A "Nap Háza" nyomában

Az idén is megrendezi az Irodalom és politika című konferenciát egyetemünk Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtörténeti és Művészettörténeti Tanszéke a Politikatudományi Tanszékkel közösen. A december 15-én tartandó rendezvény kapcsán dr. Kovács Sándor egyetemi docenssel, a Politikatudományi Tanszék oktatójával beszélgettünk érdekesnek ígérkező előadásáról, melynek címe: A "Nap Háza" irodalmi toposz politikai-jogi vonatkozásainak elemzése az antikvitás tükrében

- Kérem, beszéljen arról, mi indokolta e nem hétköznapi téma választását!
- A "Nap Háza" irodalmi toposz legkorábbi nyomait - mai ismereteink szerint - a sumer kultúrkörben fedezhetjük fel, mely a Folyóköz területén több mint ötezer évvel ezelőtt alakult ki, diverzifikált templomgazdasággal, teokratikus államszervezettel és kifinomult elitkultúrával egyetemben. Később viszonylag hosszú virágzást kö­vetően szinte teljesen kihullott az emberiség emlékezetéből. A pusztulás a legújabb időkig teljesnek és véglegesnek látszott, hiszen az utóbbi kétezer éven át voltaképpen azt sem tudta az emberiség, hogy létezett valaha ilyen nevű nép.

- Sumernek nevezték magukat a sumerek?
- Nem, ez akkád elnevezés. A sumerek Mezopotámiát "Signear"-nak, földjüket "Engi" - vagyis a "Nádúr" - földjének, magukat pedig "szubir"-oknak, azaz földműveseknek vagy egyszerűen csak "szagig"-nak, képletesen feketefejűnek nevezték. Érdekes, hogy az Engi családnévként fordul elő nálunk - az énektanáromat is Engi Istvánnak hívták -, a szubir pedig - modifikált formában - Szombathely (Savaria) latin elnevezésében bukkan fel.

- Hogyan történt e kultúra felfedezése?
- Voltaképpen csak az 1877-es lagasi ásatások után kezdett körvonalazódni a sumer civilizáció, melynek feltárásában a legnagyobb szerep az angol (Woolley), francia (de Sarzec), német (Lenzen) és amerikai (Hilprecht) régészeknek jutott. A 20. század elején, ha mozaikszerűen vagy töredékesen is, de lényegében egy - mai szemmel nézve is - meglepően fejlett, vállalkozó szellemű és az emberiesség eszméjétől áthatott civilizáció képe bontakozott ki a régészek előtt. Ennek felfedezése jelentőségben vetekedett Cantor halmazelméletével, Freud pszichoanalitikai elméletével vagy Einstein relativitáselméletével. Sőt, talán mindhármat felülmúlta, hiszen már a 20. század második felében komoly kifogások érték mindhárom tudományos elméletet.

- Összefoglalná, hogy számunkra miért bír fontossággal e kultúra?
- Mert - Kramer lapidáris szavait idézve - a "történelem Sumerben kezdődik". Magam pedig - Deimel, Kramer, Sitchin és mások álláspontjához hasonlóan - úgy vélem, hogy a modern európai kultúrának nem pusztán hat, egymással szorosan összefonódó történeti forrása van, jelesül a prehisztorikus kelta-germán, az ókori görög-római avagy a középkori zsidó-keresztény műveltség. Sumer ugyanis "nem csupán a szó szoros értelmében vett első civilizációnak tekinthető" - utalt rá Sitchin -, hanem "a későbbi ókori kultúráknál jóval fejlettebb és szinte mindenre kiterjedő volt. Aligha kétséges, hogy ez az a civilizáció, amely az európai kultúra és civilizáció alapját képezi". Az európai kultúra ugyanis nem feltétlenül a földrajzi Európához kötött, és nem is mindig az európai kontinensen virágzott. Gondoljunk például Ptolemaiosz, Kallimakhosz, Eratoszthenész vagy éppen Szent Ágoston észak-afrikai munkásságára!

- Milyen kulturális örökséget hagytak ránk a sumerek?
- Ezt felsorolni is nehéz lenne. Vannak tudománytörténészek, akik száz civilizációs vívmányban foglalták össze ezen örökséget. Az újabb és újabb tudományos felfedezések azonban tovább szaporítják e listát. Irodalmi példáknál maradva - a világ közvéleményének meglepetésére - Ádám és Éva, Jónás és a Cet, Gilgames és Humbaba, Vénusz és Adonisz, Szkülla és Kharübdisz, Kirké és Odüsszeusz alakja csakúgy, mint Noé bárkája, Jákob lajtorjája, Thot tabulája, Nimród bólája, Lucifer égő tekintete vagy Khárón ladikja - bár átdolgozott formában és többszörös áttétel útján, mégis bizonyíthatóan - sumer gyökerekből ered.

- Említene magyar vonatkozású példákat is?
- Két magyar regét említenék példaképpen. Az egyik a Csodaszarvas - sumerül Daramah - regéje, ez utóbbiból származnak egyébként a hazánkban előforduló Darmó/Durumó/Darmos családnevek. A másik a Lúdas Matyi, melyet Fazekas Mihály művének alcíme még úgy "reklámozott", hogy az egy eredeti magyar rege három levonásban. Pedig a történet a mezopotámiai Nibur (Nippur) városában született, ahol Gimil-Ninurta háromszor verte el a városbírót, mert az elvette egyetlen kecskéjét és kidobatta palotájából. Az első verés során nem mint építőmester, hanem mint királyi küldönc férkőzik a városbíró közelébe, de a további két verés pontról pontra azonos a Lúdas Matyi történetében olvashatóval.

- És elárulná, mire utal a "Nap Háza" szimbólum az előadásában?
- Az elmondottak tükrében talán nem is oly meglepő, hogy az elmúlt évtizedek látványos tudományos eredményei nyomán mind több magyar népmeséről (mint például a Lúdas Matyi, az Infántis Lacika vagy a Magyar Marci) igazolódik be a közvetlen sumer származás, hatás vagy eredet. Nos, Az Aranyhajú királyfi című népmesénkben felbukkanó "Nap Háza" eredetileg a mezopotámiai Zimbir (Szippar) városában székelő Legfelső Bíróságot jelentette. Ez a városban talált agyagtáblákból egyértelműen kiderült. E kérdéskört járja körül az előadásom, melyre minden érdeklődőt szeretettel várok.