszténységre tért és vagyonát szétosztotta a szegények között. Dioklecián és társuralkodója Maximian alatt megkínozták és lefejezték.
..................
Civil wars of the Tetrarchy
starting in 306 AD with the usurpation of Maxentius and the defeat of Severus, and ending with the defeat of Licinius at the hands of Constantine I in 324 AD.
https://en.wikipedia.org/wiki/Civil_Wars_of_the_Tetrarchy_%28306-324_AD%29


In 310, Maximian rebelled against Constantine while the emperor was on campaign against the Franks. Maximian had been sent south to Arles with part of Constantine's army to defend against attacks by Maxentius in southern Gaul. In Arles, Maximian announced that Constantine was dead and took up the imperial purple. Despite offering bribes to any who would support him as emperor, most of Constantine's army remained loyal, and Maximian was compelled to leave.
Maximian was captured, reproved for his crimes, and stripped of his title for the third and last time. Constantine granted Maximian some clemency but strongly encouraged his suicide. In July 310, Maximian hanged himself.[7]

:310-ben Maximian Konstantin ellen fordul, miközben Dioklecián a frankok ellen háborúzott.

Maximian Arles-ban kijelentette, h Konstantin halott és felvette az uralkodói bíbort. de Konstantin hadvezérei nem álltak át hozzá, hiába ígért pénzt nekik. Így szégyenszemre el kellett hagynia a várost. Végül elkapták és Konstantin öngyilkosságot javasolt neki. Maximian felakasztotta magát.

..................
Pope Marcellinus
https://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Marcellinus
According to the Liber Pontificalis, Marcellinus was buried on 26 April 304 in the cemetery of Priscilla, on the Via Salaria, 25 days after his martyrdom; the Liberian Catalogue gives as the date 25 October.

..................
Magnus Maximus (Latin: Flavius Magnus Maximus Augustus WelshMacsen Wledig) (ca. 335 – August 28, 388), also known as Maximianus and Macsen Wledig in Welsh

https://en.wikipedia.org/wiki/Magnus_Maximus
It is likely he also may have been a junior officer in Britain in 368, during the quelling of the Great Conspiracy. Assigned to Britain in 380, he defeated an incursion of the Picts and Scots in 381.

The western emperor Gratian had become unpopular because of perceived favouritism toward Alans over Roman citizens. The Alans are an eastern Iranian speaking people who were early adopters of Christianity and migrated both east and west from their homeland.

In 383 Maximus was proclaimed emperor by his troops. He went to Gaul to pursue his imperial ambitions, taking a large portion of the British garrison troops with him.

He used foederati forces such as the Alamanni to great effect. He was also a stern persecutor of heretics. It was on his orders that Priscillian and six companions became the first people in the history of Christianity to be executed for heresy, in this case of Priscillianism, by other Christians (though the civil charges laid by Maximus himself were for the practice of magic or "witchcraft", technically spiritual fraud by use of ventriloquism,[3] and their property was confiscated. These executions went ahead despite the wishes of prominent men such as St. Martin of Tours. Maximus' edict of 387 or 388 which censured Christians at Rome for burning down a Jewish synagogue

Breuddwyd Macsen Wledig (English: The Dream of Emperor Maximus

He invaded Clausentum (modern Southampton) unintentionally and nearly fought the army of the Britons under Conanus before a truce was made. Following further negotiations, Maximian was given the kingship of Britain and Octavius retired. Five years into his kingship, Magnus Maximus assembled a vast fleet and invaded Gaul, leaving Britain in the control of Caradocus.
Upon reaching the kingdom of Armorica
he defeated the king and killed thousands of inhabitants. Before departing to Rome, he summoned Conanus, the rebellious nephew of Octavius, and asked him to rule as king of the land, which was renamed Brittany, or 'Little Britain'. Conan's men married native women after cutting out their tongues to preserve the purity of their language.

: Maximus király álma (wales-i népmese)

Maximus Konannal betört Klauzentumba és majdnem háború lett, de békét kötöttek. Király lett, majd öt év múlva elment Galliába, és Britanniát Karadokus-ra hagyta.

Armorikában megölte a királyt és néhányezer alattvalóját. Mielőtt Rómába ment, Konanra hagyta az egykori Armorikát, amit átneveztek kis-Britanniára és Konan és az emberei a feleségül vett nőiknek nyelvét kivágták, h ne beszélhessenek a saját nyelvükön.

Nyugatrómai birodalomnak, a nyugati gótoknak, frankoknak, galloknak Atilla ellenségük volt.

Ezek mondaköre ezért a nagy barbár pusztítót látják benne. Galliában, a mai Franciaországban
általában minden régi épületet Julius Caesar-tól, minden régi romot Atillától származtatnak. Az
igazságnak és tárgyilagosságnak kevés szerep jut. Így pl. neki tulajdonítják Szent Orsolya
megöletését 383-ban, holott csak hét évtizeddel később, 451-ben járt ott.

A párizsi Pantheonban Delaunay hatalmas falfestménye ábrázolja Atilla előrenyomulását Párizs
ellen. Erélyes, büszke fején koronával, mezítláb ül hatalmas lován. Előtte halottak, körülötte
lángok. Párizst, az akkori Lutetiát Genovéva imája mentette meg Atilla dúlásától. A valóság az,
hogy Atilla hunjai ok nélkül nem raboltak, germán hadai pusztításait pedig fékezni igyekezett.
A szabad vallásgyakorlatot ? akárcsak a későbbi ázsiai tatár és török hódítók ? ő sem
korlátozta.Párizsban Atilla egyáltalán nem járt, tervbe sem vette, mert sietett le Gallia déli részébe, hogy a nyugati gótokat Aetius római hadainak érkezése előtt megverhesse. A Szent Genonéva mondából csupán annyi igaz, hogy Párizs-Lutétia férfiai Atilla jöttének hírére szökni, menekülni akartak családjaikkal együtt, de Genovéva, egy imádkozó, istenes, jómódú leány, a mai Notre Dame helyén akkor felállított
Szent István templomban gyűjtötte össze az asszonyokat és velük imádkozva nem hagyta őket elmenni Párizsból. Miközben a férfiak nejeiket követelve a templomot ostromolták, sikerült megállapítani, hogy a hunok csakugyan elkerülték már a várost és elvonultak.
...

Október 21. +Köln, 304 körül
http://www.katolikus.hu/szentek/1021.html

Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy felirat a 4. vagy az 5. századból, mely szerint
egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot
építtetett tiszteletükre egy korábban meglévő, de leégett és rommá lett szentély helyén.
Orsolya Angolhonban terjedelmesbirtokú királynak leánya volt. Miután Maximus római
császárnak kikiáltatott, katonái, s foglyai közöl Galliában, s jelesen Armorikok tartományában
sokat letelepített; s ott Konnan herczegnek, ki a háborúban hív szolgálatokat tett, terjedelmes
jószágokat ajándékozott. Bevégezvén a császár az angolokkali háborút, béke következtében
Orsolya Konnan herczegnek eljegyeztetett. Nem örömest egyezett ugyan ebbe Orsolya, mert
az ájtatosságot szünet nélkül gyakorolván, a tiszta életet minden erények felett legjelesebbnek
tartotta; kénytelen volt mégis a császár parancsoló zavának engedni. Elszántan béketűrésért, s
erős lélekért esedezett Istennek, s feltette magában, h ogy mielőtt Konnanhoz nőül menend,
Rómába szent búcsújárást tesz. Számos szűzet felszólított társsul, hogy kísérjék el Rómába.
...hajóra ültek., hogy a tengeren átkeljenek. Eleve szerencsés, de később ellenkező szellők
voltak, mely őket a Rajnának a tengerbe ömlése körül létező tájékra verte. Éppen ott
dühöngtek akkor a pogány hunok, kik a hajót a szűzekkel együtt hatalmokba kerítették. ..
mert midőn a hunok előtt hitöket nyilván megvallották, s tisztaságukat bajnokilag védelmezték,
részint karddal, részint lándzsával mindnyájokat lemészárolták.
Így Orsolya társnéival együtt e földön a szűzességi s vértanúi babért, mennyországban pedig
az örök jutalmat elnyerte 383-ban.
....................

Legendájának több változata ismert. Az egyik, amely hírt ad Orsolyáról és társnőiről: Aureliáról,
Corduláról, Cumeráról és Kunigundáról, elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt.
Szüzességet fogadott és visszautasította egy pogány királyfi kezét. Társnőivel együtt hajón
menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Itt a pogányok, akik
éppen ostromolták a várost, elfogták és megölték őket.

Hogy 11.000 társát említik, ez egy középkori olvasási hibából ered, mert a legenda csak ,,11
M'', azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et -- ami mint római szám ezret jelent --
olvasták ezernek.
...
https://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Ursula
date has been assigned by different writers to 238, 283, 383, 451, and 640.
Church of St. Ursula (on the Ursulaplatz) in Cologne. It states that the ancient basilica had

been restored on the site where some holy virgins were killed.[4]
https://en.wikipedia.org/wiki/Basilica_of_St._Ursula,_Cologne

...
?Rerum Hungaricum Decades? tanulmányozásába. Bonfini a hun történet elbeszélésekor igen
bő terjedelemben ...ismerteti Attila galliai hadjáratának történetét. Azon belül is különösen
részletesen tárgyal egy olyan galliai hadjárathoz kapcsolódó eseményt, ... nem más, mint
Szent Orsolyának és a vele tartó tizenegyezer szűznek a hunok általi irgalmatlan és kegyetlen
legyilkolása. Tudjuk, hogy erről az eseményről már az egészen korai magyar krónikák is
beszámoltak.
Bonfini ezzel szemben hosszú-hosszú oldalakon keresztül ismerteti Szent Orsolya történetét,
rendkívül színes és megindító módon ábrázolja a tizenegyezer szűz Rómáig tartó
zarándokútját. Példaként állítja elénk életszentségüket, rendíthetetlen hitüket, amellyel útjuk
során a legnagyobb nehézségeket is könnyedén tudták leküzdeni.

...

Legenda Aurea (Arany Legenda)
@...Anglia trónörököse azonban pogány volt, a leány így több feltételt szabott. Atyjától kérte,
hogy adjon mellé kíséretül tizenegyezer (!) szűz leányt, hogy azokkal zarándokként eljusson
Rómába. A zarándokút során először a szüzeket térítette keresztény hitre, majd másokat is.

Rómából visszatérve hajóra szálltak, s megálltak Köln városában, ?amit a hunoktól már
körülzárva találtak?. A barbárok rájuk rontottak és legyilkolták őket. Mikor Szent Orsolyához
jutottak, ?fejedelmük, az ő csodálatos szépsége láttán bámulatba esett és vigasztalni kezdte őt
a szüzek halála miatt, és azt ígérte neki, hogy feleségül veszi. Ő visszautasította, s mivel az
látta, hogy megveti, ráirányozta nyilát és átlőtte. Így teljesedett be e szűz vértanúsága? -

olvassuk a legenda szövegében.
Szent Orsolya és társnőinek ereklyéit Kölnben őrzik, kultusza elsősorban ebben a városban és
Bruggé-ben terjedt el, de legendáját Európa-szerte ábrázolták.?
Melyik időre gondol Bonfini? Nyilvánvaló, hogy Attila galliai hadjáratának idejére.

Thuróczy Jánosnak is feltűnt:
?A szent szüzek vértanúhalálát több történeti mű leírja, s bár haláluk időpontját illetően nem
egyezik a véleményük, mégis elfogadhatjuk, hogy a szent szüzek vértanúhalála Attila király
idejében történt, hiszen a hagyomány szerint Attila seregén kívül más hun sereg nem
ostromolta Köln városát.?

...
Petrus Ransanus:
?...ezért hagyta ránk az, aki megírta Szent Orsolya mártíromságát, hogy Maximinus római
császár követet küldött Iuliushoz, az elszakadt hunok vezéréhez, hogy Rómából visszatérve,
mihelyt Coloniába érkeznek, a szüzek azon sokasága ellen megindítva a sereget, egy szálig
öljék meg azokat.?

Maximinus Daia, aki 308-tól 313-ig (vagyis a milánói ediktum évéig) uralkodott, és a tetrarchia
keleti augustusának, Galeriusnak a társcsászára volt!

Thuróczy:
"Néhány, pogány tévelygéstől megfertőzött római vezér tanácsára az említett hadnagy a
város ostromán serénykedő hunokkal együtt hatalmas lármával és kegyetlen vadsággal..."

Pe trus Ransanus:
Sokan úgy vélik, hogy (...) a Colonia Agrippinát körülzáró hunok serege ölte meg azt a
tizenegyezer szüzet, akinek vezetője Szent Orsolya, a brit király leánya volt. A hunok vezére
egy bizonyos római Iulius volt, aki hazájától elpártolva Attilához csatlakozott.

......................

Orsolya és társnőinek mártíromsága egy olyan esemény lehetett, amely a Diocletianus által
elindított keresztényüldözések alatt történt, és a tetrarchia keresztényüldöző császárának,
Maximinus Daiának a nevéhez köthető.

It was in 374 or 375 that the Huns made their first really important advance into Europe. Jornandes tells us their leader was named Balamir, or, as some of the MSS. make it, Balamber. Ammianus relates that the Huns, being excited by an unrestrainable desire of plundering the possessions of others, went on ravaging and slaughtering ail the nations in their neighborhood, till they reached the Alani. Having attacked and defeated them, they enlisted them in their service, and then proceeded to invade the empire of the Ostrogoths, or Grutungs, ruled over by Ermanric. Having been beaten in two encounters with them, Ermanric committed suicide. His son, Vithimar, continued the struggle; but was also defeated and killed in battle, and the Ostrogoths became subject to the Huns. The latter now marched on towards the Dniester, on which lived the Visigoths or Thervings.

Athanaric, the king of the Visigoths, took great precautions, but was nevertheless surprised by the Huns, who forded the river in the night, fell suddenly upon his camp, and utterly defeated him. He now attempted to raise a line of fortifications between the Pruth and the Danube*, behind which to take shelter; but was abandoned by the greater portion of his subjects, who, under the command of Alavivus, crossed the Danube, and, by permission of Valens, settled in Thrace. The Huns now occupied the country vacated by the Goths; they succeeded, in fact, to the empire of Ermanric, and apparently subjected the various nations over whom he ruled.

Balamir 375 395
Karaton 395 415
Muncuk 415 425
Oktar 425 430
Ruga 430 434
Bleda 434 445
Attila 445 453
Ilek 453 454

In 448, Attila conquered the Akatziri, called Akatziri Unni, by Priscus, another Hunnic confederacy, on the Pontus, which afterwards revived under the name of Khazars. Having destroyed their chiefs, except one named Kuridakh, he placed his son Ellak in authority over them.

Atilla made answer to the ambassadors of the Caesars. Two Hunnish envoys presented themselves the same day before the Emperors Theodosius and Valentinian, charged with identical massages, in these words: "Atilla, my master and thine, commands thee to prepare for him a palace, as he is about to come thither." Atilla came in the terrible year 451, presaged by comets, eclipses of the moon and by clouds of blood in which armed phantoms clashed with flaming lances. Never was the end of the world so near at hand. It was not an invasion; it was a deluge. Huns, Alains, Gelons, Avares, Ostrogoths, Gepides, Bulgarians, Turks, Hungarians-Barbary in mass surged about Atilla.

The legend has it that when he heard a monk speak of him as "the scourge of God" he went into a frenzy of infernal delight. "The stars fall, the earth trembles, and I am the hammer that smites the world!" (azt mondta 'malleus'? markulusz portiszkulusz? https://translate.google.com/#auto/la/hammer)

*Csörsz árkának az elődje? Pruth és a Duna között

"Atilla, az én uram és a tied is, azt parancsolja, készítsd elő a palotádat, mert idejön."

Athira, mim urim aish mit urrit esh, ojszet domi kwod elükezü raumitet werti wün.

451 csillagok hullottak és a hold is elbújt(?)

Magos in Deorum Sacrificiis & Precibus ita versari, quasi ii soli ab eis exaudiantur. atque etiam eos de deorum natura & ortu disserere, quos & Ignem esse, & Terram & Aquam putantes : statuas repudiare, & eorum maxime opinionem, qui Deos mares & faeminas esse ajunt. De justitia verba facere, nefasque arbitrari igne mortuos humare :

a mágusok az isteni áldozatokban és kérésekben nagyon jártasak, úgy hallottam. ezen kívül még isteni természet és vita és tűz és föld és víz dolgában. a szobrokat utálják, és különösen annak tekintetében, ki férfinak és nőnek Istene. a jogos szó eszközöl, nehogy fölöslegesen égesse a halandót.


Quorum primus Magiam docet Zoroastrae filii Oromazae. Est autem haec cultus Deorum. Docet item regias institutiones. Qui vero iustissimus est, vera loqui docet per omnem vitam. Temper antissimus autem docet, ut a nulla voluptate superetur, ut liber esse assuescat, et ut revera Rex sit, imperans primum his, quae sunt in ipso, et iis non inserviens. At Fortissimus impavidum et intrepidum esse instruit, ut qui, ubi timet, servus sit.

(Módosította hun bod 2014.07.26. 23:12-kor)

According to Tacitus, the Huns of Kushan were already in the Turan lowlands of Atyrau Province by 91AD. By the early 4th century AD, a Kushan noble called Malkar of Khi, had become leader of the Huns settled there. Malkar is accredited with first leading the Huns into the Volga Delta where they found the Alans. In alliance with Dulo the Alan king, Malkar went on to forge ten tribes into the first proto-Turkic tribal confederation.

Wresting control of Turkmenistan from the Sasanian Empire in the 5th century AD, Malkar's "Dulo" Confederation of Ten Tribes caused a migration of Khurasanis into Dagestan as the Caucasian Avars. As a result of this backfire, the Sabirs settled there were forced to attack the Alan strongholds of the Dulo Ten Tribe Confederation in the Kuban steppe. To strengthen their ***, Malkar's Confederation of Ten Tribes now under the leadership of Ernakh entered into an alliance with Byzantium at Phanagoria in the 460s AD. In the 550s AD, the Caucasian Avars pushed further conquering Phanagoria and forcing Sarosios of the Alans to petition Byzantium for land.

Within a few years, the Dulo "Ten Tribe" Confederation in Atyrau Province allied themselves to the Ashinas forming the Western part of the Gokturk Empire and were able to snatch Phanagoria back from the Avars renaming the Sabirs as Khazars under the rule of Kaghan Kazarig.
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_Kazakhstan



Patria Onoguria, referred to as such by Agathius, Priscus Rhetor, Zacharias Rhetor, and Pseudo-Zecharias Rhetor, was a Hunno-Bulgar state around the Sea of Azov granted by Byzantium to the Onogurs in the 460s AD when, led by Attila's sons Dengizich and Ernakh, they overran Karadach's Akatziroi already settled in the region within the larger context of the Great Migrations and the Turkic expansion. From the 5th to 8th century this was the kingdom of the Hunugur/Onogur/Unogur Crimean Huns
https://en.wikipedia.org/wiki/Unogur

Sabir ( Savir, Subar, Savar, Suwār, Suvar;[1][2] sbr, Greek: Σάβιροι
Priscus mentions that the Sabir attacked the Saragur, Urog and Unogur tribes in 461 AD, forcing them north to the Volga once more, as a result of having themselves been attacked by the "Avars".[7][8] In 515, having recovered from the Avar attacks of the 460s, they "advertised their power in a huge raid south of the Caucasus, in which they attacked Iranian and Byzantine lands with scrupulous impartiality".[9] They eventually came into allegiance with Persia.[citation needed]
However, in the face of the increasing Avar threat, the Sabirs, previously allied with Sassanid Persia, switched their allegiance to the Byzantines in 552 and invaded the Caucasus. Soon afterwards, they were conquered first by the Avars and later by the Göktürks.
https://en.wikipedia.org/wiki/Sabirs


Prokopios of Caesarea (V century) wrote that the shores of Asov Sea and Don were inhabited by tribes, which "were called Kimmerians in the old times, and now are called Utihurs". Concerning the latter tribes, it should be said that one of Hun kings had two sons, Utihur and Kuturhur. After the death of their father, the tribes subject to them consolidated into two separate tribes, Authors and Kuturhurs
http://kcr.narod.ru/miziev/miz-e.htm


Onogurs in the Armenian sources. The earliest are in the work of Egishe, written between 458 and 464 [15]. Egishe mentions that to the north of the land Chora (the Derbend pass) lived the Huns Hajlandur (hajlandur'k). They already had a 'royal clan', that is, tribal aristocracy, and Christianity was beginning to spread among them. They maintained connections with the Kushans - in 454 a young Hajlandur at the service of the Persian ruler Yazdgird II (438-457) ran away to the Kushans, warned them about the forthcoming Persian attack and thus contributed to the victory of the Kushans. According to A.D. Gadlo the identification of the Hajlandurs with the Onogurs is confirmed by a fragment of the history of Egishe, preserved in the 10-th century Armenian author Moses Kagankatvaci, where the country of the Hajlandurs is called Aguandria (Aluandria), that is, country of the tribe Aguandur. This name resembles the ethicon auangur-avnagur by which the Syrian texts call the Onogurs.

The texts also locate north of the Caucasus the Unogundurs, a name that is very similar to that of the Onogurs. Almost all chroniclers connect the Unogundurs with the Proto-Bulgarians. For example the Byzantine patriarch Nicephorus calls the ruler of Great Bulgaria khan Kubrat "the ruler of the Unogundurs",

Agathius (second half of the 6-th century) informs that these Onogurs long time ago had attacked the Colkhis at the Black Sea coast, but were defeated. On this occasion the place of the battle and a fortress nearby were named Onoguris [20].

[20] Agathiae Historiarum libri V. - Ed. L. Dindorf. HGM, 1871, p.217. 243

ez az. ugyanaz a magyarázat. és fordítva is azt jelenti


szójáték. otu - utu. neil.

(Módosította hun bod 2014.04.19. 17:59-kor)

Egymás után foglalta el Attila az itáliai városokat, mert mindenki reszketett isten
ostorától. Pedig a hun király kegyesen fogadta a városok hódolatát, és nem kegyetlenkedett az itáliai néppel. Amikor Pádua városát elfoglalta, nem engedte meg, hogy a polgárokat rabszíjra fűzzék, a házakat felgyújtsák, és az asszonyokat meggyalázzák.

A zsákmányt a főtérre kihordatta, és igazságos osztást csinált: magának egy részt sem tartott meg a zsákmányból. Ezzel nagyon megnyerte a nép szívét, és ez a nép híres arról, hogy háláját művészetével is meg tudja mutatni, ezért a páduai művészek az amfiteátrumban előadást rendeztek Attila tiszteletére.
Először énekesek és szavalók léptek fel, majd zeneszámokat mutattak be.

A hunok kíváncsian hallgatták az előadást. Maga Attila a díszhelyen ült, mellette két tolmács foglalt helyet. Amikor a művészek elvonultak,
a város polgármestere ékes szónoklattal üdvözölte Attilát és népét.

Attila kegyes bólogatással fogadta a polgármester beszédét.
Végül a város leghíresebb költője, akit Marullusnak hívtak, s akinek családjából később világhíres költő származott, ünnepi verssel köszöntötte a hun királyt, istennek ostorát, aki kegyébe fogadta Pádua polgárait.

--ez a Callimachus a líbiai szigetről származásra utal vagy csak írói álnév a ptolemájoszi görög költőre(?)
2 tolmács miért, hány nyelven fognak szólni?>
ez az eset hasonlít arra, ami konstantinápolynál történt. Isten wushturje biztos érdeklődve várta mit fog mondani.

Amikor a költő versének első sorait tolmácsolták, Attila arca elfelhősödött. Marullus ugyanis hízelegni akart a hun királynak, ezért azt írta róla, hogy az istenektől származik: apja a rómaiak hadistene, Mars volt. Attila pedig, akinek ez az istenkáromlás nem tetszett,
intett a költőnek, hogy hagyja abba a vers olvasását.
Aztán maga elé hívatta Marullust, és rákiáltott:

– Hogy jutott eszedbe, te szerencsétlen, hogy az emberek és az istenek világát
egymással összekeverd?! Hogy lehetnék én isten fia, amikor embernek születtem?
Ó, te esztelen! A te ostoba hízelgésed a legrútabb istenkáromlás! Elveszed méltó
büntetésedet: holnap máglyán megégettetlek.

Marsot káromoltad?
Ashari Shamash Utnapishtim Gilgamesh, tetök.

Marullus leborult Attila lába elé, és sírva könyörgött kegyelemért. Odalépett a polgármester is, és magyarázni kezdte a hun királynak, hogy az itáliaiaknál az a legnagyobb dicsőség, amiről Marullus írt. A költő nem tehet arról, hogy megsértette a hunok hitét. Hiszen Marullus a nagy Vergiliust követte, aki Aeneast egy istennőtől származtatja.

– Elég! – kiáltotta Attila. – Ezt többet ne halljam, mert mind máglyán végzitek.

Végre a hun főemberek mégis megbékítették Attilát. A hun király gazdagon megajándékozta a zenészeket, a szavalókat és az énekeseket, Marullusnak pedig
ezt mondta: – Ez egyszer elengedem a büntetést, mert csak a hízelgőket akarom elnémítani, de nem riasztom el az igazmondó költőket, akik minket ünnepelnek.

Erla - Urla

Erlach, Svájc

Erla, Enns mellett

Ruga / Rhuas / Rugila of the Huns, King of the Huns

Rugila also referred to as Ruhas, Ruga and Rua (Greek: ΄Ρούγας, ΄Ροϋνας, ΄Ρωίλας ) , was a warlord who was a major factor in the Huns' early victories over the Roman Empire. Under his command, the Huns invaded Roman territory and, after threatening the capitol, managed to take tribute from the Roman emperor of the time. He also forced the Roman Empire to give up all the rogue Hunnish soldiers they had acquired over the years. This was a big event, because the Roman Empire had come to rely on all of their Hunnish soldiers. His most important act, though was that he united the Huns under his sole kingship by 432. In 434, he was succeeded by his nephews Attila and Bleda. He served as an important forerunner to Attila the Hun during the fifth century AD.

Mundzuk (rendered Mundzucus by Jordanes, Μουνδίουχος by Priscus, 390-434) was a Hunnic prince and brother of Hunnic rulers Octar (Optar) and Rugila (Ruas). Mundzuk was also father of Attila the Hun and Bleda. He is briefly mentioned in Jordanes (Getica 180): "Now this Attila was the son of Mundiuch, and his brothers were Octar and Ruas who are said to have ruled before Attila, though not over quite so many tribes as he."

in the Chronicle of Marcellinus and the mid-6th century Getica of Jordanes. The late 13th century Gesta Hungarorum names "Wele…Chele file filius ex genere Zemen", his brothers "Cuwe et Caducha", and "ducis…Ethela… Bendacuz filius…de genere Erd oriundi" as leaders of the "Huni in Scitia", dating this to 700[80]. The dating is clearly incorrect, and the origin of the names, which bear no resemblance to any names in the earlier sources, is unknown.

Uldin or Uldes[1]
(died 412) was one of the primary chieftains of the Huns located beyond the Danube during the reigns of the Eastern Roman (Byzantine) Emperors Arcadius (394–408) and Theodosius II (408–450). He did not, however have total control of the Hunnic people, but was a leader of the state's western wing.

He first became known to the Romans in December 400, when he decapitated Gainas, and sent the head to Arcadius as a gift.[2] Five years later, Uldin headed a body of Huns, together with his allies the Scirii, in the service of the western Roman Magister Militum, Stilicho, against the invasion of Goths under Radagaisus.[3]

Uldin's invasion of Moesia in 408 was repulsed, with thousands of his Germanic allies falling into Roman hands. Uldin was forced to retreat.


Octar
According to contemporary historical sources, Octar ruled together with his brother Rugila in the form of a dual kingship, similarly like his nephews Attila and Bleda. He is very probably identical with the Hunnic leader Uptaros, who died ca. 430 (allegedly from the excess of food) during a military campaign against the Burgundians on the Rhine.[2] The next day, his army was attacked by the Burgundians and destroyed. After Octar's death, his brother Rugila ruled as a sole king of the Huns until his death ca. 435.


Kuridak de Hunnie, Prince of the Huns (c.336 - c.411)
Születés: 336 - Ukraine
Halál: 411
Szülők: Uldin of the Huns, Car Kata
Fiúgyermek: Mundzuk - Bendegúz of the Huns, King


Charaton, King of the Huns
Khan of the Eastern Huns, ca 411-420
Charaton (Olympiodorus of Thebes: Χαράτων ) was said to be the first of the kings of the Huns from c. 410 - 422.

Charaton (Olympiodorus of Thebes: Χαράτων ) also known as Aksungur or Aksuvar, was said to be the first of the kings of the Huns from c. 410–422.[1] It is believed that Charaton ruled mostly the eastern part of the Hunnic Empire. His name in the Turkic language 'Kara-ton' means 'black-dressed'.

In 412, Charaton received the Byzantine ambassador Olympiodorus.[1] Olympiodorus travelled to Charaton’s kingdom by sea, but does not record whether the sea in question was the Black or Adriatic. The former would put Charaton’s Huns somewhere on the Pontic steppe, while the latter would put them on the Pannonian plain.

MUNDZSUK BENDEGUUZ
Mundzuk - Bendegúz of the Huns, King (c.370 - c.420)
"Mundiuh", "Manzak", "Муенчак", "Мундзук", "Мунджуйкус",
Birthplace: Transylvania
Death: Died 420
Occupation: Khan of the Western Huns, заема поста Урус-Тархан

Mundzuk (Priscus: Μουνδίουχος ) was a Hunnic prince, and brother of Rugila, the Hunnic Ruler. Mundzuk was also father of Attila the Hun and Bleda.

Mundzsuk hun nagykirály volt (415? – 420). öccse, Ruga
mundzsuk „gyöngy, ékszer vagy zászló” [1]

Attila később követe – Orestes – útján is azzal dicsekedett II. Theodosius császárnak, hogy ő a császárral egyenrangú nemes származású, a nemes Mundzsuk utóda. [1]

A forrásokban Ruga és testvére, Oktar együtt tűnik fel, mint a hun törzsszövetség vezetői

(Módosította hun bod 2014.01.30. 21:08-kor)

465: Hunok gyengülése után az onogurok (köztük szövetségben a magyarok) átveszik
Irniket/Ernét – Atilla fiát fejedelemnek. (Ten környékén).
521: Nusiva (521- 579) perzsa sah leveri az indo-szkíta birodalmat.
524: Krim térsége (Szkíthia-minor) a hun, onogur, közte magyar-bolgár-avar szövetség helyszíne. Vezérük Gorda (később: Kurt/Kürt). Felveszik a kereszténységet. Gorda öccse Mogyer (Moger) lesz a későbbiekben a fejedelem.
545: A magyarság szavír/szabír ágát 545-ben letöri Kosroes perzsa sah.
601: Avar háború Bizánc ellenében.
630-679: onogur-bolgár-avar-hun: Kürt fejedelem téríttet.
869: Szt.Cyrill (Kazár kagánátusban) találkozik a magyarok azon ágával, kik később a közeli Baskíriába tevődnek (Julianus).

(Módosította hun bod 2014.01.28. 00:49-kor)