A HUN NYELVI ANYAGOKRÓL, A HUNOKRÓL…

Pető Imre anyagközlése,  Detre Csaba HUN SZAVAK, SZÖVEGEK ¹kovásznai kiadása alapján.

A MAGYAROK ÉS KELET . Körösi Csoma Sándor Társaság évkönyve, Kovászna, 2005. 55-85. old.

[Az arab számjelzetek magyarázata az anyagközlés után található, majd néhány gondolat következik az anyagközléssel kapcsolatban.]

1. 1..   AZ   ANYAGRÓL   ÉS    TÖRTÉNETÉRŐL

A hun nyelvi anyag feldolgozása eljutott abba az állapotba, amikor mennyiségénél fogva biztos kapaszkodók már kialakíthatók az elemzésnél. A következő anyagokból lehetett kiindulni: 1976-os saját feljegyzéseim, és olyan anyagok, amelyeket Schütz Ödöntől kaptam a hetvenes években, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy mind az ő feljegyzései (valószínű, hogy Mándoki Istvántól és Verzár Istvántól származó anyagok is vannak köztük, sőt, lehet, hogy többségük Mándokitól származik).  Az anyagok - részletesebben - a következők:

A „KÓDEX": kifejezetten nyelvtankönyvszerű összeállítás, szótárral, nyelvtani formulákkal, sőt, a hunok történelmére, társadalmuk szerkezetére utaló rövid ismertetésekkel. Itt a szöveges részek kizárólag örményül vannak, amelyek nagy részét átültettük magyarra.² Ez egységesen bekötött, külsőleg csakugyan kódexnek kinéző iromány, amelyet Magyarországon „Iszfaháni Kódex"-nek ke­reszteltek el. Terjedelme: kb. 55 oldal.

„KIS KÓDEX": egységesen bekötött, örmény-hun szótár, terjedelme: kb. 15-16 oldal, a benne lévő szavak szinte megegyeznek a „Nagy Kodex"-ben lévőkkel, olykor másféle írásmóddal, ebben találhatók - sokkal részletesebben - a földrajzi és csillagászati megnevezések.

Megjegyzés: az alább ismertetésre kerülő összeállításban a két „kódex" szó- és nyelvtani kincsét összevontam.

KIZARÓLAG  HUN  NYELVŰ  ANYAGOK,  ÖRMÉNY   BETŰKKEL:

„BÖLCSELETEK GYŰJTEMÉNYE" ³: jórészt feldolgozatlan, a helyszínen legalább 50-60 oldalt tehetett ki (amennyit én láttam belőle!), ebből kimásoltam 7 oldalt. Ezek közt vannak az Upanisádokhoz rendkívül hasonlatos töredékek is!

„EPOSZ" ⁴: az egészet kimásoltam, 13 oldal. Megjegyzés: az utóbbi két mű nyelvezete sok vonatkozásban eltérő a „kódex"-ekben feltüntetett „alapnyelvtől", sőt nagyon valószínű, hogy még ezeken belül is nyelvváltozatok vannak. Egységes irodalmi műnek tűnik, „veretes" szövegben, alapvetően a „tauth"-ok és a hunok szövetségéről szól, e szövetség meghódítja a világot, beleértve az eget is!

„TIZESZAVA" - a helyszínen több példánnyal, gyönyörű megjelenítés­ben.

HUN BETŰK BEMUTATÁSA, ÖRMÉNY BETŰKKEL ÖSSZEHASONLÍTVA, KÉTFÉLE VÁLTOZATBAN:

„Hun betűkkel" írott szövegek: a helyszínen legalább 100 oldalt szá­moltam meg ezekből, de azt is közölték, hogy amit megmutattak, egyáltalán nem az összes! (Ebből kimásoltam 2 oldalt.) Teljesen érthetetlen, s többnyire nem vág össze a külön bemutatott betűrendszerekkel. (Későbbiek folyamán ezzel nem is foglalkoztam.)

Tauth nyelv örmény betűkkel: nagy anyag volt látható a helyszínen, valószínűleg az egész Új Testamentum. 3 oldalt másoltam ki az anyagból. (Szent Pál levelei.)

Hun szöveg görög betűkkel: „Kezdetben vala az ige..." - kimásolva. Helyszínen: görög nyelvű leírás a „szküthák"-ról, akik a Duna- környé­kén éltek, vsz. 700 körül. (Avarok?) Ez az ún. „KRÉTAI KÓDEX".

Iszfaháni kódex (szószedetben jelölése: I), Kr. u. 500 körül.

Az alábbi anyagok örmény keresztény hittérítők feljegyzései a Kaukázus É-i előterében az 5. sz. második felében és a 6. sz. folyamán ott létező egységes hun államról. A hunok életéről, nyelvéről leírt anyag a korai középkor páratlan értékű feljegyzései. Az örmény szerzők igen magas szintű etnográfiai, grammatikai, földrajzi tudásról tettek tanúbizonyságot. A feljegyzések története hallatlanul érdekes, s részmozzanataiban sok rejtélyes történést foglal magában. Az bizonyos, hogy a 17. sz. első felében kerültek jelenlegi helyükre, az eredeti Van-tó környéki rejtekhelyükről Nagy Abbasz sahinsah szállíttatta őket, feltehetőleg örmény tanácsadói javaslatára, a Szurb Khács kolostor ősi kézirattárába. Jelenleg az iráni állam nemzeti kincsének tekinti, s ezt a státuszt a Perzsiai Örmény Apostoli Egyház messzemenően akceptálja.

Az alábbi anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a hosszabb szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ez irányú lehetőségeket. A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírása ismertetésére sincs itt technikai mód.

Az eddig feldolgozott anyag azt sugallja, hogy két nyelv van jelen, az egyik az alapnyelv, amelyik mind szókincsében, mind pedig nyelvtanát tekintve besorolható a türk-finn-ugor nagycsaládba, a másik pedig egy olyan nyelv, amely az előbbitől teljesen eltérő nyelvtani szerkezetű, szókincse is eltérő, szavaira többnyire jellemző a magánhangzó-torlódás. Ezt a feltételezett másik nyelvet itt a jegyzetekben (b)-vel jelöljük. E szavak, szóösszetételek általában beékelődnek a törzsnyelven írt szövegekbe, hosszabb önálló mondatokban eddig még nem találtattak. Az ősi szavakban, mint pl. földrajzi nevek, csillagnevek esetében gyaníthatjuk a „b" nyelvből való eredetet.

A kódex több esetben utal egy keleti hun nyelvre, amely kínai hivatkozásokból ismert, s ez a nyelv - úgy tűnik - szakrális jellegű. Ez nem a „b" nyelv.

Krétai kódex (szószedetben jelölése: K), Kr. u. 700 körül.

Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és kör­nyékén élő „szküthák"-ról. Krétai görög szerzetesek feljegyzései. A „feljegyzések" nem tisztázható körülmények között a 14-15. század folyamán örmény szerze­tesek birtokába jutott, s szintén kinyomozhatatlan módon jutott a 17. sz. első felében az Iszfahán tartományban lévő Szurb Khács- kolostorba. A legenda szerint itt egy „Pszák" nevű szerzetes fedezte fel a többi hun feljegyzésekkel való témaazonosságot. A szöveg idéz néhány szkütha szót, lásd a (K) jelölést, amelyek megegyezést vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Az egyetlen kétnyelvű szöveget lásd a szó és nyelvtani alakgyűjtemény végén: „Kezdetben vala az ige..." Szintén a Szurb Khács-kolostor birtokában van, Irán nemzeti kincse.

1. 2..  A HUNOKRÓL

(Örmény szövegek alapján)

A hunok birodalma és társadalma⁵ (Részlet)

A hunok hatalmas területeket tartanak uralmuk alatt, egészen a Felkelő Nap Tengerétől /Csendes-óceán/ az  Öv Hegységig /Ural/, délen pedig a Perzsa Tenger­ig /Indiai-óceán./, valamint a Tüzek hegységéig /Kaukázus/. Sokféle nyelven beszélő népet tartanak szövetségükben. Ezek uralkodóit, tisztségviselőit megtartják, és saját szövetségesüknek tekintik őket. A hunokkal szövetségre lépett népek megtarthatják törvényeiket, vallásukat és mindenféle szokásaikat is. Belátják, hogy a hunokkal való szövetség boldogulásukat szolgálja, s megvédi őket a más népektől való leigázástól.

A hunok szövetsége a leghatalmasabb a világon. A hunok nem zsákmányolják ki a legelőket, gyorsan és a megfelelő időben váltogatják azokat. Megbecsülik és megvédelmezik a földművelő népeket, lovakat adnak nekik munkájuk elősegítésére. Ezek a védelemért élelemmel fizetnek a védelmező hunoknak. Ugyanígy bánnak a bányászkodó népekkel is. A hunok nyelvét csaknem minden szövetségesük megérti, mert hasonló az övékhez. Vannak azonban olyan szövetségeseik is, amelyek nyelve nagyon eltérő. Ezek nyelvét igyekeznek megtanulni, és közös tolmácsokat nevelni. E képzést már gyerekkorban megkezdik, mivel az emberek ebben a korban a legfogékonyabbak a nyelvek elsajátítására.

Az örmény szerzeteseket barátsággal és érdeklődéssel fogadták, látva, hogy jóindulattal érkeztek. A keresz­ténység ellen nem viseltettek ellenségeskedéssel, mivel látták, hogy a keresztény vallás hasonlít az ő vallásukhoz. Azonban borzalommal tölti el őket a kereszt és az azon megfeszített Krisztus. Nem értik, hogy lehet egy hullát imádni. Mint mondják, egy felszegezett hullánál fényesebb az ő egyistenük, a Nap. Tisztelik minden más nép más vallását, és ezért nem bántják a feszületeket. Tisztelik a messziről jött vendégek műveltségét, igyekeznek tanulni tőlük, de nem zárkóznak el saját tudományuk átadásától sem.

Bizonyos ismeretek, mint a harci fogások, fémötvözetek viszont a legbensőbb titkok. E titkokat külön tisztségviselők őrzik. Sokféle tudós tanítóik vannak, akik a gyerekeket és az ifjúságot nevelik a hadi, szövetség­szervezési, csillagászati és sokféle bölcseleti tudományra.

A fiúk testnevelése nagyon fontos. A csenevész fiúkat nem nevelik, igyekeznek eladni más álla­mokban rabszolgának. Ugyanakkor a hunok viszont nem tartanak rabszolgákat. Az asszonyok fő feladata a gyereknevelés és a háztartás. / A grabar szövegből egyértelműen kiderül, hogy az asszonyokat nem nevezik „hunoknak", csak a férfiakat!. / A lányok a fiúkkal együtt tanulnak meg lovagolni, de a különféle fegyverek forgatását már nem tanulják meg. A fiatal lányok készítik a fegyvereket.

Valaha a hunok többnejűek voltak, ma azonban egy férfinak csak egy felesége van. A magas rangú katonai vezetők a hosszabb hadjáratokhoz ágyasokat visznek  magukkal. Ezek többnyire olyan fiatalasszonyok, akiknek férje elesett. A hadi ágyasság az özvegyek számára szent kötelesség. A hun birodalom és szövetség élén áll a Nagy Uralkodó / Madü /, akinek rangja az első fiúi ágon öröklődik. Ha azonban a Nagyok Tanácsa nem tartja alkalmasnak az új Nagy Uralkodót a Birodalom irányítására, joga és lehetősége van leváltására, mivel egy évig a hadsereg a Nagyok Irányítása alatt áll, s a fővezérséget a Nagy Uralkodó egy év után ünnepélyesen átveszi, vagy leköszön az uralkodásról.

A nagy hun szövetség története⁶ (töredék)

A Nagy Lófejű fejedelem (Luvephej Madü, valószínűleg a hun időszámítás kezdete, Kr.e. 5500 - 5000 körülre tehetjük, lásd megfelelő helyeken) születése előtt 22 680 évvel az ősi hunok (isechunkh) egy része megunta a fekete emberek uralmát, és átkelt a hegyszoroson.

Nem sokkal ezután a Világ Ura (Asaratouman) elárasztotta a szorost vízzel. A feketék nem tudták a hunokat üldözni. Az északi területen a hunok megint fekete emberekbe ütköztek, akiket legyőztek, földjüket elvették. Észak felé továbbmenve már nem találtak embereket, hanem hatalmas lakatlan területeket, amelyeket ők laktak be először. Az észak felé továbbhala­dásuknak a Jeges Birodalom határa állta útját. Innen keletre és délre törtek elő, míg a Nagy Lófejű fejedelem, aki félig ló, félig ember volt, meghódította (betörte?) az erdők lovait (vantasi luvekhet), embereket ültetett rájuk, s így velük lerohanta a keleti erdőmentes füves pusztákat.

Átkelt a Tüzes Hegységen (Tesjaghild, vö. Kaukázus), bevonult a két egymással párhuzamosan futó bővizű folyó közé, ahol igen békés és szolgálatra kész népet talált. Itt e néppel egyesülve megalapította az Ősi Államot (Isurrukh, azaz Mezopotámia azonosítható a Kr. u. 6. sz.-i leírá­sokból). Itt a Lófejű utódai 2520 évig uralkodtak, virágzó birodalmat hoztak létre, mígnem ekkor az Ősi Állam szétesett sok kis részre. A Lófejű öccse, a Megállítha­tatlan Lovas fejedelem a végtelen füves területeket, erdőket hódította meg.

Ő hozta létre a Nagy Hun Szövetséget (Madü Chun Bir). Ez három fő részből állt: 1. Nagy Hunok (Madü Chunkh), akik nagy hun anyanyelvűek (madü chun phejlezu). 2. Kis Hunok (Kücsü Hunkh), akik a nagy hunokkal rokon nyelvet beszéltek, magukat szintén hunoknak nevezték, s többé-kevésbé megértették magukat velük. Ezek fele azonban, bár szintén hunoknak nevezték magukat, már alig-alig értették meg a nagy hunokat. 3. Egészen más nyelvű népek: Kis Szövetség (Kücsü Bír). A Nagy Hun Szövetség valamennyi része egyenlő jogú, mindenki egyenlő mértékben van képviselve a Nagy Szövetségi Tanácsban (Madü Hurálid Jüncsüd). E testület létszáma állandó: százhúsz.

A Nagy Szövetségi Tanács választja meg az uralkodót (Madü). Az uralkodó tisztjét örökölheti annak első fia, de csak a Tanács hozzájárulásával. A Tanács az örökös helyett másik uralkodót nevezhet ki, s ezzel új dinasztiát indíthat el. De vissza is hívhatja az örököst uralkodásának első három, vagy akár már az első évében. Az uralkodó a hadsereg legfőbb parancsnoka, katonai döntéseit nem kell megvitatnia a Nagy Tanáccsal. Az uralkodó Vezérek Tanácsát hozhat létre, mely szintén független a Nagy Tanácstól. Az uralkodónak hadi kérdésekben a Nagy Tanácson belül vétójoga van.

A hunok vallása⁷

A hunok (sonjuk) vallása egyszerű és könnyen áttekinthető. Egy igazi istenük van és ez a Nap (Napi). A Nap mindenek eredete, mindenek meghatározója, és folyamatosan sugározza ki a világot. A Nap lenyugta után az / álló / csilla­gok vigyázzák az Eget, a Földet mint a Nap követei és szemei. A Nap éjjel a csilla­gokban szétszórja magát az égen, s napkeltekor begyűjti a csillagokat. Az Északi Madü / Madü: uralkodó, szó szerint a Nagy / Birodalmában egy évben csak egyszer szórja szét magát / sic! - d. cs. /. Az elesett harcosok a Napot követik égi út­ján. (Napje outou: a Nap gyepüje), / bizonyára az Ekliptikáról van szó /. A Hold a Nap felesége, csupán visszfénye / sic! - d. cs. / minden hatalom nélkül. Ugyan­ilyenek a bolygók, a Nap gyermekei / sic! - d. cs. /.

A Madü a Nap földi helytartója. A Nap először őt és harcosait köszönti, ha leborulnak előtte. A hunok naponta háromszor imádkoznak a Naphoz: napkelte­kor, délben, napnyugtakor: A Nap felé a földre leborulva imádkoznak, homloku­kat a földre szorítva. Lovon ülve a ló hátán, a Nap felé előresimulva imádkoznak. A hunoknak ma már nincsenek templomaik, mint ahogyan kifejezik: az egész világ templomuk, mivel a világ a Nap temploma. Az ősök, a keleti és déli sonjuk, építettek templomokat, amikor több istent imádtak. Ezeket a Nap tüzével elemész­tette, s megtiltotta / lehetetlenné tette / más istenek imádását. Azóta tilos minden­féle bálvány kultusza is, ezeket a Madü pusztíttatja el. A Nap mindenféle ábrázo­lása, különösképpen emberi tulajdonsággal felruházva, tilos. Egy Nap-szimbólum megengedett: egy kör, közepén egy ponttal. A hunoknak papjaik sincsenek.

A hunok sokféle szövetséges népe a legkülönfélébb isteneknek hódol, egyszerre többnek is. Ezekkel szemben a hunok messzemenően türelmesek, s ha bántalom éri e népek valamelyikét vallásuk gyakorlásában, megvédik őket, s a zavartkeltőket szigorúan megbüntetik. A védelem a szövetségesek templomainak, bálványainak is szól. Welamabíri Madü / név jelentése: hű szövetséges uralkodó / kétszáz hunt végeztetett ki, mert felgyújtották a szövetséges marju nép / ma nem azonosít­ható, egykori nép /  templomait. A hunok vallása ugyanolyan egyistenhit, mint a miénk / mármint az örmény keresztények egyistene /, de nincsenek szentjeik, és vallásuk nem különbözteti meg az embert az embertől. A sonjuk / ősi hunok / nyelvén több Nap-himnusz létezik. A himnuszok többsége törvényeket hordoz. Ezeket maga a Nap sugározza ki, s mikor ezeket énekelik, eggyé válnak a Nap mindent éltető sugarával.

A fekete főnök (phekte touman) intelme⁸

Ne telepedjetek le sehol hosszabb időre, az elfoglalt földtől (ti) ne váljatok függővé, mert ha a föld uralkodik rajtatok, az a végetek (végzetetek). Mindig új föld legyen alattatok, mert ez jelenti az örökkévalóságot, az állandó megújulást.

Jegyzetek

 ¹ A tanulmányban több esetben keverednek az örmény nyelvi (indoeurópai) kategóriák a magyar nyelvtani kategóriákkal. Ahol lehetséges volt, igyekeztünk egységesíteni. (A szerkesztők)

² Shütz,., Verzár, Detre, 70-es évek második fele

³ megnevezés tőlem - d. cs.

⁴ megnevezés tőlem - d. cs.

⁵ Ó-örményből (grabar) fordította Schütz Ödön és Detre Csaba, 1978. Eredeti: Kr. u. 6. sz. eleje, Szurb Khács Jekegetzin, Iszfahán tartomány, Irán.

6 Ó-örményből (grabar) fordította: Detre Csaba, 1978-1979- Eredeti: bilinguis szöveg: grabar és hun, utóbbi egyes részei hun fonetikus jelekkel, míg egyes részei örmény betűs átírásban. Az eredeti hun szövegek megtartási állapota igen rossz, régebbinek tűnnek, mint az örmény betűs átírás, vagy örmény(grabar) fordítás. Eredeti: Szurb Khács Jekegetzin, Iszfahán tartomány, Irán.

⁷ Ó-örményből (grabar) fordította Schütz Ödön és Detre Csaba, 1978. Eredeti: Kr. u. 6. sz. eleje, Szurb Khács Jekegetzin, Iszfahán tartomány, Irán.

⁸ SzKh, szn.,valószínűleg töredék. Grabarból fordította: Detre Csaba, 1960.

(  ) jelpár között az eredeti grabar szöveg utalásai az örmény megfelelőre;

/ / jelpár között a fordítók megjegyzései. 

****

UTÓSZÓ ÉS ELŐSZÓ - EGYBEVONVA

GYAKORLATI CÉLLAL KÉSZÜLTEK EL EZEK AZ OLDALAK. A FENTIEK AZÉRT, MERTHOGY A  KOVÁSZNAI KIADÁS PÉLDÁNYSZÁMA KORLÁTOZOTT VOLT, KEVESEN JUTHATTAK HOZZÁ.. PEDIG A KÖZÖLT HUN SZAVAKON ÉS SZÖVEGEKEN KÍVÜL A SZERZŐ, DR. DETRE CSABA NAGYON FONTOS INFORMÁCIÓKAT ADOTT ÁT AZ ÁLTALA MEGISMERT ÖRMÉNY DOKUMENTUMOKRÓL, A NYELVI KINCSEK MŰFAJÁRÓL ÉS SZÁRMAZÁSÁRÓL, AZ „ISZFAHÁNI KÓDEX" VALÓDI TARTALMÁRÓL. ÉRTÉKES TUDÁST MERÍTHET A SZOMJAS TUDNI VÁGYÓ A HUNOKRÓL: VALLÁSUKRÓL,  MÍTIKUS TÖRTÉNELMÜKRŐL, TÁRSADALMUK MŰKÖDÉSÉRŐL. PÓTOLNI AKARTAM A  HIÁNYT. MOST, HOGY AZ ASKATA (SZKÍTA) NYELVI RÉSZLETEK IS MEGJELENTEK A VILÁGHÁLÓN, FÖLMERÜL SOKUNKBAN A HUN ÉS SZKÍTA NYELV EGYBEVETÉSÉNEK IGÉNYE. AMENNYIRE A MEGISMERHETŐ SZÓANYAG ALAPJÁN LEHET, TEGYÉK, LEGALÁBB EZ OLDALAK LÁTOGATÓI. JÓ TANULMÁNYOZÁST, KEDVET HOZZÁ! (P. I.)

****