EGY ÚJ SZKÍTA IRODALMI MŰFAJ BEMUTATÁSA

Mint minden írásom, ez is: köszönet az örmény tudósoknak. Ezúttal más is. Nekrológ, emlékezés
Vahan Anhaghth Astvatzaturian nyelvész professzorra, aki ez év tavaszi napfordulóján távozott e világról. Neki köszönünk minden eddig kapott, és ezután megjelenő ősmagyar nyelvi emléket. És az örmény tudós társaknak és  tudománynak. E fejezet végén egy rokon hölgy megemlékezése olvasható Vahan Atya munkásságáról.
                                                          (Perkupai Pető Imre)

Vegyünk át ismét egy fejezetet a szkíta (ashkata B) irodalomból! 2008 nyári napfordulóján kaptam meg az új műfaj gyöngyszemét, a szkíta bordalt, amikor a napunk delelése tartott: a legtöbb fényt ontó és a legnagyobb erőt adó állapota évszakunknak, évünknek. Behúzódni egy hűs pince mélyére, kóstolni a múlt csillogó nedüit, filozofálgatni a múló időn és a jövendőn, a legkívánatosabb örömök közé tartozó kedvtelésünk. De társul hozzá a tavaszi napforduló emléke is. Olyan találkozások gyújtópontjába került ez a szkíta költemény, mely személyes életem emlékező-számadó pontja is. Mert a rubint derengésben az elmúlás is itt jár a közelünkben, a fejezet vége ad majd igazi értelmezést mindennek, arra intve, hogy a nedvek legcsillogóbb élvezetébe is vegyül egy cseppje a háttérben borongó sötét fájdalomnak.

          Savum^* boredhet

         Ashkatan B, Kr. e. 6 - 3. szd. körül, „tyrosi töredékekből"

                       Bored delijic vynyzutta ojsert khod minkhet

                      aighuum heghatinai(.)

                      Hima khod bored ijstegh minkh aighuum beinkh(.)

                      Bisyn boredic tylbet kapinkh(,) minte Napidic(,)

                      wert bored javadanta(,)

                      de Naped nen-bisyn ojst,

^{* A várható szóalak: szavum.}

Szótár:

savum: szózat, himnusz;

bor: bor , bored: a bor (-„praepos in postpos.") boredhet: a borhoz;

delijic: délről;

vynyzutta: jött (elbeszélő múlt, cca. aoristos);

ojsert: azért;

khod: hogy (kötőszó);

minkhet: minket;

aighuum: égbe, éghez;

heghatinai: felemeljen („infinitivus imperativus");

hima: most;

beinkh: benne vagyunk („infinitivus indicativus": bein: benne lenni);

bisyn: bizony, biztosan;

boredic: a bortól;

tylbet: többet;

kapinkh: kapunk (ind. praet. imperf.);

minte:  mint;

Napidic: a Naptól;

wert: mert;

javadanta: jót hozó, jóval járó (gerundium);

de: de;

nen-bisyn: nem biztosan, nem bizonyosan;

ojst: az.   

(ijstegh: itt, e helyen. Ez a szószedetben nem szereplő szó.)

Betűrendben, megjegyzésekkel kiegészítve:

aighuum: égbe, éghez;                                                                                    //A chun és askata A  ég jelentésű ige alakhoz képest ez a szó az aige (~ agy) alakkal mutat rokonságot. De akkor a „felsőség" fogalma kötné össze az ashkata B itt szeplő változatát az agy szóval. Először fordul elő továbbá, hogy egy msh. hosszúsága kettőzéssel jelölt.

beinkh: benne vagyunk („infinitivus indicativus": bein: benne lenni); // Az angol being (levés, létezés) hun megfelelője. Az ng képző kissé módosult jelentése ellenére is kapcsolat van a szkíta és angol szó közt.

bisyn: bizony, biztosan;                                                                                  // Itt az y vsz. mély (veláris) i-t jelöl. A szó hangalakja elindul a magyar felé...

bor: bor , bored: a bor (-„praepos in postpos.") boredhet: a borhoz;      // Ősi ital, a kelta nyelvekben borrigh, „forrik" jelentésű igei alakja azt bizonyítja, hogy a két szó azonos volt: forr = bor.

boredic: a bortól;                                                                                              //  A -c elem magyar c hangértékkel (mint a hunban) származási képző. Viszont az -ed megfelel az -et hátravetett nyomósító-rámutató névelőnek (v. ö. Zoud-et). Meglehet, kapcsolat van az ilyen  utótag és a te e. sz. személynévmás között!

de: de;                                                                                                                // Egyértelmű megfelelés.

delijic: délről;                                                                                                   // Ismét egy származás-képző. Általánosnak tűnik az -i előhang, mondhatjok, a képző -ic.

heghatinai: felemeljen („infinitivus imperativus");                                     // Megegyezik a chun hegin, hegatin szóval, magyar maradványai a hegy, hegyelni, kegy, kegyelni.

hima: most;                                                                                                       // Az i a közeliség kifejező hangja (itt, ilyen), a ma fogalmi tartalma a ma, a közeli idő.

javadanta: jót hozó, jóval járó (gerundium);                                                 // Ez a javad és anta szavak összetétele: a javad jóság jelentésű, az anta -nt hangkapcsolata pedig -tt lesz, ebből az ad visszavonás. Máshol van ad tőszó.

kapinkh: kapunk (ind. praet. imperf.);                                                          // Ez a chun kapin  és a magyar kapni ige is. A kh elem a minkh t. sz. 3. személy jele, itt igerag. A tőmondat: Minkh kapinkh.

khod: hogy (kötőszó);                                                                                     // Egyszerű változás a d lágyulása.

minkhet: minket;                                                                                              // Három elem is van a szóban, me, ink, et, azaz én szem. névmás, ennek többesítése és a tárgyrak. A réki magyarban általános a mink.

minte:  mint;                                                                                                      // Megvan a mint forma is.

Napidic: a Naptól;                                                                                            // Lásd: boredic.

nen-bisyn: nem biztosan, nem bizonyosan;                                                 //  A nen itt nem-nek hangzik. De nem a latinban, németben és más európai nyelvekben: non, nein. De: nyema!

ojsert: azért;                                                                                                      // Az -ért határozórag a magyar utód, változás nem volt. Az ojs ~ az alig változás: a kettőshangzó o majd a alakot vett.

ojst: az                                                                                                                // Ld. előbb, a -tt elem léte bizonytalan.   

savum: szózat, himnusz;                                                                                  // Itt a várt alak szavum, a Tizeszava chun szóban szintén a magyar szava található.

tylbet: többet;                                                                                                   // A középfok jele -lb, teljes hasonulással -bb, a magyarban.

vynyzutta: jött (elbeszélő múlt, cca. aoristos);                                             // A két y ü hang máshol, az askata A-ban és a chunban is a magyar ü jelöli e hangot, amely valószínűleg mély i. Ezért a magyarban von lesz belőle.

wert: mert;                                                                                                         // Ez a w, mint az angolban, gyenge msh., két ajakkal képzett réshang. Könnyen lett m belőle.

(ijstegh: itt, e helyen. Ez a szószedetben nem szereplő szó.)                    // A thege a chunban is egy bizonyos helyet jelent. A közelre mutatás járul hozzá, magas magánhangzós előtag. (V. ö. ilyen, itt.)

A  többi szóanyagtól eltérően, itt is közlöm a szószedetet, az ashkata szöveg után. Azt akartam, hogy az olvasók azonnal lássák: minden szó felismerhetően magyar, vagy magyar elemű, ebben az ashkata B szkíta nyelvi változatban.)    

Átírási érdekességek

Néhány helyen , az ashkata A és a chun szövegek átírásához képest kis változást találunk. A magyar ü betű hiányzik, a vün igét (jönni) y-nal írja át a fordító. Feltehetően ugyananak a szónak ugyanaz a magánhangzója szerepel itt, kétféle átírással, bár hangértékük ugyanaz lehet. Alaki érdekesség az aighuum szóban az (ismét) feltehető hosszú magánhangzó szerepeltetése, „finn betűvel" átírva, és valóban hosszú magánhagzóról lehet szó, azt a szótagszám igazolja: az uu-nak két szótagúnak kell lennie, hogy szabályos legyen a sor., vagyis 14 szótagszámú.

Mai értelmezések (Pető Imre)      

                Szózat a borhoz

Ashkata B (szkíta) Kr. e. 6-3. szd. körül, a „tyroszi töredékekből"

 („A" változat)

Bor ez, e déli íz ¹, azért jött ide, hogy minket

az égbe emeljen már.

Íme, hogy e bortól mink ehelyt az égbe' legyünk.

Bizony, e bortól többet kapunk, mint e Naptól itt:

Mert borod javad adta,

De napod ²? Nem bizony azt!

Magyarázat

¹ Nincs az íz szó benne az eredetiben, hangzása és hangulata indokolhatja itteni jelenlétét.

² Azért kisbetűs a második előfordulási helyen, mert az időfogalomba tűnik át az égitest jelentés. Másképp nincs értelme a versnek: a bor is a Nap jótéteménye. 

                Szózat a borhoz

Ashkata B (szkíta) Kr. e. 6-3. szd. körül, a „tyroszi töredékekből"

            („B" változat)

Borod - e déli tűz ¹ azért jött ide, hogy minket

Az égbe emeljen már.

Íme, hogy e bortól mink e helyt az égbe' legyünk.

Bizony, e bortól többet kapunk, mint e Naptól itt:

Mert e bor javad adta,

De napod? - nem bizony azt!

   ¹ A tűz szót nem tartalmazza az eredeti szöveg, de a delijic szó igen jellegzetes hangzása kíván valami karakteres hanghatást, magas hanggal.

         Szózat a borhoz

Ashkata B (szkíta) Kr. e. 6-3. szd. körül, a „tyroszi töredékekből"

   („C" változat)

Borod ez, a délirűl idejött azért, hogy minket

Az égbe emeljen már.

Íme, hogy e bortól mink e' helyt az égbe' legyünk.

Bizony, e bortól többet kapunk, mint e Naptól itt:

Mert e bor javad adta,

De napod nem bizony azt!

                           (Gyöngyös, 2008. június 21)

Sokakat elbűvölt eddig is a baráti körömből e szkíta gyöngyszem-vers, mely a szavak tanúsága szerint is, legközelebbi rokona a magyarnak. (Családtagja.) Legyen ráadás örömükre, hogy itt jelennek meg.

Szózat a borhoz

Borod jött el hát, hogy déli tüzével végre

Bennünket delelőre  emeljen!

Bezzeg e bortól ihol az égbe kerültünk!

Lám, italodtól többet kaptunk, mint eme naptól:

Mert jókedvünk borod adta,

De bizony nem azt a Napod!

Harsányi Ildikó, Mány, 2008, június 23.

Szavam borodhoz

Borod déliek von(o)zattya azért, hogy minket

éghön, hegy(r)e tenne ő.

Ime, hogy borod isztag mink éghön bé(g)ünk.

Bizony borodig többet kapunk mint Napodig,

mert borod javad ontá,

de Napod nem bizony is.

Mellár Mihály, Cairns, 2008., június 24.

A költemény mondanivalója

A napvallást követő szkíták jól tudták, mit jelent a nap tüze által megérlelt szőlő leve, amely kiforrva, borként visszaadta a déli tüzet. A nap tüze a napot jelképező bika vére is egyúttal, hordva és átadva magában az erőt, férfiasságot, szilaj energiát: az életet magát. Nem lehet hát e költemény mondanivalója a Nap szapulása, ennek nem volna értelme, itt az égitest még a bor erejében jelen lévő felemelő, égbe repítő erő. Más a helyzet a munkás nappal, a dologidővel, az elfolyó és minden vészbe, bizonytalanba elveszejtő idővel. Sorsunkat hordozó, kiszabó haladásával, melynek minden perce az elmúláshoz visz egyre közelebb. A bor áldást, könnyítést, felemelő boldog állapotot elhozó hatalmával szemben áll a minket megrabló idő: erre figyelmeztet e költemény. Szerzője azzal biztatja a borozó társat, hogy használja vígan az örömökre, az égi érzések átélésére az isteni nedüt, szeresse a bort. Lehetséges egy alkalmi értelmezése is e kicsi, de sok jelentésű versnek. A „nem bizony" nyomósítás adja a lehetőséget, hogy szembesítsük a művet egy vélt alkalommal, melynek egy vesztett csata, életkudarc, valami vereség lehet fájdalomforrása. Nem ismerjük nyilván ez alkalmat, de a csattanós befejezés tanulsága lehetőséget ad ilyen értelmezésekre: Idd ki a bort, hogy elfelejtsd a bánatot! Másképp: Szeresd, mert megvigasztal! Vagy: Nem tudod, az idő mit hoz, de a bor: javadra válik! Nem kell bizonygatnunk, hogy ez egyfajta életfilozófia, a kultúra és irodalom történelmében vissza-visszatérő klasszikus bölcseleti-filozófiai elem. (Az ismeretlen szkíta költő Alkaiosz kortársa is lehetett.) 

Verstani megjegyzések

A költemény szabályosságához nem férhet létség. Soronként szótagszám: 14, 7, 14, 14, 7, 7. Három 14 és három 7 szótagú sor teszi ki, formai és tartalmi megformálása kerek, lezárt, a 3-3 sor 1-1 kis egységre szerkesztett ellentétével. Az 1-3 sor a bor jótéteményével biztat: az égbe emel, a másik fele az idő bizonytalanságával válaszol, a 4. sor mindkét részt tartalmazza, fő motivumának: a bornak és a napnak ellentétbe állításával. A két motivum győztese a bor. Meglepő felfedezésünk a ritmus! A hangsúly és időmérték együttese, egymásnak felelgetése adja a többfajta érzékelésű (szimultán) ritmust. Mert ugyan alkalmazhatjuk mereven mindkét verselési módot, maga a vers nem igényli az ilyen kordonokat. A mondanivaló fellazítja mindkét törvényszerűséget: nem csak időmértékes, nem csak hangsúlyos, de mindkettőnek megfelel. Mégis szabad, könnyed verselés!.

Megjegyzések a közölt askata~szkíta szövegek után

Az eredeti dokumentumok párbeszédre épülő „tanszövegei" („Askatan lezukuna"), a Dlimild Asar szemelvényei, és a most következő szójegyzék szkíta szavai álló kövérített kisbetűkkel szerepelnek, a DARRHAJAVAUS-töredék nagybetűs, ahogyan én is kaptam.

A Savum boredhet 2008 június 21-én (!) érkezett meg imélben Detre Csabától. Vahan Atya március 21-én (!) bekövetkezett szomorú távozása után ez „ősi bordal" már a hagyatéka részeként jutott el hozzám, egy rokon örmény asszony búcsúztató nekrológjával együtt. Az Atya e távozása utáni jelenléte különös színt, keserű ízt adott e „déli bornak", amely e szózat tárgya. A szkíta nyelvvel való törődésem állandó kisérő zamata lesz az édesbe vegyült eme keserű íz. Köszönő soraimmal együtt küldtem el Detre Csabának a Bordal mai nyelvre való igazítását, közlöm Detre viszont-válaszának egy sorát:

Hálából küldöm V. A. Astvatzaturian nekrológját, légy szíves feltünteni, hogy Szongott Klára (Cordoba, Argentina) írta.

Szeretettel: Csaba

Ezért e fejezet végén közlöm Szongott Klára emlékírását a jeles rokonról. Nehéz lecke számunkra a nekrológ elolvasása. De vállalni kell e tisztesség-tevést, hogy legalább így osztozzunk a döbbenetben. Aki eltávozott, valóban nagy-nagy személyiség volt, nevéhez hűen, valóban „Isten Fiának legyőzhetetlen védőpajzsa". Most maga az Úr rendelkezett sorsáról, és miközben a maradottakat lesújtja a hír, az aggodalmas találgatásokat el kell oszlatnunk. Az Atya halála nem veti vissza a készülő francia kiadást - ezzel Detre megnyugtat minden aggódót. Viszont a magyar kiadást „nagyon is" érinti! Erről kevesen tudtak: az örmény tudósok már kerestek és létesítettek kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémiával. Erről semmit nem tudunk ezen a híren kívül, de a végső lehetőségeket szaporítja a tény: elvileg lehetőség nyílik az Akadémia bevonására, ami - szakértői véleményének megadásával (vagy megtagadásával) - ösztönző (vagy visszafogó) lehet a magyar kiadásra nézve. Az Akadémia ismét bizonyságot tehet: akadályozza-e, továbbra is elodázza-e az érdeklődést ősmagyar nyelvemlékeink iránt, vagy elősegíti azok szellemi „honosítását"                          

                        In memoriam Vahan Anhaghth Astvatzaturian

    2008 május 21-én, a libanoni Tyrosban (a mai Tir) elhúnyt negyedfokú unokatestvérem, Vahan Anhaghth Astvatzaturian professzor, a nyelvtudományok legendás művelője, az ókor-tudományok világklasszisa.

    1932 február 2-án látta meg a napvilágot az erdélyi Erzsébetvárosban, mint Szongott Dénes, Szongott Miklós történelemtanár fia, Szongott Kristóf, a híres szamosújvári örmény történész-tanár dédunokaöccse. 1945-ben a család - szüleivel és nénjével - Olaszországba menekül, s Velencében, az örmény kultúra nyugati fellegvárában települ le. Diákéveit ott tölti, majd beiratkozik a mechitaristák egyetemére. 1955-ben szerez doktori diplomát örmény nyelv- és történelemből. 1957-ben pappá szentelik, s belép a Mechitarista Rendbe. Ekkor veszi fel családja eredeti nevét, Astavatzaturian, amelyet II. József törölt el 1784-ben, s kényszerítette a családra annak német tükörfordítását: Sohn-Gottes. A rend 1958-ban Libanonba küldi, a Tyrosi Örmény Egyetemen örmény nyelvet és indogermán összehasonlító nyelvészetet tanít. 1961-ben közép-ázsiai majd észak-afrikai kéziratgyűjtő és régészeti expedíciókban vesz részt, ahonnan 1967-ben tér vissza Tyrosba. Ekkor az egyetem professzorává fogadja. 1968-1970 között megújítja az ősi szervezet, a Société Arménienne de Zarytos történészi kutatásait. Itt mintegy 80 kiváló, többnyire örmény származású történész-régész-nyelvész kutatásait irányítja. 1973-1976 között libanoni kulturális attasé az Iráni Császárságban.

    Elképesztő nyelvtudása még ugyancsak polyglott munkatársait is elkápráztatta. Magyar és örmény anyanyelvén kívül az alábbi nyelveket beszélte magas fokon: olasz, veneto-i, francia, spanyol, portugál, katalán, gallego, leóni, román, német, angol, holland, flamand, svéd, dán, izlandi, ír, kimru (welsh), finn, észt, lív, orosz, lengyel, ukrán, cseh, szlovák, szerb, bolgár, albán, új-görög, perzsa, kurd, hindi, grúz, csecsen, török (számos közép-ázsiai rokonnyelveivel), új-héber, arab, kopt.

    A kihalt nyelvek közül a pun nyelvnek elsőszámú tudora volt, de nagyon jól ismerte az ó-görög, latin, ó-örmény, ó-perzsa, ó-arab, szír, ó-héber, ó-egyiptomi, szanszkrit nyelveket is. A hun-szkíta nyelvemlékek felderítésében és összegyűjtésében oroszlánrészt vállalt. Foglakozott az etruszk nyelv problematikájával is.

    Nem szívesen publikált, nem maradt sok publikációja az utókorra, nem szerette tanulmányait kisebb cikkekben szétszórni, kizárólag összefoglaló, monografikus tanulmányokat jelentetett meg. Hallatlanul szerény, hallgatag ember volt, nem szeretett „szerepelni." Művei közül kiemelkedik a Dynamique évolutionnaire des langues -  (Zarytos /Tyros/, 1973) c. hatalmas nyelvfilozófiai monográfiája, a Lingua Punica -(Venezia, 1981) nyelvészeti monográfia, valamint a szkitoid nyelvekről írt első átfogó publikáció: Les langues scythoides - (Zarytos-Tyros, 1985).

    1993-ban az Örmény Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta és a Jereváni Egyetem díszdoktorává avatta. 1992-ben járt utoljára Magyarországon, ekkor részt vett a Filozófiai Vitakör „Ember és Fejlődés" konferenciáján.

    Az egyetemes emberi tudomány egy hallatlanul érdekes és színes egyéniségétől vesz most búcsút.                                                         (Szongott Klára, Cordoba, Argentina)