Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben I.

Attila-, Árpád-, István vára ugyanaz a „királyi Fejér", amit Budának is neveztek.

Az elveszettnek vélt királysági székhelyünk felbukkanása a feledtetésből az országunkban valaha is elképzelhető legnagyobb tudományos esemény lehet. Hatását lehetne késleltetni, de biztosan bekövetkezne, és előle nem lehetne kitérni. Mielőtt bepillantanánk a képzelt Nagy Esemény mozgató gépezetébe, emlékezzünk, majd néhány töprengő sor után elmesélem, mit láttam a Magasból. A valóságos látványok, látványelemek megnevezését a fennmaradt történelmi ábrázolataival szembesítem, majd újra eltöprenghetünk azon, mi lesz a múltunk jövője. Járunk-kelünk időben és térben, olykor a gondolatok mezsgyéin töprengve.

E Google-felvétel töprengő fürkészéseink helyszínéről való. Elöl a Monalovác dombja, lejjebb a Harapovác, mögötte a Sadove kertváros egy kis szelete látszik, jobbra a Majdán fennsíkja. Hajmanica a neve az egyik határrészének. A Kevély-hegy mögött Üröm és Pilisborosjenő, a hegyes rész Budakalász külterülete. Töprengjünk el kissé, a felszíni jelenségeken. A jó megfigyelő azonnal megállapítja róluk, hogy sok helyen, nagy felületek egykori beépítettségre utalnak: a vonalak, tisztás síkok épületek nyomai, mesterséges úton jöhettek létre csak, az ember által.

Az építés ellentétes folyamatát szemlélhetjük alant, egy fényképen. Éppen most dózerolják be egy történelmi város ősi bejáratának csatornáit, amelyek a város védelmi szolgálatára készültek, történelmi időkben. A kutató-fürkésző, miközben naiv örömmel veszi szellemi birtokába a föllelt kincseket, a reménytelenség sötét mélyeibe pillant. Hol vannak a tudományos élet felelősei, mi a feladata történelmi intézményeinknek, miért kell a tudósok, régészek helyett áldozni időt, pénzt, fáradságot, az elismerés reménye nélkül olyanoknak, akiket jóhiszeműen legföljebb lelkes amatőröknek neveznek a hivatalosok, de segítséget sehonnan nem remélhet. Keserű kérdéseinktől csak a hazafias érdeklődők, magyar érzésűek szabadítanak meg. Mégis elindulunk szellemi kalandozásra, térben és időben, a gondolatok mezsgyéin. Térképpel szereltük fel magunkat: a már említett Pilis-eleji térség Kevély nevű hegyét,és környezetét vesszük szemügyre, és keressük a magyarázatát annak, hogy miért tűnik e hely egy elfeledett városnak, melyet Ősbuda néven keresünk, de amely sok más néven élt városként a történelem során. Egész dolgozatunk egy alaptételt jár körül. Ősbuda nem lehet más város, mint Fejér, Fejérvár, és –mivel bizonyos történelmi időkben királyi székhely volt,- Székes-Fejérvár. Ezért meg kell vizsgálni azokat az ábrázolatokat, amelyek feliratában szerepel ez a név, vagy szerepel a városnév idegen nyelvű változata. Főképpen a német      

Stulweissenburg feliratú térképeket, városképeket vesszük szemügyre, vagy a még nem azonosított, felirat nélküli ábrázolásokat. Van egy olasz nyelvű metszet is, melyen az Alba Regale városnév szerepel. Közben vizsgálat alá veszünk párhuzamokat, például a mai térkép motívumát egybevetjük a történelmi ábrázolás megfelelő elemével, és mindkettőről irányítjuk a figyelmet a fénykép vagy a Google-felvétel megfelelő helyére, az azonosságok keresése és bizonyítása végett. Az oldalt látható térkép alant kiemelt részletét fogjuk elsőként vizsgálni, ez Fejérvár „hátsó” bejárata.

Az északkeleti bejárat a Piacvárosba vagy az északi Elővárosba vezetett be. Van olyan ábrázolás, amelyen mindkét kapu nyitva van, bár ez háborús időben készült. Mivel a kapu, a mély várárkok és a híd együtt olyan jellegzetes képi elem-csoportot jelentenek, amely más városban ezzel azonos módon nem jelenhet meg, fontosnak tartjuk, hogy elidőzzünk a hátsó bejáratnál. Nézzük meg a „füles” árkot, ezt inkább „tehéncsecs” alakúnak nevezném, hogy az egyéb párhuzamokat ne is keressem. Az alsó képrészlet alsó sarkából indulunk el, a barna útvonalon. Ez történelmi út, ma túraút. A kissé meredek úton, a kis fehér (hátul már beépített) domb mellett haladunk el, jobbra a ki karikákkal jelzett gyümölcsös, alakja a nagyobb térképen is jól látszik. Ez az út a Hajmanica mezőn körberajzolja az Erőd alakját, és egy negyed kör után enyhén emelkedik a Sziget nevű külváros oldalában, ez ma a Kevély-hegy. (Megjegyezzük, hogy a sárgásbarnával rajzolt utak ősi utak, a széles maga a Budára vezető főút, és ez a Bécsi-út is. Ma is!) Most menjünk vissza a fehér dombra. Alul is érinti egy szaggatott vonal, ez is volt bejáró út. Ahol a barna vonallal találkozik, ott vezetett át a hídon, a kék „mínusz”-vonalnál. Ezt kell figyelnünk, és majd a domb előtti ”csecs” alakját, mert e motívumok és a hosszabbító vonaluk jellegzetes módon visszatérnek a most sorakozó rajzokon.

Íme, az első rajz. (A történelmi rajzok teljes terjedelmükkel is szerepelnek majd az elemzések között.) Az Erőd északi oldala látszik, a „kilógó” Palotai-bástya a híddal, a széles várárok. Ebbe csatlakozik be jobbról (északkeletről) a várárok vonala (a falakon kívül), a jobb felső mezőben pedig szemügyre vehetjük a külső Palotai-kaput és környezetét. A híd a domb déli oldala mentén vezet a nagy és kicsi „csecs” közé, és minden további rajzon így találjuk meg a képét. Két, sőt inkább három falut is látunk, házas-ingatlanokkal. Az utak a Google-képeken szinte világítanak, mert ezek ősi, kővel burkolt utak. Jobbra lent:  a terület szintén megfelel az alanti Google-kép ugyanezen területének. 

A szürke tónusú képen egy palota látható, valószínűleg a Palotai-kapu és a Palotai-bástya névadója. Ez ősi királyi palota a közelben állt, az Északi-Elővárosban. A XVII. században élt palotaként, máskor, a XVII. és XVIII. században kolostorként szolgált. (Maradványai a Hajmanica síkján nyugszanak, az infra-felvételek szerint is.)

Különleges figyelmet igényel az alanti két kép egybevetése. Az ősi történelmi metszet és a mai Google-kép részlete az Erődtől északra fekvő teret, fennsíkot mutatja, jobbra a „füles” külső Palotai-kapuval, a „hátsó” várbejárattal.

A nagyobb nyomaték végett, még egyszer közlöm a La Verne-képet, hogy a bejárat jellegzetességét egybevetéssel ellenőrizzük. Alatta a Google-kép, két változatban, a második elforgatva, mintha előttünk volna a lehetőség kiválasztani az útvonalat.

Vessünk még egy pillantást a nagyobb „csecsre”, amint fölfele folytatódik. Hova?-kérdezhetjük. –Fölfele, hogy az árok körbevegye északon is a várost, bástyákkal, egyéb létesítményekkel, tekintettel a Sicambriában (Pomázon) létesült Duna-kikötőre. Ez a vonal is látható, és egy nagy körbástya helye is. A csecs alakú szárazföldi alakzatot követő árok a körbástya mögött folytatódik, fölfele. A város fennsíkján (Hajmanica) látunk alakzatokat. Mivel a terület legelőként hasznosult, a vékony talaj, kövekkel alatta nem volt alkalmas egyébre, mint legelőnek. Ezért minden, ami látható, és szabályosságot mutat, ősi maradvány jele. Nézzük a „legelő” úthálózatát: sehol nincs mai út, az ősi vonalak megrajzolják a város belső szerkezetét. A különféle alakú síkok is az ősi tagoltság fennmaradt jelzései, mindezeket csak a Google teszi láthatóvá számunkra Az árok mentén földvárak alapja látszik, a földerődök híddal –az átjárást szolgálták, a mocsáron, csatornán át, a városrészek között.

Nézzünk egy nagyítást is! Középen a külső Palotai-kapu árokrendszere. Előtte választani kell a történelmi utak közül. A jobb oldalin Pomáztól kell jönni, a középső a várárok mentén vezet (Barátok-pataka), a bal oldali Budakalászról (Lenfonó mgh.), most ez a kitüntetett útvonal! Ezen elhaladunk a bal oldali domb mellett, az út a történelmi rajzok által is megörökített útvonal, az Erődhöz. Különböző időben, volt híd a domb másik oldalán, ez az Elővárosba vezetett, míg emez a Piacvárosba. A „füles” körüli várárok vezet  a nagy kanyar után fölfele. A földbástyák helye is látszik: ezekről is híd vezetett, a csatornán keresztül a másik városrészbe.

Itt van a csecs-motívum az olasz nyelvű hadmérnöki (kém-?) vázlatrajzon is, és oda vezet, mint a többi rajzon: az Erőd elejéhez. Az Erőd első északi részében ott látjuk az Erődtemplom rajzjelét, érdemes ezt is megemlíteni. És itt van a „kilógó” Palotai-kapu is, a tervezett ágyúzás meg is valósult, a tervek szerint: északon lerombolták a Palotai-kapu védelmi rendszerét. Ez 1601-ben történt, de a vár és város egy évig se maradhatott a keresztény erők birtokában.

A francia metszet városára északról tekintünk, a csecses, hidas bejárat középtájon látható. A függőleges fal-vonal felfelé az Erődhöz irányul, lefelé (északra) haladva majd köríti a Piacvárost és a város egészét is.

Szintén északról tekintünk városunkra a következő idézett rajzunk szerint, és a helyzet nem változik, a külső Palotai-kapu árokrendszere ugyanazt a formációt mutatja. A tölgyfából készített híd nagyszerű építmény volt. A kilógó Palotai-bástya alatt is És íme, még egy rajzi részlet, példaként. csatorna volt, azaz már a bástya is híddal volt megközelíthető, és tőle is híd vezet egy szélesebb csatornán keresztül. Ez a Palota vidéke.

És most lássunk másféle rajzokat, a vázlatok után. Az természetes, hogy az építményekkel együtt más formát vesz fel az árokrendszer is, és a híd is másképpen csatlakozik a városhoz. Az előbbi rajzok egyikénél fölmerült már a kettős bejárat lehetősége. Itt találkozott egy rajzon a lehetőség, a jobboldali (észak felé) a Piacvárosba, a baloldali az (északi) Elővárosba visz be. (Az Erőd mindkét oldalán volt előváros, ezért németül Zwei innere Vorstatt van a térképeken feltüntetve, azaz „Kettős-Előváros, a korabeli helyesírással.) A mi hidunk pont középen van, szemben az Erőd mellettivel, illetve ennek a folytatásában, a belső részen. A két lyukkal ábrázolt híd ugyanúgy vezet a velünk szemben lévő csecs tövéhez (a jobb oldalon fekvő Piacváros innenső, keleti csücskéhez, mint a vázlatrajzokon. Innen viszont hiányozna az egyenes folytatás, vagyis a fal, tehát a főhíd a bal oldali, a vastag falhoz vezető tölgyfa híd köoszlopokra helyezett ácsolata. (A fal vastagsága tizenöt méter volt.)

Balra és lejjebb egy-egy -a régi metszetek alapján készült- mai értelmező rajzot látunk. A baloldali alapproblémát jelez. A jobb alsó sarokba húzott nyíl az északi irányt jelezné, de arra nincs észak. Arra délkelet van, ha a Castrum és a kűlvárosok sematikus alaprajzát veszem alapul. Ha pedig a nyilat tekintem mégis irányadónak, az egész várost el kell forgatnom, egy derékszöggel, azaz 90 fokkal. Ezért van az, hogy már kezd megjelenni a Castrum déli vonalának közepén, a Monostor-bástya fölött, a rajz jobb oldalán egy nagy templom-féle képződmény, melyből vélhetően egy bazilika akar kifejlődni. Talán azért, hogy így feleljen meg bizonyos városképi elvárásoknak.   

Leszámítva néhány megfontolásra javasolt kérdést, a történészek szemléletesen sematizálják a régi metszeteket, ezek rajzi közléseit. De apró részletekben azért vannak kérdőjelek, amelyek a beazonosítható terep hiányával függenek össze. A híd például a földnyelvtől vezet, mert a dombig kell érnie (ahol az 50. szám „nyele” mutatja.) Nem tudják értelmezni a várárok vonalát sem, az 59. számjelű Szentkirály-földje nem esik bele az árokba.

Ez a rajz azért is érdekes, mert ábrázolja a Főtemplomot, az eredeti helyén, ahol a többi történelmi metszet. A „fület” egy átvágással leválasztották a fennsíkról. Ezt a lenti felvételi rajz is feltünteti. A Habsburg-hatalom „parancsnoksági kertjében”, a Palotai-bástya mellett, a csatornán túl, ma is kivehetők az osztások.

A francia metszet is feltünteti a „füles” kapubejáratot (bal szélen, középen). Körötte a csatorna, a híd is látható! Ha már ilyen klözel jött a látvány, ismerjük meg kissé. Ez a Hajmanica síkja. A Magyar Királyság székesfővárosának Előváros nevű része. Mivel ez nem főbejárat, csak a nagy szintkülönbségek leküzdése árán bírunk itt bejutni. Már a „csecsecs kapuig” eljutni is erőt próbáló küzdelem. Innen a Castrumba a Palotai-kapun vezet fel az út, az ostromok fő célpontja ez volt. Ha itt akarunk bejutni, kerüljük meg a várdombot, és délről könnyebb ma is a mutatvány. Észak felől vívják a várat a keresztény erők. A kiugró Palotai-bástya az a csőszerű építmény, a vastag alappal, amire tüzelnek az ágyúk, bár inkább a tőle jobbra lévő Palotai-kaput lövik. A landsknechtek (gyalogosok) a betörésre várnak, zárt alakzatban, öt méteres lándzsájukat markolva. Templom, malom, volt királyi palota, lakóházak a síkon, sok csatorna, falak, bástyák, híd, kapuzat…

Milyen különös érzés ilyen történelmi rajzokat szemlélni, a múltat látjuk megelevenedni általuk. Maradt fönn rajz a Palotai-kapu bástyájáról, és a hídról. Igaz, keletről nézünk alá a hídnak, de innen is érdekes, amint átível a csatornán. Hátul a sík, mögötte az Oszoly-hegy és a Csúcs-hegy. A falu neve: Ingovány. Az Előváros területe enyhén emelkedik az Erőd faláig, amit már nem látunk. De az Elővárosét igen, néhány épülettel, az Erőd tövéből kikandikál egy messzi török kori templom tornya.

Ismét egy történelmi kép részletét nézhetjük, balra és fönt, amely szintén az északi erődvonalat és előterét ábrázolja. Ismét egy jellegzetességre hívom fel a figyelmet: az odafönt belógó csatorna darabjára. A Palotai-bástyától jobbra a négyes osztású Parancsnoksági-kert látszik. Mivel a kimért földparcellák házas ingatlanok, a földtulajdon kiadásáról, majd a tulajdon sorsáról értesüléseket szerezhet az a kutató, aki valóban meg akarja ismerni a betelepítések folyamatát, és a telepesek sorsának, tulajdonlási viszonyainak alakulását. Mivel most telepesek már nincsenek, megismerhetjük a földek tulajdoni állapotának történetét, és a földjüktől mégis megvált telepesek további útját. Ez érdekes feladat. E helyt csak néhol voltak épületek azelőtt, könnyű lenne megtudni, hogy valóban felépítették-e házaikat az idegen bevándorlók, ezeknek a házaknak ugyanis nem látszik még a nyoma, és az is lehet, hogy alap nélküli faházakat építettek. Az alap ugyanis az egész területen szinte mindenütt kőalap.

Ősbuda, tehát Fejér, vagy Fejérvár, és Székes-Fejérvár Habsburg-kori felmérései azt mutatják, hogy a hatalom több elképzelésben is gondolkodott, míg meghozta döntéseit. Az erődítmények lerombolásának gondolata mellett élt sokáig a megerősítés szándéka is. Ezt mutatják a vár és város modernizálási tervei, különösen a hadi létesítményeket illető fejlesztései. E rajzzal szemléltetett

mérnöki gondolat a külső Palotai-kapu hídfőjének a védelmét szolgálta, és hasonló megerősítést kapott a belső Palotai-kapu és –bástya előtere is, az olasz típusú ékes erődökkel. Ez utóbbit a „Parancsnoksági-kertbe” tervezték, az ezt megelőző rajz ábrázolása alapján ugyanis itt van a birodalmi erők vezérkarának hadiszállása.

A Palotai-bástyák környékének megismerése után menjünk át a túloldalra, a Monostor-bástya térségére. A lenti híres képen ezt látjuk, és a térben a történelem folyását: 1602-ben a török visszafoglalja a várost. A csatornába belógó, félig kész építmény, és a hozzánk közelebbi, tőle északra épülő, mögötte az új bejárattal olyan jellegzetes, hogy ilyen összefüggésekben megismételhetetlen, sehol máshol nem fordulhat elő, mint ott, ahol a rajz készült. A jellegzetes környezeti elemek: a tájolás és az irányok, a falak és erődítmények. Az előző kapubejárat, ami maga is összetett képlet: híd, illetve a híd alapja, helye, a csapóhíd és kapunyílás, a följárat és építészeti iránya, kialakítása, elemei, fölérkezése, stb. Fönt az Erőd tere, udvara, hátul a kapubástya, a falak, épületek: oly sok mindennek kell együtt lennie, és akkor még nem szóltunk a történelmi események másféle megörökítéséről, elbeszéléséről. A Monalovác dombjának déli oldalán mindezek a jellegzetes vonások hiánytalanul megtalálhatóak. Igaz, nem látszanak már az épületek, itt viszont a víz eltakarja a csatorna medrét, amit ma érzékelhetünk megnézhetjük a szabad szemünkkel és a Google keresőprogrammal. Ahhoz, hogy alaposabban felkészüljünk a képi elemek és a valóság szembesítésére, megnézünk még néhány történelmi ábrázolást. A fönti, La Vergne-rajz részlete szintén ezt a tájékot mutatja, a jobb sarokban a meglévő kapuhíd helyével. Lent, az Erőddel szemben építmény-alapok. Mindkét rajzon látható az egyforma alapú, a csatornába benyúló bástya mögé ki lehet jönni, mögötte szabad út van, fölfelé. Tegyük még ide a történészek által megismert, letisztított változatot. Az egyszerűsített rajzból kiderül, hogy ezt a bástyát a törökök „Uláma pasa bástyájának” nevezték el. Tehát a jellegzetesen kiálló bástya formáját is megismertük. (Az alábbi rajzon fölötte ismét ott tolakszik kifelé valami bazilika-féle forma. De a fenti rajzból is kiderült, hogy a bástya mögött üres tér van, ami kell az utánpótlás szállításához, és a harcosok mozgásához. A bazilika ezt akadályozta volna, le kellett volna bontani az útból. És egy Magyar Királyi Bazilika nem lehet eltájolva észak-déli irányba. Talán érdekes megfigyelés, hogy ez az alakzat a 41-es számot kapta, de a számjelzetek magyarázatai közt nem szerepel a 41-es.)

Hogy még teljesebb legyen a Monostor-bástya személyiségrajza, bemutatunk még két rajzrészletet róla. Az egyik felvételi vázlat, megközelítően pontos tehát, a másik viszont térkép, így séma csupán. Ez utóbbi viszont a felső Erőd részletével együtt láttatja a leegyszerűsített építmény-jelet. De arra jó, hogy lássuk: a Monostor-bástya előtt is, -mögött is létesült bejárat, tehát feljárat is volt az Erődbe. Hozzá kell fűzni: ez a legkényelmesebb feljárati oldal, öröm ezt a helyszínen megtapasztalni. Az itt készült felvételeket a hozzájuk fűződő élményekkel együtt ajánljuk.

Ritka látvány következik, elakad az ember lélegzete tőle. A délről támadó ostromlókra tekintünk ki a Város kapuzatán. Az írás takarja az alapjait. Balra a Monostor-bástya és vidéke, a bal felső sarokban az Erőd teteje, a régi feljárat kaputornya, és a többi elem, csak épp az 1602-es ostrom összecsapó harcosai hiányoznak a képről. Wathay Ferenc ezt a jelenetet örökítette meg, itt, mint a harc résztvevője. A teraszos déli oldal mellett látjuk a régebbi följáratot, melynek a kapuja és a hozzá vezető híd helye is sejthető. A völgyteknő kialakított csatorna, a Budai-Külváros felől középen bevezető sötét vonal az ősi római út szegélye, amely itt vezet át, a középkori kapuzat kissé eltéríti, de halad azért tovább a Kevély-hegy oldalában, enyhén fölfelé emelkedőn. A két alsó betűsor bal vége felett látjuk a jellegzetes Monostor-bástya alapját, amelyet jól megismerhettünk a történelmi rajzok által. Itt elöl játszódnak le a török harcosok „felkapaszkodási jelenetei” amint a bajtársaik kezéről a vállára kapaszkodtak, innen felmásztak a befejezetlen magasságú bástyára, falakra, és máris fönt termettek az Erődben.

---

Az előbbi képek hatását is elmélyítjük, ha engedünk a csalogató várkapuk invitálásának: a Budai-külvárosból az Elővároson áthaladva belépünk a szép, mesebeli várkapun. Délről haladunk északnak, jobbra (keletre) az Erőd dombja, balra (nyugatnak) emelkedik a hegyoldal az Elővárossal. Az Erődöt uralja a Főtemplom látványa. Ez a Magyar Királyság koronázó és királyaink tetemét befogadó sírtemplom. Az Alba-Ecclesia templom-együttest (a kapubástyától balra) a valóságos helyénél jóval előbbre hozta a rajzoló. A lenti rajz-részlet ugyanebben az élményben részesít, a háttérbe mindkét rajzrészlet a hegyoldalt ábrázolja. (Ez ma a Kevély-hegy.)

Ne tévesszen meg senkit a két rajzon egyformán ábrázolt Bazilika tájolása. A tornyok közt van a szentély. Ez nem megszokott építési mód, de nem is rendkívüli. A templombejárat tehát hátul és oldalt van, és szinte minden oldalon kápolnák is vannak a templomhoz építve.

E rajzrészleten  a Főtemplom tornyai „törökösített” formában ábrázolják. Tőle délre (balra) szökőkút, a várkastély (Burch) épülete, melynek egy tornya van. Az  olasz és francia metszeten ezt óriásinak rajzolják, és lehet, hogy a törökök a megrongált tornyú Főtemplom eredeti (50 m. körüli) magasságát túlszárnyalva építették újjá az óratornyot. A mögötte álló prépostságnak nincs temploma.

 

Az Erőd e részlete is, és a többi Erőd-ábrázolás, amely a Főtemplomot is ábrázolja, egy  kérdést sugall. Miért helyezik a történelmi írások a Főtemplomot, tehát a Bazilikát máshová, mint ahol a történelmi térképeken állt. A valódi helye ugyanis az Erőd északkeleti eleje, előtte már csak a tér és kisebb épületek, kápolnák vannak. A kép bal oldalán pedig, a prépostság helyén nincsen templom. Nem is lehet, mert a bal oldali bástyák, kapuk délre néznek, a Monostor-bástya fölé rajzolt Bazilika délre nézne (vagy északra), szentélyével, vagy az ellentétes oldalon nyíló bejáratával. Mondani lehet  azt is, hogy a prépostsági templomot már régen lebontották. De miért építették meg egyáltalán, a középkorban, amikor már volt egy bazilika, keleti tájolású Főtemplom. Tartok tőle, hogy erre a kérdésemre senki nem fogja megadni a választ. Ha viszont nem tisztel meg jeles történész a válasszal, a nagy kérdés nyitott marad. És bár dolgozatom nem kifejezetten tudományos munka, kérdései mégis tudományos válaszokat igényelnek, ezért e munkát eljuttatjuk nekik. Munkánk jószándékú, a nemzet iránti felelősség jegyében íródott. Ezért

 

Tisztelettel feltesszük, íme, jeleseinknek, a hasonlóan felelős válasz reményében.


Van sok templom magában a Castrumban is. Ám egyértelműen a Bazilika uralkodik minden  más templom felett. Büszkén tekint a kelő napra, az Erőd északkeleti negyedében, közel a falakhoz.


Kissé szabálytalan kör alakúra formázták őseink a Castrum tetejét, erre is figyelnünk kell a Google-felvételek során, az Erőd sok képen szerepel.

---

 

Északkeletről látjuk a Boldogságos Szűz Fejéri-templomát, az 1601. évi nagy robbanás pillanatában. Súlyosan megsérült a mellette álló várkastély (Burch), a templom átriuma és tornyai. Ez a legszebb fennmaradt ábrázolás a Főtemploról, amely bizonyos jellemző és minőséget jelentő részletek látszati megjelenítésével visszaállíthatóvá teszi, legalább a képzeletben, eltemetett ősi gótikus templomunk szépségét. A tornyok csipkézettsége és arcos kördísze, ablakai, a támos pillérek, a szentély és homlokzat szép tagoltsága méltán tette híressé. Az  iszlám céljaira nem tudták felhasználni, csak raktárként szolgálhatott törököt. Több alkalommal leégett, ólomfedése viaszként omlott le. Földrengés rázta meg falait. „Magas tornyán az érckakas csikorgott élesen”-költői sorok és hazafias sóhajok tárgya volt. Királyi templom, a jelző minden értelmében. Tornyai közt öleli Mátyás sírkápolnáját: Mátyás király is védelmezte, még életében bástyának alakította ki a sírszentély hosszabbítását: holta után is bástyája nemzetének! (A nemzet viszonzása? Hős, győztes hadvezér királyáról, a reneszánsz uralkodóról, a nemzet naggyá emelőjéről még nem készített filmet.) A Templom igazi drámája nem háborús cselekményekkel függ össze. Elpusztítása egy kultúra eltörlésének jelképes része. A kultúra elpusztításához nem fűződik hadászati érdek, indítóoka csupán a tőle való félelem. Ha Boldogasszony kegyelméből mégis napfényre emelkedik a Templom, a félelem jogos. A tetteseknek színt kell vallaniuk. Száll egy ige Esztergom felől: „… vétkesek közt cinkos, aki néma!” Az Úr elsöpri irgalom nélkül azt is, aki a feltámadást megkísérli szabotálni. Kissé hosszasan beszélgettünk útközben. Az Erődbe feljutván, széjjelnézünk kissé, fölé emelkedve hatszáz méter magasságig. Az alábbi felvételt nem kívántam megfaragni, hadd mondja el nyugodtan, amit láttat. A keleti falhoz két feljárat vezet, a délihez is, mi az előzőket látjuk, a megnyúlt erőd-eleji térben. A vonalakat a fő látványhoz viszonyítsuk: a kép közepének motívumához. Középtől kissé feljebb egy háromszög látható, a bal oldalon, majdnem a szélen, ennek a vízszintes meghosszabbításán, a nyugat-kelet tengelyen fekszik az Erőd Főtemploma. (A következő oldalon megnézheti, aki nem találja meg.) Pontosan úgy mutatkozik meg, ahogy reméltük: zöld reménnyel vibrál felénk. Tornyai elöl kissé szabálytalanul állnak előre. A szintkülönbség miatt van így, de némi szabálytalanság is lehet benne, a többszöri átépítés szerkezeti bontásokat is igényelt. A bal sarok világos foltjához emelkedik az utolsó kialakított feljárat, a délnyugati. Nem szeretnék itt sokat beszélni, hagyom nézelődni az olvasókat: olvassanak a nyomok között, tanulmányozzák az évezredek kulturális és antikulturális hagyatékát. Az Idő lenyomatai koronként leolvashatók a felvételről, és a régészek nem kis örömére, csalogató jelekkel szolgálnak.

 

A Sírok Sírja. A Boldogságos Szűz Fejéri-temploma. A Magyar Királyság szent ereklye-objektuma, szakrális intézménye, a magyar királyokat fölkenő és halálukkal földi maradványaikat magába foglaló kegyeleti hely. Úgy temették el, hogy nem lehettünk ott a szertartáson, nemzeti jeleseink nem tudhattak róla, még a temetési menet sem indulhatott a végtisztességet megadni neki. Soha ezután magyar ember nem tisztelhette meg királyait, történelmi uralkodóinak sírhelyét nem kereshette föl sem egy szál virággal, sem egy főhajtással. És most itt sírok a Sírok Sírja fölött, egy régtől pusztított nemzet fiaként. Boldogasszony újabb kegyelméért esedezem. Hogy ha méltónak ítélte nemzetünket királyi koronázó városának és királysági székhelyének   újbóli megmutatására, tegye méltóvá erre a jóra valóságosan is. Hogy tudja értékelni és értékén felhasználni e nem várt, csak áhított és remélt kegyelmet. Boldogasszony, Anyánk! Hazánk szólít újra: „Magyarországról, édes Hazánkról ne felejtkezzél el, szegény magyarokról!”

A két leghíresebb középkori templomunk alapja. Balra a Boldogságos Szűz Fejéri-temploma, jobbra  az Alba-Ecclesia,. Alul az Alba,együttes látható, a legteljesebbnek mondható megjelenítésben. A Kevély-hegy oldalában láttam meg, olyan

összefüggésekben, amelyek között krónikás őseink írásaiban megjelent. Északi oldalán hatszögletű toronnyal, ami előtt kör alapú nyitott kápolna áll. Kissé lejjebb, külön kertecskében az Árpád-szentély foglal helyet.Délről kerengőkkel formázott templomkert csatlakozik az együtteshez.
A közelében még több épület is látszik, de ezek vannak egymással a legszorosabb összefüggésben, a rajzrészletek is erről tanúskodnak. Látjuk rajtuk a torony érdekes, többszintű és ablakos építését, szép   oldalán be lehetett jutni a templomba. Az alaprajz sokat elárul az építészeti alkotás folytatásáról is. A szentély félköríves alapja mintha oszlopsorral különülne el a hajótól, amely maga is hosszanti tagoltságot mutat, oszlopsor és pillérek által.

Mivel a teljes térképrajzok még visszatérnek az elemzések során, megmutatunk néhány részletet, az Alba-Ecclesia feltételezhető képével. Mivel a képek, térképrajzok központi motívuma az Erőd, és e mögött a Sziget külvárosban álló Alba-együttes nyugatra több száz méterre áll, a rajzolónak általában gondot jelent elhelyezése, tehát láthatósága. (A valóságban általában nem látta.) Ezért bujkál a templom, szinte ügyeskedik, hogy rákerüljön a képre, társaival együtt, lehetőleg. Felismerésében az is gondot jelent, hogy az ostromok során megsérült, és le is kellett a tornyot bontani. Történészi, művészettörténészi, régészi feladat a továbbiakban megállapítani, hogy a templomosok intézménye milyen állapotban, mekkora és milyen jellegű felújításban részesült, amikor Mátyás király a pálosoknak adta. Tehát a fenti kis rajzi részletek az Alba-templom jelenlétét valószínűsítik, a nem egészen áttekinthető helyzetekben. Fontosságát mégis bizonyítja az a tény, hogy nem hiányozhat a rajzokról.

Az alábbi Google-felvétel az Árpád-szentélyt mutatja meg, 300 méter magasságból.

Itt néma a szó. Sírok térsége.

Foglalkozzunk a síkokkal is. Egészen különös színbeli és mértani gazdagságnak lehetünk tanúi Fejérvár fennsíkjainak nézegetésében. Ez a fekete alapú sárga villogás nem egy szupermodern film kelléktárából való, hanem az Erődtől nyugatra fekvő térség Google-képe, északnyugatról. Az átlós, lefelé hajló vonal  az északi városfal vonala a nagy árokkal, amely még ma is uralkodó. Fölötte gyümölcsös, majd a Kevély oldala látszik. A bal sarok felé a szabályos kör alakú kert mutatkozik. Ez a Szent király-földje. Tőle jobbra fönt az Erőd mögötti szántóföld, amely fehéren mutatja a történelmi maradványok helyét. A képről áradó szerkesztettség, emberi céltudatosság nem mai keletű, évezredek továbbadott öröksége. A mai ember sem rontotta el. Egyelőre. De a mélysuzántás, és a feltáratlanság nyomasztó helyzet. A város síkjai közül már nem látható a kép legfelső csücskénél kezdődő, meredek partvonallal és mély árokkal, falazattal határolt északi sík. (Az északi Előváros és a Piacváros.) Alul a rajz-részletek : az északi sík hullámos vége (délről), és a ferde, csatornákkal szabdalt észak, északról. A német felvételi vázlat azért leegyszerűsítő, mert a parcellák nyilvántartását is tartalmazza. A bevágások mesterségesek, a felszíni különbségeket a mai térképek is feltüntetik, de nincs meg a régi mélysége, és a víz hiánya miatt nem látszik ennyire. Azt hiszem, megelégedhetünk ilyen pontos megfeleléssel is. De egyes helyeken a felvételen is látszanak a parcellák határai! Egy talányos érdekességről is szólnom kell. Mértani vonalak látszanak a Google-kép bal felső mezőjében, egy- egy pontba összefutó vonalak, azaz két vonalnyaláb. Az összefutás pontjai egy-egy vonalon fekszenek, amelyek egymással derékszöget alkotnak. Szívesen venném, ha valaki megfejtené ezt a talányt is. Jelenlegi válaszom a kérdésre, hogy a két vonal, és rajtuk keresztül a többi is, az alagút-rendszer része.

A síkokról beszélve, a város nagy sík területe mesterséges kialakítású. Itt, a nyugati végével szemléltetve, a síkot körbefutó várárok partja egyenletesen meredek és magas, meg kell vele küzdeni, ha itt akarunk felkapaszkodni. Legtöbb helyen még falak is határolták, vagy erős sövény, ahol fal nem kellett. Ezen az árkon csak híd segítségével lehetett átjárni a másik városrészbe. A felvétel részleten az Erőd és az északi Előváros kapcsolódását látjuk, a falak természetesen hiányoznak az igazi szemléltetéshez. Ezen a fennsík-darabon is látjuk a sok építmény nyomát, melyet hordott a hátán, és viseli még most is a mélyben az alapjait. A következő, teljes képen együtt látjuk a nagy várárok vonalát, a keleti külső Palotai-kaput is ,a város másik végével. Ez még nem a külső árok és külső falazat, mert a nagy ároktól fölfele, északra (Pomáz) még csak a Piacváros kezdődik. Ez a városrész is Sicambria volt, minden bizonnyal, a város szerkezete ma is őrzi a római nyomokat. Azon túl már a Duna jelentette a védelmet, melynek kikötője Sicambria és majd Buda volt, Fejér, Fejérvár, Székes-Fejérvár. A kikötő a székesfőváros és az ország kereskedelmének, külkapcsolatainak része és bonyolítója volt. Az Erőd előtti sík középtáján kiszélesedő árok vonala nagyon szép. Fő vize a Majdán-nak elkeresztelt patak, Barátok-patakának is írják a nevét térképeink. A kép jobb oldalán caatlakozik bele a délről érkező csatorna, amely körbefolyja a városrészeket, a várost, és a Budai-Külvárost is. De ebbe folyt bele a Kevély-hegyről és az elővárosi dombokról érkező és belőlük kifolyó víz és termálvíz is. Ez a sánc volt bizonyára az avar védelem vonala is. A parton, az innenső és túloldalon masszív felületeket láthatunk: erőd-dombokat vagy domberődöket, amelyeket híd kapcsolt össze ellenerődjével a túlparton. Nézzük most a belső csatornát, az Erőd körül. Alul látszik. Benne a pillérek illetve oszlopok helyével, melyek a Palotai-bástya nagy hídját tartották. Az a földalakzat, amelynek közepén a fehér pont van, szerepel a rajzokon, alatta a csatornával. Még egy megfigyelési pontot jelöltem meg: a nagy csatorna kiszélesedő közepét, amely egy érzéki női szájhoz hasonlít. A térképrajzok ezt is ábrázolják, az Északi-Előváros és a felfelé emelkedő Piacváros között.   

Nem szívesen teszem, de sajnos, elkerülhetetlen, hogy idézzük a Székesfehérvár történetéhez fűzött rajzi értelmezéseket. Meg kell állapítani róluk, hogy jók, és annak a területnek a történelmi rajzai alapján készültek, amelyről ez a Google-felvétel is. Csupán a nyilat kell a helyes irányba fordítani. És meg kell egyezni a névhasználatot illetően. Ezután csak örvendeznünk kell, hogy a sok szép kutatási eredmény megszületett, és további sikereket kell elérni.

Megismétlem két rajzrészletnek a közlését, hogy az előbbi jellegzetességet kiemelve összevethessük a rajzi

a Google-figyelés meglepően eredményes volt: még ott is kimutatta a hajdan volt várárok szép vonalát, ahol a tájnak már meg kellett volna feledkeznie az egykori nagy vizekről. A tájnak jó az emlékezete! A baloldali részleten még egy pillantást vethetünk a város síkjának nyugati végére, amiképpen a Habsburg hatalom mérnöke laza könnyedséggel megörökítette a fodros vonalú várárkot, vagy inkább csatornát. A Palota-bástyától is búcsút veszünk. Az Erődtől elkülönült bástya tartja a kettős hidat, amely alatt, a bástya két oldalán a csatorna vize lassan folydogál, mint a béke ideje, észre sem lehet venni a folyását. A francia metszet részletét is fent közlöm. Síkokról lévén szó, a város síkjait ez az alkotás  egységként kezeli: világos színnel szerepelnek, egybefüggően ábrázolva. A kapuzattól kelet felé, a Dunához közelítve lenyúló földnyelven már a váron kívüli török temető látható. A sík esése meredek, nagy szintkülönbségről tanúskodik. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis itt mutatom meg külön azt a képi elemet, amely segített eligazodni az égtájak között, és amely élő megfelelője a csatorna világával rokon: a kígyót. A francia térképen ez védelmezi az északi irányt. Lefelé van tehát észak, a város síkja és egésze ezért keleti-nyugati tájolású. Balra, azaz keletre folyik a Duna, jobbra, tehát nyugatra van Csobánka, amely a zár, retesz szerepét töltötte be a királyi város védelmében. És ezután, -a síkok összefoglaló bemutatása jön, a legteljesebb Székes-Fejérvár felvétel, amely azonban még mindig nem foglalja magába a Duna-menti részeket és a „királyné várát”. Össze kell vetni a teljes ábrázolást a teljes valósággal. Ez meg fog történni: a dolgozat másik felében a föllelt térképek szemléje és a fejéri területtel való azonosítása következik. De addig is, a királyi síkok ürügyén lássuk, a történészek rajzi összegző vázlata (séma-rajza) hogyan állja meg a helyét a Fejérrel való azonosításban.  Alatta a Google-képen a valóságos terület, amelybe pontosan berajzolható a fenti, de meg kell figyelni a rajzolás menetét, és a rajzolatot eredményező körülményeket. A nyugatra nyúló keskeny földnyelv végén ott vannak a védelmi vonalak, a háromszög is! A színes képen le kell szűkíteni a területet a várfal vonaláig, és megkapjuk a vázlat vonalát. A lefelé hullámzó terület a Kevély-hegy rajzolata. Fent, északon a rajzon bábufejnek látszó  

vonal a Szentkirály-földje, a felvételen erre hull rá a téglagyár füstjének fekete árnyéka. A település, Pomáz, még most is az ősi vonalak mentén fejlődik. Szépen látszik a rajzon a külső Palotai-kaputól (csecses híd) fölfele lendülő vonal, amint kikanyarítja a régi és a mai települést is! Alul, a Budai-Külváros  Erődbe csatlakozó vonala mentén (Üröm területén) jól látszanak a földben az ősi épületek nyomai. A többi berajzolt falu helye is mind megvan, és látszik a külszínen. A rajz jobb sarkában a „hármas út vidéke”:Buda és Bécs fele!

Összefoglalva, elmondható, hogy a modern történészek vázlatos rajzi összegzésében a síkok is, a tájrészek és városrészek is jól vannak feltüntetve, és használhatók a valóságos Fejér – Ősbuda területein való ájékozódásban, ha az ősi rajzok tájolását követjük. Itt lent még közlünk két szép képet a vég nyugati védelmi háromszögéről. Még ez a vég is gazdag ősi építészeti nyomokban.

Az úton menni kell. Nem is gondolunk arra, hogy előttünk kik jártak rajta. A Kevély-hegy oldalában enyhén emelkedő úton egyszer csak a gerincre érünk anélkül, hogy elfáradnánk. A jó római úton a Sadove északi oldalán, Buda felől indulunk, a Pilisbe. A római út elvisz a déli kapubástyák és a Monostor-bástya vidékéről, a Sziget külvárosba, az Alba-Ecclesia templomhoz, és tovább.

Köszönet a tudás és remény őrzőinek!

A Turán folyóirat novemberi számában megjelent Deák Csaba-írás Sashegyi Sándor kutatásait méltató, emlékező soraira e köszönet a válaszom. Igen, itt vagyunk már az Ősbuda-egyenlet megoldásának közelében, Ősbuda kapujánál, még ha a kapu túlságosan széles is ahhoz, hogy a bejárat nyílását célba vehessük. A kereső jeltelenek és jelesek élén most mintha dr. Lánszki Imrét látnám ehhez legközelebb, a nyílás előtti szellemi térben. Ha látásom bizonyosságát feltárom, ezzel Deák Csaba Ősbuda-megoldását is fölülírom, pontosabban szólva, kiegészítem. Alapvetésemet most fogalmazom meg, abban a hitben, hogy minden leírt észlelés meg fogja erősíteni ennek igazát. Azt állítom tehát, hogy Óbudán találjuk meg Ősbudát is. Minden térképi ábrázolás a mai Buda fölé helyezi Óbudát, Alt Ofen, Alt Offen, Buda Vetus néven, és ennek a területnek a valódi Ősbuda-jellegét, az ”ősbudaságát” megerősítő körülményeket és jellemző vonásokat hosszan lehet sorolni.

Hogy mégsem lett Óbudából Ősbuda is egyúttal, ennek sok magyarázata van. Leginkább az a kifogás – és ez nem jelentéktelen apróság, hanem szinte kizáró körülmény – hogy nem kerültek elő az egykori hun uralkodói központot (Etzilburg), a fejedelmi székhelyet (Sicambria), Árpád fejedelmi központját igazoló építmények. István nevezetes létesítményei, köztük a Boldogságos Szűznek szentelt Fejéri-templom, vagy az Alba-Ecclesia. Itt nem kívánok azzal foglalkozni, hogy ugyanakkor miért nem nyugodhatunk meg Székesfehérvár királyi központként való elfogadásában. Csak jelzem, hogy vélhetően Bradák Károlynál többet a tárgyhoz nem szükséges hozzáfűzni. Az „olasz metszet” elemzésében idézem majd egyik fő tételét, egy Székesfehérvár nevű város elhelyezkedéséről. (V. ö.: Bradák Károly: Fehérvár – fehér folt. Püski Kiadó, Budapest, 1999.) A megnevezett történelmi objektumok közelében ott kell lennie Felhévíznek is, a malom-vidéknek is, a városnak a Duna közelében kell lennie, de a Pilisben is. Mindezek a körülmények együttes jelenléte szükséges az „ősbudaság” tényének megállapításához. De mintha eljutottunk volna a megoldásig. A krónikás hagyaték és oklevél-irodalom, a továbbélő közvélekedés feltételei együttesen fordulnak elő egy olyan térségben, melyet részleteiben többen megtaláltak már, és az ismert játékkal szólva, „melegszik” a helyzet… Kimondhatjuk, egyféle összegzésül, hogy Ősbuda Óbudának felel meg, ha Óbudát a valódi, egykor természetes módon ismert, de már elfeledett teljes kiterjedésével tartjuk számon. Észleléseim összegzik minden eddigi keresőnek, kutatónak a fáradozását abban a megállapításban, melyet megállapodás követhet, hogy ugyanis Ősbuda a kiterjedt Óbuda. Kiegészítve ezt azzal a közkeletű, és történelmi dokumentumok által bizonyított tudással, hogy egyúttal megegyezik Ősbuda a Fejér, Fejérvár nevű várossal, és mint királyi székhelyt, megilleti a székes-előtag is. Székes-Fejérvárról fogunk tehát beszélni.

Az infra-felvételen látható az egyes korok építészeti lenyomata. A kőmaradványok és a megbolygatott talaj beszédes emlékeket őriznek. E a Castrum darabkája (sötéten), tőle északra az előváros, amint emészti őt a kőbánya, az Erődöt is szorongatva. Így emésztik fel történelmünket a századok, ha nem védi meg a magyar nemzet kiküzdött értékeit.