magyar történelem
| << Előző 50 | (Listázva: : 52-3 )
Fordított sorrendben | Következő 2 >> |
| hun bod | 52. | 2014.07.02. 19:30 |
    | ||
| hun bod | 51. | 2014.06.29. 12:33 |
| Az Anasztáz-Asrik érsek által teremtett szellemi légkörben élő főpapság kiírthatta a rovásokat és tervbe vehette Ilona hercegnő fiának, Péternek az utódlását, de az Álmos-és Lebédházi hercegek a törzsfőkkel mégis a Lebédházba tartozó Aba-Sámuelt választották meg királynak. Ő aztán Péter elzavarása után bevezette a régi közös földművelést és az emiatt fellázadó 48 pannonföldi vendégfőurat kivégeztette. A pannonföldi főurak és a papság viszont a gyepük kapuin beengedte az országba a nyugatiak hadseregét és újra Péter lett a király. A ménfői csatában Aba-Sámuel is, Csaba nádor is elpusztult, de a király felesége, István király nővére, Piroska kisebb sebesüléssel megmenekült. Pétert azonban a Vata-féle uruki-mani és egyben pogány lázadás rövidesen újra elzavarta. Péter belehalt a sebesüléseibe. Utána a pusztaszeri Nagy-Süán győztese, I. Endre-András lett a király. Szakszinban a 24 hun törzs szövetségének vezetői azon a nézeten voltak, hogy Péter nem lehet király, mivel a Lebédház ellenzi, de Aba-Sámuel sem, mert vissza akart menni abba a közösségbe, aminek az Álmosház már ellene van. Viszont Atilla kardját, ami az ősi jogot testesíti meg, Endre-András szerezte meg a vitézi pusztaszeri viadalon. Ezt maga István király is elismerte. A kard most nála van Kevevárában. Felszólították tehát Endrét, hogy foglalja el a trónt. Amikor Aba-Sámuel a béke érdekében lemondott a bécsi medencéről, visszaadták a 904-ben csalárd módon megölt Kurszán tárkányfejedelem halotti urnáját is. Ezt Béla lengyel vitézei Tessenen keresztül Kevevárába vitték. A vereckei szorosnál megjelent Levente főtáltos és Endre-András is. Várta őket a Péter zsarnoksága ellen fellázadt nemesség, akik sokkal szívesebben látták volna a királyi székben a vak és majdnem süket Vazult, mint egy olaszt. A nemesség és a harcosok örömmel vették volna az uruki kereszténységet, vagy a táltosok hitét, csak ne kelljen tűrnie a nyugati zsarnokságot és a hazug szemfényvesztést. Az Álmos-ivadékok Szavárdi-Söpte és Géza fiaiban reménykedtek; sokan örömmel látták volna István és Géza művének összeomlását. A kiszolgált vitézek és erdőelvi népek papokat kezdtek gyilkolni. A behívott vendégek és az elnémetesítés hívei a menekülés útját keresték. Pétert az 1041-ben összegyűlt főurak elzavarták Fehérvárról, aki II. Konrád fiához, III. Henrikhez futott. A szellemi központ Nagy Károly birodalmát akarta újból visszahozni, Pannónia elszakításával. Aba-Sámuel az erre összeesküvő főurakat kivégeztette. A többi németajkú főúr III. Henrikhez futott. A császár nagy sereggel jött az országba. Az áruló főurak átvezették őket a gyepükön, a Fertő tónál és a Péterhez hű nemesek Ménfőnél 1044 júliusában megütköztek velük. III. Henrik seregei győztek. A császár ekkor újra Pétert ültette István király trónjára. Hűségesküre és adófizetésre kötelezte Pétert. Péter a nagy király sírjánál örök hűséget esküdött. Az újabb német beözönlők azonban nem István király eszméit szolgáló németek voltak, hanem adószedők. Igaz, hogy István király is német segítséggel győzte le Árpádházi rokonságát, de hűbéres nem lett. III. Henrik viszont fenntartotta magának azt a jogot, hogy mindig az fog a királyi székbe ülni, akit ő akar. A németség Pannónia meghódítását ünnepelte. 1045 júliusában Péter Fehérváron vendégül látta III. Henriket, aki Krisztus helytartójának neveztette magát és szőrcsuhát öltve ünnepelte a kereszténységnek egy másik keresztény ország feletti nagy győzelmét. Endre, Béla és Levente a Szakszini rendkívüli Nagyszala után a Lebédházra támaszkodva a keleti rokonok támogatásával fokozatosan maga mellé állította a keleti országrészeket és elsősorban Vatát, az erdőelvi kiskirályt nyerték meg céljaiknak. Péter le akarta volna váltani Vatát a Lebédháziakat illető tisztségből, de nem sikerült. Vata a békési és kolozsvári zendülők élén Fehérvár ellen vonult Béla herceg irányításával. Béla kitűnő hadvezér volt. Még a Szent Illés székesegyház alagút-rendszerében kidolgozta az ország visszaszerzésének haditervét. Levente főtáltos pedig sorra járta a Vata-féle uruki keresztények szálláshelyeit és a sámánhitűek kegyhelyeit. Azokat is útba indította Fehérvár felé. Endre-Andrást először ortodox bizánci hitre keresztelték meg. Nyugodt természetű ember volt, megfontoltan közelítette meg a Tisza vidékét. Gyulafehérváron a Vata tanácsára az erdőelvi római katolikus püspökségen sok ezer vitézével együtt megkeresztelkedett. Levente főtáltos 1045 elején Szakszinban egy sámánhitű töményt nyert meg az ügynek. Ezek 1045 telén már Jászvásár közelében állomásoztak. Bója fia a Lebédházból: a Vata nevű uruki püspök és egyben kiskirály, az uruki hívők tömegével indult el a békési tájakon át “Krisztus helytartó”-ja ellen. Endre javaslatára Béla herceg a magyar nemesekkel és lovasokkal megakadályozta, hogy Péter újra kijusson az országból. Vata serege elfogta. A Szakszinból jött sámánhitű tömény össze akarta kaszabolni, de Vata megmentette. Egy óvatlan pillanatban azonban a Szakszinból jött őrség “szemet szemért” jelszóval, bosszúból Vazulért, kitolatta a szemét. Péter panaszával Endre-András elé került, de Endre ezt mondta neki: Csak azt kaptad Péter, amit te cselekedtél a mi katonáinkkal, “Krisztus helytartójának” a birodalmában: Henrik hűbérese így halt meg vakon és a sérüléseiből származó vérmérgezésben. A Szakszinból jött töménnyel már Vata sem bírt. Minden püspököt, magát Gellért püspököt is kivégeztette az egyik hírszerző csoportjuk. Endre csak az Árpádház püspökét tudta megmenteni, aki küldöttségben éppen nála járt. Ez Erős Csák unokája volt, s igen fiatalon lett az uruki püspökség vezetője, III. Zoltánnak, az 1036-ig uralkodó kisfejedelemnek volt a fia s a Vata udvarában nevelkedett. Endre a lovas-nomád fejedelmek taktikájával időnyerésre törekedett, de a legsürgősebb volt, hogy a sámánhitű lovas besenyőket visszaküldje Szakszinba és Kevevárába Levente főtáltos parancsnoksága alá. Az uruki hívők töménye már szelídebb alakulat volt. Ezek mint rendfenntartók özönlötték el Pannonföldet. Endre 1046 őszén István király sírja mellett három magyar származású püspökkel koronáztatta meg magát. Gerecsák uruki püspök; Csaba nádor fia: a váci püspök és az esztergomi érsek tette fejére az uruki koronát a Szent István sírja mellett őrzött ereklyekoronával együtt. A keresztények üldözését megtiltotta. Követeket küldött III. Henrikhez, hogy elibe menjen valamilyen elhamarkodott cselekedetnek. 1050-ig német csapatok nem jelentkeztek, mert a német császárságban belső viszályok dúltak. arvisura | ||
| hun bod | 50. | 2014.06.28. 10:18 |
Ovonia: Ovo, Ovone  Az időközben magyar királlyá koronázott Aba Sámuel (1041-1044) ellenében a császár segítségére támaszkodva Péter igyekezett visszaszerezni trónját. A harciasságáról híres III. Henrik kihasználta a magyar belviszályt, s készült a magyarok elleni támadásra. Aba Sámuel látva a helyzetet megpróbált követeket küldeni Henrikhez, de az Pétert támogatva hajthatatlan maradt, ráadásul a Pétert erőszakkal eltávolító Abát, a pápa is ellenezte. 1042-ben, hogy megelőző csapást mérjen, Aba Sámuel két sereget is Németországba küldött, s a Duna-völgyében pusztított. Az egyik sereg sikeres volt, de a Dunától északra támadó magyar sereg vereséget szenvedett. A német válasz sem maradt el, Henrik elfoglalta és feldúlta Pozsonyt, s egészen a Garam folyóig pusztított. Az ingatag béke, amelyet sorozatosan mindkét fél megszegett 1044-ig tartott. Tavasszal a császár, oldalán Péterrel, kit vissza kívánt helyezni a magyar trónra, nagy sereggel ismét támadásba lépett. Sopronnál tört be s a mocsaras Hanságon is átkelve a Rába-Rábca vonalhoz ért. Viszonylag gyors előrehaladását segítette az a tény, hogy Péter magyar támogatói átsegítették a sereget a nehezebb terepszakaszokon. Aba Sámuel okos módon seregével hátrált, kerülve a nyílt csatát, bízva a folyók természetes akadályában és az egyébként jól felszerelt erős seregében. Péter segítői azonban gázlót találtak a Rábán, ahol ez idáig valóban nem sikerült a németek átkelése, s váratlanul a Győrtől délre, Ménfőnél álló magyar sereggel találták magukat szemben. A helyzet még így is Abának kedvezett. Azonos létszámú seregek néztek farkasszemet, s a németek épp csak túl voltak egy folyó vízi átkelésen, ami már akkoriban sem volt könnyű feladat. Ráadásul a magyar csapatok a Sokorói-dombok előterében, a dombok fedezetében álltak, s jól láthatták az ellenség hadmozdulatait. A csatára ilyen körülmények között július 5-én került sor. A széles, ám keskeny hadrendben felálló magyarok egy nagy tömbben, négyszögben álló német sereggel álltak szemben. A cél a németek hadrendjének megbontása és a széleken történő átkarolás lehetett. A könnyűlovas íjászaink meg is kezdték a nyilazást, ám a krónikák szerint egy hatalmas szélvihar hatására, amely elsodorta a nyílvesszőket, ez a manőver sikertelen maradt, s az erős szél a magyarok szemébe folyamatosan port fújt. A német hadrend nem bomlott fel, s az ekkor indított erőteljes nehézpáncélos lovasroham valószínű gyorsan átszakította a középen gyengébb magyar arcvonalat. A vereség szelét megérezve, a leírások szerint, több főúr, hadinépével együtt átállt az ellenség, s Péter király oldalára. Ezek után gyorsan befejeződött a csata, a magyarok menekülni kezdtek, Henrik pedig Péter oldalán egészen Fehérvárig vonult, ahol pártfogoltját visszaültette a trónra. Péter cserében ezért Henrik hűbérese lett, s úgy tűnt az ország függetlensége is odavész. Aba Sámuel egészen a Tiszáig menekült, ahol magyarok ölték meg. Évekkel később sírját felnyitották, majd testét, amely a legenda szerint ruháival együtt épen megmaradt, az általa alapított Abasári kolostorba helyezték örök nyugalomra. A Ménfő után újra trónra ülő Péter második uralma (1044-1046) s vele együtt a német hűbér azonban nem maradt tartós, mert a lengyel földről visszatérő Vazul fiak, a pogánylázadás és a németellenes mozgalom véget vetett uralmának és életének is. 1041 szeptember Magyar egyházi és világ elõkelõk megfosztják hatalmától a zsarnoknak tartott Péter királyt és helyette Aba Sámuelt választják meg uralkodójukul; Péter sógorához, Adalbert osztrák õrgrófhoz menekül. 1041. december 25. Aba Sámuel követei sikertelenül próbálják meg elismertetni uruk királyságát III. Henrikkel, aki ez idõközben segítségét kérõ Péter támogatása mellett dönt. 1042 szeptember III. Henrik Garam folyóig betörõ serege elfoglalja Pozsonyt és más várakat. 1043 nyara III. Henrik elutasítja Aba Sámuel megismételt békeajánlatát. 1043. november 30. elõtt III. Henrik újabb hadjáratot vezet Magyarországra; Aba Sámuel a Lajtán és a Morván túli területek átengedésével fegyverszünetet eszközöl ki. 1043 után Meghal Gizella, I. István özvegye. 1044 tavasza Aba Sámuel Csanádon ellene lázadó elõkelõket ölet meg; uralmával szembefordul addigi támogatója, Gellért csanádi püspök. 1044. július 5. III. Henrik serege a Gyõrhöz közeli Ménfõ mellett legyõzi Aba Sámuel hadait; a menekülõ Aba Sámuel magyar királyt a Tisza mellett megölik. 1044. július 5. után Péter király – másodszor – elfoglalja a trónt. 1045. május 26. III. Henrik Péter király meghívására Székesfehérvárott üli meg Pünkösd ünnepét, s hûbérként adja át az országot Péternek. 1046 tavasz Magyar egyházi és világi elõkelõ követséget küldenek Levente és András hercegekhez szorgalmazva hazatértüket. 1046 szeptember elõtt A Tiszántúlon a békési elõkelõ, Vata vezetésével a pogányság visszaállítását is követelõ lázadás tör ki Péter uralma ellen. 1046. szeptember 24. Gellért püspök vértanú halála. 1046 szeptember vége Trónra lép I. András magyar király. 1046 október Péter királyt a Fejér megyei Zámolynál elfogják és megvakítják. Hamarosan meghal, holttestét az általa befejezett pécsi székesegyházban temetik el. (Más hagyomány szerint a vak Péter I. András udvarában élt, s 1059 körül halt meg.) 1047 Meghal Levente herceg. 1048 körül I. András hazahívja Lengyelországból öccsét, Béla herceget. 1050 Ismétlõdõ határmenti összecsapások németek és magyarok között. | ||
| hun bod | 49. | 2014.06.26. 21:26 |
| OND BAAR - KALAAN nemzetség A Baár-Kalán második azon nemzetségek között, melyeket krónikáink »Szittyiából kijöttek «-nek s a hét vezértől származott családokkal egyenlőknek mondanak.2) Még hírnevesebbé teszik krónikáink a Baár nemzetséget azzal, hogy belőle származtatják azon Bánk-bánt, a ki II. Endre feleségét, Gertrudot megölte.3) Sáp (Úr-Sáp, Nagy-Sáp). Csongrád és Alpár között állott a Baár (Boor) nemzetség közös monostora: Ellős monostora (ma Ellés puszta).2) a Baár-Kalán nemzetség Ond és Ete nevű tagjainak életkorát is ez időtájra tehetjük. Ezen Ete alkalmasint egy személy azon Etével, a kit a Névtelen másodízben a csatlakozó kunok 7 vezére között sorol fel s a kinek fia Eudu építi szerinte a szekcsői várat. 5) Erre mutat legalább az, hogy Szekcső 1248-ban a Kalán nemzetség ősi birtoka.6) ...Szer és Alpár között estek jószágai. Itt volt Anyás, Szer, Tömörkény, Ellés és Alpár egy része ; itt volt Ete, a nemzetség egyik ősének emléke. Ezekhez járultak csakhamar a Tiszántúl, de szintén Csongrádmegyében eső Szeg, Körtvélyes, Vásárhely, lentebb Csanád- v. Torontálmegyében, Ikerhalom és Koxol (ma ismeretlenek). a) Kalocsa (Colsoy) ága. Fentebb már kifejtettük, miért tartjuk Petust és fiát. Jóbot Kalocsa (Colsoy) ivadékának. Petus fia Jób két ízben fordul elő. 1248-ban Cselén és Szekcsőn levő ötödrészét elcseréli II. Nánával ennek két esztergommegyei birtokáért: Sáp (Or-Sáp) ötödéért és »Berchee-'- nek irt praediumért.5) 1280 körül pedig a Maros mellett Erdélyben levő Radnót (Rennolth) egy részét adja el. Az erről szóló levél őt «Boor« nembelinek irja. 6 b) I. Nána ága. Ez ágból válik ki a Baár-Kalán nem második országos hivatalt visel tagja. I. Pósa. 1222-ben tagja volt azon hazafias pártnak, a mely II. Andrást az aranybulla kiadására kényszerítette s egyúttal az e párt kebeléből választott kormány tagjai közé jutott : országbíróvá lőn. Csakhamar azonban pártjával együtt megbukott, s ezentúl nyoma vész. II. Nána comes . 1256-ban a királytól engedélyt kért a szabad végrendelkezésre. Természetesen megkapta,5) s azzal élve 1257-ben Sámodot, a hozzá tartozó 11 (inkább majorral mint) helységgel (villae), nejének, I. Majs nádor leányának adta.6) Elkövetkezvén a IV. Béla és fia közt a háborúskodás, jónak látta biztosság okáért ezen rendelkezésére a kis király jóváhagyását is megnyerni. 7) Végre pedig 1266-ban a király előtt megtette végrendeletét. Minden vagyonát a margitszigeti apácza- kolostorra hagyta. Hozzá csatlakozott még neje is és a neki adott Sámodot szintén átengedte az apáczáknak.8) A végrendelet a Buda mellett es Solymárral kezdi és a baranyamegyei jószágokkal folytatja. Itt estek: Csele (most puszta), mindjárt mellette Kaplan, Személy (most Szebény), Sámod és a szekcsi (Scepchu) birtokáért cserébe kapott Chusach (?). Pestmegyei birtokai voltak: Gyanda, Micske (Misca) és Sumul (ma már egy sem létezik). Csongrádmegyében az övéi voltak legalább részben Tölgy (Tulg), a Kalán-Kröse (Guerusy, Queurus) nevű erdő egy részével, Szovát (Suat), Csákány, Bökény, Legény (Legen), Ete (Ethey), Alap (ezek mind Puszta-Szer köri, a Tiszától egy kissé odább feküdtek). A Tisza mellett övé volt Alpár egy része. Bocsor (Buchur) föld Áronmortvája nevű mocsárral egészen őt illette, továbbá Torba és Hegenfa földek, a Tiszával s a Vártó nevű halastóban egy hálóhúzás jogával együtt. A Tiszántúl Kerát egészen bírta, a két Fejérjuh (Feyryhu), továbbá György, Sód (Soud), Dama, Vásárhely (Wisarahel) nevű földekből rész illette őt; a körtvélyesi rév-vám negyede, a Tisza balpartján eső Püspöki és Beregd nevű földek szintén birtokai közé tartoztak. Ebből is, meg a Tisza folytonos emlegetéséből is látjuk, hogy a birtokok legnagyobb része csakugyan ott feküdt, a hol a Névtelen szerint Ond birtokos volt. c) I. Gyurkó ága. Mint a nemzedékrenden látható, Gyurkó I. Nánának volt kortársa. Azt, hogy 1205—6-ban Gyurkó (Gyrco) nev volt a bihari ispán, csupán hozzávetésként akarjuk fölemlíteni. mert a névhasonlatosságon kívül I. Gyurkónak a bihari ispánnal való azonos voltára bizonyítékunk nincs. Fiának, II. Gyurkónak Sámodon és Cselén voltak részbirtokai. Ennek ntestvére, Dominika, Kristóf nev baranyamegyei nemeshez ment férjhez. II. Gyurkó sámodi birtokát 1244-ben maga adta el II. Nánának. 3) e) I. Baár ága. Maga a névadó Baár első ismert tagja. De róla, valamint két fiáról, Izsóról és I. Istvánról neveiken kívül semmit sem tudunk. Izsó fia Sámson 1259-ben egy tolnamegyei özvegynek, Apary Péternének volt meghatalmazottja; becsülte meg, mennyit ér a Kórógyi Keled fiaitól leánynegyed fejében nővérüknek... ...jelek szerint Baranyamegyében lakott. Fia Agy vagy Aty (Och, Ogh) ispán már határozottan baranyamegyei ember. Azért szólalt föl oly erélyesen, midőn rokona, II. Marján comes a nemzetségi törvény ellenére — bár a király engedélyével — Jenő és Nana helységeket (Mohácstól északra) a margitszigeti apáczáknak hagyományozta.3) Sőt tovább ment, a vitás birtokokat lefoglalta, saját ekéivel — mint az oklevél megjegyzi — fölszánttatta, bevettette, a szőllőket megkapáltatta, jobbágyokat telepített rá, egyszóval úgy viselte magát, mintha Jenő és Nána az övé volna.4) I. Izsép ötödik, II. Izsép nev fiától származik a Baár-Kalán nem legjelentékenyebb hajtása, a Szeri Pósa család. Ennek névadója, II. Pósa, 1306-ban testvérével, II. Lászlóval együtt résztvett az Ellősy-alágnál ismertetett, Kopasz nádorral való összetűzésben.2) Utóbb mégis I. Károly király leghívebb embereinek egyike lőn. Ennek jele, hogy 1318 nov. 24-én a király Szermonostorán tartózkodik.3) BALOG - SEMJÉN I. István és Pál lesznek a királynak fővezérei és megbízottai, a lázadók akkor nyernek a királytól kegyelmet, ha I. Istvánhoz és Pálhoz csatlakoznak. I. István és Pál ügyekéztek is megfelelni a nagy bizalomnak, s e miatt összevesztek majd minden szomszédjukkal, a Várdayakkal, Küke Jakabbal, Csetnek fiaival, a Lidéryekkel (a mai Lórántházán, Nyir-Bakta mellett, laktak), a Dersyekkel, ezeknek birtokait lerontották, neki mertek támadni oly hatalmas uraknak, mint Barsa Kopasz, a későbbi nádor, Amadé nádor, akinek Kürü nevű várát ostrom alá vették. Igaz, hogy csak ügy hullott rájuk a sok birtok-adományozás : a lázadók jószágai, a leleszi kegyuraság, az ugocsamagyei főispánság mind rajok szállottak,3) de másrészt ők is sokat vesztettek, birtokaikat pusztították, Péter testvérüket megölték. Aztán pedig rövid időn rájuk tört a fergeteg; éppen, mikor királyukhoz Körösszeg alá készültek, jött a rémhír, hogy a királyt meggyilkolták. Erre aztán ellenségeik rájuk törtek, várukat szétrombolták, I. Istvánt elfogták, Pált és Lászlót Oroszországba, magát I. Mihályt kis fiával, II. Mihálylyal (Micskkel) Esztergom tájékára kergették, aztán birtokaikat elfoglalták (Semjént és Napkort Amadé, Kért és Panyolát Kopasz vette el), s mintha mindez még nem lett volna elég, az egész ország előtt megbecstelenítették őket. 1291. jan.5-én Bihar-, Szabolcs- és Krasznamegyék közgyűlésén, ellenségeik ösztönzésére, I. Istvánt nyilvános gonosztevőnek (publicus malefactor) nyilvánítja a király s bárkit fölhatalmaz, hogy őt elfoghassa s megölhesse.4) A fergeteg után egy ideig szörnyű csend lőn. I. Mihály tiltakozott ugyan ellene, hogy őt és családját éppen a királyhoz való hűség miatt érje ily kegyetlen büntetés, de hiába; APOR (Opour, Opor) Sándor fia Sándor és Regináid a tatárjárás által okozott nagy inség idején Tápányban (Tapan. most Táp falu Pannonhalmától délkeletre) lev földeiket adják el. 3) Kevéssel utóbb, 1244-ben Sándor fiai, Sándor és Beled, anyjukkal együtt Urukang falunak (ma Szentivány Győrmegyében) felét erdeivel, szigeteivel és halászatával (tanyájával) együtt a pannonhalmi monostornak adják el 95 márkáért... 1269-ben 4 Apor nembeli: Lénárd fia Sike, Érne, Pós (Puus) és Velpech a turóczi préposttal pereltek, de nem turócz-, hanem győrmegyei szolgákért. 8, a turóczi monostornak adott, s a Győrtől délre eső Barátiban lakó vinczellért követeltek vissza a préposttól, de ennek oly nagy szüksége volt az emberekre, hogy inkább fizetni akart az Apor nembelieknek 14 csupa jó, bécsi dénárokból álló márkát, csak mondjanak le jogukról. Az egyezség létre is jött volna, de mikor már át akarta adni a prépost a pénzt, közbelépett Sándor fia Sándor és eltiltotta rokonait a szerződés megkötésétől. BAKSA (Boxa, Baxa) Baksa nemzetség őse azon Botch fia Tamás, a ki 1212-ben kapta Lengyéndet s a kinek atyja Botch vagy Bothk 1231-ben tett végrendeletet.3) I. Baksától vette. Kitűnik ez abból, hogy halála után nevezik a nemzetséget legfiatalabb testvéréről » Simon «-nak,4) sőt egyszerre » Baksa és Simon « nemzetségnek is 5) 1272— 1288-ig I. Simon fiai híven ragaszkodtak Kún Lászlóhoz. 1282-ben mindnyájan segítették őt a kunok ellen vitt véres harczban s két fölfegyverzett kunt elfogván, azokat a király elé vezették. De különösen kivált közlök I. György, a Sóvári Sós család se. Végig küzdötte jóformán az összes, Kún László idejében folyt háborúkat, majd mint alvezér, majd mint önálló hadvezér. Márk fia Lóránd s ennek rokona, Geregye (Gerge) ellen Finta vezérlete alatt harczolt, s Geregyét ő fogta el; a morvamezei nagy ütközet előtt egy kémlelő portyázást hajtott végre nagy sikerrel s ez alkalommal 3 csehet, a nagy ütközetben pedig 9 csehet fogott el. Hogy a hódtavi csatában sem hiányzott, az természetes. Önálló hadvezérként működött a Lithen oláh vajda ellen küldött hadseregnél (s ekkor Lithen testvérét fogságba ejtette), majd a Dormán bolgár fejedelem ellen indított hadjáratban. Nagy része volt a tatárok 1285-iki kiűzésében is. Legnevezetesebb hadi tette azonban az volt, hogy az országából elmenekült Leskó krakkai herczeget 1285-ben az aug. 2-án vívott nagy csata után hazájába visszavezette. Két évvel utóbb újra Leskó segítségére sietett, s most a tatároktól menté meg országát. Szandecz vára alatt oly sikerrel támadott meg egy csapatot, hogy annak vezérét elfogta és számtalan embert mentett ki a rabságból. Szandecz alól gyorsan hazánknak szepesi és sárosi határaihoz vonult, s itt az úgynevezett gyepüknek (fatorlaszoknak) s az általa 1285—86- ban épített Tarkő várának állhatatos, éjjel-nappal való védelme által a tatárok hazánkba való betörését megakadályozta.1) Valóban méltó volt tehát arra, hogy necsak hazánkban, hanem Lengyelországban is megjutalmaztassék. 1287-ben a szandeczi kerületben eső Weglova (mai Wielogiowy) birtokot kapta Leskó fejedelemtől.2) 1290-ben még I. György, testvérei, I. László és Dancs unokaöcscsei is Kún László ellen fordulnak ?3) igazán bajos megérteni és, sajnos, nincs is elegendő adat megérthetésére. 1316-ban a Baksa nemzetség szerencsésen kikerülte a Kopasz-féle lázadást. Úgy látszik mind a király részére I. Dózsa, mind Kopasz nádor főcsatlósa, Petenye fia Péter fölszólították ket a hozzájuk való csatlakozásra.4) Petenye fiát ugyan nem követték, de a király sem dicséri őket valami ekkor véghezvitt hőstettükért. Petenye fiának bukása mégis nagy szerencséjükre vált. Alkalmat adott ugyanis arra, hogy a régi királyi várat, Sáros-Patakot (megtoldva még egy pár szerzett birtokkal) tisztességes csere utján visszaadhatták a királynak. HONT - PÁZMÁNY I. Tamás a Szentgyörgyi család őse; 1202-ben a bolgárok ellen a Morawa folyó mellett hősiesen harczolt, 1205—6. évben pedig a cseh király segítségére küldött sereget vezérelte.1) 1208-ban nyitrai ispán vala. 2) Fiai közül Sándor 1203-ban András herczegnek, a későbbi II. András királynak segítségére volt, hogy börtönéből kiszabaduljon. 3) I. Sebös pedig vele együtt ette a számkivetés kenyerét.4) Sándor 1216—17-ben főpohárnok volt, s arról 1217-ben csak 300 márka kárpótlásért mondott le.5) I. Sebös még előbb, 1209-ben viselte a főpohárnokságot.6) 1231 előtt és 1233-ban a nyitrai ispánságot birta 7) és kezeskedett 1233-ban II. András mellett, hogy az egyházaknak tett ígéreteit meg fogja tartani. 8) IV. Béla idejében is megmaradt az ország dolgait intéző férfiak sorában. 1236-ban éppen azért nem jelent meg egyik bírói ítéletnél, mert a király és az ország dolgaival nagyon el volt foglalva. 9) I. Sándor fiai 1241-ben vitézül harczoltak a sajómenti csatában. Egyikük elesett, II. Kozma 2 sebet kapott. Mindamellett II. Kozma és Achilles haza menekültek s 1241— 42-ben hősiesen védelmezték Pozsonymegyét a rossz szom- széd, Babenberg Frigyes ellen. E védelem közben II. Kozma egyik szemét elvesztette és az osztrákok fogságába került, a honnan királya váltotta ki. 1) II. Kozma fiai, II. Pál és IV. Kozma, méltók voltak atyjukra. 1289-ben és később tőlük telhetőleg ellenálltak annak, hogy Pozsonymmegye az osztrákok kezére jusson. E miatt az osztrákok Szentgyörgy és Bazin várakat tőlük elfoglalták. Eberhart pozsonyi ispán pedig IV. Kozmát halálra ítélte, s attól csak Istvánfia László nevű hű embere mentette meg.' ; ... III. Ábrahám gyaraki birtoka miatt az esztergomi érsekkel viszályba keveredett s ennek tizedeit lefoglalta. Az érsek erre III. Ábrahámot kiközösítette. III. Ábrahám utoljára is kénytelen volt engedni s az érsekkel kibékülni, de az okozott 100 márkányi kárért elvesztette Érsek-Újvár mellett eső gyaraki jószágát. 8) HAHÓT HOHOLDI HOHOLT BUZAD II. Búzád ÁGA. a) Története. Névadója és méltán hírneves tagja II. Búzád vala. 1209-ben győri, 1222—23-ban pozsonyi ispán vala. 11) 1223-ban IV. Béla kiskirálylyal külföldre bujdosott, s ott volt, míg a pápa II. András király haragját ki nem engesztelte.1 -) 1226.és 1229. évek közt valameddig tótországi bán volt, mert 1233-tól kezdve az oklevelek következetesen volt bánként emlegetik, más oklevelekből pedig az is bizonyos, hogy csak 1226 és 1229 szept. 8-ika közt lehetett az.") 1232-ben még tanúskodott a veszprémi egyháznak Vizmet muraközi jószágáról,15) de 1233-ban már tagja volt a domokosrendűek, akkoriban új és buzgó rendjének16) s a pesti kolostorban élt 1241-ig. A szörnyű tatárjárás idején ott maradt a menekülni nem tudó néppel, hogy azt vigasztalja, s ott az egyházban, az oltár előtt ölték meg a tatárok. JÁKÓ I. Jákó fiaiból, I. Andrásból és II. Jákóból idővel jeles emberek s országos hivatalt viselő férfiak váltak. 1273-ban András ungi, II. Jákó zempléni ispán vala. 8) II. Jákó 1279—1280-ban a főpohárnokságot viselte. 9) Mindketten részt vettek 1278-ban a morvamezei csatában, 10) 1291-ben pedig az osztrák háborúban. 11) I. András és II. Jákó fiai a XIV. század elején sokat szenvedtek I. Károly királyhoz való hűségük miatt s kivált azért, mert 1312-ben meg 1315-ben nem csatlakoztak Amadé fiai és később Kopasz nádor lázadásához,2) a kinek egyik főpártvezére Petnefia Péter, zempléni főispán, éppen közelükben, Barkó várában lakott. forrás: a magyar nemzetségek a 14.sz.közepéig (1901) (Módosította hun bod 2014.06.26. 23:28-kor) | ||
| hun bod | 48. | 2014.05.07. 17:36 |
 | ||
| hun bod | 47. | 2014.05.07. 17:07 |
 | ||
| hun bod | 46. | 2014.04.24. 17:56 |
    | ||
| hun bod | 45. | 2014.04.17. 17:30 |
| ||
| hun bod | 44. | 2014.04.17. 16:58 |
| ||
| hun bod | 43. | 2014.04.17. 15:39 |
Dózsa Budán | ||
| hun bod | 42. | 2014.04.15. 10:02 |
| Ashbagh, Mirizangasz, Rööde, Farkasswanc, Halaz, Almaregasz, Foraghheim, Erlafam (aka Efraim), Magadha, Bardanovic (-ov - ic told.) Artagrum ártványhatár Avar Ring földvár határ íjhosszra tarthatum in provincia Avarorum quendam locum, qui vocatur Litaha, et in terra Hunorum Zeizzinmurum, Treismam, Wachowam, Pelagum, Nardinum, Reode, Asbahc, Wolfeswanc, Erlafam et in Artagrum basilicas duas et in Saxina basilicas duas“ Fassung der Urk.) [823 Juni 28 Frankfurt Petulumvillare cum Almaregas usque in Summas Campanias et Petra fontana inter duas stratas usque in Bruscam, Marchofeldis, deinde in strata Sarmatorum usque in Mirizangas fluvioli, rivuli, rivulo, rivulum: Rabadonis Rabadociolum Picerium Grineo Sabniza fontana: Candes Hurim Almeria Petori Harad Bunceoli Fainam Sicca Canalisvere in Septem Calluel ad Vesin Bellam Hungrinega Argiles Albereis Odam Bruscam Salis Karrieleia Scammas Malhirheias Fulguttis monte: Hunerino forestae: Agution (Módosította hun bod 2014.04.15. 18:35-kor) (Módosította hun bod 2014.04.15. 18:37-kor) | ||
| hun bod | 41. | 2014.04.15. 09:48 |
| 1012 Ebd. II, S. 59: „Iste Adalbertus marchio gloriosus cum filio suo, quem Leopoldum nunc vocitamus, Orientalem marchiam Austrie videlicet vi et industria armorum de manibus eripuit Ungarorum, qui ab Ostrogothis eam possederunt, Hainrico imperatore sancto anno Domini MXII°.“ MGH SS IX: Annales Admuntenses a. 1042, S. 574: „Adilbertus marchio qui marchiam orientalem Ungaris primo abstulit et filius eius Liupoldus maximam partem exercitus Ovonis regis Ungarorum delevit.“ (Módosította hun bod 2014.04.15. 11:53-kor) | ||
| hun bod | 40. | 2014.04.15. 09:35 |
| annalium boicorum MCCCXI - MDCCX    (Módosította hun bod 2014.04.15. 11:42-kor) | ||
| hun bod | 39. | 2014.04.13. 11:24 |
  | ||
| hun bod | 38. | 2014.04.13. 11:18 |
| Annales ducatus Styriae Stajer az Enns folyón      (Módosította hun bod 2014.04.15. 18:43-kor) | ||
| hun bod | 37. | 2014.04.09. 20:21 |
| ‚predia in marchia1 Dobrich, Stenniz, Frezniz, Trachendorf, Roas, Sowe et Sowne, Zotel et Niringe et inter fluenta Copriunich, Chodinie, et Ogwanie, Chrilowe et inter flumina Gurke et Sowe’ [Würzburg 1130 Oktober 18 / Cop. XII. (wahrscheinlich eine verfälschte Nachzeichnung auf der Basis eines echten Lothardiploms)] ad terminandam et dilatandam marcam1 seu navalem viam in alveo suptradicti fluminis [= Súra] XXIII pedum latitudinis’ [Trier 1131 April 23 / Or.] | ||
| hun bod | 36. | 2014.04.09. 19:59 |
| ac incta ripa Zourae quantum extenditur unius iugeri longitudo usque ad vadum quod vulgo Stresoubrod vocant, ibique ultra eundem fluvium occidentem versus usque in viam quę vocatur via Chreinariorum, et sursum per eandem viam quicquid campi in australi eiusdem vię parte iacet, ita ut Primet territorium et silvula quę Zourska Dobrauua sub eadem comprehensione teneatur et spatium quod iacet inter Brimet et Uvizilinesteti per medium dividatur, et sic usque in prefatum rivulum Sabniza’ dobravva dobro hodum hodhaaw ‚locis bannum nostrum a rivulo Sabniza versus occidentem usque ad finem Bosanga et inde usque ad iam dictum rivulum Chotabla indeque usque in Zoura fluvium et quicquid intra hęc eadem prefata undique secus comprehensum videtur loca’) (Módosította hun bod 2014.04.09. 22:06-kor) (Módosította hun bod 2014.04.09. 22:08-kor) | ||
| hun bod | 35. | 2014.04.09. 19:57 |
| Zoure adiacentis qui extenditur orientem versus, et ita per eundem montem perque valles usque ad castrum quod vulgo Bosisen vocatur, statimque de eodem castro usque in rivulum qui vocatur Goztehe, et cacumina montium ad Zouram respicientia perindeque ubi prefatus rivulus australi parte decurrens hostium vadit in Zouram, ac sic tractim dum Zoura hostium facit in Zauam, ac quicquid inde locorum inter illas proprietates duas situm est [Frankfurt 989 Oktober 1 / Cop. XII.] | ||
| hun bod | 34. | 2014.04.09. 19:23 |
| Auarorum terra = marcha „Post haec omnia domnus rex Carolus per semet ipsum ad Reganesburg pervenit et ibi fines vel marcas Baioariorum disposuit, quomodo salvas Domino protegente contra iamdictos Avaros esse potuissent.“ Annales regni Francorum a. 788, S. 84 Annales regni Francorum qui dicuntur Annales Laurissenses maiores et Einhardi in provincia Avarorum quendam locum, qui vocatur Litaha, et in terra Hunorum Zeizzinmurum, Treismam, Wachowam, Pelagum, Nardinum, Reode, Asbahc, Wolfeswanc, Erlafam et in Artagrum basilicas duas et in Saxina basilicas duas“ Fassung der Urk.) [823 Juni 28 Frankfurt Annales regni Francorum a. 826, S. 168 f.: „Cui imperator, qui fama erat Bulgarorum regem a suo quodam optimate aut regno pulsum aut interfectum, respondere distulit; illoque expectare iusso propter famae certitudinem comperiendam Bertricum palatii comitem ad Baldricum et Geroldum comits et Avarici limitis custodes in Carantanorum provinciam misit.“ Annales regni Francorum a. 826, S. 168 f. Annales regni Francorum qui dicuntur Annales Laurissenses maiores et Einhardi ‚secure persistant terminis vel marchis1 aut confiniis hic inferius subnotatis, id est Petulumvillare cum Almaregas usque in Summas Campanias et Petra fontana inter duas stratas usque in Bruscam, Marchofeldis, deinde in strata Sarmatorum usque in Mirizangas cum Dolosana fontana atque cum Hunerino monte et cum ipsa fontana Hungrinega et forestae Agutioni usque in Rabadicinio cum Pigerio rivulo omnibusque appendiciis et adiacentiis suis ad antedictum monasterium iuste legitimeque pertinentibus.’) [Ingelheim 948 Juni 11 / Cop. XVII.] (‚dimidiam partem praedictae civitatis aquilonalem et dimidiam partem insulae totius septentrionalem in qua civitas eadem habetur constructa, dimidiamque partem omnium villarum illuc pertinentium, duas insuper integre civitates cum omnibus suis appenditiis Pricerui et Ezeri nominatas.’), [Magdeburg 948 Oktober 1 / Or.] ‚quasdam res nostrę proprietatis in marca1 Lipâni, hoc sunt ville VI sic nominate: Lubeme, Klinizua, Sebene, Tulci, K1azina, Kribci, cum omnibus apendiciis’ [Quedlinburg 956 August 24 / Or.] ‚quandam nostrae proprietatis partem in regione vulgari vocabulo Chreine et in marcha1 et in comitatu Paponis comitis sitam, id est ubi rivulus Sabniza originem producere incipit, deinde statim occidentem versus cacumina montium silvasque interiacentes usque ad Bocsanam ipsasque alpes Bocsanam et sic ad fines earundem alpium, deinde ubi rivulus Cotabla originem sumit, usque ad hunc locum ubi hostium in Zovra fluvium mittit, sicque trans Zouram usque ad summitatem ipsius montis Zourae adiacentis qui extenditur orientem versus, et ita per eundem [Heiligenstadt 973 – November 23 / Or.] Historisches Institut der Universität Stuttgart (Módosította hun bod 2014.04.09. 21:23-kor) | ||
| hun bod | 33. | 2014.04.09. 19:05 |
| Magadoburg [=Magdeburg]; Erpesfurt [= Erfurt]; Halazstat [= Hallstadt, Kr. Bamberg-Land] Marken und Markgrafen im früh- und hochmittelalterlichen Reich Vorgelegt von Daniel Rentschler aus Ludwigsburg Hauptberichter: Prof. Dr. Wolfgang Stürner Mitberichter: Prof. Dr. Folker Reichert Historisches Institut der Universität Stuttgart | ||
| hun bod | 32. | 2014.04.09. 19:02 |
| Hic Heinricus contra regem Gezam Ungarie prope fluvium Lytach pugnavit, prelians plus temere quam ignave; pluribus interfectis in oppidum quod Favianus dicitur declinavit; tenuit enim marchiam Orientalem et ducatum Moricorum et utramque terram necesse habuit defensare.“ „Iste Adalbertus marchio gloriosus cum filio suo, quem Leopoldum nunc vocitamus, Orientalem marchiam Austrie videlicet vi et industria armorum de manibus eripuit Ungarorum, qui ab Ostrogothis eam possederunt, Hainrico imperatore sancto anno Domini MXII°.“ (Chronica Austriae) 1012 | ||
| hun bod | 31. | 2014.04.09. 18:51 |
| 295. Fajsz i.sz. 980 296. Csák i.sz. 985 297. Vászoly i.sz. 1028 298. Levente-Báj i.sz. 1038 299. Daróc i.sz. 1049 300. Pamir i.sz. 1070 301. Askél i.sz. 1074 302. Jumala i.sz. 1080 303. Jarsu i.sz. 1097 304. Zandorhán i.sz. 1136 305. Badzsán i.sz. 1172 306. Kadián i.sz. 1200 307. Köttöny i.sz. 1246 308. Bohumja i.sz. 1252 309. Askélon i.sz. 1258 310. Burasz i.sz. 1270 311. Csagatáj i.sz. 1285 | ||
| hun bod | 30. | 2014.04.09. 16:55 |
| 282. Kazár i.sz. 670 283. Váska i.sz. 685 284. Tormás i.sz. 709 285. Oposur i.sz. 731 286. Tarkacs i.sz. 755 287. Tudum i.sz. 769 288. Gyalu i.sz. 795 289. Edemen i.sz. 805 290. Bodorkaszu i.sz. 825 291. Álmos i.sz. 869 292. Nagybodor i.sz. 898 | ||
| hun bod | 29. | 2014.03.21. 22:50 |
győztes párviadalt 1514. február 28-án a szendrei lovas szpáhik vezérével, az epeirosi Alival | ||
| hun bod | 28. | 2014.03.20. 18:34 |
| ...márczius 20-án este megérkezett István főherczeg s nádor királyi teljhatalommal való felruházásának, úgy Batthyány Lajos magyar miniszterelnökül történt kinevezésének híre SZEGED 1848 Wöbber után Petrovits és Tary ellenében nyilvánult legjobban a kedvezőtlen hangulat, mit Tóth Mihálynak, a főbírójelöltnek még Bérczy és Rengey ellenében is sikerült felkölteni, holott az első a bukott rendszernek éppen áldozata, az utóbbi kiváló tehetségű egyén pedig a szabadelvű törekvések buzgó támogatója volt. Főkapitánynak Farkas János, alkapitánynak Vékes Imre; pusztai biztosnak Nyáry Mihály lett megtéve. A harmadik napon kidobolták, hogy DOBOS Az olasz foglyok jelentkezzenek este a hajóhídon! Hajóval fogják őket Pestre felvinni. Onnan aztán mennek haza, ki hova való. | ||
| hun bod | 27. | 2014.03.19. 21:40 |
| sisakok felső sor hun alsó sor görög/türk  (Módosította hun bod 2014.03.19. 22:43-kor) | ||
| hun bod | 26. | 2014.03.19. 21:35 |
| tíz harcos fölött áll egy tatár, tíz ilyen egység egy század, tíz század egy ezred, tíz ezred a tumen, a magasabb parancsnokok mind mongolok és tatárok. Atillától a khorezmi sahig sok nagy vezér vesztét okozta már, hogy döntő csaták idején egyes "szövetségesek" cserbenhagyták a fősereget. a legütőképesebb tumenek színtisztán tatárokból, vagy kipcsákokból állt.   | ||
| hun bod | 25. | 2014.03.19. 19:38 |
| 1241 végén Belső-Ázsiában meghalt Ögödej nagykán. s a magyarországi hadakat vezető Dzsingisz-unokák érdekeltek voltak a trónutódlásban, mivel a következő nagykánt csak évekkel később, 1246-ban választották meg IV. Béla támogatta a magánhadseregek létrejöttét, megerősítését, és kényszerűségből ugyan, de részben rájuk alapozta az ország haderejét. Ugyanakkor több eszközt igénybe vett, hogy saját maga is tekintélyes haderő felett rendelkezzék. Első helyen a kunok említendők. 1247-ben Béla megállapodást kötött a johannita lovagrenddel. A johanniták elnyerték a Szörénységet, valamint az Olton túl fekvő Kunországot. Béla feltétele az volt, hogy várakat kötelesek építeni, gondoskodniuk kell a terület védelm Várépítések A tatárjárás pillanatában mindössze 10 kővár volt az országban. A tatárjárás után főleg a király és a világi nagybirtokosok építettek kővárakat. 1270 körül az új típusú várak száma elérte vagy meghaladta a 100-at. Béla 1242-ben visszavette Kőszeget és Sopront, valamint a három nyugat-magyarországi megyét, de 1243-ban elvesztette Zárát. 1246-ban magyar-osztrák összecsapás. A csata osztrák győzelemmel végződött. Az ütközetben Frigyes életet vesztette, s vele fiágon kihalt az Ausztriát uraló Babenbergek dinasztiája. Kezdetét vette a hosszas küzdelem a Babenberg örökségért, Ausztriáért és Stájerországért. | ||
| hun bod | 24. | 2014.03.19. 19:31 |
| Közben a tatárok az elfoglalt országrészekben berendezkedtek. A falvak élére elöljáróik kerültek, akik behajtották az adókat és ítélkeztek. 1242 januárjának közepén kelhettek át a tatárok a befagyott Dunán. Pestről kiindulva előbb a túlparti Budát égették fel, majd Esztergom városát foglalták el, de a várat nem bírták bevenni. Székesfehérvárnak csak a külvárosait dúlták fel, maga a város nem jutott a kezükre. Pannonhalma is megmenekült. | ||
| hun bod | 23. | 2014.03.19. 19:28 |
| Béla Zágrábból kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy az európai hatalmakat Magyarország megsegítésére bírja. Levelet és követet küldött IX. Gergely pápához. Ugyancsak levéllel kereste fel IX. Lajos francia királyt. Végső elkeseredésében Magyarországot hűbérként ajánlotta fel II. Frigyes császárnak, ha segítséget kap tőle. Európa azonban nem mozdult. | ||
| hun bod | 22. | 2014.03.19. 19:27 |
| tatár jobbszárny a lengyel- és morvaországi portyázások után Kelet-Ausztriára támadt. Frigyes és szövetségesei azonban kiszorították őket. Frigyes magyarországi katonai akcióba kezdett, seregei egészen Győrig hatoltak, végül Győrt is elfoglalták. A magyarok verték ki a nyugati végekről az osztrákokat. Míg Frigyes a Duna jobb partját dúlta, a Duna bal partján megjelent a tatár sereg északi szárnya. | ||
| hun bod | 21. | 2014.03.19. 18:24 |
| a Muhi csata után megnyílt az út Pest felé, amit háromnapi ostrom (nyílzápor) után elfoglaltak. A tatár fősereg április közepén már a Duna vonalánál állt. Béla közben Pozsonyból Frigyes osztrák herceg hívására Hainburgba ment, de Frigyes, kihasználva Béla szorult helyzetét, megzsarolta. Az 1235-ös békéért fizetett pénz fejében elvette a magyar király értékeit, és ráadásul még három nyugat-magyarországi vármegyére is rátette a kezét. | ||
| hun bod | 20. | 2014.03.19. 18:23 |
| kelet felé indult a magyar sereg. Közben a tatárok Egert is feldúlták. A három szárnyból álló tatár hadseregnek csak a Batu vezette fő ereje tartózkodott Magyarországon (a jobbszárny Lengyelországban, a balszárny pedig Moldvában volt), vagyis a 150 000 főre tehető tatár hadból legfeljebb 60 000 hatolt be egyelőre a Kárpát-medencébe. | ||
| hun bod | 19. | 2014.03.19. 18:20 |
| A gyors tatár sikerek azt alaptalan gyanút táplálták, hogy a kunok összejátszanak a tatárokkal, akikről azt hitték: szintén kunok. Kötönyt és kísérete ellen fordult magyar és német tömeg megölte őket. Pogrom kezdődik a kunok ellen, mire a kunok kiváltak a magyar katonai táborból, dél felé vonulva dúlták, pusztították az országot. Útközben két magyar sereggel is megütköztek, ezeket legyőzték, és a Szerémségen át kivonultak az országból. A kunokkal egy időben Frigyes is elhagyta a pesti tábort. | ||
| hun bod | 18. | 2014.03.19. 18:18 |
| A tatár előőrsök már március 15-én félnapi járóföldre álltak Pesttől. Március 17-én elfoglalták és kirabolták Vácot, majd ugyanezen a napon szinte teljesen megsemmisítették Ugrin kalocsai érsek seregét. Csekély kíséretével megjelent a magyarok pesti táborában Frigyes osztrák herceg, aki harcba kezdett a Pest körül portyázó tatárokkal. | ||
| hun bod | 17. | 2014.03.19. 18:17 |
A Vereckei-hágó (Orosz-kapu) védelmére küldött Tomaj Dénes nádor 1241. március 12-én csatába bocsátkozott a tatárokkal, de vereséget szenvedett, és csaknem összes emberét elvesztette. Megnyílt az út a tatárok előtt a Kárpát-medence belsejébe.  (Módosította hun bod 2014.04.04. 23:29-kor) | ||
| hun bod | 16. | 2014.03.19. 18:15 |
| A tatárokkal szemben csatát vesztett Kötöny kun fejedelem 1239-ben bebocsátást kért Magyarországra, s annak fejében, ha Béla megőrizné népe szabadságát, a katolikus vallás felvételét és a magyar királlyal való együttműködést ígérte. A kunokban fegyveresei gyarapodását, belső bázisának kiszélesítését látta az uralkodó, így örömmel tett eleget Kötöny kérésének, s 1239 őszén maga is az ország keleti határára ment, megkereszteltette és nagy pompával befogadta a kunokat. | ||
| hun bod | 15. | 2014.03.19. 18:10 |
| 1235-ben a keleti magyarok felkeresésére útnak indult négy domonkos barát közül egyedül Julianus ért célba, sikerült a Volga vidékén megtalálnia a magyar nép keleten maradt rokonait, akikkel magyar nyelven meg tudta értetni magát. Julianus volt az első magyar, aki megbízható híreket hozott a Kelet-Európát fenyegető tatárokról. Tőlük értesült arról, hogy a tatárok nyugati hadjáratot terveznek. Az 1236 végén hazatérő Julianus mind a magyar királyt, mind a római pápát tájékoztatta útjáról. Amíg Julianus Rómában időzött, Magyarországról újabb négy Domonkos-rendi szerzetes indult útnak 1237 első hónapjaiban a keleti magyarok országába, Nagy Magyarországba. | ||
| hun bod | 14. | 2014.03.19. 17:37 |
| nem barátokat szerzett hanem ellenségeket mem baraathkhet szerüza jam dimumekhet bajtaarshkh voj baji gizün vezi baj nem jár egyedül she elün | ||
| hun bod | 13. | 2014.03.17. 23:31 |
| 1242 tavaszán Civakodó Frigyes megtámadta Pozsonyt, a király hadai azonban elhárították a támadást, majd visszafoglalták a korábban kizsarolt területeket. 1243. június 5-én a velencei dózse megtámadta, majd el is foglalta Zárát. 1246 elején Frigyes osztrák és stájer herceg legyőzte a cseheket, ezek után pedig a magyarokra támadt. A legnagyobb csata a Lajta partján zajlott, 1246. június 15-én. A magyarok oldalán harcolt III. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem is Az ütközetet ennek ellenére a magyarok elvesztették; ám a csata során meghalt Frigyes herceg, vele pedig kihalt az Ausztriát évszázadok óta uraló Babenberg-ház. 1251-ben az osztrák trónt Ottokár morva őrgróf, I. Vencel cseh király fia szerezte meg. IV. Béla erre az orosz Danyiil fejedelemtől kért segítséget, aki csatlakozott az Ausztriába 1252 júniusában betörő magyar és kun seregekhez. 1253-ban a magyarok feldúlták Morvaországot; ám IV. Ince pápa közbenjárására Ottokár és Béla végül békét kötöttek. 1260 magyarok oldalára álltak a kunok, Danyiil orosz fejedelem csapatai, a lengyel fejedelmek, valamint a Balkánról a szerbek, a bolgárok és a görögök. Ottokárt támogatták a csehek, a morvák, az osztrákok, a stájerek és a sziléziai lengyelek. A Morva folyó mellett felállított ellenséges seregek július 12-én és július 13-án csaptak össze; a harc pedig a magyarok vereségével végződött. IV. Béla így kénytelen volt lemondani az osztrák területekről. 1264 IV. Béla megtámadta a fiát; és eleinte ő állt nyerésre. Elfogta Istvánt és családját, azonban a herceg szövetségesei kiszabadították őket. Ezután István seregei fokozatosan kiszorították Béla hadait a keleti országrészből; végül pedig 1265 márciusának elején döntő ütközetet vívtak Isaszegnél. A csatát István nyerte meg, így IV. Béla kénytelen volt visszaadni fiának a teljes keleti országrészt. | ||
| hun bod | 12. | 2014.03.17. 23:08 |
| ...ösztökélte állandóan, hogy a fiatal királynő életét ellenőrizze, mert Dénes nádorral hozták intim kapcsolatba. A hatvan éves király, alig tizenhat hónapi harmadik házasságkötése után 1235 szeptemberében meghalt és amikor a temetésre megjelent német császári követek a gyászszertartások után búcsúzkodtak IV. Bélától, a fiatal özvegy*, aki már áldott állapotban volt, a követség tagjai között férfi álruhába öltözve elvegyült és velük szökött Ausztriába. Magyar Pál minden kísérlete, hogy a házasságtöréssel vádolt Dénes nádort és a halott II. András bizalmas embereit, Sochu fiát Jakabot, Solt királyi katonát, de főképp a király kedvenc orvosát Fülöpöt, akinek tevékeny része volt az özvegy szöktetésében (152) - megmentse, meddőnek bizonyult. Az orvost elevenen nyúzatta meg IV. Béla, míg Dénes nádort borzalmas kínzások után megvakíttatta (153). A tatárjárás előtti közvetlen időkben már talán nyolcvan éves aggastyán**, és végig kellett szenvednie a Teutón János által bevezetett új és kemény rendszerű inkvizícióról szóló híreket. IV. Béla esküivel ismételten tesz ígéretet a pápának, hogy az országban levő eretnekeket tűzzel-vassal irtani fogja, ezzel helyet adva a magyar vallási türelem ősi szeren Ázsiából magával hozott elnézésével a vallási viták felett egy új, a nemzeti felfogástól idegen szellemnek. 1237-ben a tatár seregek vezére küldött egy levelet IV. Bélának: „… Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok katonád van, és egyedül kormányzol egy nagy országot. Ezért nehéz önként alám vetned magadat: mégis jobb és üdvösebb lenne neked, ha önként behódolnál nekem.” 151. Kassai kódex: "Monita". 152. U. o.: anno 1235. - 23. * Estei Beatrix (olaszul Beatrice d'Este; (1210 körül - Ferrara, 1239/1245 július 11.) II. András harmadik felesége. Aldobrandini estei őrgróf leánya. Kisgyermekként teljes árvaságra jutott, és nagybátyja, VII. Azzo estei őrgróf udvarában nevelkedett. II. András 1233-ban itáliai zarándoklaton ismerte meg és jegyezte el. II. András halálakor, 1235 szeptemberében Beatrix bejelentette, hogy gyermeket vár. Azzal vádolva, hogy a gyermek apja Apod fia Dénes nádor, IV. Béla Beatrixot börtönbe vetette. A II. András temetésén megjelent császári követség tette lehetővé, hogy Németországba meneküljön, ahol 1236-ban István nevű fia, a későbbi III. András magyar király apja megszületett. Estébe vonult vissza, és pápai kegydíjon tengődött. Az Este melletti Gemula kolostorban halt meg, ott is temették el. **a számok szerint a harmincas évei derekán járt (Módosította hun bod 2014.03.18. 00:36-kor) | ||
| hun bod | 11. | 2014.03.17. 22:56 |
| "cucurbitak" eretneksége a balkáni, bogumillá lett kunoktól szivárog hazánkba és egészen elüt az ősi pogány kunok hiedelemvilágától. Ezt is mint idegent kell tekintenünk a magyar egyháztörténelemben. (99). Idegen "eretnek" szellem termelte ki a magyarföldi "vezeklők" mozgalmát csakúgy, mint a pápáktól annyira elítélt és "prostituta" számba vett jámbor beginák szervezeteit (100), a "katalinákat" (101) a Pozsonyig elhatoló francia és Rajna-parti "önostorozók" éneklő, betegagyú tömegjeleneteit (102) és még később Griska nyomán egész Felvidékünkön elterjedt huszitizmust. (103) 99. Codex vat. FoL 90/r-c. 101. Kassai kódex: anno 1238 egész sor "beginát" ítél el 102. U. o. A "katarus" Katalin-kultusz elterjedése nyomán "katalináknak" hívták ezeket a félig vezeklő, félig eretnek jámbor asszonyokat. 103. Kassai kódex: 1452. évi sárospataki és nagyszombati perek | ||
| hun bod | 10. | 2014.03.17. 22:47 |
| Brunó olmüci püspök 1274-ben IV. Kelemen pápához küldött beszámolója keserűen rója fel a magyarok szabados gondolkozásmódját: "Magyarország mindenféle külföldi eretnek előtt szívesen tárja fel kapuit és ezzel erősen veszélyezteti a szomszédos keresztény országok érdekeit" (92), középkorban a "takehan - takács" fogalma azonosult az "eretnek" fogalmával és amikor sokszor életük kockáztatásával menekülnek ezek a szerencsétlen munkás csoportok, a nyugati szomszédos keresztény országok visszakényszerítik őket hazájukba. Egyedül Svájc és Magyarország nem adta ki a szökevényeket. Az első ilyen nagyobb méretű menekült csoport 1245-ben érkezett magyar földre | ||
| hun bod | 9. | 2014.03.17. 22:43 |
| 1222-ben megkezdi munkásságát a hit tisztaságának védelmére az inkvizíció. Az eredmények csak akkor jelentkezhettek sikerrel, ha a sok visszaélést és erkölcsi hanyatlást a kolduló rendek újszerű, főképp a szegénység durva darócába öltözött hit hirdetői meg tudták reformálni. Erejük titka a szegénységben rejlik. Földi javakból csak annyit fogadhatnak el, amennyit aznap elfogyasztanak. Életüket koldulásból tartják fenn. Kolostoraik az első időben a külvárosok ócska házai, vagy üres árú raktárak, amiket kalmárok engednek át nekik. Elvegyülnek a nép között és a sokadalmakban, vásárokban mindig ott vannak és újszerűen hirdetik az Igét, fenyegetik a népet Isten haragjával. Bírálják azokat, akik a szegény Krisztus nevében gazdagságra törnek. | ||
| hun bod | 8. | 2014.03.17. 21:59 |
| három fényes lovagrend 40 vár-kórház-kolostora hallatlan gazdagságot jelentett egy leszegényedett ország nyomorgó és bizonytalanságban élő néprétegeivel szemben. Főképp a II. Géza király hívására megtelepedett Ispotályos, vagy ahogy kórházaik alapítója után nevezték, Jánosos lovagok jelentettek nagy hatalmat 16 várszerű klastromukkal. "Keresztúr" elnevezésük - sok ellenszenvet váltottak ki nemcsak a népben, hanem a későbbi budai Szent Miklós domonkosrendi perjel Simon inkvizítor is megrója őket hivalkodásukért "vessétek le a sok pompát, ha a szegény Krisztusért akartok harcolni és ne viseljetek mást, mint csak a keresztet, amelyre eddig nem hoztatok nagy dicsőséget ..." (87). A "kereszturak"-nál csak a templomos lovagoknak van a 13. század vége felé rosszabb hírük. bár elkísérték II. Andrást szentföldi hadjáratában, ezt sem tették fogadalmukhoz híven a Szent Sírért lelkesedve önzetlenül, hanem megszerezték érte a pozsonyi vámot, ahol a nyugat felé vivő kereskedelmi utak és a Duna révei kezükbe kerültek. Gazdagságukra jellemző, hogy amikor, a század végén Szép Fülöp francia király eretnekséggel vádolva őket, nagymesterüket és négy társát a párizsi piacon megégettette és vagyonukat elkoboztatta, összegyűjtött kincseikből helyre tudta hozni országa nagyon zilált anyagi ügyeit. harmadik lovagrend a Teuton lovagok, vagy német keresztesek az inkvizíció megjelenésekor már nem voltak magyar földön, mert politikai irányzatú szervezkedésükkel "Burzenlandot", Brassót és vidékét az erdélyi szász részekkel önálló állammá akarták tenni az ő vezetésük alatt. Kivonulásuk nem ment teljesen simán. Lengyelországba költöztek és magukkal vittek minden mozgathatót, csak kolostoraik csupasz falait hagyták hátra, és templomaik oltárát is szétdúlták. | ||
| hun bod | 7. | 2014.03.13. 22:14 |
| 942-ben egy magyar sereg a délkeleti Pireneusok, az Ebro alsó folyása és a Földközi-tenger partvidéke (Tortosa - Tarragona - Barcelona - Costa Brava) által határolt területre hatolt be, amely az iszlám Kordobai Kalifátus északkeleti határán, Al-Andalus felső végein terült el (l. Elter István, A magyar kalandozáskor arab forrásai: A honfoglalásról sok szemmel. II. Főszerk. Györffy György. A honfoglaláskor írott forrásai. Szerk. Kovács László, [191] Veszprémy László. Bp., 1996. 173-80: források, irodalom, magyarázatok). Részletek : Ibn Hayyan (987/8-1076): "....A Konstantinápoly mögött élő turkok félelmetes népe al-Andalus Felső Végeinek muszlimjai ellen támadt (942. júl.). Váratlanul szálltak alá Katalónia felől, félelmetes tömegben. Táborukat a Felső Végek szélén, Lerida városa ellen ütötték fel, s (innét) intézték portyáikat az arabok erődítményei ellen. Fogságba ejtették Barbastro urát... (a turkok) ... elmenekültek... A tőlük elvett nyilakból, fegyverekből és felszerelésekből is küldött... E vad nép támadása al-Andalus Felső Végei ellen Katalónia felől jött (178)... Ezek a turkok Lerida városát nyolc napig tartották ostrom alatt... Isten ellenségeinek az élelme is elfogyott és a takarmánynak is híján lettek, teljesen szétzilálódtak... Al-Andalus földjéig nagy távolságot tettek meg, pusztaságban (hiány a kéziratban) ... E portyájuk útvonala Lombardián keresztül vezetett ... szálláshelyeik a Duna folyó mentén vannak, ők maguk pedig nomádok, mint a beduinok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem nemezsátorokban laknak, szétszórt táborhelyeken... Megérkezett ... Zaragoza urának követe s vele öt fogoly turk férfi, akiket meghagytak eredeti külsejükben és ruházatukban... Kordova alatt az új palotában ... a kalifa megszemlélte őket, felvették az iszlám vallást, majd a kalifa besorozta őket testőrei közé. A végvidéki Tortosaból hír jött, hogy Yahya ... a turkoknak fizetett váltságdíj árán ... kiszabadult kezeikből ... (943. jan.), a pogányok fogságában 33 napig volt... Az udvarba ment Kordovába... A (kalifa) ... tájékozódott tőle az átkozott turkok híreit illetően... Ezután levél jött Tortosa kormányzójától... A katalánok és a hozzájuk csatlakozó szomszédos népek vereséget mértek az országba betolakodó turkokra. Borzasztó vereséget szenvedtek tőlük, megkapták, amit érdemeltek ellenséges viselkedésükért... Közülük csak néhány menekültet űztek vissza országukba (hírmondónak) ..." (179). Al-' Udhri (1003-1085): "(Yahya) ott is maradt (Barbastroban), amíg a ... Lerida és Zaragoza határőrvidékén portyázó madjusok el nem fogták" (942. jún.). Egy kereskedő váltotta ki ezer mithkal összegért. Yahya (ezután) ... a kalifa székvárosába ment..." (179). Zaragoza, Tortosa, Lerida, Barbastro, Oden, Cerdanya, Huesca az Ebro alsó folyása mentén és ettől északra fekvő városok. Kordoba: 572-ben a nyugati gót püspökség székhelye, 711-ben Tarik arab hadvezér elfoglalja a várost és megsemmisíti a nyugati gót birodalmat, ezután a mór uralom legjelentősebb városa, 755-1031: a kalifátus székhelye (MeyersLex. 440). - Andalusia: régebben Vandalicia, a keleti germán vandal nép nevét viseli, amely 409-ben az Ibériai-félsziget déli, a Sierra Morena, Guadalquivir folyó és a Földközi-tenger közötti területeit foglalta el (MeyersLex. 78; LexAnt. 591). - Katalonia: a római birodalom időszakában Hispania Tarraconensis, a nyugati gótok uralma idején a Gothalonia (507-711) nevet viseli, míg Nagy Károly frank király korában 788-tól a Spanyol Őrgrófság része http://epa.oszk.hu/00000/00032/00005/EPA_00032_magyar_nyelv_2000_02_kiraly.htm | ||
| hun bod | 6. | 2014.03.13. 21:41 |
| A nyugati hadakozások leírásából vö.: 54. Lotaringia, Alemannia és Frank-föld elpusztítása — „De deuastatione Lotori(n)gie aleman(n)ie et francie”: „Azután Lotaringiát és Alemanniát pusztították el („deuastauerunt”). A Frank- és Bajor-föld határán lakó keleti frankok közül is sok ezret leöltek, vagy nyilazásukkal csúfosan megfutamítottak („telis ictib(us) sagittar(um)”) [Regino Évkönyvének 909. és 910. évi adatai alapján]. Majd minden javukat zsákmányul ejtve („Et omnia bona eor(um) accipientes”) visszatértek Zolta vezérhez Magyarországra („in hungariam”). — 55. Lél és Bulcsú halála — „De morte lelu et bulsuu”: ... egész Bajorországot és Alemanniát, továbbá Szász-földet és Lotár országát tűzzel-vassal elpusztították, sőt ezek vezéreit: Ercangert meg Bertoldot is lenyakazták („igne et gladio consu(m)pserunt”). Majd továbbindulva, Frank- és Gall-földet szintén kezükre kerítették [Regino Évkönyve 915., 917., 932., 934. évi adatai alapján]; — „De inimicis athonis regis”: ... Ottó német király ellenségei ... a magyaroktól akartak segítséget kérni („auxiliu(m) hungaror(um) rogare”). Tudták ugyanis, hogy ... sok országot az Isten általuk sújt haragjának ostorával („plurimis regnis d(eu)s p(er) eos furoris sui flagella p(ro)pinaset”),...” a magyarok szászországi hadakozásai kapcsán. Vö.: Widukindi ... Rerum Gestarum Saxonicarum Libri III (X. század 2. fele—973): [187] I. XVII: „...A dalamancok („Dalamanci”) [Daleminci/Glomači szláv törzs a Cseh Érchegységtől nyugatra, az Elba és a Modla folyók között] nem tudták feltartóztatni az ő [Henriknek, Szászország hercegének, 919—936] támadását, felfogadták ellene az avarokat („conduxerunt adversus eum Avares”) (magyarokat), akiket most ungariusoknak (magyaroknak) hívunk („quos modo Ungarios vocamus”), ezt a háborúban igen kemény népet („gentem belli asperrimam”) (MMFH. IV. 1961. 388; MEH. 1975. 246); — I. XX: A magyaroknak („Ungariorum”) a szlávok által felfogadott („a Slavis conductus”), fent említett serege tehát, miután Szászországban („in Saxonia”) sok öldöklést vitt végbe és mérhetetlen zsákmányt szerzett, visszatérve Dalamantiába, szembe találta magát a magyaroknak („Ungariorum”) egy másik seregével („exercitum”). Ezek azzal fenyegetőztek, hogy háborút indítanak barátaik (a dalamincok) ellen („amicis eorum”), mivel azok nem vették igénybe az ő segítségüket („auxilia”), míg azokat [a magyarok első seregét] hatalmas zsákmányhoz juttatták...” http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-2/kiraly.htm | ||
| hun bod | 5. | 2014.03.13. 10:19 |
    Ransanus, Petrus: Epithoma rerum Hungararum (Módosította hun bod 2014.03.13. 11:46-kor) | ||
| hun bod | 4. | 2014.03.13. 10:15 |
     Magyarország 1000 éves ereklyéi szerző: Petneházy István ...udvarában fogadta Bulcsú harkát és Tormás fejedelmet –, Bíborbanszületett Konstantin császár 948 táján úgy tudta, hogy a magyaroknak a törzsi fejedelmek mellett volt még három fejedelmük: a nagyfejedelem, a gyula és a harka. Ezek ténylegesen uralkodtak, őket a vérszerződés (884) megkötése óta csak laza szövetségi együttműködés kapcsolta össze. Konstantin így fogalmaz: „a turkoknak az nyolcz törzse pedig nem engedelmeskedik” a nagyfejedelemnek, de háború esetén „teljes tanáccsal és törekvéssel” katonailag segítik. Azért emleget nyolc fejedelmet, mert a csatlakozott népek, a kavarok három nemzetsége egy vezetés alatt egyesült, és a hét magyar törzzsel egyenrangúvá vált. Erdély első fejedelme Bogát gyula volt. Apja, Tétény kezdetben harka volt, később, 904 táján, amikor meghalt Kurszán fejdelem, és a gyula rangú Árpád család főfejedelmi tisztségbe került, a harka rangú Tétény elnyerte a gyula rangot. Az ő leszármazottjai lettek az Erdélyben uralkodó gyulák. http://www.3szek.ro/load/cikk/52477/istvan_kiraly_es_kora_997%E2%80%931038_%E2%80%93_5 Tétény életében Bogát viselte a harka rangot. Ilyen minőségben vett részt a 921–922-es itáliai harcokban az Árpád-házból származó Tarhosszal együtt. Az Árpád-házi herceggel, „Dursac rex”-szel közösen vezetett hadjáratot „Bugát rex” – írja a német krónikás, Cremonai Liudprand. Mivel 921 táján a harka méltóságát Bulcsú apja, Kál vette át, egyértelmű, hogy ezért Bogát harka gyula rangra emelése is ekkor történt. a Maros és Szamos közötti térség öt magyar honfoglaló nemzetsége – Zsombor, Mikola, Borsa, Kalocsa és Agmánd – a Zsombor nemzetség vezető családjának irányításával egy törzsbe szerveződött. a Zsombor nemzetség oroszlános címerrel rendelkezett, amely a magyar törzsi fejedelmek címerállata, totemje volt. ...két-három nemzedékkel később, István király 1003-as erdélyi hadjárata idején a Zsombor nemzetség legtekintélyesebb vezetője, Doboka királyi megbízásból a Prokuj gyula elleni hadsereg parancsnoka lett ............................ II. Bazileiosz görög császár viszont már 992-ben, a bolgárok ellen indított első nagy offenzívája alkalmával szövetségeseket keresett a bolgárok háta mögött, és követeket küldött a horvát és diokleai szerb fejedelmekhez, megtisztelő címekkel és ajándékokkal halmozva el őket. Valószínűleg 1001-ben indított nagy balkáni támadása előtt került sor rá, hogy az Al-Duna mellett tanyázó Ajtonyt megkeresse. Ajtony ui. a görög hajók számára a Dunánál mindig elérhető volt. Hasonló folyamat játszódhatott le Erdélyben. Ha a Havasalföld nagy részét a besenyők megszállva tartották is, a görög küldöttek a Dunán a Vaskapuig felhajózva biztos úton eljuthattak Gyula territóriumának központjába, Gyulafehérvárra. Bár nem maradt történeti feljegyzés Prokuj gyula görög orientációjáról, a görög egyház korábbi sikerei Gyula udvarában ezt nagyon valószínűvé teszik, a dézsma bevezetése elleni védekezésnek pedig ez volt az egyetlen legális módja. A krónika szavai szerint Gyula "sokféle módon" ellenszegült István királynak, ami egyaránt jelenti a világi és egyházi reformok bevezetésének megtagadását. A dézsma 1001-i bevezetése és Bazileiosz 1002-i megjelenése az Al-Dunánál indokolni látszik Gyula ekkor bekövetkezett nyílt ellenszegülését. A Hildesheimit követő Altaichi Évkönyv, amelyből a Magyar Krónika is merített, az 1003. évnél közli, hogy "István magyar király sereggel ment anyai nagybátyja, Gyula király ellen; midőn őt elfogta feleségével és két fiával, országát erővel a kereszténységre hajtotta". http://magyarokforrasa.hu/ajtony-vezer.html ............................ Bogát gyula utóda Zsombor gyula volt Erdélyben. 948 előtt elfoglalta Duna-Tisza-Maros közét Zsombor a bolgároktól. A magyarok így határosak lettek Bizánccal Orsovánál és Belgrádnál, Konstantin bizánci császár leírása szerint. Dráva folyót, Vaskaput is ellenőrizték a magyarok. 934, 943 Bizánc ellen támadtak a magyarok. Fajsz nagyfejedelem felesége Bogát lánya volt. A Küküllő mentén volt a szállása Fajsznak. Taksony nagyfejedelem a pápától kért római térítő püspököt, míg Zombor gyula bizánci keresztény volt. 972-ben Taksony háborút indított Bizánc ellen, Zombor ebben nem vett részt, sőt, kiváltotta a keresztény foglyokat saját pénzéből. Taksony, a fia Géza számára megkérte Zombor lányának Saroltának a kezét. Géza fejedelem fia, Erdélyt elfoglalva megtörte a gyulák hatalmát. Az 5 erdélyi gyula önkéntesen behódolt, így nem veszítették el a birtokukat, 1/3-át megtarthatták és a nemzetségfők, ispánjai lettek a királyi vármegyéknek. Marostól délre, Gyulafehérvár központtal Prokuj volt, gyula méltóságban, Szent István anyjának Saroltának testvére volt. Prokuj nagyapja Bogát volt, 952-ben keresztelkedett meg politikai okokból (?) ha bolgár támadás ellen esetleg bizánci segítség kell. Bizánc akkoriban foglalta el a bolgár Viddin-t, számított a támogatásukra Prokuj, de István még a háború befejezése előtt bevonult Erdélybe 1003-ban. Prokuj gyula fiai Buja és Bonyha voltak. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemhez ment Prokuj gyula a lázadása és veresége után, feleségét István utána küldte. Maros-Tisza-Duna köén és a Bánságban, Marosváon lakó Ajtony gyula ellenszegült Szent Istvánnak, aki erre haddal támadt rá. Csanád vitéz ölte meg Ajtonyt, ezért ő kapta meg a birtokát. –Csanádi püspökséget szervezte itt meg Szent István, mely egyházmegyének, Szent Gellért lett a püspöke. Marosváron görög szerzetesek telepedtek le esztelő Szent János kolostorban. http://www.parochia.hu/1oldalelemek/HirekEsemenyek/tortmag0401.htm (Módosította hun bod 2014.03.13. 11:43-kor) | ||
| hun bod | 3. | 2014.02.18. 17:03 |
| Annales Iuvavensibus-ban (Salzburgi Évkönyvek) a 881. évnél megemlítenek egy “ungris”-okkal vívott első csatát Bécs környékén (“Primum bellum cum Ungaris ad Weniam”) s egy másodikat [“Secundum bellum cum Cowaris ad Culmite”], amelyben – mint látjuk – a Konstantin császár révén ismert “kavar”-ok az ellenfelek | ||
Keresés honlapon
|
Szekeres Sándor
Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS
és a betlehemi csillag
A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.