Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében.
A magyar nyelv szkíta szókincse. 2. rész.

Ha egy magyar és egy akk.-assz. szónak hasonló a hangalakja és a jelentése, az lehet véletlen, de ha több mint 150 hasonló jelentésű és hangalakú szót találunk a két nyelvben, az nem lehet véletlen. A magyarok sohasem éltek együtt az akkádokkal, az asszírokkal, a szavak átvétele csak a szkítákon keresztül történhetett! Hiteles szkíta írások hiányában a szkíták által is beszélt szavakat csak a magyar és az akk.-assz. nyelv segítségével lehet igazolni. Az írás első része több mint száz olyan szót tartalmaz, ahol az akkád szó szótári alakja szinte teljesen megegyezik vagy nagyon hasonló a szó magyar alakjához, jelentésük pedig megegyezik vagy hasonló, bár néhány szó az eltelt néhány ezer év alatt részleges jelentésváltozáson ment keresztül, de a közös eredet itt is felismerhető. Az itt következő 2. részben az ismertetett szavak egy részénél kisebb a hasonlóság, mint az 1. részben ismertetett szavaknál, gyakran csak a szótövek egyezősége vagy a szó szétbontása ad okot a hasonlóság és egyezőség elfogadására. Ezek a szóegyezőségek egy része további vizsgálatokra szorul.

Gurul a kerék, gurul a szekér, magarru, mugarru.

sekēru : ang. ‘to shut off, block up’, magy. ‘elzár, akadály, blokk’. Vö. szekér. Szekér szavunk bizonyíték a magyarok és a szkítát szoros kapcsolatára, csak mi magyarok ejtjük hasonlóan az akk.-assz. szóhoz! A ’sekēru’ (szekér) szó akk.-assz. eredetű, Európa egyetlen más nyelvében sem található meg, csak a szkítákon keresztül kerülhetett a magyar nyelvbe, vagyis a szekér szkíta és egyben magyar szó is. A szekér szó jelentésváltozáson ment keresztül a szkítáknál, elvesztette eredeti jelentését, a szkíták nem foglalkoztak mezőgazdasággal, öntözéssel, nem építettek gátakat, a szekeret csak hadi célokra használták, mint szekérvár. A szekér valószínűleg kerekeken guruló mesterséges torlasz volt eredetileg, gátaknál, csatornáknál használták, melyet lovak vagy ökrök húztak a helyszinre, később kezdték a hadászatban is alkalmazni, majd békés célokra használva is megtartotta eredeti nevét. Ezt az állítást megerősíti az akk.-assz. katonai címet, rangot jelentő sakrumaš szó is, ez egy összetett szó (sum. LÚ.KIR₄.DAB), magyar jelentése ’szekér hajtó, szekér vezető’ vagyis, a szekeret „hajtották” már az asszírok idejében is hadászati eszközként. Wikipédia: A szekérvár egy olyan (elsősorban) védekező jellegű hadi taktika, amikor a sereg szekereit a tábor körül védelmi pozíciókba rendezik. A taktikát már az ókorban is használták. A kalandozó magyarok kör alakú szekérvárakban töltötték az éjszakákat. TESZ: A szekér bizonytalan eredetű. Talán honfoglalás előtti iráni jövevényszó, vö. középiráni *sukar ’szekér’. A középiráni *sukar nem lehetett a magyar szekér szó átadója! A proto finnugor szekér: *säkVrV, a szekér szó a Khanty (Ostyak): liker (V), ikǝr (Vj.), jikǝr (VK), német 'Schlitten; Narte', magy. ’szánkó, csúszik’. A protó finnugor *säkVrV (szekér) szó a magyar szekér és a Khanty ’liker, jikǝr’ szavakból lett „rekonstruálva” helytelenül, a szekér akk.-assz. szó, amelyik a szkítákon keresztül terjedt el. A szekér szó finnugor származtatása téves.

Az akk.-assz. sekēru változatai: sakāru, sakkiru, sēkiru, sēkirūtu, sekkiru, sekretu, sekru B, sikkūru, sikru, sukurtu, se-ke-rum.

A szekérről ír Czeglédi Katalin is: „A szekér-nek pedig olyan 'kerék' jelentésű szó szolgált alapul, amely az elnevezéskor a szekér  volt, pontosabban a szekér névadáskori ejtése. Ez a szó összefügg a teker, csavar  stb. szavakkal. A magyar népnév valamint a možara ~ mažara szekérnév egyaránt egy ponthoz, maghoz tartozót jelent.”

Az emberiség kultúrájának az egyik kiinduló helye Mezopotámia volt, itt találták fel a kocsit, a harci szekeret, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Czeglédi Katalin a kerékkel hozza összefüggésbe a szekér szót. (Lásd C. K. :A szekér szavunk és szócsaládja)

Az akk.-assz. szavak között található a ’magarru, mugirru’, ang. ’wheel’, magy.  ’kerék’. A magarru a keréken kívül jelent kocsit és szekeret is.

(grr) magarru (mugarru): ang. ’1. wheel (of a chariot, wagon, etc), magy. ’kerék (egy szekér, kocsi, stb.)’. Az akk.-assz. ’magarru’ három mássalhangzós gyöke: grr. Vö. gurul. (A szó előfordulása írásban, mint ma-ga-ru, ma-ga-ar-ru, ma-ga-ru, ma-ga-ri, ma-ga-ar-ru, ma-gar-ru, ma-gàr-rum, ma-ga-ri).  

(grr) magarru (mugarru): 1c. ang. ’parts of the weel’, magy. ’kerék részei’, (előfordulása írásban, mint magarri, ma-gar-ri). Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

[akk.-assz. ’eper hiriş ma-gar-ri narkabti’, ang. ’dust from the tracks of a chariot wheel’, magy.  ’az út pora a szekér kerekétől’.] Ebben a mondatban akk.-assz. ’ma-gar-ri’, magy. kerék, akk.-assz. ’narkabti’, magy. ’szekér’.

(grr) magarru (mugarru): 2. ang. ’wagon, chariot’, magy. ’kocsi, szekér’, (előfordulása írásban, mint ma-ga-ri-ka, ma-ga-ri).  A itt közölt változatok természetesen az eredeti ékírásos jelek átültetése latin betűs abc-re, de az mindenesetre látható, hogy a kocsi, szekér elnevezése, mint ’magari’,’magaru’, óhatatlanul is a ’magyar’ népnevet juttatja eszünkbe. Nem kizárt, hogy a kereket feltaláló népet nevezték el a kerékről, kocsiról!  Hogy a szónak van-e bármilyen köze az ogur, ugur, ugor, ogor szavakhoz, az további vizsgálatokat kíván. Az akk.-assz. nyelv ismer más szót is a kerékre, akk.-assz. hūpu: ang. ’a wheel’, magy. ’kerék’.

(grr) magarru, magru, mugerru : orosz ’колесо’, magy. ’kerék’. (magarrâ : orosz’ двуколку’, magy. ’könnyű bricska’).

Az akk.-assz. ’magurgurru’, sumer ’magur’, magy. ’bárka, uszály’, (amelyik a vízen úszik, „gördül, gurul”)!

Az akk.-assz. nyelv több elnevezést is használt a különböző fajta szekerek elnevezésére:

dunānu : ang. ’(a kind of) chariot’, magy. ’(egyfajta) szekér’, magy. ’egyfajta) szekér’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

mašīru *: ang. ’a kind of chariot’, magy. ’egyfajta szekér’. A ném. ’Maschine’, magy. ’gépezet’, ném. ’marschieren’, magy. ’menetelni’. A magyar nyelv is ismeri, nálunk „masírozni” szoktak a katonák.

narkabtu : sumer [GIŠ.GIGIR], ang. ’chariot (of war, for hunting, ceremonial)’, magy. ’szekér (harchoz, vadászathoz, ünnepséghez.) Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

halmadru : ang. ‘a designation of chariots’, magy. ‘egy megnevezése a szekérnek’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

zarῦ A : ang.’ pole (of a vehicle, or a part thereof)’, magy. ’rúd, kocsirúd (egy jármű, vagy annak egy része)’. Vö. szár.

Más, másol, másolat, tükör

māšu : ang. ’twin (brother, sister)’, magy. ’iker (testvér, fivér, nővér), mása, (második)’. Vö. más, másik. TESZ: Finnugor zürjén med ’más(ik), második’, votják mid ’más, másik’, finn muy ’(egy) másik, észt muu ’másik, egyéb. Nem igazolt a más szó finnugor származtatása.

[akk.-assz. ’aššat awīlim ma-ši-i ullad’. ang. ’the wife of the man will give birth to male twins’. magy. ’A férfi felesége szülni fog fiú ikreket’].

mušālu : ang. ’mirror’, magy. ’tükör’, másoló. Cf. mašālu. Vö. másol, másoló (ugyanaz a mássalhangzós váz!). TESZ: A másol származékszó, a más névmásból jött létre.                                                      

muššulu : ang. ’likeness, replica, mirror’, magy. ’hasonlóság, másolat, tükör’. (A tükör egy másoló).

mašālu : ang. ’to match, to make similar, to proportionate, to equalize’, magy. ’egyezni, hasonló’, arányos, kiegyenlített, másol. TESZ: A másol származékszó, a más névmásból jött létre.

mašālu : ang. ’to copy, to make similar, to imitate, to equalize, to make equal, to compare, to equate, to try to equal, to match, to reflect, to replicate, to reproduce’, magy. ’másolni, hasonló, utánozni, kiegyenlíteni, egyenlő, összehasonlítani, egyenlőségjelet tenni, egyeztetni, tükröződni, lemásolni, reprodukálni’. (másoló, másolat).

mašālu : ang. ’to be alike, to resemble, to equal, to match, to copy, to make similar, to imitate, to equalize, to make equal, to compare, to equate, to reflect, to replicate, to reproduce’, magy. ’másolat, hasonló, egyenlő, megfelelő, másolni, összehasonlítani, egyeztetni, utánozni’. TESZ: A másol származékszó, a más névmásból jött létre.

[akk.-assz. ’anami Gilgāmeš ma-ši-il padattam’, ang. ’indeed he (Enkidu) is similar to Gilgāmeš in stature’, magy. ’valóban ő (Enkidu), hasonló termetű, mint Gilgames’]

mašal : ang. ’to equal, to be(come) equal, to smoothen’, magy. ’egyenlő, (válik) egyenlővé, másol’. TESZ: A másol származékszó, a más névmásból jött létre.

mašṭaru : ang. ’inscription; archives’, magy. ’felirat, levéltár (arhivál), tárol’. Vö. másol és tárol. TESZ: A másol származékszó, a más névmásból jött létre.

[akk.-assz. ’našȃku maš-ṭa-ru ša šalāmu’, ang. ’I carry (with me) texts concerned with healing’, magy. ’én viszem (magammal) az érintett szövegeket, amik gyógyítással foglalkoznak’]. Sajnos a szövegből nem derül ki, hogy ’maš-ṭa-ru’ egy másolt írás, amit gyógyulás céljából kellett hazavinni.

mašṭāru+: ang. ’archives, public records’, magy. ’levéltár, nyilvántartás’. Vö. tárol. TESZ: A tár örző, tároló hely. Magyar fejlemény: elvonás a társzekér és a tárház összetételek alapján. A tárral összetett szavak (társzekér, naptár, pénztár, tárca, szótár) tár szava vándorszó, vö. szb.-hr. tòvar ’teher, súly, teherárú’, ujg. tawar ’tulajdon, árú’, oszmán tavar ’háziállatok, különösen juhok; jószág’. E szavak a török nyelvből terjedtek el. A magyar tár- közvetlen forrása bizonytalan. A jelentések alapján a legvalószínűbb, hogy a szó a szláv nyelvekből került hozzánk – honfoglalás előtti is lehetett a keleti szlávból. Nem igazolt a tárol szó szláv származtatása.

šāṭiru *: [Professions] ang. ’writer’, magy. ’író’, (átíró?) See also: šaṭāru, šaṭāru.

šāṭiru: [Humanities → Language] ang. ’author, writer’, magy. ’író, szerző’. See also: šaṭru, šaṭṭāru, šāṭṭiru.

šaṭāru : ang. ’to write; to inscribe; to copy; to formulate, to record (a document); to write down, put in writing; to list’, magy. ’írni; bejegyezni, másolni, megfogalmazni, rögzíteni (a dokumentumot), írja le, írásba foglalni, felsorolni’. Vö. tárol. TÁROL: A magyar fordítás önmagáért beszél, a sumerok, akkádok idejében az írás elsődleges célja a mezőgazdasággal, kereskedelemmel kapcsolatos adatok leírása és tárolása volt. 

sepīru (vagy sēpiru): ang. ’scribe writing alphabetic script (mostly on skin)’, magy. ’írnok alfabetikus írás (főleg bőrre).

Akk.-assz. latin ’ş’ betűs szavak a magyar nyelvben.

Fontos az ’ṣ’ betűről és annak kiejtéséről beszélni. A pontos kiejtését az asszirológusok sem ismerik, ezért állapodtak meg a kiejtésében, mint nyomatékkal képzett (emfatikus) ’sz’, vagy  ’ts’  (magyarul ’tsz’, lásd Worthington M). A magyar nyelv nem volt közvetlen átvevője az akk.-assz. szavaknak, mi a szkítáktól vettünk át szavakat, mire a magyar nyelvben elnyerték mai alakjukat és kiejtésüket az eredeti akk.-assz. szavakhoz képest, eltelt több ezer év. A magyar (vagy a szkíta) nyelv eldöntötte az átkerült szavak kiejtését, ezek egy része ’ts’, vagyis ’cs’ lett, más részük simán ’sz’-szel ejtendő, vagy ’s’-sel, de előfordulhat ’z’-vel is. Az itt leírt kiejtések kizárólag csak a magyar nyelvben megjelenő szavakra vonatkoznak, mert magyar képzésű szavak, és nem az akk.-assz. nyelvre. Nehezen képzelhető el, hogy az akkád nyelv, amely kerülte a mássalhangzó torlódást, a szó elején meglehetősen nehezen kiejthető ’tsz’-szel kezdett volna szavakat, az angol nyelvben pl. két ilyen idegen eredetű szó van csak: ang. ’tsar’, magy. ’cár’, ang. ’tsetse’, ’magy’. ’cecelégy’! Látható, hogy a magyar nyelv sem vette át a cecelégy vagy a cár kiejtésénél az angol kiejtést. Mint említettem, az akkádok a sumeroktól átvett ékírást használták, aminek következtében a szavak hangalakja, kiejtése nem rekonstruálható pontosan. Az akk.-assz. nyelvben átírt ’ṣ’-vel írt szavak:

Akk. assz. szavak, ahol ’ṣ’ kiejtése a magyarban megváltozott ’cs’-re.

eṣentu : ang. ’(animal, human) bone’, magy. ’(állati, emberi) csont’. Vö. csont. A szó eleji ’e’ lekopott. TESZ: A csont (shuntei, chanta, chuntus, chonth, contos, tsontosodó). Vitatott eredetű, ősi örökség a finnugor korból, vö. lapp čutta ’bokacsont’. A finnugor alapalak *cutte lehetett. Zaitz: csont [1138 tn. (?), 1416 u.] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, megfelelői azonban vitatottak: 1. A tőhöz vö. csomó. A csom- tőhőz csatlakozott a -t névszóképző, hasonló képzésmódra vö. nyest. Hasonló jelentésváltozás következett be a németben, vö. német Knoten ’csomó’: Knochen ’csont’. 2. Vö. lapp čutta ’bokacsont’. A finnugor alapnyelvi alak *cutte ’ugyanaz’ lehetett. A szó belseji n másodlagos fejlemény, vö. csüng, ránt. A ’bokacsont’ > ’csont’ jelentésváltozásra vö. finn kontti ’lábszár’, észt kont ’csont’. Származékai a csontos [1334 tn., 1532], csontosodik [1786], csontozat [1832]. A szlovén čonta ’csont’, román nyelvjárási ciont ’csont; láb’ a magyar szó átvételei. Nem igazolt a csont szó finnugor származtatása.

harāşu : sumer ’tar’, ang. ’to cut down; to untie, loosen; to cut; to scatter, disperse; to decide’, magy. ’csökkent, kiold, lazít, vág, szétszór, eloszt, dönt’. Vö. harács. Zaitz: harácsol [1659] Származékszó, a régi nyelvi harács ’adó; zsákmány’ [1600] főnévnek -l igeképzővel ellátott alakja, a képzésre vö. gát > gátol, orvos > orvosol. Alapszava, a harács oszmán-török jövevényszó, mely talán a horvát-szerb közvetítésével is bekerült nyelvünkbe, vö. oszmán haraç ’a nem mohamedán népektől szedett adó egyik fajtája’; vö. még: horvát-szerb harač, arač ’ugyanaz’. Az oszmán-török szó az újperzsából származik, végső soron pedig arab eredetű. Mai ’mohón, erőszakkal elvesz’ jelentése a török adóbehajtók kegyetlenkedéseinek nyelvi emléke, jelentéstani szempontból vö. dézsmál, prédál. (Az akk.-assz. ’harács’ szó mellet a sumer ’tar’, vö. magyar ’tar, tarol’ szó is ugyanazt fejezi ki, feltételezhetően a tarol szót is a szkíták hozták magukkal.) Nem igazolt a harács szó török származtatása.

kalāşu : ang.’to shriver, wrinkle, to roll up’, magy. ’összezsugorít, ráncol, felteker’. Vö. (fonott) kalács. Zaitz: kalács [1370 tn. (?), 1395 k.]. Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb kolač ’cukrászsütemény, házi sütemény; egy köteg abroncs; halászháló kerek nehezéke’, horvát-szerb nyelvjárási ’ünnepi alkalmakra sütött kerek kenyér’; szlovák koláč ’sütemény, sült tészta; lepény alakú tárgy’, orosz калач [kalacs], orosz régi nyelvi колáч [kolacs] ’lakat alakú fehér cipó; fehér búzakenyér’. A szláv szavak előzménye a szláv *kolo ’kerék’ lehetett. Nem igazolt a kalács szó szláv származtatása.

kalşu : ang. ’shriveled?’, magy. ’fonnyadt’. Vö. karcsú. Úgy tűnik, a kalāşu és a kalşu egy tőből ered. TESZ: A karcsú ismeretlen eredetű szó. A szóvégi ú talán képző, de szerepe közelebbről nem állapítható meg. Finnugor egyeztetése téves.

kanşu (ganşu) : ang. ’a milk product’, magy. ’tejtermék’. TESZ: A kancsó ismeretlen eredetű, magyar előfordulásai: kancsu, kancsú, kandzsó, koncsu, kajszó. A kancsó szó jelentése megváltozott.

kalşu : ang. ’shriveled?’, magy. ’fonnyadt’. Vö. karcsú. (kalāşu)

(şbt) ṣābitānu : [Army → War] ang. ’a captor, one who seized / took possession’, magy. ’foglyul ejtő, elfogó, aki, megragad, bírtokba vevő’. Cf. ṣabātu, ṣabtu, ṣābitu, ṣabbutītu

ṣābitu : ang. ’holding, magnetic’, magy. ’tartó, mágneses, csábító’. Vö. csábító. TESZ: Csábító, (csábult, czábitom, czába). Eszét veszti, kábulatba ejt. Helytelen vagy bizonytalan kimenetelű dologra igyekszik valakit rávenni. A csábítás vonzerő. Hangfestő eredetű szócsalád.                    

ṣabtu : ang. ’captured, taken; prisoner; put to work’, magy. ’elkapott, fogságban, rab, elfogott; fogoly, befogni, csapdába ejteni’. Vö. csapda, csapdáz. Zaitz: A csapda [1799] származékszó, alapszava a csap ige. A végződés egyéb -da végű nyelvújítási szavainkhoz igazodott, vö. járda (< jár), nyomda (< nyom). Eredetileg állatcsapdát jelentett, átvitt értelmű használata későbbi fejlemény. A megnevezés alapja az lehetett, hogy a csapda rácsapódik az elfogott állatra.                                  

(şbt) şabtu : orosz ’пойманный, схваченный, пленный’, magy. ’fogott, elfogott, fogságban’. Vö. csapda.

ṣābu : ang. ’(able-bodied) man, soldier, (plural) people, soldiers / troops, hosts’, magy. ’(ép testű) férfi, katona, (többes szám) emberek, katonák / csapatok, seregek’. Vö. csap, csapat. Zaitz: csapat [1703] Származékszó. Alapszava a csap ige, melyhez az -at főnévképző járult. Nyelvjárási eredetű szó, ami a nyelvújítás korában került a köznyelvbe.                                                                

(şb') şâbu, сопр. сост. şâb, мн. ч. şâbê, şâbi : orosz ’человек, мужчина, воин, боец; люди, рядовые воины, войско’, magy. ’ember, férfi, harcos, katona, emberek, hétköznapi katonák, a hadsereg. Vö. csap, csapat. Zaitz: A csapat [1703] származékszó. Alapszava a csap ige, melyhez az -at főnévképző járult.

şābû : ang. ’dyer’, magy. ’festő’. Vö. ’csapó’.

şâb(ê) tâhâzi : orosz ‘воины, бойцы’, magy. ‘harcosok’. Vö. csap, csapat. Zaitz: csap [1213 tn., 1372 u.] ’üt, vág’ Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén capk¿- ’dob; csütörtököt mond (fegyver)’, votják )apk¿- ’üt, tapsol’, mordvin capa- ’tapsol’, lapp čuop’pâ- ’vág, levág, darabol’. A szó a finnugor alapnyelvben *capp - ’vág, tapsol’ formában élhetett. A finnugor szó belseji *pp > magyar p hangváltozásra vö. apad, napa. A származtatást a szó hangutánzó jellege teszi bizonytalanná. A be- igekötős, átvitt értelmű becsap 1881-től adatolható. Szintén elvont jelentésben használatos az ige a csapja a szelet ’udvarol’ [1898] szólásban. Származékai a csapó [1213 tn., 1359], csapás [1372 u.], csapdos [1416 u.], csapkod [1577 k.], csapódik [1702].

 

A şal, şel (csal, csel) kezdetű szavak által közölt kép a sötéttel, vagy valami sötét dologgal kapcsolatos, ami lehet csalás, cselvetés, csalóka, csalfa, hazugság, árulás, alvás vagy alvás szinlelése, lefekvés, stb. A csalogány nevét arról kapta, hogy májusban éjszaka énekel. Valószínűleg ide tartozik a csalitos szavunk is. Zaitz: csalit [1552 (?), 1644] Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy török nyelvből, vö. oszmán-török çal¡, nyelvjárási çalt¡: ’csalit, bozót, tüskés bozót, akácos’, gagauz čalď ’bokor’, üzbég čalď ’bozótos’. A magyarba *čalďk vagy *čaltď alakban kerülhetett be. Időrendi és szóföldrajzi okokból feltételezhető, hogy az átadó nyelv valószínűleg a kun lehetett. Nyelvjárási szó volt, amely a nyelvújítás idején került be a köznyelvbe dallamos hangzása miatt. Származéka a csalitos [1760].

 

ṣalālu : ang. ’to lie, lie down, sleep; to lie (sexually with s.o.)’, magy. feküdni, lefeküdni, aludni; lefeküdni szexuálisan.

şalla(l)lu : ang. ’(a night bird)’, magy. ’éjszakai madár’. Vö. csalogány. A csalogány a májusi éjszakák legszebben daloló madara! Wikipédia: A fülemüle vagy csalogány a legzeneibben éneklő énekesmadár, a dal királyának is nevezik, az udvarló hímek hangja májusi éjszakákon zeng. Zaitz: csalogány [1784]. Származékszó, amely mesterséges szóalkotással keletkezett. Alapszava a csal ige -g gyakorító képzős származéka, végződése az -ány, a nyelvújítás korában kedvelt névszóképző. Kazinczy Ferenc alkotása a poszáta elnevezésére, a ’fülemüle’ jelentés később alakult ki. Szintén a nyelvújtás korában keletkeztek a madár más elnevezései is: csattogány [1841], dalabáj [1841].

 

ṣālilu : ang. ’sleeping, resting; sleeper’, magy. ’alvó, pihenő; alvó’. Az alvás sötétben történik.

ṣaliptu : ang. ’lying, dishonesty, treachery’, magy. ’hazugság, tisztességtelenség, árulás, csel, csaló, csali’. Cf. ṣalāpu. Vö. csal, csaló, csali. (Az alvás színlelését is a csalás szóval fejezték ki. Az angolban is hasonló, az ang. lie, feküdni és hazudni is!) Zaitz: csal [1165 tn., 1372 u.]. Ismeretlen eredetű, eredetileg igenévszó lehetett. Az igenévszó folytatása egy ’ámít, becsap’ jelentésű ige, melynek számos származéka jött létre, például: csalárd [1372 u.], csalatkozik [1416 u.], csalóka [1453 k. tn.], csalogat [1508], csali [1566], csalódik [1723]. Az igenévszó névszói folytatására vö. csalfa. A csal magas hangrendű párja a csel.

şallamtu : ang. ’(black thing)’, magy. ’fekete dolog’.

şallamu : ang. ’black, very dark’, magy. ’fekete, nagyon sötét’.

ṣâlu : [Army] ang. ’to fight, quarrel; to start a conflict, to be at strife, to fight one another’, magy. ’ harcolni, veszekedés, kezdeni egy konfliktust, egy viszály, harcolni egymással’.  Változat: ṣêlu. Az akk.-assz. ṣâlu, ṣêlu hasonlóan a magyarhoz, rendelkezik magas és mély hangrandű párral, a szó jelentése hasonló a magyar cselvetéshez.

şēlīltu(m), şāltu(m) : ang. ’combat, strife’, magy. ’harc, küzdelem’. Vö. csel, cselvetés.

 

ṣallu : (adj.) ang. ’sleepy, sleeping’, magy. ’álmos, alvás’.

ṣallulu (2): ang. ’mystical, obscure / recondite, abstruse (?)’, magy. ’csalóka, misztikus, homályos, rejtélyes’. Vö. csalóka.                                 

ṣalpu *: ang. ’crooked, wicked’, magy. ’tisztességtelen, gonosz, (görbe), csalfa, csalárd’. Vö. csalfa. TESZ: A csalfa összetett szó, első eleme a csal névszó, a csal igéből való megfejtése téves. Behálóz, tőrbe ejt, tőrbe csal, stb. Zaitz: csalfa [1429 tn., 1582] Összetett szó. Előtagja a csal igenévszó ’csapda’ jelentésű névszói tagja (az igei tagra vö. csal), utótagja valószínűleg a fa főnév. Eredetileg a vadászat, madarászat szakszavaként a csapdával ellátott, vagy a tőr, halo rögzítésére használt fát jelölte.

ṣāltu : ang. ’combat, strife, quarrel, discord, disagreement’, magy. ’harc, viszály, veszekedés, egyet nem értés; cselvetés, cseltevés’. Vö. csal, csel, cselvetés.  A cselvetés (csalás) a háborús mondák egyik leggyakoribb motívuma, lásd a trójai faló történetét.                      

ṣâlu : ang. ’to fight, quarrel, to start a conflict, a legal contest’, magy. ’harcolni, veszekedés, kezdeni egy konfliktust, harcolni egymással, konfliktusba kerülni egymással, cselt vetni’. Vö. csal, csel, csali, cselt vetni. Csel, cselvetés, cselt vetni a jó magyar kifejezés rá. Zaitz: csel [1291 tn. (?), 1560 k.] Szóhasadással keletkezett, a csal magas hangrendű párja. A csal igével való szótörténeti azonosság alapján valószínű, hogy eredetileg igenévszói szerepű volt. A régi nyelvben vadászati és katonai műszó volt, és leginkább a cselt vet szókapcsolatban és a cselvetés összetételben használták. Származékai a cseles melléknév [1808] és a cselez ige [1862].

ṣêlu : to fight, quarrel, to start a conflict, a legal contest. Vö. csel, cselvetés. TESZ: harcolni, veszekedés, konfliktust kezdeni, harcolni egymással, konfliktusba kerülni egymással. Cselt vetni. A csal megtévesztéssel félrevezet. Ismeretlen eredetű szócsalád. Igei és névszói alkalmazása, valamint a csel-lel való származásbeli kapcsolata alapján feltehető, hogy eredetileg igenévszó volt. A magyar csal több szomszédos nép nyelvébe átkerült.

ṣamādu (2): ang. ’to tie up, to yoke, to hitch up, to bind up, to harness (animal, plough, chariot) apply (a bandage)’, magy. ’lekötni, igába hajtani, felerősíteni, bekötni, összekötni (állat, eke, szekér), kötést alkalmazni, csomózni’. Vö. csomó. TESZ: A csomó, csomóz (chomoz, tsómóba, csombó, tsimbó). Származékszó, ősi örökség a finnugor korból, vö. mrdv. šulmo, šulmȃ ’csomó, köteg’, finn solmi, solmu ’csomó’, solmita, solmuta ’ csomóz, köt’.    

(şmd) şamâdu : orosz ’запрягать, крепко связать’, magy. ’hám, szoros kötés’. Vö. csomó. Zaitz: csomó [1211 tn. (?), 1495 e.] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőre vö. mordvin sulmo, sulma ’csomó, köteg’, sulma- ’köt, csomóz’, finn solmu, solmi ’csomó’, solmi-, solmea-, solmia- ’köt, csomóz’, lapp čuol’bmâ ’csomó’. A szó a finnugor alapnyelvben *colme ’csomó, köteg; köt’ formában élhetett. A szó belseji finnugor *lm > magyar hangváltozásra vö. szem. A rokon nyelvi adatok tanúsága alapján a szó eredetileg igenévszó lehetett. A szóvég -ó kicsinyítő képző vagy folyamatos melléknéviigenév-képző. Az utóbbi esetben főnevesülés történt, mint például a gumó, gubó esetében is. Származékai a csomós [1211 tn. (?), 1559], csomózik [1527], csomósodik [1527 (?), 1604]. A horvát-szerb čom ’kis csomag, köteg’ a magyar szó átvétele.

ṣapû : ang. ’to soak, drench’, magy. ’ázik, áztat, öntöz, csapadék’. Vö. csapadék.

ṣapiu : ang. ’soaked , drenched , wet , sodden’, magy. ’átitatott, átázott, nedves, lucskos’. Vö. csapadékos.

ṣapû : (adj.) ang. ’soaked; dyed’, magy. ’átitatott, festett’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

şâpu : orosz. ’запирать (?)’, magy. ’lakat, zár?’ (elzáró) csap? Vö. csap. Zaitz: A csap [1181 tn. (?), 1395 k.] ’folyadékeresztő cső’. Német, közelebbről bajor-osztrák jövevényszó, vö. középfelnémet zapf, zapfe ’dugasz, dugó; sörös- vagy boroshordó oldalának dugasza; kimérés’, bajor-osztrák régi nyelvi zapf, zopf ’ugyanaz; folyadékeresztő cső’, korai újfelnémet zapff ’dugasz, dugó; csap alakú tárgy’, német Zapfen ’a hordó oldalának dugója; toboz’. A német szavak germán eredetűek, vö. angol tap, holland tap: ’dugó’. A szó eleji z > cs hangváltozás arra utal, hogy a szó átvétele a 12–13. században történt meg, ekkor a szókezdő c hang még nem volt elterjedve a magyarban, ezért cs-vel helyettesítették. A szóvégi p szintén hanghelyettesítő. Származékai a csapos [1199 tn. (?), 1546], csapol [1583 u.].  Nem igazolt a csap szó német származtatása.

ṣappūḫu : ang. ’to squeeze out; 2) to spill’, magy. ’kiprésel, 2) kiönt’, csapol. Vö. csapol. TESZ: A csap, csapol (chap, chapos). Középnémet eredetű, zappɘ, zop(p) ’dugasz, dugó’, oszt. ’zapf’, ’zopf’, ua., sörös,- boroshordó oldalának dugasza.

şēlu : ang. ’servant’, magy. ’szolga, cseléd’. Vö. cseléd.

eṣēpu : ang. ’to double, to be double, to make twice, magy. ’kettőz, dupláz’. Vö. csép, csépel. (Megjegyzés: talán nem véletlen, hogy ott „csép”-elnek, ahol „csap”-nak!)

şêpu : orosz  ’удваивать, удвоить (?); чередуется с гл.’, magy. ’megduplázva, kettős (?); váltakozik’. Vö. csépel. Zaitz: csépel [1409 tn., 1416 u.] Származékszó.  Alapszava a mára elavult csép [1138 tn. (?), 1395 k.], ’magnak a kalászból vagy hüvelyből való kiverésére használt eszköz’, főnév, végződése az --l  igeképző. A csép szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb cep ’csép; bot, husáng’, cseh cep ’csép; (huszita) harci csép, vascsép’, orosz еn [cep] ’csép’. A szláv c > magyar cs hanghelyettesítésre vö. császár, cser. Nem igazolt a csép szó  szláv származtatása.

şēru : ang. ’the high steppe, back, upper side’, magy. ’magas sztyeppe, hátság, felső oldal’, cserjés. Vö. cserje. Zaitz: cserje [1358 tn., 1789]. Valószínűleg horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb nyelvjárási cerj ’cserfaerdő’. E szó a horvát-szerb cer ’cserfa’ fejleménye; vö. még: cser. Származéka a cserjés [1789].  

(şwd) şûdu : orosz ’красный, огненный, блестящий’, magy. ’piros, tüzes, ragyogó’. Vö. csuda, csoda. Zaitz: A csoda szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv čudo ’rendkívüli esemény vagy jelenség, csoda’, horv.-szerb čudo ’csoda; rengeteg, nagyon sok’, szlvk. čudo ’csoda, kisértet, rém; különc’. Alapja az ószláv *cu- ’észlel, érzékel’.

şurşuppum : ang. ’vessel’, magy. ’edény’. Vö. csupor. Zaitz: A csupor [1321 tn., 1570] ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőre vö. zürjén ćibl’eg ’nyírkéregből készült ivóedény’, ćipiš ’nyírhéjból készült sótartó’. A szó alapnyelvi alakja *cupp ’nyírkéregből készült ivóedény’ lehetett. A szóvégi -r névszóképző.

 

Akk. assz. szavak, ahol ’ṣ’ kiejtése a magyarban megváltozott ’sz’-re:

 

emēṣu : ang. ’to be hungry D. to let s.o. be hungry’, magy. ’éhes, hagyja éhezni’. Zaitz: emészt [1405 k.] Származékszó, alapszava azonban bizonytalan. Az emik ’szopik’ (vö. emlő) vagy az eszik ige e- tövéből keletkezett -szt gyakorító-műveltető képzővel. A szó belseji m mozzanatos képző lehet. Az evés és az emésztés jelentéstani összekapcsolódása megfigyelhető más nyelvekben is, vö. német verzehren, cseh tráviti, lengyel trawic: ’eszik; emészt’. A román mistui ’emészt’ a magyar szó átvétele.

emiştu : ang. ’(to be) sour’, magy. ’savanyú, megkeseredik, emészt’. Vö. emészt. TESZ: Az emészt (régies megémezti), táplálékot emésztőszervvel feldolgoz, elpusztít, elsorvaszt. Bizonytalan eredetű, származékszó talán.                                                        

gaşāşu B (kaşāşu) : ang. ’to trim, cut’, magy. ’kaszás, kaszál, vágja, vágás’. Vö. kaszás.  

şabāru : ang. ’to bend, to slant’, magy. ’hajlik, ferde’. Vö. szabja.
 

A szomj egy olthatatlan vágyat fejez ki úgy a magyar, mint az akk.-assz. nyelvben. Nemcsak a víziváshoz köthető.

ṣamiu : ang. ’thirsty’, magy. ’szomj, szomjas’.  Vö. szomj. TESZ: Zomyw, zomuihon, zomiuhon, szomjóhol, szomiuhual, samjan, szomjas. A szócsalád elhomályosult összetett szó. Előtagja a szom- ősi örökség a finnugor korból, vö. zürj. šumav’nis ’éhséget érez, éhez’, votj. šumány ’étvágya van, éhezik, szomjazik’. Nem igazolt a szomj szó finnugor származtatása.

ṣamā ' u : ang. ’to be thirsty, to become thirsty’, magy. ’szomjas, szomjas lesz’. Vö. szomj.

şm' şamâ'u, şamû : orosz ’жаждать’, magy. ’vágy’, orosz. ’сильно жаждать, хотеть пить’, magy. ’erős vágy, inni akar’, magy. ’заставить жаждать, довести до жажды’, magy. ’erős sóvárgás, szomjazik’. Vö. szomj.  Az orosz fordítás rámutat arra, hogy az akk.-assz. szóban a szomjúság az erős vágyat is kifejezi, bármit, amire szomjazunk, amire erősen vágyunk, ugyanúgy, mint a magyar nyelvben.

ṣamû : ang. ’to be thirsty’, magy. ’szomjas’. Vö. szomj.  

ṣummû : ang. ’thirst, need, want, dearth’, magy. ’szomjúság, vágy, akarat, ínség’. Vö. szomj.

ṣūmu : ang. ’thirst’, magy. ’szomj’. Vö. szomj.

ṣēlû : ang. ’on its side, sideways’, magy. ’szélére, oldalára, oldalra’. Vö. szél, széle. TESZ: A szél, széle ősi örökség az ugor korból, vö. vog. sel, sél, ’oldala, széle valaminek’. (csálé?)            

ṣēlu : ang. ’1) rib; side, flank, edge’ magy. ’ borda; oldal, szárny, széle, él. 2) ang. ’edge (sword, blade, sherd)’, magy. ’éle, széle (kardnak, késnek, szilánknak)’. Vö. szél, széle.

šār ṣēlu : ang. ’side wind, side of a ship (a chariot, a house)’, magy. ’oldalszél, oldala egy hajónak, egy szekérnek.

ṣerretu (3): ang. ’concubine, subsidiary wife’, magy. ’ágyas, alárendelt feleség, szerető’. Vö. szerető.  Az akk.-assz. és a magyar szó közötti közelebbi kapcsolat bizonyításra szorul. 

şummuru ? :  ang. ’to smash (heads)’, magy. ’törni (a fejet)?. Vö. szomorú. Zaitz: Valószínűleg ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőre vö. mordvin śumuŕďe-, śumoŕďe- ’bánkódik, busul’. Az egyeztetés valószínűségét gyengíti, hogy megfelelés csak egy távoli rokon nyelvből mutatható ki.

Akk. assz. szavak, ahol ’ṣ’ kiejtése a magyarban megváltozott ’s’-re:

haşāşu : ang. ’to snap off’, magy. ’hasít, lehasít, lepattint’. Vö. hasít. TESZ: A szócsalád has- alapszava ősi örökség az ugor korból, vö. vogul künkas ’reped, szakad, hasad.  Nem igazolt a has- szó ugor származtatása.

ḫaṣābu : ang. ’to break (a branch), to remove’, magy. ’hasítani, megtörni, eltávolítani’. Vö. has-, hasít.  

ḫaṣṣinnu :  ang. ’axe’, magy. ’ fejsze, balta, hasító, hasogató’. Vö. has-, hasít. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                        

kaṣāru : ang. ’to tie, gather, scratch’, magy. ’megkötözni, összegyűjteni, kaparni’. Vö. kosár. Kosár, részleges jelentésmódosulás következett be. TESZ: A kosár 1. „juhok kosaraznak, juhkosár”: körülkerített hely, ahová a juhokat éjszakázásra terelik, vesszőből font kukoricatartó, góré. Román és szláv eredetű, többszörös átvételű jövevényszó, vö. román cosár ’karám, juhkosár, góró, pajta. blg. kosára ’cserény, karám, juhkosár’, szb-hv. kósara ’ól, cserény, karám’. A nyitott juhakol kerítését vesszőfonatból készítették. 2. Vesszőből, szalmából font tartó vagy szállító eszköz. Déli szláv eredetű, vö. blg. kóser ’kaptár, méhkas’. Szláv és román. Nem igazolt a kosár szó román és szláv származtatása.

Az akk.-assz. nyelvben legalább hat szó volt a kosárra, közülük egyet emelek ki, a terhum szót, amit a kis istenek cipeltek, abban hordták a földet, a követ a csatornák kiásásakor. Egy sumer irodalmi mű, az Enki és Ninmah 12. sorában szerepel.

„a nagy istenek a munkát felügyelték,

a kis istenek a kosarakat cipelték.

Az istenek mind csatornát ástak,”

„Similarly, the other word for corvee basket that is used in Enki and Ninmah seems to be an Akkadian word terhum, (line 12)”. Hasonlóképpen, a másik szó a kényszermunka kosár, amit használtak az Enki és Ninmah-ban, úgy tűnik, hogy az akkád terhum szó (12. sor). The Atrahis Epic And Its Significance (This article appeared in Biblical Archeologist December 1977, pp. 147-55.)

marāṣu : ang. ’to be sick; to be troublesome; to worry’, magy. ’beteg, kellemetlen, szenved, fáj, maró, marás’. Vö. maró, marás.

ṣubātu : ang. ’garment, mantle, textiles, cloth’, magy. ’ruha, köpeny, textil, szövet, suba’. Vö. suba. TESZ: A suba (suba, szuba, zsubában, csubába), ’télikabát, szőrme, bunda’. Vándorszó, megtalálható a németben, franciában, vö. kfn. schûbe, schoube, schûwe ’hosszú, bő felsőruha’, ol. giubba ’zubbony’. Mindezek végső forrása az arab g’ubba ’pamut alsóruha’. Ide tartozik még a zubbony is. A magyar szó közvetlen átadója bizonytalan. Az š kezdetű szláv szavak legalább részben a magyarból valók. (Ha jól megnézzük, a ’ṣubātu’ és a ’szövet’ hasonló ’s-b/v-t’  mássalhangzós vázzal rendelkezik).                                    

(şwh) şûhu, şuhhu : orosz ’желание’, magy. ’vágy’. Vö. sóhaj.  

 şuşû : ang. ‘reed-bed, marsh’, magy. ‘nádas, mocsár’. Vö. sás. Tesz: A sás nedves réteken, mocsarakban tenyésző rendszerint magas, három élű vagy hengeres szárú növény. Ismeretlen eredetű. Szláv származtatása téves. Régebbi magyar előfordulásai: sasustov, sasweolgy, sass.

                   

A finnugor nyelvekben is megtalálható egyéb hasonló akk.-asz. szavak.

Mielőtt bárki fennakadna a fenti címen, egy rövid idézet Komoróczy  Géza: Sumer és Magyar? című könyvéből.  “A sumer nyelv, amennyire ma ismerjük, tele van idegen szavakkal. Nem számítva most a szókincs sémi eredetű elemeit, az idegen szavak nagy többsége valamely ismeretlen nyelvből (nyelvekből) származik. Lényegében hasonló a helyzet az akkádban is. Nem lehet kétséges, hogy az ismeretlen eredetű sumer és akkád szavak számottevő része olyan – helyi vagy szomszédos – népek nyelvéből ered, amelyek rendszeres érintkezést tartottak fenn Mezopotámia lakóival.”  Ilyen nép volt a szkíta is, így a kölcsönös szóátvételeket nem lehet kizárni!

 

masû : ang. ’wash’, magy. ’mosni, mosó’. Cf. mīsu. VÖ. mos. TESZ: A magy. ’mos’, zürj. ’miski’, észt ’mosk-’.

nabû (nabiu) : adj. ang. ’called’, magy. ’hívott, nevezett’.  Vö. név. (b/v váltás)

nabû A : ang. ’to name, to give a name’, magy. ’nevezni, nevet adni neki’. Vö. név. (b/v váltás)

nâlu : (sumer NÚ), ang. ‘to lie down to sleep, to die .., to die’, magy. ‘lefeküdni, aludni, meghalni, (nyúlik, kinyúlik)’. Cf. nīlu (2), niālu.  Vö. nyúlik, nyál. TESZ: A nyúlik, nyújt szócsalád nyú- alapszava ősi örökség a finnugor korból.

nīlu : ang. ’wetness, moisture; flooding of field’, magy. ’nedvesség, elárasztott mező, pára, sperma, folyadék’. (nyál, nyúlós). Vö. nyúlik, nyál. TESZT: A nyál a nyál szócsalád alapja, a nyál ősi örökség a finnugor korból, vö. md. nolgo ’takony’, finn nolki ’takony’, észt nõlg ’ló taknya’. A finnugor alapalak *nolke lehetett.

nīlu (2): ang. ‘(person, tree ...): lying own’, magy. ‘(ember, fa): fekszik magában’, kinyúlik (kinyílik); Cf. nâlu. Vö. nyílik, nyúlik. TESZ: A nyúlik, nyújt szócsalád nyú- alapszava ősi örökség a finnugor korból.

nīru : ang: ’light’, magy. ’világos’. Vö. nyilik. TESZ: A nyílik (r/l) valaminek a zártságát megszünteti. Ismeretlen eredetű nyelvcsalád, feltehető, hogy a szókezdő ny korábbi n-ből palatalizálódott.

pāšu : ang. ‘ax, adze’, magy. ‘fejsze’. Finnugor proto: *pEjćV, mansi (vogul) ’päćt’, selkup ’pitjэ’, német 'Axt, Beil', magy. ’fejsze, balta’. A fejsze finnugor eredete nem bizonyítható.

qātu : ang. ‘hand; fist’, magy. ‘kéz; ököl’. (A ‘t’-ből ‘z’ lesz, mint a ‘kota’ szónál). A magyar ’kéz’ finnugor szó, lásd m. kéz; vog. kät, kat; osztj. ket; zürj., votj. ki; cser. kit; mord. ked; fi. käte-; lp. kit. A hettita ’kessara, kissara’, ang.  ’hand’ szintén kezet jelent.

(Lbn) Labânu, Lapânu, Lebênu : (i/i) or. ’гладить, утюжить; лежать пластом, плашмя; падать ниц; растянуться на полу, на земле’, magy. ’simit, vasal, feküdni laposan, elterül; kinyúl a padlón, kinyúl a földön’. Vö. lap, lapul, lapos, lepény, lepedő. Zaitz: lap [1138 tn. (?), 1651] Vitatott eredetű. 1. Ősi, uráli kori szó. Egy *lapp ’felület; lapos, sima; lapos lesz’ jelentésű igenévszó névszói tagja lehet; vö. még: lapos. 2. Belső keletkezésű szó, szóelvonással keletkezett a lapos melléknévből. Nyelvünkben elsődleges jelentése ’kardlap’ volt, csak a 18. század utolsó évtizedeitől kezdték el a ma is ismeretes ’könyv oldala’ [1783], ’kártyalap’ [1786], ’újság’ [1808]’ jelentéseiben használni. A szót a nyelvújítók terjesztették el. Nyelvújítás kori származéka a lapoz [1835] ige.

appa Labânu : or. ’падать ниц при молитве, просьбе, мольбе’, magy. ’elterül, leborult imádságközben, könyörög’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

Néhány  akk.-asz. szó, amik további vizsgálatokra szorulnak!

(A magyar szavak hasonlósága nem jelent egyben rokonságot is, minden szót külön vizsgálni kell!)

Néhány akk.-assz. szó első szótagjának (a, ba, e, na, sa, ša, za)  elhagyása után kiolvasva az akk.-assz. szót, vagy annak mássalhangzós vázát, a magyar jelentést, vagy ahhoz hasonlót kapunk, mint pl. háló, láp, hát, táp!

Ezeket az összehasonlításokat fenntartással kell fogadnunk, további vizsgálatokra szorulnak! Az akk.-assz. nyelv azt az érzést kelti bennem, mintha az akkádok rátelepedtek volna egy ősi ragozós nyelvű népre, átvéve szavaik egy részét, majd ezeket az ősi szótőket beépítve saját flektáló sémi nyelvükbe, különböző prefixekkel és suffixekkel megtoldva kezdték el használni, ami jelentősen megváltoztatta a szavak eredeti jelentését.

nahālu A: ang. ’to sift’, magy. ’szitál’. Vö. háló.

šahālu, napû : ang. ’to sieve, filter’, magy. ’szita, szűrő’. Vö. háló. A hálónak szűrő szerepe van. Zaitz: háló [1267] ’lyukacsos szövedék’ Ősi, uráli kori szótő származéka, valószínűleg magyar szóképzéssel. A tőhöz vö. vogul uläp, osztják kaläw, zürjén kulIm, finn nyelvjárási kalin, jenyiszeji kuođese%, kuorese%: ’háló’. A feltehető uráli alapalak *kal ’ugyanaz’. Végződése az -ó névszóképző. A finnugor rokon nyelvi megfelelések hangalakja alapján nem lehetetlen, hogy e képzőnek *-p vagy *-m alakú előzménye már a finnugor vagy az ugor korban kialakult, és egy alapnyelvi *kal –m származékszóval számolhatunk. Régi származékai a hálós [1267], a hálóz és a hálózat [1474].

sahālu : ang. ’pierce, stab, prick’, magy. ’átszúrt, döf, tüske’’.

šāḫilu : (Agriculture) ang. ’a strainer, an irrigation filter’, magy. ’szűrő, egy öntözési szűrő’. Vö. háló (szűrő).

alāpu: ang. ’to immobilize, paralyze’, magy. ’mozgásképtelenné teszi, megbénítja’.

salāpu : ang. ’to draw, pull’, magy. ’rajzol, húzza’. Vö. láp (bekerít, körbevesz). Zaitz: láp [1113 tn.(?), 1604] Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul lōpē ’széltől kidöntött fa’, zürjén lep ’uszadékfa, úszó szemét’, cseremisz lāpā ’uszadékfa, elsodort faanyag’. A feltehetőleg *lϨppɜ hangalakú finnugor előzmény az első szótagban mély magánhangzót tartalmazott és ’kidöntött fa, uszadékfa, úszó törmelékfa’ lehetett a jelentése. A finnugor *pp > magyar p hangváltozásra vö. epe. Elsődleges jelentése ’úszó törmelékanyag’ lehetett, ebből metaforikusan fejlődött a mai köznyelvi jelentés.

elāpu *: ang. ’ intertwine’, magy. ’összefonódik’.

elapû : ang. ’duckweed, algae, seaweed’, magy. ’ békalencse, alga, hínár’. Vö. láp (ellep).

labû (2): ang. ’1) to go round, to circumvent, to circumambulate, to circle, to get around, to get round, to besiege, to surround, to encircle; 2) to fence in, to wrap up, to veer, to fence, to hedge’, magy. ’1) körbe megy, megkerül, körülsétál, köröz, kap körül, kerek, ostrom, körül, bekerít, 2) bekerít, lezár, megfordul, kerítés, sövény. Cf. lawû (2) lābu : ang. ’lion’, magy. ’oroszlán’.

Láp szavunk ősi szó, pontos jelentését az akk.-assz. ’lāpu, labû, lābu’ szavakból is világosan lehet látni. Az akk.-assz. nyelv, mint minden igazán ősi nyelv, „beszédes képi” nyelv volt, az elnevezések mind jelentettek is valamit, a hasonló elnevezések mögött ugyanaz a kép volt, hasonlóan a sumer nyelvhez. A közös kép a körbevesz, körbekerít, megbénít. Ilyen a magyar láp szó is, és erről kapta akk.-assz. nevét az oroszlán is, amelyik szintén körbevesz, körbe kerít (és a végén elnyel!).

šaḫātu : (1) ang. ’(body) ’armpit, side, corner’, magy. ’(test) hónalj, oldala, sarok’. 3) ang. ’assistance, support’, magy. ’segítség, támogatás’. Vö. hát, háta, háttér, támasza valakinek, valaminek. Zaitz: hát [1109 tn., 1351] <főnév> Ősi uráli kori szó, vö. vogul •täê’ ’mögé’, osztják juw kutäŁnä ’a fa árnyékában’ (juw ’fa’), szelkup qottä, qott ’hanyatt’. A feltehető uráli alapalak *kutt‹ ’a testnek a mellső oldallal ellentétes felülete’. A szó belseji *tt > magyar t hangváltozásra vö. hat, lát. A ’földhát’, ’valaminek a fonáka’ és a ’támla’ jelentései hasonlóságon, illetve érintkezésen alapuló névátvitellel keletkeztek. Gyakori származékai: hátú [1393], hátulsó [1536], hátrál [1748], valamint a nyelvújítás korában tudatos szóalkotással létrehozott hátsó [1828], hátralék [1848], hátrány [1850]. A hátra határozószó [1416 u. ?, 1490], mely igekötőként is használatos, és a hátul határozószó [1462] megszilárdult ragos alakulatok.

šahātu : ang. ’to fear, to become afraid’, magy. ’félni, félni kezdünk’. Vö. hát, hátrál, hátat mutat!

šaṭāpu : [Human → Death] ang. ’to preserve life, to save’, magy. ’megőrizni az életet, megmenteni’. Vö. táplál. Zaitz: táplál [1456 k.] Belső fejlemény, valószínűleg egy önálló alakban nem adatolt szótő származéka. Ez az ismeretlen eredetű szótő kapcsolatban állhat a támad, tápászkodik igék tövével. A táplál szóvége a -lál igeképző, mely főképpen névszóból képez igéket (vö. gyomlál, számlál), de ritkán igei alapszóhoz is járulhat (vö. bóklál, bugyolál). A támad, tápászkodik igék tövéhez jelentéstanilag oly módon tartozhat, hogy a táplál eredeti jelentése ’támogat, gyámolít’ lehetett, és ebből alakultak ki az ’etet, éltet, erősít’ értelmű használatok. Az ige korai származéka a táplálás [1456 k.], nyelvújítás kori további származékai a táplálék [1804] és a táplálkozik [1833]. A nyelvújítók alkották meg elvonással a táp főnevet [1778] is, mely elsősorban szóösszetételek előtagjaként szerepel, vö. tápszer [1837], tápsó [1929], táptalaj [1934].

ṭābu : ang. ’good, good-tasting, palatable, yummy, aromatic, fragrant, sweet, fresh’, magy. ’jó, jó ízű, ízletes, finom, illatos, édes, friss’. Vö. táp.

ṭābu : adj.; good, sweet, fresh, aromatic, of good quality, jó, édes, friss, illatos, jó minőségű. Vö. tápláló.

šaṭāru : ang. ’to write; to inscribe; to copy; to formulate, to record (a document); to write down, put in writing; to list’, magy. ’írni, bejegyezni, másolni, megfogalmazni, rögzíteni (a dokumentumot), írja le, írásba foglalni, felsorolni’. Vö. tárol (írást). (A magyar fordítás önmagáért beszél, a sumerok, akkádok idejében az írás elsődleges célja a mezőgazdasággal, kereskedelemmel kapcsolatos adatok leírása és tárolása volt).

šabāsu (sabāsu) : ang. ’to be angry, to make angry’, magy. ’dühös, mérges’. Vö. bősz. Zaitz: bőszít [1784] Származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható. A szótő ismeretlen eredetű, a végződés az –ít műveltető képző. Ugyanebből a tőből -ül visszaható képzővel alakult a fel- igekötővel használatos bőszül igénk [1784]. A bősz ’dühödt’ melléknév [1816] nyelvújítás kori elvonás eredménye az igékből. Választékos stílusértékű szavak.

 [akk.-assz. ’itti māt Akkadi kimiltuš is-bu-us-ma’, ang. ’in his wrath had turned from the land of Akkad’, magy. ’haragjában elfordult a föld Akkádtól’.], [akk.-assz. ’ištar elija is-bu-us-ma’, ang. ’the goddes became angry with me’, magy. ’az istennő lett mérges rám’.]

natāru : ang. ’to break up, demolish’, magy. ’darabokra tör, lerombol’. Vö. tör.

A bālu (bála) szó előfordulása ‘ba’ és ‘’za’ előtaggal.

babālu (wabālu, ubālu):  ang. ’to bring, carry’, magy. ’visz, hoz, szállít’.  Vö. ’bála’. Zaitz: A bála [1355] ’gyapotból göngyölt csomag; bizonyos termékekre jellemző mértékegység’. Német jövevényszó, vö. középfelnémet, bajor-osztrák ball, német Ballen: ’csomó, köteg, göngyöleg’. A szó jelentéselkülönüléssel alakult ki a felnémet bal, balle ’labda, gömb’ szóból. Az ‘a’ végződésre vö. cérna. A magyar bála hangalak olasz hatást is tükrözhet, vö. olasz balla ’ugyanaz’. Nem igazolt a bála szó német származtatása.

tabālu : ang. ’to take away, to carry off, to lead away’, magy. ’elvesz, elvisz, elvezet’.
zabālu : ang. ’to carry, transport’, magy. ’hordozható, szállítás’. Vö. bála. A bála gyöngyölt csomag, német jövevényszó, vö. középfelnémet, bajor-osztrák ball, német Ballen: csomó, köteg, göngyöleg.

(zbl) zabâlu, zebêlu : orosz ’носить, приносить; тащить’, magy. ’hordoz, visz, cipel, hozza; húzza’.
zabbilu : ang. ’basket’, magy. ’kosár’. A bála gyöngyölt csomag, német jövevényszó, vö. középfelnémet, bajor-osztrák ball, német Ballen: csomó, köteg, göngyöleg.

zabbilu : ang. ’bearer’, magy. ’hordozó, viselő’. (A ’bilu’ és a ’bālu’ ugyanazzal a mássalhangzós vázzal rendelkezik, az akk.-assz. flektáló nyelv volt.)

Edinu, Eden, Éden

edinu: sumer ’eden’, ang. ’plain, steppe, open country’. magy. ’síkság’, sztyeppe, nyitott ország, egysíkú, egyenletes. Valószínűleg a bibliai Éden szó forrása is ez a szó. Az akk.-assz. ’edinu’, sum. edin’ szó elnevezésében „benne van” az akk.-assz.  ’ēdu, ēdiš’, vagyis az egy, egyetlen, egyedül szavak gyöke! Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

ēdiš *: ang. ’alone’, magy. ’egyedül (egyes egyedül)’. Vö. egy, egyedül, szláv jeden.   

ēdu : ang. ’only 1) (person): single, sole, alone’, magy. ’egyetlen, (személy): egy, egyetlen, egyedül’, 2) ang. ’(personal name: only child)’, magy. ’(személyes név: egyetlen gyermek)’, 3) ang. ’a single (person)’, magy. ’egy egyedülálló (személy)’. TESZ: Az egy vitatott eredetű szó. Régies előfordulásai: ig, igg, ed, edzs, öggy, ëgy, ëtty. Megjegyzés: A magyar ’egy’ számnév régies előfordulásai között találunk az akk.-assz.-hoz hasonlót, lásd magyar ’ed, edzs’. Varga Csaba HAR című könyvében a 366. oldalon a régi jelek tárgyalásánál a kettős kereszt jeléhez az ID, EGY jelentést írta. Az ’egy’ számnév a szláv nyelvekben: bolg. ’един’, orosz один’, mac. ’еден’, bosny. ’jedan’, cseh, lengy., szlv. ’jeden’. (The element jed- ~ od- seems to be the remnant of the old formant *ed with the meaning ‘only, just.) Vagyis a jeden ’ed’ része az egy számnév szó régi szótöve, jelentése egyetlen. Az ’ed’ szótő minden bizonnyal a szkíták által került Európába, alapja úgy a magyar, mint a szláv, de a finnugor egy számnévnek is! (A szlávoknál létezik az e(d) és a je(d) mindkét változata, mint Elena és Jelena, Evgenyij és Jevgenyíj)

Az akk.-assz. ištēn szó és jelentése.

Az akk.-assz. az ’ištēn’ szóval fejezte ki az ’egy’ számnevet, (sumer diš; de-eš-šu₂; di-id; di-t-), de az ’egy, egyedül, egyetlen’ a magyartól eltérően más szótőből ered, lásd ’ ēdu, ēdiš’.

Minden népre jellemző nyelve, kultúrája, mondái, meséi, zenéje, népművészete, népi motívumai, hiedelemvilága és istenének elnevezése. Ahogy a németeknél isten neve Gott, az angoloknál god, az oroszoknál bog, a magyar isten elnevezés is egyedi, csak a magyar népre jellemző! Nincs közünk a többi finnugor/urál-altáji népek isten elnevezéséhez! A finn permi ág főistene Jumala, vagy ennek rokonszavai. Az obi-ugoroknál és a szamojédeknél Numi-Tórem a neve. A Tórem név nagyon hasonló a skandináv-germán mitológiából ismert Thor mennydörgés és viharisten nevéhez! A magyar isten név eredete nem bizonyított, eredetét csak találgatjuk, talán a szkítáktól vettük át. Egyedül a hettita isten nevek között található a magyarhoz hasonló, Ištanu hettita, és Eštan protohatti istennév, ez Közel-Keletre vezet vissza, ez is egy lehetséges megfejtése a keletről „jött” isten szavunknak. A szkíták őskirálya, Targitaosz isteni-félisteni eredetű, hiszen szülőapja maga a főisten (Zeusz), szülőanyja pedig egy földet megtermékenyítő folyam (Borysthenész). Talán nem véletlen, hogy egy szkíta eredetmondában találkozunk a Borysthenész szóval, Targitaosz isteni eredetével kapcsolatban. (Sajnos a köztudatba került szkíta szavak meglehetősen torzultak, „görögösen” hangzanak.)
Zaitz: isten [12. század vége]. Valószínűleg származékszó, melynek alapszava az ős régi nyelvi ’is’ alakváltozata lehet. Végződése a -t és az -n kicsinyítő képzők, vö. nőstény. Eredeti alakja feltehetőleg három szótagos volt, ehhez vö. a Halotti Beszéd isemucut ’ősünket’ adatát. Mai, két szótagos alakja az ise tővégi magánhangzójának lekopásával fejlődött. Jelentése kezdetben ’apácska, atyácska’ lehetett, és a pogány magyarok hitvilággal kapcsolatos szókincsébe tartozott. Hasonló szemléletet tükröz a latin pater ’apa’ > Jupiter <istennév> és a finn ukko ’öregember’ nyelvjárási ’apa’ > Ukko <istennév>. Újabban a magyar szót az irániból származtatják. Származékai az istenség [13. század közepe], az istenes [1360 tn., 1506], az isteni [1372 u.], az isteniség [1405 k.] az istentelen [1426 tn., 1550], az istenséges [1470] és az istenít [1649].

ištaru : (plur: ištarātu), ištarū (plur: ištarānu) : ang. ’goddess, Ishtar [ilu u ištaru]: god and goddess’, magy. ’Istennő, Ishtar [ILU u ištaru]: Isten és Istennő’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                    

(št) ištiniš : ang. ’together’, magy. ’együtt’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

Az akk.-assz. išten nem istent, hanem ’egyet’ jelent. Az akkád išten szó lehet szóátvétel is, meglehetősen furcsa, és ellentmondásos, hogy az ’egy’ számnevet egészen másképpen írják, mint az egyéb, eggyel kapcsolatos szavakat az akkádok. Például ēdu ’egy, egyetlen, egyedül, egyetlen gyermek’, ēdānu- ’egyedül’, ēdānīu, (ēdēnû) ’egyetlen, egyedi, magányos (ló), elszigetelt’. Az išten-hez hasonló ištēniš szó jelentése: (entirely, completely, together) ’teljesen, teljes egészében, együtt’. Nem elképzelhetetlen, hogy a szkíták az akk.-assz. ištēn szót használták istenük említésekor, mint egy, egyetlent.

ešer: ang. ’ten’, magy. ’tíz’. Zaitz: ezer [1372 u.] Iráni, közelebbről valószínűleg alán jövevényszó, vö. oszét śrzś ’rengeteg, töméntelen’, avesztai hazavräm, újperzsa hazār, hezār: ’ezer’. Az iráni szó indoeurópai eredetű, vö. óind sa-hásram ’ezer’. A nyelvünkbe került alapalak *ezëre vagy *ezire lehetett. Származékai: ezred [1527], ezredes [1551], ezredik [1585], ezres [1635], ezrelék [1858]. További kutatást igényel a magyar ezer és az akk.-assz. ešer közötti hasonlóság magyarázata.

A kettő akk.-assz. számnév ’ šinā, šittā’, míg a második (second) ’šanûm, šanītum’, ismételni (to repeat) ’šanû’. A magyar mindig másodikat mond, és nem kettediket, ahogy az ikreknél is a második gyerek mása az elsőnek. Az akk.-assz. nyelvben is lehet ’más’ szóval megkülönböztetni valaminek vagy valakinek a másolatát, hasonlóságát, egyezőségét.

 

Nevek, címek, rangok

bēl *, bēlī *: ang. ’Sir’, magy. ’Úr’. Vö. Béla, bél. Árpád-házi királyaink között népszerű volt a Béla név. Zaitz: bél [1055 tn. (?), 13. század közepe] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén mijan pIls¿n ’belső rész’, votják pol¿n ’belül, valaminek a belsejében’. A finnugor alapnyelvi alak *päl ’a belső’ lehetett. A szókezdő b kialakulására vö. bal. A szónak ’gyümölcs belseje’, tulajdonképpen ’gyümölcshús’, valamint a ’kanóc’ jelentései jelentésszűküléssel keletkeztek, a ’lélek’ jelentés pedig azon a népi hiedelmen alapszik, hogy a lélek az ember belsejében lakozik. Igei származékai a bélel [1559] és a kibelez [1808].

A dravida beļa, beļaku, beļagu  ’ragyogni, csillogni’, dravida beļ(u), beļa,  biļa, biļu  ’fehérség, világosság’, dravida vel, ven  ’fehér, fényes, Vénusz’ és dravida villaku ’fény, lámpa’. Az akkád bēl, bēlu jelentése úr, mester, uralkodó. A közel-keleten isten megnevezése volt (Bél ugariti isten), Magyarországon több Árpád-házi király neve Béla volt, a szlávoknál бєлый (bjélüj) jelentése fehér, a kelta bel jelentése fénylő, ragyogó, a kelta napisten, fényisten neve Belinus.

 

etellu (etallu, itellu, itillu): ang. ’(government), Lord’, magyar. ’Úr. Vö. Etele, Attila.

bīru : sumer ’MÁŠ’, ang. ’divination, extispicy, autopsy *, scrutiny’, magy. ’jövőbe látás, (tudással bíró)’, az akkádoknál az egyiptomi fáraó elnevezése: pir ' û *, ang. ’Pharaoh, king of Egypt’. Vö. bíró. TESZ: Ítélő hatalommal felruházott egyén. Származékszó, a bír ige főnevesült –ó képzős melléknévi igeneve. Eredeti jelentése ’hatalommal bíró’ lehetett. „Ítélőbíró”. A magyarból átkerülhetett a magyarországi oszmán törökbe, románba, néhány szláv nyelvbe.                                   

pir ' û *: ang. ’Pharaoh, king of Egypt’, magy. Fáraó, egyiptom királya’, Bíró. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.   

šāpiru : sumer ’ugula’, ang. ‘instructor; overseer, foreman’, magy. ‘felügyelő; kormányzó, előmunkás, esküdtszék elnöke’, főbíró. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

ṣīru (1):  sumer [MAḪ], ang. ’exalted, of high rank, important’, magy. ’magasztos, magas rangú, fontos’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

dārīu : ang. ’immortal, eternal, never-endind’, magy. ’halhatatlan, örök, soha véget nem érő’. Vö. Dárius perzsa uralkodó. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.                                                                                                                                     

karpatu : ang. ’(clay) pot’, magy. ’(agyag) edény’. Vö. Kárpátok. A Kárpát-medence alakja hasonlit egy agyag edényre!                                             

magušu : ang. magus (member of a priestly class in ancient Media and Persia.)’, magy. ’mágus (tagja a papi osztálynak az ókori Médiában és Perzsiában.)

nēmettu (nēmattu) : ang. ’1. complaint, 2. impost, tax. 3. support, staff’, magy. ’panasz, csaló, adó, támogatás’. A honfoglalás első 100 éve főleg a németekkel történő hadakozással telt el, így a panasz, csalás, adózás vagy támogatás jellemezheti a két nép kapcsolatát, a német (nēmettu) szó egy elfogadható magyarázat lenne.

Szabir, Szemere, Szamaritánus

A Szabir név előfordulásai a különböző iratokban Subir, Subartu, Subaru, Subar, Subir, Šubur, Šubaru, Subaru. A sumerek SUBAR vagy SUBÍR, a babiloniak SUBARTU kifejezéssel jelöltek egy hatalmas terület Akkádtól északra egy olyan népesség által lakottan, akiket a Boghazköy okmányok HURRITA-nak neveznek. A hurriták azonban azonosak a SUBUR, SUBAR, SAMAR, SABIR néppel Gelb és Ungnad szerint. Szubartu a korábbi időkben csak egy kis területen, a Tigris folyón túl északra volt található, de később a felső Habur folyótól nyugatra és a központi Zagros hegységtől délkelet felé terjeszkedett. Subartu volt fő forrása a rabszolgáknak Dél-Mezopotámiában, és gyakran hivatkoznak is a szabir rabszolgákról az ékírásos forrásokban. Ez tette szorossá a kapcsolatot a két név, Subaru és sabiru között. Speiser hurritáknak hívta őket, a szabirok neve a szövegekben legtöbbször különböző szakmákkal együtt fordul elő, mint pék, kovács, írástudó és egyéb más szakma. ​​Egyes termények és termékek tipikusan szabirok voltak, mint az árpa, a füge, gránátalma, szilva, valamint szabir gyapjú, ruha, kocsi és bárány.

sabiru : ang. ’bracelet’, magy. ’karperec, karkötő’ (a szabir jelent megkötözöttet is). Vö. szabir.    

sabirru, (see semeru): 1. ang. ’bracelet, anklet’, magy. ’karkötő, bokalánc’. 2. ang. ’manacles’, magy.  ’bilincsek’, 3. ang. ’manacles, shackles for hand and foot’, magy. ’bilincsek, béklyó kézre és lábra’.  Változatok: sabirru šabirru, samaru, šemeru, šawiru, šewiru. Három történelmi névvel találkozhatunk itt, úgy látszik ugyanannak a sokat szenvedett, hánytorgatott népnek a neve sabiru (szabir), samaru (szamaritánus), és semeru (szemere).

semērê, semeru : (šawiru, šaweru, šewiru, šemeru, samaru, sabirru, šabirru) ang. ’manacles’, magy. ’bilincs’, ang. ’manacles, shackles for hand and foot’, magy. ’bilincsek, béklyó kézre és lábra’. Vö. Szemere. (A szemere bilincsbe vert, rabszolga?) Hóman Bálint is írt a szemerékről honfoglalásról szóló írásában: „Hubának, nemzetsége – a Szemere-nem – a zsitvavölgyi Huba s a győrmegyei Szemere községek körül szállt meg”. Huba nemzetsége Szemere néven lett ismert.

Szamaritánusok, szamáriaiak: Szamaria asszír meghódítása (Kr. e. 721) után az eredeti lakosságot elhurcolták, a szamariai városokat pedig asszír telepesekkel népesítették be Bábelből, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból.                   

Az összehasonlítás nem jelent automatikusan rokonságot, vagy egyezőséget, csak hasonlóságot, minden szónál további vizsgálatok szükségesek! Az itt közölt akk.-assz. szavak nem mindegyike mutat hasonlóságot magyar szavakkal, ezek egyéb okok (pl. tájékoztatás) miatt kerültek itt bemutatásra!

Az akk.-assz. és az indoeurópai nyelvekben is megtalálható közös szavak.

(Az átvételek iránya további vizsgálatokat kíván.)

aparakku : ang. ’headdress (kind of), coif’, magy. ’paróka’. TESZ: barrokát, barókával, baróka, páróka. Vendéghaj, álhaj. Vándorszó; vö. ang. peruke, német parocke, parücke, barucke, orosz parúk, olasz parrucca, parúca. Az olaszból terjedt el. Az olasz szó etimológiája nincs véglegesen tisztázva. A magyar szó többféle úton is nyelvünkbe kerülhetett.  

barbaru : (barburu) ang. ’wolf’, magy. ’farkas’. Jelentésváltozás történt.

 

garnu, qarnu : ang. ’horn’, magy. ’szarv, agancs, korona’. A ’garnu, qarnu’ mássalhangzós gyöke a ’g/q/k’ változását figyelembe véve ’k-r-n’ egyezik a korona mássalhangzós gyökével. Az ősi időkben a királyok, uralkodók szavas agancs koronát viseltek, nem aranykoronát. TESZ: A korona latin eredetű, jelentése virágkoszorú.

gardu : ang. ’a military class or profession’, magy. ’katonai osztály vagy hivatás’. TESZ: a gárda testőrség, válogatott katonákból álló csapat. Alapja a gárda nemzetközi szó.

qardu : sumer ’gardu’, ang. ‘soldier’, magy. ‘katona’.

kamru, kamāru : ang. ’to heap up, pile up’, magy. ’felhalmoz’. Vö. kamra, éléskamra. TESZ: kamara (kamra) latin eredetű szó, ház, szoba, kamra, kincstartó hely, királyi kincstár.

 ma ' assu : (háziállat) ang. ’a stable’, magy. ’szilárd, stabil’. Vö. masszív. Zaitz: masszív [1750] ’tömör, szilárd’ Nemzetközi szó, vö. német ’massiv’, angol ’massive’, francia ’massif’, magy. ’erőteljes, tömör, szilárd’. A franciából terjedt el, ahol a ’tömeg’ jelentésű francia ’masse’  főnév származéka. A magyarba elsősorban a német közvetítette.

mašīru *: ang. ’a kind of chariot’, magy. ’egyfajta szekér’. A ném. ’Maschine’, magy. ’gépezet’, ném. ’marschieren’, magy. ’menetelni’.

magušu : ang. magus (member of a priestly class in ancient Media and Persia.)’, magy. ’mágus (tagja a papi osztálynak az ókori Médiában és Perzsiában.)

ruššû : ang. ’red’, olasz ’rosso’ (rosszó), magy.  ’vörös’. TESZ: A rózsa latin eredetű, vö. lat. rosa ’rózsabokor’. Etimológiája nincs kellőképpen tisztázva. A latinból más nyelvekbe is átkerült. Szláv, olasz, német közvetítés feltevése nem indokolt.  

saqqu : ang. ’a sack, sackcloth’, magy. ’zsák, zsákvászon’. See also: sāgu

tapatu : ang. ’a textile’, magy. ’szövet’. Vö. tapéta. A tapéta (a latin tapetum szóból) kárpit, mely eredetileg hosszú szőrű pamutszövet, napjainkban leginkább festett, nyomtatott papiros, ritkábban bőr, mellyel a falakat díszítés céljából bevonják.

ţēmu : ang. ’thought, planning; instruction’, magy. ’gondolat, gondolkodás, tervezés, téma’. TESZ: A téma jövevényszó család, melynek tagjai a görögön keresztül függnek össze. A téma latin eredetű; vö. lat. thema ’(fölállított) tétel, amelyről értekeznek. Ez a görög ’téma’ (elrendez, elrak, kigondol) átvétele.

 

Akkád, szkíta, magyar, szláv

Összehasonlítva néhány, a szlávból származtatott magyar szót:

akk.-assz. ’kalāşu’ > szkíta (?) > magy. ’kalács’, szláv ’kolač’.

akk.-assz. ’kapālu’ > szkíta (?) > magy. ’kapál’, szláv ’okopati’.

akk.-assz. ’karāmu’ > szkíta (?) > magy. ’karám’, szláv ’krúm, kram’.

akk.-assz. ’kaşāşu’ > szkíta (?) > magy. ’kaszás’, szláv ’kocá, kósa’.

akk.-assz. ’ugāru’ > szkíta (?) > magy. ’ugar’, szláv ’úhor’.

A bemutatott néhány példa is bizonyítja, hogy a magyar nyelvbe nem a szlávoktól kerültek át ezek a szavak, sok más szlávból származtatott szó szintén téves és félrevezető! Az sem bizonyított, hogy a szlávok a magyaroktól vették át ezeket a szavakat, hanem inkább közvetlenül a szkítáktól. A szkíták az i.e. VI. században jelentek meg Európában, vagyis még abban az időben, amikor szlávnak nevezett népekről nem beszélhetünk, még nem kezdődött meg az itt élő népek „szlávosítása”. A magyar nyelvben lévő szavak szinte teljes azonosságot mutatnak az eredetinek tartott akk.-assz. szavakkal, a több évezred sem tudott rajtuk változtatni. Ez csak akkor lehetséges, ha a szkíták nem a sémi akkád nyelvet beszélték, ami erősen flektáló nyelv volt, hanem ragozós nyelvet beszéltek, ahol a gyökök nem változnak, legfeljebb néhány szónál előfordul, hogy van magas és mélyrendű változata, lásd csal, csel. Nem kizárt a fordított irányú szóátvétel sem, vagyis az akkádok vettek át szavakat a szkítáktól. A szkíta nyelv nem lehetett indoeurópai nyelv, ahogy a szkíták sem voltak azok.

A szkítákról.

Trogos Pompeus történetíró szerint „a szkíták ezerötszáz éven át minden más nép előtt birtokolták Káldeát, s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják.”

Regino évkönyve. „ A szkíták Ázsia felett a hatalmat háromszor nyerték el, de õk maguk idegen hatalom részéről állandóan vagy bántatlanul, vagy legyőzetlenül maradtak. A férfiak vitézsége mögött nem maradt el az asszonyoké sem, minthogy amazok a parthusok és bactriaiak országát, asszonyaik pedig az amazonok országát alapították meg, úgyhogy ha az ember a férfiak és az asszonyok viselt dolgait szemügyre veszi, egyenesen bizonytalan, melyik volt náluk a híresebb nem. Dariust, a perzsák királyát gyalázatos megfutamítással űzték ki Szkítiából. Cyrust egész hadseregével együtt lekaszabolták. Nagy Sándornak a hadvezérét, Sopyriont hasonlóképpen összes csapataival együtt elpusztították; a rómaiaknak csak hallották, de nem érezték a fegyvereit. A fáradalmakban és a harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen.”

A magyar szkíta hagyományok.

A Képes Krónika a magyarok kétszeri kijöveteléről ír Szkítiából. Az első kijövetel Kr.u. 373-ban, ez Attila és a hunok kijövetele volt, majd Kr.u. 677-ben a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból. Anonymus szintén ír kiköltözésükről. „Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé.” Ugyancsak Anonymus írja: “A hungarusoknak igen vitéz és hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernek neveznek”.

I. Endre a Vata-féle lázadás leverése után két törvényben is utal a magyarok régi vallására, az ősi szkíta vallási szokásokra. Megparancsolta, hogy: “minden magyar, avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai ősi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsőséges István király adott vala, feje és jószága vesztével bűnhődjék”. Majd később: “A szentségtelen scytha szokásoktól és hamis istenektől forduljanak el és rontsák el a bálványokat”.

A Fuldai Évkönyvek így írnak: a magyarok "visszatértek oda, ahonnan jöttek, sajátjukba, Pannóniába" negyedszer, immár végleg.

Magyar Nimród hagyomány.

Nem feledkezhetünk meg a magyar Nimród hagyományról sem, amelyben Nimród volt Hunor és Magor, a magyarok és hunok őseinek apja, és akit emleget a Biblia, a Képes Krónika és Kézai Simon Gesta Hungaroruma. A Biblia szerint: „Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: ’Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród’. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.” A Képes Krónika Nimródnak nevezi, míg Kézai az óriás Ménrótról ír, mindketten Babilon földjére helyezik, sőt a Képes Krónika Nimródtól származtatja az Árpád-házi királyi családot. A Csodaszarvas legendáját mindenki ismeri, és ebben a legendában (ősgesztában) épp úgy, mint a Bibliában, Nimród birodalma Babilónia volt, pont az a terület, ahonnan az általam idézett akk.-assz. szavak a szkíták közvetítésével származnak!

Utószó.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a szkíta nyelv nyomtalanul eltűnt, szkíta írások hiányában sem tehetünk úgy, mintha nem is léteztek volna! Régóta foglakoztat a gondolat, hogy főleg Európa keleti felén élő népek nyelve tele lehet szkíta eredetű szavakkal, elsősorban a magyar, az uráli és a szláv nyelvek. Az akkád nyelv (hasonlóan a sumerhoz) egy nagy kulturális nyelv volt, mely nagy hatással volt az ókori Közel-Kelet népeinek nyelvére és azon túl is, évszázadokon keresztül, mint lingua franca, vagyis közvetítő és diplomáciai nyelv volt, szerepét később átvette az arámi. A szkíták nyelve is ebben a térségben alakult ki, sok akkád-asszír (és sumer) szót tartalmazott, miközben nyelvtana különbözött az akkádtól, valószínűleg ragozós nyelv volt. A szkíták európai térnyerésével az általuk meghódított területek népei számos szkíta szót vettek át, ez éppúgy igaz a szlávokra, mint az északon élő kis finnugor és egyéb uráli népekre. A magyar nyelv főleg szláv és ismeretlen eredetűnek tartott szavainak nagy része szkíta, sőt az urálinak tartott szavak egy része is szkíta, ezek azok a szavak, amelyek csak 1-2 kisebb uráli nép nyelvében találhatók meg. Figyelemre méltó a sok azonos forrású szó az akk.-assz. és az uráli nyelvek között, nem lehet azonban kizárni egy fordított irányú szóátvételt sem, a szemita akkádok egy olyan területet foglaltak el, és hódítottak meg, ahol az ott élt népet beolvasztották maguk közé, akik rabszolgákká váltak, de magas műveltségük miatt sok mindent átvettek tőlük! A sémi akkádok által elfoglalt területek őslakosságának nyelvéről szinte semmit sem tudunk, élhettek itt olyan ragozós nyelvű népek, melyektől az akkádok vettek át szavakat! Mint említettem, a magyarral összehasonlított akk.-assz. szavak között csak 30-40 olyan szó található, amelyik az óakkád szókincshez tartozik. A magyar nyelvbe került akk.-assz. szavak csak a szkítákon keresztül érkezhettek, a magyar szkíta hagyományok egyértelműen írnak arról, hogy a magyarok többször is „kijöttek” Szkítiából. Elképzelhetetlen, hogy Szkítiában, ahol a magyarok éltek, senki sem ismerte és beszélte a szkíta nyelvet. Véleményem szerint több szkítának tarott nép élt, ezek nyelve különbözhetett egymástól, de a magyar nyelvben található akk.-assz. szavak nagy száma nem hagy kétséget, hogy ezek a szavak csak a szkítákon keresztül kerülhettek a magyar nyelvbe. Ez a tény magyarázatot adhat arra is, miért találhatunk sumer szavakat is a magyar nyelvben (átadók a szkíták), főleg a vágással, darabolással kapcsolatos szavak között van sok hasonlóság, mint például a darabol, tarol, szel, hasít.

sumer ‘dar’, ang. ‘to break up, crush, grind; to split, split up; to cut open’, magy. ‘darabol, darál, hasít, vág’, tör’. akk. ‘salātu’. Vö. ‘szel, darabol, darál’.

sumer ‘tar’, ang. ‘to cut down’, magy. ‘vág, levág, tarol’. Vö. tarol, tarvágás, tar.

sumer ‘sila’, ang._. ‘cut (of meat)’, magy. ‘vágni (húst)’. Vö. szel, szeletel, szilánkol.

sumer ‘sil’, ang. ‘(to be) remote; to split apart; to split, slit’, magy. ‘szeletel, szétoszt’, akk. šalātu. Vö. szel.

sumer ‘haš’, ang. ‘to break off; to break’, magy. ‘hasít, tör, szakít’, akk. ‘haşābu’. Vö. magy. hasít.

 

Irodalom:

The Assyrian Dictionary

Akkadian Dictionary

Ungnad: Akkád nyelvtan

mad 3 Óakkád glosszárium

Akkadian Language

Lyosov: Akkád nyelv

TESZ

Zaitz. Etimológia

Komoróczy Géza: A sumer irodalmi hagyomány

Komoróczy Géza: A sumer irodalom kistükre