Visszalépés a portál Főoldalára

Csak törpe nép felejthet õs nagyságot,
Csak elfajult kor hõs elõdöket,
A lelkes eljár õsei sírlakához,
S gyújt régi sírnál új szövétneket.

(Garay)

 
Beküldő neve
webmester
Beküldés időpontja :
2008.07.07. 15:55
Elolvasva
605
   Szólj hozzá ehhez a cikkhez! 

Bartha Lajos

Témacsoport: Párbeszéd- és vitaoldalak

Kire lő a lövőcsillag?

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

Bartha Lajos Úrnak, őszinte nagyrabecsüléssel, fölajánlottam a válaszadás lehetőségét, de nem válaszolt. Ezúton is közlöm azonban, hogy a lehetőséggel bármikor élhet: viszont-válaszát közöljük. (A szerk. megj.)


Egy kis nyelvtörténeti csevegés II.

Ponticulus Hungaricus ▪ XI. évfolyam 12. szám ▪ 2007. december

 

copyright © Bartha Lajos, 2007

kulcsszavak fizika, csillagászat, szóetimológia, lövőcsillag, csillagkép, csillag

Vannak a tudományok peremterületein olyan részletek, amelyek valahogyan "szabad vadászterület"-nek tűnnek a jámbor - vagy kevésbé jámbor - kívülállók számára is. Ilyen szabad prédának vélik többek között a (magyar) népi csillag-ismeret és a csillagok hiedelemvilága. Ez a kérdés nem is két, de három tudomány határán fekszik: a csillagos ég leírásának érintkezése a néprajzzal és a nyelvtörténettel. A csillagász, ha ismeri is a csillagképeket (esetleg azok "szentesített" görög-római mondakörét), a néprajzhoz utalja a népi csillag-ismeret vizsgálatát. A néprajzkutató viszont ritkán ismeri annyira az égbolt jelenségeit, hogy a szóban elhangzott közléseket értelmezhesse. (Tisztelet a - szerencsére mégis előforduló - kivételeknek.) Ám ha alaposabban megvizsgál egy-egy népi csillagnevet, kiderül, hogy annak esetleg igen bonyolult nyelvtörténeti háttere is van, és ennek megfejtése érdekében jó egy kissé tájékozódni a csillagos égen.

A "népies csengés" azonban néha a hivatásos nyelvészt, vagy etnográfust is "a jégre viszi", és egyszer-másszor kellő kritika nélkül fogadják el népi csillagnévként a mesterséges szóalkotásokat, vagy éppenséggel ez idegen nyelvből fordított neveket. Nagy bizonytalanságot okoz, hogy a 19. század elején, amikor az adatgyűjtés, illetve feljegyzés módjai, szabályai még kidolgozatlanok voltak, a jó szándékú gyűjtők a legelemibb információkat sem közölték. Így történt ez a derék Lugossy József, a sokoldalú debreceni tanár esetében is, aki kétszáznál több, saját gyűjtésű népi csillagnév jegyzékét adta át Ipolyi Arnoldnak, a nyomtatásban megjelent "Magyar mythológia" című műve számára (1854). A listában szép ábécé sorrendben ott állnak a csillagnevek, csak éppen az nincsen feltüntetve, hogy hol, az ország mely részén, milyen népcsoport köréből (palóc, szegedi, erdélyi magyar, székely stb.) származik a megnevezés. Pedig az sem mindegy, hogy milyen foglalkozási körben használatos valamelyik név. A földművelő egyazon csillagra-csillagképre más megnevezést használ, mint a pásztor, vagy a halász.

Meglehet, Lugossy József minden magyar nevet összeírt, amely nem a "hivatalos" görög-római csillagmitológiához kapcsolódott. Így kerülhetett talán egymás utáni sorba a valóságos népi elnevezés, a költőien alkotott névvel és a német vagy latin nyelvű kalendáriumokból magyarított megnevezésekkel. Ipolyi Arnold jóhiszeműen minden nevet - köztük a 17-18. századi fordításokat is - "magyar csillagnév"-ként közölt. A mai néprajz- (vagy nyelvtörténet-) kutató pedig csak törhetné a fejét, hogy szétválogassa: melyik az ősi, melyik a késői népmonda-csillagkép, és melyek az íróasztal mellett, ill. a fordító által kigondolt, de a nép körében soha nem használt elnevezés.

Törhetné, írtam. De nem töri a fejét, hanem válogatás nélkül átveszi Ipolyiból a Lugossy-féle jegyzéket. Ezért történhet meg, hogy a csillagászati tárgyú írásokba, mint "ízes magyar népi elnevezés" kerül be számos olyan csillagnév, amely valójában a 16-17. század magyar nyelven író szerzőinek, naptár szerkesztőinek, tankönyvíróinak egyszerű fordítása, latin vagy német szövegekből. A csillagász, akinek nem szakterülete a nyelvészet vagy a filológia, lelkesen átveszi: lám milyen találó népi nevek fordulnak elő az égen.

Az "ál-népi" neveknek szép példája a Capella (α Aurigae) és mellette az ζ és η Aurigae, amelyek a magyar csillagnév-jegyzékben "Kecskés" és "Gödölyék" vagy "Gödölykék" elnevezéssel szerepelnek. Ezek talán csak valódi népi nevek? - Dehogy is: bizony ezek csak a latin-görög Capella (anyakecske) és a "hoedi", vagyis kecske-gödölyék Ptolemaiosznál is fellelhető nevei, magyarra fordítva. A magyar elnevezés forrása Apáczai Csere János: "Magyar enciclopédiá"-ja, ahol a csillagképek felsorolásánál szépen magyarra fordítja a latin csillagneveket.

Népi csillagnév-listákban ott találjuk az "azonosíthatatlan" Mérték-csillagot. Pedig hát nem lenne nehéz azonosítani, hiszen Székely István 1550 körüli "Calendariom Magiar Nielwen" című - elsőként számon tartott magyar nyelvű - öröknaptárában, az állatövi csillagképek sorában, a latin Libra (Mérleg) csillagképnél ott látjuk a "Mértec" megnevezést. A Mérték a mai Mérleg megnevezése - latin források alapján.

Ugyanilyen fordítás az "ízes magyar" Lövőcsillag. Komolyabb névjegyzékben az azonosíthatatlan csillagképek sorában szerepel. Pedig ez is azonosítható, egy kis nyelvtörténeti megfontolással. Mert hát mit is csinál a Sagittarius (ma: Nyilas, Nyilazó)? Íjával lő, és ez a jelenet a régi glóbuszokon látható is: a kentaur, vagy Pán-figura felhúzott íjjal megcélozza áldozatát. Nyílván ez lebegett Székely Estván deák szeme előtt, amikor Kalendáriumába a Sagittarius nevét magyarra fordítva "Lövő"-t írt a latin név helyére.

Arra is gondolhatnánk, hogy a kalendárium-szerkesztők a nép közt elterjedt "ősi" magyar nevet használták fel. Igen ám, de miért látott volna a magyar nép ugyan olyan jellegű képeket a csillagokba, mint két-három évezreddel korábban a mezopotámiai, vagy antik görög csillagnézők? A Göncölszekeret, jellegzetes alakja után valóban a világ sok pontján, sok nép látja Kocsinak, de az Auriga alfája, étája és zétája, vagy a Nyilazó-csillagkép éppenséggel nem sugallja a Kecske és Gidái, illetve az íjjal-nyíllal lövő képzetét. (A Sagittariusnak van is valódi magyar népi neve - ha ugyan nem átvétel a balkáni népektől -, a "Santa kudus és a talyigája". Erről azonban Székely Istvánnak nem volt tudomása. Óvatosan kell hát kezelnünk a csillagneveket: lehetséges, hogy egy részük csupán a latin megnevezés fordítása.

* * *

Bak: korai német szóátvétel, eredete a német nyelvben ma is élő "Bock" főnévben keresendő.

Bika: ótörök jövevényszó, a török és kirgiz nyelvekben, pl. "buqa".

Halak: a hal ősi finnugor szó. Finnül pl. "kualla". A csillagkép ősi ismeretének azonban nincs nyoma.

Ikrek: a régi nyelvben "Kettős"; ótörök szó, a "kettő" jelentésű "iki"-re vezethető vissza. Megfelel

az ikrek régi magyar nevének - amelyet a kora kalendáriumaink is használtak: "Kettős".

Kos: ótörök eredetű, a türkben pl. "kocs".

Mérleg: a vitatott eredetű, de kétségtelenül régi "mérni" ige nyelvújítás kori képzése a mérésre használt eszköz megnevezésére. Maga a "mér" szó lehet finn-ugor eredetű (a votjákban pl. "mertal"), egyes nyelvészek szláv eredetűnek vélik (horvát: "meriri") A mér-hez ragasztották a nyelvújítók a névszóképző "leg" toldatot ) mint pl. az átlag és az ütleg esetében is.) - Régi kalendáriumainkban egyébként "Mérték"-nek fordították. Őseink a csillagképet nem ismerték

Nyilas (helyesebben Nyilazó): maga a "nyíl" ősi ugor kori szó. A "nyilas" a "nyillal lövő"-nek, vagyis a nyilazónak újabb változata. A csillagképet azonban, a régi kalendáriumaink "lövő"-nek (bizonyára "nyíllal lövő" értelemben) fordították magyarra. A Lövőcsillag - amelyet korábban nem tudtak azonosítani - nyílván a Sagittariusra vonatkozik.

Oroszlán: ozmán-török főnév, a török nyelvben pl. arslan.

Rák: szláv szó, a szlovák, szlovén stb. nyelvekben is ilyen formában fordul elő.

Skorpió: a görög eredetű latin scorpius magyaros kiejtése. A magyar nép egyébként a skorpiót nem ismeri. A nyelvújítók megpróbálták a latin szó helyett "bököl"-re magyarosítani (ti. olyan állat, amely "bökve öl"), a 19. század első felében néhány ismeretterjesztő munka és csillagtérkép valóban így nevezte, de a név nem terjedt el.

Szűz: talán finn-ugor eredetű, de származása kétes. A vogulban a szűz = ses. Csillagai közül csak a legfényesebb, a Spica volt a nép előtt is ismert.

Vízöntő: az ősi víz+önt szavaink újkori összeillesztése. Korábbi naptárakban "Kanta" néven is előfordul, a szó korai dél-német eredetű ("Kanne" = kancsó ) átvétel.

 

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.

Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat




 
FÓRUMOK
ELÉRÉSEK
POLGÁRI KÖR (FB)
FOTÓALBUMOK
REGISZTRÁCIÓ

2562/413 | 20


Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:



 
 Átértékelő nyilatkozat

 ŐSMAGYAR NYELVEK
   A szkíta nyelv
   A hun nyelv
   Etruszk titkok
   Anyanyelvünk
   Napkelet vándoraitól
   Édes Erdély
   Ararát népe
   Perelő
   Szent erdeinkben
   Ősbuda
   hodu utu rea
   Ősbuda Várvédői
   Gyöngyösbokréta
   Perkupa
   Kisbíró
   Kaleidoszkóp
 FORUM HUNGARORUM

 GYÖNGYÖSI POLGÁRI KÖR (FB)
 
 
Tovább a megrendelő oldalára

 

Unsoft.hu


@ webmester

@ szerkesztő
 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Meglátások
  Ősmagyar nyelvek
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  Szekeres Sándor: Ringsted utca története röviden
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Unsoft.hu
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

ONLINE CHESS SCHOOL
AND MATERIAL
COLLECTIONS

ONLINE
SAKKISKOLA
ÉS ANYAGGYŰJTEMÉNY

 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.