DLIMILD ASAR ~ GYÉMÁNT VILÁG

1. töredék:

...Ghereghum hen mag jerev hüvsza mün vünta (,)

...Geregünkön (1) nagy erő össze mind vonva,

Maid menkhit houta igeji szava veilborütutta (.)

 Majd bensőnk onnan az égi szózat elborította.

 Donud ai Cerned hot Theghtul helalumanta (.)

 Donud és Cerned ott a helytől elálomultak (2).

 Üjkh askataji hodunekh phej -zenkh elüna (.)

 Ők, askaták hadának fej-vezéri (3) lévén.

 Askata-unta zenkh hot amenawriselb hodu (,)

  Askata-unta zeng ott: a mendnél frissebb (4) hadunk,

  Hout' amenasaret müntegh hodatin hatna (.)

 Az mind sárvilágot menten (5) hódoltathatna,

 Megh amenawrisedet idzs kezibeh hüvsza vontün

  Míg ha mind a friss ⁽⁶⁾ erőt egy kezibe összevontan,

 Hout amenasaret mogalun biratatta (.)

 Hogyha mind a sárvilágot (7) magasan bírattatta.

 Idün amenaklüntildneil magelb wriw idzs thegum vünta (.)

  Midőn mind előbbinél nagyobb erőt egy helyre vontan,

 Askataji birumnekh hatildumeth gatnilumatiszün (,)

 A szkítai birtoknak hatókörét gáttalanná teszen,

 Hot birumnekh hatildumajeth amenasarum altena (.)

 Hogy birodalom hatalmát az egész világra rátenné.

 Eitutantün Donud ai Cerned Gheregh-beh b (w?) entakh (,)

 Ezután tőn Donud és Cerned: Geregbe mentek,

 Ais mag tesi iptibhel ojt gali-feni feldet vüjszahaldutta (.)

 És nagy tűz liblobbal (8) azt a nagy fényű földet visszaholdotta.

2. töredék:

Ghereghit aszdikhkütüv(f?)e sat bendün rrhoghanta

 A Gereg itt csillagkötve (9) szállt, perdült rohanva

 Itidün Donudnekh ai Cernednekh sogh idzipid helle illanta (.)

 Midőn Donudnak ám s Cernednek csak icipici ⁽¹⁰⁾ pillanat illant.

 Megh üjnekh sogh idzipid (,) maratuttanekh satszah or mogulta (.)                                           

  Míg nekik csak pillanat, maradottaknak sokszáz év nagyult.

 Ktüdit genümentekh meg juvana szumagha asarnekh vera (,)

 Mindketten látni mentek ez egyre csodálatosabb világba,

 Hout üwene szümenekh juvana ker beroszildumthegumassza 

 Hogy ott az ő szemüknek fokozottan a táj magát felmutassa:

 Hoszthegh amendekh limildanta (,) iget, jaghekhet ai feldet (,)

 A hely mindent villogtatott, az eget, hegyeket és földet,

 Ais amena vedet minta volgaghekhet ai tavekhet isa limilekh atvedusszat (.)

 És minden vizeket, mint a folyamokat és tavakat is a csillogás átitatta. (11).

  Hiszt tengerekhum volasszankh ne vede (,) isa hoszt fenichümild volte (.)

 Hisz a  tengerekben nem létezett víz, mert biz' ott fényitalok voltak.

 Limiledum jaghildekh ise seikildekh ai madüjawrekh dlimildic vodnekh (,)

 Villogásban a nagy hegyek és a síkságok is; a nagyjárók (12) gyémántból vagynak,

 Pheidilegh madüjawrekhum gali dlimildekh limilnakh (.)

 Főleg a nagyjárókban óriás gyémántok villognak.

 Igeji hen sat hezer fenisi aszdikh limilnaj, milikh küsztün

 Az égen fenn sok ezer fényesség izzik (13) villog, melyek közül

Ktü hezer feniselb mint münasarnekh amena feinisi aszdikh Zoud (-) et.

Kettő ezerszer fényesebb, mint világunk legfénylőbb csillaga: Zoud- ez (14).

Seikildekh hen feni bajeghekh uggarenkh aite libekeghum feni martikh illanekh (.)

Síkságokon fénylő borjúkák (15) ugrálnak, ott a levegőben fény madarak villannak (16).

 Veigün ravatum ktü napi onti fenüjet

 Végül: a zeniten (17) két nap is ontja fényét.

 Ais hoszt alluta idzsitalegh pekté szá.

 És ott állott, egyedileg, a FEKETE SZÁJ (18).

* // Phekté szá (h) amenasar oszti napiji klünte.

Fekete száj: a világ, az a napitól (19) külön.

Phekté szá (h) tum napiji volgum terekitüntane.

Fekete száj: ott, nap folyama nem terjed ki ide.

Phekté szá (h) napijic vüne.

Fekte száj: nem napból (20) jőve.

Phekté szá (h) tum amena iniesztünta.

Fekete szájban minden enyész, tűnik.

Phekté szá (h) mogün hoszt hüvszasar tum amenü ogünhot.

Fekte száj, maga a visszavilág, ottan minden ugyanaz.

Tum ne letünda istum (,)

Nem létezik ott isten (21),

ne letünda veni aisün,

nemlétező ott a fény se,

ne letünda akhtum.

nem létezik  okság.//

Mi amendat etanta ai nemandet kekübanta.

 Ami mindent beevett, aj, de semmit sem kiköpött (22).

Sogh Donud ai Cerned volte kekübata.

 Csak Donud és Cerned volt az a kivetett (23).

2/B. töredék:

Mogur holgunta Donudet ai Cernedet (,) hote ktü napit eraszümtesse (,)

 Nagyúr meghallgatta Donudot és Cernedet, hogy a két napú érát  megszüntesse,

 aite houvre idzsildit ais suchet hegaratüssze (.)

 oda újra (24) egyetlent, és a szentet kegyesítse (25).

 Ekmadiata jebolünum gemodüssze.

 Megnövelje méltóságban, kiteljesítse.

 Sat lagin bit sat wraw asaret bitüssze.

 A világot száz rossz: száz hosszú bot üsse (23).

 (Megjegyzés: nem lehetünk biztosak abban, hogy a három mondat értelmileg összefügg. D. Cs.

*

Dr. Detre Csaba megjegyzése: „+ Ezt a fejezetet önkényesen sorolom a „Lezukuna" gyüjteménybe. Nem lehetetlen, hogy egy önálló nagyobb mű egy kis töredéke, vagy netán a „Dlimild Asarhoz" tartozik." 

Az eposztöredék egyes szavaihoz írt számok magyarázata

(1)     A Gheregh itt -um végződéssel „geregséget" jelent, elvontan. PL. Kárpátum, Araratikum, mezoikum.

(2)     Ez ellentétes a fordító által megadott jelentéssel: nem kiterjedt, hanem elaludt volna a két hős. Az utazás álomban történne tovább. Ha „elaludott", akkor már az „ősmagyar" szóalak is jöhet, a hangzás kedvéért.

(3)     Zenkh: D. Cs. szerint a szó eredetileg az énekkar vezetőjét jelölte. A zenkh azonos a zeng magyar szóval, mégha kínai is. A kórus vezetője az előénekes, aki zeng. Az askata nyelvben még névige (novum verbum).

(4)     (Amena) wriselb: a wriw~erő származéka a wrisi~erős, más nyelvben és alakban: frisch€~friss.

(5)     Müntegh: a „mintegy" szavunk. A „menten" a mozgalmasságot fokozza, a mintegy csökkentené.

(6)     Amena+wriw+-si+d. A wrisi a w kiesésével született meg, a németben: frische. Ez a friss szavunk. A frische Nahrung... jelzője, eredetileg erőst jelent.

(7)     Asar~világ: a sárvilág. Úgy is mondjuk, hogy sárgolyó, sárteke: a teke gömböt, golyót jelent a hunban. A szót a szlávok is átvették, sőt a golyó is: sarik.

(8)     Iplibhel, az iplib eszközesete. Ebben a libegés, a tűzcsóva mozgása van benne, a javasolt szavak (tűzcsóva, -oszlop, -gömb) nem adják vissza a hanghatást, a mozgást. V. ö. : libeg-lobog.

(9)     Kütüve v. kütüfe?  A köt szavunk is itt mocorog: kötve, ami a köz társa: a kötés átköti a közt.  A kötve: kötődésben, ezt hagytam meg.

(10)  Szerintem az idzipid az icipici szavunk, az askatában még az időre vonatkozott: pillanatot jelent. Fokozza a hatást, a picinységet.

(11)  Az atvedusszat szóban a ved (víz) van jelen, mintha az elemek ezt jelentenék: átvízússza. Az átitat a hangzást nem adja vissza, de a vedet szó szerepel már a sor elején is, a szkíta költőnél sem véletlen a visszatérése igében.

(12)  Madüjawrekh, jawr. A *jarin ige névszói alakja. Ez a jár mai szavunk. Érthető, hogy a legeltető népek az állattartás szavát használják fel a tájegység: nagymedencék elnevezésére. De a szó megvan a Kárpát-medence földrajzi névanyagában, ugyan így: Járó v. Nagyjáró.  'Nem zárható ki, hogy egyes számú alakjának -madüjawr - az ü-t „elkoptató" fejlődésben „magyar" lesz a végső alakja. És a Madüjawr - a Kárpát-medence neve a szkítáknál.' (D. Cs.) Megerősítem a gondolatot!

(13)  Aszdikh: mint a hun azdigh, izzót jelent.

(14)  Nem kell a latin szót használnunk, ha van magyar szavunk. A tulajdonneveket nem kell lefordítani. Ha magyarul Zoud a Szíriusz, akkor  - legalább a költészetben - használjuk a magyar nevet, még ha ősmagyar is. Vagy épp ezért...A palóc kiejtésű szó jelentése: zúdulás, áradat. Hun nyelven: zud ~ zivatar.

(15)  Bajeghek: szerintem borjacskák. A hun tehén ui. bajla.

(16)  Illanekh: egyes indián nyelvekben is megvan a szó, mi is megőriztük, de jöttek hozzá mások is. Jelentését tekintve alkalmasabb „maításra" a röpködnek, az illan rendkívüli kifejező hanghatását azonban nem adja vissza. Kárpótol a „villan" ige, de ez pillanatnyi mozdulat, a villog pedig rosszabb hangzású. Mégis ennél maradunk, mert ez beleillik a képi mozgásba, és fokozza is hatását.

(17)  Itt is megosztom az olvasóval „leleményemet": a ravatal szavunk ez. Ravat- al: a zenit alatt, a zenit alja. „Ravatal előttem, ravatal..." (Ady) A halott a zenit alatt, a ravatalon, a Magasság Urának ajánlva. Rádöbbenni  a szó jelentésére - megindító élmény.

(18)  Van egy cserkész gondolatom: a pekté-ben, a fektében és a feketében ugyan az a szó. Ha lefekszünk, alszunk, nem látunk fényt, csak feketét.

(19)  Ti. a napi világtól, a nap világától. Így megmarad a nap szó régi tővéghangzója is.

(20)   Napijic: mint a bohóc, vigéc, lidérc, különc, kolonc szavak végén is: a c eredeztetést fejez ki. Virgonc: életes!

(21)  Csak mint lehetőség, az isten-fogalom  forrás-szavára gondolni. De a hangzása jó, jelentésében is kitűnő.

(22)  Kekübanta - kekübata. Ha a batten hun szóval állunk szemben, bizarr eredményt kapunk: kekünyomás, kikinyomás, sőt kakinyomás. Így érthető a keki szín is. Tehát nem kiköpte Donudot és Cernedet a fekete száj, hanem kikakanyomta, tehát kikakálta. Van min rágódni...

(23)  Követni illik a két szó visszhangját, esetleg másik szó segítségével is: kiköpött - kivetett. Jobb az eredeti.

(24)  Houvre. Ez az újra szavunk. Nincs illeszkedés: a houvra már közelít, a h elvész, és máris ouvra, a v és j könnyen cserél helyet, mert hiánypótló mássalhangzók. Megvan!

(25)  Hegin - hegatin - hegaratin: az emeléssel függenek össze. A kegyelje illenék ide, de kevés alakja van, nem lehet választani. Marad az emel. A vissza igekötő-névutó a hangzást kissé visszahozza. Nehéz ritmusú szó a hegaratüssze, két szóval is nehéz visszaadni hangzását is, hogy jelentése ne csorbuljon.  Pedig ezt szolgálná az „emeljen vissza" alanyi ragozás is: a hegaratüssze -ra- szótagjára , ami -rá- lehet inkább, az n-nel megtoldott ige hívebb ritmussal felel.

(26)  Bitüssze. Megerősítve a (D. Cs. által) megadott jelentést: botozza, hangrendileg illőbb a szinonim bot üsse kifejezés. Talán épp megpillantottuk az üt szót, amint megszületett: bit-üssze > üsse ~ üt. Csángóul hangzott!

Válasz dr. D. Cs. Megjegyzésére:

// A kettős ferde vonal közötti rész az Askatan lezukuna 4. leckéje. Dr. Detre Csaba is úgy érzi, e résznek talán a Dimild Asar-ban volna a helye. Ezzel én is egyetértek. És mintha éppen itt volna ez a hely: a „fekete száj"-ról zengenek a rövid, rímelő sorok. Ez kórus által előadható karének, az epikus részbe ékelve, amely nem viszi előre a cselekményt, csak elmélyíti az előbb „látottakat." A Végtelen távlatát és a gondolkodtatás filozófiai mélységét adja hozzá az epikához, amely pedig maga is a földön túli dimenzióban mozog.

Néhány szóval kiegészítve válaszomat... Ez az írásmű-részlet töredékesen is sok teljességgel ajándékoz meg bennünket. Először puszta létével és olvashatóságával. Nagyot kellene növekednem, hogy igazán méltó legyek a csoda jelenségének a megnevezésére legalább: nyelvünk az ókor ismert nyelvei közé lépett, és e nyelv eddig ismeretlen ókori eposzt hordoz. Igazi nyelvtudományi, irodalmi, kultúrtörténeti csoda részese lehet, kedves Magyar Olvasó. Egyetemes Világ, te is örvendezz: a hun és szkíta nyelv itt él a magyarban, általuk Te is teljesebb lettél!

Talán politikai üzenet a szkítaságnak az egy-nap magasztalása. Lehet, hogy a „kettős királyság" esetleges kudarca, vagy az egyeduralkodás eszméje diktálta: egy valakit kíván szentté emelni, és ehhez a „programhoz írt kortesbeszéd" az eposz fő gondolata. Mindenképpen társadalmi igény hívta életre, és nem a ládafiának alkotta a verselgető igric.

Tekintsünk mostan el a teljes verstani elemzéstől, csak néhány csoda-vonást említsünk! A hősök utazásának színhelye a Világegyetem, hódításuk tárgya viszont a földi térségek káprázatos világa, és különösen a „Nagyjárók", a lovas és állattartó nép jószágot nevelő vidéke. Szinte a modern csillagászat-űrutazás jelenségeit látjuk viszont a csészealjszerű járműben, a napfolyam és a „fekete száj" fogalmában. A földi csodák is elbűvölnek a címadó „gyémánt-világ érzékletesen elképzelt jelenségeiben. Akik a luresztáni bronzokban, a kelermeszi, Kul Oba-i aranymíves darabokban is a görög mesterek tehetségét csodálják, azok számára túl egyszerűek lesznek e verssorok, és így is a görög vendég-rapszódoszok versfaragói „kivitelének" tudják majd be megszületésüket. A szkíta míves, legyen ötvös vagy költő, erre megcsóválja a fejét, és ballag egyet a tisztáson, hogy kiszellőzze a bosszúságot.

A vizsgált anyag hitelességének teljes tudatában ki lehet majd mondani a szkíta-hun-magyar nyelvi azonosságot. A két ősi nyelv egyazon nyelv két változataként tovább él egy újabban, a magyarban. Eddigi vizsgálódásunkban nem találtunk krónikáink örökségének ellentmondó „igazságokat".