Trójaiak, Szikamberek, Szikánok, Frankok… I.

„A frankok kihaltak”-jelentette ki Marie-Paule, amikor Gallia nem is oly’ rég kori történetébe kalandoztunk szavaink szárnyán repülvén át azt a tizenöt századot, amit egészként, a maga teljességében áttekinteni – a történetírás áldatlan tevékenysége következtében – nagyon nehéz, egyesek számára, neveltetésük következtében, szinte lehetetlen.

 – A frankok…kihaltak…-visszhangzott bennem e rövid, de baljós mondat-rezgés, de kisvártatva átvette a helyét a következõ archaikus görög idézet dallama; „Oiontai eidenai ti méden oidotesz.” – „Úgy vélik(az emberek), hogy tudnak valamit, pedig nem tudnak semmit.”- mondatta egy élet tapasztalata Szokratésszel.

Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy olyan életerõs, szakrális hagyományokkal és történelmi alkotmánnyal rendelkezõ, erõs társadalmat alkotni képes, oly’ megpróbált katonai erõvel bíró nép, mint a száli-frankok, akik meghonosították a szakrális királyságot (Reges Criniti) a mai Franciaország északi területein, s amelyet a mai napig is Frank-birodalomnak (Frankreich) hívnak a keleti frankok leszármazottai; a rajnai németek – szemben minden természeti törvénnyel – kihalt volna.

Vonjuk vizsgálat alá a kérdést, kik voltak a frankok, milyen utat jártak volt be, amíg feltûntek Gallia északi területein a Krisztus utáni V. század elején.

A trójai identitástudat erõsen tartotta magát évezredeken keresztül a francia politikai nemzetben, egészen addig, amíg a szakrális királyság jelen volt Európa közepén. Jean Lemaire a gueldre származású francia költõ és énekes az 1510-es évek elején a magyar, francia és a török nép közös trójai eredetét hangsúlyozza kiemelvén azt, hogy a két elõbb említett nép jézushitû, míg a törökök oszmánhitûek.

Majd a késõbbiekben látni fogjuk azt, hogy a magyarok, és a „francok” származásának közös eredete Tróján túlmutat, abba a korba vezetvén bennünket, ahol egyetlen õsnép található; - a Szkíta - egyetlen közös nyelvvel (glotta), amelynek számos változatát (dialektosz) használták az egymás közötti érintkezésben.

A Trója „Saga”

A trójai eredetmondára –mint létezõ hagyományra - utal a Méroving korszak VII. századi krónikása Frédégaire, aki lejegyzi a maga korában Priam király, a frankok elsõ királyának, történetét Helénával (Homérosznál Priamosz helyett Párisz szerepel ebben a történetben, ebbõl is látható, hogy Frédégaire a népemlékezet útján fennmaradt mondát közöl függetlenül a görög történetírótól). Leírja; - „Priam után Friga idejében két csoportra oszlottak a „frankok”és az egyik csoportjuk Macédoniában telepedett le, és az õslakosokkal összeolvadva együtt alkották a makedón népet. A frankok másik csoportja kijõvén Phrygiából, ûzetvén régi hazájukból, számos területen vonultak át asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben. Maguk közül királyt választottak, akit Francionak neveztek. Az õ neve után neveztettek „Frankoknak” Ez a Francio, elhagyva a Kis-Ázsiai részeket, a ma Európának nevezett földrész belsejébe vezette népét és a Tengermellék – Rajna –Duna által határolt területen telepedtek meg.”

Krónikája egy másik lapján Frédégaire hivatkozik még egy V. századi krónikás adatára, aki emlékezetünkbe idézi a frankok egykori királyát, aki szintén a Priam nevet viselte és Kr. u. 382-ben uralkodott.

Trója

A trójai háború az ókori hellén irodalomban Homérosz Illiászában vált az utókor számára ismertté. Sokáig a kiváló elme játékának tartották egészen addig, amíg Schliemann német régész fel nem tárta a kékellõ Égei Tenger Kis-Ázsiai partvidékén, a Boszporusz mellett, fekvõ várost a XIX. század második felében. A lineáris B írás megfejtése (1852) lehetõvé tette a térségre vonatkozó ismeretek megszerzését.

Az ókori keleti forrásokban az ékírással jegyzett, fennmaradt adatok közül az i.e. XVI-XIII. század, hettita nyelvû agyagtáblái informálnak bennünket teljes hiteleséggel, a mai elnevezéssel; trójainak (troié /ógörög) mondott nép hazájának fekvésérõl, katonai szövetségeseirõl, rokon népeirõl és nyelvi hovatartozásáról.

A hettita forrásokban gyakran szerepel a trójai királyság fellegvárának elnevezése: WILUŠAŠ (hittita)=(w)ILIOS (Iliász) továbbá magának a városnak TRUWIŠAŠ (hittita) TRUIA (Troié = Trója) neve. Errõl a városról azt tudhatjuk meg, hogy I. Tudhaliyaš hettita nagykirály alatt (kb. Kr.e.1420-1400) egy AŠŠUWAŠ nevû (jelentése; Lovas Vidék) országnak volt része, ami a mai Északnyugat-Kisázsia vidékeit foglalta magába. Ez az elnevezés elõbb – az ógörög nyelv törvényszerûségeit figyelembe véve – ASSUA, majd Ázsia néven egy földrészre vonatkoztatva maradt volt fenn a geográfiában.

A trójaiak kereskedelemmel és nagyállattenyésztéssel foglalkoztak. - Nem lehet véletlen, hogy Homérosz  
„lónevelõ”, „lófékezõ” trószokról; trójaiakról tesz említést. - Városuk neve a görög Wilioszból származó „Wiry” formában õrzõdött meg III, Amenhotep fáraó egy égeikumi kereskedelmi útvonal helységeit feltüntetõ listáján. Katonai értelemben Trója jól felszerelt, gyakorlott haderõvel bírt, mely’ része volt a Nyugat-Ázsiai rokonnépek jól mûködõ katonai szövetségi rendszerének. –

Ismeretes, hogy Alakšanduš, Wilušaš, azaz Trója királya és a hettita nagykirály; Muwatalliš között katonai szerzõdés köttetett Kr.e. 1280-ban s ennek a katonai együttmûködésnek volt a próbaköve az öt évvel késõbb lezajlott Qades-i ütközet (1275), ahol a kor két ismert nagyhatalma; - a hettita birodalom és Egyiptom hadereje feszült egymásnak. A hettiták oldalán részt vettek a lükkök és a dardánok is.

Homérosz felsorolja a trójaiak szövetségeseit, akik részt vettek a hellének elleni honvédõ háborúban; - dardánok,– lukkok (lükkök, országuk neve: Lukkaš) – károk – maionok (méionok) – mysök (kéteioszok) – plaiák (paphlagonok), pelazgok (pelaszg) – thrákok - kikonok -frígek (phrügek), ...stb.

Tisztán látható az a tény, hogy a görög városállamok haderejével szemben felsorakozott a Kis-Ázsia nyugati része által lakott minden ország hadserege. Felvetõdik a kérdés; mi volt a tét, a trójai háború valódi célja?

Nem járhatunk messze a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a valódi cél, az Égei tenger feletti hegemónia megszerzése, a további görög terjeszkedés biztosítása volt a Kis-ázsiai partvidék vonalában.

Ennek útjában állt a gazdag Trója.

Tróját lerombolták a Kr.e. XII. sz. derekán.

Szikamberek

A lakosság nagy része elmenekült és a Kis-ázsiai pelazgok népcsoportjával egyesülve új népet alkotott; a bebrysz népet, akik erõt gyûjtvén átkeltek a Boszporuszon és Thrákián keresztül elérték a mai Makedónia területét, ahol a Kis-ázsiai pelazgok egy része a görögországba már korábban beköltözött pelazgokkal elegyedve letelepedett.

A szikánok, ismertebb nevükön szikamberek vagy ahogy Francio (Francion) nevû királyuktól nyert késõbbi népnevükön nevezték; „frankok”, két nagy csoportra válva folytatták vándorlásukat.

A szikamberek elsõ csoportja tengeri úton elérte Itália legnagyobb déli félszigetét, Sicaniát (Sziciliát), majd északnak tartva a félszigeten Rómát, Treviso-t majdan átkelvén a déli Alpok láncán jutott be Gallia déli részeire. Érthetõ okokból minden területen, ahol útjuk folyamán elidõztek várost alapítottak – emlékezve az õsi városra - a Trója nevet adták neki. Ezért is követhetjük nyomon a térképen az exodus útvonalát; Trogir a napfényes dalmát tengerparton, Trèves (németország), Treviso (olaszország), Trogen (Svájc), Troyen a Meuse folyó partján, az Aube-on Trouan és Troyes.

Érdekességként jegyzem meg, hogy a Pireneusokban még mindig létezik a bébriszeknek egy kis népcsoportja, mely közösség területén fekszik a Trója (Troie) nevû falucska.

˜™