AKKÁD is, MAGYAR is

Előszó

Az itt leírt hasonló magyar és szemita akkád szavak „magyar olvasatával” nem a magyar nyelv szemita voltát szeretném bizonyítani, a két nyelv óriási nyelvtani különbözősége nem is ad erre elég okot, hanem azt, hogy a magyarság egy részének ősei a Közel-Kelet térségéből érkezhettek, innen eredhet a közös szókincs. Az ókori Kelethez köt minket kultúránk, népművészetünk, népzenénk, eredetmondáink és istennevünk.

Két különböző nyelv, két különböző nyelvcsalád, két különböző történelmi múlt. Az akkád a legrégebbi ismert sémi nyelv, az afroázsiai nyelvcsalád tagja, míg a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Mindkét nyelv ragozós (az akkád flektál is), de egymástól nagymértékben eltérő nyelvtani szabályokkal, különböző ragozásokkal. A magyar nyelvben nyoma sincs az akkád nyelvre oly jellemző flektálásból eredő eltérő alakoknak a közös szavakban. „Akkád is, magyar is” azok a szavak, amik megtalálhatók úgy az akkád, mint a magyar nyelvben. Hasonló szavakat „A magyar nyelv szkíta szókincse” címmel ismertettem két részes írásomban. Az ékírással írt akkád szavakat az asszirológusok átírták a latin abc betűivel, az angol betűkészletet néhány szimbólummal kiegészítették.

Néhány betű és szimbólum valószínű kiejtése a latin betűkkel átírt akkád szavaknál:

q (akkád), valószínűleg ’k’-nak ejtették és utána jött a glottál stop (hangszalag-zárhang),

š (akkád), s (magyar), sh (angol),                                                                   

s (akkád), sz (magyar), s (angol),                                               

ş (akkád), kiejtése tsz, az ’sz’-t követi a glottál stop (csak a magyar szavak kiejtésében lehet cs, sz vagy s is!),(tsz kiejtése, mint az angol bits),

ţ (akkád), t után glottál stop,

y (akkád), j (magyar), y (mint az angol yes).

Emlékeztetőül néhány akkád szó magyar megfelelőjével, kiegészítve az angol szótári jelentéssel:

akkád.                                     hung.                                          eng.                                                                 

dalālu(m)                               dalol, dalolva dicsér                    to praise, sing praise

dalīlu (1), dilīlu                      dicsérni (istent),dalolni                to praise (a god), to sing

dalu                                        tál (vízmerítő)                             water drawer

duššû, dušû                           dús, bőséges                              abundant

galādu                                   galád                                          to be afraid

gamlu                                    gamó, kampós(bot)                     hooked or curver staff, sheperd’s crook            

hāmu                                     hamu, szemét                             litter

happu                                    hab, habzó, habos                      (to be) malodorous

harāşu                                   harács, harácsol                         to cut down

hašû                                      has                                              belly, entrails

kamru, kamāru                      (élés)kamra                                to heap up, pile up

kannu                                    kanna (tea, benzin)                    a small container, a large vessel                       

kapālu                                    kapál, befordít                            to roll up, to form coils

kapāru                                   kapar, töröl                                 to wipe, to cleanse                                                                                                                       

karāmu                                  karám                                         to hinder, to restain

kaşāru                                   kosár (gyűjtő)                             to tie, gather

māšu                                     más, mása, másik, iker              twin 

mašālu                                  másol, másolat                           to copy, to make similar, to equal

masû                                     mos                                          wash

pahāru                                   pohár (fazekas)                         potter                                                                

rakāsu                                   rakás, (össze)rakott                   to bind, tie

rigmu                                    rigmus, kiáltás                           clamour

şābitu                                   csábító, vonzó, tartó                  holding, magnetic

şalpu                                    csalfa, csaló, csalárd                 crooced, wicked

şamiu                                   szomj, szomjas                          thirsty

ṣapû                                        szapul (áztat)                            to soak, drench

şêlu                                       csel, cselvetés                           to fight

şēlû                                       szél, széle, oldala                      side                                                      

şubātu                                    suba, ruha                                  garment                              

şartu                                     serte, sörte, haj                          hair

šērtu                                     sért, sértés, sértő, bűn               crime                                                                 

tallu B                                   tál, tartály                                    a container

ugāru                                    ugar                                            meadow                                                             

zâru                                       zár, zárni, bezár, forgat              to twist 

(Van néhány jövevényszó a sumer nyelvből is, mint gam, bahar, šerda és agar!)               

Ez az összeállítás nem választja szét a különböző akkád időszakokhoz (lásd később) és területekhez (Asszíria, Babilónia) tartozó szavakat. Bár az akkád nyelv a világtörténelem egyik nagy kulturális nyelve volt, már több mint 2000 éve eltűnt a beszélt nyelvek közül. Ezért vegyük figyelembe, hogy a magyar nyelvben lévő hasonló szavak tovább éltek és fejlődtek az elmúlt több, mint 2000 évben is, ez idő alatt néhány szó jelentése némileg megváltozott, finomodott a kor és az életkörülményeknek változásával. Néhány magyar szó, mint a galád, gamó, karám, harács, rigmus, suba, sörte, szapul, ugar kezd háttérbe szorulni az életmód változásával. A pohár szavunk a fazekas munkájának terméke és nem a fazekas, ahogy a kosár az a tárgy, amiben összegyűjthetjük a terményeket (zöldséget, magokat, tojást, stb.), rakás az, amit összerakunk, és össze is kötözünk, a kamrában az élelmiszereket vagy a fát felhalmozzuk és tároljuk, hamu az égés után maradt felesleges „szemét”, zár az, amit elforgatunk. Vagyis minden akkád szó és magyar megfelelője között van logikus „képi” kapcsolat, ami levezethető, mégha előfordul, hogy ami az egyik nyelvben ige, az a másikban már főnévként található, mint a karám, kosár vagy rakás szavaknál.

Mielőtt belemennénk a további részletekbe, néhány szó az akkádokról és az akkád nyelvről.

Az akkádok

Az akkádok ősei Észak-Afrikából jöttek át a Közel-Keletre, talán a sivatagosodás miatt, és i.e. 3000 körül elérték Mezopotámiát, ahol letelepedtek a sumerok szomszédságában. A betelepülő szemiták valószínűleg keveredtek a ragozós nyelvű turáni őslakossággal és fölénybe kerültek velük szemben, kisemmizték őket és uralkodtak felettük. Nem kizárt, hogy átvettek szavakat is tőlük, amik beépültek az akkád nyelvbe.

Az akkádok elnevezése

Az akkádokat Akkád (Agade) városáról nevezték el, ez volt az akkád birodalom fővárosa valahol az Eufrátesz partján, ma senki nem tudja, hol lehetett.

Akkád nyelv

Az akkád nyelv több évszázadon át anyanyelve volt Mezopotámia lakosságának, sokáig közvetítő nyelv (lingua franca) volt a különböző ókori Közel-Keleti birodalmak között. Az akkád nyelv legősibb alakja nem ismert, sokkal régebb óta beszélték, mint a fennmaradt akkád nyelvű írások. Az írott akkád nyelv magán viseli a sumer nyelv hatását (talán egyéb „pre” hatásokat is), a sémi hangok egy része kiveszett az akkád nyelvből. Az akkád nyelv túlélt több mint 2 évezredet, miközben állandóan változott a nyelvtana és a szókincse, ezért az akkád nyelvnek különböző időszakait különböztetjük meg. Akkád a közös elnevezése a különböző babiloni és asszír dialektusoknak is. Az óakkád nyelv (i.e. 2500-1950), óbabiloni és óasszír (i.e. 1950-1530), közép-babiloni és közép-asszír (i.e. 1530-1000), és késő-babiloni nyelv (i.e. 1000-600-ig). Így értelemszerűen, amikor akkád nyelvről beszélünk, akkor az időpontoktól és a földrajzi területektől függően az előbb ismertetett valamelyik babiloni vagy asszír nyelvjárást is értjük alatta. Ez a két utóbbi nyelvjárás Mezopotámián kívül elterjedt a Kaukázus vidékén élő népek között, mint Urartu, a Hettita Birodalom, Mitanni és Ugarit. Az i.e. 12. században jelentős volt a sémi arámiak vándorlása, akik jelentősen megváltoztatták Mezopotámia nyelvét, az arámi nyelv hatása átalakította az akkád utódnyelveket és a hettita nyelvet is.

Egyes kutatók szerint az óakkád nyelv, ami a legrégebbi szövegekben található (lásd Hammurapi törvénykönyve), nem őse a későbbi babiloni és asszír nyelvjárásoknak, hanem egy külön nyelvjárás, amit ezek a nyelvek leváltottak. (A nagy eltérés felveti a kérdést, hogy a legrégibb, vagyis óakkád nyelv nem keveredett-e az ottani turáni őslakosok nyelvével, s ez már egy „közös” nyelv és nép volt?)

Az akkád birodalom és bukása

Az akkád birodalom az akkádok megjelenése után jóval később, Sarrukin uralkodása alatt alakult meg és emelkedett föl. Sarrukin Agade (Akkád) uralkodója volt, aki először meghódította a többi akkád városállamot, majd sorban a sumer városállamokat is i.e. 2350 körül. Ez volt a világ első központosított hatalma, Sarrukin a négy világtáj uralkodójának kiáltotta ki magát, egyesítette Sumert és Akkádot. Sarrukin akkád dinasztiájának a Zagrosz hegységből betörő gutik (gutúk, kútúk) támadása vetett véget, a gutik uralma főleg Akkádra terjedt ki, betöréseik csaknem száz évig tartottak.Az i.e. 22. évszázad második felében a gutú törzsek fennhatósága már legfeljebb Közép-Mezopotámia Tigris menti vidékére korlátozódott.Más városállamok önállóvá válásával párhuzamosan Lagas állam is megerősödött, legjelentősebb uralkodója Gudea volt. A gutikat Utu-hegal uruki uralkodó győzte le, majd utóda, Ur-Nammu, Ur városának helytartója, később királya újra megteremtette Sumer és Akkád egységét. A birodalmat az északi Elám királyai döntötték meg. (Elám sumer neve „Ním” volt. A nap szó megtalálható az elámi nyelvben; nap-Ø vagy nap-ir “egy isten”, nap-ip “istenek”.) A keletről érkező akkádokkal rokon sémi amorita törzsek ragadták magukhoz véglegesen a hatalmat. Hozzájuk köthető az óbabiloni nyelvjárás kialakulása. Hammurapi (a „gyógyító fia”) létrehozta az Óbabiloni birodalmat Báb-ili város székhellyel, ez egyesítette mintegy kétszáz évre egész Mezopotámiát.

Az Óbabiloni birodalmat a hettiták döntötték meg, akiktől hamarosan a hegyekből érkező kassziták vették át a hatalmat. 1595-ben az amurrú dinasztia utolsó, valószínűleg a hettiták által megölt uralkodója helyét egy kassú király foglalta el. Babilonban ettől az időponttól 1160-ig, tehát mintegy 430 éven át kassú királyok ültek a trónon. A kassú királyok uralma alatt Babilon, mint város és az ország neve Karadunias ill. Karadunias ország volt.

Az i.e. 13. századtól fokozódnak az asszír támadások, majd az i.e. 12. században az elámiak megdöntik a kassúk uralkodását. Ezt követően az arámiakkal közeli rokon sémi kháld törzsek költöztek be a Babilóniától dél-délnyugatra fekvő mocsaras területre, a Tengerföldre, melyet az asszírok Khaldu országnak neveztek. Ezután váltakozik a kháld és asszír uralom, Babilónia önállóságának a perzsa hódítás vet véget.

Akkád és magyar nyelvi hasonlóságok. Akkád is, magyar is?

(Az alább bemutatott hasonló alakú szavak nem mindig jelentenek egyezőséget, néha csak külső hasonlóságot! Példákat mutatok be arra is, amikor a külső hasonlóság még nem jelenti a közös eredetet is.)

A magyar nyelv szkíta szókincse című kétrészes írásomban számos hasonló hangzású és alakú szót közöltem a két nyelvből. Az akkád nyelv minden változata kihalt több, mint 2000 éve, az óakkád nyelv a legrégebben, míg a magyar nyelvben több közös szó is tovább élt. A közös szavak gyökében (szótövében) ismerhető fel a hasonlóság, a szavak a két nyelv különbözősége miatt más fejlődésen mentek keresztül, és ez meglátszik a szavak alakján. Mellár Mihály írja A magyar nyelv gyökrendszerének alapja című írásában „Ha egy gyökben egy magán- vagy mássalhangzó megváltozik, illetve helyet cserél  (átvetés, tükrözés), akkor az így keletkezett új gyök,  vagy ugyanazon értelmű, vagy rokon értelmű, vagy pedig ellenkező értelmű szót képezhet.” Ezt kiegészíteném azzal, hogy néha az is előfordul, hogy egy szó jelentése idővel megváltozik, vagy ellenkezőjére vált, miközben a gyök nem változik. Több ezer évvel ezelőtt másképpen gondolkoztak az emberek, ezért másképpen fejezték ki magukat. Például, ha ások egy gödröt a kertben, akkor a végeredmény nemcsak egy gödör a földben, hanem egy kiásott földkupac is! Melyik a fontosabb a számomra? Ha fúrok egy lyukat a kerítés deszkán, akkor csináltam egy lyukat, vagy átlátok a lyukon? Fel kell tenni a kérdést, miért is ástam vagy fúrtam? Mi volt a cél, a gödör vagy a földkupac, a lyuk vagy átlátni rajt?

Dínom-dánom

Az etimológiai szótár szerint: „dínom-dánom ’nagy mulatság’, játékos szóalkotással keletkezett, hangutánzó eredetű összetett szó (ikerszó). Az összetétel eredetileg indulatszó volt, mely keletkezésmódját tekintve a táncos-énekes mulatság alkalmával a dalszöveg részei közé bekiabált táncszavak közé sorolható, mai jelentése érintkezésen alapuló névátvitellel fejlődött. A szlovák dínom-dánom <tánc közben kurjongatott indulatszó>, és az erdélyi román dinum-dánam ’tivornya’ a magyar szó átvételei.”

Ismeretes az óbabiloni bírósági peres nyilvántartásból három kifejezés, a dīnam dânum, dīnam šūhuzum és awātam amārum. Az akkád nyelvben dīnam dânum itélkezést, jogérvényes ítéletet jelent. Bár eredetileg ezt a   kifejezést a bírói eljárásoknál használták, a kifejezés átkerülhetett a házasságkötések megerősítésére. Ez az uralkodók, főnemesek (érdek)házasságánál teljesen érthető, később a kifejezés talán komoly, talán vicces formában elhangzott a nagyobb esküvői lakodalmakon, kihírdetve az ifjú férj felé, hogy az “ítélet megerősítve!” Nem tudjuk, melyik honfoglaló törzs (vagy az avarok?) hozta magával a dīnam dânum kifejezést, melynek eredeti jelentése a magyar nyelvben nem maradt meg, de több egy játékos hangutánzó ikerszónál, mint az ihaj csuhaj!

(A dīnam šūhuzum jelentése: (to grant a legal case, grant a hearing), ‘engedélyezni egy jogi esetet, engedélyezni egy tárgyalást.’)

Gamó

A gamó jelentése kampós, horgasvégű bot, eszköz egy tárgy felakasztására, felszedésére, összetakarítására. Hasonló az akkád gamlu is, ami sumer jövevényszó az akkád nyelvben. Akkád gamlu: (1. hooked or curved staff, shepherd’s crook, bent stick, 2. haft, hilt), ’1. kampós vagy görbe bot, pásztorbot, hajlított bot, 2. nyél, markolat’.

A gamlu ’görbe bot, pásztorbot’ Mezopotámiában a rituális szertartások szakértői (apkallu nevű mitikus bölcsek), a királyok és istenek által használt kultikus eszközök közé tartozott. A gamlu jellemző rituális fegyvere volt az ördögűzőknek, amit a gonosz erők elriasztására használtak. A gamlut használták isteni szimbólumként (mint az újholdra hasonlító sarlót), alakja és hossza változott, de a hajlítás, görbület jellemző volt rá.

A Dunakanyarban fekvő Esztergom királyi város régi nevén Ister-gam. Ister a Duna régi neve volt, míg gam a Duna kanyarulatára utalt. (Megjegyzendő, a ’gam’ eredetileg sumer szó, ’pásztorbot, hajlított bot; nyél, markolat’.) Az akkádok más szavakkal fejezték ki a hajlítást! A gamóhoz hasonló magyar szavak: kampó, gomb, gömb, gém-(kapocs). A Tihanyi alapítólevél megemlít egy gamas nevű települést!

Az alábbiakban összegyűjtve néhány akkád szó, amelyek a hajlítással, görbítéssel, gördüléssel kapcsolatosak, köztük a magyar nyelvben is használatos kapál (kapālu) szó. Figyelemre méltó, hogy a kuppupu és a šukpupu hajlítást, görbítést jelentő szavakban a ’pupu” a magyar ’pup’ szóra emlékeztet! A púpos teve akkád elnevezése gammalu. Az ugariti gml jelentése (sickle) sarló.

kapû (bend back, be curved), ’visszahajlít, görbül’

kapāpu (to bend, curve, bow, to wrap around), ’hajlít, görbít, hajlik, körbe hajlít’

kapālu (qapālu) v. ; (to roll up, to form coils), ’összehajt, ’felgöngyölít, feltekercsel’

kāpilu (winder), ’csavaró’

kapāṣu (2) , kabāṣu , kapbāṣu (to bend back), ’visszahajlít’

kapāsu (bend back, distort, be curled), ’visszahajlít’

kippatu (to make a circle), ’csinál egy kört’

ḫapāru * (to dig up), ’kiásni’

hapūtu (hoe, ax), ’kapa, fejsze’

kuppupu (to bend, to curve), ’hajlít, görbít’

šukpupu (to cause to bend), ’hajlítást okoz, hajlít’

şabāru B (to bend,to slant), ’hajlit, ferdít’ (csavar?)

Kapu, szárnyas kapu

Két akkád szó is hasonló alakilag a magyar kapu szóhoz, a kapû (bend back, be curved), ’visszahajlít, hajlított’ és a kappu(m) I (wing of bird), ’madárszárny’,az óbabiloni kappu (wing of door), ’kapuszárny’. Az ősi nyelvek (mint a sumer és az akkád) képi nyelvek, így ha magunk elé képzelünk egy kétszárnyas, kihajló és visszahajló kaput, beláthatjuk, hogy az akkád szavak jelentése pont egyezik azzal, ahogy egy nyitott kapu „kitárja a szárnyait”. (Még két hasonló alakú szó: kapkapu (powerfull), ’erőteljes’ és kappu (hand; palm), ’kéz; tenyér’.)

gappu (wing) see kappu ’szárny’ (a kapu és a szárny is hajlik!)

A kapu ismert akkád elnevezése bābu (gate, door), lásd Babilon nevét: Bābili (gate of god), ’isten kapuja’.

(Babilon neve presumer eredetű, egy ősi település volt, nevének legkorábbi formája Babil(a). Az akkád népetimológia ebből formálta a Báb-ili, „isten kapuja” nevet.)

Pilis-hegység

Pilis szavunk nemcsak egy hegység, egy hegycsúcs és vagy 10-11 település neve, hanem maga a magyar történelem, a magyarság szakrális hagyományainak helye. Itt táborozhatott Attila és Árpád, itt volt Géza fejedelem székhelye, itt született Vajk, a későbbi Szent István. Itt van Esztergom és Visegrád, itt éltek és vadásztak királyaink.

Pilis eredeti jelentése kopasz hegytető, míg az akkád pilšum (piliš) szó jelentése (hole), magy. ’lyuk’, piliš uzni (ear-hole), ’fül-lyuk’, piliš appi (nostril), ’orrlyuk, egy vágat, alagút’.

Az akkád nyelv alaktanilag flektáló nyelv, az egyes szavak jelentését az úgynevezett gyökmássalhangzók hordozzák. A szavak pontosabb jelentését, szófaját, az igenemet és igeidőket a gyökmássalhangzók közötti magánhangzók, ezenkívül a prefixumok és infixumok határozzák meg. Az akkád szó mássalhangzós gyöke plš, ezzel a gyökkel több akkád szó is ismert. Az akkád pilšum (piliš) szó jelentése, mint főnév (breach, hole, tunnel, opening, perforation), ’valaminek a megszegése, sértés, lyuk, vágat, hasadék, nyílás, kilyukasztás’, palāšu jelentése, mint ige (to pierce, bore, to break trough, break into), ’átszúr, átüt, kifúr, vájatot tör, betör’. A plš gyökű akkád szavak és a magyar jelentés közötti eltérés nem túl nagy, Mellár Mihály hívta fel a figyelmemet arra, hogy náluk gyerekkorában a kenyér ’megszegésekor’ pilisnek hívták a kenyér tetején, a késsel behasított vonal mentén feltüremlő héjas részt. Nem jelentett kopaszt, ellenkezőleg azt, amit eltakart, mint például a PaLáSt, a PiLiS is el-PaLáStolt, elrejtett magában valamit, kiemelkedett a tájból, mégis ideális királyi és szakrális központ és rejtekhely volt. Sajnos ezek sem adnak elég információt a magyar Pilis hegység elnevezésére, bár az akkád jelentések utalhatnak akár a Pilis barlang rendszereire vagy mesterséges vágataira is. (A 14 km hosszú Ariadne-barlangrendszer Magyarország harmadik leghosszabb barlangja.)

Megjegyzendő, a sumer bùr, bùru(-d) és a hasonló akkád būru (1)  jelentése főnévként (a cistern, a well) ’ciszterna, kút’, illetve igeként (to receive; to bore through, pierce; to break into (a house)), ’átfúr, fúrással betör (egy házba)’. (Vesd össze a német bohren ’fúr’ és a magyar fúr szavakkal)

Az akkád pilšum (piliš), palāšu ugyanannak a plš három mássalhangzós gyöknek a magánhangzóktól függő hasonló jelentésű szavai. Ha valamelyik mássalhangzó is megváltozik, az új gyökből képzett szavak jelentése is megváltozik jelentősen. Így palāsu pls gyökmássalhangzós szó jelentése (to look at, to face, to see to), magyarul ’megnéz, szembenéz, utána néz’, naplusu (pls) jelentése (to look, gaze at, to see, to discover), magyarul ’néz, bámul, lát, felfedez’. (A lyukat kifúrjuk, aztán átnézünk rajta!)

palāšu (to perforate), ‘átlyukaszt, átfúr’ 

paʾāṣu (to break up, crush), ‘szakítani, összetörni’

balāṣu : (G. to stare), ’bámul, mereven néz’ (D. to fix the eyes on sth.), ’kijavít, rögzít, megerősít a szemével vmit’. A ba- után következő lāşu kiejtése valószínűleg „lātszú”, megegyezés szerint ’ş’ kiejtése, mint ’tsz’.

Szinnyei József Magyar Tájszótárában:

1.pilis, pilisz pillis, píllís : a kenyér megszegésekor levágott darab

2. pilís : kis szelet

3. pilis, pilís, pillis : gyürke ( a kenyérnek sülés közben kihasadt és kiduzzadt része)

Szólás : félti a pilist (félti a bőrét)

PILISKE:

1. A kenyér megszegésekor levágott darab.

2. Hegycsúcs

Mos és szapul

A mosás ma is a legnehezebb háztartási munkák közé tartozna a modern mosógépek nélkül. Ősidők óta az asszonyok dolga volt, a közeli patakok, folyók áramló vízében nyomkodták, dörzsölték, fából faragott botokkal ütötték, verték, kövekhez csapkodták vagy a kút mellett teknőben mosták a szennyes ruhát, kelmét. Szapul szavunk jelentése is „csapkodva mos”, eredete az ősmagyar szapu szóból származik (lásd áztató, mosódézsa). Mos szavunkat az észt ’mosk-’ és zürjén ’miski’ szavakkal rokonítják, miközben a mosáshoz köthető számos jobban hasonlító szót találhatunk az akkád nyelvben!

Etimológiai szótár: szapul [1575] Származékszó az ismeretlen eredetű, nyelvjárási szapu ’mosódézsa’ [1181 tn. (?), 1395 k.] főnévből az -l igeképzővel, vö. gyalul (< gyalu). A szó eredeti jelentése alapszavának megfelelően ’ lúgos vízben áztat’ volt. A napjainkban elterjedt ’megszól, leszól’ valakit jelentés kialakulására vö. bemárt (< márt), eláztat (< ázik).

Az akkád mšd mašādu (beat coth, wool), ’szövetet, gyapjút ver’. A mosás lényege a vízben áztatás, ütögetés, dörzsölés volt, az akkád mš mašû (rub, massage), ’dörzsöl, gyúr’, ez lehetett a magyar mos szó alapja is! Az ősmagyar szapu (szapul) szóhoz nagyon hasonló az akkád şapû (to soak, drench), ’áztat, átáztat, átitat’. A két szó alakja és jelentése nagymértékben hasonló, amennyiben ’ş’ -t a szó elején ’tsz’ helyett ’sz’ -nek ejtjük (olvasd szapû). Néhány további olyan akkád szó is átkerült a magyar nyelvbe, ahol az akkád ’ş’ a magyarban ’sz’-re változott. (pl. ṣamiu-szomj, ṣēlû-széle,gaşāşu B(kaşāşu)-kaszás). Az ’ş’ pontos akkád kiejtése ismeretlen, megegyezés szerint ’tsz’, az ’sz’ után glottal stop, kiejtése, mint az angol ’bits’. A magyar nyelvben elképzelhetetlen a ’tsz’ kezdés, nincs mássalhangzó torlódás a szó elején vagy végén!

ṣapû (G. to soak, drench D = G), ’áztat, beáztat, átitat.’

ṣapû (adj.) (soaked; dyed), ’átitatott; festett’.

Az akkád nyelvben ms masû (wash), ’mos’, (változata: mīsu), míg ms mesû (*mešû, ) (to wash, to clean, purify), ’mos, tisztit’, massûtu (washing), ’mosás, mosható’. (A szótárakban csillaggal jelölt *mešû = unattesd form, vagyis nem hitelesített alak, ami nem zárja ki, hogy a szónak volt ’s’-sel kiejtett változata is, nem csak ’sz’-el!)

További hasonló szavak:

mš mašû (to forget), ’felejteni’ (ami kimosódik az emlékezetből)

mš mašû (plunder, rob), ’kifoszt, rabol’. (Tolvajnyelven mondva „kimossa, kigyúrja” a pénzt valakiből.)

mš mūšu (night), ’éjszaka’, (ami mindent elmos, és álmos-ít!)

mašāšu(m) (to wipe off; clean), ’letöröl tisztit’. (A tisztítás mosás, lásd maššu polished, shinning!)

Az ismertetett akkád szavak pontos kiejtését nem ismerjük, van közöttük olyan, amelyik előfordulhatott ’s’-el (š) és ’sz’-el (s) is, lásd a mosást jelentő mesû és mešû. A főleg ms gyökű masû, mesû, mīsu alakilag majdnem, jelentésben teljesen megegyezik a magyar ’mos’ igével. Az s/sz változás megtörténhetett már a közvetítő nyelvben, vagy később a magyarban. Az akkád mašû (to forget), ’felejteni’ ige és a masû ’mos’ szavak felcserélhetők a magyar nyelvben, amikor valamit elfelejtettünk, mondhatjuk úgy is, hogy kimosódott a fejünkből. Ha valami rosszat el akarunk felejteni, ha a fejünket meg akarjuk tisztítani valamitől, akkor azt ki akarjuk mosni az emlékezetünkből.

(Az akkád masû (ejtsd maszú) és a magyar mosó közös eredetű, egyezőségük hasonló a magyar nyelvbe átkerült sport vagy stop szavakkal, amelyeket más nyelvekben ’sz’-el ejtenek! Bár hivatalosan nincs, de sokan úgy gondolják, az akkád nyelvben volt ’o’ hang is!)

Számos, az akkádhoz hasonló alakú és jelentésű szó található a magyar nyelvben. Szeretném mindjárt hozzátenni, hogy két nyelvben található közös alakú és jelentésű szavak még nem jelentik automatikusan a két nyelv rokonságát! Így a magyar és az akkád nyelv rokonsága fel sem merül, a kérdés csupán az, hogyan kerültek ezek a szavak a magyar nyelvbe. (De ugyanígy azt a kérdést is fel lehet tenni, hogyan kerültek magyar szavak az obi-ugorok nyelvébe, miközben genetikailag teljesen különbözünk tőlük, így teljesen kizárt a közös együttélés vagy közös őshaza.)

Mami, a mezopotámiai anyaisten

Etimologiai szótár: „mama [16. század] Vitatott eredetű. 1. Belső fejlemény, hangutánzó szó, mely a kisgyermek első artikulált hangjait utánozza, vö. baba. 2. Vándorszó, vö. német Mama, francia maman, olasz mamma, horvát-szerb mama, lengyel mama: ’mama’. Vö. még: latin mamma ’anyamell; dajka, mama, nagymama’, mely az azonos jelentésű görög mamma, mammé szó átvétele. A magyarba talán egy szláv nyelv révén kerülhetett. A szó újabban ’nagymama; öregasszony’ értelemben is használatos [1815]. Becézett formája a mami [1806], melyben a szóvégi -i kicsinyítő képző. A mama és a mami a bizalmas társalgási nyelv szavai.”

(Csak azt nem tudom, mit mondott a szegény magyar gyerek az anyjának, amikor még nem voltak szlávok! Csak tátogott? Tamil ammā = feleség, malajálam ammā = anya, istennő, teluga amma = anya)

Sok hasonlóság van az anya, mama elnevezésben a világ számos nyelvében, a legrégibb írásos lejegyzések közé tartozik az anya sumer és akkád elnevezése. A Mami elnevezés az Atrahasis akkád teremtés eposzban (i.e. 2450) olvasható. Mami sumer nevén Nintu, „a szülés úrnője” és egyet jelent a sumer anyaistennővel, Ninhursağaval is. Mami volt az, aki részt vett az emberiség agyagból és vérből teremtésében, mivel addig a kisebb rangú istenek végezték a munkát. Mami, más néven Bēlet-ilī (az istenek úrnője), az anyaméh istennője feladata volt, hogy szüljön és teremtsen embert, aki az istenek helyett viseli a terhet. Ezért szólították az istennőt, és kérlelték az istenek bábaasszonyát, a bölcs Mamit: „Te vagy az anyaméh (istennője), az emberiség teremtője! Teremts embert, hogy hordozza az igát!” Két sor az Atrahasis angol nyelvű fordításából:

5/2. The midwife of the gods, wise Mami.                                      Az istenek bábája, bölcs Mami

5/3. You are the womb-goddess, to be the creator of Mankind!     Ö az anyaméh-istennő, az emberiség teremtője

A Mami név ugyanígy használatos a magyar nyelvben is, az anya vagy nagymama becéző neve a gyerek szájából mami, mint ahogy ugyanez az akkádban is. Atrahasis az a bölcs ember, aki épített egy bárkát a vízözön előtt, és megmentette az emberiséget a pusztulástól. Az eredetileg sumer történet az ember teremtéséről az „ENKI és NINMAH”, míg az özönvíz a Gilgames történetekben található meg eredetileg! A héber Biblia tele van „átvett” sumer történetekkel (lásd Noé története), amihez a Biblia szerkesztői valószínűleg a Babiloni fogság (Kr. e. 597-538) idején jutottak hozzá. Atrahasis sumer „elődje” Ziusudra, a Gilgamesben Ut-napistim, Bérossosnál az özönvíz túlélője, Xisuthros. (Ziuszudra Surrupak város királya volt a sumer királylista szerint.)

mama, mami: (deity), Akkadian goddess, baby-word for “mother”, ‘(istenség), ‘akkád istennő, az “anya” elnevezése a babáktól’.

Mamihoz hasonló elnevezés található a másik teremtés történetben, az Enuma Elis ókori epikus műben, ahol az ősanya Tiámat másik neve Mummu.

Az akkád ummu(m) (mother), ’anya’, umm-ummi (grandmother, granny), ’nagymama, nagyi’, mamma (anyone) ’bárki’; (with neg. : nobody), ’senki’, (somebody), ’valaki’, míg az apa akkádul abu ’apa; őse, egy ősatyja’, atḫû (companions, partners; brothers), ’atyafiak, társak, partnerek, testvérek’. (Tamil appu, appan = apa, kannada appa = apa)

A héber Biblia első könyve, a Teremtés könyve tele van mezopotámiai történetekkel, az ember teremtése agyagból és az özönvíz története a legismertebbek, mind sumer és akkád történetekből táplálkoztak. (A sumer történeteket az akkádok átvették, majd lefordították, vagy át is írták, átköltötték.) Bábelt a Biblia szerkesztői azonosították a nyelvi zürzavarral és kapcsolatba hozták az özönvízzel is, lásd bábeli torony.A Bábel névválasztására választ ad az akkád nyelv, az akkád bbl mássalhangzó gyökű biblu B *, bubbulu jelentése (flood), ’özönvíz’! Hogy az Újtestamentum se maradjon akkád szó nélkül, a damaszkuszi úton történt a „pálfordulás”, a keresztényüldöző Saul megtérése, akiből később a keresztény Pál apostol lett. Az akkád palû (sumer bala) jelentése (turn over), ‘visszafordul’!

(Megjegyzés: a sumer palû ’királyi vagy isteni ruha, ruházat’, lásd magyar palást.)

Ár, ára, ár-ad, árú, (mag)tár, őr-öl, dar-ál, ar-at (tar-ol)

Az akkád nyelvben számos több jelentésű hasonló alakú szó található, ilyen az arû szó is. A többjelentésű szavak a sumer ékírás átvételéből adódó tökéletlenségből adódtak, néhány szó leírása csak egy hozzá hasonlító szó írásjelével történt, innen az azonos írásjel, de különböző jelentés.

Az arû jelentheti valaminek a levágását, mint ’ar-at’ vagy ’tar-ol’ (to cut of, prune),

jelenthet áradatot, vagy árvizi kárt, mint ’ár’ (flood ruin harvest),

jelentheti a gabona raktározását, mint ’(mag)tár vagy árú’ (granary),

jelentheti a szorzás végeredményét, ami szerintem valaminek az ára, mint ’ár’ (product of multipication),

és végül arû jelentheti a malmot vagy malomkövet is, ami: ’ör-öl, dar-ál.’ (millston, mill).

További jelentések: arû (2) (to bring, to take to) ’elhoz vmit, rászokik vmire’ (árú?), arû, erû (4) (to become pregnant) ’teherbe esik, vár-andós lesz’.

ararru [sumer (LÚ).ÀR.ÀR] (miller), ’molnár, daráló’.

bīt ararri (mill), ’daráló ház, őrölő malom’. 

Zár, szár, szór

Tisztában vagyok azzal, hogy nem szerencsés latin betűvel átírt akkád szavakat a mai magyar nyelven értelmezni, főleg az eredeti ékírással írt szavak melléklete, vizsgálata nélkül. Az alább közölt akkád szavak hasonló alakúak, mássalhangzós gyökük azonos, de a magánhangzóikban különböznek egymástól, vannak rövid és hosszú magánhangzóval írtak köztük. Ezek a szavak hasonló hangzásúak, de különböző jelentésűek. A jelentésváltozás különbözőségét a rövid és hosszú magánhangzók jelzik! (Lásd zâru, zarû és zārû)

Amit el akarok rejteni, azt bezárom valahová. Az akkád pazāru jelentése (to hide), ‘elrejt, eldug, eltitkol’. A szó alapja a zâru szó, jelentése (to twist), ’csavar, kiforgat’, (to turn round), ’megfordít’. A magyar fordítás tökéletesen kifejezi egy ’zár’ használatát, a zárat el kell forgatni (vagy a kulcsot a zárban), ha valamit bezárok. A szó másik hasonló alakja pazru, jelentése (covert, concealed, surreptitious), ’titkos, rejtett, burkolt’
zarû,(şerru), (sumer zara), ((door) pivot), ’(ajtó) forgó, forgató’.

Az asztronómiában volt használatos szó a zarû (1. shaft, pole (of a waggon)), 1.’tengely, rúdja (egy kocsinak)’, 2. Ursa Major, 2. ’Nagy Medve csillagkép’. A zarû szó azonos ’zr’ mássalhangzós gyökű, de a két magánhangzóban különbözik a zâru szótól, ami jelentésváltozást jelent. Magyar megfelelője ’szár. A Nagy Medve csillagkép hét legfényesebb csillagát a magyarok is külön névvel illetik, ez a Göncölszekér, ahol a szekér rúdját (szárát) három csillag alkotja! A kocsi rúdja (szára) forgatja, fordítja el a szekeret!

Az akkád zārû azonos ’zr’ mássalhangzós gyökű az előző akkád szavakkal, csak a magánhangzókban különböznek, ami ismét jelentésváltozással jár, magyar jelentése „szór”.

A zārû (zērû ) több hasonló jelentéssel bír, úgy, mint: szór, szétterjed, eloszlik, magvetés, nemzés, előd (őselőd), fedező hím állat, stb. Magyar megfelelője ’szór’. Mag szórása nélkül nincs szaporodás, más néven a ’sperma’, ’ivadék’, ’utód’, mind a mag szórásával van összefüggésben. (lásd ősmagyar: mag, magu (mag, belső)

zēru: (sumér numun) (seed), ’mag’ (csíra?)

Él, szél, éle, széle

Valaminek az éle, széle, szegélye, oldala az akkád nyelvben şēlû, ami hasonló a magyar ’széle, éle, él’ szavakhoz. A kezdőhangok különbözősége (akkád ’ş’ (mint tsz), magyar ’sz’) számomra elfogadható, a magyar nyelv nem tűri a szó elején a mássalhangzó torlódást. (Az akkád ş kiejtése az asszírológusok megegyezése szerint ’tsz’, ami közel sem biztos az akkád szaval elején!) Hasonló másik akkád szó: šēlu *, főnévként (sharp, sharpened), ’éles, hegyes’, míg igeként (to whet, to sharpen), ’fenni, élesíteni’. Ide tartozik még a ’me’ szótaggal kibővített mešēlu, jelentése (sharpener), élesítő (szakma), és šēltu (sharpe blade, point), ’éles penge, ék, kard, csúcs’. Mint látjuk, hasonló jelentésű akkád szavak elején is előfordul az ’ş’ mellett a szókezdő ’š’ is! Egy nyelvből egy másikba átkerült szónál ez gyakran előfordul, például a csángó nyelvjárás egyik fő jellemzője a sziszegés, vagy selypítés: cs hang helyett c-t, s helyett pedig sz-t ejtenek.

A TESZ szerint a szél, széle ősi örökség az ugor korból, vö. vog. sel, sél, ’oldala, széle valaminek’. Úgy gondolom, ez nem igaz, sok egyéb ugor kori szóval együtt (aminek korát nem tudják bizonyítani), ezek a közös szavak egy nagyobb ősi népnek a nyelvi hatása a szétszórt kis létszámú ugor népekre!

Harsányi hegység

A Villányi-hegység legmagasabb csúcsa Szársomlyó, más néven Harsányi-hegy vagy Nagyharsányi-hegy.

Harsány név eredete: „A település nevének eredetét Borovszky Samu az ószláv hzuzanu, (ostor) szóból eredezteti. Ő Harsányt szláv településnek tartotta. Ez azonban kevéssé valószínű. Kiss Lajos szerint a magyar hárs, hársfa" főnévből alakult ki a falu neve, az eredetileg kicsinyítő funkciójú, de a valamivel való ellátottság kifejezésére is szolgáló -n(y) képzővel. E szerint a település neve a hárs fanév kicsinyítő képzős származéka. Némelyek a harsány, harsogó" melléknévvel kapcsolják össze a Harsány helységnevét.”

Nagyharsány már a rézkorszakban is lakott település volt, de éltek itt avarok, később rómaiak is. Elnevezése vitatott, ezért nem elvetendő az akkád huršānu (mountain), ’hegy, hegység’ jelentésű szó, ami átvétel a sumer nyelvből (hur-saĝ). Ez a névegyezés is egy bizonyítáka lehet annak, hogy a Kárpát-medencében hosszú ideig élt mezopotámiai eredetű, vagy nyelvet ismerő nép! Amennyiben a huršānu szóból eredeztetjük, Nagyharsány neve Nagyhegy(es), Kisharsány neve Kishegy(es) lenne. (A szóvégi u nem volt idegen az ómagyar nyelvtől, lásd a Tihanyi alapítólevélből: feheruuaru, hodu, utu, zilu, stb.)

A hegy és a „nagyság” elnevezése sem állt távol egymástól, ennek bizonyítéka az akkád uršānu hero ’hős’, (sumer ur-saĝ, a szó átvétel a sumer nyelvből).

[Egyes nyelvészek álláspontja szerint a sumer nyelvben egy még korábbi nyelv elemei találhatóak, ezt protosumér nyelvnek nevezik.]

Nyár

Etimologiai szótár: „nyár2 [1398 tn. (?), 1416 u.] ’a legmelegebb évszak’. Vitatott eredetű szó. 1. Belső fejlemény. Jelentéselkülönüléssel fejlődött a nyár1 ’mocsár’ főnévből. A ’mocsár’ > ’nyár’ jelentésváltozásra vö. osztják lŏŋ ’nyár’ > lŏŋÏm ’hómentes hely’, vog. nēr ’mocsár’, zürj. n’ur ’nyírkos, nedves’, votj. n’úr ’nyirkos,  illetve finn suvi ’nyár; téli olvadás’. Ezt a magyarázatot az teszi bizonytalanná, hogy a rokon nyelvekben nincs ’nyár; tavasz’ jelentésű megfelelés. 2. Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas šur ’tavasz’, türk yaz ’ugyanaz’, ujgur yaz ’ugyanaz’, melyeknek eredete ismeretlen. A szó eleji ny-re vö. nyereg. Ez a magyarázat időrendi nehézségekbe ütközik. Korai származéka a nyaral ige [1398 tn., 1577].”

Lehet egyezőség az akkád nūru(m) és a magyar nyár szó között. Az akkád szó jelentése (light (of the sun)), ’a nap fénye’, ami leginkább a nyárra jellemző, így bekerülhetett ’nyár’ jelentéssel a magyar nyelvbe is. Az Etimológiai szótár fejtegetése számomra elfogadhatatlan!

nūru (light; daylight / daybreak; lamp), ’fény, világosság; napfény / hajnal/napkelte, izzó’.

Proto-Semitic: ^*nūr «fire», Hebrew: nūr «fire» ’tűz’

Háborog, háború

Az „Enki és Ninmah” teremtés eposzban a munkára teremtett ember fellázad, lázong (hubūru) és zajong, kiáltozik (rigmu) az istenek helyett végzett munka miatt. Az eposzban található hubūru szót „lázongás”-nak fordították, és belátható, hogy a lázongás, háborgás háborúhoz vezet! Az Atrahasis eposzban is megtalálható a hubūru szó, ezt használják az emberiség kellemetlen zajának, zajongásának, felháborodásának a kifejezésére. A háborgat, háborodik, háborog, háborít, háborgás, háborítatlan szócsalád tövével azonos a háború szó. A mennydörgést villámlást mi is égi háborúnak nevezzük! (habāru (to be noisy), ’zajosnak lenni’.)

Hasonló alakú szavak

Girizd, gerezd

Etimológiai szótár: „gerezd [1395 k.]. Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár [grozd] ’szőlő(fürt)’, nyelvjárási [grezd] ’csap a hordón’, horvát-szerb grozd ’szőlő(fürt)’, szlovén grozd ’ugyanaz’, óegyházi szláv grozd ’ugyanaz’. A szó valószínűleg indoeurópai eredetű, vö. német (ófelnémet) gras ’fű’.”

akkád giriṣtu, gariştu (a loaf of bread), egy vekni kenyér. V.ö. girizd, gerezd, (fokhagyma gerezd)

Nem tudom, az angol fordítás mennyire pontos, mennyire fedi egy vekni kenyér fogalmát. Idézet egy akkád szövegből: „7 GIŠ.NÁ ga-ri-şa-te”, (seven trays with g.–loaves) angol fordítása „hét tálca ’ga-ri-şa’-kenyérrel”, amit lehetne talán úgy is fordítani, hogy hét tálca kenyérszelettel.  Egy biztos, a sumerek a nyugati amurru (amorita) törzseket jól ismerték, nevük a sumer irodalomban „lú-še-nu-zu” volt, magyar jelentése: „aki a gabonát nem ismeri.”

Nem minden magyar, ami mag-gal, mad-dal kezdődik

A ’magyar’ népnév kutatása a világ keleti és dél-keleti térségeiben már régóta folyik (ha nem is a hivatalos magyar történelemtudomány részéről), így a Kaukázustól délre eső területeken is találhatók ’magyaros’ nevek. Ide tartozik a mada, méd, mitanni, mita, mitha, mazar, madzar, mogher, magar, stb. Az ősi nyelvekben a neveknek mindig volt valami érthető jelentésük, beszélő nevek voltak, mint például Atrahasīs, az akkád Noé nevének jelentése ”rendkívüli bölcsesség”. Mi már csak találgatjuk a ’magyar’ népnév eredeti jelentését, vajon a Megyer törzsnévből származik-e, miközben Dentü-mogyer, a magyarok legendás őshazája Anonymus szerint Szcítia elnevezése volt, a vele szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, de itt megáll a tudomány. Megye szavunk már kapcsolódik egy földterülethez, kérdés, hogy Megyerhez köthetjük-e? Padányi szerint semmi nem zárja ki, hogy egy időben létezett egy turanid fajú Dentu-Magyaria a Meotisz vidékén és tőle észak-keletre egy kelet-balti fajú Lebédia, amelyek különböző nyelvűek és fajúak voltak. Ez mindjárt magyarázatot adna a vérszerződésre, mely testvérek között nem volt szokás. Ez a keveredés magyarázatot adna arra is, miért találhatók a mai magyar nyelvben a finnugor szavak mellett mezopotámiai eredetű szavak is.A sémi eredetű szavak ne tévesszenek meg senkit, mert a különböző korokban ott élt népek mind átvették az épp regnáló hatalom nyelvét vagy szavait.

Az akkád nyelvben is vannak a magyar népnévhez „hasonló” szavak, mint a madaru, madáru, magarru, kérdés, hogy van-e közük a ’magyar’ népnévhez. Az akkád madāru és a magyar madár hasonló alaku szavak, egészen más jelentéssel. Legfeljebb annyi lehet bennük a közös, hogy a madár magasan repül, madáru jelentése pedig ‘magas (rang, hivatal, tisztviselő).

Van egy másik akkád szó is, a madaru (a lipcsei egyetem jelentette meg, a szótárakban nincs benn), melynek eredete visszavezethető a nyugatsémi mdr gyökre, jelentése ‘föld, ország, terület, földrög’. Hozzá hasonló a sumér mada, akkád mātu ‘föld, ország’, mātu elitu ‘felső ország’ jelentéssel . (J. Oppert szerint mada régi turáni szó, a szkíta nyelvben földet, országot jelent, lásd Média, Madai.) Az ugariti mdr ‘bevetett föld, művelt terület.’

Az akkád magarru (vagy mašāru) jelentése : egy kocsi kereke vagy szekér. A szót először mašaru alakban ismerték csak, de nem lehetet származtatni a šāru igéből (breath, wind), ’lélegzet, szél’, később vezették be magarru olvasatát és ez a helyes olvasat. A változtatáshoz az vezetett, hogy Delitzsch leírta a ša = gar egyezőséget. Egyes vélemények szerint magarru jelentése szekér és nem kerék. (Ez az eset rámutat arra, hogy még lehetnek további hibásan “megfejtett” akkád (és sumér) szavak!)

mşr maṣāru °: to circle, to enclose, to limit, ’köröz, körbe zár, határol’.

Elit (mātu elitu ‘felső ország’)

Elit nem magyar szó, de használatos nálunk is (lásd politikai elit). Az etimológiai szótár szerint jelentése kiváló, elsőrendű; az emberiségnek egy kiválasztott rétegét nevezik így, akik kiemelkednek a többiek közül. Eredete latin, de francia jövevényszóként német közvetítéssel kerülhetett nyelvünkbe, vö. francia élite, német Elite: ’elit’. A franciában az élire ’kiválaszt’ melléknévi igenevéből keletkezett.

Az akkád elītu (top part) ’felső rész’, míg elīu (upper, high, upper part, pinnacle topmost * uppermost *), ’felső, magas, felső része, tetőpont, legfelső’, eli (on, over, above, more than), ’valamin, felett, fölé, több’.

Nem ez lenne az első akkád szó, amelyik átkerült az európai nyelvekbe!

Felső Zab és Alsó Zab folyók

A magyarsággal vagy a szabirokkal foglalkozó írások gyakran megemlítik a Tigris két baloldali mellékfolyóját, a felső Zab és Alsó Zab folyókat. Mielőtt még bárki összefüggésbe hozná ’zab’ szavunkkal, az akkád szónak semmi köze a gabonához! Akkád nevén Zāba elīu (the Upper Zab) és Zāba šaplīu (Lower Zab). A Zab név alapja az akkád zâbu  szó, jelentése feloldódik, szétoszlik, elvezet, árad (zub-og) szó. (A folyó szemita szír neve zawa, törökül Zap).

zubog: „’mély, döngő hangot ad, (forrásban lévő folyadék) buzog, (erős sodrású víz) zúgva, kavarogva folyik, ömlik’… Hangutánzó eredetű szócsalád. Nyelvjárásban vö. zuborkál ’lubickol, felzavarja, felkeveri a vizet’, zubban ’csobban” 

Avató szó a kimondot szó?

Az akkád awātu ‘kimondott szó’, atwû ‘szó, beszéd’. (A szemita ‘w’ később ‘m’, még később ‘b’ lett.)  A szó amatu A  (awatu, awutu, abutu) (spoken word, utterance, formula), jelentése ’kimondott szó, kifejezés, formula’ alakban található a szótárakban. Az ebből képzett akkád szó a ša-wa-at (of the word), jelentése ’szóból’, ami nagyon hasonló a magyar ’szava-t’ (szavad) szóhoz. Az akkád szónál egy hangösszevonás történt, a kezdeti magánhangzó (a) egyesült az előző szó (ša) utolsó magánhangzójával, így írásban előfordul mindkét alak: ša-wa-at mellett ša a-wa-at is! Meggyőződésem, hogy a ma finnugornak nevezett népek Európa ősi népei, a mai területeknél jóval nagyobb részén éltek Kelet-Európának, a Volgától nyugatra és a Kaukázustól délre is! Ezt bizonyítja úgy a sumer és akkád, valamint a finnugor nyelvekben meglévő hasonló szavak. Átvétel mindkét irányba történhetett! (Hámori Frédi angol nyelvű írásaiban megtalálhatók!) A proto finnugor *śuwe (mouth), ’száj’, (finn suu). Képírásban a száj jele jelentette a szót, beszédet, de jelenthetett fogat is! Az angol say ’mond’ az angol írásbeliség kialakulásakor még megegyezett a magyar ’száj’ szó kiejtésével!

[Megjegyzés: a kopt nyelvű ’mdt- mnt’ jelentése (speech) ’beszéd’, mdw: mtv (maduw) jelentése (words) ’szavak’, mdw (speak) ’mond, beszél’]

Figyelemre méltó az akkád qātu ’kéz’ szó, mely a szótárak szerint nem szemita etimológia! Kéz szavunk finnugor, lásd magyar kéz; vogul kät, kat; osztják ket; zürjén, votják ki; cseremisz kit; mordvin ked; finn käte; lapp kit. Feltehetjük a kérdést: hogyan kerülhetett egy finnugor szó az akkád nyelvbe? A hettita „kessara”,”kissara” szintén kezet jelent! Egy biztos, az akkádok soha nem jártak északon, nem találkozhattak finnugor népekkel, kivéve, ha ezek a népek a mai elterjedésüknél sokkal délebbre is éltek a szemiták megjelenése előtt!

(A „finnugor” egy szerencsétlen, igazságtalan és hamis elnevezése azoknak az ősi népeknek, melyek főleg Európa keleti felén éltek, és csak az indoeurópai terjeszkedés, majd a szlávosodás miatt szorultak vissza!)

Egy az isten?

ilu (többes szám; ilū, ilānu): (god, deity), ’isten, istenség’.

ištēn [számnév], ’(főnév előtt) egy’, matemetikailag egyes szám,

ištēniš * (entirely, completely, together), ’teljesen, teljes egészében, együtt’

ištēnȃ (ištēna, ištēnû): (num. single), ’egyetlen’.

Ugyanez az „isten” Lipin orosz kiadású akkád szótárában:

ištên, ištîn, ešten, eštan, eštu (шум.), мн. ч. esenûti, ж. p. eštiat, ištiat, ištâtu, ištêt, eštêt, iltêt, eltêt - один, одиночный, единый, единственны
081;, первый, ’egy, egyetlen, egységes, egyedülálló, első.’

(Egyedül a hettita istennevek között található Ištanu hettita, és Eštan protohatti istennév, az állítólag velünk rokon finn teremtő isten Jumala, az obi-ugorok legfőbb istene Numi-Tórem! A Tórem név nagyon hasonló a skandináv-germán mitológiából ismert Thor mennydörgés és viharisten nevéhez!)

Az a tény, hogy az akkádoknál az ištēn szó „egy” jelentésű számnév volt, még nem zárja ki, hogy egy másik nép a Közel-Keleti térségben ne nevezhette volna el így istenét, mint ahogy így is történt!

Ha a magyar isten név eredetét keressük, jó kiindulási alap az ősi istenneveknél, ha a tűz istenét (vagy istennőjét) keresünk. A 10. századi magyarokról szóló arab tudósítások szerint a magyarok tűzimádók voltak. Más népek is tisztelték a tűz istenét, ismeretes Héphaisztosz, az ógörög, Moloch az asszír-babiloni, Agni az indiai és Kagutsuchi a japán tűz isten. A mezopotámiai térségben a sumer’izi’, az akkád ’išātu’ és az ugarit’ỉšt’jelentése tűz, ’EN’ a mezopotámiai kora dinasztikus kor (i.e. 3000-350) egyik uralkodói címe volt, később a főpap cime lett (akkád enu). Az EN szótag több isten nevében szerepel, a legismertebb EN.KI és EN. LIL. Szerepel néhány ősi királynévben is az ’en’, mint Enmerkar vagy Enmendurana. (Tamil en ’mondani, tökéletes’, tamil eņ ’erő’, tamil eņ ’gondolat, szándék, önbecsülés, számítás, matematika’)

A szemita nyelvek ismertek más szót is a tűz megnevezésére. Proto-Semitic: ^*nūr „fire”, Hebrew: nūr „fire”, és Proto-Semitic: *’ūr „fire”, ugariti ur „fire”.)

En, Enki és Enlil a sumer mitológiából ismert nevek, egyes elképzelések szerint ezek a nevek és mitológiai történetek a sumerek előtti nép nyelvéből és mitológiájából lettek „sumeresítve” (lásd a hasonló tamil szavakat)! Komoróczy Géza írta: „A sumer nyelv, amennyire ma ismerjük, tele van idegen szavakkal. Nem számítva most a szókincs sémi eredetű elemeit, az idegen szavak nagy többsége valamely ismeretlen nyelvből (nyelvekből) származik.”

Nem kívánok találgatni, írásos emlékek hiányában csak feltételezni lehet a magyar „isten” név eredetét.  

Kiegészítések

Kassziták

A kassziták (kassúk) egy ősi nem szemita ragozós nyelvű nép, lótenyésztésükről és harci szekereikről lettek híresek, akik a nyugat-iráni fennsíkról (Zagrosz hegység) vándoroltak el az i.e. 18. században Mezopotámiába és lassan beszivárogtak Babilonba. Átvették és megtartották az uralmat Babilónia felett az i.e. 12. századig. Nevezik őket kassúknak is, óperzsa feliratokon olvasható a nevük, mint kusija (kosszaiszosz) nép, ez további találgatásokra ad okot. A kassú népnév az anyanyelvi galsu vagy galdu népnév akkád formája.

A Bibliából ismert Nimród, Kus fia, ezért felmerült, hogy a Biblia szerkesztői az afrikai kusitákat kapcsolatba akarták hozni a mezopotámiai kasszitákkal, akiknek kaššu neve könnyen összekeverhető kuššuval a csak mássalhangzós írásokban. A kérdést tovább bonyolítja, hogy a Biblia szerint Mózes kusita asszonyt vett feleségül, és a Krónikák Második Könyve (14.9) egy kusita támadásról ír Júda királya, Aza (Kr. e. 911-870) ellen:

„Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer főnyi seregével és háromszáz harci szekérrel.”

A támadók egy szomszédos kusita törzs lehetett és nem afrikaiak. Talán ezek a kusiták az Egyiptomból kiszorult hükszoszok Júdától délre letelepedett egyik utód törzse.

Vannak, akik a hükszoszokkal azonosítják a kassukat. (A hükszoszok i.e. 1720 és 1710 között Egyiptomra törve győzelmet arattak a fáraók felett. A hódítókat az egyiptomiak nevezték el hükszoszoknak (heka haszut), vagyis „az idegen földek urai”-nak. A hükszoszok uralmának csak i.e. 1550-ben vetettek véget. A hükszoszok vezették be Egyiptomban a ló vontatta harci szekér, és az összetett íj használatát.)

Nimród és Kus

Nimród és Kus neve összeforrt a Bibliában, nagy irodalma van Nimródnak, sokan a sumer Ninurtával azonosították, de igazából csak találgatások vannak kilétéről.

Biblia: „Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász volt az Úr előtt, mint Nimród. Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár földjén minden városra.” (A bibliai Sineár földje Sumer földje volt!)                                                                                    

Nimródról Berossos, az i. e. 270 körül élt babiloni pap így írt:„Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Seneár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fölötte nagy tornyot készített a víztől való megmenekülés 131. esztendejében és uralkodott 56 évig, és a tornyot felépítette a hegyek magasságáig”.

A sumer királylistából megismert legnagyobb sumer hősi dinasztia az uruki volt, és Meszkiaggaser alapította i. e. 3000 körül. Uruk városa vette át a királyságot Kis városától Sumerban az özönvíz után. Az uruki királylista szerinti uralkodók:

1.Meszkiaggaser, 2. Enmerkar. 3. Lugalbanda, 4. Dumuzi, 5. Gilgames.

Meszkiaggaser, a sumer napisten, Utu fiaként is ismert, az ő fia Enmerkar. Ismert, hogy Enmerkar építette Uruk (sumer nevén Unu(g), a Bibliában Erek) városát, és részt vett Eridu(g) özönvíz előtti város újjáépítésében is. Enmerkarnak tulajdonítják az írás feltalálását is. A sumer királylista szerint Eridu volt az első város a földön, itt szállt alá a királyság az égből. „Amikor a királyság leszállt a mennyből, a királyság Eriduban volt”. Ezek a városépítések (Bábel, Erek) megegyeznek Nimród városépítéseivel, így nem kizárható kettejük azonossága!

A Biblia kutatói megállapították, hogy Noé leszármazottai nem egyéneket képviselnek, hanem népeket és országokat, és a Biblia szerkesztői Kám nemzetségébe legveszedelmesebb ellenségeiket sorolták, így Kus sem egy ember, hanem egy nép megszemélyesítője volt. A kusok, kusiták egy ősi nép volt, és a nyomok a sumerokhoz vezetnek! Csak feltételezni tudjuk, hogy Nimród a szemita népek veszedelmes ellensége volt, talán uralkodott is felettük. Nimrud neve akkád, nimru, nemru jelentése párduc.

Szkíták

Iráni eredetű népnek tartják őket, de nem iráni és nem árja nép volt, hanem urál-altáji, akik bizonyára nem a semmiből jöttek elő az i.e. 9. században! Múltjuk a homályba vész, nem tudjuk, milyen népcsoportok alkották elődeiket, de egy biztos, ők is ott voltak a mezopotámiai népek olvasztó tégelyénél. Eredeti lakóhelyükről vándoroltak a mai Dél-Oroszország és Ukrajna területére az i.e. 8. és 7. század idején. A szkíták gazdag, hatalmas birodalmat alapítottak középpontban a mai Krím-félszigettel. A szkítákról már Hérodotosz is megállapította, hogy a görögök minden sztyeppei népet „szkítának” neveztek, a perzsák pedig „szakának”. Így nincs értelme egységes szkíta nyelvről sem beszélni, de nem lehet vitás, az eredeti szkíták ismertek és használtak mezopotámiai eredetű szavakat! A magyar nép nemzettudatában, krónikáiban, regéiben, hagyományaiban fennmaradt a szkíta örökség. A szkíták meséltek Hérodotosznak egy Targitaosz nevű király fiairól, akiknek egy szép napon aranytárgyak hullottak az égből: fokos, kard, korsó és eke. Gyárfás Ágnes Szent aranytárgyak érkeznek az égből című írásában a következőket írta: „A korsó neve régi nyelven Kárpát-haza. A szent korsóban az élet vize rejlik.” Nem tudom, honnan vette Gyárfás Ágnes ezt az egyezőséget a korsó és a Kárpát-medence között, de az akkád nyelvben karpatu jelentése(clay) pot, ’(agyag) edény, korsó’.

Iustinus (Világkrónika): "A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú időn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felől." 

Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép előtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják." 

(Megjegyzés: Régi népnek régi nyelve kellett, hogy legyen! Csak a görögök „görögösítettek” el minden szkíta szót, így nem ismerjük a szkíta nyelvet és más nyelvekre gyakorolt hatását! Kérdés, lexikálisan (nyelvileg) mit adtak át a szkíták más népeknek?)

Az ékírás és a behisztuni felirat

A sumer ékírást átvették az akkádok, elámiak, hettiták, hurriták és hatással volt az óperzsa írás kialakulására is. A behisztuni feliratot I. Dareiosz vésette egy sziklába annak emlékére, hogy trónra lépésekor, Kr. e. 521-ben egy év alatt 19 győztes csatát vívott az ellene lázadókkal szemben. A három nyelvű, azonos jelentésű szöveg akkád (babiloni), elámi és óperzsa nyelven íródott. Először az óperzsát fejtették meg, 1851-ben Rawlinson sikeresen lefordította 112 sorát, amit nyilvánosságra is hozott. Az óperzsa után az asszír-babiloni írást is sikerült megfejteni, bár ebben már több mint 400 jel szerepelt. A ma eláminak nevezett nyelvet akkor médnek, ill. szkítának nevezték el, és besorolták az urál-altáji (ugor) nyelvcsaládba. A hírre Hunfalvy lelkes hangon nyilatkozott: „Én csak annyit tudok: az ékiratokbul ki akar sűlni, hogy a parthusok, perzsák, és sémi uralkodók előtt a régi perzsa birodalom területén áltaji nyelvü népek nemcsak laktak, de míveltséget is fejtettek ki. De hogy ezen ott nyomokat hagyott áltaji népek és a két vagy másfél ezer évvel utóbb uralkodott parthusok közt akár rokonság akár származási viszony vagyon-e? azt nem tudom, ki állította már, s mivel bizonyította be.”

Ahogy az lenni szokott, ha egy ősi nyelvről a nyelvészek nem tudják bebizonyítani, hogy sémi vagy indoeurópai, akkor rokontalannak kiáltják ki, mint az elámit, kassút, vagy a sumer nyelvet. Tudomásul kéne venni végre, hogy az egész ókori Közel-Keleten a szemita törzsek beözönlése előtt ragozós nyelvű turáni ősnépek laktak, akiknek nyelve ősi rokonságban volt az urál-altáji nyelvekkel! Hogy egy nyelvi példát hozzak, az i.e. 1596-ban Babilon trónjára ült kassú király anyanyelvén az Agum-kakrime nevet viselte. A név jelentése: "II. Agum". A kakrime szó a másodikra utal, és talán nem véletlen, hogy a kettő finn nyelven kaksi. Természetesen egy hasonlóság még nem elégséges bizonyíték! (A kaksinál nem érvényesül a sokat hangoztatott finn ’k’ a magyarban ’h’’ szabály.)

Irodalom:

Arthur Ungnad: Akkadian Grammar

Wortington: Complete Babylonian

CDA akkád szótár

Komoróczy Géza: Sumer és magyar?

George R. Berry: THE ASSYRIAN WORD MAŠĀRU OR MAGARRU

Wikipédia: Babiloni Birodalmak, stb.

Atrahasis angol nyelvű fordítás