Gelu (Gyalu) és Búvár Kund. Ősnyelv a Kárpát-medencében 2.

Előszó

     Ma már bizonyosnak tűnik, hogy a magyaroknak csak egy kisebb része kelt útra 850 körül, és még évszázadokkal később is három helyen éltek magyarok, a Kárpát-medencében Magyarországon, Magna Hungáriában és a Kaukázusban, ahová a kettészakadt magyarság szavárd (szabir) ágához tartozók mehettek. A honfoglaló magyar törzsek minden bizonnyal jóval kevesebben voltak, mint a Kárpát-medencében élő őslakosság, az itt élő szlávok és az állítólag elszlávosodott avarok, a honfoglalók mégsem olvadtak be nyelvileg úgy, mint ahogy a bolgárok is elszlávosodtak. Ellentétben az Anonymus Gestájában leírtakkal, nyoma sincs semmilyen harci tevékenységnek Pannónia elfoglalásakor a helyi népességgel, ami valószínűsíti, hogy Árpád magyarjai velük azonos vagy hasonló nyelvet beszélő népet találtak és olvadtak össze velük. Ez csak úgy lehetséges, ha a Kárpát-medence őslakossága is hasonló nyelvet beszélt, akik mindig is itt éltek, vagy valamikor be kellett költöznie egy nagyobb magyar nyelvet beszélő népességnek, és lehetséges, hogy innen származnak a hazatérő honfoglalók elődei is. Más szavakkal, a magyar nyelv azért maradhatott fönn a Kárpát-medencében, mert mindig is a többség nyelve volt! Az itt bemutatott szavak etimológiája is ezt támasztja alá!

 

Az ősnyelvről

     Egy nyelve volt a földnek és ugyanazok voltak a szavai, olvashatjuk a Bibliában, vagyis volt egy (vagy több) ősnyelv valamikor, ami eltűnt (vagy úgy tűnik, hogy eltűnt), de számos mai élő, vagy kihalt nyelvben találhatunk ősi, ősnyelvi szavakat. Grover S. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című írásában arról ír, hogy 10.000 évvel ezelőtt egész Európa és a Közel-Kelet egyetlen nyelvjárási hálózatot alkotott, ami hasonló lehetett a világ számos más helyének nyelvével is. Az angol régész, őstörténész Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát-medence, Kréta háromszögben. Ezt kiegészítem azzal, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész felhívta a figyelmet a tamil és a magyar nyelvben meglévő hasonlóságokra. Nemcsak a tamil, de a többi dravida nyelv is megőrzött számos olyan ősnyelvi szót, ami megtalálható a magyar nyelvben is.

      Ezt az ősnyelvet ismerték és beszélték a szkíták, Attila hunjai és mindazok az íjfeszítő népek, akik elérték a Kárpát-medencét. Ezeknek az ősnyelvi szavaknak a magyar nyelvben való meglétét lehet bizonyítani azzal, hogy ezek a szavak vagy szógyökök megtalálhatók a Dravida Etimológiai Szótárban, és néhány még megtalálható a kihalt mezopotámiai sumer vagy akkád nyelvben is. A mezopotámiai ősnép, aki ezt az ősi nyelvet beszélte, beolvadt a hódító sumerokba, illetve akkádokba, de szavaik közül több is megtalálható a sumer vagy az akkád nyelvben.

     Talán nincs még egy nyelv, amit annyi támadás ért a nyelvcsaládba sorolásért, mint a magyart, melyet rokonságba hoztak a török nyelv mellett többek között a sumer, az ókori egyiptomi, a kelta, az etruszk, a tamil és néhány indián nyelvel is, melyek közül a sumer, az egyiptomi, a kelta és az etruszk mára már kihalt nyelvek. Ezeket a nyelvi rokonságokat hasonló szavakra alapozták elsősorban.

     Úgy gondolom, ha egy szó megtalálható a magyar nyelv mellett a világ számos más pontján található nyelvben is, akkor az lehet egy ősi szó, erre nézünk példákat. Számos olyan szó van a magyar nyelvben, amelyik uráli (finnugor eredetű), csak azt kell megmagyarázni, miért található meg a főleg Dél-Indiában honos dravida nyelvekben, és esetleg a sumer, az akkád vagy valamelyik indián nyelvben is.

     Az itt közölt szavak etimológiája minden esetben a dravida nyelvekben meglévő szavak és gyökszavak segítségével történt. Előző írásomban (Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus) már 40 magyar szóról írtam részletesen, mostani írásomban több mint 60 magyar szót ismertetek, mindegyik etimológiája megfejthető a dravida nyelvekből. Az ismertetett szavak között a mindennapi életben ma is használt szavak mellett megtalálhatók a Kárpát-medence folyónevei és a magyar őstörténet ismert szavai, főleg személy- és törzsnevek lehetséges jelentései, ezek mind az ősnyelv szavai voltak. Az ismertetett szavak sorrendben:

SZÓ, DOB, KÓLINT, SZAPU, SZIPPANT, SZÍV, SZÓL, BÍR, NYAL, NYÁL, NYEL, NYELV, NYÉL, NYÍL, NYÚL, KÖR, KERT, KÉREG, BŐR, GARAM, BODROG, BÓDVA, SZÁVA, MURA, IPOLY, GURUL, TEKER, ROKON, ALKU, TALP, TANUL, TANÍT, TANÁR, TANÚ, PÁRT, NAP, BÚVÁR KUND, GELU, ETELE, RUGA,  BUDA, TAR, TAR ZERIND, TARGITAUS, BASKIR, ÁLMOS, ÁRPÁD, KURSZÁN, MEGYER, TARJÁN, NYÉK, JENŐ, TAS, MAGYAR, BÉLA, KÁLYHA, KONYHA, BOLHA, KUPAC, GOROMBA, MOHA, KIRÁLY.

 

SZÓ, SZÓL.

      Nézzük meg a „szó, szól” szavunkat, amiről előző írásomban már részletesen írtam. Az etimológiai szótár szerint ősi, ugor kori szó, vö. vogul săw ’szó; hang; dallam’, osztják såw ’jajszó; énekszó; dallam’, a proto uráli alakja *sawV ’szó, beszéd’ lehetett. A szó származéka a „szól, beszél”. A proto altáji *sāba szintén ’szó’ jelentésű, a türk sab ’szó; beszéd’, ezért mindjárt akadt egy magyar nyelvész, aki török eredetűnek tartja.

       Míg a finnugor (vogul és osztják) nyelvekben az ősi alakhoz hasonló szavakat találunk (săw és såw), (az ősi magyar alakja talán szou vagy szau lehetett), a többi finnugor nyelvben ettől meglehetősen eltérő, a finn sanoa ’szól, mond’, sana ’szó’, satu (monda) ’mese’, sano- ’mondani’, sanele- ’mondogatni, tollba mondani’, sanoma ’hír, üzenet’.

      A latin nyelvekben a finnhez hasonló alakú szavak találhatók: latin sonitus ’hang, hangzás, zaj, csengés’, sonīvius ’hangzó, lármás, zajos’, sonō ’hangzik, cseng, szól’, sonōr ’hang, csengés, zaj’, sonus ’hang(zás), zaj, zúgás, csengés, szó’, spanyol sonar  ’hang’, sonora ’hangzik’.

     A dravida nyelvekben a „szó, szól” (beszél) szavak megtalálhatók szinte tökéletesen hasonló alakban és kiejtésben, mint a magyar nyelvben: Tamil col (to say, speak) (olvasd szolla) ’mondani, beszélni’, Kannada sol, sollu (s kiejtése sz) (to say, speak, tell) ’mond, beszél, elmond, szól’, sollisu ’mondani, beszélni, elmondani, szólni’. Tulu solma, solmè (salutation) ’megszólítás’, Malayalam col (word, command, praise) ’szó, parancs, könyörgés’. Megjegyzés: az írásban „sol” vagy „col” kezdetű szavak is „sz”-el olvasandók, a tamil „col” olvasata szolla! (A továbbiakban a dravida szavaknál a dravida nyelvek rövidítve találhatók, pl. Ta. a Tamil rövidítése.)

      A mára kihalt akkád nyelvben sulû (a prayer, a supplication) ’ima, könyörgés’, sullû (1) (to appeal (to someone), to call (on someone) to do something) ’fellebezés, könyörgés (valakihez), hívni (valakit), szólni (valakinek), (hogy tegyen valamit). Akkád sullumu (reconciled) ’egyeztetni’. Az akkád awû [to speak; to discuss; to order (to do sth.)] ’beszélni, tárgyalni, megvitatni’, akkád awûm (to speak, to discuss) ’beszélni, megvitatni’.

      Az akkád ókori szemita nomád népcsoport volt Mezopotámiában, akik letelepedtek Sumertől északra és átvették a hatalmat az ott élő bennszülött lakosságtól, akiktől számos szó átkerült az akkád nyelvbe. Ez az ősnép hasonló nyelvet beszélt, mint amit a Kárpát medencében is beszéltek abban az időkben, és amit a dravidák is beszéltek. Ezért hasonló annyira a magyar szól, szólal, a dravida sol, sollu, sollisu, col, és az akkád sulû, sullû. (Az akkád és sumer nyelvben jelenlegi ismereteink szerint nincs „o” betű.)

     Az akkád awû [to speak; to discuss; to order (to do sth.)] ’beszélni, tárgyalni, megvitatni’, akkád awûm (to speak, to discuss) ’beszélni, megvitatni’ szavak viszont az ősi finnugor alakot (*sawV) idézik, csak hiányzik a szókezdő „s”. Megjegyzem, hasonló alakú az angol saw ’közmondás, példabeszéd’ szó is.

     A szó átkerült a szláv nyelvekbe is a szokásos módon, mássalhangzó torlódással a szó elején: orosz és ukrán слово (szlovo), cseh és szlovák slovo, lengyel słowo ’szó’. A szlávok ebben nem egységesek, lásd szerb реч, horvát riječ, bolgár дума, szlovén beseda ’szó’.

A baszk solas (talk) ’beszélgetés’.

További bizonyíték a szó ősiségére az, hogy megtalálható néhány indián nyelvben is, ami azt jelenti, hogy jóval 10.000 évvel ezelőtt kerülhetett át Amerikába:

Central Sierra Miwok sa.w (to shout, to cry out) ’kiált’

Chukchansi sawe’(to shout) ’kiált’

Quechua sullull ’igazság, pontosság, tisztaság, bizonyítékok, hűség’. (Mondhatnánk más szavakkal, hogy „a szavamat adom”)

     Úgy gondolom, ez a szó bizonyítja, hogy a magyar nyelvben megtalálhatók az ősi szavak, megmutatja azt, hogy az ősi magyar szavak legjobban a dravida nyelvekben és a több mint 2000 évvel ezelőtt kihalt akkád nyelvben található szavakhoz hasonlítanak alakban a legjobban, és egyértelművé teszi, hogy ez a „szó” sok ezer éve része a magyar nyelvnek, az ősnyelvből kaptuk!

      A magyar nyelv kifejlődése két úton ment végbe, egyrészt a Kárpát-medencében, másrészt az Árpáddal bevonuló törzsek többsége is hasonló nyelvet beszélt. A Kárpát-medence magyar ajkú lakosságának nyelve megerősödést nyert a honfoglalás után, a két hasonló nyelv keveredett, de a használt ősnyelvi szavak egy része mára elavult, elfelejtődött, kicserélődött, vagy csak nem ismerjük igazi jelentését. Ezekre is látunk példákat a dravida nyelvek segítségével, amik jól megőrizték az ősi nyelvet!

     A dravida szavak hozzájárulnak a magyar szavak etimológiájának megfejtéséhez, emlékeztetőül régebbi írásaimban ismertetett néhány hasonló alakú és jelentésű magyar és dravida szó.

 

EMLÉKEZTETŐ

     ÁR. Nézzük meg például az „ár” ősszót, amit ősi, finnugor kori szónak tart az etimológiai szótár, (vogul tūr ’tó’, osztják lar ’árterület’, tor ’tó’), a magyar nyelvben „ár, áradat, áradás” (flood, flooding) alakban találhatjuk, míg a nyelvrokonnak számító finn „tulva”, észt „üleujutus” is áradat jelentésű. Csak a dravida nyelvekben találunk a magyarhoz hasonló alakú és jelentésű szavakat az „ár, áradat” szavakhoz. Nem a dravida nyelvekből (és nem a finnugorból), hanem az ősnyelvből vettük át az „ár” ősgyököt, jelentése itt alakult és változott a Kárpát-medencében évezredek folyamán, a magyar jelentés tényleges, konkrétabb, míg a tamil jelentés általánosabb. A magyar „ár, áradat” szavak etimológiáját jobban kifejezi a tamil ’megtelik, átterjed, telítettség’, sőt még a sumer „uru” (áradat) szó is, mint a finnugor „tūr, lar, tor” szavak, amelyek egy ősibb, kiforratlanabb formái az ősnyelvnek.

    ÁR vö.: dravida Ta. ār (-v-,-nt-) (to become full, spread over; n. fullness, completeness) ’megtelik, átterjed; fn. bőség, telítettség, teljesség’, Ta. āra (fully, abundantly) ’teljesen, bőségesen’, a mezopotámiai sumer uru (flood, deluge) ’árvíz, özönvíz’. (Ta. = Tamil)

     Árú csak az lehet, ami fontos, kiváló, finom, ritka, szokatlan, stb.

Etimológiai szótár: „ ár4 [1211 tn. (?), 1372 u.] ’áru értéke’ Ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén artal- ’gondol; kiszámít’, mordvin arce-, arse- ’gondol’, finn arvo ’érték’, arvaa- ’értékel; gyanít, sejt’. A finnugor alapnyelvi alak *arßa vagy *arya lehetett. Az alapnyelvben valószínűleg ősiráni kölcsönzés volt, vö. aveszta arɔja- ’értékes’, oszét ary ’ár, érték’.” (Minél régebbi egy nyelv, lásd aveszta vagy oszét, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy szavai között találunk ősnyelvi szavakat!)

     Nézzük az áru szavunkhoz hasonló alakú dravida szavakat:

Ta. aru (arum, ār) (delicate) ’finom’, Ma. aruma, arima (superiority, importance) ’kiváló, fontos’, Ma. aru (rare, unusual, impossible) ’ritka, szokatlan’

    MELL vö.: dravida Ko. és Ka. mel, mol (breast) ’mell’, Ta. melli (woman) ’nő’, Ta. mel (to chew, masticate) ’rág, megrág’, Ta. mel (soft, tender) ’puha, lágy’, finnugor*mälke ’mell’, votják męl ’ember vagy állat melle’, cseremisz mel ’mell’, lapp miel’gâ ’mell (elsősorban állaté)’, magyar mál ’az állat hasi prémje’. A mell szót átvették az indoeurópai nyelvek is, lásd angol to milk ’megfej’, milk ’tej’, német milch ’tej’, melken ’fejni’, holland melk, dán mælk, norvég melk, cseh mléko, szlovák mlieko, orosz moloko ’tej’

    ÍJ vö.: dravida Ta. iy- (to shoot) ’lő’, Ta. ey (-v-, -t-) (shooting) ’lövés, lövöldözés’, Ta. ey (to shoot an arrow) ’lőni egy nyilat’, Ta. ey (to discharge arrows; n. arrow) ’nyíl kilövése; fn. nyíl’. Finn jousi íj, nuoli nyíl.

      Megjegyzem, a török nyelvben yay ’íj’, ok ’nyíl’, ami megkérdőjelezi azt, hogy az Árpáddal bevonuló törzsek török nyelvet beszéltek volna, miközben fő fegyverük nem török elnevezésű.

    KÖT vö.: dravida To. koṭ- (to tie, build) ’köt, épít’, Ko. kaṭ- (to tie, build) ’köt, épít’, Ta. kaṭṭu (to tie, fasten, build, marry, shut up) ’köt, rögzít, épít, házasodik, bezár’, Ka. kaṭṭu (to bind, tie, yoke, build, shut up) ’köt, kötés, összeköt, épít, bezár’. A Ta. kōṭikar (weaver) ’takács’, Ta. kōṭikam (cloth) ’szövet’.

     Az ősnyelvi koṭ- (köt) szóból lett a finnugor kota (kunyhó) szó is, lásd Ta. kuṭi ’ház, lakóhely, otthon, család, eredet, város, bérlő’, koţţakai ’tehén-istálló, fészer, kunyhó’, kuṭikai ’levelekből készült kunyhó, templom’, kuṭical ’kunyhó, bódé, viskó’, Ma. kuṭi ’ház, kunyhó, család, feleség, törzs’. Ugyanabból az ősszóból lett a Proto finnugot *kota és a proto-indoeurópai *kot, kĕt, (room, dwelling place) ’szoba, terem, lakóhely, állandó tartózkodási hely’, azonos eredetű szavak, vagyis kota az ősszó finnugor változata.

Etimológiai szótár: „ház [1193 tn., 12. század vége] Ősi, finnugor kori szó, vö. osztják kat, zürjén ker-ka ’ház, lakóház, szoba’ (ker ’gerenda’), finn kota ’(lapp) sátor’, lapp goatte ’sátor’. A feltehető finnugor alapalak *kota ’sátor, kunyhó, ház’. A finnugor alapnyelvi szó óárja vagy korai ősárja jövevényszó, vö. óind kuti- ’kunyhó’, újperzsa kad ’ház’. Igen ősi vándorszó lehet, vö. török kota ’ház’, tamil kuṭi ’ház, kunyhó’. A finnugor korban a szó állatbőrökből vagy fakéregből készült sátort vagy földkunyhót jelölhetett.”

     VIRÁG, VILÁG vö.: dravida Ta. viri- (flower) (to blossom) ’kivirágzik’, Ta. viri [to spread out (grain)] ’szétterjed’ (gabona), Ta. vil (to open out, expand, unfold as a blossom, crack, split; burst, be at variance, become clear, be separated from) ’kinyílik, tárul, kibontakozik mint egy virág, repedés, hasadás’

Megjegyzés (vir és vil): A tamil viri (virágzik, szétterjed) és viḷ (kinyílik, kitárul) egy ősgyök szétválása, mint a magyarban a virág és világ szavak! Az ősi nyelvek képet írtak le, a virág szirmai szétterjednek, amikor kivirágzik, a világ pedig fokozatosan tágul az ősrobbanás óta. A magyar világ szó is az ősnyelvből van, eredeti jelentése a tágulás, ahogy a virág szó is az ősnyelvből van, eredeti jelentése szétnyílás, szétterjedés.

 

 

 

     Nyelvészeink szerint „köt” szó ősi, finnugor kori szó, lásd *kitke vagy *kütke, finn kytkeä, manysi kät ’köt’, ami pont megegyezik a manysi kät ’kéz’ szóval, sumer kešda ’megköt’, kešed ’megköt, összeköt’, kad ’kötni, gyűjteni; szőnyeget szőni’. A sumer gudu ’átköt, megköt’.

Angol knot, német Knoten, svéd knut, norvég knute mind átvétel a kot ősgyökből, kiegészítve egy „vendég” n   hanggal.

    KÚT vö.: dravida Ta. kuṭi (to drink, swallow) ’iszik, nyel’, Ma. kuţi (drinking, water drunk after meals) ’ívás, víz ivása étkezés után’, Ka. kuḍi (to drink, inhale; n. drinking) ’iszik, belélegzik; fn. ivás’, Ta. kuṭam (waterpot), Ta. kuṭaṅkar (waterpot) ’vizes edény’. Míg nem volt vezetékes víz, maradt az ásott kút (vagy folyó, patak, stb.) a mindennapi élethez szükséges víz biztosítására. Magam részéről látok összefüggést a kút és a kutat szavak között is!

    KOKAS, KAKAS vö.: dravida Kuwi kokasi, kōkāsi (boy) ’fiú’, Kuwi kokkasi (boy, pupil, child). ’fiú, diák, gyermek’. A kokas, kakas a fiú a baromfi udvarban, nem úgy, mint a szlávoknál, ahol a tyúk elnevezése, lásd  horvát, szlovén kokoš, bosnyák kokoška, bolgár кокошка ’tyúk’. Ennyit arról, hogy ki lehetett az átadó, és az átvevő! Ta. kokkari (-pp-,-tt-) (to shout in triumph; cluck, cackle, n. shouting) ’kiabál diadalmasan, kotyog, kotkodácsol, fn. kiabálás’

    MAG vö.: dravida Ta. maka child, infant, young of animal, son or daughter, young age, ’gyermek, csecsemő, fiatal állat, fia vagy lánya, fiatalkorú’, Proto-Telugu *mag- ’gyerek, Koḍ. makka (children) ’gyermek’, Malt. maqe (boy) ’fia, fiú’, Ta. mogga, mogaḍa a bud ’bimbó’, Kui mogo bud, leaf-bud ’bimbó, rügy’, ír mac ’fiú’, skót MC vagy mac, családnevek előtt ’–fi, fia’, ógörög mükh ’mag, makk, mák’, mükhosz ’magóc’, akkád magrānu ’gabona halom’, magrattu ’gabonatároló hely, szérű’, maqqû B ’árpa adag’. Az akkád szavakon „átüt” a Mezopotámiában élt ősnyelvet beszélők nyelve, ami beleolvadt a hódító szemiták nyelvébe. A sumer nyelv szintén felszívta az ősnyelvi szavakat, ezért találunk hasonlóságot a magyar és a sumer nyelv között!

     Az etimológiai szótár szerint a mag valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén mÏg ’a ruha ölrésze, az ing derékrésze’, cseremisz moŋyɘr ’törzs, test’.

    MONY vö.: dravida Ma. mōn (son) ’fiú, fia’, magyar mony ’tojás’. A mony ősi örökség az uráli korból, több finnugor nyelvben is megtalálható, ’tojás, here, hímvessző’ jelentéssel! Finn munat, észt munad ’tojás’, finn munaa ’hímvessző’

     Talán ennyi hasonló alakú és jelentésű szó is elég lesz bevezetőül annak bizonyításául, hogy a magyar nyelv tele van ősnyelvi szóval, és rátérhetünk újabb szavak ismertetésére.

     Az ősnyelv az indoeurópai (főleg szláv) nyelvek erőteljes növekedésével, térhódításával óriási területeket vesztett. A magyar nyelv megőrzött nagyon sokat abból az ősi nyelvből, amelyik megtalálható volt Ázsia nagy részén Indiától Mezopotámián át a Kárpát-medencéig. Számos szavunk ebből az ősi nyelvből ered, egy részük megtalálható más finnugor nyelvekben is, más részük azért nem, mert ezek a nyelvek el voltak zárva a további fejlődéstől, sőt, a szláv kölcsönzésnek tartott szavaink között is megtalálhatók az ősnyelvi szavak. A szlávok a Kárpát-medencei pannon nyelvből vették át szavaik egy jelentős részét, amit a nyelvészek figyelmen kívül hagynak.

     Bár a magyar nyelv legalább 3.000 éve önálló, nyelvészeink szerint mégis feltűnően sok az ismeretlen, vagy jövevényszó nyelvünkben, úgy tűnik, a legegyszerűbb szavakat is úgy kellett átvennünk máshonnan. Grover S. Krantz amerikai antropológus a magyar nyelv eredetét a Kárpát-medencébe teszi, szerinte itt fejlődött ki, ahová az eredeti juhpásztorok elhozták és elterjesztették az ősnyelvet valamikor 10.000 évvel ezelőtt. (Hogy tényleg az eredeti juhpásztorok hozták, vagy nem, ez lehet vita tárgya!) Ezeknek a szavaknak egy része átkerült az indoeurópai nyelvekbe is, ezekre is számos példát fogunk látni.

 

DOB, ELDOB

      A „dob, eldob” szó az ősnyelv szava, az ősnyelvből került a magyar nyelvbe, nem lehet feltételezett ugor kori vogul szóra visszavezetni eredetét!

Etimológiai szótár: „dob2 [1211 tn. (?), 1621] ’hajít’ Ősi, ugor kori szó, vö. vogul tåmp-’verődik’, pisäl tåmpi ’puskával lő’. A magyar és a vogul szavak egy feltételezett ugor kori *tɤmp - ’dob, hajít, üt, ver’ alakra vezethetők vissza. A szó eleji ugor *t a magyarban d-vé, vö. domb, a szó belseji *mp hangkapcsolat pedig b-vé alakult, vö. eb, hab. Származékai a dobál [1783], dobálódzik [1807].”

     A dravida nyelvekben találunk a magyar dob szóhoz hasonló alakú és jelentésű szavakat:

Ka. dobbu, ḍobbu, dabbu, ḍabbu (to shove, push, thrust, throw down from above, put) ’lök, nyom, dobja le felülről, dob, eldob’.

Tu. dobbu (pushing, shoving) ’lökés, tolás, taszítás’

Tu. dobbuni (to push, shove, put off) ’tol, nyom, taszít, eldob’

Az átvett ősnyelvi szó alakja nem sokat változott, ahogy a jelentése sem, ugyanazzal a „dob” szótővel van ma is. A finn hejtojja ’eldob’, jääpallo ’dobál’

     Nem okozhat meglepetést a dob hangjának elnevezése sem:

Te. ḍabbu (noise of a drum) ’a dob hangja’

Ka. ḍabbu (sound emitted by a hollow box, a sort of tabor, etc., when struck) ’üres doboz által kibocsátott hang, egyfajta dob, stb. amikor ütik’

Ka. tuḍubu (a kind of drum) ’egyfajta dob’

      Megjegyzés: A „dob” szó fordítottja a „bod”, a dravida Ga. bod- to swell ’dagad, árad, duzzad’

KÓLINT

      A kólint szavunkat nem lehet megfejteni a finnugor nyelvekből (mint annyi más szavunkat sem), mégis a magyar nyelv része! A kólint szó annyira magyar, hogy más nyelvekben nincs megfelelője, talán a legközelebb áll hozzá a baszk buruan kolpatu „fejbe üt” jelentéssel, ahol kolpatu jelentése „kopog, kopogás”, és buruan „fej”. Az etimológiai szótár nem tud mit kezdeni a kólint szóval, annyit megtudhatunk, hogy régies, elavult szavunk, a Czuczor-Fogarasi szótár szerint: „KOLLINT, áth. m. kollint-ott, bottal vagy más ütszerrel üt, megüt.”

 

Etimológiai szótár: „kólint [1838–1845] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -int mozzanatos-műveltető igeképzővel ellátott alakja. A szótő régi nyelvi kall (vö. kallódik) szavunkkal függhet össze. Napjainkban elsősorban a fejbe kólint ’nagyon meglepi vagy megdöbbenti’ szószerkezetben használatos.”

      Megállapíthatunk, hogy a „fejbe kólint” jelentése: ’bottal, rúddal, nyéllel, husánggal’, stb. fejbe üt. Egy ősnyelvi szóval van dolgunk, azért nem lehet a mai magyar nyelvből sem levezetni az etimológiáját, ahogy a többi finnugor nyelvből sem. Véleményem szerint a „kólint” szó a Kárpát-medence szava volt, és bizonyíték arra, hogy a magyar nyelv az ősnyelv európai örököse, ahogy a dravida nyelvek is, ahol megőrződött a „kól” szó jelentése is. A „kól” ősszó, eredeti jelentése „bot, rúd, nyél, ág, husáng”, amivel fejbe lehet ütni valakit, nálunk a szótő jelentése kiveszett, elavult. (Talán valamilyen ősi kapcsolatban áll a kalimpál, kalapál, kallóz és kallantyú szavakkal)

 

Ta. kōl (stick, staff, branch, arrow) ’bot, rúd, nyél, ág, nyíl’

Ma. kōl (staff, rod, stick, arrow) ’bot, rúd, nyél vessző, pálca, husáng, nyíl’

Ko. ko·l (stick) ’bot, husáng’

Ka. kōl, kōlu (stick, staff, arrow) ’bot, husáng, rúd, nyél’

Koḍ. ko·lï (stick) ’bot, husáng’

Tu. kōlů, kōlu (stick, staff) ’bot, rúd, nyél’,

Kol. kolā, kōla stick bot, rúd’,

Nk. kōl (pestle) ’zúz, megtör’

Konḍa kōl (big wooden pestle)’ nagy fából készült zúzó, törő’

Ta. kōlam (Tu. Te. Go.), kōla (stick) ’bot, rúd’

 

KONDA, KONDÁS

     A pásztorok az állatokat őrizték, legeltették, vigyáztak rájuk a szabad ég alatt. Elnevezésük változott az őrzött állatoktól függően, a juhász a birkákra, a csikós a lovakra (ménes), a gulyás a marhákra, a csordás vagy csürhés a fejős tehenekre vigyázott, míg a disznók őrzését a kondás vagy a kanász végezte. Ami talán meglepő, hogy a disznókat őrzőket két elnevezéssel is illették, a kondás vagy kanász elnevezéssel, bár az is igaz, a disznónak is van más neve, a sertés. A kanász szót nem találtam az etimológiai szótárban, ahol mégis írnak róla, ott a kanász elnevezést a „kan” (hím, a nyáj feje) szóból eredeztetik. Sok logika nincs ebben az elnevezésben, egy disznócsorda őrzője miért kapná egy kandisznóról a nevét? A „kan” szóval képzett ősnyelvi szavak a magyar nyelvben a „kandi, kandit, kandikál, kandics” (tekint, leselkedik, nézelődik, félszemű) mind a látással kapcsolatosak, a „kan” jelentése a dravida nyelvekben ’szem, meglát, megnéz, keres, kutat’ (lásd „Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus” c. írásomat), így lehetne akár a kanász jelentése ’figyelő, néző, őrző’, stb is.

     A kondás szó már megtalálható az etimológiai szótárban.

Etimológiai szótár: „kondás [1546] ’disznópásztor’ Ismeretlen eredetű. Tisztázatlan, hogy a konda ’disznócsorda’ [1801] főnévből keletkezett- e -s névszóképzővel, vagy esetleg ez utóbbi jött létre szóelvonással a kondás főnévből. A nyelvjárások és a köznyelv határán álló szó.”

     Ennél valamivel többet ír a TESZ:

Kondás: „A szócsalád alapja, a konda ismeretlen eredetű. A konda, amely nyelvjárási szinten alig él, minden bizonnyal tudatos kikövetkeztetés eredménye az -s képzőt származéknak érzett kondás alapján. A szócsaládnak a „kan” főnévvel való etimológiai kapcsolata nem valószínű, kaukázusi származtatása téves.”

     Az etimológiai szótár ismeretlen eredetű szónak tartja a „konda, kondás” szót, amelynek az eredete tisztázatlan.

     Az ősnyelvet megőrző dravida nyelvekben megtaláljuk a „konda” szót, a csordában tartott állatokkal kapcsolatos, ha nem is a disznókkal. Kérdés, mi lehetett az ősszó, ami Kárpát-medencébe került.

Kol. (SR.) kondā (bull) ’bika’

Kol. (Kin.) kōnda (bullock) ’ökör, tulok’

Nk. (Ch.) kōnda (bullock) ’ökör, tulok’

Pa. kōnda (bison) ’bölény’

Ga. (Oll.) kōnde (cow) ’tehén’

Ga. (S.) kōndē (bullock) ’bölény’

Go. (Tr.) kōnḍā, (other dialects) kōnda (bullock, ox) ’tulok, ökör’

Ka. gōnde (bull, ox) ’bika, ökör’

     Az Árpáddal bevonuló nagyállattartó lovas törzsek a hosszú vándorlásra elsősorban lovakat és különböző szarvasmarhákat vihettek magukkal, bár a honfoglalás kori sírokban 10 állatfaj csontjait találták meg (ló, szarvasmarha, juh, kecske, disznó, kutya, teve, tyúk, liba, kacsa), de nem biztos, hogy mindet hozták magukkal. Az, hogy a dravidáknál bika, ökör, tehén, tulok, bölény jelentésű konda ősszóból hogyan lett a magyar nyelvben disznópásztor, arra jelenleg nincs megfelelő magyarázat, talán csak annyi, hogy az ősszó jelentése másképpen változott a magyar nyelvben, mint a dravida nyelvekben.

 

SZAPU, SZAPUL, SZAPPAN

    Nehéz helyzetben vannak a nyelvészek, amikor egy szó etimológiáját kell megfejteni, előfordulhat, hogy egy 10.000 évnél régebbi ősszóból évezredek alatt kifejlődött mai szó etimológiájánál csak néhány száz év írásos emlékeiből, és a ma használatos jelentéseiből lehet kiindulni. Így jártak nyelvészeink, amikor a szapu, szapul és szappan szavaink etimológiáját próbálták megfejteni. Ha ránézünk „szapu, szapul, szappan” szavainkra (mindegyikben ugyanaz a ’szap’ gyök található), és tudjuk, hogy mindegyik szónak köze van a mosáshoz, mosakodáshoz, illene ezen elgondolkozni, és nem mindjárt azt nézni, melyik idegen nyelvből lettek ezek a szavak átvéve a magyar nyelvbe. Nem lehet az egyiket ismeretlen eredetű nyelvjárási szónak, a másikat szláv közvetítéssel hozzánk került olasz jövevényszónak (sapone) gondolni, amit végső soron germán eredetűnek (óangol sāpe) tartanak. Míg szappan szavunk első előfordulása írásban 1363(?), vagy 1416, szapul szavunk ennél jóval korábban, 1181-ben fordult elő az írásos emlékekben, vagyis „szapu, szapul” szavunk előbb volt ismert, mint a szappan szó, ami nem véletlen. Szapul szavunk nem fordítható le a ma ismert idegen nyelvekre, elég sajátos ilyenkor ismeretlen eredetűnek kikiáltani, mert valószínűleg a magyar nyelvben alakult ki az ősnyelvből átvett szóból. A Czuzor-Fogarasi szótár szerint a szapu: „rendesen nagyobb öblű faedény, melyben mosáskor a szennyes fehér ruhákat meleg lúgvízzel áztatják; másképpen: szapuló” jelentésű.

      A szappan szó nemzetközi vándorszó, a világ számos nyelvében megtalálható, de nehéz kideríteni, hogyan és kitől terjedt el, mely nyelvből indult ki a szappan szó. Csak olyan nyelv jöhet szóba, ahol ismerték az ősnyelvi „szapu, szapul” szót, és ismerték a szappan készítését is, a szappan szó a „szapu” szóból származik. A szappan szó előfordulása a különböző nyelvekben a teljesség igénye nélkül:

Angol soap, bolgár сапун, horvát sapun, izlandi sápu, kazah сабын, üzbég sovun, kurd sabûn, mongol саван, román săpun, skót-gael siabann, spanyol jabón, latin sapo, katalán sabó, norvég såpe, olasz sapone, francia savon, walesi sebon, észt seep, finn saippua, holland zeep, örmény szavaun, mongol szabong, ógörög szapon, perzsa szabonu, szabun, török szabun, hindu szabon.

     A mosás ősidők óta az asszonyok dolga volt, a közeli patakok, folyók áramló vízében nyomkodták, dörzsölték, fából faragott botokkal ütötték, verték, kövekhez csapkodták vagy a kút mellett teknőben mosták a szennyes ruhát, kelmét. Szapul szavunk másik jelentése „csapkodva mos”, nyelvészeink szerint nyelvjárási szó, ’mosódézsa’ jelentéssel, eredete az ősmagyar szapu szóból származik, a szapul szó eredeti jelentése alapszavának megfelelően "<szennyes ruhát> lúgos vízben áztat” volt.

     Mint már annyiszor, most is a dravida nyelveket és a mára kihalt akkád nyelvet érdemes megnézni, ha ősszavakat keresünk! Már többször hangsúlyoztam, a dravida nyelvek őrizték meg legeredetibb állapotban a   valamikori közös ősnyelvet, és a mára kihalt akkád nyelv is megőrzött számos ősnyelvi szót, amiről az asszirológusok nem akarnak tudomást venni. Dr. Bobula Ida is észrevette a mezopotámiai nyelvekben a magyarhoz hasonló ősszavakat, csak nagyon rossz következtetést vont le, a sumer-magyar rokonságot hirdette. Valójában arról van szó, hogy Mezopotámia területén a sumerek és akkádok előtt élt népek azt az ősnyelvet beszélték, amelyik a magyar nyelvhez hasonló lehetett. Komoróczy Géza képzett asszirológus és sumerológus valamiért nem akarta észrevenni a magyarhoz hasonló alakú és jelentésű mezopotámiai szavakat, lelke rajta! Komoróczy Géza írta: „A sumer nyelv, amennyire ma ismerjük, tele van idegen szavakkal. Nem számítva most a szókincs sémi eredetű elemeit, az idegen szavak nagy többsége valamely ismeretlen nyelvből (nyelvekből) származik.”

    Az ősmagyar „szapu” (szapul) szóhoz nagyon hasonló az akkád şapû (to soak, drench), ’áztat, átáztat, átitat’. A két szó alakja és jelentése nagymértékben hasonló, amennyiben ’ş’ -t a szó elején ’tsz’ helyett ’sz’ -nek ejtjük (olvasd szapû). Az ’ş’ pontos akkád kiejtése ismeretlen, megegyezés szerint ’tsz’, az ’sz’ után glottal stop, kiejtése, mint az angol ’bits’. A magyar nyelvben elképzelhetetlen a ’tsz’ szókezdés, nincs mássalhangzó torlódás a szó elején! Az akkád nyelv több, mint 2.000 évvel ezelőtt kihalt, ehhez képest az akkád és a magyar szó nemcsak alakilag egyezik meg, de jelentése is tökéletesen azonos! Míg az akkád szó jelentése ’áztat, átáztat, átitat’, addig a magyar szó jelentése (szennyes ruhát) ’lúgos vízben áztat’ volt. Vagyis mindkét nyelvben a hangsúly a (lúgos vízben) áztatáson volt. Ha 3-4 ezer évvel ezelőtt (és még jóval előtte is) épp ugyanúgy hívták az áztatást Mezopotámiában, mint ahogy mi magyarok az elmúlt évezredben (és még előbb), akkor kitől vehettük át?                                                                                                      akkád şapû (to soak, drench), ’áztat, átáztat, átitat’, melléknévként ṣapû (adj.) (soaked; dyed), ’átitatott; festett’   

     A dravida nyelvekben is megtalálható a magyarhoz hasonló sap (olvasd „szap”) szótő, természetesen jelentése nem egyezik a magyarral vagy akkáddal, ami 10.000 év külön önálló fejlődés után nem is várható. A „sap” vagy „sappul, soppul”, stb. szavak a „kézmosást vízzel” jelentik, ez már a „sap” szó etimológiájához tartozik, az ősnyelvi „sap” ősgyök is hasonló jelentésű lehetett!                                                                                       

Kol. sap- (sapt-) (to pour away water from hand-washing) ’vizet önteni kézmosáshoz’

Ka. sappaḷa, sappuḷ, soppaḷ, soppuḷ, soppuḷa (hand-washing) ’kéz mosás’.

Pa. capp- (to pour) ’önt, folyik, ömlik’.

 

      Ha tovább boncolgatjuk a szapu, szapul és szappan szavak etimológiáját, a sap, sapu gyökkel azt a „segédanyagot” nevezték meg, ami a vizet lúgosította, és ez az anyag „kiszívta, kiszopta”” a szennyet, a koszt a mosandó anyagból, vagy az emberi kézből, testből. Nem véletlen, hogy úgy a magyar, mint a dravida nyelvben a sap-hoz hasonló, ’S-P’ (SZ-P) mássalhangzós gyökű dravida sop- (olvasd: szop), és a magyar szop szó is a „szopás, kiszívás” jelentésű, mivel mindkét nyelv közvetlenül ugyanabból az ősnyelvből őrizte meg ezeket a szavakat!

 

Etimológiai szótár: „szopik [1211 tn., 1416 u.] Hangutánzó eredetű szó, mely összetartozik a szív1 igével, illetőleg annak szip alakváltozatával, vö. szipog, szipka.”

      A magyar és a dravida szavak hasonlósága a legtöbb esetben sokkal nagyobb, mint a magyar és a finnugor szavak hasonlósága, a dravida szavak jelentése viszont sokkal közelebb visz a magyar szavak etimológiájának tisztázásához.

To. sop- (sopy-) (to suck) ’szopik, szív’

finn és észt sup ’korty’, finn sap ’nedv’, finn saippua szappan

sumer sub (to suck; to rub) ’szop, szopik; dörzsöl’, míg šub (to lick) ’nyal’

     Egyéb hasonló jelentésű (hangutánzó!) dravida szavak:

Ta. cappu (cappi) (suck) ’szopás, szívás’

Ma. cappuka (to smack the lips, suck) ’cuppog az ajkakkal, szop’

Ko. cap- (capy-) [to suck repeatedly (as when child sucks breast)] ’szopogat’ (mint a gyermek szopja a mellet)

     Összefoglalva az ősnyelvből a különböző nyelvekben ugyanabból az ősszóból kifejlődött hasonló alakú szavakat (a szappan szó vándorszó és átvétel a legtöbb nyelvben):

magyar szapu, szapul (lúgos vízben áztat)

magyar szappan

magyar, szop, szív, kiszív

finn sup ’korty’, finn sap ’nedv’

finn saippua szappan

dravida To. sop- (sopy-)  ’szopik, szív’

dravida Ka. sappaḷa, sappuḷ, soppaḷ, soppuḷ, soppuḷa ’kéz mosás’

dravida Kol. sap- (sapt-) ’vizet önteni kézmosáshoz’

akkád şapȗ ’áztat, átáztat, átitat’

sumer sub (to suck; to rub) ’szop, dörzsöl’, šub (to lick) ’nyal’

     Varga Csaba is foglakozott a szappan szó jelentésével, mottóként írta: „A magyar nyelv különlegességét csupán az adja, hogy ez a nyelv őrizte meg legeredetibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet, míg a többi nyelvek sokkal jobban eltávolodtak már tőle.”

     Varga a szappan szót ősi szónak tartotta, amit szerinte csak a magyar nyelvből lehet megfejteni. Sajnos nem írta meg a megfejtést, így maradok annál, hogy a magyar nyelv őrizte meg Európában legjobban az ősnyelvet, ennél jobban csak a dravida nyelvek őrizték meg! Úgy gondolom, a „szappan” szó nem volt ősi szó, de a rómaiak idejében már ismerték (latin sapo, saponis), csak a lúgos vízben áztatást jelentő „sapu” (szapu) szó volt ősi szó, amiből nyerte a szappan is az elnevezését. Láthatjuk, a latin nyelv is átvett szavakat az ősnyelvből, amelyik Európában talán a Kárpát-medencében maradt fenn legtovább, előbb mint pannon, később mint magyar nyelv.

 

SZIPPANT, SZÍV

Etimológiai szótár: „szippant [1755] Származékszó, a szív1 ige szip változatából (vö. szipirtyó, szipka, szipoly) keletkezett az -nt mozzanatos- műveltető képzőbokorral. Ugyanezen igető gyakorító képzős származékai a szipákol [1765] és a szipog [1792].”

     Már volt szó arról, hogy a dravida To. sop- (sopy-) (to suck) ’szop, kiszív, elnyel’ jelentésű. Nemcsak a sop (szop) azonos a hasonló alakú és jelentésű magyar „szop” szóval, hanem a „szippant” szónak is van hasonló alakú és jelentésű változata a dravida nyelvekben! Ilyen véletlen nincs, ez csak akkor lehetséges, ha mindkét nyelv ugyanabból az ősnyelvből eredt! (A dravida cīppu olvasata szippu)

 

Etimológiai szótár: „szív1 [1456 k.] ’légnemű anyagot belélegez, magához vesz’ Hangutánzó eredetű szó. Etimológiailag összetartozik a szopik igével, annak alakváltozatából fejlődött, vö. szipka. A rokon nyelvekben e fogalom jelölésére hasonlóképpen hangutánzó szavak használatosak, vö. vogul sipy- ’szopik’, votják supsȋ- ’ugyanaz’, cseremisz šupša- ’szopik; húz’. A magyar szív és a rokon nyelvi megfelelők egyezése a szavak hangutánzó jellege, illetőleg hangtani nehézségek miatt nem bizonyítható egyértelműen.”

     A magyar szippant szóhoz hasonló alakú és jelentésű dravida szavak:

Ta. cīppu (cīppi-) to suck ’szippant, szop, szív, elnyel’ (olvasd szippu)

Ka. cīpu, sīpu to suck the substance out of anything, suck ’kiszívni az anyagot bármiből’ (szippantani)

Ko. ci·p- (ci·py-) to suck out at one draught ’kiszívni egy húzásra’ (kiszippant)

Te. cīpu to make a sound with the lips ’hangot ad a szájával’

Te. cibuku, (K. also) civuku (to smack, suck) ’cuppant, csettint, szop’

Kur. cīpnā (cippyas) (to suck) ’szop’

Malt. cípe (to suck) ’szop’

Ta. cūppu to suck, sip ’szop, szív, kiszív’

Ta. cūmpu (cūmpi-) (to suck, fondle with the lips) ’szop, becéz a szájával’

 

SZÜL, BÍR

      A szülést megelőzi a terhesség, és annak látható külső jelei.

Etimológiai szótár: „Szül. Valószínűleg ősi, ugor kori szó, vö. vogul sēl- ’keres, szerez, vásárol’. Az ugor alapalak *silɘ - ’szerez’ lehetett. A ’szerez’ > ’gyermeket szerez’ > ’szül’ jelentésfejlődésre más nyelvekben is van példa, vö. latin parare ’szerez, elkészít’ : parere ’szül’, angol get ’kap, szerez, vásárol’ : beget ’nemz’, német bekommen ’kap, szerez’ : ein Kind bekommen ’gyermeke lesz’.”

     A szül szóról már volt szó előző írásomban, ahol a magyar szül szóhoz hasonló dravida szavakat ismertettem. SZÜL vö.: dravida Ka. és Kuwi sūl (pregnant, pregnancy) ’terhes, terhesség’, Nk. sūl- (to rise) ’emelkedik, dagad, növel, duzzad, kiemelkedik, nagyobbodik’ („s” olvasata „sz”).

     A dravida sūl szó alakra nagyon hasonló a magyar „szül” szóhoz, de nem ugyanaz a jelentése, a dravida szavak szinte minden esetben a magyar jelentést megelőző állapotot jelentik! Például a dravida sūl ’terhes’ > magyar szül, dravida viri-  ’szétterjed, kinyílik, tárul’ > magyar virág, dravida īr ’húz, von’ > magyar ír, stb.

     A születést különböző helyeken és korokban egészen másképp fejezték ki, a magyar „szül” szó etimológiáját csak a dravida nyelvekből érthetjük meg, a szülést megelőző állapotot a „terhes, dagad, duzzad, kiemelkedik” szavakkal is jellemezhetjük. Az ugor alapszó „szerez”, és az indoeurópai nyelvekben is „szerez, hord, visel”, ez a másfajta jelentés megtalálható a dravida nyelvekben is, lásd Ta. peṟ (pett-) (to get, obtain, beget, bear) ’szerez, hozzájut, nemz, hord’, és Koḍ. per- (peruv-, pett-) [to bear (child)] ’kihord’

(gyereket). Az angol mint sok ősi szót megtartó gyűjtő nyelv, a bear (szül, bír) jelentésű szavában az ősnyelvi és dravida per (p/b váltással > ber> írásban bear) szó köszön vissza. A magyar nyelvben a „bír, kibír” (terhet) szó maradt meg ebből az ősszóból évezredek Kárpát-medencei belső fejlődése után, míg az angol nyelvben a bear szó jelentése ’hord, visel, szül, kibír, visz, cipel, tűr’, stb. Látható, az angol bear és a magyar bír ugyanabból az ősnyelvi szóból ered! Az ősnyelv szavai a Kárpát-medencéből jutottak tovább Európa nyugati felébe, a Kárpát-medencében fejlődő, alakuló pannon nyelv része a magyar nyelvnek, ezért

található a magyar nyelvben meg a „szül” (dravida sūl) szó külön a szülésre, és a „bír” (dravida per) szó a terhek elviselésére, míg az angol mindkettőt ugyanazzal a „bear” igével fejezi ki!

 

NYAL, NYÁL, NYEL, NYELV, NYÉL, NYÍL, NYÚL

     Az ősi nyelvek képi nyelvek, a szavak mindig egy képet írnak le, hasonlóságot valamihez. Ha megnézzük a nyal, nyál, nyel, nyelv szavakat magyar, angol, spanyol, horvát, finn és török nyelven, egyedül a magyar nyelvben találunk valami ősi logikát, amelyik hiányzik az összes többi nyelvből.

     Az angol to lick, saliva, to swallow, tongue, a spanyol lamer, saliva, tragar, lengua, a horvát lizati, slina, progutati, jezik, a finn nuolla, sylki, nielaista, kieli, a török yalamak, tükürük, yutmak, dil mind különálló szavak, amelyeknek ezekben a nyelvekben nincs semmi közük egymáshoz, miközben tudjuk, hogy mindnek köze van a szánkhoz, a nyelvünkhöz, a nyúláshoz. A száj vagy szájüreg sok fontos feladatot lát el, itt van a nyelvünk, fogaink, itt képezzük a szavakat, itt képződik a nyál, ugyanott jön ki a hang, ahol az ételt lenyeljük, stb. A nyal, nyál, nyel, nyelv szavakban közös a NY-L gyök, ami megtalálható a proto uráli szavakban és a magyar nyelvben, de már hiányzik a finn és észt nyelvből is, és sohasem volt meg az indoeurópai és a török nyelvekben. Bizonyos hasonlóságok alapján ki lehetne egészíteni a nyúl (nyúlik), nyél és a nyíl szavakkal is, amelyek a megnyúlás, a meghosszabítás képét idézik fel. A seprűnyél, vagy a lapátnyél  meghosszabbítja a kezünket, nem kell lehajolni, a nyíl segitségével megnöveljük, vagy leküzdjük a távolságot, ezt teszi a hangyászsün is a nyelvével, ahogy mi is a kinyújtott kezünkkel vagy nyelvünkkel.

 

NYAL: Uráli *ńole (*ńōle) (to lick) ’nyal’

vogul ńalā·nt-, zürjén ńul-, mordvin nola-, finn nuolla-, szelkup ńu- ’nyal’

dravida Ta. nakku (nakki-) (to lick, lap; n. licking) ’nyal, nyaldos; fn. nyalás’ , Ko. nak- (naky-) (to lick) ’nyal’, Koḍ. nakk- (nakki-) (to lick) ’nyal’

sumer šub6 (to lick) ’nyal’ (szop)

NYÁL: Uráli *ńila  (something slippery; sap, juice; be slippery, slough) ’nedv, lé; csúszós, síkos, mocsár’

mordvin nolgo ’takony’, finn nolki ’takony, nyál’, finn kuola ’köpet’, lapp snuol’gâ ’takony’,

Finn nila (Schleim; Baumsaft) ’nyálka, fanedv’  

dravida Ma. ñōḷa (saliva) ’nyál’ , Ma. nōḷa (glutinous fluid in fish, fruit, snails) nyálkás folyadék halban, gyümölcsben, csigában Tu. nōṇe (saliva, spittle) ’nyál, köpet’, Tu. ñōli (anything sticky, gummy, glutinous, viscous; saliva) ’valami ragacsos, nyúlós, nyálkás; nyál’

akkád nīlu (wetness, moisture; flooding of field) ’nedvesség, elárasztott mező, pára, sperma, folyadék’. (nyál, nyúlós)

NYEL: Uráli *ńele (*ńēle) to swallow ’ nyel’

finn niellä, észt neelata nyel, osztják ńel-, votják ńįl-, cseremisz nelä-, jurák ńālā-: ’elnyel, elborít’

Proto Dravidian: *noļ- to swallow ’nyel’  

dravida Ta. nuṅku (nuṅki-) (to swallow) lenyelni, Ta. noṅku (noṅki-) (to swallow) lenyelni, Ko. nuŋg- (nuŋgy-) (to gulp down without chewing) lenyelni rágás nélkül, To. nug- (nugy-) (to gulp down) ’lenyelés, slukk’, Ka. nuṅgu (to swallow, devour) ’lenyel, felfal’, Ta. noḷ (noḷv-, noṇṭ-) (to swallow, devour) ’nyelni, falni’

sumer giguru3 (to swallow) ’nyel’

 

NYELV: Uráli *ńälmä tongue ’nyelv’

Khanty (Ostyak): ńälǝm (V), ńȧtǝm (DN), ńålǝm (O) ’nyelv’ 

Mansi (Vogul): ńiĺǝm (TJ P), ńilǝm (KU), ńēlǝm (So.) ’nyelv’

Eurastic: *ńVjlV

dravida Ka. nālage, nālige (tongue) ’nyelv’ , Ta. nā, nākku, nāvu (tongue) ’nyelv’ , Ma. nā, nākku, nāvu (tongue) ’nyelv’

NYÉL, NYÍL, NYÚL

     Nyél, nyíl, nyúl(ik) képileg valaminek meghosszabbítása, ahogy a nyelvünk vagy a nyálunk is nyúlik, de a nyíl meghosszabbítja, kiterjeszti, „megnyújtja” a nyílvessző útját. Bizonyára nem véletlen, hogy ezek a szavak csak a magyar (uráli) és a dravida nyelvekben találhatók meg ugyanazzal a NY-L gyökkel.

Etimológiai szótár: „nyíl [1221 tn., 1395 k.] Ősi, uráli kori szó, vö. osztják nal ’nyíl’, votják nil ’lapos nyíl’, mordvin nal ’nyíl’, finn nuoli ’ugyanaz’, kamassz nié ’ugyanaz’. Ezek előzménye az azonos jelentésű uráli *n’ele vagy *n’ōle lehetett. Történettudományi szakszóként ’nyílhúzással kisorsolt föld’ jelentésben is él. Származéka a nyilaz ige [1416 u.].”

     Kiegészítve: Proto Uráli *ńe̮le (*ńōle), vogul (manysi) ńēl, ńāl, Komi (Zyrian): ńi̮l, Udmurt (Votyak) ńil, ńe̮l, ńel, finn nuoli, észt nool ’nyíl’

      A nyél, nyíl, nyúl(ik) szavak mind valaminek a megnyúlásáról szólnak, az ősi szavaknál nem véletlenül találunk hasonló gyököket a hasonló képet idéző szavaknál, ez a hasonlóság megtalálható a magyar (uráli) és a dravida nyelveknél is.

Ta. nīḷ (nīḷv-, nīṇṭ-) (to be long, be great; n. length, extension, elongation) ’hosszú, nagy lesz; hossz, hosszabbító, nyúlás’  

Ta. nīḷa (to a great length or distance, all along, at a great distance) ’nagy hosszúság vagy távolság felé, végig, nagy távolságra’

Ta. nīḷam (extension, length, distance, remoteness, delay, procrastination) ’kiterjesztés, hosszúság, távolság

Ta. nīḷi (-pp-, -tt-) (to be lengthened, extended)  hosszabbít, kiterjeszt’

     Fonásnál, a fonal készítésénél különféle növényi rostok, rostszálak vagy állati szőrök összesodrásával tetszőleges hosszúságú, egyenletes, csomó mentes fonalat készítenek (megnyújtják).

Ka. niḷku (to stretch oneself upwards, rise up to one's full height, stretch oneself) kinyúlik, felemelkedik

Ma. nūr- (to straighten) ’kiegyenesedik, kiegyenesít’ (ami kiegyenesedik, az megnyúlik)

Ta. nūl (yarn, cotton thread, string, science) ’fonal, pamutfonal, madzag, tudomány’

Ta. Ma. nūl (thread, yarn, measuring line) ’cérna, fonál’

 Ka. nūl [yarn, thread (of cotton)] ’fonál, szál, cérna’

Ka. (nūlt-) (to make thread, spin) ’felfűz, fon’

Ka. nūlige (spinning) ’fonás’

Ka. nuli [to twist (as a rope, etc.)] ’összefon, teker, sodor’ (mint a kötelet)

 

KÖR

      A kör egy adott ponttól egyenlő távolságra lévő pontok halmaza. Úgy gondolom, elődeink a mindennapi életben nem annyira a geometriai körrel, inkább az ahhoz képileg hasonló körmozgással, körözéssel, stb. kapcsolatos szavakat használták. A kör szó és a K-R „teremtő” gyök gyakran fordul elő a magyar nyelvvel kapcsolatos írásokban vagy szóbokrok példáinál. (A teremtő gyökök új szavakat, vagy szóbokrokat tudnak előállítani). A kör szó is ősszó, még ha erről a finnugor nyelvészek nem is akarnak tudomást venni. A kör olyan ősszó, amelynek változatai megtalálható Európa számos nyelvében, a K-R gyök mindegyikben megtalálható (K helyén néha C, vagy G található!):

KÖR: angol cirkle, német Kreis, olasz circolo, holland cirkel, svéd krets, orosz, ukrán, bolgár krug, finn kierros.

A mezopotámiai nyelvekben elsősorban a G-R gyökkel találkozhatunk a körrel kapcsolatos szavakban

sumer gur (loop, hoop, circle) ’hurok, karika, kör’

sumer šugur (ring; a rolled up mat) ’kör, karika; egy feltekert szőnyeg’

sumer ni karkar (to circle around) ’körbe kering’

akkád giriṣ(t)u (a loaf of bread) ’egy cipó kenyér’ (girizd kenyér?)

akkád girmadû (a launching roller) ’egy henger indító’

akkád girigubbu (footboard of a chariot / cart)’ lábtartó (kerek) kosár a szekéren

akkád karā ' u (to bow down) ’meghajlik’

      Már a sumer „gur” szó is sejteti, hogy egy ősszóval van dolgunk (függetlenül attól, hogy a mai nyelvekben milyen kiejtéssel mondják, és milyen betűkkel írják).

 

Etimológiai szótár: „kör [1592] Szóelvonás eredménye, a körül, körülötte határozószavakból keletkezett. A származékok arra utalnak, hogy a kör szótő valószínűleg már az ősmagyar korban igenévszóként élt. A geometriában való használata a 18. századtól adatolható [1770]. A származékok közül a köröz [1592] -z igeképzővel, a körít [1809] -ít műveltető igeképzővel, a köret [1916] -et névszóképzővel alakult. A körkörös származék [1807] a régi nyelvi körkör ’ellipszis’ [1807] főnévből keletkezett -s melléknévképzővel, nyelvújítás kori szó.”

      A kör és a körrel kapcsolatos szavakat a dravida szavak között is megtaláljuk K-R vagy C-R gyökkel, gyakran C-vel írva, de K-nak ejtve a szó elején!

Ta. curi (-v-, -nt-) (round) ’kör, karika, forgás’

Ta. curru (curri-) (to revolve, circulate, turn around, spin) ’forog, kering, megfordul, forog’

Ta. curi (-v-, -nt-) [to be spiral as conch, whirl round, eddy (as water), curl] ’spirális, mint egy kagyló, kerek örvénylő, örvénylik (mint a víz), karika’

Ta. curi (-pp-, -tt-) (to wind spirally, whirl, curl, lie in a circle; n. whirling, spiral, curve, screw, white curl on the forehead of bulls) ’fúj spirálban, forog, csavar, fekszik körben; fn. örvény, spirál, görbe, csavar’

Ta. cūr (-pp-, -tt-) (to revolve, whirl round) ’forog, örvénylik körbe’

Ma. curuḷ (scroll, roll) ’tekercs, gördülő’

Ta. curuḷ (curuḷv-, curuṇṭ-) [to become coiled, roll, curl (as hair); n. rolling, roll, coil, curl] ’összetekeredik, gördül, forog, csavarodik (mint a haj); fn. gurítás, gördülés, tekercs, karika’

Ta. curuḷal (ringlet, coil) ’gyűrűcske, tekercs ’

Ta. curuḷai (roll) ’gördül’

Ta. curuṭṭu (curuṭṭi-) (to roll up, coil, curl, twist) ’összecsavar, felteker, görbít, csavar’

      Előző írásomban (Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus) már szó volt a kört, gyűrűt, karikát (ring), és örvénylést jelentő dravida szavakról. A forgást, visszafordulást, gyűrűt, körmozgást, körbejárást jelentő szavak a dravida nyelvekben:

Ka. uṅgara, uṅgura, uṅgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’. Ennek a szónak a Kárpát-medencei változatából lett az ungarus szó, az elnevezést azok a magyar törzsek kapták, akiknek ősei a Kárpát-medencéből indultak el valamikor, és oda jutottak vissza utódaik, hosszas „körözés, körbejárás” után Árpád vezérletével, lásd a dravida Ta. magacu, magucu, magur̤cu, mogacu, mogucu (to turn round (intr.), return; turn upside down) ’megfordul, visszatérés; felfordul’.

Lehet egy másik értelmezése is az ungarus szónak, vagyis az ungarusok azok, akik körbevesznek minket.

 

Te. uṅg(a)ramu (ring) ’kör, gyűrű, karika’

Kol. oŋgaram (ring) ’kör, gyűrű, karika’

Nk. (Ch.) uŋgriyam, uŋgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’

Te. uṅg(a)ramu (ring) ’kör, gyűrű, karika’

Tu. uṅgila (ring) ’kör, gyűrű, karika’

 

      A magyar nyelvben a körrel kapcsolatos szavak főleg a K-R vagy G-R gyökkel kezdődő szavakban találhatók, míg a dravida nyelvekben főleg C-R és K-R gyökkel találhatók. A dravida nyelvekben található uṅgara, uṅgura, uṅgra, ’kör, gyűrű, karika’ jelentésű szavak már nem használatosak a magyar nyelvben, de a hasonló ősnyelvi szavak eljutottak a Kárpát-medencébe, az itt beszélt pannon nyelvből lett az uṅgara szóból az avarok ungari, és az Árpáddal visszatérő törzsek ungri, ungarus, hungarus elnevezése.

 

KERT, KERÍT, KERÍTÉS, GARDEN, GÁRDA

     A finnugor *kere (ring, circle) ’gyűrű, kör’ és *kerä (round, rolling; to turn, rotate) ’forgás, forog; megfordul, forog, megforgat’ lehetett. A „kerül” ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a szótőhöz hasonló a vogul kir- ’(valamit oldalt) körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’.

     A kert és a kerítés szavakban is megtalálható a K-R gyök, így valamilyen kapcsolatuk van a körrel. A kert szavunkhoz hasonló a német Garten, angol garden, walesi gardd, ír gairdín, olasz giardino, spanyol jardin, stb. kert jelentéssel, a magyar kert szót belső fejleménynek tartja az etimológiai szótár, jelentése ’különkerített hely’. Hozzáteszem, hogy a belső fejlemény az ősnyelvi ker- szóból van! Varga Csaba is írt a kert szóról:

„Ki ne hallott volna Szemiramisz kertjéről. Egykori neve: SEMIRAMISKERTA. A kert körített, erősített hely.”

     Igaza van Varga Csabának, a kert eredetileg kerítéssel körbekerített hely volt, a kerítés védelmi célt szolgált, mert amit védünk, azt körbefogjuk, körbekerítjük, ahogy a királyt (vezért) is mindig a körbeállták, körbefogták, védelmezték. A védelmezőt ma testőrnek hívják, régebbi neve gárdista volt. Testőr az angol bodyguard, olasz guardia del corpo, elnevezésükben megtalálható a garden (kert) szóhoz hasonló guard (őr) szó.

      A gárda, gárdista, és a Garten, garden szavak ugyanabból az ősnyelvi K-R (G-R) gyökű szóból vannak, ahogy a sumer gardu (soldier) ’katona’ is, és ugyanez az akkád qardu (valiant, heroic, brave, courageous, gallant) ’vitéz, hősies, bátor’ is. (Az elkerített gabonaraktár elnevezése qaritu volt az akkád nyelvben.)

      A dravida nyelvekben megtalálható K-R gyökkel a ker- szótő „megvéd, oltalmaz” jelentéssel, és a G-R gyökű garde szó „mező, harctér” jelentéssel:

Kuwi ker- (to fence) ’megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít’  (kerítés!)

Ko. keṛ (umbrella) ’esernyő’ (az esernyő védelem az eső ellen!)

Ka. gar̤de (inscr.), garde, gadde (field) ’tér, terep, mező, terület, harctér’

     Látható, a dravida nyelvekben a garde és a ker- szó is megtalálható, nem egyforma jelentéssel. A magyar „kert, kerít, kerítés” szavak alapja a dravida ker-  „megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít” jelentésű szóhoz hasonló alakú és jelentésű ősszó lehetett..

      Más dravida nyelvekben a mező jelentéshez a garde szó helyett olyan szavakat találtam, amelyek ismerősek a magyar nevek között. Ilyen magyar nevek a Kandó, Gannai vagy Gede név! Ezek a nevek a pannon ősnyelvből vannak, jelentésük ma már nem közismert. Valószínű jelentésük „Mezei”.

Tu. (B-K.) kaṇḍo, gaṇṇa (field) ’mező’

Ka. (Hav.) gedde (field) ’mező’

 

KÉREG és BŐR

      Az ősi időkben a szavakat valamihez való hasonlóságuk miatt nevezték el, az ősnyelv szava a kép volt. Ami egy fának a kérge, az egy embernek vagy állatnak a bőre. A fa kérge körbe veszi a fa törzsét (ahogy a bőrünk is körbeveszi, beborítja testünket), és tudjuk, hogy az ősnyelvben a körhöz kötődő szavakban megjelenik a K-R gyök! Minden olyan nyelvben, ahol a kéreg szóban megjelenik a K-R gyök, azok az ősnyelvi szóból erednek, akár közvetlenül, akár csak szóátvétellel, mint vándorszó. Az uráli (finnugor) nyelvekben a kéreg jelentésű szavakban is megtaláljuk a K-R gyököt, ahogy a magyar nyelvben is.

Starostin Databases Uralic etymology:

Proto *kere (ring, circle)  'gyűrű, kör'

Proto *kerä (round, rolling; to turn, rotate)  'kerek, hengerelt; fordul, forgat'

Proto: *kere (bark)  'fakéreg, kéreg'

Proto: *kore (*kōre) (bark) 'fakéreg'

Proto: *kora (*kura-) (to peel)  'hámoz, hámlik'

Khanty (Ostyak): kir, ker (Schneekruste)  'hó kéreg'

Khanty kär, kȧr (Rinde, Schale) 'kéreg, héj'

Mansi (Vogul): kēr (Rinde, Schale) 'kéreg, héj'

Zürjén kor ’vastag fakéreg’

Cseremisz kär ’hársfaháncs’

Finn kuori  'kéreg', keri ’nyírfaháncs’

Észt koorik  'kéreg', koor  'hámlik'

      A kéreg szó megtalálható Európa számos nyelvében K-R vagy C-R gyökkel! Az indoeurópai nyelvek is átvették a „kéreg” szót, „kéreg, hámlik, héj” jelentéssel, lásd cseh kůra 'kéreg, hámlik', horvát kora  'kéreg, hámlik', orosz корка 'kéreg, hámlik', angol crust kéreg, héj,  latin crusta kéreg, olasz crosta 'kéreg', spanyol corteza  'kéreg', albán kore 'kéreg'. Ettől eltérő az angol bark  'fakéreg, kéreg', peel  'héj, meghámoz, hámoz, lenyúz', a skót-gael peel  'hámlik'

A sumer ĝeš-bargana jelentése fakéreg, ahol ĝeš (determináns) jelenti a fát, bargana kéreg jelentésű.

     A dravida nyelvekben a kéreg és a bőr jelentést gyakran ugyanazzal szóval fejezik ki:

A proto dravida *PIr- (skin, bark) ’bőr, kéreg’, proto-dél dravida *pIr, proto-Telugu *berad- ’bőr, kéreg’. A dravida nyelvek közé tartozó Ka. pere (skin or slough of a serpent)’ bőr vagy a kígyó levetett bőre’, Te. beraḍu (bark, rind, shell) ’kéreg, bőr, hé’j, Te. baraḍu (bark of a tree) ’egy fa kérge’. Konda paṛi (bark of tree)  'fakéreg', Pe. pala (bark of tree, rind) 'fakéreg, héj, kéreg, burok', Manḍ. pele (bark of tree, skin) 'fakéreg, bőr, héj, burok', Kuwi (Su.) paṛi (peel) 'héj', Ka. pere (skin or slough of a serpent) 'bőr vagy a kígyó levetett bőre’

Etimológiai szótár: „Bőr [1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. osztják pěr ’vöröses hámréteg a nyírhéj belső részén’, jurák pīr ’ugyanaz; a bendő nyálkahártyája; kenyérhéj’, kojbál pere ’kéreg’. A szó az uráli alapnyelvben *perV ’kéreg; bőr’ alakban élhetett.”

       A „bőr” és a „kéreg” testvér szavak, lásd olasz pelle 'bőr', angol peel 'héj, meghámoz, hámoz, lenyúz', a skót-gael peel 'hámlik', dravida Mand. pele 'fakéreg, bőr, héj', Ka. pere 'bőr, kígyóbőr'.

       Vegyes a kép, az ősnyelv mindenhol otthagyta nyomait! Láthatjuk, így lesznek az ősszavakból indoeurópai szavak, lásd protó uráli *kere, *kore, dravida pele, magyar kéreg és bőr, finn kuori, szláv kora, kůra, olasz pelle, crosta, spanyol corteza, angol, skót-geal peel, stb.

 

KÁRPÁT-MEDENCEI FOLYÓNEVEINK

     A Kárpát-medence folyóneveinek folytonossága meglepő, az itt élő népektől függetlenül hosszú ideje ugyanaz! Nem tudni, kik nevezték el és mikor, de az elnevezők a Kárpát-medence ősi lakói voltak, a mai magyarok elődei, akik még az eredeti egynyelvűség korában, talán 8-10 ezer évvel ezelőtt adhatták ezeket a neveket. Ezek az ősi elnevezések csak akkor maradhattak fenn, ha az ősnép folytonossága nem szakadt meg! Nézzünk meg néhány folyónevet, a tőlünk északra eredő Garam, Bodrog, Bódva, Ipoly, a déli határunkon folyó Mura és az annál délebbre, vele „párhuzamosan” folyó Száva folyók nevének jelentését, etimológiáját. Előre bocsájtom, mindegyik folyónév azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében is ismerték és beszélték ugyanazt az ősnyelvet, amit az Árpáddal bevonuló honfoglaló törzsek is ismertek. Azt igyekszem bizonyítani, hogy ezeknek a folyóknak az elnevezése ugyanabból az ősnyelvből lett, mint az itt fentebb bemutatott egyéb nevek és szavak, és amihez hasonló megtalálható a dravida nyelvekben is.

 

GARAM

     Az „ungárus” témánál már volt szó a dravida gara, gaṟagaṟa szóról, lásd Ka. gara, gaṟagaṟa (whirlingly, around and around) ’örvénylő, körbe-körbe’

     A gara szó része az uṅgara szónak, már maga az ūñ-, ūŋg-, uŋ- szavak jelentése is ’forog, fordul’, míg a „gara” jelentése ’örvénylő, körbe-körbe’ mozgást jelent. A Gestáink visszatérésről beszélnek, kérdés, hogy valóban erről nevezték el a magyarokat, esetleg felmerülhet a harcoknál alkalmazott mozgásuk, látszólagos megfutamodásuk, ami keltheti egy körkörös mozgás látszatát, bár szerintem a Kárpát-medencét régen elhagyó vadászó törzs tért vissza hosszú idő után megszaporodva, megerősödve, kiegészülve más törzsekkel.

     Ezer évig Magyarországhoz tartozott a felvidéki Garam folyó, amelynek egész szakasza ma Szlovákia területén folyik (szlovák neve Hron), majd a Dunába torkollik Esztergomnál. A folyó keskeny, gyors sodrású, sok helyen örvénylő, ezért felmerülhet, hogy a Garam folyót a gyakori örvénylésekről nevezték el. Ez egyben azt is jelentené, hogy a Garam folyó nevét a Kárpát-medencében honos pannon ősnyelvből kapta, és nem a szlávoktól! A „garam” szó az örvénylést jelentő „gar” szóból és a vizet jelentő „am” szóból áll, így a teljes szó kiolvasva örvénylő víz! Az ősnyelvet megőrző dravida nyelvek közé tartozó tamil „am, ām” jelentése víz.

Ka. gara, gaṟagaṟa (whirlingly, around and around) ’örvénylő, körbe-körbe’

Ta. am, ām (water) ’víz’

     Mindjárt felmerülhet a gargarizál szó is (lásd garagara), gargarizálásnál a fejünket hátra hajtva a szánkba lévő vizet a torokba engedve a levegőt folyamatosan kifújva a víz bugyborékol, örvénylő, forgó mozgást végez. A szó eredete visszavezet az ősnyelvhez még akkor is, ha latin jövevényszónak tartják! Ahogy az is kérdéses, hogyan lett a garat szavunk szláv jövevényszó!

BODROG, BÓDVA

     Mindkét folyó Szlovákiában ered, nevük szlovákul is ugyanaz (Bodrog és Bodva), a két folyó ugyanazzal a bod- szótővel rendelkezik, a két folyónév is hasonló jelentésű lehet. A dravida Gadba nyelvben megtalálhatjuk a bod- szót, jelentése „árad, duzzad, emelkedik”

Ga. bod- (to swell) ’árad, duzzad, emelkedik, növel, növekszik’

     Mivel a folyókat a Kárpát-medencében nevezték el, nem várhatjuk, hogy a dravida nyelvekben megtaláljuk a szavak teljes jelentését, ez az itteni pannon nyelv belső fejlődésének eredménye.

Mivel a dravida nyelvek ősi nyelvek, előfordul, hogy egy szó fordítottját is érdemes megnézni, mert hasonló jelentésű szót találhatunk, vagy egyikből a másik következik! Ilyen például a „tar” ’kopasz’ és a „rat” ’levág, lemetsz, nyír’, a vágás, nyírás eredménye a kopaszság, időben egymást követik!

Ga. bod- (to swell) ’dagad, árad, duzzad, emelkedik, növel, növekszik’

A bod- szó fordítottjához hasonló dobbu szó jelentése is hasonló!

Tu. dobbu (pushing, shoving) ’lökés, tolás, taszítás’

Tu. dobbuni (to push, shove, put off) ’tol, nyom, taszít, eldob’

Ha ez alapján akarjuk a Bodrog jelentését megfejteni, „rog” fordított szava „gor”, jelentése ’üt, ver, megöl’, a Bodrog a névadásakor egy áradó, duzzadó, veszélyes folyó lehetett.

Nk. goṛ- (goṭ-) (to strike, beat, kill) ’üt, ver, megöl’

 

SZÁVA

    A Duna jobb oldali mellékfolyója a Száva, latinul Savus, németül Save, horvátul és szlovénül Sava. A latin save név jelentése „megment”, lásd angol „Save Our Souls”: Mentsétek meg lelkeinket. Hogy pontosan kiktől ered a Száva elnevezés, azt nem lehet tudni, kizártnak tartom, hogy latin elnevezése lenne, a Száva inkább pusztított, mint megmentett. A megoldást a dravida nyelvekben keressük, mert ahhoz hasonló ősnyelv volt a Kárpát-medencében is elterjedve!

     Az eredeti, ősi szótő a „sā-” (szá), vagy ahhoz hasonló szó lehetett, a mai magyar nyelvben a „szárad, elszárad, száraz” (elpusztul) szavakban maradt meg (talán még a „sápad, sápadt” szót is ide vehetjük!). (Nem véletlen, hogy a bibliai Ábrahám felesége Sára (olvasd Szára, Szárai) sokáig meddő (kiszáradt)  volt, 90 éves korában hozta világra Izsákot isteni segítséggel. Bár a mai jelentése szerint Sára neve hercegnő, biztos vagyok benne, hogy Sárát még az ősnyelv alapján nevezték el).

 

Etimológiai szótár: „száraz [1227 tn., 1416 u.] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. vogul sūr- ’szárad’, sūrl- ’szárít’, osztják sor- ’szárad’, zürjén sur- ’kiszárad’, votják surmÏ- ’megkeményedik <bütyök>’. A finnugor alapalak *sar - ’szárad’ lehetett. A száraz szóvégi -z ( < -sz) hangja deverbális névszóképző, vö. igaz, kopasz. Ugyanezen ősi szótő visszaható igeképzős származéka a szárad [1508], műveltető képzővel keletkezett a szárít [1586], száraszt [1456 k.], gyakorító képzővel a szárogat [1584].”

      Pusztulás, halál, hulla a dravida nyelvekben, elszáradás, vagyis kipusztulás, halál a magyar és a pannon ősnyelvben, megmentésért kiáltás a latin és az angol nyelvben! A latin elnevezés csak a hasonló kiejtésű szónak köszönhető!

 

Konḍa sā- (-t-) (to die) ’elpusztul, meghal’

 Kui sāva (sāt-) (to die, be ill, suffer; n. death, illness, suffering) ’meghal, beteg, szenved; fn. halál, betegség, szenvedés’

Br. śava- (corpse) ’hulla, tetem’

Kui sāppa (sāpt-) (to kill, extinguish; n. act of killing, extinguishing) ’öl, elolt; fn. gyilkos cselekmény, tűzoltó’

Ta. cā (cāv-/cākuv-, cett-) (dead) ’halott’

 

MURA

    A Dráva leghosszabb mellékfolyója, egy része magyar határfolyó, horvátul és szlovénül Mura, vend nyelven Müra vagy Möra, németül Mur, római neve Murus volt, a Frank birodalomban Marua volt a neve. Mindjárt felhívnám a figyelmet arra, amit a dravida etimológiai szótárban találtam, vagyis egy megjegyzés szerint a „meghal” jelentésű mura (mrūva) egyensúly szava a száva (sāva), (balance word of sāva), lásd lejjebb! Feltételezem, hogy a száva és a mura szavak kiegészítik, egyensúlyba hozzák a két szó jelentését, ebben a konkrét esetben az Alpokból induló áradásokra utalhat, ami veszélyeztette a lakosságot, pusztítással és halállal járt. Az elnevezés legtöbbször egy kép, ami leírja azt, amit kifejezni, vagy megnevezni akarunk. Ezt láthattuk a Garam elnevezésénél is, amelyik örvénylőt jelent, ahogy a Mura és a Száva az áradásokkal járó pusztításokra utal. Kristó Gyula szerint ezek a folyónevek szláv közvetítéssel kerültek a magyar nyelvbe. Természetesen nem minden tulajdonnevet vagy földrajzi nevet lehet megfejteni a mai magyar nyelvből! A Kárpát-medencei pannon ősnyelv (dravida segítséggel) erre sokkal alkalmasabb, ahogy az eddigiekben is láttuk!

 

Ta. muri (-pp-,-tt-) (to break off (tr.), snap off, ruin, defeat; n. piece, bit) ’félbeszakít, letör valamit (leharap, lerombol, tönkretesz; fn. darabok, vég)’

Ta. muravu (break ’eltör’

Ta. muri (-v-,-nt-) (to break off, snap off, perish, be ruined, be scattered, go wrong, be defeated, separate, leave, lose one's position) ’szétszakít, letör, elpusztul, tönkremegy’

Ta. mrūva (mrūt-) (to die (balance word of sāva);?) ’meghal’ (mrūva egyensúly szava a sāva)

 

       Számos jelentését találhatjuk meg a dravida nyelvekben a mur- szónak, lásd Go. mur- (to be blocked up) ’eltorlaszolta’, Pa. mur- [to growl (tiger)] ’morog’ (mint a tigris), Nk. mur- (to break) ’megtörni’, Pe. mur- [to cut (horizontally)] ’vágni vízszintesen’, Pa. mur, murru (dirt) ’piszok, szenny’, To. muṟ- (muṟQ-) (to become angry, become sad in mind, have dispute with) ’mérges, haragos lesz’, Koḍ. mur- (muri-) (to tighten) ’szűkít, feszít’, ezek a szavak és jelentésük mind a dravida nyelven belső fejlődésének eredménye.

       Megjegyzés: A mura szóhoz hasonló latin mors halál, mortal halandó, az angol murder gyilkosság, gyilkol, csak a dravida nyelvek tudják bizonyítani a hasonló szavakkal, hogy az ősnyelvből erednek ezek a szavak, a latint is beleértve. A M-R ősgyökkel találunk szavakat a magyar nyelvben is, mint a MéR-eg, MaR vagy a MaR-cangol. Az angol mar tönkretesz, francia mort halál, mordre harapás, cseh, szlovák mor pestis, bolgár mor dögvész, román mor meghal. Mordor (egy táj neve) a Gyűrűk Urából ismert Sauron Sötét Ura. Marduk az ókori Babylon főistene volt. (Marduk legyőzi Tiamátot, kettévágja Tiamát testét és megalkotja belőlük az eget és földet, az istenek elismerik őt vezérüknek. Jelképe a bárd alakú fejsze és a Mushussu sárkány.)

     Egy másik jelentése a mura szónak a dravida nyelvekben a kőbánya. Jelenleg is számos kőbánya található a Mura és a Dráva folyók környékén.

Tu. mura, mora (a stone quarry, laterite stone; stony, hard, strong) ’egy kőbánya’

 

IPOLY

     Az Ipoly Szlovákiában ered (Ipel), és Szobnál folyik a Dunába, hossza 212,5 km, esése 596 méter, vízjárása rendkívül ingadozó. Az Ipoly is a Kárpát-medence folyója, nevét a pannon nyelvből kapta. Arra nem számítottam, hogy a dravida nyelvek közt ráakadok az „ipoly” szóra, ez már az ősnyelv Kárpát-medencében kifejlődött változata! Úgy gondoltam, az ősnyelvi szó „poly” lehetett, az i úgy került a szó elejére a Kárpár-medencében.

     A dravida nyelvekben „poy” alakban találjuk, legtöbbször „önt, kiönt” jelentéssel:

Ka. poy (to pour, cast; n. pouring) ’önteni, öntözni; fn. öntés’

Ka. puy (to pour, cast) ’önteni’

Go. poy- [(water) pours, flows] ’víz ömlik, áramlik’

Go. poy- (Ko.) (to be spilled, flow) ’kiömlő víz’

Go. (Koya Su.) poy- [(water) to be spilled] ’kiömlő víz’

Ta. poy (-v-, -t-) (to be pulled out, torn off) ’ kihúzza, kiszakad, kitép’

      A dravida szavakból kapott információ nem elég ahhoz, hogy eldöntsük, az Ipoly egy rendszeresen kiöntő folyó volt, esetleg öntözésre használták. A szó elején található „i” tovább fokozza a bizonytalanságot, lehet, hogy csak egy segédhang a könnyebb kiejtés miatt, de az is lehet, hogy megfordítja a szó értelmét (lásd gaz és igaz), ezért nem kívánok találgatni. Az viszont látható, hogy az Ipoly elnevezés a pannon nyelvben az ősnyelvi eredetű  „poy” szóból történt, a szlovák Ipel csak átvétel lehet!

      Úgy gondolom, sikerült néhány Kárpát-medencei folyó ősi elnevezését megfejteni (részben), ami bizonyítja, hogy az itt élt nép az ősnyelvet beszélte. A megfejtések ugyanazokból a dravida nyelvekből történtek, amelyekből a többi magyar szó etimológiáját is sikerült meghatározni, amit elősegített, hogy a magyar nyelv tele van olyan ősi gyökökkel, amik a dravida nyelvekben is megtalálhatók. A magyar nyelv lényege a gyökrendszer, ez biztosítja azt, hogy a magyar nyelv nagyon lassan változik időben.

     A Kerka folyó és a Tarna patak etimológiájával nem foglalkozom, bár van ker- és tar gyökszó a dravida nyelvekben, de többféle jelentéssel, így csak találgatni lehetne a jelentésüket. Mindkét gyökszó megtalálható írásomban más szavakkal vagy nevekkel kapcsolatban! A már ismertetett ker- jelentések melletti más jelentések:

Kol. kerk- (kerekt-) (to shave) ’levág, farag, érint, súrol, borotvál’

Nk. (Ch.) ker- (to shave) ’levág, farag, érint, súrol, borotvál’

Csak egy vízügyi szakember tudná megmondani, melyik jelentés illik a Kerka folyóra! A „tar” szótővel találkozhatunk a TAR, TAR ZERID, TARGITAUS résznél.

GURUL

     Ami gurul, az forogva halad, ma már főleg keréken gördül, de gurulnak a kerek, henger alakú vagy gömbölyű testek (akár az ember is).

Etimológiai szótár: „gurít [1792] Hangutánzó szó, melynek töve a gurigázik tövével azonos, és a görög1 ’nehezen gördül’ tövének mély hangrendű megfelelője. Végződése az -ít műveltető igeképző. A gurul [1807] ugyanebből a tőből, az -ul visszaható igeképzővel alakult.

      Kételkedem abban, hogy egy hangutánzó szóval van dolgunk, az egy 20. századi gondolkozás, hogy a guruló test hangja után kapta elnevezését, az elnevezések elsősorban a „jellemző képet” írják le, vagyis az, amit látunk. Már az is gyanús lehetne, hogy G-R (lásd K-R) gyök található a szótőben, vagyis a szó visszavezethető a kör szavunkra is, mivel a guruló test körbe forog.

     A gurul szó megtalálható a dravida nyelvekben is, minden bizonnyal volt egy közös ősszó, ami tovább él a dravida és a magyar nyelvben is.

Starostin Databases:

Proto-South Dravida: *gurul- (bubble; shell ’buborék, hólyag; kagyló’ (képileg kerek!)

Dravida szavak:

Ka. gurule (bubble, blister, small round shell) ’buborék, hólyag, kis kerek kagyló’

Tu. guḷḷè, gullè (bubble, blister) ’buborék, hólyag’ R hang helyett L-t

Te. gulla (a shell) ’egy kagyló’

A zöngés G párja a zöngétlen K

Ta. kuruḷ (kuruḷv-, kuruṇṭ-) (to curl ; n. curl, lock of hair, woman's hair) ’összegöndörödik, fn. göndör, göndör női haj’

Ta. kurala-, kurula- (curl or lock of hair) ’göndör vagy hajtincs’

Ta. kural, kūral (woman's hair) ’női haj’

Ma. kuruḷ, kuṟuḷ (curls) ’göndör fürtök’

Ka. kuruḷ, kurḷu (curl, lock of hair, hair) ’göndör, göndör haj, haj’

Te. kurulu (hair, curls or ringlets of hair) ’haj, göndör vagy fürtös haj’

Te. kurala-, kurula- (curl or lock of hair) ’göndör vagy hajtincs’

Malt. kuṛge (to roll up, wrap up) ’becsavar, beburkolózik, becsomagol’

Br. kūring (to roll up) ’becsavar’

Mint tudjuk, a C olvasata K ’u’ vagy ’o’ előtt:

Ta. curi (curl or lock of hair) ’göndör vagy hajtincs’

 

TEKER

      Ha tekerünk valamit, az körbe jár, ahogy a kezünk, vagy a lábunk is.

Etimológiai szótár: „teker [1200 k. tn., 1395 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből. A következő törökségi szavakkal tartozhat össze: oszmán-török devir- ’forgat, fordít, megfordul, visszatér’, csuvas tavȇr- ’feltűr; megfordít; visszaad’, jakut tüör- ’forgat’. Esetleg idetartozik a csagatáj täkirmän, oszmán-török deĝirmen: ’malom’ is. A magyarba átkerült alak *teker- vagy *tekir- lehetett. Az egyeztetést hangtani nehézségek teszik bizonytalanná. Korai igei származékai a tekereg [1323 tn. (?), 1456 k.], tekerget [1444 tn.], tekeredik [1527], névszói származékai a tekerő [1200 k. tn., 1538], tekerület [1417 tn.], tekervény [1490], tekercs [1517].”

 

      Teker (Te-KeR) szavunkban is benne van a K-R gyök, csak előtte van a „te” szócska, aminek a mai ember már nem ismeri a jelentését. A „ker” (kerék, kering, kereng, kerít, kerítés, keres (körbe jár) képileg mind a körbejárást idézik fel, nem tudom, miért lenne valamilyen török jövevényszó. Ha a török nyelvben is megtalálható, az csak azt jelenti, hogy a török nyelvek is átvettek szavakat az ősnyelvből vagy a magyaroktól. De az is lehet, hogy egy valamilyen török nyelv tulajdonképpen egy eltörökösödött, eredetileg finnugor nyelvet beszélő nép nyelve volt. A magyar nyelv nem egy török nyelvből vette át, hanem az ősnyelvből, ahogy a dravida nyelvek, és a török is. A török tekerlek ’kerék’  jelentésű.

Ta. tikiri (circle, circular form, wheel). ’kör, kör alakú forma, kerék’

Ta. tikiri (potter's wheel, the discus weapon, chariot, car). ’korongozás, egy diszkosz (kör alakú) fegyver, szekér, autó’

     Úgy gondolom, a kerék és a teker szavak ugyanabból az ősnyelvi szóból származnak, ahogy a tamil tikiri és tiri szavak is.

 

Ta. tiri (-v-, -nt-) (to turn, revolve, be twisted, wander about, move, return, change) ’fordul, forog, csavarodik, járkál, mozog, visszatér, változik’ (lásd magyar térül-fordul!)

Ta. tiri (-pp-, -tt-) (to turn (tr.), cause to revolve as a wheel) ’forog, forog, mint egy kerék’

Ta. tirikai (roaming, wandering, potter's wheel) ’vándorlás, fazekas korong’

Ta. tiruku (tiruki-) (to twist, turn, wring; n. twist, bend, curve) ’csavar, elfordul, kicsavar; fn. csavar, hajlás kanyar’

 Ka. tiri (to turn round, wander, roam about, n. turning, a turn, twist) ’megfordul, vándorol, barangol, fn. fordulat, egy kör, csavar’

 

ROKON

    Rokonnak az egy családba tartozó embereket nevezzük. Lehet házassági és vérrokonságról beszélni. A rokonság mindig emberek közötti közeli kapcsolatot, valamilyen összefonódást, összeszövődést, valamiben ’egy oldalon’ állást jelent. Az etimológiai szótár nem tud arra válaszolni, miért a „rok” gyökkel kezdődik a rokon szavunk, a vogul raw-  ’megközelít’, vagy a finnugor *rakka  ’közeli valami; közeledik’ szóból a levezetése nem túl meggyőző!

Etimológiai szótár: „rokon [1372 u.] Megszilárdult ragos alakulat. Valószínűleg egy ősi, finnugor kori szótő -n helyhatározó raggal ellátott alakja. A tőre vö. vogul raw- ’megközelít’, rɔwnut ’rokon’, osztják rãy - ’megközelít’, rãyam ’rokon’, finn rakas, rakkaan (birtokos eset) ’kedves, szerető; kellemes’. Ezek előzménye a finnugor *rakka ’közeli valami; közeledik’ jelentésű igenévszó lehetett. A szó eredeti hangalakja rakon lehetett. Eredetileg ’közel’ jelentésű [1416 u.] helyhatározó, majd ’rövidesen’ jelentésű [1372 u.] időhatározó-szó volt, ezután jelzői helyzetben melléknévvé vált [1405 k.]. Szavunk ’felebarát; rokon’ főnévi jelentése nagyon koránról adatolható [1372 u.]. Származékai a rokonság [1395 k.], rokonít [1821] és a rokontalan [1821].”

     A Czuczor-Fogarasi szótárban a következő található a rokon szóról: „Ha e szónak régies 'rakon' alakját vesszük, annak legegyszerűbb törzsét a 'rag' szóban találhatjuk, mely általános értelemben együvé tartozót, valamely együttességet fejez ki; s ez tökéletesen ráillik akár a közelségi, akár a vérségi fogalomra. Azonban ez oly egyszerű megfejtés, hogy talán sokaknak épen ez okból nem tetszenék.”

     Valódi etimológiát csak a dravida szavak ismeretében találunk. A rokonság emberek közötti „kötődést, összefonódást”, valamiben „egy oldalon” állást jelent, erre találunk dravida szavakat. Itt látszik, ugyanabból az ősszó gyökből lett a rokon és a rokka szó is (egybeszövődés!) szétválás után. A kiindulás az „egy” jelentésű ro tőszó, ebből alakult a roc (rok) jelentésű ’összefon, sző’, és a roko, jelentése 'egy oldalon', ami kifejezi a rokonság fogalmát. Az ősi finnugor kori szótőből nehéz eredeztetni a rokon szót, mert csak a Kárpát-medencében fejlődött tovább és alakult ki az ősszóból a magyar nyelvben a rokon szó, a finneknél, észteknél nem, lásd finn sukulaiset, észt sugulane ’rokon’! (Megjegyzem, a „roc” olvasata „rok”, csak a dravida szavak transzliterációja után az angol írásmód miatt van c-vel írva.)

 

Kui ro (one) ’egy’

Kui roko (on one side) ’egy oldalon’

Kuwi (F.) rō (one) ’egy’

Pe. ṛoc- (-c-) (to sew; plait, weave) ’varrni; összefon, szövés’. (A fonás, szövés eggyé tesz!)

Manḍ. ṛuc- (to plait) ’összefonni’. (’c’ kiejtése ’k’) 

Ta. orukku (orukki-) (to bring together) ’összehozza’

 

      A magyar nyelv tele van ősi, ősnyelvi szóval, erre bizonyíték, ha megnézzük a legközelebbi rokonságot kifejező anya és apa szavainkat! Az anya és apa szavak a legősibb szavak közé tartoznak, hasonlóak a világ számos nyelvében, a magyar apa és anya szóhoz a dravida szavak hasonlítanak a legjobban! (Megjegyzem, a dravida nyelvekben nagyon sok különböző szó van az apa és az anya megnevezésére.)

Az „apa” magyarhoz hasonló elnevezései a dravida nyelvekben:

Proto-Dravida *app-a- (father) ’apa’      

Proto-Dravida *ápa (father) ’apa’

Proto-Dél Dravida *apa (father) ’apa’

Proto-Kolomi-Gadba *apa (father) ’apa’

Ka. apa (father) ’apa’

Ka. appa (father) ’apa’

Ta. appaṉ, appu (father) ’apa, apu’

Ta. appacci (father)

Ma. appan (father) ’apa’

Te. appa (father) ’apa’

Koḍ. appë (father) ’apa’

 

 A mezopotámiai nyelvekben: sumer abba, adda, aya, pap, akkád abu (father) ’apa’

 

A „tata”, mint nagyapa (és az apa) megszólítása a dravida nyelvekben:

Ta. tāttā (grandfather) ’nagyapa, tata’

Ka. tāta (grandfather, father) ’nagyapa, tata, apa’

Ka. tāta (grandfather, father) ’nagyapa, tata, apa’

Koḍ. ta·të (grandfather) ’nagyapa, tata’

Tu. tāte (grandfather) ’nagyapa, tata’

Te. tāta (grandfather, father) ’nagyapa, tata, apa’

Nk. (Ch.) tāta (grandfather)  ’nagyapa, tata’

Pa. tāta (father) ’apa’

 

     Az előző írásomban már szó volt a magyar ősvalláshoz is köthető, istent vagy atyát jelentő tengri és yotengrit szavakról, és a hasonló dravida szavakról:

Konḍa tanṟi [father (only in invocation] ’apa’ (csak megszólításnál)

Konda āgas tanṟi (sky-father!) ’égi-apa’

Ka. tande (father). ’apa’

 

Az „anya” magyarhoz hasonló elnevezései a dravida nyelvekben:

Proto-Dravida *áma (mother ’anya, mama’

Proto-Dél Dravida *ammá (mother) ’anya, mama’

Proto-Telugu *amma (mother) ’anya, mama’

Proto-Kolomi-Gadba *amma (mother) ’anya, mama’

Ka. annu (a woman)’egy nő’

Ta. ammā, ammāḷ (mother, matron, lady) ’anya, családanya, hölgy’

Tu. amma (mother, lady) ’anya, hölgy’

Te. amma, ama (mother, matron)’anya, családanya’

Nk. amma (mother) ’anya’

Ta. aññai (mother) ’anya’

Ta. aṉṉai, taṉṉai (mother) ’anya’

     Már többször említettem, hogy az ősi nyelvek képekben fejezték ki a szavakat, erre jó példa a tamil ammā, ami anyát jelent, míg am, ām az életet adó, mindent körbe ölelő, lágy, de a hátán mindent elbíró vizet jelenti, ahogy a tamil appu, āppu apát jelent, de āppu jelenthet éket, dugót is!

Ta. am, ām (water) ’víz’

Ta. ammā, ammāḷ (mother, matron, lady) ’anya, mama, családanya, hölgy’

Ta. appaṉ, appu (father) ’apa’

Ta. āppu (wedge used in splitting wood, peg, stake) ’éknek használ hasító fa, szeg, faszeg, karó’

Ma. āppu (wedge, plug, what stops a crevice) ’ék, dugó, ami megállít egy hasadékot’

Ko. a·p (wedge, peg, stake) ’ék, szeg’

A mezopotámiai sumer ama, akkád ummu (mother) ’anya’, míg sumer a, akkád mû víz jelentésű

A „mama, mamma” szó előfordul, mint ’női mell’, vagy ’tej’ jelentéssel is a dravida nyelvekben!

Tu. mamma (breast) ’mell’  

Pa. mama [milk (children's word)] ’tej’

    Nem kétséges, a dravida szavak megőrizték az ősszavakat, és a magyar elnevezések is közel állnak ehhez!

Néhány egyéb nyelvben az apa és az anya elnevezése:

APA: angol father, német Vater, finn isä, észt isa, cseh és szlovák otec, olasz és spanyol padre, orosz oтец, kirgiz ata ’apa’.

ANYA: angol mother, német Mutter, finn äiti, észt ema, cseh és szlovák matka, olasz és spanyol madre, orosz matъ, kirgiz эне ’anya, mama’

    Előfordul, hogy a magyar nyelvben B kezdőbetűs szavak a dravida nyelvekben P kezdőbetűvel találhatók (lásd a bolha szónál!) Ezt láthatjuk a babát, kis gyereket jelentő dravida szavaknál:

Ka. pāpa (small child) ’kis gyermek’

Te. pāpa (infant, babe, child) ’csecsemő, baba, gyermek’

Pa. pāp (pl. pāpkul; voc. pāpā) (child, baby, young of animals) ’gyermek, baba, fiatal állat’

Ga. (Oll.) pāp [child, young one, small one (of articles)] ’gyermek, fiatal ember, kicsi’

 

ALKU

     Az alku két fél közötti szóbeli egyezkedés, célja a kölcsönös engedmények adásával megegyezésre jutni.

Etimológiai szótár: „alkuszik [1474] Származékszó, az alk- tőből keletkezett gyakorító-visszaható igeképzővel. A szótőre vö. alkot. A jelentés alakulása a következő árnyalatokon keresztül történt: ’illeszkedik’ > ’alkalmazkodik’ > ’egyezkedik’. Az alku ~ alkó forma [1515 k.] az alk- alapszó igeneve, az alkusz [1840] pedig nyelvújítási elvonással keletkezett.”

     Az alk- szótőt nem ismerjük, bár ebből eredeztetik az „alkot”, „alkalom”, és „alkalmazkodás” szavunkat is, mert önállóan semmi értelme nincsen. Ha van alku szó, akkor az nem véletlenül lett így elnevezve, s ha az alku szó etimológiája nem megy a magyar nyelvből, segít a dravida nyelvek közé tartozó tamil nyelv.

     Az „alku” ősnyelvi szó, eredeti jelentése nem alku volt, ezt a jelentését csak a magyar nyelvben kapta hosszú belső fejlődés eredményeként, ahhoz, hogy ilyen jelentése legyen, ismerni kellett az ősszó eredeti jelentését! Az alku legtöbbször egy eladó és egy vevő között zajlik le, a vevő célja az áru árának lecsökkentése, míg az „alkalom” szó azt jelenti, hogy valaminek a lehetősége nem mindig áll rendelkezésre, csak időnként, vagyis lecsökkent, szűkült a lehetőség a megvalósítására. Ezt is kifejezi a „zsugorodik, csökken, fogy” jelentésű tamil alku szó.

Ta. alku (alki-) (to shrink, diminish, lessen) ’zsugorodik, csökken, fogy’

    Mivel a magyarok ősei és a Dél-Indiában élő tamilok sohasem éltek együtt, ezért a mindkét nyelvben meglévő hasonló alakú és jelentésű szavak mind ugyanabból az eurázsiai ősnyelvből valók. A csoda az, hogy a szó alakja semmit nem változott, míg a tamil nyelvben az „alku” szó jelentése jóval közelebb áll az ősnyelvi jelentéshez, a szó etimológiájához.

 

TALP

     A talp az ember és az emlősállat lábának járórésze, amelyik a talajjal érintkezik (embernél lábbelivel). Valaminek a talpa átvitt értelemben valaminek az alja, támasztéka. Talpa lehet egy pohárnak, tálnak, oszlopnak, ágyúnak, de van sítalp, vasúti sin talpfa, stb. Valaminek a talpa az egyben az egyik végét is jelenti egy tárgynak vagy embernek, állatnak!

 

Etimológiai szótár: „talp [1211 tn., 1395 k.] Olasz jövevényszó, vö. olasz nyelvjárási talpa ’mancs’, tolpu ’alapgerenda’, tálpa ’macskaláb, pata’, talpe ’talp’. A magyarba az északolaszból került. Az olasz szó eredete ismeretlen. A szóvégi magánhangzó lekopására vö. beszéd, lapát. A magyarban a szó főképpen emberi testrészt jelöl, további, elsősorban valaminek az alsó részére, alapzatára vonatkozó jelentései hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkeztek. Korai névszói származéka a talpas [1286 tn., 1533], melynek ’gyalogos katona’ jelentése [1669] is kialakult, és e jelentésében más nyelvekbe is átkerült, vö. német Tolpatsch, francia talpache: ’kuruc gyalogos’. További származékai a talpal [1416 u.], talpalatnyi [1561], megszilárdult ragos alakulata a talpig ’egészen’ [1544], ez utóbbihoz vö. még: talpamiglan ’a lábamig’ [1513]. A román talpǎ ’talp; alapgerenda’ a magyar szó átvétele.”

     Az etimológiai szótár írója talált egy „északolasz” szót (talpa), ez a szó ismert volt a magyar nyelvben is az 1211-es évben Magyarországon, akkor mikor vehettük át? Az olasz átvétel és eredet nem igazolható, a dravida nyelvekben is megtalálható szó, és így az ősnyelvből átkerülhetett a Kárpát-medencébe is.

 

A dravida nyelvekben található „tal, tala, talp” szavak és jelentésük:

Ko. talp [end (of stick, branch, rope, etc.)] ’végződés, befejeződés’

Ko. tal (head, top, above, superior) ’fej, tető, fölött, felső’

Ma. tala (head, top, point, extremity) ’fej, tető, csúcs, tetőfok’

To. tal (head, end, edge)’ fej, vége, széle’

To. talp [tip (of stick, horn, penis)] ’vége valaminek (bot, szarv, pénisz)’

Ta. talai (head, top, end, tip, hair) ’fej, felső, vég, csúcs, haj’

     A talp szó valaminek a végét, végződését, befejezését jelenti, ami lényegében igaz is, lábunk vége a talpunknál van. Talán némi meglepetést okozhat, hogy „tal, tala, talai” szavak ’fej, tető, fölött, felső’, stb. jelentéssel bírnak, de gondoljunk mindjárt „talaj” szavunkra, ami a földkéreg legfelsőbb laza, termékeny rétegét jelenti. Megjegyzem, talaj szavunk nyelvújításkor keletkezett, a talp és alj szavaink összevonásával.

 

Etimológiai szótár: „talaj [1787] Szó összevonással keletkezett, tudatos szóalkotás eredményeként. A nyelvújítók alkották a talp és az alj szó összevonásával és rövidítésével: *talp + alj > talaj. Hasonló nyelvújítási, szócsonkításos összetételekre vö. csőr, talap (lásd talapzat).”

       A tamil nyelvben nyelvújítás nélkül is van talaj (talai) szó, ha nem is talajt jelent, de a tetejét, felső részét valaminek vagy valakinek:

Ta. talai (head, top, end, tip, hair) ’fej, felső, vég, csúcs, haj’.

Sumer dul [to lower, (to be) deep] ’csökken, mély’. (A zöngétlen „t” zöngés párja „t”!)

 

TANUL, TANÍT, TANÁR

Etimológiai szótár: „tanít [13. század második fele] Ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. cseremisz tunema- ’tanul, gyakorol’, mordvin tonado- ’tanul, megszokik’, jurák tanarā- ’kioktat, megbüntet’, szelkup tanutÏ ’tanul, megtanul’. Az uráli alapalak *tuna- ’megszokik, tanul’ lehetett. A tanít szóvége műveltető igeképző. Ugyanezen ősi szótő visszaható, esetleg gyakorító képzős származéka a tanul [1372 u.]. Mindkét igénk kiterjedt szócsalád alapjául szolgál; a tanít származékaira vö. tanítvány [13. század második fele], tanítás [1372 u.], tanító [1372 u.], a tanul származékaira pedig vö. tanulság [1372 u.], tanuló [1513], tanulságos [1527], tanulmány [1700]. A tan [1795] elvonással keletkezett az igékből a nyelvújítás idején. Hasonlóképpen nyelvújítás kori szóalkotás eredményei a tanoda [1787], az elavult tanonc [1830], valamint tanár főnevünk [1833]. Egyes származékok esetében feltételezhetjük a tanú származékaival való keveredést is.”

       Aki tanít, az bővíti mások ismereteit, aki tanul, az pedig a saját ismereteit bővíti, vagyis a tanítás és a tanulás is az ismeretek bővítése. Más szóval, aki tanul, az gyarapszik, fejlődik ismeretekben, tudása bővül, tudásával kiválik, jeleskedik, a tanár pedig az, aki fokoz, növel, gyarapít, stb.

      Aki megnézi az alábbi dravida szavakat, annak számára világosnak kell lenni, hogy a magyar „tanít, tanul” szavak az ősnyelvből kerültek a magyar nyelvbe, a finnugor nyelvekben nem az ősnyelvből lettek a tanít, tanul szavak, lásd finn oppia ’tanul’, opettaa ’tanít’! Ezt bizonyítják a dravida szavak is, melyek nagy hasonlóságot mutatnak a magyar nyelv szavaihoz.

 

Ta. taṇi (-v-,-nt-) (to abound, be profuse, increase in size, grow fat) ’bővelkedik, legyen bőséges, méretének növekedése, elhízik’

Ka. tani (to thrive, develop, become full-grown) ’gyarapszik, fejlődik, felnőtté válik’

Te. tanaru, tanarāru, tanar(u)cu (to increase, rise, shine, be well) ’fokoz, növel, emelkedik, kiválik, jeleskedik, jól van’

     Az ősi időkben egy gyerek első tanítói az apja és a nagyapja lehettek, ez a „tanító” elnevezés megjelenik a dravida nyelvekben az apa elnevezésében is!

Ta. tantai (father) ’apa’

Ma. tanta (father, also of animals) ’apa, ugyanúgy az állatoknál’

Ka. tande (father) ’apa’

     Ha jól meggondoljuk, a tanár is tanú, mert olyan személy, akinek bizonyos dolgokról tudomása van! Talán nem véletlen, hogy a magyar nyelvben a tanár és a tanú szavak ugyanabból a „tan” szótőből erednek, még akkor is, ha az etimológiai szótár szerint a tanár ősi urál kori szótőből, a tanú pedig jövevényszó egy török nyelvből.

TANÚ

     A tanú olyan személy, akinek bizonyos eseményről, dologról tudomása van, vagy közvetlen tapasztalása, mint szemtanú, fültanú, esetleg mások elbeszéléséből tud valamit, amit más nem tud. Ettől lesz a tanú egyedi, megkülönböztetett.

 

Etimológiai szótár: „tanú [13. század második fele] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur tanuq, tatár tanďk, csuvas tďnə: ’tanú’. A török szavak egy *tanu- ’megismer, tud’ előzményre mennek vissza. A magyarba került forma *tanuq lehetett, a szóvég alakulására vö. apró, ocsú. Szavunk honfoglalás előtti jogi terminusaink egyike, vö. kölcsön. Korai származékai a névszói tanúság [13. század második fele] és a kihalt tanúl ’tanúként vall’ ige [1416 u.]. A nyelvújítás idején keletkeztek a szó tanúsít [1835] és tanúskodik [1837] származékai. A szó tanúság származéka és a tanul ige -ság képzős tanulság alakja tévesen keveredett össze, és ez ma is gyakori nyelvhasználati hiba.”

     Úgy gondolom, az etimológiai szótár által idézett török eredetű szavak eredete is az ősnyelvből származtatható. A magyar „tanú” szó eredetét csak találgatni lehet, de ha abból indulunk ki, hogy a tanú valamilyen tudással rendelkezik, amellyel más nem, ezzel a tudással egyedül van, akkor az itt alább közölt dravida szavakhoz hasonló ősnyelvi szóból is kialakulhatott hosszú évezredek fejlődése alatt a magyar nyelvben.

 

Ta. tān (oneself) ’maga, magát, önmaga, saját maga, egyedül’ (by oneself)

Tu. tānů (self, oneself) ’önmaga, saját maga’

Te. tānu (obl. tan-) (one's self, he or himself, she or herself) ’önmaga, ő maga’,

Kol. (W.) tannā, (ChD.) tanai, (SR.) tānā, (Mu.) tān (obl. tan-) (self) ’maga, saját maga’

Kui tānu (obl. tāṛan-) (himself or herself) ’maga, önmaga, magát, egymaga, egyedül’ (by himself)

Kuwi (F.) tanū, (S.) tānu (obl. tan-) (self, oneself) ’maga, egymaga’

Malt. tán, táni (obl. taṉg-) (himself, herself, itself) ’saját maga, maga’

Tu. tannavu (one's own, his own) ’saját maga, ő maga’

Tu. tannāye (one's own man, a dependent, friend, favourite) ’saját ember, függő, barát, kedvenc’

 

PÁRT

Etimológiai szótár: „párt [1435 tn. (?), 1495 e.] Német jövevényszó, vö. középfelnémet part, parte ’rész, osztályrész, osztály, csoport, párt, fél; az osztott mező a címerben’, bajor-osztrák part ’összetartozók tábora’, német Part ’rész, színész szerepe’. Ezek előzménye a ’rész’ jelentésű ófrancia part, mely a latin pars ’rész, földrész, vidék’ és a többes számú partes ’párt, csoport’ főnevekre vezethető vissza. A szó ’védelem, oltalom’ jelentése [1559 (?), 1585] a valakinek a pártját fogja kifejezésben maradt fenn. Származékai a pártos [1435 tn. (?), 1551] és a pártol [1495 e.].”

 

      A pártot mindig egy közösség hozza létre, emberek egyesülnek, csatlakoznak egymáshoz egy közös, legtöbbször hatalmi, politikai cél érdekében.

Ka. partu (to stick to, adhere, be united, join) ’hozzáragad, tapad, egyesül, csatlakozik’

A párt létre hozása egyben osztódást, legalább két részre szakadást is jelent, mert egyesülni valakivel csak mások ellen lehet! Nem hiszem, hogy a part és a párt szavak nem azonos szótőből indultak ki, egy folyó szétválaszt, két partja van! Ez akkor is igaz, ha nyelvészeink szerint a párt német jövevényszó, míg a part északolasz jövevényszó.

      

NAP, NIPPON, NIPPU, NABÛ, NEBÛ

     Egy olyan szóval folytatjuk, amelyik nyelvészeink szerint ismeretlen eredetű, azonban ez a szó is bizonyítja a magyar nyelv ősiségét, mert megtalálható a dravida nyelvek mellett a mezopotámiai nyelvek között, és a japán nyelvben is, vagyis ismert volt a világ számos különböző térségében. A hasonló szavaknál elsősorban a mássalhangzós váz azonossága a fontos, az jelentheti a közös eredetet. A szó az ősnyelvben és a dravida nyelvekben még nem a napot jelentette, de a naphoz köthető tulajdonságokat írja le.

Köztudott, hogy Japán, amit a felkelő nap országának is neveznek, saját nyelvükön Nippon, zászlójukon is fehér alapon a felkelő nap látható, vagyis a Nippon elnevezés a felkelő napot jelenti. A japán nippon szót a szótárak japánnak fordítják, de ez csak annyira igaz, amennyire az ungarus szó jelentését magyarnak fordítják.

     A következő dravida szavakban találhatók a magyar nap szóhoz hasonló szavak:

Ta. nippu, nippuka ’’tűz’

Kol. nipp-’ felkel, fellángol, meggyullad’

Kol. nipka ’kis darabja a tűznek’

Nk. nipka ’gyújtós’

     A mára már kihalt mezopotámiai akkád nyelvben a nap elnevezése šamšu, de a magyar nap szóhoz hasonló szavak azért találhatók az akkád nyelvben. Ezek a szavak az itt meghonosodott ősnyelvből kerültek át az akkád nyelvbe, miután az Afrikából Mezopotámiába özönlő szemita bevándorlók többségbe kerültek a helyi őslakossággal szemben, átvették a hatalmat és nyelvükbe beleolvasztották az ősnyelv szavait. Az itt közölt akkád nyelvben megőrzött szavak mind azokat a tulajdonságokat írják le, amit az akkor élt emberek a napról gondoltak. Belátható, hogy a 4000 évvel előtti korban fényes és ragyogó csak a nap lehetett! (nabû, nebû nem „tipikus” akkád szó, nem a szokásos három mássalhangzós gyöke van!)

akkád nabû C (nebû) ’fénylő, ragyogó’

akkád nebû (to shine, to glare, to be brilliant) ’ragyog, vakít, ragyogó’

akkád nebû (shining, bright) ’csillogó, fényes’

akkád nipḫu (sun disk, disk) ’napkorong, korong’

akkád nipḫu (sun disk, disk, boss, heliatical rising, blaze) ’napkorong, korong, főnök, lángok’

     Nabukodonozor (héber nevén Nabukadnessar) káldeus király volt az új babiloni birodalomban, akkád neve Nabu-kudurri-usur, nevének jelentése: „Ó istenem Nabu, védd meg elsőszülött fiamat”.

      A nap szó is megtalálható a mezopotámiai térségben, az elámi ’nap’ szó ’isten’ jelentésű. Lásd: nap-Ø vagy nap-ir “a god (egy isten), nap-ip “gods (istenek).

A nap szót megtalálhatjuk Labatnál is, sajnos Labat csak a NAP szót és ékjelét közli, de nem adja meg jelentését. Más német forrásokban, szótárakban azonban szerepel:

NAP (DA 168.) (Gott) ’isten’

Etruszk nap-e-r (day, properly solar) ’nap, megfelelő nap’

     A napnál is világosabb, hogy ugyanabból az ősnyelvből származik a dravida nipp-, nippu, nippuka, a japán nippon, a mezopotámiai nabû, nebû, és a magyar nap szó!

 

BÚVÁR KUND

     1051-ben megtámadta Magyarországot III. Henrik német-római császár, és hosszasan ostromolta Pozsonyt. A Képes Krónika szerint a Búvár Kund néven ismert Zotmund éjjel úszva a hajók alá merült, és megfúrta azokat. A hajók elsüllyedtek, a német sereg pedig visszafordult. Az ősnyelvet megőrző dravida nyelvekben a „kund” szó jelentése ’szúr, kiszúr, átszúr, lyukaszt, átdöf’, vagyis pont az, amit Zotmund csinált a hajókkal. A „kund” szót ismerték a Kárpát-medencében a magyarok, ott kapta Zotmund lovag, a király katonája hősies tette után a Búvár Kund nevet a német hajók megfúrásáért és elsüllyesztéséért. Mindjárt felmerül a kérdés, Zotmund elnevezésekor miért nem a finnugor „fúr” szót, vagy annak valamilyen régies alakját használták (uráli alakja *pura fúr, fúró, finn pur fúró, puraa- lyukaszt), ha az Árpáddal bejövő magyarok finnugor nyelvet beszéltek!

Mand. kund- (kunt-) (to pierce, prod) ’szúr, kiszúr, átszúr, lyukaszt, döf’

Pe. kund- (kunt-) (to punch with fist, pierce with spear) ’ütés ököllel, szúrás lándzsával’

 

     Megjegyzem, hogy a dravida „kond” szó jelentése ’gyilkol, meggyilkol’, Anonymusnál a hét vezér egyike a Kond nevet viselte!

Ka. kol, kolu, kollu (kond-) (to kill, murder) ’gyilkol, megöl’

Koḍ. koll- (kolluv-, kond-) (to kill) ’gyilkol’

    

      A búvár szó ma is közismert és elfogadott, használjuk a mindennapi életben, magyar szónak tartjuk, a bújik (búv-) ’lefelé esik’ igéből származtatják, ami viszont bizonytalan eredetű, esetleg ősi, finnugor kori szó. Mivel a búvár a vízbe alámerül, lebukik, ez is lehet a szó alapja, de a bukik szó ismeretlen eredetű. Amikor a dravida nyelvekből akarjuk egy magyar szó etimológiáját megfejteni, a megfejtés mindig csak egy lehetséges válasz a kérdésre, mivel a magyar nyelvben másképpen alakult, változott, fejlődött az ősnyelv, mint a dravida nyelvekben. Lényegében „képileg” (ami látunk) az, hogy a búvár lebukik a víz alá, majd visszajön, visszaérkezik, ezt a képet kell a szónak kifejezni.

      A búvár szót bontsuk két részre, a búv (buk) részre és a vár (var) részre. Ezekhez már találunk dravida szavakat:

Manḍ. buk- (to pour) ’önt, folyik, ömlik’ (ami ömlik, folyik, az mind lefelé megy)

Ko. pug-/puṛv- (puṛt-) (to hide) ’elbújik, elrejt, eltakar’ (eltűnik a víz alatt)

Ga. var- (to come, appear) ’eljön, megérkezik felbukkan, megjelenik’ (feljön a víz alól)

Kol. var- (to come) ’eljön, megérkezik’ (Akit várunk, az megérkezik!)

Nk. var- (to come) ’eljön, megérkezik’

       A búvár szó is bizonyítja, hogy a magyar nyelv tele van ősnyelvi gyökökkel, csak az eredeti jelentésük felejtődött el. Ilyen a „var” (vár) szó is, mert akit várunk, az eljön, megérkezik!

 

GELU, GELOU

     Gelu a honfoglalás idején Erdély uralkodója volt a Gesta Hungarorum szerint, neve Gelu, Gelou, Galou, Golou, Geula, Gyalu alakokban is ismert. Gyalu névre fordítása hiba, a neveket meg kellett volna őrizni eredeti formájukban, ahogy a latin nyelvű szövegben van, ez az eredeti szöveg meghamisítása! Anonymus Gesta Hungarorumában a legtöbbször Gelou, kétszer Gelu, és egyszer Galeounak nevezte a később, a magyar fordításban Gyalunak nevezett vezért. A Gyalu szó a Gesta magyarra fordításánál fordult elő először. Az 1150 után írt Gesta Hungarorumon kívül más hiteles forrás nem említi, ezért a történészek vitatkoznak azon, hogy Gelu történelmi személy vagy kitalált képzeletbeli alak volt. Anonymusnak mindenképpen úgy kellett feltüntetni a honfoglalókat, mint akik legyőzik a helyi vezéreket, uralkodókat. Gelou blak, és nem vlach származású volt, amit a románok vitatnak, természetesen román hercegnek tartják, aki a magyarok bejövetele előtt uralkodott Erdélyben. A blak nép közel 100 évvel Árpádék előtt érkezett Erdélybe Szkítiából, a magyarral rokon szkíta nép lehetett. A blakok Magna Hungaria környékén, a Káma vidékén is a magyarok közelében éltek.

     A történészek egy része szerint Anonymusnak nem volt valódi tudása a Kárpát-medence honfoglalásáról, kitalált személyekre volt szüksége, akiket le lehetett győzni. Ezek szerint Gelu képzeletbeli figura, mint Laborc, Mén-Marót és Zobor, akiknek a neve egy folyó, hegy vagy település nevéből lett! Kérdés, hogy honnan ismerte Anonymus a Gelu, Gelou nevet, ha egy ősnyelvi szóból eredt? Anonymus még jól ismerte az ősnyelvet, így eredetiben olvashatta az ősgesztát!

     Nem kívánom a történelmi szálakat bolygatni, csak azzal foglalkozunk, amit a nyelvészet kínál ez esetben is. Megint a dravida nyelvekhez fordulunk segítségért, mint a Kárpár-medencében is honos ősnyelvet legjobban megőrző nyelvekhez. Elsősorban a dravida nyelvek között található több, a Gelu névhez hasonló szó, ami a ’győzelem, nyerés, hódítás’ jelentéssel bír, lásd a gelu, gela, gelavu, stb. szavakat.

 

Ka. gel (geld-), gedi/ gelu/gellu (gedd-), geli (gelit-, gelid-) (to win, gain, conquer, overcome, triumph)

’győz, nyer, nyereség, meghódítani, legyőzni’

Ka. gela, gelavu, gelu, geluvu, geluha, gella (gain, victory; a winning, happy) ’nyereség, a győzelem; nyerő, boldog’

Ka. gelisu, gellisu (to win) ’győz, nyer’

Ka. geluge, geluvike, gelluvike (winning) ’győző, nyertes’

Koḍ. gell- (gelluv-, gedd-), (Kar.) gëll- (to win) ’győz, nyer’

Tu. gelpu (victory, gain) ’győzelem, nyereség’

Tu. gelipuni, gelpuni, genduni (to win, conquer) ’győz, legyőz’

Tu. gelkayi (victory, winning, victorious)  ’győzelem, győztes, győzelmes’

     Úgy gondolom, azért fontos erről írni, mert a Gelu név az ősnyelv szava, ugyanahhoz az ősnyelvhez tartozik, mint számos más, a magyar nyelvben is megtalálható szó! Azt, hogy ez a szó román lenne, azt semmi nem bizonyítja. Árpádék bejövetelekor még nem voltak románok Erdélyben!

    „A románokról első ízben egy 1015-ben keletkezett bizánci krónikában olvashatunk, melyből megtudhatjuk, hogy II. Baszileilosz császár az Albániától délre fekvő ochridai érsekség fennhatósága alá helyezi őket. Erdélyben közvetlenül az 1241-ben bekövetkezett, általunk tatárjárás néven emlegetett mongol betörés utáni időkben kezdenek megjelenni számottevően. Ekkor ugyanis égető szükség volt a keleti hordák dúlása nyomán 45-50%-ban elpusztult lakosság pótlására, ezért IV. Béla és utódai elkezdték betelepíteni őket a királyi uradalmaknak számító Hunyad, Temes, Krassó és Szörény vármegyékbe.” (Forrás: Bedő Zoltán / Székely Hírmondó)

ATTILA, ETELE

      A magyarság és a magyar nyelv megjelenését a Kárpát-medencében döntően az Árpáddal bevonuló törzsek megjelenésétől számítják, bár mostanában egyre több vélemény szól arról, hogy a Kárpát-medencében már ismerték, és beszélték a magyar nyelvet előttük is. Nagyon kevés olyan szóval rendelkezünk, ami a Kárpát-medencéhez köthető, ezek nagy része is inkább személy vagy népnév a folyó-  és hegyneveken kívül. Nem hiszem, hogy a Kárpát-medence nyelve folyamatosan változott volna, ahányszor egy nép itt megjelent és beköltözött. Soha nem a népesség cserélődött ki, csak a hatalom került időnként más uralkodói réteg, csoport kezébe. Ezért érdemes megnézni a Kárpát-medencében előforduló ismert népek után megmaradt szavakat, főleg neveket, elnevezéseket. Éltek itt kelták, szkíták, hunok, avarok, és egyéb népek.

     A legismertebb név minden bizonnyal Attila vagy Etele hun uralkodó neve. Nevét gót eredetűnek tartják Iordanes után, és az „atyácska” jelentésű a gót „atta” szóból eredeztetik. A tamil attaṉ (father, elder, person of rank or eminence) ’apa, rangidős, magas rendfokozatú vagy kiváló személy’, így nyilván megdől a gót atta szó hitelessége, itt egy ősnyelvből átvett szóval van dolgunk!

     Mások szerint az Etil (Don) folyó török eredetű nevéből lett. Kizártnak és csak találgatásnak tartom mind a két változatot! Eddig is számos szó etimológiáját találtunk meg a mezopotámiai és a dravida nyelvek segítségével, semmi sem szól az ellen, hogy a hunok által beszélt nyelv, vagy Attila neve ne az ősnyelvből lenne!

Ta. attaṉ (father, elder, person of rank or eminence) ’apa, rangidős, magas rendfokozatú vagy kiváló személy’

    Az akkád etellu szó jelentése „kiemelkedő, kiváló, úr, fejedelem, bajnok”, ezek a jelentések egy uralkodóra illenek. Ezt a nevet a Kárpát-medencében kapta, itt nevezték el Etelének (Atillának), egy ősnyelvi szóból lett elnevezve. Az Etele, Attila név nem keresztnév, vagyis ez nem a születésekor kapott név, hanem uralkodásakor felvett, vagy akkori rangját kifejező név. Az etellu nem eredeti szemita szó, az akkádok az előttük ott élt ősnéptől vették át, ahogy a gót atta ’atya’ szó sem gót eredetű, hanem az ősnyelvből származtatható, a dravida „attan” is ’apa’ jelentésű!

    Az akkád etellu nagyon hasonló az Etele szóhoz, jelentése ráillik Attilára!

akkád etellu [1) pre-eminent; 2) lord; 3) independent; 4) a champion; 5) a monarch] „kiemelkedő, kiváló, úr, fejedelem, bajnok”.

    A zöngétlen „et” mellett előfordul a zöngés „ed” is egy hasonló jelentésű akkád és sumer szóban:

akkád ēdû ’kiemelkedő, magas rangú’

sumer ed ’felmegy, felemelkedik’

Starostin Databases Proto-Dravida szavak:

A zöngés „ed” mellett előfordul a zöngétlen „et” is a proto-dravida szavaknál.

Proto-Dravida *ed_-(*-r_-) ’úr, mester, király’.

Proto-Dravida *ēţ (to rise, be high) ’felemelkedik, magas’.

Proto-Dravida *et- (to lift; to carry) ’emelkedik; elvisz’.   

    A Képes Krónikában olvashatunk Attila törvényes fiáról, Csabáról, akinek két fia született, Ed és Edemen. Ed Szittya országban maradt, Edemen pedig visszatért Pannóniába.

Az uráli*ede jelentése ’első része, eleje’, hanti ilе, manysi il, ēla ’előre’, finn että, ete ’elő’

A német edel ’nemesember’

RUGA

     Ruga a hunok nagy királya volt 422-434 között, Ruga helyezte át a hunok központját a Duna-vidékére. Utódai Bleda (Buda) és Attila lettek.

     Nem tudjuk biztosan, hogy mit jelent a Ruga név, de egy lehetőség az ősnyelvet megőrző dravida nyelvekben megnézni a „ruga (rug-)” szó jelentését. Már többször leírtam, hogy az ősnyelvi szó alakja keveset változik, de a jelentése megváltozhat, vagyis a dravida nyelvekben eltérhet a jelentésük a hun nyelvi jelentéstől. Ezért, ha Ruga hun király neve az ősnyelvi szóból lett, neve valamilyen titokkal, valaminek a rejtegetésével lehet kapcsolatos, ami talán a trónra kerüléséhez kötődik.

Kuwi (F.) rūga (secretly) ’titkosan, titokzatosan’

Pe. ṛug- (ṛukt-) (to hide) ’elrejt’

Manḍ. ṛug- (to hide) ’elrejt’

Konḍa ṛug- (-it-) (to enter, steal in, get into, enter through a passage) ’belépni, belopózni, bejutni keresztül a folyosón’

A rug fordítottja gur:

Pe. gūr- (-t-) (to fall down) ’leesik, lezuhan’

Konḍa gūr- (-it-) (to lie down, sleep, roll on floor) ’lefekszik, alszik, gurulni a padlón’

 

BLEDA, BUDA

     A Bleda név nem található a dravida nyelvekben, a bleda szó nagyon „németesen” vagy „szlávosan” hangzik, a szó elején mássalhangzó torlódás van, ami ragozós nyelvű népeknél szinte kizárt, ezért megkockáztatom, hogy a Bleda névbe egy vendég „l” került, eredetileg Beda volt, ami már „összhangban” van a Buda szóval!

     Beda szóhoz hasonló szó már található a dravida nyelvekben, így nem lehetetlen, hogy a név az ősnyelvi szóból eredt! Véleményem szerint a hunok is az ősnyelv valamelyik nyelvjárását beszélték, ahogy a Kárpát-medencében is az ősnyelv pannon változatát beszélték. A dravida „bēda” szó egyik jelentése ’félénk ember’, a másik jelentése ’vadász’, kérdés, hogy melyik illett rá Attila testvérére, Budára.

 

Ka. bēḍa (timid man) ’félénk ember’

Ka. bēḍa (huntsman) ’vadász’

 

TAR, TAR ZERIND, TARGITAUS

     A tar szó több jelentésű szó lehetett, a tar mint kopasz, vagy a tarol, letarol (lekopaszít, levág, kiirt, lecsupaszít) szavakon kívül itt van a Tarján honfoglaló törzs neve, Tar Zerind (Koppány apja), és ne feledkezzünk meg a szkíta Targitausról sem, aki a szkíták őse volt. Mellette itt vannak még a tar kezdetű magyar helységek nevei, közel 20 településnév, köztük Tar, Tarcal vagy Tarpa, stb.

Etimológiai szótár: „tar [1163–1173 tn. (?), 1528] Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur taz, tatár taz: ’kopasz’; vö. még: kalmük tar ’csupasz, kopasz’. A köztörök z ~ csuvas r megfelelés alapján a nyelvünkbe került alak *tar lehetett, vö. karó, sárkány. A szó tarol származékának [1426 tn., 1577] létrejöttére hatással lehetett tarló főnevünk, melyet a nyelvérzék melléknévi igenévnek foghatott fel.”

     A csuvasok a mai Oroszország területén élnek a Volgától Szibériáig tartó területen, türk származású népcsoportnak tartják őket, de semmi sem zárja ki szerintem, hogy csak egy nyelvében eltörökösödött, eredetileg finnugor nyelvet beszélő népről van szó.

     Mózes első könyvében olvashatjuk: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala”. Ne csodálkozzunk azon, ha ugyanaz a szó megtalálható a magyar és egy csuvasos típusú török nyelvben is, mindkettő ugyanabból az ősnyelvből van. Ahogy eddig is, most is a dravida és a mezopotámiai nyelvek között keresgélünk hasonló szavakat, a dravida nyelvekben „tar” egyik jelentése kopasz.

Proto-Dravida : *tar_- (bald) ’kopasz’

To. taṟ maḍ (bald head) ’kopasz (fej)’

Ta. taṟai (-v-,-nt-) (to be or become bald) ’megkopaszodik, kopasz lesz’

To. taṟ- (taṟQ-) (to become bald) ’kopasz lesz’

Ka. taṟaṭa, taraṭa, taraṭu (baldness; bald) ’kopaszság; kopasz’

     Ahogy a magyar nyelvben a tar szó mellett ismert a „tarol, letarol” szó is, a dravida nyelvekben is ugyanúgy megtalálható a „taṟi” szó ’vág, nyír, nyes, stb. jelentéssel’. Sőt, ahogy több más dravida szónál, érdemes a tar szó fordítottját is megnézni, tar fordítottja rat, a Kuwi (Su.) rat- (-h-) (to cut) ’vág, szel, szab’. (Ha a rat szó elé egy „a” betűt teszünk, megkapjuk az arat szót!)

 

 Proto-Dravida: *tar_e- (to cut) ’vág’

Ta. taṟi (-v-,-nt-) tarc-) (to cut) ’vág, nyír, nyes’

Ta. taṟi (-v-,-nt-) (to be cut off, broken) ’le kell vágni, eltör’

Ta. taṟi (-pp-,-tt-) (to lop, chop off, cut off) ’lenyír, levág’

Ka. taṟi, taṟe (to strip off, cut off, cut) ’levetkőzik, levág, vág’

Ka. taṟi (cutting, slaughter; sharp knife or sword) ’vágás, mészárlás; éles kés vagy kard’

 Kuwi (Su.) rat- (-h-) (to cut) ’vág, szel, szab’

A pontosság kedvéért, a „mad” szó jelentése ’fej, fő’.

To. taṟ maḍ (bald head) ’kopasz (fej)’

To. maḍ (head) ’fej, fő’,

Ka. maṇḍe (head) ’fej, fő’.

Ko. maṇḍ (head) ’fej, fő’, és milyen érdekes, és bizonyára nem véletlen, hogy a kínai mandarin szó a magas rangú hivatalnokok, a „fejesek” elnevezése volt!

     A mezopotámiai sumer nyelvben szintén megtalálhatók az ősszavak, itt a „tar” nem főnévként (kopasz), hanem igeként található, a magyar tarol szóhoz hasonlóan „vág, levág” a jelentése.

sumer tar (to cut down) ‘vág, levág, tarol’

sumer dar (to break up, crush, grind; to split, split up; to cut open) ‘darabol, darál, hasít, vág, tör’

     Koppány apja Tar Zerind volt, így a „tar” szó már i.u. 1000 előtt ismert volt a Kárpát-medencében, de egyáltalán nem biztos, hogy egy magas méltóságot a kopaszságáról nevezzenek el. A dravida nyelvekben „tar” rangot is jelentett, mint az első vagy második személyt, vagy jelenthetett vezetőt, irányítót.

Ka. tar, tār (tā; tand-) to lead or conduct near, bring; give (Badaga has meaning 'to give to 1st or 2nd person') ’vezet vagy irányít közel, magával visz; okoz (jelentése „adja az első vagy második személyt)’

Ez alapján Tar Zerind magas rangú személy volt, Árpád dédunokája, Bakay Kornél szerint Tar Zerind Géza öccsével, Mihállyal azonos, így ő valóban lehetett a „második személy”.

     A Tarján honfoglaló törzsről a törzsneveknél lesz szó, a „tar” szónak több jelentése is van, amit ott ismertetek.

TARGITAUS: Az első szkíta Targitaus, aki egy görög monda szerint Zeus fia volt, most foglalkozzunk nevének lehetséges jelentésével. Azt ránézésre is el lehet mondani, neve három részre bontható, a TAR, a GITA és az US részre. Már az egyiptomiak szerint is a szkíták voltak a legősibb nép, ezért nem tévedhetünk nagyot, ha kijelentjük, hogy a szkíták az ősnyelvet, annak valamilyen változatát beszélték! Így a Targitaus nevet is csak az ősnyelvből lehet megfejteni, ami nincs meg, helyette itt vannak a dravida nyelvek. Mielőtt a Tar szót megnéznénk, nézzük meg a Gita szót, amelyik megtalálható a Hargita szóban. Erdélyben a Hargita hegyvonulat a Keleti-Kárpátokban található, így megnyugodhatunk, a Gita létező szó volt, ha mára már feledésbe merült is a jelentése. (A Har szóról tudjuk Varga Csabától, hogy „HAR” minden, ami kiemelkedik) Benkő József szerint a Hargita név a dáko-szláv Hori geta, azaz Géták hegye elnevezésből ered.

A dravida nyelvek szerint tar és gita jelentése:

Ka. tar, tār (tā; tand-) (to lead or conduct near, bring) ’vezet vagy irányít, magával hoz’

Ka. tar, tār (tā; tand-) [give (Badaga has meaning 'to give to 1st or 2nd person')] ’adja az első vagy második személyt’

Koḍ. tar- (ta·; tapp-, tand-) (to give to 1st or 2nd person) ’adja az első vagy második személyt’

Ta. taru (tār-, imper. tā; past tant-) (to give to 1st or 2nd person) ’adja az első vagy második személyt’

Pe. giṭā- (giṭa ā-) (to correspond) ’megfelel, összhangban van’

Konḍa giṭ- (-t-) [to be fair (of price in bargain)] ’tisztességes’

     Összerakhatjuk a dravida tar és gita szavakat, nem szívesen találgatok, a szavak eredeti pontos jelentését nem ismerjük, de az látszik, mi lehet a jelentése (Tisztességes első vezető, irányító). A Targitaus név végén található us jelentése megint csak találgatásra adhat okot, az ős szóval könnyű társítani, vagyis „Tisztességes első vezető ős”!

    Az ős(apa) szó a rokon nyelvekben: finn isä, észt esivanem.

 

BASKIR (BASHKIR, BASHKOR)

    A magyarokat és baskirokat több írás is együtt említi, a baskirokat azonosították a magyarokkal. Az biztos, hogy két magyar törzsnév, a „Gyarmat” és a „Jenő” a baskiroknál is megtalálható. Maradunk a nyelvészetnél, van három nevünk, a „Bashkir”, és a bolgár-török eredetűnek tartott „Gyarmat” és „Jenő” törzsnevek. A baskir (bashkir, bashqort) név jelentése R. G. Kuzeev etnológus szerint a „bash” ’fő, fej’, és a „qort” ’klán, törzs’ részekből áll. A bashkir szó alakulása: Bachagurd — Bachgurd — Bachgord — Bashqord — Bashqort. Ezek szerint a baskir név nem egy népet jelentett, hanem egy nagyobb törzsszövetségnek a fejét, vezető rétegét, így akár az épp ott élő magyarokat is hívhatták baskiroknak.

    A „bash” szó megtalálható a dravida nyelvekben is, „fel, felfelé” jelentéssel. Amikor egy szó eredetét kutatjuk, sohasem szabad kiindulni jelenlegi alakjából és jelentéséből, főleg, ha a szó az ősnyelvből van. Ezeknek az ősi szavaknak a jelentése folyamatosan változhat az idők folyamán az adott körülmények között. Így érthető, ha a „bash” szó jelentése nem pont ugyanaz a baskir nyelvben és a dravida nyelvekben.

    „A kognitív nyelvészet elveti a jelentés elsődlegességét, azt, hogy a nyelvi kifejezéseknek előre meghatározott jelentésük van, ehelyett azt az álláspontot képviselik, hogy a jelentést beszéd közben folyamatosan hozzuk létre, és a jelentés attól függ, hogy milyen mentális tereket és ezek között milyen megfeleléseket hozunk létre”.

Br. bash (up) ’fel, felfelé’

Br. basha, bashabō (get up!) ’kelj fel!’

     A baskir szó etimológiája közel áll a dravida szavak jelentésétől, a közös gyökér elfogadható. A török „basa” és „pasa” szavak is ebből az ősszóból származhatnak. Láthatjuk, egy ősszó előfordulhat a török nyelvekben is, jó példa volt erre az „onogur” szó, ahol a török ’tíz’ jelentésű „on” szóhoz kapcsolódott a ’kötelék’ jelentésű ősnyelvi „ogur” szó, amit átvettek a török nyelvek is.

 

ÁLMOS, ÁRPÁD, KUSZÁL, MEGYER, TARJÁN, NYÉK, JENŐ, TAS

     A magyarok honfoglalásának két legismertebb neve Árpád és Álmos vezérek, a kevés feljegyzésen kívül történetüket átszövik a mondák és legendák, amit követnek a történészek találgatásai. A Szkítiából kiköltöző hét magyar törzs vezére Álmos volt, nem egészen tisztázott, mikor vette át fia, Árpád a fővezérséget, mindenesetre kettőjük vezetésével jutottak el Pannóniáig. Kevés szó esett róla, de Árpád mellett Kurszán (Kuszal) fejedelem is a honfoglaló törzsek egyik vezetője volt, jelentős szerepe volt Pannónia területének elfoglalásában, családi hovatartozása nem teljesen tisztázott, Róna-Tas András felveti, hogy talán Árpád öccse volt. A honfoglalás előtt a írások szerint a magyaroknál szakrális kettős fejedelemség volt, a szakrális fővezér a kende volt, míg a gyula (dzsila)  intézte a napi ügyeket és vezette a hadsereget. Ebben sincs egyesség a történészek között, egyes feltevések szerint Álmos, mások szerint Kurszán volt a gyula, ami csak akkor lett volna lehetséges, ha Kurszán Árpád bátyja és Álmos fia volt, amit később eltitkoltak valamilyen ok miatt. Kurszán eredeti neve Kuszál lehetett, míg Álmos neve Anonymusnál Almus, Bíborbanszületett Konstantinnál Almudz volt, amúgy az Almis név gyakori volt a sztyeppei népek között. A megyer törzset a magyar törzsszövetség vezértörzsének tekintik sokan, de Györffy György szerint a tarján törzs volt a vezértörzs. Ebben sincs egyesség, és az is kérdés, melyik volt Álmos törzse, melyik volt Árpádé, és melyik volt Kurszáné. Lehetne sorolni a vitás, eldöntetlen kérdéseket.

     A történelmi események tudósítói, leírói már a régi időkben sem álltak messze a történelemhamisításhoz, azt írták le, amit megbízóik elvártak tőlük, átírtak csatákat, előkelő ősöket, vagy isteni származást találtak ki, hamisították a családfákat. A Biblia írói is azt állították, hogy üzenetük isteni forrásból származik. Nem kétséges, a magyar gesztaírók is ezt tették, gondoljunk Álmos születésére, akinek anyját, Emesét álmában termékenyítette meg a turulmadár, és megjósolta, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Úgy látszik, ez nem volt elég, mert dicső ősök sorát is sikerült előállítani, Ügyektől Attilán át Nimródig visszafelé! Volt egy ősgeszta, ami elveszett, de a történészek feltételezik, hogy a későbbi gesztaírók ismerték és felhasználták. Kérdés, hogy csak kiegészítették, vagy át is írták. Tudjuk Anonymustól, hogy a köznép, a parasztok és a regösök másképp ismerték a múlt történelmi eseményeit. „Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekeiből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna.” Elgondolkoztató, hogy maga Anonymus hívja fel a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medencében élő őslakosság másképpen ismeri és meséli a történelmi eseményeket.

     Külön kell megemlíteni a Dzsafgar tarihit, egy a történészek által vitatott hitelességű forrást, aminek eredetije elveszett, a másolatok egy része azonban megmaradt. Ez a krónika egy történelmi forrásmű, ami a bolgárok, kazárok és más nomád népek történetét írja le, több magyar vonatkozású résszel. Igazolja Almis (Álmos) létezését, akiből később volgai bolgár uralkodó lett (nem ölték meg), legidősebb fiát Arbatnak (Árpád?) hívták, és akinek anyja ugor magyar volt (ugor madzsar), vagyis Árpád már félig magyarnak tekinthető. Almis és Arbat Kijevnél valamin összeveszhettek, Arbat (Árpád) tovább vonul Pannóniába a törzsekkel, míg Almis (Álmos) elhunyt bátyja után trónra lép és uralkodik 895-922-ig. Almis fiatalabb fiaként megnevezik Khasant, mint Arbat öccsét. Almis és Arbat a hun-volgai bolgár eredetű Dulo-dinasztia tagjai, és e család sarja volt Attila hun király is. Arbat eredetileg északi (finnugor) származású katonái eltörökösödtek, de valószínűleg megőrizték „magyar” nyelvüket, hasonlót ahhoz, mint az Erdélyben élő avar-bashkortok (blakok?), akik 100 évvel előbb érkeztek keletről Szkítia területéről és telepedtek le.

     Anonymus latin nyelven írt, felmerülhet az, hogy vagy az ősnyelv írója, esetleg Anonymus a nevek részleges megváltoztatásával (Álmos-Almus, Árpád-Arbat, Kurszán-Kuszal) valamit üzenni szerettek volna!

Ezek a nevek beszédes nevek, van egy ősnyelvi jelentésük is, ami már kezdett visszaszorulni Anonymus idejében, a szavakat, neveket még használták, de eredeti jelentésük már elfelejtődött. Úgy tűnik, bár a Kárpát-medencében is ismerték az ősnyelvet, és a honfoglaló magyarok is, a két szókincs nem teljesen egyezett, és idővel számos olyan szó feledésbe merült, amit a honfoglaló törzsek ismertek, használtak a törzsek és a törzsi vezetők elnevezésénél is.

Ezeket az ősnyelvi szavakat ma már csak a dravida nyelvekben megtalálható ősnyelvi szavak segítségével lehet megfejteni!

     ÁLMOS és ÁRPÁD. A biztos pont Árpád lehetett, nevének mai etimológiáját a nyelvészek (szerintem hibásan) az árpa főnévből vezetik le, Árpád az árpa főnév  -d kicsinyítő képzős alakja. Nem gondolhatja senki, hogy „árpácska és álmoska” névvel sereget lehet vezetni és hont foglalni! Az arpa szó jelentése az ősnyelvben „kiterjed, szétágazik” jelentésű lehetett, ami megfelel Árpád küldetésének és a turulmadár jóslatának!

A dravida Konda aṛpa- (-t-) (to spread as a creeper) ’kiterjed, mint a futónövény’.

     Álmos apja a krónikák egy része szerint Ügyek, más krónikák szerint Előd volt, Álmos neve nem egy fővezérhez illő név, a Bíborbanszületett Konstantinnál leírt Almudz név biztosan nem álom jelentésű volt, ezt a Turul legenda írója találhatta ki, talán ugyanaz a személy, aki az ősgesztát is írta. A vogul ālm- szó jelentése (to lift, raise) ’emelkedik, kiemelkedik, felemel, növel’, ami megfelel a jóslatnak! Mivel Álmos és Árpád együtt vezették a törzseket, ugyanaz volt a feladatuk, amit Álmos elkezdett, azt Árpád fejezte be. Az Álmos és Árpád névhez hasonló jelentésű szavak a dravida nyelvekben:

Te. alamu (to spread, extend) ’kiterjed, terjeszkedik, növel, tágít, kiterjeszt’ (lásd SOKASODIK!)

Te. alamu (to seize, lay hold of, take) ’megragad, elfoglal, megszerez, megragad valamit, tart, foglal’

Konḍa almi- (-t-) (to level, spread out) ’kiegyenlít, törekszik, lerombol, kiterjeszt’

 

Konda aṛpa- (-t-) (to spread as a creeper) ’kiterjed mint a futónövény’

     Ha megnézzük a dravida szavak jelentését (az ősszót nem ismerjük, csak feltételezzük, hogy hasonló lehetett), akkor mindjárt láthatjuk, hogy a „terjeszkedik, elfoglal, megszerez” inkább illik a honfoglaló törzsek vezetőjének nevéhez, mint az álom jelentésű Álmos! A dravida arpa szó is hasonló jelentésű, annak is „kiterjed” jelentése van. Ha ez tudatos volt a geszta írójánál, akkor kellett két különböző alakú, de hasonló jelentésű ősszót találnia, hiszen Álmos feladatát Árpád fejezte be!

     Nem hallgathatom el a bibliai párhuzamokat, a Turul legendában Álmos anyját, Emesét a turul madár termékenyíti meg, míg Szűz Máriát a szentlélek, s tudjuk, hiába vezette el népét Álmos Pannóniáig, mint Mózes Kánaánig, oda már nem léphetett be, őt is megölték.

     KURSZÁN vagy KUSZÁL? Jóval kevesebb szó esik Kurszánról vagy Kusálról, mély hallgatás övezi, pedig Árpád mellett Kurszán volt a honfoglalók másik vezetője, vezére (egyik a kende és másik a gyula), fontosságát bizonyíthatja az is, hogy közvetlenül a honfoglalás előtt a bizánci császár Árpádhoz és Kurszánhoz küldött követséget. Hogy ki volt valójában, az ma is vitatott, többek szerint ő volt a legfőbb fejedelem. Úgy tudni, 904-ben egy bajorokkal folytatott tárgyalás alatt orvul megölték. Már az is kérdéses, miért Kurszán ment tárgyalni, a véleményem szerint ennek legfőbb haszonélvezője Árpád volt, aki magához ragadta Kurszán rangját is, és egyedül lett fejedelem. Egy másik homályos történet, hogy ki ölte meg Álmost? Talán Kurszán?

      Kristó Gyula szerint a honfoglaló Kurszán nevét helyesen Kuszalnak kellene ejteni, a nyugati források Kusal néven emlegetik, de van Kusanes változata is, a Gesta Hungarorumban Curzan. Mivel nevét idegen krónikások írták le, több alakban is szerepel neve, mint Chussal és Chussol, de Róna-Tas András szerint is az eredeti névalak Kuszal lehetett. Kurszán utódai tovább éltek a nemesi Kartal nemzetségben.

     Nem tudom, a népi etimológiában ismert „kussol” (hallgat) szónak van-e köze ehhez a névhez, és az „összekuszál” (megzavar) szónak, mindenesetre a dravida nyelvek nem hazudnak! Vajon a Kurszán név tudatos elferdítése Kuszalnak?

 

Go. kusai (silently, noiselessly) ’csendben, hangtalanul’

Go. kusāy (in a low voice, secretly) ’halkan, titokban’

Go. kusmūs (man- to be silent) ’hallgasson’

Kur. khuskhus (to whisper) ’suttog, halkan beszél’

Kur. khusukhusa- (to whisper)’ suttog, halkan beszél’

Kur. kusmusa'anā (to whisper) ’suttog, halkan beszél’

 

    A vitatott hitelességű, XIII-XVII. századi bolgár krónikákat összefoglaló gyűjtemény, a Djagfar Tarihi Khasan néven említi Kurszánt, akiről mint Arbat (Árpád) testvéréről beszél, apjukként Almust (Álmos) nevezi meg.

     MEGYER. A Megyer törzset a magyar törzsszövetség vezértörzsének tekintik sokan, de Györffy György szerint a Tarján törzs volt a vezértörzs. A „Megyer” törzsnév jelentéséről is csak találgatások vannak, magam részéről csak leközlöm a dravida nyelvekben található hasonló szavakat és azok jelentését.

     A dravida szavak jelentése alapján a „Megyer” törzs a fiatalabb testvér törzse volt! Lehet találgatni, ki volt a fiatalabb testvér!

Tu. megge, megye, meggi (a younger brother) ’fiatalabb testvér’

Kor. (T.) megge (younger brother) ’fiatalabb testvér’

Kor. (M.) megi, ’fiatalabb testvér’

     Meg kell említeni, hogy a fiatalabb testvér az uráli (finnugor) nyelvekben a proto uráli *ećV, vogul ići, magyar öcs, ehhez hasonló a proto Dél-Dravida *ic (small, little) ’kis, kicsi, apró’, amit átvettek a szlávok is, a szláv családnevekben gyakori az -ics végződés, jelentése valakinek a fia, valakinek a kicsinye!

 

    TARJÁN. A törzsnevek a magyar gesztákban nem szerepelnek, csak a hét fejedelmi személy. Anonymus, a Képes Krónika és Kézai által felsorolt „hét fejedelmi személy” sorrendjéből próbálták azonosítani, kinek melyik volt a törzse, ami találgatásokhoz vezetett. Logikus lenne, hogy a Megyer törzs Árpád törzse lenne, de Györffy György szerint a Tarján törzs volt a vezértörzs, és ez egybevágna azzal, hogy Árpád és Kurszán testvérek voltak, de akkor Árpád a fiatalabb testvér lenne. Természetesen ez is csak találgatás, de azért arra nincs magyarázat, hogy egyik krónika sem sorolja fel a hét vezért és a hozzájuk tartozó törzseket. Ennek egyik oka az lehet, hogy ez olyan információt jelentene, amit titkolni akartak.

     Mint fentebb említettem, Györffy György szerint a Tarján törzs volt a vezértörzs. Ha az volt, feladata a vezér, a törzsfő védelme volt, vagyis nem a támadás, hanem az ellenfél támadásának megakadályozása! A tarján szó jelentését az ősnyelvi szavak hiányában megint a dravida nyelvekből olvassuk ki. A „tar” gyökszó jelentése bizonyára hasonló jelentésű lehetett mindenhol, ahol elterjedt volt az ősnyelv. Itt több jelentéssel is találkozunk, maga a „tar” szó vezetőt, irányítót, első vagy második személyt jelent, míg a tarján szó a törzsre és annak feladatára vonatkozik.

Ka. tar, tār (tā; tand-) to lead or conduct near, bring vezet vagy irányít, magával hoz

Ka. tar, tār (tā; tand-) give (Badaga has meaning 'to give to 1st or 2nd person')

Ko. taṛ (prevention, screen) ’megelőzés, megakadályozás, biztosító erő, oltalmazó’

Ko. taṛ, taṛv (obstruction) ’akadály, akadályozás, feltartás’

Ko. taṛv- (taṛt-) (to obstruct, stop) ’akadályoz, eltorlaszol, akadály, megállít’

To. taṛf- (taṛt-) (to delay, prevent, screen) ’késleltet, feltartóztat, megakadályoz, védőfal’

Ka. tar, tār (tā; tand-) (to lead or conduct near, bring) ’vezetni vagy irányítani közel valakihez, bevezetni’

Nk. tar- (to catch fire) ’meggyullad, tüzet fog’

Nk. tarp- (to set fire to, kindle) ’felgyújtották, meggyújt’

Pa. taṛ-, taṛv- (to be hot) ’szerencséje van’

A szó második felére (ján) csak egy megfelelő szót találtam, a tamil yāṉ (eltérő változata eṉ-), jelentése: Én!

Ta. yāṉ, nāṉ (obl. eṉ-) (I) ’én’

A tarján törzs jelentése a tar és yān összeolvasásával 2 variáció lehet szerintem:

1). A Vezető, Irányító Én vagyok, vagy 2). Az Oltalmazó Én vagyok.

Természetesen ezek csak találgatások, a dravida szavak jelentése és a honfoglaló törzsek által használt ősnyelvi szavak jelentése között lehet eltérés.

     Nem vitás, Györffynek igaza lehet, a Tarján törzs lehetett a vezértörzs, a jela (gyula) törzse, s mint a hadsereg irányítóját, védenie kellett a törzsnek, megakadályozni, feltartóztatni a rá támadókat. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a „tar” másik jelentése a tűz „gyúlásával”, gyújtásával kapcsolatos, ami nem áll távol a „gyúl, gyula” szavakhoz.

     NYÉK. A Nyék törzsről a Wikipédia írja: „A nyék törzs a magyar törzsszövetség egyik törzse volt. Általános felfogás szerint a törzsnév eredeti jelentése arról tanúskodik, hogy a nyék törzs az elővéd szerepét töltötte be a magyar törzsszövetségben, amit az is alátámaszt, hogy Bíborbanszületett Konstantin felsorolásában az első helyen említett kabarok után sorolja fel kettes sorszámmal.”

     Nem mennék bele a magyarok harcmodorának boncolgatásába (nem is értek hozzá), egy biztos, 862 és 970 között legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a kalandozó magyarok, ebből harmincnyolcat nyugati, kilencet déli irányba. Számomra kérdéses, hogy az elől lévő törzs tényleg az elővéd szerepét töltötte be, vagy inkább az előre nyomuló, támadó törzs szerepét! Minek mennek kalandozni, ha védekezni akarnak?

      Mindenesetre a dravida nyelvek esetleg feleletet adnak erre a felvetésre is! Ha hinni lehet a dravida szavaknak, a Nyék törzs nem az elővéd, hanem az előre nyomuló, támadásnál elől levő törzs volt, amennyiben ugyanaz az ősnyelv terjedt el a dravidák között, mint amit a magyar nyelvben is megtaláltunk.

Konḍa nek- (-t-) (to push, push out, kick off) ’előre nyomul, kirúg, kilök, lerúg’

Pa. nēk- (to lick) ’megver, legyőz’

     JENŐ. Mint láttuk fentebb, a jenő törzsnév megtalálható volt a baskiroknál is, ami vagy közös ősnyelvi szó, vagy szóátvétel lehetett náluk. A Jenőhöz hasonló szó található a dravida nyelvekben is, így feltételezhető, hogy ez is egy ősnyelvi szó. A Jenő törzs a magyar törzsszövetség egyik tagja volt, sajnos nem tudjuk, milyen harci feladatokat kapott, ha elfogadjuk a dravida szavak jelentését, a Jenő törzs a hátvéd szerepét és feladatát kapta.

 

Kuwi (Su.) jēnu (back) ’hátvéd’

Kuwi (S.) jēnu (back) ’hátvéd’

Pe. jen (back) ’hátvéd’

     Dr. Padányi Viktor DENTU-MAGYARIA című könyvében a létrejött magyar törzsszövetség valószínű összetételét a következőképpen határozza meg: Három teljes szabir (szavárd) törzs (Megyer, Tarján, Jenő) és szerinte a Gyarmat törzs fele is szabir, másik fele, a Kürt pedig kök-türk, akikkel összeolvadtak. A Kéri és Keszi két onogur törzs, a Nyék törzs szerinte a kabarok közé tartozó barszilok (bercelek) törzse volt.

     Ha az ősnyelvből olvassuk ki a magyar törzsnevek jelentését, akkor nincs nagy különbség, Megyer, Tarján, Jenő ősnyelvi szavak, a különbség a Nyék törzs, illetve a Kürt-Gyarmat törzs hovatartozásában van. Mivel a Nyék törzs nevének jelentése is kiolvasható a dravida nyelvekből, így ősnyelvi eredetűnek tekinthető és a szabir (magyar) törzsek közé sorolható. Itt jegyzem meg, hogy dr. Padányi Viktor beszélt először szabir törzsekről, mint tudjuk, Bulcsu, Árpád dédunokája Bizáncban járva kijavítja a császárt, mondva, hogy nem türköknek, hanem sabartoi-asphaloinak nevezik a magyarokat! A vérszerződés a magyar (szabir) és a többi törzs között történhetett, testvérek nem kötnek vérszerződést, mert egy vérből vannak, ahogy Hunor és Magor is csak a vérszerződés által lettek testvérek!

     Itt hívnám fel a figyelmet ismét arra, hogy a magyaroknál az íj, és a nyíl nem török elnevezésű! Egyes vélemények szerint Árpád és a törzsek valamilyen török nyelvet beszéltek, aminek az itt felhozott nyelvi példák ellent mondanak! Mind a Kárpát-medencében lakók nagyobb részének, mind a honfoglaló törzsek közül legalább négy törzsnek ismerni kellett a magyar nyelv ősi formáját, és az ősnyelvi szavakat!

     Árpád és fiainak török neve nem elég bizonyíték arra, hogy a honfoglaló törzsek török nyelvet beszéltek volna! Árpád lehetett valamilyen török származású, de magyar (finnugor) nő volt a felesége, vagyis Árpád nősült be a magyarok közé, akit szűk környezete kísért. Az utódjainak törökös neve ez esetben lehet félrevezető is!

 

    TAS. Tas vezér Árpád unokája volt, nem tartozott a hét vezér közé, Lél (Lehel) apja volt. Tas valóban előkelő származású, az uralkodói osztályhoz tartozott.

To. tas̱ (superior division) ’felső osztály’

 

MOGER, MAGYAR

      A „magyar” népnév etimológiája még mindig nincs biztosan megfejtve, csak találgatások vannak. A 9. századi arab krónikákban fordul elő először a „madzsar” név, Ibn Ruszta és Gardizi írásaiban szerepel a M.DZS.GH.R elnevezése a magyaroknak, míg Maszudinál " badzsghird" az elnevezése a magyaroknak! Fentebb, a baskir név tárgyalásánál már szó volt arról (és bizonyítva lett), hogy a baskir név nem egy bizonyos népet jelentett, hanem egy nagyobb törzsszövetségnek a fejét, vezető rétegét, így akár az épp ott élő magyarokat is hívhatták baskiroknak, vagy bármely más népnek a vezető rétegét. A moger elnevezés is a magyarokhoz köthető, Dentumoger a magyarok legendás hazája volt a honfoglalás előtt, Szkítiával azonosította Anonymus. Annyi bizonyosra vehető, a „magyar”, mint népnév, Árpádék bejövetele előtt ismeretlen volt a Kárpát-medencében, viszont ismert volt az ungar, ungri, unger, wenger. A finnugor nyelvészek elmélete szerint a manysi önelnevezés embert jelent, ez a „magy” szó, és ehhez társult az „er”, ami férfit jelent (de csak törökül). Ha az eddigieket összevetjük, a „magyar” név az Árpáddal bejövő törzsek önelnevezése lehetett, jelentése „hadi nép”, esetleg „hadsereg”, később átterjedhetett az itt élő teljes népességre az elnevezés. Ezt erősítheti meg a dravida moggara szó is, talán ez a szó áll legközelebb az ősszóhoz.

Ka. moggara, mokkaḷa, mōhara (mass, multitude, host, army) ’tömeg, sokaság, hadsereg, katonaság’

      Csak megjegyzem, a sumer „ung” népnév volt, míg az „engar” a sumer földművest jelenti, engar másképpen írva: mu-un-ga-ar vagy mu-un-gar3.

sumer engar; mu-un-gar3; mu-un-ga-ar (farmer) ’földműves’

      Az itt felsorolt nevek, mint madzsar, moger, magyar, moggara és engar (mungar) ugyanannak az ősnyelvi szónak lehetnek a különböző nyelvekben vagy nyelvjárásokban különböző időpontokban meglévő változatai, a fejlődésüknek megfelelő alakban és jelentésben, ami különbözhet egymástól, de mindegyik a népet, vagy valamilyen népcsoportot jelent.

      Gyakran olvashatunk arról, hogy a világ különböző pontjain találhatóak a magyar elnevezéshez hasonló nevű városok, vagy nevek sírfeliratokon. Ezekkel a hírekkel óvatosan kell bánni, mert ne terjesszünk feleslegesen álhíreket, ha valakinek a Kaukázusban vagy valahol máshol Ázsiában a neve   hasonló a magyar névhez, nem árt, ha megtudjuk, mit jelent az elnevezés. Összegyűjtöttem néhány akkád és dravida szót, melyeknek más jelentésük van, de a legtöbbnek valamilyen köze van a forgáshoz, kerékhez, körhöz, gyűrűhöz. Előző írásomban már szó volt az uṅgara, uṅgura, uṅgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’ szavakról, mint egy lehetséges lehetőségéről annak, hogy egy hozzá hasonló alakú és jelentésű szó alapján nevezték el a magyarokat, akik valamikor a Kárpát-medencéből indultak el, de hosszú idők után visszatértek. Erre utaló dravida szavak:

Ka. uṅgara, uṅgura, uṅgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Ta. magacu, magucu, magur̤cu, mogacu, mogucu (to turn round (intr.), return; turn upside down) megfordul, visszatérés; felfordul’.

Tu. magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’

      Most nézzük meg a hasonló alakú, de más jelentésű szavakat, a forgás, a körmozgás képe ezekben a szavakban is, ahogy a takács munkájában, a göndör hajban, vagy a halász munkájában, aki folyamatosan kiveti a hálót, majd visszahúzza, így képileg „forgó” mozgást végez.

Te. maggari (weaver) ’takács’

Kui mogurú, magara (hair) ’haj’ (göndör haj?)

Tu. mogēre (fisherman) ’halász’

Tu. muggerů a Malayalam (fisherman) ’halász’

Az akkád magarru szó önmagáért beszél, a kocsi a kerék forgó mozgásán keresztül látja el feladatát!

Akkád magarru (1. a wheel; 2. a cart, a waggon, a wain) 1. ’egy kerék’; 2. ’egy kocsi egy szekér’. Írásban mu-gi-ri is előfordul magarru helyett.

 

BÉLA

     Elterjedt tévhit, hogy a Béla név szláv eredetű. Magyarországon több Árpád-házi király neve volt Béla, a szlávoknál бєлый (bjélüj) ’fehér’, a kelta bel ’fénylő, ragyogó’, a kelta napisten, fényisten neve Belenus, vagyis már a szlávok megjelenése előtt is ismert volt. A szlávok csak átvevők lehettek!

     Az akkád bēlu ’úr, mester, uralkodó’, bêlu ’uralkodik, kormányoz’. Bél a közel-keleten isten megnevezése volt (Bél ugariti isten), a babiloni főistent, Mardukot is hívták Bélnek, a sumer bil jelentése ’ég, fénylik, világít’.

     Itt kell megemlíteni, hogy a Csodaszarvas eredetmondában Hunor és Magor a Meotis mellett Belár leányaira és feleségeire bukkan, akiket elrabolnak. A tamil beḷar ’fehér’ vagy ’ragyogó fehér színű’ jelentésű, ami illik egy uralkodó vagy király nevéhez, megszólításához!

A dravida nyelvek közé tartozó tamil és kannada beḷa, beḷaku, beḷagu ’fény, izzó, villanás’,

tamil és kannada beḷagu ’ragyog, megvilágosodik’

kannada beḷ(u), beḷa, biḷa, biḷu ’fehérség, ragyogás, fényesség’

tamil beḷar ’fehér vagy világos lesz’, főnévként ’fehér vagy ragyogó fehér színű’

 

KÁLYHA

     A kályha német jövevényszó az etimológiai szótár szerint, vö. középfelnémet kachel, kachele, kachle ’cserépedény, kályhacserép, fazékfedő’, előfordulása a magyar nyelvemlékekben az 1500-as évek elejétől ismert. Nehezen hihető, hogy a magyar nyelvben olyan német szó honosodjon meg, amit maguk a németek sem használnak, németül Ofen ’kályha’, Herd ’tűzhely’, de itt van nekünk a tőlük átvett sparhelt (sparherd) szó! Miért vettük volna át a középfelnémet cserépedény kifejezést a magyar nyelvbe, és miért ebből lett kályha szavunk? Annak meg semmi jelentősége nincs, hogy mikor írták le először a kályha szót, életem során több, mint 100 levelet írtam, de a kályha szót sohasem kellett leírnom, pedig volt kályhánk! Amíg nem vettük át, mivel fűtöttek, és azt hogy hívták?

      Induljunk ki az ősnyelvből a kályha szó eredetét, etimológiáját keresve, amelyik elterjedt a Kárpát-medencében, és ne abból, hogy a nomád, állattenyésztő, sátorozó magyar törzsek nem kályhával fűtöttek.. Ehhez segítségül kell hívnunk a dravida nyelveket, amelyek legjobban megőrizték az ősi nyelvet, és a szavak jelentéséből megértjük azok etimológiáját. A vizsgált szavak a dravida nyelvekből vannak, a dravida, a mezopotámiai és a magyar nyelvben a közös ősnyelv miatt találunk sok azonos vagy hasonló szót!

      A dravida nyelvekben megtalálható a „kály” szó, de természetesen nem kályhát jelent, a szó eredetileg csak a meleggel, forrósággal lehetett kapcsolatos. Ezek a szavak megtalálhatók több dravida nyelvben is, mint a Tamil (Ta.), Kuwi (Kuwi), Pengo (Pe.) és Manda (Mand.) nyelvekben. A dravida „kāy” szavak még mai állapotukban is pontosan kifejezik azt, ami egy kályhától elvárható: forró, felmelegít, éget, felmelegíti magát, forral, stb. Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés lenne a magyar kályha szó és a dravida kāy szótövű szavak között!

Ta. kāy (-v-,-nt-) [to grow hot, burn, be warm (as body), wither, parch] ’növekszik a forróság, éget, meleg (mint a test), elszárít, szárít’

Kuwi kāy- (-it-) (to become hot) ’felmelegszik, felhevül’

Pe. kāy- (-t-) [to warm oneself (in the sun or by the fire)] ’felmelegíti magát (naptól vagy tűztől)’

Manḍ. kāy-  to warm oneself (in the sun or by the fire) ’felmelegíti magát (naptól vagy tűztől)’

Ta. kāy- (-t-) (to warm oneself at fireplace) ’felmelegíti magát (a kandallónál)’

Ta. kāyccu (kāycci-) (to boil, cook, heat by fire) ’forral, forr, főz’

Kuwi kaiyali (to become hot) ’meleg lesz’

Kuwi kaiyi (hot) ’forró’

 

      A fent említett ősnyelv kb. 10.000 évvel ezelőtt jutott el a Kárpát-medencébe (Lásd Krantz!), ahol volt ideje formálódni, a kályha szó már egy Kárpát-medencei szóképzésű szó, a „kāy” (kály) szótőhöz kapcsolódik a „ha” toldalék (képző).

A magyar nyelvben van: kály-ha, kony-ha, bol-ha, tur-ha, mar-ha, mir-ha, ru-ha, duny-ha, lé-ha, lom-ha, lany-ha, pu-ha, mál-ha, Cu-ha (völgy).

 

SZLÁV SZAVAK A MAGYAR NYELVBEN?

 

KONYHA

     Ha a kályhát emlegettük, mondjunk konyhát is, elvégre mindkettőhöz kapcsolódik a tüzelés, a fűtés, melegítés, étel készítés. Természetesen a konyha sem lehet magyar szó nyelvészeink szerint, bár a magyar nyelv már több ezer éve önálló, mégis a szláv nyelvekből származtatják a konyha szavunkat, amit visszavezetnek az ófelnémet nyelvre.

 

Etimológiai szótár: „konyha [1206 tn. 1395 k.] Szláv, talán horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kuhinja, kujna, horvát- szerb régi nyelvi kuhina ’konyha’, szlovén kuhinja ’ugyanaz’, szlovén nyelvjárási kuhnja ’egy fajta tűzhely’, szlovák kuchyňa ’konyha’. A szláv szavak az ófelnémet chuhhina ’konyha’ főnévre vezethetők vissza, melynek forrása a latin coquina ’ugyanaz’, (olasz cucina). A konyha elsőként ’tűzhely’ jelentésben adatolható.” (A latin culina szintén konyha jelentésű!)

A kérdés csak az, honnan került a latin nyelvbe a „coquina” szó, mikor ott volt a latin nyelvben a „culina” ’konyha’ szó is!

     Az ételek elkészítése valamikor régen a szabadban zajlott le, a sátorlakó népeknél nem is lehetett másképpen, de a Kárpát-medencében az eleinte egyetlen térből álló veremházban élt átlagembereknek sem volt konyhájuk. Ezekben az egy térből álló veremházakban a bejárattal szemben az egyik sarokban állt egy kemence, ahol sütöttek, és ami meleget és világosságot is adott. Ezt a sarkot később leválasztották, lekanyarították, ebből lett a konyha, és itt a hangsúly egy sarok leválasztásán van.

     Nézzük meg az ősnyelvet, ahogy a kályha szónál is láttuk, a konyha szavunk is két részből áll, a „kony” szótőből és a „ha” Kárpát-medencei „toldalékból”. A „kony” jelentése „sarok”, amit a ház egyetlen helyiségéből választottak le.

     A „kony” szóval már előző írásomban is találkoztunk a dravida nyelveknél. A példaszavak között természetesen a mai használatnak megfelelő szavak is találhatók, de a lényeg, hogy a legtöbb szó egy sarokra, szögletre utal.

Proto-Dravida *kōņ (corner, crooked)’ sarok, szöglet, zug, hely, fészek, hajlat’.

Ka. kōṇe ’belső lakás vagy kamra, konyha’

Ka. kōṇ, kōṇa, kōṇe, kōna ’szög, sarok’

Ta. kōṇ’ ferdeség, szög’  

Ta. kōṇu (kōṇi-)’ hajlít, íves, ferde’

Ta. kōṇam ’görbe, görbület, sarló, szög, sarok’.

Ma. kōṇ’ sarok, szög’

Ma. kōṇuka ’hajlít, görbít’

Ma. kōṇam ’sarok’

Ma. kōṇi ’veranda sarok’

Ka. kōṇ, kōṇa, kōṇe, kōna ’szög, sarok’

Tu. kōṇa, kōṇè ’szög, sarok’

Tu. kōṇè ’egy szoba’

Te. kōna ’sarok’

Ga. kōne sarok

Konḍa kōna ’sarok’

Ko. go·ṇ ’szoba sarok’

     Láthatjuk, a főbb dravida nyelvek (tamil, kannada, malayalam, telugu) mellett a kisebb dravida nyelvekben is megtalálható a kōṇ szó vagy annak valamilyen változata. A dravida szavakhoz nagyon hasonló lehetett a Kárpát-medencébe eljutott ősszó is, amiből a konyha szó kialakult a Kárpát-medencében, és innen terjedt tovább Európába!

 

BOLHA

      A kályha és konyha szavak után nézzük meg a hasonló képzésű bolha szót is.

Etimológiai szótár: „bolha [1200 k. tn., 1395 k.] Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb buha, buva, szlovák blcha: ’bolha; egy fajta játék’, szlovén bolha ’ugyanaz; a szőlőprés egyik alkatrésze’. Ezek indoeurópai eredetűek, vö. görög fűlla, örmény lu: ’ugyanaz’. Igei származékai: bolház [1573], bolhászkodik [1702], melléknévi származéka a bolhás [1228 k. tn.].”

     Még nem tisztázott, hogy a szlávok előtt nem ismerték a magyarok a bolhát, vagy csak nem tudták elnevezni. Abból indultam ki, ha volt ilyen ősszó, amiből a bolha szó származott, az ’bol’ vagy ’pol ’szótővel fordulhatott elő a dravida nyelvekben. Mivel az ősnyelv 10.000 évvel ezelőtt került a Kárpát-medencébe, az ősszó alakja és jelentése is változhat ennyi idő alatt. Ami található a dravida nyelvekben, azok inkább az „ugrat, csipked” jelentésű szavak, a bolha szó is valami hasonló szóból alakulhatott ki.

Pa. pol ’ugrat, csipked’

Go. (G. Ma. S. Ko.) polle ’ugrat, csipked’

    Ha ez nem is sok, de a bolha szó képzése ezekből is levezethető a pol (bol) szótőből és a hozzá kapcsolódó „ha” toldalékból (képzőből). A p/b váltásra van példa, a baba szó a dravida nyelvekben p kezdőbetűs, lásd. Te. pāpa (infant, babe, child) ’csecsemő, baba, gyermek’

 

KÚP, KUPAC

    Tévúton járnak a finnugor nyelvészek, mert szlávnak tartott jövevényszavain jelentős részét a szlávok a     Kárpát-medencei pannon ősnyelvből vették át, ezt bizonyítja a „kupac” szó is, ami megtalálható a dravida nyelvekben, és valamit megőrzött belőle az akkád nyelv is. Az uráli *käppä ’hegy, domb, halom’, a mansi käp, és finn kääppä ’domb, halom’, észt kääp ’sírhalom’, vagyis az ősi finnugor nyelvben is ismert, a mansik, finnek biztosan nem a szlávoktól vették át!

Etimológiai szótár: „kupac [1791] Horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb nyelvjárási kupac ’kis csomó, rakás’. Ez a horvát-szerb kúp ’halom, rakás; gyűlés, gyülekezet’ származéka. Erre megy vissza kúp szavunk is.”   

      Hogy lehet egy szerb-horvát nyelvjárási szóból eredeztetni a magyar kupac szót, mikor a szlávok sem igen használják? A Kárpát-medencéből átvett szláv szavak előbb-utóbb kikopnak a szláv nyelvekből, mert érzik, hogy idegen tőlük! Kupac a szláv nyelvekben: cseh, szlovák halda, horvát gomilla, szerb гомила, lengyel kupa, szlovén kup, bolgár купчина, orosz куча, ukrán купа.

     A Kárpát-medencébe eljutott eredeti ősszó valószínűleg „kiemelkedést, felhalmozást, gyűjtést, sokaságot, halmot, kupacot” jelentett. A dravida nyelvekben megtaláljuk számos alakban és jelentéssel:

Proto Dravida *kup- (heap; stack) ’kupac, halom; rakás’

Te. kuppa (heap, pile, collection, assemblage, heap of dirt, dungheap) ’kupac, halom, rakás, gyűjtemény, gyülekezet’

Tu. kuppè, guppè, kippè, kompa, kompè (heap) ’kupac, halom’

Ka. kuppu (to heap up) ’felhalmoz’ (amit felhalmozunk, az a kupac)

Ka. koppal (heap) ’kupac, halom’

Ta. kuppam (multitude, heap) ’sokaság, halom’

Ta. kuppai (heap, mound, sweepings, rubbish, excrement, dung) ’halom, dombocska’

Pa. koppa (small hillock) ’kis domb’

Pa. kuppa (stack, mound) ’rakás, halom’

Pa. kopp- (to be full) ’legyen teljes’

Pa. kopa (full) ’teljes’

Ga. kuppā (heap) ’halom’

Ga. kop- (to be full, (river) overflows) ’megtelt, (folyó) túlcsordul’

Ga. kope (hill, forest) ’domb, erdő’

Te. kopparinta (increasing) ’növekszik’

Te. kopparamu, kopramu (increase, rise, swell) ’növekedés, emelkedés, dagadás’

Te. kopparincu (to increase, rise, swell) ’növekedik, emelkedik, dagad’

     Az akkád kapālu, qapālu (to roll up, to form coils) jelentése felgöngyöl, begöngyöl, ez megfelelt a mezopotámiai homokos talajon a kapálásnak, ami fémeszközök hiányában inkább a homok turkálása, görgetése (kupacolása) volt.

akkád kupputu (to gather, assemble, collect) ’összegyűjt, begyűjt’ (amit összegyűjtünk, abból lesz a kupac)

akkád kuppupu (bent, veri bent, bowed) ’hajlott, nagyon hajlott, meghajolt’

akkád kuppu ’víztartály, vízgyűjtő’

Sumer dud (mound) ’dudor, bucka’

     KOPPÁNY a kiemelkedő? Felmerülhet a kérdés, hogy Koppány nevének van-e köze a „kupp, kuppa, kuppu, koppa” ősnyelvi gyökszavakhoz, vagy Koppány neve tényleg török eredetű volt, a török kabak (arc, homlok, koponya) méltóságnév, élenjárót, nemzetségfőt jelenthetett. Nagyon keveset tudunk Koppányról, az 1360 körül készült Képes Krónika ír róla, közel 360 évvel Koppány halála után. A Képes Krónika szerint Koppány Tar (Szár) Zerind fia volt, Árpád fiúági leszármazottjának tartják. Nem tudni, a Krónika írója 360 évvel az események után honnan szerezte értesüléseit, semmit sem lehet kizárni, más krónikákban nem szerepel neve.                                 

     Koppány neve eredhetett a Kárpát-medencei ősnyelvből is, a dravida szavakhoz hasonló ősgyökű szavak lehettek a Kárpát-medencében is, amelyekből származhat Koppány elnevezésére. Ezek a szavak utalnak Koppány kiemelkedésre (rakás, halom), növekedésre, felemelkedésre, az őt körülvevő bőségre! Néhány hasonló dravida szó ezek közül:

Pa. kopp- (to be full) ’legyen teljes, bőségesen’

Pa. koppa (small hillock) ’kis domb’ (a kis domb egy kiemelkedés!)

Pa. kuppa (stack, mound) ’rakás, halom’ (kiemelkedés!)

Ka. kuppu (to heap up) ’felhalmoz’ (kiemelkedik!)

Te. kopparinta (increasing) ’növekszik’

Te. kopparamu, kopramu (increase, rise, swell) ’növekedés, emelkedés, dagadás’

     Természetesen ez is csak egy lehetőség, amikor Koppány nevének jelentését keressük. Koppány lehetett azon kevesek közül, akik nem tartoztak Árpád nemzetségéhez, hanem a Kárpát-medencei pannon nép leszármazottja volt. De ez is épp olyan találgatás, mint a többi! Lényeg az, hogy bebizonyítható, hogy számos szó vagy név levezethető az ősnyelvet megőrző dravida nyelvek segítségével, ahol megtalálhatók az ősi gyökök. Ahogy kúp és kupac szavunkat sem a szláv nyelvekből kell eredeztetni!

 

GOROMBA

     Higgyünk vagy ne higgyünk az etimológiai szótárnak? Már megint a szlávokhoz mentünk egy kis gorombáskodásért? Cseh, szlovák hrubý, bolgár груб, ukrán грубий, orosz грубый szavak valamelyikéből, vagy az ősnyelvi „gor” szótőből lett ’goromba’ szavunk? Esetleg a szláv szavak is átvételek a Kárpát-medencei nyelvből?

Etimológiai szótár: „goromba [1456 k.] Jövevényszó egy szláv nyelvből, vö. óegyházi szláv grႳbъ, -a, -o ’egyszerű, műveletlen, tudatlan’, horvát-szerb grub, -a, -o ’durva, neveletlen’, szlovák hrubý, -á, -é ’vastag, nem finom; udvariatlan, neveletlen; nagy’. A szó indoeurópai eredetű, vö. német (ófelnémet) krampf ’görcs’. A szó belseji m azt mutatja, hogy az átvétel még a 10. század előtt megtörtént, miként galamb, gomba szavunkban is. A magyar szó a szláv melléknév nőnemű alakjának az átvétele lehet. Gyakori igei származékok: gorombáskodik [1600 k.], legorombít [1873].”

     A dravida nyelvekben a következő hasonló szavak találhatók:

Nk. goṛ- (to strike, beat, kill) ’megüt, üt, megöl’

Ko. goṛ goṛ in- (iḏ-) (to make noise) ’zajong, zajt csinál’

Kuwi grup- (-h-) (to bang against) ’beüt, bever neki’

Pa. car- [to be torn (cloth, etc.)] ’elszakít’ (ruhát)

Ga. kurk- (kuruk-) (to beat like a carpet) ’üti, mint a szőnyeget’

Ka. kūr̤a (a vulgar, rude, stupid) ’közönséges, durva, ostoba’

      Kétségkívül, nem a legnagyobb dravida nyelvekben találjuk meg a „gor” szótőt, a dravida nyelvekben számos egyéb szó található a goromba kifejezésre, mint a Te. baṇḍa, Te. baraka, Ta. muraṭṭaṭi, Ta. muraṭaṉ, Ta. iṭakkaṉ, Ka. kūr̤a, Ka. musuṇḍi, mūsaṇḍi, Ka. egga.

     Nem szükségszerű, hogy a „gor” gyökből a dravida nyelvekben is legyen a magyarhoz hasonló szó. Az is lehet, hogy volt, de ott is változnak a szavak, ősi szavak kikophatnak, elavulnak, mint a magyar nyelvben (például a pitymallik, ipa, napa, szelence, kobak, lajbi, dézsma, kaszab, stb. szavak).

 

MOHA

Etimológiai szótár: „moha [1784] Származékszó, a régi nyelvi moh ’moha’ [1270 tn., 1520 k.] főnév -a egyes szám harmadik személyű birtokos személyjeles alakja, vö. epe, zúza. A moh szláv eredetű, vö. bolgár  [muh] ’moha; pihe’, horvát-szerb mah ’penész’, szlovák mach ’moha’. A moha a magyar argóban ’nő’ jelentésben [1965] is ismert.”

     A moha fákon (gyakran az északi oldalon), köveken, sziklákon, falakon, puszta földön található apró növényekből áll. A felszínt, a felületet borítja vékonyan, laposan, a tamil mohā szó ehhez hasonló alakú és jelentésű.

Ta. (L.) mohā (face) ’arc, homlok, lap, felszín, felület’

     Lehet találgatni, honnan származik a moha szó nyelvünkben, a szláv nyelvek valamelyikéből, vagy a Kárpát-medencei pannon ősnyelvből. A moha szó a szláv nyelvekben annyira egységes, hogy véleményem szerint úgy vették át: szlovák mach, szlovén mah, cseh, lengyel mech, szerb, horvát, bosnyák mahovina, orosz, ukrán мох. (A moha nélkül lehetett élni, de a tűz nélkül nehezebb volt, mégis, a tűz szó nem egységes a szláv nyelvekben, lásd cseh požární, szlovák požiarne, orosz огонь, ukrán вогонь, lengyel ogień, belorusz агонь, bolgár пожар ’tűz’). Ez a „pozsár” szó és a magyar „parázs” szó egy tőröl fakad, hozzá vehetjük a tűzimádó perzsák (pörzse) nevét is!

      Azt is lehet találgatni, hogy Mohács miről kapta nevét, van-e köze a „lapos, felszín, felület” jelentésű mohā ősnyelvi szóhoz!

 

TAP és PAT, TAPASZ és PATICS

 

      Tóth Imre a „Magyar Őstörténet” című írásában említi a patics szót, ami vesszőfal jelentésű (lásd Magyar Néprajzi Lexikon). A vesszőfal fonás ősrégi technika, már 7-8 ezer évvel ezelőtt is az ezzel a technikával készült házakban laktak. Az újkőkori házaknál úgy készült a fal, hogy a földbe ásott oszlopok közét befonták vesszővel, majd a fonott falat kívül-belül agyaggal betapasztották.

      Varga Csaba szerint a patics szó a tap gyökből van, melynek értelme: két felület szorosan érintkezik. „Tap|ad, tap|asz, tap|aszt, tap|éta, tap|adó, tap|ló, tap|s, stb. A tap fordítva pat: például pat|ics fal = tap|ics fal, agyagból tap|icskolt, azaz tap|asztott fal.”

      Annyi igaz, hogy „pat” fordítva „tap”, de azért ennél több kell egy kielégítő magyarázathoz. Ebben az esetben „pat” és a „tap” szavak összetartoznak, de mindegyiknek megvan a saját jelentése, ezt találjuk meg a dravida nyelvekben.

A „tap” gyökszó ismerős a magyar nyelvben a „tapad, tapasz, tapaszt, tapogat, tapos, tapsol” szavakból, a dravida nyelvekben hasonló jelentéssel találjuk meg:

Kol. tap- (tapt-) (to put) ’odatesz, rak, helyez, tesz, dob, vet’

Nk. tap- (to put) ’odatesz, rak, helyez, tesz, dob, vet’

Pa. tapp- (to put) ’odatesz, rak, helyez, tesz, dob, vet’

      Mivel a magyar és a dravida nyelvek külön fejlődtek az ősnyelvből, több ezer év külön belső fejlődésének eredménye után is megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a „tap” gyök található mindkét nyelvben, a jelentések eltérése nem nagy. Ismét bebizonyosodott, hogy a magyar nyelv tele van ősnyelvi szóval, ősnyelvi gyökkel!

      A dravida nyelvekben, a „pat” gyökű szavak egyik jelentése: hozzáragad, megragad, tapad, egyesül, csatlakozik, de ragozott alakjaiban előfordul, mint alvóhely állatok számára, akol vagy karám, lakóhely, falucska, vagyis a tapasztott faltól eljutunk az állati vagy emberi lakhelyig, ahogy a patics is az.

Ka. pattu, partu (to stick to, adhere, be united, join) ’hozzáragad, tapad, egyesül, csatlakozik’

Ka. paṭṭu (to seize, catch, hold, take hold of) ’megragad, megköt, fogás, megfog, visszatart, megragad’

Ka. pattisu (to cause to adhere or join) ’okoz tapadást vagy egybekötést’

Ta. paṭṭi (cow-stall, sheepfold, hamlet, village) ’tehén istálló, karám, falú, község’

Ta. paṭṭam (sleeping place for animals) ’alvóhely állatok számára’

Ta. paṭṭu (hamlet, small town or village)’ falucska, kis város vagy falu’

Ta. paṭappai (enclosed garden, backyard, cow stall) ’zárt kert, kiskert, tehén istálló’

Ta. Ma. paṭṭi (fold for cattle or sheep) ’karám tehenek vagy birkák számára’

Ka. paṭṭi (pen or fold, abode, hamlet) ’akol vagy karám, lakóhely, falucska’

Tu. paṭṭů (nest) ’fészek’

Te. paṭṭu (abode, dwelling place) ’lakóhely, tartózkodási hely’

Ko. paṯ- (pac-) (to catch, seize, hold, hold out) ’elkap, megragad, tart’

     A „pat” gyökű szavak másik jelentése: palánk, palló, deszka, de lehet település, falu vagy város is! Ez mutatja, hogy egy szó alakja alig változik, csak a jelentése az idő múlásával!

Tu. paṭi (rafter) ’szarufa’

Te. paṭṭe (bar or spar of wood, piece of timber of door-frame) ’keresztfa, rúd vagy gerenda, szarufa fából’

Te. paṭṭi (plank) ’palánk, palló, deszka’

Te. paṭṭika (plank, board, bar of wood) ’palánk, palló, deszka, keresztfa, rúd fából’

Ta. paṭṭika (board) ’deszka, tábla’

Kol. paṭṭe (plank) ’palánk, palló, deszka’

Ta. pāṭi (town, city, hamlet, pastoral village) ’város, falu’

Ka. pāḍi (settlement, hamlet, village) ’település, falu’

Koḍ. pa·ḍi (hut) ’kunyhó’

 

      Hogy mi a patics pontos jelentése, azt talán sohasem tudjuk meg. Az itt közölt dravida szavak közelebb visznek a megoldáshoz, az ics nem szláv eredetű szó, csak ők vették át az ősnyelvből, a magyar nyelvben is megvan, lásd kavics (kicsi kő), vagy öcs (kistestvér). A Proto-Dél Dravida *ic- ‘kicsi’, uráli *ićä (*üćä) ’kicsi’, a vogul ići  ‘fiútestvér’ jelentésű. Szláv családnevekben gyakori az -ics végződés, jelentése ‘valakinek a fia’, a patics szónál valószínűleg kicsinyítő képző lehet.

 

KIRÁLY, KERÁL, KRÁL, QIRAL, QIROL, QURĀDU

      Vannak vélemények, melyek szerint a „király” elnevezés a K-R gyökű „kir” szótőből származik, kapcsolatba hozva a kör és a korona szavakkal. A gyakoribb származtatása a „király” szónak Nagy Károly nevéből inkább elfogadott a nyelvészek körében.

       A kérdést bonyolíthatja, hogy a kurd „qiral” és az üzbég „qirol” is király jelentésű! Nem valószínű, hogy a kurdok és az üzbégek a szlávoktól vették át a király szót! Üzbegisztán Közép-Ázsiában van, a Kászpi tenger keleti oldalán. A király elnevezései a vele szomszédos országokban: Kirgizisztán падыша (padisah), Tadzsikisztán шоҳ (sah), Türkmenisztán şa (sah). Van két ország, Kurdisztán és Üzbegisztán, ahol nem sah vagy padisah a király elnevezése, hanem qiral, ill. qirol! Vajon honnan ezek az elnevezések? Itt van még az akkád qurādu (sumer UR.SAG) [1)hero, warrior (of a god) 2) king, soldier] „hős, harcos (egy isten), király, katona” jelentésű szó is. (Az akkádoknál leggyakrabban šarru volt a király elnevezése, esetleg bēlu.)

Vagyis az akkád qurādu király jelentésű is, ugyanúgy Q-R gyökkel, mint a kurd „qiral” és az üzbég „qirol”! Amíg ez nincs tisztázva, nem lehet elfogadni a király szó eredetének mostani etimológiáját!

      Az eddig leírtakból láthatjuk, a magyar nyelv tele volt és van ma is ősnyelvi gyökkel és szóval, a dravida nyelvek segítségével könnyen összerakható a kerál szó, mint „védendő uralkodó”:

Dravida ker- (to fence) ’megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít’ és āḷ (āḷd-) (to get, have, possess, govern, rule, manage) ’megkap, van, birtokol, uralkodik, irányít’, vagy ai (lord, master, husband, king, guru, priest, teacher, father) ’úr, mester, férj, király, bölcs, pap, tanító, apa’. Összerakva kerál vagy kerai.

     Ezekhez a dravida szavakhoz hasonló ősnyelvi szavak a Kárpát-medencei pannon ősnyelvben is lehettek, bizonyíték erre a kerítés szavunk és annak eredeti jelentése, így az sem kizárt, hogy a szlávok itt ismerkedtek meg a kerál szóval.

Etimológiai szótár: „király [1018 k.] Déli szláv, valószínűleg horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb kralj, bolgár [kral], szlovén kralj: ’király’. A szláv szavak az ófelnémet Karl ~ Karal személynévre, Nagy Károly frank uralkodó nevére vezethetők vissza. Származékai a királyi [1113 tn., 1350 k.], királyság [1405 k.].”

 

     A magyar „király” szó etimológiáját leggyakrabban szláv jövevényszónak tartják egy délszláv nyelvből. Hogy miért lett a szláv a nyelvekben Nagy Károly frank uralkodó nevéből halála után több, mint 100 évvel a „král” (király) szavuk, az kérdéses. Ami Nagy Károlyt illeti, anyja valószínűleg egy avar király lánya volt, gyermeke a „Kara Ulu”, vagyis „Fekete ölyv” nevet kapta, második névként a Magust, amiből tévesen lett a Nagy Károly elnevezés. Megjegyzem, a „kara, karu” szavak a dravida nyelvekben is „fekete, feketeség” jelentésűek, a magyar nyelvben a „korom” és a „karácsony” (kara-csony) szavakban maradt fenn. Az első szláv király időrendben a horvát I. Tomiszláv (925-től) volt, a király elnevezése horvát nyelven kralj, más szláv nyelvekben král, król, karol, kраљ, kоро́ль, és az orosz és a bolgár nyelvben cár az elnevezése.

       Nyugat-Európában a király elnevezése a latin rex volt a leggyakoribb, németeknél a König. Kérdés az, hogy a magyar „király” szó valóban átvétel-e a szláv nyelvekből? Miközben a magyar király szóból könnyebb lenne hangtanilag megindokolni egy szláv átvételt, a „király” szóból könnyebb a král szót levezetni, mint a král szóból a király szót (mitől királ, és nem karál?). Fölemlegetik, hogy a magyarok a 9. században még valahol Etelközben éltek, és a szlávokkal ellentétben a magyarok nem álltak kapcsolatban Nagy Károllyal.

      Egy ősi nyelvben, mint a magyar, nem kell szavakat kitalálni, a szavak megvannak, formálódnak, s míg alakjuk nem sokat, de jelentésük folyamatosan változik az idő és a körülmények változásával (lásd kognitiv nyelvészet). Az igaz, hogy Árpád és a törzsei 895-896-ban jöttek be Pannóniába, de a Kárpát-medencében még beszélték a pannon ősnyelvet, vagyis a király szó kialakulhatott itt is, ami elterjedhetett az itt élő szlávok (és elszlávosodott avarok) között is.

       A király szavunk eredete visszavezethet a keletről származó ősnyelvhez, amit ismertek és beszéltek a Kárpát-medencében élő népek éppúgy, mint az onnan kivándorló vadászó törzsek, akiknek utódai kiegészülve más törzsekkel később visszatértek, mint „honfoglaló” ungarik, ungarusok. Egy ősi szó jelentése fokozatosan változik, ezt a változást a dravida nyelvek segítségével igyekszem bemutatni, feltételezve, és bizonyítva a sok hasonló alakú és jelentésű közös szóval azt, hogy ugyanaz az ősnyelv volt ismert a dravidáknál, mint a Kárpát-medencében, erre eddig is számost példát találtam és közöltem.

       Ha arra gondolunk, hogy az ősszó már megvolt 10.000 évvel ezelőtt is, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem „király” volt a jelentése. Az őskorban vagy ókorban a rangsor a családon belül alakult ki, a család feje a legtapasztaltabb vagy legerősebb férfi volt, tisztelték az öregeket, a több családból álló közösségeknél a vének tanácsa döntött. A tapasztalt öregek közül kiemelkedett rátermettségével a csoport alkalmas vezetője, aki képes volt irányítani, győzelemre vezetni őket, ha kellett, akkor kiabálással, dühhel, haraggal. Ezt a „folyamatot, változást” tudom bemutatni a dravida szavakon keresztül (Kárpát-medencei írott források hiányában), hogyan jutunk el „KiR, KeR, KoR” gyökű szavakkal a (bölcs) öreg férfiembertől a király szóig!

1. Az öreg ember:

Ta. kir̤avaṇ, kir̤avōṉ (old man) ’ős, öreg ember, apa’

Ma. kir̤avan (old man) ’ős, öreg ember, apa’

Ka. ker̤ava, ker̤iva (old man) ’ős, öreg ember, apa’

Tu. kīrů (ancient, old) ’ősi, öreg’

2. Akiben megvan a képesség a felemelkedésre:

Ka. keraḷu (to increase (as pain, etc.), spread) ’növelés, terjedés’

Te. keralu (to increase, rise, swell) ’növel, emelkedik, dagad’

Ta. kiṟṟal (being able to do) ’tudja, hogy képes’

Néhány szóban ügynevezett hangátvetéssel találkozunk, a K-R-L gyök helyett K-L-R gyökkel találkozunk, vagyis az R és az L helyet cserél. A hangátvetés valószínűleg régi nyelvi jelenség volt új szavak képzésénél.

Ta. kiḷar (-v-, -nt-) (rising) ’emelkedő’

Ka. keḷar (to gape, open, expand, extend, blossom, appear, rise) ’tátja a száját, nyitott, kiterjeszteni, megjelenik, virágzik, feltűnik, felemelkedik’

3. Törzsi gyűlés, vének tanácsa:

Ta. kur̤u (assembly, flock, herd, heap) ’gyűlés, nyáj, csorda, halom’

Ta. kur̤umpu, kur̤ām (herd, crowd) ’nyáj, csorda, sokaság’

Ta. kur̤umu (kur̤umi-), kur̤uvu (kur̤uvi-) (to collect in large numbers (men, animals), gather together) ’összegyűjteni nagy számban (ember, állat), összegyűlik’

Ta. kur̤umal, kur̤uval, kur̤ūu, kur̤āal (assembling, crowding, crowd) ’gyülekezés, zsúfoltság, tömeg’

4. Aki átveszi a vezetést, parancsol, kiabál, dühös és ordít:

Ka. keraḷ (to become angry, begin to rage) ’dühbe jön, kezd dühös lenni’

Ka. keraḷ (to become angry, begin to rage) ’dühös lesz, kezdődik a düh, harag’

Ka. keraḷ (to cry, utter loudly, shout) ’kiabál, sír, hangosan kimond, kiált, ordít’

Ka. keral, keraḷcu (to enrage) ’feldühit’

Ta. kural (voice, word, throat, windpipe) ’hang, szó, torok, légcső’

Ka. kīṟu (to rage, burn with rage or great desire) ’düh, éget a harag vagy a nagy vágy’

Ga. (S.) kōr- (to desire) ’kér, követel, kíván’

Konḍa (BB) (kēṛ- (-it-) (cock) to crow) ’hangosan kiabál’ (felhívnám a figyelmet a kēṛ- „hangosan kiabál!” szóra!)

Pe. kṛe- (-t-) (to crow) ’hangosan kiabál’

Ta. (Pbh.) keḷar (to become angry) ’válik dühössé’

Ka. keḷar (to cry out, roar) ’kiált, ordít’

5. A győztes, aki sikeres, bátor, erős:

Ta. koṟṟam (victory, success, bravery, power, sovereignty) ’győzelem, siker, bátorság, erő, függetlenség’

Ma. koṟṟam (victory, royalty) ’győzelem, királyság, királyi hatalom’

Ta. koṟṟavai (goddess of war and victory) ’a háború és a győzelem istennője’

6. Itt a király, akit védeni kell!:

Kuwi ker- (to fence) megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít (kerítés)

Ka. āḷ (āḷd-) (to get, have, possess, govern, rule, manage) ’megkap, bír, birtokol, uralkodik, irányít’

Ta. ai (lord, master, husband, king, guru, priest, teacher, father) ’úr, mester, férj, király, bölcs, pap, tanító, apa’

Összeáll a kerāl vagy kerai a fent közölt szavakból!

Go. kural (king) ’király’

Ta. koṟṟavaṉ (king, victor) ’király, győztes’

Ma. koṟṟavan (king, headman) ’király, főnök’

Ka. kiḷiṟ, kiḷir (to sound)’ kimond, hirdet, kinyilatkoztat, meghallgat, kimond, hirdet, kinyilatkoztat, meghallgat’

Ta. kuru (brilliancy, lustre, effulgence) ’ragyogás, világosság, csillogás, fényesség’

Ta. kuru (-pp-, -tt-) (to glisten) ’csillog, ragyog, fénylik’

Egy érdekesség, a „bēlas” is király jelentésű.

Kur. bēlas (king, zemindar, god) ’király, földtulajdonos, isten’

      Ez a „levezetés” önkényes, a szavak különböző dravida nyelvekből vannak összeválogatva, feltételezhetjük, hogy hasonló ősnyelv volt Mezopotámiában és a Kárpát-medencében is 10.000 évvel ezelőtt, különbség csak az ősnyelvi szavak további alakulásában, ragozásukban és jelentésük változásában van. A Kárpát-medencébe mindig is turáni fajtájú íjfeszítő népek költöztek, mint a szkíták, kelták, hunok, avarok, az ő nyelvük az ősnyelvből eredt, ezért rokon nyelvek a magyarral, ezért nem értik az indoeurópai népek a magyar nyelvet és idegen nekik. Későbbi időkben több turáni fajú nép is részben eltörökösödött, ezért találnak a nyelvészek magyarral rokon szavakat eltörökösödött népek nyelvében!

      A Kárpát-medencében is megjelent az ősnyelv, amelyik az itteni körülmények között alakult, változott, itt is kialakulhatott a király szó éppúgy, ahogy más egyéb szavak is, amiket aztán a szlávok átvettek, és a nyelvészek hibásan szlávból átvételnek tartják ezeket a szavakat. Minden olyan szó, amelyik megtalálható a dravida nyelvekben is, az nagy valószínűséggel a Kárpát-medencéből került át más európai népek nyelvébe. Nem a magyar nyelvből, hanem a Kárpát-medencei pannon nyelvből, amelyik a honfoglalás után vált magyarrá, és kapta a „magyar” elnevezést.

      Van még néhány dravida szó, ami ide tartozhat, az ősi gondolkozás, a szavak képzése más volt régen, mint a mai emberé, az összefüggéseket nehezen értjük meg.

Ma. kurāl, kirāl (brown) ’barna’, (valószínűleg nincs semmi összefüggés, de esetleg egy félreértett fordítás az eredeti ősgesztából, mert kihangsúlyozták az írások, hogy Attila és Álmos is barna bőrű volt, lásd Kézai Simon: „Ethele király ugyanis barna színű, fekete s villogó szemű, széles mellű, büszke járású, alacsony termetű vala”, és Anonymus: „Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt”. Honnan tudják? A kurāl, kirāl barna jelentésű, de mi volt az eredeti szövegben? Talán királyi arcuk volt?

Ta. kīṟal (scratching, marking, drawing lines, writing) ’karcolás, jelölés, vonalat húz, írás’.

     A kīr̤ szótőt nehéz a magyar király szóhoz kötni (alapzat?), az „ál, ály (āy)” toldalék részt viszont lehet:

Ta. kīr̤ (place or space below, underneath, bottom) ’hely vagy tér alatt, alatt, alapzat’

Ka. kīr̤ (kir̤t-) (to draw or pull out, pluck up or out, up root, pull off, rob) ’kihúz vagy kitép, tép, szakít’

Ka. āy (āyd-), āyi (to collect, gather, select, cull; n. collecting) ’gyűlt, kiválaszt, kiszemel; fn. gyűjtés’

Ta. ai (lord, master, husband, king, guru, priest, teacher, father) ’úr, mester, férj, király, bölcs, pap, tanító, apa’

Ta. āḷ (āḷv-, āṇṭ-) (to rule, reign over, control or manage (as a household), cherish, maintain, keep or maintain in use) ’uralkodik, uralkodik felette, ellenőriz vagy kezel (mint egy háztartást), ápol, fenntart, megőriz, használatban tartani vagy megtartani’

Ka. āḷ (āḷd-) (to get, have, possess, govern, rule, manage) ’megkap, van, birtokol, uralkodik, irányít’

A király, mint a nép atyja (ay-yaṉ):

Ta. ayyaṉ, aiyaṉ (father, sage, priest, teacher, brahman, superior person, master, king) ’apa, bölcs, pap, tanító, brahman, kiváló ember, mester, király’

Ta. ayyā (father, respectable man) ’apa, tiszteletre méltó ember’

     Van néhány dravida szó, ahol csak a szókezdő K hiányzik a király szóhoz:

Ta. iṟai (anyone who is great (as one's father or guru or any renowned and illustrious person), master, chief, elder brother, husband, king, supreme god, height, head, eminence) ’bárki, aki nagy (mint egy apa, guru, vagy bármilyen neves és jeles személy), mester, főnök, idősebb testvér, férj, király, legfőbb isten, csúcspont, főnök, magaslat, magas méltóság’

Ta. iṟaimai (kingly superiority, celebrity, government, divinity) ’királyi fölény, híresség, kitűnőség, uralkodás, istenség’

     Király jelentésű szavak még:

Ta. aracaṉ, araicaṉ, araiyaṉ (king, sovereign, prince) ’király, uralkodó, herceg’

Ma. aracan, araśan, arayan (king) ’király’

     A „kör” és a K-R gyök is jelen van a kurul, kural szavakban:

Ta. kuruḷ (kuruḷv-, kuruṇṭ-) (to curl (intr.); n. curl, lock of hair, woman's hair) ’csavarodik, gömbölyödik; fn. göndör, göndör haj, női haj’

Ta. kural, kūral (woman's hair) ’női haj’

Ma. kuruḷ, kuṟuḷ (curls) ’csiga’

Ka. kuruḷ, kurḷu (curl, lock of hair, hair) ’göndör hajtincs’

Te. kurulu (hair, curls or ringlets of hair) ’göndör vagy loknis haj’

 

ŐSNYELV A MAGYAR?

     „A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre”.

Sir John Bowring angol nyelvész és fordító.

      Az ősnyelv kutatásának már egy évszázada leáldozott, nyilatkozta nemrég egy nyelvész. Tény, hogy a magyar nyelvészek nem foglalkoznak ezzel a témával, nem tartozik az érdeklődési körükbe, számukra a magyar nyelv szóba sem kerül az ősnyelv kutatásánál. A világban létezik az ősnyelv kutatása, egyik iránya a nosztratikus nyelvcsalád kutatása, a másik irány a szóbokor kutatás. A szóbokor kutatók szerint egységes szóbokor rendszer nem jöhet létre egy nyelvben a nyelvészek által feltételezett utólagos nyelvkeveredés eredményeként. A magyar nyelv tele van szóbokorral, amit a hivatalos nyelvészek nem ismernek el, nehéz lenne megmagyarázni, miért van a magyar nyelvben az egy szóbokorhoz tartozó szavak etimológiája különböző nyelvekből származtatva. Varga Csaba a körrel összefüggő 112 K-R gyökű szót (szóbokor) sorol fel HAR című könyvében, ennél jóval több van a Czuczor- Fogarasi szótárban.

      Egyes vélemények szerint az ősnyelv a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg a legtisztábban, nyelvészetileg ezt a K-R gyökkel igyekezett igazolni többek között Varga Csaba és Mesterházy Zsolt is. Köztudott, hogy a magyar nyelvben nagyon sok a körrel kapcsolatos, a kör képét vagy a körmozgást idéző szó (az ősi beszédben a szavak képet írtak le, az őskor szava a kép volt), ezekben a szavakban a legtöbbször megtalálható a K-R gyök. Ilyen szavak pl.: kör, körül, környék, körlet, köröm, körmöl, körív, környezet, körömpörkölt, körmönfont, körülbelül, körözött, körző kert, karika, korong, korona, kerül, kerge, korong, korsó, gördül, görnyed, karol, cirkál, stb. A gondolatmenettel lényegében egyetértek, de nem tartom szerencsésnek, ha számon kérik azt, hogy más nyelvekben (pl. az angolban) nem a K-R gyökkel vannak képezve a köröm, körzet, körív, körül, körte, körút, környezet, körömpörkölt, körorvos, stb. szavak. Más korban, más társadalmi körülmények között más gondolatmenet is képezhet új szavakat, az angol nyelv a „körorvos” elnevezésére a „general practitioner” kifejezést használja, vagyis nem szükségszerű, hogy minden olyan szó, ami a magyarban K-R gyökkel van képezve, az angol (vagy más) nyelvben is K-R gyökkel legyen képezve, vagy viszont. Tény, hogy a C-R gyökkel (circle) 25 szóból álló szóbokor található az angol szótárban, ezek a szavak a francia nyelvből kerültek az angolba, és a szavak visszavezethetők a latin nyelvig. A kérdés csak az lehet, hogyan kerültek a latin nyelvbe. Viszont az angol curl, curling (göndör), curve (kanyarodik) szavak nagy hasonlóságot mutatnak hasonló alakú és jelentésű dravida szavakhoz, ezek is átvételek az angol nyelvben, az angolok indogermán szava a körre a „round”. Néhány szláv nyelvben is megtalálható a K-R gyök, lásd orosz, belorusz, macedón „ҝpyг”, szlovén „krug” ’kerek’. A magyar nyelvben meglévő, több mint 100 K-R gyökű szó sejteti, hogy ezek a szavak az ősnyelvi szóból vannak, de ennek bizonyításhoz ez még kevés szerintem.

     Az angol régész, őstörténész Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát-medence, Kréta háromszögben. Úgy vélem, ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a ragozó dravida nyelvek is sokat átvettek és megőriztek az ősnyelvből. Ennek bizonyítására közlöm a teljesség igénye nélkül az általam ismert K-R, C-R és G-R gyökű dravida szavakat. Megjegyzem, a dravida szavak olvasata a C-R gyökű szavaknál K-R, ha C után „u” vagy „o” következik, és SZ-R, ha C után „i” következik. A dravida nyelvekben is előfordul a G-R gyök, ahogy magyarban is, lásd: guriga, gördül, göröngy, stb. Előző írásomban (Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus) már szó volt dravida nyelvekben található kör jelentésű szavakról, így az „uṅgara, uṅgura, uṅgra” és egyéb hasonló szavakról. Emlékeztetőül:

Ka. uṅgara, uṅgura, uṅgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’

Ka. gara, gaṟagaṟa (whirlingly, around and around) ’örvénylő, körbe-körbe’

Te. uṅg(a)ramu (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Kol. oŋgaram (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Nk. (Ch.) uŋgriyam, uŋgra (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Te. uṅg(a)ramu (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Tu. uṅgila (ring) ’kör, gyűrű, karika’.

Go. (Ch. Ph. Ko. etc.) ūŋg-, (M.) ūṅgānā (to swing) ’forog, kering’.

Tu. magůrů, magarů, magrů (next, following; again, once more) ’következő, ismét, még egyszer’.

Ta. magacu, magucu, magur̤cu, mogacu, mogucu (to turn round (intr.), return; turn upside down) ’megfordul, visszatérés; felfordul’.

To. ugorm [ring (in song)] ’kör, gyűrű, karika’ (énekben, dalban)

     A dravida nyelvekben a K-R vagy C-R gyökkel képzett szavak a kört képileg, mint „forgást” jelentik, ezért a szédülést is ezzel fejezi ki, ahogy a magyarral is „forog a világ”, amikor szédül! Kör jelentésű lehet az, ami körülvesz, mint a barát, a kísérő, a rokon és a tömeg vagy a védelem, mert ezek is körbevesznek minket. A C kiejtése K, amennyiben u vagy o követi!

Dravida szavak C-R gyökkel

Ta. cūr̤ (-v-, -nt-) ’körülfog, bekerít, beburkol, forog, lézeng valaki körül, körbe kering, körbe áramlik’

Ta. cūr̤ (-pp-, -tt-)  ’felteker, körbe csomagol, bekerít, lézeng valaki körül’

Ta. cur̤i (-v-, -nt-) ’meghajlik, görbe lesz, göndör’

Ta. curi (-v-, -nt-) ’kör, karika, forgás’

Ta. curi (-pp-, -tt-) ’örvénylik, mint a forgószél’

Ta. curl (tr.)’görbít, csavarog, örvénylő, forgatag, örvény, göndör, görbe jelek (ráncok) a fejen, testen’

Ta. cūṟu (cūṟi-) ’körülvesz, magában foglalja’

Ta. curi (-v-, -nt-) ’spirál, mint egy kagyló, kör örvény, örvénylik (mint a víz), göndör’

Ta. curi (-pp-, -tt-) ’forgó szél, örvény, göndör, körben fekszenek, fn. örvény, spirál, görbe, csavar’

Ta. cūr (-pp-, -tt-) ’forog, forgó örvény’

Ta. curru (curri-) ’forog, kering, megfordul, fordul, perdül, forgószél, körbejár, tekercsel, gördül, örvénylik, fn. mozgó kör, forgó, gördülő, kerület, körforgás’

Ta. cūr̤vu ’körülvevő, átfogva’

Ma. carikka ’hajlít’

Ma. cūr̤a, cūr̤avē ’köröskörül’

Ma. cur̤aluka ’örvénylik, forog, szédül (forog), körülvesz’

Ma. cur̤ali ’örvénylő’

Ma. cur̤al ’keringő, forgatag’

Ma. cur̤alca’ forgatás, szédülés’

Ma. cur̤aṟṟuka’ örvénylik körbe, megforgat, forgás, fordul, szédül, forog vele a világ’

Ma. cur̤aṟṟu ’forgás, fordulat’

Ma. cur̤aṟṟikka ’forgást okoz, forgat’

Ma. cur̤i’ örvény, forgó, kör, göndör, forgó zsanér vagy forgócsap az ajtón’

Ma. cur̤iyuka ’becsavar, göndörödik, örvény’

Ma. cur̤ivu ’örvény’

Ma. cur̤ikka forog, pörög, örvénylik

Ma. cur̤ippu ’örvény, tekergőzés, hazugság’

Ta. cuṟṟam ’barátok, kísérők, rokonok, tömeg’

Ta. cuṟṟu-muṟṟum ’körös-körül, minden oldalról’

Ma. cuṟṟuka ’megfordul, szédítő (forgó) érzés’Ta. curuḷ (curuḷv-, curuṇṭ-) ’feltekeredik, felcsavar, göndörödik (mint a hajfürt), fn. gördülő, forgó, tekercs, csavarodás’Ta. curuḷai ’tekercs’

Ta. curuṭṭu (curuṭṭi-) ’felteker, tekercs, becsavar, fn. bodorítás, tekercselés, gyűrődés, csavar, fn. göndörödő, tekercselés, valamit felteker, szivar’

Ta. cūrppu ’örvénylő, forgó, karperec’

Ta. cūral’ örvénylő, mint a szél’

Ma. curiyal ’egy kerek nád kosár’

Ma. curuṭṭu ’tekercs, szivar, kéve’

Ma. curuḷ ’tekercs, görgő’

Ko. curṭ- (curṭy-) ’felteker, gurul’

Ta. cur̤aṟṟu (cur̤aṟṟi-) ’örvénylik, pörgés, forgás, hirtelen kanyar, fordulat, gördül’

Ma. cur̤ikka ’örvénylik’

Ma. cūr̤uka’ magába foglal, körbefog’

Ma. cūr̤a, cūr̤avē ’körforgalom’

Ma. cūr̤i ’ környezet, óceán’

Ta. curuṇai ’valamit feltekerni’

Ta. cur̤al (cur̤alv-, cur̤aṉṟ-) ’örvénylik, pörög, forog, gördül’

Ta. cur̤aṟci ’örvénylő, forgó’

Ta. cur̤aṟṟal ’szédülés’

Ta. cur̤aṟṟi’ fonó-kerék fogantyú, ventilátor’

Ta. cur̤aṟṟu (cur̤aṟṟi-) ’örvénylik, forog, pörög, fordul, gördül, fn. forgás, gurítás, fonás’

Ma. curuṭṭuka ’összehajt, felgöngyölít’

Ta. cur̤aṅku (cur̤aṅki-) ’örvénylik, megfordul’

Ko. curṇ- (curḍ-) ’feküdni tekercsben (kígyó, kötél)’

Ta. cur̤iyal ’hajbodorítás, göndörítés’

Ta. curiyal ’göndör, göndör haj’

Ta. curuḷal’ hajfürt, tekercs’

Ta. curuṭṭai ’göndör haj, göndör hajú fiú vagy lány’

Ta. curi. / Cf. Skt. kurala-, kurula- ’göndör haj’

Ta. cūr̤vōr ’járókelők, nézők, szomszédok’

Ta. cūr̤al ’körülvevők, szomszédok’

Ma. cur̤ippu’ örvény, vonagló, hazugság’

     Érdekes, hogy a hazugság, szélhámosság, rászedés, csalás is a K-R gyökkel képzett szavakkal található a dravida nyelvekben.

 Ta. cur̤iyaṉ álnok személy

Ta. cur̤ivu rászedés, szélhámosság, szorongás

Dravida szavak K-R gyökkel:

Ta. kur̤al valamilyen cső alakú dolog, furulya, cső, göndör haj

Ta. kur̤al (kur̤alv-, kur̤aṉṟ-) összegömbölyödik

Ta. kur̤aṟci göndör

Ta. kur̤ai, kur̤āy cső, pipa

Ta. kur̤i gödör, lyuk, üreges

Ta. kur̤i (-v-, -nt-) kivájt (mint egy lyuk, gödör, üreg)

Ta. kur̤i (-pp-, -tt-) készít gödröt, mélyedést, üreget, lyukat

Ta. kur̤ici edény, kerékagy

Ta. kur̤iṅ-kai tenyér

Ta. kur̤ippu gödör formázás, egy üreg

Ta. kur̤ivu üresség

Ta. kur̤umpu gödör

Ma. kur̤al cső, fuvola, női hajba kötve egy csomó

Ma. kur̤a ami üreges, a tű foka, nyílás a fejsze vagy kapa fején

Ma. kur̤i üreg, lyuk, gödör, sír

Ma. kur̤iyuka üreges lesz

Ma. kur̤ikka ásni egy gödröt, kiásni

Ko. korl, koḷa·y cső

Ka. kor̤al furulya, síp

Ka. kor̤avi, kor̤ave, kor̤āyi, kor̤ivi cső

Ka. kur̤i, gur̤i, kuṇi, guṇi üreg, lyuk, gödör, sír

Ka. kur̤i lyukat csinál, ás

Pa. kuṛub (pl. kuṛbul) gödör

Ga. (Oll.) kuṛup egy kút

Ga. (P.) kuṛub lyuk a földben, gödör

Go. (G. Ma.) koṛi árok, lyuk, sír

Ta. kur̤ai fülkarika, fülbevaló

Ma. kur̤a fülkarika fülbevaló

Go. (A.) kuṛka ear-ring fülkarika, fülbevaló

Ta. kur̤aiccu, kur̤aicci, kuḷaccu, kuḷacu hurok, karika, csomó

Ta. kuruḷ (kuruḷv-, kuruṇṭ-) csavar, csavarodik, fn. bodor, karika, göndör haj

Ta. kural, kūral női haj

Ma. kuruḷ, kuṟuḷ göndör fürtök

Ka. kuruḷ, kurḷu fürt, göndör hajtincs

Tu. kurumbilů göndör haj

Te. kurulu haj, göndör vagy fürtös haj

      K-R gyökű szavakkal fejezik ki a dravida nyelvek a gyülekezést, összegyűjtést, a gyülekezés mindig valaki vagy valami körül történt (körben ültek), aki összegyűjt, az körbe jár, képileg ezekben a szavakban is benne van a kör valamilyen formában.

Pe. kūṛā- (kūṛa ā-) gyülekezik, összegyűjt

Kuwi (Su.) kūṛ- gyülekezik, összegyűjt

Kuwi kūṛa ā- összegyűlik, összegyűjt

Kuwi kūṛi ki- begyűjt, behajt

Kuwi kūṛcinai begyűjt, behajt

Konḍa kūṛ- (-it-) összeül, egybegyűjt, gyülekezik

Kuwi ker- megvéd, oltalmaz, elhárít, bekerít

     Ahogy a magyar nyelvben is vannak G-R gyökkel képzett szavak (a zöngés G zöngétlen párja a K), úgy a dravida nyelvekben is.

Kod. guri, guḷilyuk, gödör

Ka. gugguri, guggari bodorítás, lokni, fodor, karika

Kui grūpa (grūt-) körülvesz, bekerít

Kui grūsi grūsi, grūsisi körülötte, körbe, körül, körülvevő

Kui gurba burkolat

A dravida Parji nyelvben is van C-R (olvasd, mint SZ-R) gyök, mint a latin, francia és angol nyelvekben, lásd angol circle, circuit, circulate, circus, francia cercle, circuit, circuler, cirque, stb. szavakat.

Pa. cirḍip- (cirḍit-) ’fordul’

Pa. cirḍukuḍ ’kör, kerülő út’

Pa. cirl- ’forog’

Pa. cirlip- (cirlit-) ’forgást, fordulatot csinál’

      Talán Magyar Adorján írt először a K-R gyökről, de úgy gondolom, nem minden körrel kapcsolatos szóban található meg a K-R gyök, az „erős” mássalhangzó minden esetben az R, nélküle nem igen van körrel kapcsolatos szó azokban a nyelvekben, amelyek az ősnyelvből erednek. A magyar nyelvben is találunk R betűs szavakat, amik kapcsolatba hozhatók a körrel. Ilyenek lehetnek B-R gyökkel a „bőr, bőrönd, börtön, búra, burok, burkol, borít, boríték, borul”, stb. szavak (amik körül vesznek), de az „őr” szavunk is ide tartozik, vagy a „rokka” szó. A „bőr” körbeveszi a testet, a „börtön” az elítéltet, az „őr” körbejárja az őrizendő területet. Ha így vesszük, az angol „turn, round, roll, car” is tartalmazza az R-t.

A „fordulat” szó néhány európai nyelvben az R betűvel: turn (angol), turno (olasz), pööre (észt), vuoro (finn), dro (walesi), rursus (latin), viraj (román), stb.

     A tamil nyelvben szintén található körrel kapcsolatos szó, ami tartalmazza az R-t, de hiányzik a szókezdő K, C vagy G:

Ta. ār̤i ’kör, gyűrű, kerék, korong fegyver’

Ma. ār̤i’ kerekség (korong, gyűrű, stb); temetői halom’

Ka. ār̤i ’kerekség egy kör, korong’

Go. āre ’fazekas korong, korong fegyver’

URUL vagy GURUL?

Ta. uruḷ (uruḷv-, uruṇṭ-) ’gurul, esik újra és újra, forog (mint a kerék), forgás, kikerekedik, gömb alakú, fn. kocsi kerék, kétkerekű jármű’

Ta. uruḷai ’kerék, bármi ami gördül vagy forog’

Ta. uruṭci ’forgó, gömbölyű’

Ta. uruṭṭu (uruṭṭi-) ’forog, gurul, örvény, fn. gördülő, kerék, kerekség’

Ma. uruḷ ’kör alakú, egy kerék, gördülő hullám’

Ma. uruḷuka (uruṇṭ-) ’gördül, forog’

Ma. uruṇṭa ’kerek’

Ma. uruḷa ’egy labda’

Ma. uruḷca ’gördülő, kerekség’

Ta. ur̤al (ur̤alv-, ur̤aṉṟ-) ’rezeg, forog, fordul, mozgásban, örvény, forog, vándorol, barangol’Ta. ur̤aṟci ’örvénylő, forgó, csavargás, vándorlás’

Ta. ur̤aṟṟu (ur̤aṟṟi-) ’csavar, teker, kiforgat, gyűrűzik, örvénylik körbe, örvénylő, forgó’

Ta. ur̤aṟṟi ’gördülő, csavaró, vonagló fájdalom’

Ta. ur̤aṟu (ur̤aṟi-) ’mozog körbe’

Ta. ur̤i (-v-, -nt-) ’vándorol körbe’

Ma. arikka ’kúszik, mint a kígyók, férgek’

     Tény, hogy több európai nyelvben is megtalálható a K-R gyök, vagy az R a körrel kapcsolatos szavakban, a legtöbb ilyen szó azonban a magyar és a dravida nyelvekben található. A kérdés mindig az, melyik nyelvben átvétel valamely más nyelvből egy szó, és melyik nyelvben található közvetlen ősnyelvből átvett szó. Bár a K-R gyök jó alapot ad ennek eldöntésére, úgy gondolom, más további szavak kellenek ennek megerősítéséhez. Ilyen a S-P (magyarul SZ-P) gyök, amelyik az egész világon ismert és elterjedt, a szappan szó nagyon sok nyelvben ismert, lásd: angol soap, bolgár сапун, horvát sapun, izlandi sápu, kazah сабын, üzbég sovun, kurd sabûn, mongol саван, román săpun, skót-gael siabann, spanyol jabón, latin sapo, katalán sabó, norvég såpe, olasz sapone, francia savon, walesi sebon, észt seep, finn saippua, holland zeep, örmény szavaun, mongol szabong, ógörög szapon, perzsa szabonu, szabun, török szabun, hindu szabon, stb.

     Fentebb a SZAPU, SZAPUL, SZAPPAN címszónál már szó volt az ősmagyar „szapu, szapul”, és az ehhez nagyon hasonló alakú és jelentésű, az akkád nyelvben megőrződött ősnyelvi „şapû” szavakról. A szapulás lényege a piszkos, szennyes ruhák meleg lúgos vízben áztatása volt, a lúgos víz kiszívta, „kiszopta” a piszkot a szennyes ruhákból, vagyis a lúgos víz, vagy a szappan segítségével tisztították, „szopták” ki a piszkot a szennyes ruhákból. Nem véletlen, hogy ugyanabból a S-P (SZ-P) ősgyökből eredeztethető a „sapu” és a „szop” szó, és mindkét szó megvan a magyar nyelvben. Na ez az, amit nem tud egyetlen nyelv sem a világon a magyar és néhány dravida nyelven kívül! A szappan szó későbbi képzésű az ősnyelvi sapu szóból!

Összefoglalva:

magyar szapu, szapul, szappan és szop

dravida Kol. sap- (sapt-) (to pour away water from hand-washing) ’vizet önteni kézmosáshoz’

dravida Ka. sappaḷa, sappuḷ, soppaḷ, soppuḷ, soppuḷa (hand-washing) ’kéz mosás’.

dravida To. sop- (sopy-) (to suck) ’szopik, szív’.

finn és észt sup ’korty’, finn sap ’nedv’

sumer sub (to suck; to rub) ’szop, szopik; dörzsöl’, míg šub (to lick) ’nyal’, sumer ne sub ’csókolni’

akkád naşābu (na-şābu) ’szopás, dörzsölés’, míg našāqu (to kiss) ’csókolni’

      A mezopotámiai sumerok és akkádok nem ismerték a szappan szót, a sumerok a naĝa szót használták a szappanra, sumer naĝa sub (to rub with soap) ’dörzsöli szappannal’, (sub "to suck; to rub”)

      Ha valakinek nem volt elég bizonyíték az, hogy a körhöz kapcsolódó jelentésű K-R gyökű szó a magyar (és a dravida) nyelv(ek)ben található a legtöbb szóban, talán meggyőzi az, hogy csak a magyar nyelvben található meg együtt az S-P (SZ-P) gyök a sapu, szapul, szop és a szappan szavakban! Ilyen véletlen nincs, ez csak azoknál a nyelveknél fordulhat elő, amelyek közvetlenül az ősnyelvből eredtek! Mivel a szappan szó jóval későbbi, Európából terjedt el, így a dravida nyelvek nem is vették át, más szavuk van a szappanra.

A dravidák egy növény bogyóját használták szappan helyett, neve: cī-kkāy, cīya-kkāy, cikai-kkāy szappan-bogyó fonadék.

Ta. cī-kkāy, cīya-kkāy, cikai-kkāy (soap-pod wattle)  ’szappan-bogyó fonadék’ (cleansing the hair after bathing) ’megtisztítja a hajat fürdés után’. (A tamil cī-kkāy nagyon hasonlít a magyar „sikál” szóra!)

     A magyar és a dravida nyelvekben sok hasonló alakú és jelentésű szó található ugyanabból az ősnyelvből, mindegyik ragozó nyelv, de soha nem éltünk együtt, egymás mellett vagy egymás közelében.

     Ősnyelvek ma már nincsenek, minden nyelv sokat változott évezredek alatt, de a ma finnugornak nevezett nyelv Európa igazi ősi nyelve, régebbi Európa indoeurópai nyelveinél! A magyar nyelv távoli rokona a finnugor nyelveknek, több ezer éve önálló nyelv, alapszókincse tele van „finnugor” eredetű szóval, belső keletkezésű szavainak jó része is ezekből a szavakból lett képezve. A magyar nyelv pont azért maradt meg, mert „finnugor” gyökerei élesen eltértek Európa többi nyelvétől, idegen volt számára a latin is, a német is, a szláv is, a magyar nehezen tanul idegen nyelvet! A magyar nyelvújítás részben arról szólt, hogy lecserélték a nyelvünkben meglévő főleg latin eredetű szavainkat finnugor alapú szavakra.

 

Irodalom:

Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása

Anonymus: Gesta Hungarorum

Dzsafgar tarihi

Starostin: Databases

T. Burrow: Dravida etimológiai szótár

Wikipédia

Tóth Imre Magyar őstörténet

Soproni Svetlik Ottó: Az ősnyelv nyomában Krantz után a dravidáktól az obi-ugorokig

Soproni Svetlik Ottó: Ősnyelv a Kárpát-medencében, pannon és ungárus