Hollós Mátyás vén Budája…

A fiatal, művelt, a diplomáciában és hadakban jártas királynak úrrá kellett lennie a nehézségeken és újra erős, központi nagyhatalmat kellett kiépítenie az európai földrész közepén: Hungáriában, vagy ahogy akkor nevezték a renaissance költők: Pannoniában.

Erős kézzel látott hozzá; létrehozta az első hivatásos, állandó hadsereget: a Fekete sereget, amely a Szentkorona rendelkezésére állt – kiegészítve a zászlósurak bandériumaival - a honvédelem céljára. Adórendszerével megteremtette serege fenntartásának gazdasági alapjait. Kiveri a cseheket Felvidékről, akik már a nógrádi részeket fenyegették. Új aranypénzt veretett, amely az akkori világ legelfogadottabb fizetőeszközévé vált a külhoni kereskedelmi bankházak között. A magyar nemzet áldozatkészségének köszönhetően 80 000 aranyért visszaváltja a Visegrádról 1440-ben ellopott beavató Szentkoronát a habsburgoktól, és a klenódiumok együtt létének köszönhetően 1464. nagypéntekén jogérvényesen megkoronázza őt a nemes nemzet. Életre hívja a koronaőrséget. Kiépítteti a déli végvárrendszert, ellátja katonával, felszereli hadi anyaggal. Hadvezérei győztes ütközeteket vívnak a török hadtestekkel. Mátyás király fő célja a török végleges kiűzése az európai hadszínterekről. Minden diplomáciai törekvése és hadi vállalkozása erre irányul. Bécset elfoglalja 1485-ben, és királyi udvarával innen kormányozza birodalmát, öt éven keresztül, korai haláláig.

E rövid életrajzolatot követően ismerjük meg Corvin Mátyás fényes terveit Magyarország királyi központjának felvirágoztatására. A szkíta királyok ősi Budáját teszi meg országa és a Szentkorona országainak első városává: szakrális székhelyévé. Arra nézvést, hogy hol fekszik, földrajzi értelemben, az ősi Buda hegyi vára, amely nem azonos a ma Budának nevezett pesti Új-hegyi várral, annak renaissance palotájával és a várdomb dél-keleti részén 1245-ben  - IV. Béla király úr által építtetni indult – középkori lakótorony védfallal erődített romjaival, amelynek nagy része a földfelszín alatt található és korunkban Helytörténeti Múzeumként látogatható, új irányt kell szabnunk. A ma Budának nevezett vár és a hozzáépítetett város (civitas) 1255-re népesítetett be, vált élő királyi várossá, ahogyan említett király, IV. Béla úr, okleveléből értesülünk: „…a többi  - királyság megfelelő védelmére szolgáló – vár közt az, amelyet a pesti Új-hegyen építettünk, zsúfolt az emberek népes sokadalmától .(„…inter alia Castra, defensioni regni congrua in Monte Pestiensi Castrum quoddam extrui fecimus, refertum multitudine hominum numerosa.”) ¹

A terület felkutatásához segítségül kínálkoznak az írott források útmutatásai, ezek értelmezése és a területkutatás eredményei. Vegyük vizsgálat alá azokat a leírásokban lévő ismérveket, amelyek –vélhetően – célhoz vezetnek. Oláh Miklós (1493-1568) magyar főpap Bruxelles-ben  írt latin nyelvű munkájában, melynek címe: Hungaria, leírja a királyi belső terület határát; „Haec sylva, quae ex arcis nomine denominatur, in ripa adversi Danubii ad zephirum retrahitur in spacio duorum miliarium nostratium… „Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek, (Marostól, melyet az időben németek laktak) a Duna szemközti partján nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén, van egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.” …Exurgit hinc mons, cuius in latere vineae porriguntur, arci et civitati Strigonio imminens.”²

E tudósítás alapján kijelölhetjük azt a területet, amely a királyi központ belső, s ezáltal a külső, periferialis, területét is jelzi a Pilis egységén belül. Oláh Miklós Dömös prépostságát veszi kiinduló középpontnak, innét egyenlő sugarú félkört húzva, amelynek egyik végpontja Visegrád, a másik a Sashegy rajzolódik ki a PeLES a napnyugati-, és naptámadati szélein kiépített királyi központokkal. Figyelmezzünk arra, hogy Oláh Miklós fenti közlésében a mai Esztergom illetve a fölé tornyosuló hegy, Szent György hegye, nem tartozik közvetlenül a királyi központhoz. Innen továbblépve vizsgáljuk meg Evlia Cselebi török világutazó XVII. századi leírását a török által uralt Budáról: - „…Körülete tízezer lépés; a Kizil szerájtól (Veres palota) az Ova-kapuig kettős, vastag és erős fal van, a többi helyeken egyszeres fal van. De oly tömött és erős építkezésű fal, hogy fölötte két kocsi egymás mellett elmehet és lovakkal dsiridet lehet játszani; …56 láb széles; erős építkezés ez.”  - néhány sorral alább - „…E palotára nézve Gürz-Eliász hegye a magaslat. E magaslatok ellen való védekezés czéljából a palota keleti oldala előtt kettős, erős várfal van. Ezen az oldalon, a nagy bástyák fölött negyven-ötven darab kiálló ágyú van. Ámde Muhabat dombja igazán magaslat s az ellenség a várat mindig arról az oldalról támadja.”  - továbbá - „A Kizil Elma palotájától délkeleti irányba, felülről lefelé a palota alatt elmenvén, kettős erős fal között, tíz darab katonaháznál…A kapun belül egy bástya van, mely az összes budai bástyáknál nagyobb. Gog és Magog bástyáihoz hasonló bástya ez, a mely fölött 500 lovas dsiridet játszhatik…E bástyához hét aga és száz katona van őrségül kirendelve.” „E bástyán kívül …nagy gödör és sziklába vágott széles árok van.”

„A Duna partján, Buda völgyében, egy tágas síkon, éppen ezer házból álló virágzó kül-város.” ³

Értelmezzük a leírást egy kicsit! Buda vár: hegyi erősség, amelyet tagolt, hegyi magaslatok vesznek körbe. A magyar király palotájától kiindulva északi irányban húzódva kettős építésű, vastag fal, illetve negyven-ötven ágyú védelmezi a várat a keleti – a Cselebi által - Gürz-Eliáz hegyének nevezett magaslatról történő esetleges támadás ellen. A vár falai a többi irányt véve figyelembe egyszeres építésű, ámde erős és széles építmények, ha a metrikus rendszerben tekintjük, megközelítőleg 17,7 m vastagságúak. – Mivel a vár keleti része oly’ megerősített (kétszeres fal és 40-50 ágyú védelmezi), hogy az ellenség egy másik magaslatról (Muhabat dombjáról) szokta támadni.

Budát dél-keletről egy óriási bástya és sziklába vágott árok védelmezi, amely alatt egy ezer házból álló külváros fekszik és nyúlik el Buda völgyében szélesen a Dunáig.  – Ezek a domborzati viszonyok kizárják a mai Buda körzetét. – Még közelebb kerülhetünk a régi királyi székhely helyszínéhez, ha figyelmesen elolvassuk és értelmezzük Heltai Gáspár idevonatkozó leírását Mátyás király nagyszerű építkezési tervéről, amelynek lényege, hogy Buda várától északi irányban, a Dunától délre egy 40 ezer főt befogadó, bentlakásos, önellátó diákvárost: Universitast akart létrehozni, amelynek földmunkálatai, sáncai még a nagy uralkodó halála után 70 évvel is láthatóak voltak. Az egyetem fölött hidat akart átvezetni Budáról, faragott kövekből, át a Dunán Pest felett, egy magas sziklára építendő erős várba. – Heltai Gáspár saját szemével látta a tervrajzot, amit Brodarics István szerémi püspök tárt fel előtte. – Ezen ismeretek birtokában gondoljuk el: A Pilis térségén belül hol folyik a Duna folyam nyugatról keletre és mekkora területre lett volna szüksége egy ilyen nagy – az akkori idők legnagyobb – diákvárosának, megítélésem szerint, legalább fél magyar mérföldre, azaz 4,2 km távolságra a Duna ezüst szalagjától délre, hegyektől övezetten találhatnánk rá Ősbuda várhegyére. A várfalak a járószintig lerombolva, termékeny földréteg alatt, lombok takarásában nyugszanak, de a robbanás következtében a mélybe hullott faltöredékek, tekintélyes falszakaszok jelzik a pusztítás tényét és az Apostoli Magyar Királyság központjának, várainak, városainak végleges elpusztítására irányuló törekvést.

Felfedező utunkon e pontig jutván vallassuk meg jó Corvin Mátyás királyunk 1469 után keletkezet oklevelének betűit: „…De nem kis gondot okoz a határok szűkössége, amelyekből annyi van, amennyit a falak magukba zárnak, azok fenntartására pedig, melyek a falakon kívül esnek, csekély mód van.

………………………….

„Mi tehát a várost, mely a királyi méltóság székhelye és trónusa, királyságunk feje és – ítéletünk szerint – népünk üdve, mivel e földben olyan orvosság rejtezik a betegek számára, amely az egészségeseknek is enyhet ad, az egyéb adományok között, melyekkel ezt romjaiból föltámasztjuk, elsőként földekkel ajándékozzuk meg. Sassadnak hívják azt a földet vagy pusztát – ez Pilis vármegyében fekszik és ahol mostanáig fennmaradt egy kőtemplom -, melyet művelt és műveletlen szántóföldekkel, ugyanakkorákkal, mint amikor a visegrádi várhoz tartozott, ugyanattól a vártól elválasztva ehhez a mi Buda városunkhoz kapcsolunk.”

(„Nosigitur – ipsam, que est sedes et solium regie dignitatis, caputque Regni nostri, et ut ita dicamus, salus et recreatio populi; siquidem in ea sola invenitur quod languidis remedium, quod sanis prestet solacium: inter alia donaria, quibus de ruinis suis relevetur, primum terris remunerare statuimus. Terra vero seu predium est Sassad, quod in Comitatu Pilisiensi adjacet, in cujusque facie adhuc manet ecclesia lapidea, quod  - cum ejusdem terris arabilibus, cultis et incultis, sub iisdem terminis et metis, quibus ad Castrum Wisegradiense tenebatur, ab codem Castro segregando, eidem Civitati nostre Budensi annectimus…”)⁴

Vessünk számot eddigi ismereteinkkel: - Ősbuda vára Mátyás idejében „romjaiból föltámasztatott” a nagy király által, és a véle szomszédos Visegrád várához tartozó Sasad nevű földterületének a megművelt és megműveletlen földjei Buda város birtokába iktattak. E földön található egy kőtemplom. Figyelem, nem Alba Ecclesia-ról (Mária Fehéregyházáról) van szó! Arról az ősi városról teszünk bizonyságot, amelyről Szulejmán szultán hadinaplójában, az 1526. év szeptember 10. napján ilyentén tesz említést: - „Az állam oszlopai, a birodalom előkelői, a ruméliai és anatóliai bégek mindnyájan a trón elé járultak, és kezet csókoltak a padisahnak. Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700 esztendő múlt el.” ⁵

Összegezve az eddig elmondottakat, nagy valószínűséggel állapítható meg, hogy a nagytekintélyű magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás, a Visegrád körzetében lévő ősi Budavárat romjaiból feltámasztva a Magyar Királyság legfőbb városává, székévé tette s egyéb javak kíséretében a Visegrádhoz tartozó Sassad földjével gazdagította. A várost idegen szemektől távol tartva Visegrádon építetett fényes, függőkertes palotát, ahol a külhonból érkező, diplomáciai ügyekben jártas követeket fogadta. Oláh Miklós zágrábi püspök, majd koronázó esztergomi érsek fent említett Hungária című művében olvashatjuk Mátyás visegrádi palotájának szemléletes leírását és egy anekdotát a követjárás nehézségeiről. Megtudhattuk azt is, hogy Pest városa északra a Duna bal partján feküdt a XV. század második felében, légvonalban, mintegy 5-6 km-re az ősi pilisi Budavártól. Ez a leírás viszont felveti a kérdést: Vajon ahogyan a Budák esetében történt, több Pest nevű város is létezett abban az időben? – Gondoljunk a Pesti Újhegyi várra, amit IV. Béla építetett.

Isteni akaratból a Pilis felfedi rejtélyes titkát.

 

1. - Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története / Pest 1868. 90. old.

2. - Oláh Miklós: Hungária VII. fejezet./Osiris Kiadó, 2000. Budapest

3. - Evlia Cselebi: Egy török világutazó magyarországi utazásai /Akadémia Kiadó, 1907. Budapest

4. - Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története/ Pest 1868. 211. old.

5. - Szulejmán szultán hadinaplója 1526. év.