Nem nekrológot készülök írni... csupán megemlékezem valakiről és valamiről. S nem is valamiféle könnyeket kicsaló gondolatsort igyekszem papírra vetni. Csak arról beszélek, hogy Vince atya körül valami nem stimmel - nem stimmelt. És ez bosszant, kivált, amikor arra gondolok, hogy az egyházi sajtó - még a katolikus.hu is - úgy hallgat e nagyszerű ember haláláról, hogy az ember már-már hallja is a megkönnyebbült és korántsem keresztényi sóhajt e médiumok vezetőitől és irányítóitól: - "Na végre! Meghalt a vén bolond, aki csak zavarta a köreinket!"
Pedig Árva Vince nem tartozott a vén bolond kategóriába. Még akkor sem, ha élete alkonyán, a korábban és élete utolsó pillanatáig az elszenvedett súlyos terhektől és megpróbáltatásoktól - emberi, rendtársi aljaskodásoktól - olykor zavartnak tűnt. Mert Árva Vince atya nem akart sokat, s hitt abban, hogy amit tett, amiért küzdött, az igaz és tiszta célért folytatott küzdelem volt. Nem akart sokat, de sokan nem akarták azt, amit ő szeretett volna: Ismét magyar szerzetesrendet kívánt teremteni a Pálos Rendből. Ugyanis Pálos Rend - minden ellenkező hírrel szemben - ma Magyarországon, magyar irányítás alatt és apostoli brevevel megerősítve nincs. A lengyel rendet 1784-ban egy pápai decretum függetlenítette a magyar főhatóságtól, s így az egy másik renddé alakult, amelynek a magyar alapítású pálos rendhez sem jogi, sem más köze nem volt a továbbiakban. II. József rendelete után, 1786-ban pedig, a magyar Pálos rend jogilag megszűnt létezni. Vince atya tehát nem akart mást, mint azt, hogy az 1925-ben 700 esztendős Pálos Rendet a pápa - mint a történelem során annyi más rendet is, apostoli brevevel állítsa vissza magyarországi történelmi jogaiba. Hiszen a pálos rendet 1225-és 1250 között Boldog Özséb alapította a magyarság szent helyén, a Pilisben. 1262-ben IV. Orbán pápa is hivatalosan engedélyt adott Özsébnek, a rend működésére, de megbízta a veszprémi püspököt, hogy folyamatosan vizsgálja a rend működését. Az átfogó vizsgálat 1263-ban megtörtént. A történelem során a magyar alapítású, és egész európában a magyar rendi vezetéssel bíró pálosok számtalanszor megerősíttettek jogaikban és birtokaikban.
A mai lengyel pálosok nem tartoznak a magyar alapítású Pálos Rend kötelékébe 1784. december 3-a óta. Ekkor ugyanis Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére VI. Pius pápa leválasztotta a lengyel tartományt a rend egészről, s önálló generálist bízott meg a kusztódia ügyivel. A generálist ettől kezdve a lengyelek önállóan, a rend többi részétől függetlenül választották meg nagykáptalani gyűléseiken.
Árva Vince atya, aki a kommunista diktatúra alatt is keményen harcolt a rend fennmaradásáért, majd visszaszerezte a Grottát, azaz a Gellérthegy oldalában lévő pálos kolostort, és barlang templomot, azzal vívta ki egyházi elöljáróinak haragját, hogy ellenkezésének adott hangot, amikor a rend reorganizációjának ügye szóba került. Vince atya ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a rendszerváltás után ne a korábban a magyar rendtől függetlenedett, és elszakadt lengyel kusztódiához csatolják a magyar Pálos Rendet, hanem az eredeti, II. József előtti szabályok és lét szerint alapíttassék az újjá. Mivel pedig Vince atya a magyarság és a magyar alapítás érvét sokszor felemlítette, az egyházi hatóságok teljesen ellehetetlenítették őt. Végül nemhogy a rend újjáalapítása nem történhetett meg, de arra vetemedett a lengyel vezetésű kusztódia, hogy Árva Vince atyát a magyar rendtársak és a magyar egyházi vezetés beleegyezésével kirúgta. Ebben azok a hazai rendtársak is nagy szerepet vállaltak, akik Vince atyával szemben a lengyelekhez húztak, s már a kezdetektől Árva Vince ellen hangolták a magyar rendi vagyonhoz ragaszkodó lengyel vezetést. Az esetről, azaz Vince atya embertelen, és keresztényietlen kirúgattatásáról az alábbi hír jelent meg az egyházi médiumokban:
P. Árva Vince elhagyta a Rendet...
A Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja a Vatikánban 2004. május 28-án kelt határozatával kinyilvánította, hogy P. Árva Vince nem tagja a Pálos Rendnek, szerzetesi fogadalmai alól felmentette, a rendi ruhát nem használhatja és a Rend nevében nem nyilatkozhat, egyúttal a Székesfehérvári Egyházmegyébe inkardinálta (egyházmegyei papi szolgálatba helyezte).
Nos, ma a Magyarok Világ Szövetsége vendégül látta a lengyel kusztódia magyar tagjait, s együtt ünnepelték a Pálos Rend régen elmúlt 700 éves évfordulóját. No, ezt nem értem. Közben pedig meghalt Árva Vince atya..., hogy amit a földön nem érhetett el, azért közbenjárhasson a Mennyekben.
A Pálos Rend egyetlen tagja halt meg most. Joggal mondhatjuk, hiszen ő abban a szellemben élt és harcolt, amely szellemiségben II. József előtt éltek a magyar pálosok. S ha Vince atya nem is kapta meg a pápától a rend újraszervezéséhez az engedélyt, és számtalan ostorcsapást kellett elviselnie, s kérése ellenére maradt a lengyelekhez tartozás kiszolgáltatottsága, és az elszakítottság a magyar rendtől, mégis elmondhatjuk: II. József óta volt egy igazi pálosunk... Egy és eddig egyetlen. Akinek a halála nem hír a magyar katolikus sajtóban, mert magyar rendet akart ismét a lengyel kusztódia helyett. Magyart! Boldog Özséb eredeti rendjét, amelyet már megtizedelt Szent István Veszprém alatt, majd a Budát elfoglaló török gyilkoltatott le, amelyet betiltott II. József, s most közvetve sokan megkövezték, ölték meg - egyháziak, rendtagok és világiak - Vince atyát is... az utolsó pálost. Igazolódni látszik mindebben a régi hagyomány, miszerint, Magyarország sorsa azonos a Pálos Rend sorsával... Ám, mint a Pálos Rendnek, úgy Magyarországnak is eljön a feltámadás ideje. Mostantól immár egy igazi magyar pálossal többen kérik erre az Urat a Mennyek országában is.
|
